Itthon tanulunk

Számunkra az év legszebb időszaka az, amit úgy hívunk, hogy vakáció vagy iskolai szünet.
S mert most újra vakáció van, hát nagyon örülünk. Ez a pihenés ideje, ami azt jelenti, hogy sokkal több idő jut olvasásra, játszásra és azzal lehet foglalkozni, amihez leginkább kedvük van. Aztán itt vannak a talákozások, mikor mi megyünk vagy hozzának jönnek. És úgy tapasztaljuk, hogy  a vakáció rövid és gyorsan telik.
A legnagyobb még ebben a hónapban jár angolórákra, mert ehhez volt kedve. S mi szülők nem akartuk ezt az örömét elvenni.
A három nagyobb egy-egy hétre meg kellett tervezze a menüt, amit megbeszélünk és kicsit hozzá igazítunk az én egészséges, kiegyensúlyozott, évszaknak megfelelő táplálozási nézeteimhez, ha szükséges. A saját hetén mindegyik gyerek korának megfelelően -jobban mint máskor- hozzájárul az ételek elkészítéséhez is. Úgy-e nem kell részletezzem milyen sok gyakorlati haszna van ennek? Különös kiváltságban van részünk, gyakran együtt eszünk az egész család délben is, s ez azzal jár, hogy viszonylag pontos időre kell elkészüljön az ebéd, ami jó alkalom a gyerekeknek is a tervezés, szervezés gyakorlására. Szóval ez egy kis életre nevelés. Szép és érdekes, fel- és átértékelődik a konyhában végzett munka, megértik, hogy amit eszünk, iszunk hatással van ránk, nem mindegy mit teszünk a szánkba és persze kiderül, hogy nem vagyok pótolhatatlan, mert itt ügyes gyerekek laknak. Jobban megismerjük egymást és sokat tanulunk az egészséges táplákozásról. Már két ilyen hét van mögöttünk és még van egy.
Újra sokat olvasok.  Nem magamnak olvasok, hanem a legkisebbiknek. S most újra olyan szép könyvek kerültek sorra, mint pl. "Az élet játéka". Ez is pihentető, kiváltságos időtöltés, bár sokszor számbaveszem, mi más hasznosabbat csinálhatnék, míg aztán észbekapok, hogy most ez a leghasznosabb, így adni magamat gyermekemnek. Néha megkérdezi mit jelent egy-egy szó, pl. ma egyik ilyen a "habozott" volt. És olyan jó így együtt olvasni!
Hosszú lenne itt mindent megosztani, s nem is ez a célom.
Az élet szép. Isten jó hozzának. S a nehézségek elmúlnak, az örömöket pedig szívünkbe zárjuk.

Már mindenki olvas magának, kivéve a legkisebbet. Régebben sokat olvastam fel a gyerekeknek, szinte minden nap. Sok szép könyvet felolvastam és újra felolvastam. Aztán azt hiszem a tavaly elmaradt ez a jó szokásunk. Már nem találtunk olyan olvasmányt, amit a három nagyobb szívesen hallgatott volna, illetve tartalom szempontjából nem volt megfelelő a legkisebbnek, aki most már bele-bele kérdezett, amikor nem értett valamit. Így hát mindenki olvasott magának. A legkisebb pedig mindig talált magának valakit, aki felolvasson neki. Gyermekeim közül neki olvastam a legkevesebbet. De gyakran találtam őt valamelyik testvére mellett felolvasást hallgatni.

A kicsik kérdezik a nagyot, hogy mit tanult bizonyos tárgyakból. Így került szóba Tamási Áron: "Ábel a rengetegben" is, azzal a megjegyzéssel, hogy nem érdekes. Megengedték, hogy felolvassam nekik. Az elsősnek is tetszett. Igazán nem várt sikere lett. Jót lehetett beszélgetni is arról milyen is volt régen egyesek élete...

Ha pedig újra rákaptunk a felolvasás ízére, hát folytatom a felolvasást más könyvvel, de csak a kisebbeknek.

Végre - már vártam ezt az időt, mert a nagyobbak is ez idő tájt mutattak érdeklődést a betűk és olvasás iránt - a legkisebb is meg akar tanulni olvasni, kéri, hogy tanítsam a betűkre. Tudom, hogy innen még hosszú az út az olvasásig, nem is akarom siettetni, de ez a nyitottság ez nagyon jó. S ő az aki kér, hogy tanuljunk.

Második gyermekünk négy és fél évesen jött rá az olvasás titkára.
A harmadikat is időben megismertettem a betűkkel. Aztán elkezdtük összeolvasni a betűket a Játékház ábécéskönyvvel. Lassan haladtunk, többször hosszú szünetet tartottunk, hogy aztán új lelkesedéssel folytassuk. Tudom, hogy minden gyerek más, s ha csak hét évesen jön rá, hogy olvasni könnyű és öröm, az sem késő. Mégis, nagyon vártam már azt, hogy egyedül is olvasson.
Sokszor azt hittem, hogy most, most fog rájönni... De nem.
Végül szép lassan eljött, nem úgy, mint a másodiknál, de most már örömmel látom, hogy a harmadik is öt és fél évesen olvas magának. Mondta, hogy a ábécéskönyvből már nem akar olvasni. S milyen jó, hogy félre tehetjük, hisz annyi érdekes olvasnivaló van körülöttünk! Először a kedvenc könyvek címeit olvasta, aztán énekszövegeket, s próbálta énekelni, majd mindenfélét ami nem volt apró betűs, Boribonos könyvet, mesét, s mert a lányok a könyvolvasót használják, hát ő is beállította magának nagy betűkre s választott magának egy könyvet, aztán másikat. Nem végzett még velük, de kitartóan olvas minden nap s úgy látom érti amit olvas. S persze igazi könyveket is olvas. Nagy-nagy öröm ez nekem.


Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem kell, nem ígényli a felolvasást. Magam is szeretek olvasni, hisz annyi szép gyerekönyv van! De már nagy előrelépés hogy olvas magának s van, hogy unaloműző, nem kell mindig más segítségét kérje... egy új világ tárul fel előtte. S van, hogy írott üzeneteket váltunk! Ez olyan mókás, hisz néha egy-egy betűjéről ki kell találni, hogy mi akar lenni. De ez az igyekezet! Kár, hogy írást nem tanulhatunk, illetve nem akarok iskolás korig ezzel foglalkozni, nem való a kis kezeknek. Mégis írt már levelet. Csak azt sajnálom, hogy nem fotóztam le emléknek.

Hát így. Lassan, kitartással célba érünk.

Készülhetek megismertetni a kétévest a betűkkel :D.

Az elmúlt héten egy nap


azt láttam, hogy fiam csak úgy, megpróbál olvasni. Tudtam, most már közeledünk a cél felé... Persze nem a Boribonos könyvekre kíváncsi, ami szerintem neki való olvasmány, hanem egyéb, szerintem nehéz szavak, szövegek érdeklik. De nem baj. Még nem tanultunk minden betűt. És visszaálltunk szépen a Játékházra. A kis b és d látom kicsit gondot fog okozni, mondja is, hogy összekeveri őket, pedig csak a d betűt tanultuk, de ismeri a b betűt is, amin nem csodálkozok ennyi olvasó mellett. Remélem sikerül megbirkóznunk ezzel a nehézséggel. Látom a "k" kiejtésére is figyel olvasáskor, ez is komoly munka lesz, de egyre inkább érzi, hogy különbséget kell tennie a két hang kiejtése között, néha nagyon jól sikerül. Ezért remélem, hogy fog jobban is menni. Persze sok idő, játék, türelem kell hozzá, de hát nem kerget senki. Ennek a b-d dolognak akarok utána olvasni, hallottam-olvastam már régebb erről, de most más, mert nekünk aktuális.

Szóval örülök, olyan ez, mint egy áttörés, amikor a gyerek nem csak az ábécés könyv betűit betűzi, hanem mást is, aztán bármit, mert kitárul előtte a világ.

miután a gyerekek megbetegedtek és meggyógyultak vagy gyógyuló félben vannak, mi felnőttek is követtük példájukat.
Nekem nem volt lázam, és négy nap után érzem, hogy most már elindultam a javulás útján. Nehezen szántam rá magam a léböjtre, kisgyerek mellett ez nehéz, mindig van maradék, meg főzni kell, ki ezt hagy meg, ki azt... De végül az hatott vagy akkor, attól billent javulóra a helyzetem.

Nem volt könnyű a gyerekeknek, képtelen voltam hosszabb ideig beszélni, pedig azt kell kicsi gyerekek mellett. Eljött anyukám az elmúlt napokban pár órára és kisegített a meseolvasásban. A tanulás is "takaréklángon" ment. Jó, hogy itthon lehettünk s magunk szabtuk meg magunknak a tempót.
Nagyon fárasztó volt az elmúlt 1-2 nap. Beteg felnőttek és beteg pici baba, aki taknyos orrától nem tud rendesen szopizni és ha nem alszik foglalkozni kell vele (még jó, hogy nem lázas), ... pihenni, csendben és kicsit egyedül lenni vágytam (legtöbbször ez kell, ha "lemerülök"). Általában az "így nem bírom már!" után is van valami, és csodák csodája bírni kell és lehet. Isten ad erőt. Itt van még mit tanuljak.

Klári ismertette meg velünk Fésüs Éva nevét. Nagyon megszerettük a meséit. Most télen ismerkedtünk meg a "Csupafül" mesekönyv folytatásával, a "Toportyán Tódor a mezei könyvnapon"- nal. A napokban én is felolvastam és igazán tetszett, szép történet. (Egyre gyakrabban előfordul, hogy lemaradok jó gyerek és ifjúsági könyvekről, mert nem futja már időből, energiából.) Szeretem Fésűs Éva meséinek nyelvezetét, öröm volt olvasni nekem. A könyvet kisiskolásoknak ajálják. Négyévesemmel tartottunk pár napos szünetet az olvasásban, szerintem kicsit nehéz volt követnie az eseményeket, de ő kérte a folytatást a végéig. Hatévesem elsőre másfél óra alatt végzett a könyvvel, de róla tudom, ha valamit nem ért vagy unalmasnak talál átugorja, de az első elolvasást még legalább kettő követte és a felolvasásba is belehallgatott, tehát jó könyvenek számít.

Előkerült a napokban egy másik könyv is, amit én már rég nem olvastam és nem értem, hogy tudták ennyire rongyosra olvasni a gyerekek. A páratlan "Csipike", Fodor Sándor regénye. Őszintén szólva én csak felnőtt fejjel olvastam, értettem meg, bár emlékszem gyerekkorom régi gyereklapjában, a "Haza sólymai"-ban közölték részenként. Ezt már felolvastam legalább kétszer. Most is tetszik. A mesék elbűvölüek lehetnek felnőttek számára is.

És rekedten fájó torokkal újra szinte végéigolvastam egy már megtanult és elfelejtett Bartos Erika verseskönyvet, együltömben, mert így volt rá ígény. Így a beteg napok is megszépülnek, hisz annyi szépet olvashattam mellém bújó kisfimanak! Várom,  mikor jön rá, hogy az olvasás öröm, nem pedig munka. Az olvasás tanulás teljesen lazán megy, néha, mint mostanában, nincs kedve olvasni a tankönyvből, de látom, hogy annak ellenére, hogy nem gyakoroljuk az olvasást, nem felejt, sőt ő kezd betűzni itt-ott, s mondja, hogy ezt vagy azt a betűt még nem tudja, sőt próbált a hűtőn mágneses betűkkel értelmes szavakat írni. Nemrég olvastam Vekerdytől, hogy a kisgyerek akkor tanul, amikor pihen, játszik, mert lám, mikor napokig (vagy már két hete is?) elő se vettük az ábécéskönyvet, igazi meglepetések érnek - minden betegség ellenére. :) Egyre inkább gondolom azt, hogy nagyon sok az elős tananyag egy kisgyereknek, megtanulni olvani, írni, számolni egy év alatt! Még semmit nem olvastunk el kétszer a tankönyvből, de az iskolásoknak van házi feladat, olvasni - milyen unalmas lehet egyeseknek. Pedig több idővel örömtelibben meg lehetne tanulni olvasni. És persze a gyerekek is nagyon különböznek egymástól. Jó lazábban venni, minket pedig senki nem sűrget, csak a kíváncsiság.

újra előkerült a LÜK. Ugyanis nálunk az ilyen "tanulós" játékok is időszakosan kerülnek elő. Van hogy napokig, hetekig nincs hozzá kedvük a kicsiknek, máskor meg nem lehet leállítani őket.
Mivel Csengével összeadást és kivonást tanulunk, Balázs se maradhat le, ő is próbálkozik. Amúgy mostanában nagyon érdekli a számok világa. Tegnap arra kért számoljak el neki trillióig. Sajnos nem volt időm sütés, főzés, szoptatás és egyéb ilyen apró lényegtelen tennivalók miatt.

Fésűs Éva meséskönyvei még mindig nagy kedvencek, Balázs is kezdi megkedvelni. Számomra is öröm felolvasni őket. A kis vakond történeteit is szeretik a kicsik, könyvben, rajzfilmben. S rajzfilmben a Micimackó is kedvenc.

Marék Veronika szép gyerekkönyvei is nagy kedvencek, Boribon, Annipanni, Kippkopp. A Bartos Erika könyvei, az AnnaPetiésGergő és a BogyóésBabóca mostanában nem nagyon került elő, pedig régebb rongyosra lapozták, olvasták.

A napokban került megint kézbe egy szerintem is nagyon szép, gyerekenek való történelemkönyv: "Erdély meséje".

Anita olvasmányai nagyon sokfélék, nehéz követni. Mark Twain, Jules Verne, Karl May könyvek, ifjúsági könyvek, képes történelem könyvek.

Dóra egyelőre ott tart, hogy minden könyvet amit lát szeretne megszerezni és tanulmányozni, milyen erősek a lapjai, mennyire elrágható s ha úgy van kedve képeket is nézeget. Remélem ő is megkedveli az olvasást.

Egy előző bejegyzésben írtam arról, mi lesz az ötödikes anyag magyarból, mert kicsit átnéztem az anyagot, a tankönyveket.
Leírtam az ajánlott olvasmányok listáját is.
Még jó, hogy mielőtt a gyerek kezébe adtam az egyik ilyen ajánlott olvasmányt, belelapoztunk a férjemmel.
Nekem nagyon tetszik az a szó, hogy "szépirodalom". De mi ennek az ellentéte? Azt hiszem nem tudom kategorizálni, de a tankönyv által ajánlott "Szerepcsere" című könyvet nem szeretném gyermekem kezében látni.
1. Az ötlet nem eredeti, a koldus és királyfi mai változata szeretne lenni. De a történet nem vett le a lábamról, bár állítólag az író híres és sok ifjúsági könyvet írt.
2. A nyelvezete... mi a "szépirodalom" ellentéte? Még ha a sulikban így is beszélnek és tükrözi sok gyerek hozzáállását iskolához, szülőkhöz, akkor sem ajánlanám... Szerintem durva a nyelvezete, állítólag "diákzsargon". Hogy lehet ezzel a könyvvel szépre, jóra nevelni? Vagy nem ez a cél? Kiknek íródott a könyv?
3. Szerintem szomorú, hogy a tankönyv (és a tanárok?)  ilyen könyvet kínálnak elolvasásra, míg annyi szépirodalomra senki rá se néz...
4. Újra a tanulság, hogy nem minden ami nyomtatásban megjelenik elolvasandó, épp úgy, ahogy nem minden képesújság átlapozandó, bármely film megnézhető, neten minden elérhető, de nem minden építő.

Más vélemény és info a könyvről és az íróról a Magyar Gyermekirodalmi Intézet oldalán, itt.

A vakáció nem a tétlenség ideje.
Tanév végén megkaptunk majdnem minden tankönyvet és munkafüzetet a következő tanévre. Ezért kicsit belelapoztam, átolvastam egyiket másikat.

Irodalomból tanulni fogunk
-a mesevilágról: népmese, tündérmese, műmese
-magyar népdalokról
-Petőfi Sándor: János Vitéz elbeszélő költeményét jó részletesen
-Arany János: Családi kör és pár Petőfi vers alapján az idillről, életképről, időmértékes verselésről, költői eszközökről
-erdetről, teremtésről, mitoszokról: Rege a csodaszarvasról, Kalevala-részlet, Odüsszeusz-részlet, bibliai teremtéstörténet-részlet
-ismerkedünk a novellával, ifjúsági és meseregénnyel
-tanulunk pár író és költő életrajzáról.

Háziolvasmány olvasmánynaplóval: Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk. -Ezt a lányom már olvasta egyszer, most újra kell vegyük és fejezetenként megbeszéljük, feldolgozzuk.

Ajánlott olvasmányok:
-Mark Twain: Koldus és királyfi (elolvasva - de most majd újraolvassuk, beszéljük)
-Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (elolvasva - ezt is megbeszéljük)
-Kristen Boie: Szerepcsere (próbálom beszerezni)

Ezeken kívül ajánlott művek (azért írom le, mert nekem segítség, mit is adjak a gyerek kezébe, amit még nem olvasott el):
Arany László mesekönyvei
Benedek Elek mesegyűjteményei
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
Arany János: Mátyás anyja, Pázmán lovag, Rózsa és Ibolya
Fekete István: Vuk, Tüskevér, Téli berek, A koppányi aga testamentuma
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Rákosi Viktor: A hős fiúk, Korhadt fakeresztek
Kolozsvári Grandpierre Emil: A csodafurulya
Tatay Sándor: Kinizsi Pál
Lengyel Dénes: Magyar történelmi mondák
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Lázár Ervin meséi
George William Cox: Görög regék
Jonathán Swift: Gulliver utazásai (ifjúsági átíratban)
Charles Vivian: Robin Hood (Mándy Iván feldolgozásában)
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai, Hucklerberry Finn
Biblia - feldolgozások gyermemkeknek

(A felsoroltak több mint a felét már kiolvasta Anita, még van pár, amit szeretnék beszerezni neki.)

Irodalomból a Nemzeti tankönyvkiadó Alföldy Jenő Irodalom olvasókönyvét használja az iskola. Nem tudom a többi kiadó tankönyve milyen. Nem vagyok szakértő ezen a téren. Ahogy a tankönyvet átlapoztam, lesz mit tanuljunk, tetszik a szerkezete, azt hiszem jól fogjuk tudni használni.

Nyelvtan tankönyvet és munkafüzetet a Mozaik kiadótól fogunk használni, Lerchné dr. Egri Zsuzsa: Anyanyelv felsősöknek 5. Hát ez főleg hangtan, micsoda részletességgel! És a szavakról: összetett szavak, azonos alakú szavak, azonos jelentésű szavak és hasonlók. Nem találom nagyon könnyűnek. Mennyi tanulnivaló mint definició, amit állítólag be kell vágni! Lehet ez így jó. A magam részéről soha nem volt erősségem a szövegek bevágása, megelégedtem a megértéssel, persze ennek van hátulütője is. Meglátjuk, mire jutunk. Nem emlékszem, hogy mi "annak idején" ilyen részletességel tanultuk volna a hangtant. Emlékszem a zöngés, hasonulás szavakra, de ilyen részletesen! Persze most átolvasva a tankönyvet látom, ennek is van értelme. De meg lehet ezt érteni ötödikesként? Ez kihívás. Azt hiszem néha izgalmas lesz együtt tanulni.

legalább naptár szerint.
Borús hideg napok járnak erre felénk. Hiányzik a napsütés.
Itt az advent, ma-holnap karácsony. De még nem hangolódtunk át az őszről a télre.


Gyakran gyurmáznak a gyerekek, ha már van friss színes gyurma.


A napkban vettem agyagot. Ez az első alkalom, hogy kipróbáltuk milyen. Eddig beértük gyurmával. Hát más. De érdekes. Egyelőre csak próbálgattuk mit is lehet kezdeni vele.


Végül négy gyertyatartót készítettünk, most száradnak. Majd megfestjük és lesz adventre házi készítésű négy gyertyatartónk. Csak a koszorú vagy valami hasonló hiányzik még.


Többet vagyunk bent, nem csak mert kint hideg van, hanem mert taknyolódnak a gyerekek, van aki köhög. Így több idő jut bújócskára, babázásra, társasjátékra, olvasásra.

Olvasás nálunk: