Itthon tanulunk

Mariann osztotta meg a letölthető felvételi tételket. Elég homályos előttem még a magyarországi rendszer, de lassan megértem majd, hogy is van a vizsgákkal.
Örültem a pitagorasz oldal linkjének, a letölthető feladatoknak. S bár nekünk nem aktuális, belenéztünk, ötödikesen Anita megoldotta a negyedikesek feladatait. A nélkülözhetetlen figyelmetlenségi hibákka együtt elfogadható.


Olyan ez, mint egy tükör, meglátjuk hol is állunk, mi megy jól, min kell még javítani, bár célunk más vagy több, mint jól teljesíteni a vizsgákon. Egyelőre a rengeteg olvasás ellenére nem megy könnyen a fogalmazás. Ezen kell még dolgozzunk, hisz egyre inkább szükséges, egyre többet kell használni. Láttam azért, hogy az elmúlt évhez képest van fejlődés, jobban mentek a szóbeli vizsgák, de van még mit fejlődni.

ebben a vizsgára utazásban a vizsga és azt követő beszélgetés utáni rész, amikor is, indulás előtt még bemehetünk az iskola könyvtárába és válogathatunk néhány könyvet, nem két hétre, hanem a következő félévi vizsgáig. Most a júniusban elhozott könyveket vittük vissza. Nem nagyon nagy vagy gazdag a könyvtár, de kis és nem túl nagy múlttal rendelkező iskolának megfelel. S megengedik, hogy mindenki válasszon könyvet, így mindegyik gyerek elmondhatja, hogy van olvasnivalója.


Így hát most pihenésként főleg a könyveket olvassák, lapozzák, nekünk is jut felolvasni való. Szép ez így, mert másként nem ülnénk le mesét olvasni.

Örülök, hogy jól sikerültek a vizsgák. A tanárok is rendesek voltak. Persze ez nem jelenti azt, hogy a nyári vizsgák is ilyen jók lesznek, hisz emlékeztetem magam, hogy a gyerek hibázhat, lehet épp olyan tételt húz, ami nem megy valami jól vagy ami azért nem megy, mert nem tetszik neki, mint pl. történelemből az őskor tananyaga.

Szép kis osztályteremben volt a vizsga, több szép színes angolos faliképpel (vagy hogy mondják ezeknek magyarul?).



Egy kicsit most pihenünk. Kell a gyerekeknek is és nekem is. Át kell gondoljam, hogyan tovább, mit kellene másként tenni, változtatni, át kell tanulmányozzam  a követelményeket a júniusi vizsgára, számba venni mennyi feladat áll előttünk nem feledve, hogy ha jön a tavasz egyre nehezebb lesz bent lenni és tanulni, ezért most igazán kicsit pihenünk és megpróbálunk teljes erődobással tanulni, hisz ha nem tetszik is, számolnunk kell váratlan be nem tervezett kényszerpihenőkkel.

szerintem igazán rendhagyó volt.
Először is, több mint egy órát késtünk. Mikor egyértelmű volt, hogy nem érhetünk be időben, felhívtam az igazgató urat, aki azt hiszem nem lepődött volna meg, ha azt mondom, hogy az útviszonyok miatt halasztást kérünk, de nem kértünk, mert az út fele már mögöttünk volt. Nagyon megértően biztosítottak róla, hogy várnak, megvárnak.


Mondhatnám azt is, hogy gyönyörű havas tájban gyönyörködhettünk, de mire odaértünk már igen belefáradtak a gyerekek a gyönyörködésbe én pedig hálás voltam, hogy nem havazódtunk el és végre megérkeztünk.

Másodszor én eléggé izgultam, mert soknak találtam az anyagot, több szóbeli tétellel, s a szóban való felelés nem erőssége a lányomnak. Már amikor évközben megkaptuk a követelményeket úgy éreztem nagyon nehéz lesz s ahogy készültünk többször is gondoltam, hogy sok mindezt megjegyezni. A tanárokkal még nem találkoztunk. Mi is vár ránk? Készítettem magam, hogy nem kell mindenből ötös (hogyne kéne!), ezek a jegyek nem életre szóló előrejelzések, fő hogy ne menjen el a kedve a gyereknek a tanulástól, hibázni mindenkinek szabad. S ha épp nem is tud valamit...
Pl. a nem tudom, miért fél évig hangtant tanulni. Persze nem fejtegettem a véleményem a gyerek előtt, hanem szépen tanultunk. De soknak tűnt. S arra gondoltam, milyen jó, itt nálunk nem tanuják olyan fárasztó részletességgel a nyelvtant és a nyolcadik osztály az utolsó év, amelyben még nyelvtant tanulnak. Persze van értelme a hangtannak is... És a többi... Azt hiszem úgy is éreztem, hogy én is vizsgázom, hogy na úgy-e, most már több az anyag, nem lehet otthon oktatni akármeddig, az elemi anyagot még csak meg lehet valahogy tanítani, de aztán...
Szóval nem épp "mindegy" volt mi lesz...

Ennek ellenére: kedvesen fogadtak. S mivel hosszú volt az út, az első - történelem vizsga után- uzsonnaszünetet kapott a lányom, mert bezzeg a hosszúra nyúlt úton evett szendvics nem volt elég.


A vizsgán bent lehettünk, mint eddig bármikor, persze hátul és csendben. A történelem tanárnő nagyon kedves volt és nagyon elégedett az évközben beküldött dolgozatokkal. Aztán jött a magyar és sorban a többi... Nem voltam bent minden vizsgán. De úgy néz ki, jól ment minden. S kaptunk olyan visszajelzést is, hogy látszik, dolgoztunk, jobban megy. Matematikát még nem javították ki, de hamarosan meglesz az is.

... mennem kell, folytatás következik...

Megvolt a tanév végi vizsga. Az egész család elmentünk, a baba is jól vislete magát, kivéve este hazafele, amikor majd egy órát sírt, nem tudjuk miért, s ezt ma itthon is megismételte. Hálásak vagyunk Istennek oltalmáért és a vizsga eredményéért.
Megvan a bizonyítvány és újra több könyv az iskola könyvtárából.
Én nem láttam annyira, de a tanító néni, az igazgató visszajelzése az, hogy volt fejlődés a téli vizsgához képest. Ugyanakkor van még min dolgozni, javítani, fejleszteni. Nagyon szeretem a vizsga utáni beszélgetést, amikor megmondják mi megy jól, mire kell jobban figyelni, gyakorolni.
Megkaptuk a jövő évi tankönyveket. Tavaly csak ősszel kaptuk meg őket, kevés időm volt átnézni előre az anyagot. Most itt a nyár, nyugodtan (már amennyire egy bébi mellett lehet) átnézhetem, miből mit kell tanulni jövőre, olvashatok segédanyagot.

Kicsit változik az életünk. Eddig minden nap volt legalább pár órára segítségem. Most már ritká(kábba)n lesz, együtt kell elboldoguljunk a gyerekekkel. Biztos lesznek nehéz percek, órák. De jó lesz látni, megélni, hogy egymásra vagyunk utalva, mindenki segíthet, tehet valamit, hogy jól érezzük magunkat. Azt hiszem értékes lehetőségek nyara áll előttünk. Lesz bőven játék, olvasás és még meglátjuk mi.

Most pedig pihenünk.

félévi vizsgán túl vagyunk - hála Istennek.
Reggel indultunk és este lett mire hazaértünk. Örülök, hogy nem kellett hajnalban kelni, csak tízre kellett megérkezzünk.
A. nem hibátlanul de nagyon jól vizsgázott. A hibák pedig lehetőségek a javításra, meglátni, hogy hol, min kell jobban dolgozni, mire figyeljünk jobban.
Megkaptuk mit kell készítsünk az nyári vizsgára, illetve milyen munkákat kell évközben elküldjünk. Eddig ezeket az infókat menet közben kaptuk. Jobb így, gondolom a mi munkánk is jobban mérhető és mi is jobban be tudjuk osztani az időnket s kevesebb munkát kell a vizsgán felmutatni.

Most egy kicsit pihenünk. Azután folytatjuk.

egy hét pihenés után, ami nem csak pihenésből állt. Most viszont komolyan igyekszünk kitartó munkával felkészülni az tanév végi megmérettetésre. Ezen kívül komolyabban foglalkozunk a román nyelvvel. És igyekszünk jó szokásokat megerősíteni. Számbavettem, egyesekről eddig is tudtam, hogy mivel nem állunk jól (én is).
A környezetismereti anyag szép és érdekes ebben a félévben, legalábbis nekem tetszik. Remélem jobban fog menni a tanulás ebből a tárgyból.
Matematikából bele-belenézek az itteni munkafüzetbe is, hisz az itteni rendszerben kezdett el Anita tanulni, s van amit határon túl máshogy tanítanak, de most mondták nekünk, hogy mindegy hogy, csak tudni kell kivonni és egyebeket. Azt fogjuk gyakorolni, ami nehezebben megy, keresek érdekes példákat, hogy ne legyen unalmas a matematika.
Kézimunka, kreativ dolgok- ezekre szeretnék több időt fordítani, mint az elmúlt hónapokban.
Most a félév elején többet leszünk bent, ezért most gyorsabban szeretnék haladni az anyaggal, hogy amint megjön a tavasz, a meleg minnél többet lehessünk kint a gyerekekkel, bár kint is lehet tanulni, de nekem azt nehéz megszervezni a kicsikkel.
Ismétlés a tudás anyja. Meg szeretném szervezni, hogy a fontos dolgokat menet közben újra és újra átismételjük, hogy az év végi ismétlés csak játék legyen.
Röviden ennyi most.

tegnap a vizsga. Köszönöm mindenkinek aki gondolt ránk és imádkozott értünk.
Csütörtökön, pénteken már izgultam, közben még rájöttem, hogy ezt meg azt kellene még gyakorolni, hogy teljesen megfeledkeztem a tollbamondásról. Anita azt mondta, nem izgul. És hát miért is izguljon, nem kell félni, csak felmérik mit tud, kérdzik és ő válaszol.
Péntken zsemlét sütöttem útravalóul és sütit. A kicsiket elvállalták a szüleim.
Jó havas  utat fogtunk ki menet, de Isten volt a mi oltalmunk. Időben érketünk és szeretettel fogadtak. Megismertük a kedves tanító nénit.
És akkor mondjam el a lényeget, hogy nagyon jól ment a vizsga, jó osztályzatot kapott Anita.
Felmérőket írt, szóban felelt, sorban mindenből. Aztán megbeszéltük a jövő félévi anyagot. Jót beszélgettünk. Meleg teát kaptunk és ebédet is. (Ez igazi finom meglepetés, amolyan ráadás volt).
Nagyon hálás vagyok Istennek a tegnapi szép napért, akkor is ha kicsit fárasztó volt.
Visszanézve az van bennem, hogy az otthonoktatás járható út.
Nem csináltam mindent jól, sőt van amiben nem vagyunk elég jók, pl. a környezet, ebből első félévben a suliban heti két óra van, a másodikban heti 3 óra van. Ismétlésnél láttam, hogy nem tanultunk meg mindent jól. Ezen még gondolkozom, hogy legyen érdekesebb és hatékonyabb a második félévi anyag megtanulása.
Nagyon jó volt az elmúlt félév és a vizsga arra, is, hogy a jövőre nézve még inkább hozzánk szabjam a tananyagot, a tanulást és jobban éljek a itthon tanulás adta lehetőségekkel. Mert lassan látom, megismerem mi az erőssége a gyerekemnek és hol kell több segítség, bátorítás. Változtatni szeretnék ezt-azt. Át kell gondolnom mit és hogyan tovább. Az előttünk álló hét nem lesz teljesen vakáció, de egy lazább hét lesz, pihenéssel, játékkal, sok olvasással és remélem a lányok két hete tartó köhögése is elmúlik már, mert a fiú is három hétig köhögött majd elmúlt neki. Közben én készülök, mert azért munka ez az otthontanulás gyereknek és szülőnek is. De megéri!

szép volt és mozgalmas.

Megrendeltük és megkaptuk a Virágnál látott könyvet a sakkról. Úgy érzem kell egy kis külső segítség Anitának, mert én csak annyit tudok, hogy melyik bábuval hogy kell lépni és nem szeretek sakkozni vagy inkább nincs türelmem hozzá. Szépen magyarul van minden leírva. A gond csak az, hogy a kedves lányom már "le is tudta" ezt a könyvet, mindent megértett, sok mindent már tudott. Tehát máris kereshetek magyarul valami komolyabbat a témában.

Hétvégén itt volt a sógorom -tőle tanult Anita sakkozni ősz elején és megint volt lehetősége a lányomnak komolyan játszani, mert R. nagyon türelmes és jól magyaráz, még nekem is érdekes volt a ősszel vele játszani.

Nagyon szereti még ezeket a feladványokat is oldogatni, melyekre szintén Virágtól találtunk el. 

Kedves ismerőseink is eljöttek hozzánk Aradról két gyerekkel. Nagyon jó volt találkozni.

Aztán szombaton elmentünk egy gyerekotthonba. Kicsit tágult a világról alkotott képünk. Olyan szép, kedves, aranyos gyerekekkel találkoztunk, akik csak ritkán mennek haza, ha van egyáltalán hová hazamenni. És akiknek nem nehéz örömet szerezni. Meggazdagodva jöttem onnan el.

Nemrég ismerkedtünk meg a Logico-val. Most már a sajáttal játszhatnak. Ez a játék is az oo-s szekrénybe került. Nagy sikere van. Nem is tudom mi teszik nekik annyira, a játék vagy a gondolkozás játék közben.

Hallottam egy oo-s anyukáról, akinek a hétfő bepótolós, laza nap, amikor felkészül a heti tanításra stb. Nagyon gondolkozok azon, hogy kipróbáljam, mert nagyon nehezen szedem össze magam hétfőre. Kamasz korom óta mindig nehezek voltak a hétfők. Mivel szombaton és vasárnap nagyon keveset vagyunk itthon, szinte csak enni és aludni, van, hogy csak az utóbbi, ezért nehézen találok időt az új heti teendők átgondolására. Kicsit jobb szervezés is segítene és egy viszonylag laza hétfő.

Ez az itthon tanulósdi úgy érzem nem kis változásokat munkál bennem. Nagyon érdekes. Talán egyszer sikerül ezeket a dolgokat rendszerezni magamban és leírni itt is. Úgy érzem állandóan változom, értek meg dolgokat, átértékelek, és tudom, hogy még az elején vagyok, sok változás lesz még. Néha eszembe jut amit az oo-s konfikon hallottam (milyen jó, hogy ott lehettem). Az egyik ilyen dolog: az oo-t kipróbálni legalább két év kell, mert a második évtől sokkal élvezetesebb, két évnél kevesebbért nem érdemes belevágni s az első évben felmerülő nehézsek miatt nem jó meghátrálni. Azt hiszem tényleg így van. Ha ezzel a három hónapos tapasztalattal foghatnék hozzá, néhány dolgot másképp tennék, másképp állnák hozzá a tanításhoz, tanuláshoz. De cseppet sem bánom, hogy belevágtunk.

tanulok...

tanulunk itthon. Nem kevés idő ez! Vagy inkább sokat lehet tanulni, változni ennyi idő alatt. És még mindig úgy érzem, nagyon az elején vagyunk, sok változás áll még előttünk.

Ami jól rögzült: 
- a heti igevers tanulás. A konyhában vannak kiragasztva a tanulandó igeversek. Igeversek, mert mindig kettő van kitéve: az elmúlt heti, amit már tudunk fejből, de ismételünk és amit most tanulunk. Általában minden közös étkezéskor elmondjuk őket, tehát legalább napi 3 alkalommal, de aki késik az asztaltól az elmodja egyedül, a többiek hallgatják, néha pedig csak úgy, az elmondás öröméért is elmondják, meg egymásnak felmondják.
- a déli pihenő előtti felolvasás. Most a "Minden napra egy kérdés" és a "Tip meg a lámpája" c. könyv 'fut'. És persze a kicsinek is kell valami maga által választott könyvből olvasni vagy mesélni.
-este közös imádkozás és olvasás. Most épp a "Mesélő Biblia".
-heti egy vers a középsőnek, amibe a kicsi és a nagy is bekapcsolódik (részben).

Néha elmarad a reggeli bibliaolvasás, imádkozás, éneklés, beszélgetés. Ezen valamit változtatni szeretnék. Az a rossz amikor reggel el kell menjek valahová és nem jut erre is idő. A reggeli imádkozás azért maradt reggeli utánnra, ami nálunk általában 9 órakkor van, mert a  kicsik kicsit később ébrednek, a nagy meg korábban, aztán nem mindegyik egyformán bírha az éhséget. Próbáltuk reggeli előtt is tartani a reggeli csendességet, de akkor a gyerekek is siettek, elmaradt az éneklés. 

A tanulás. Általában este már leírom neki, mit kell átvegyünk következő nap. Így ő reggel neki is fog. Nem sikerült lemérni napi hány órát tölt tanulással. Ha jó idő van, kimegyünk 1-2 órára dél körül. A reggeli és a csendesség megint egy elég hosszú szünet. Néha besegít a konyhába is. A délutáni pihenő (felolvasás) fél óra. Míg a kicsi alszik atvesszük a nehezebbet, amihez segítség kell, ilyenkor tanuljuk a románt és angolt is. Amire igyekszek: 5 után ne legyen semmi tanulás, javítás. Jó lenne ezt levinni 4 órára, de van, hogy valami miatt délelőtt túl hosszú szüneteket tartunk. Amire figyelek: napos időben kint kell lenni a napon! Esős időben meg ülhetünk a  könyv mellett. Azt hiszem nagyjábl időben vagyunk az anyaggal. A rajzot és technikát eddig halasztottuk, a következő hetekben remélem behozzuk, a lányok örömére.

Játszás, szabadidő. Néha kevés, illetve olyan jól játszanak együtt, hogy szinte nehezemre esik szólni, hogy tanulni kellene. Sok a szerepjáték, eljátszodják, amit olvasnak és megpróbálják a kicsit is rábeszélni, hogy vállalja egyik szereplő szerepét. Kapott Anita egy sakktáblát. Ezt szeretném gyakorolni vele (én, aki magam is alig tudok játszani- de tanulni nem késő). Sok a rajzolás, színezés. Határozottan jó hatása van annak, ha egyes játékok és a zsírkréták is el vannak téve, mert azt kérni kell, nem unják meg. Az oo-s konfikon mondták többen is, hogy van a házban egy doboz vagy szekrény, ahol olyan játékok vannak, amelyekkel a kisebbek csak akkor játszhatnak, amikor a nagy(ok) tanul(nak), vagy amikor a szülő odaadja (pl. lehet jutalom is). Én is belátom ennek szükségességét és alakul a kis szekrény. A zsírkrétát is elteszem, de ha kérik bármikor odaadom, azzal a feltétellel, hogy amikor befejezték a rajzolást, hozzák vissza nekem, megelőzve azt, hogy megint összefirkálják a falat. A játékos tanulás is szabadidőnek számít - főleg a kicsik így tanulnak. Nem lehet és nem is kell olyan határozott határt szabni a tanulásnak és játszásnak. Hisz játék közben nagyon sokat tanulnak, figyelni egymásra, betartani a szabályt, összeveszni és kibékülni. Ami kicsit nehéz: a fiú-lány játék összehangolása. A kicsi sokszor panaszkodik, hogy nem akarnak vele játszani, a játszani alatt értsd: autózni, labázni.

Ennyi elég is mostanra.

Október lett. Már három hete tanulunk, mert jól kihasználtuk a lehetőséget, hogy nem vagyunk az iskolához kötve és amúgy is nem könnyű atállni arra, hogy szeptember elején kezdődik a tanítás.

Kicsit később, de nagy lendülettel elkezdtünk tanulni. Mivel tananyaggal és tanmenettel is csak a tanév elején szembesültem, az első hét tanulás után be akartam zárni ezt a blogot, esetleg csak magamnak feljegyezni dolgokat, mert úgy láttam, nincs időm írni rendszeresen, nagyon sok időt ígényelt a kitűzött anyagot átvenni, mert próbáltam behozni a lemaradást is. Aztán felengedtem, mikor átnéztem minden tankönyvet, tanmenetet és láttam, hogy nyugodtan át lehet venni az anyagot. 

Mivel teljesen kezdő vagyok, sokat tanulok másoktól. Mégis beleestem abba a -hát nem mondanám éppen hibának, inkább - nem épp szerencsés gyakorlatba, amiről az oo-s konfikon is szó esett, hogy órarendet készítettem és minden napra megvolt, mit kell átvenni és igyekeztem ahhoz tartani magam. Ezen változtatni fogok. Olvastam olyanról, hogy heti terv. Ez sokkal rugalmasabb, mert ha egy nap egész nap jövünk-megyünk, nem baj, majd másik nap többet tanulunk, illetve egyre jobban keresem, hogy mit lehet játékosan, nem a könyv mellett ülve megtanulni. És lehet jókat beszélgetni, pl. miközben orgonaóráról jövünk haza, vagy mikor vásárolni megyünk, vagy csak sétálunk. Ez talán olyan irányított beszélgetés lenne? És vannak a spontán kérdések. Tehát áttérek a heti tervhez. Ezen kívül sokat foglalkozom az angol és a román nyelv tanításának módjával és a megvalósítással is. Aztán gondolkozom és dolgozom a másik két gyerek energiájának lekötésén is arra az időre, amíg a nagy tanul, illetve velük is szeretnék tervezetten tanulni, foglalkozni.

Emlékszem, nagyon érdekes volt, amikor az egyik konfin több oo-s családot megkértek mondják el a napi programjukat. Különböző családok voltak, volt ahol a gyerekek már nagyobbak voltak, volt ahol volt kisbaba is. Volt ahol határozott ideje volt a tanulásnak, főleg, ahol nagyobb gyerekek voltak, ahol viszont kicsik voltak, ott napközben úgy tanultak ahogy lehetett és ahogy a családnak jó volt. Óriási ez a rugalmasság! Egyelőre mi is rugalmasak vagyunk, mert a kicsikkel nem lehet máshogy. Kialakitottunk egy napi programot, ami azért nincs kőbe vésve, de tudjuk mi a fontos, amit el kell végezni. 

Azt még le kell írjam, hogy munka az oo. De szép. Én is tanulok. Nagyon fontos az időm megszervezése, hogy jusson időm, energiám magamra is. Istentől kérek segíséget, erőt és bölcsességet ehhez. Érdekes ahogy elénk hoz lehetőségeket, amik "véletlennek" tűnnek, de nem azok, hanem "gondviselés".

Ez az első oo-s évünk. A gyakorló szülők azt mondták, nem érdemes belefogni az oo-ba kevesebb mint két évig, mert az első év a tanulás éve amikor a szülő és gyerek jobban megismerik egymást, hisz sokkal több időt vannak együtt és úgymond összeszoknak, megtanulnak együtt dolgozni, a felemerülő nehézségekkel szembe kell nézni, és tovább kell menni. A második évben már könnyebb és több benne az öröm. És persze nagy előnyük van azoknak akik csak otthon tanítanak, nem kell a rendszerből kilépniük. Ezen előnyben nekünk most nem volt részünk. De így is jó. 

A tanulásnak itt a földön soha nincs vége. De fontos, hogy kitől, mit, miért és hogyan tanulunk.

...tanulok...