Itthon tanulunk

Úgy elröppent ez az egy hét, mint egy álom.
Szemorvosnál és ortopéd orvosnál jártunk a gyerekekkel ellenőrzésen. Aztán irány a mamák! Mamák, mert nem csak gyermekeinket vittük el a mamához, hanem én is találkozhattam a mamámmal. Úgy éltünk mint az urak.


Hogy ezek a mamák mire képesek! Mire nagymama leszek talán én is ügyesebb leszek a konyhában, mert számomra ők utolérhetetlenek. Egyelőre azon igyekszem, hogy gyorsat, egyszerűt és lehetőleg finomat.
Nagyon jó volt találkozni rég nem látott rokonokkal is.
Aztán tapasztaltuk, hogy tényleg sok minden a fejben dől el. A gyerekek, akik eddig eléggé tartózkodóak voltak, ha kutyát láttak, mióta a szomszédba kiskutya került, ők is kutyát szeretnének. Eddig nagynéném be kellett zárja a kutyát, ha meglátogattuk, most egész idő alatt a kutyával voltak elfoglalva a gyerekek, senki nem félt, sőt magukkal hozták volna.

Most újra és lelkesedéssel tanulnak tovább. Ez nekem nagy segítség, nem kell noszogatni őket, hogy kezdjük már :)

Ez az idei felállás erre a tanévre. Nyolcadikos, harmadikos, elsős és a felzárkózni akaró 3 éves.

Már nem megy úgy az írás, mint pár évvel ezelőtt. Gondolkozom a blog sorsán, mi is legyen vele? Amiért elkezdetem nyilvánosan írni, ma már nem motivál eléggé. Magam is az internetől olvastam először az otthonoktatásról. Akkor még kevés infó volt ebben a témában magyarul, ezért írtam, hátha valaki ráakad, segítséget talál. Ma már sok infó van a témában s ennek nagyon örülök. Mivel a gyerekek is nagyobbak, már nem akarom itthon tanulásunkat részletesen itt tárgyalni. Inkább csak életjel lesz ez a blog, jelzés, hogy még vagyunk, élhető az élet itthon tanulva. No és lesz néhány kép, nem mérvadóként. Sokszor az igazán megragadó pillanatokat nem is jut eszembe lencsevégre kapni.

Hozzászoktunk a rendszeres tanuláshoz, a délelőttök általában tanulással telnek. Nem kelünk korán, így általában mindenki pihenten ébred. A legnagyobbunk online részt kell vegyen az órák egy részén, ezért ő időhöz van kötve. Ez segítség egy részről, más részről nem alakíthatjuk a családi napi programunkat kedvünk szerint, illetve ő kimarad vagy az ő órarendjéhez igazítjuk azt, amit feltétlen közösen szeretnénk tenni. Ha nem lehetne jelen az órákon, egyes tantárgyakból nehezen boldogulnánk, nagyon zsúfolt lenne a napom, hisz a kisebbekkel is kell tanulni, a legkisebbet pedig nem vigasztalja, hogy anya most a nagyokkal tanul, mindenben ott akar lenni, rész akar venni. A kisebbek közül viszont van aki belehallgat a nagy óráiba, hisz érdekli a téma, a tanár érdekesen mesél. Óra végén csak úgy ostromolja a nagyot a kérdéseivel. Hát ezt öröm hallani. Ahogy a gyerekek nőnek egyre érdekesebbek a beszélgetések az asztalnál. Sok téma, kérdés terítékre kerül, az élmények megosztása, vélemények, kérdések. Igazán kiváltságos helyzetben vagyunk.

A román nyelv - mely itt van körülöttünk, de mi itthon nem használjuk, ez az egyik legnagyobb kihívás, van akinek ez a legnehezebb tárgy. Viszont a kitartó munka gyümölcse már látszik a legnagyobbnál. Ez bátorít kitartásra, türelemre.

A többi tárgy, amiből az iskolában is számot kell adni, jól megy. Kíváncsiak a másik mit tanul, szívesen segítenek egymásnak.

Legyen akkor pár kép az elmúlt hetekről.

Szeptember első hetében még vakációztunk, utaztunk, a tankönyvekkel barátkoztunk, kiraktunk ezer darabos puzzlet, amit a vakáció vége felé kaptunk.



S aztán  nekifogtunk...

Volt tanulás, írás, számolás.

Többször gondoltam már, hogy írok, teszek fel néhány képet, hogy emlékezzünk erre az őszre. Közben pedig már tél lett.

Más ez a tanév, mint az eddigiek. Habár ha belegondolok, mindegyik más volt.
A legnagyobb többet tanul egyedül, volt ahol elengedtem, néha ellenőrzöm, illetve a tanárokra bíztam. Nem így terveztem, de ez lett. Nekem is vannak korlátaim. Nem a tananyagot tartom nehéznek, hanem úgy éreztem, nem tudok a kicsikkel foglalkozni, a napi házimunkát elvégezni. Ebben a félévben így alakult. Azért van, amit együtt tanulunk. Magam is tanulok.
A második, aki másodikos az első néhány hét után egész belejött a rendszeres matekozásba. Ez ment nehezebben. Most már önállóan is szépen dolgozik és örül az érdekes, nehezebb feladatoknak. Tavaly is a matekkel volt nehéz megbékélnie. A többi nagyon jól megy. Örülök, hogy látom igyekszik megszervezni a napját, elvégezni a feladatait, hogy aztán szabad legyen arra, amihez kedve van.
A harmadik tanul is meg nem is. Utolsó szabad éve. Mateknál szívesen segít a nagyobbnak, s van,amikor jól. Olvas is már egyedül magának. Sőt, haliottam, amint a legkisebbnek is olvasott mesét, bár csak hosszabb kérlelésre szánta rá magát a felolvasásra. Az írás előkészítő gyakorlatokért nem lelkesedik, de nem is erőltetem.
A legkisebb mindenütt ott van, mindent látni, érinteni akar, részt kell vegyen mindenben. Nekem ez néha nehéz. De nagyon szeretik egymást a testvérek és sok mindent elviselnek egymásért. Egyikük sem panaszkodik, hisz a várva várt legkisebb az életünk része. Kezd egyedül is eljátszani mellettünk vagy épp másik szobában. Sokat fejlődik. Örülünk neki. Nem rég még azon aggódtam, hogy mi lesz vele, még nem tudja a színeket! Pedig tudom, hogy minden gyerek más, s előbb utóbb mind megtanulja azt, amire szüksége van a boldoguláshoz. Mégis aggódtam s elkezdtem tudatosan tanítani, mondhatom nem sok haszonnal vagy inkább nem azonnali haszonnal. Aztán jöttek egyéb dolgok s nem tudtam erre úgy figyelni s egyszer csak észrevettem, hogy a fehéret s feketét már nem keveri, sőt a jelzőlámpa zöldjét se véti el, hisz ez jelzi a várakozás végét. A többit is megtanulja majd. Nem jó ilyenkor a másik gyerekhez való hasonlítgatás. A mát csak a tegnaphoz, a múlthoz mérjük és akkor derűsen nézhetünk a jövő felé. Mert ma jobban elboldogul kis élete dolgaival, mint tegnap vagy az elmúlt héten.

Akkor hát néhány kép.

Sárdagonyázás vagy a gumicsizmás öröm :D


Kerti munka.


Játék



Kuckóépítés (legkisebbünk saját ötlete).


Tanulás.




Volt még sok sok olvasás, felolvasás.

Magam is elámulok, mennyi minden érdekli őket. A kicsik is olvassák amit a nagy tanul, illetve ami a kezük ügyébe kerül, földrajzi enciklopédia, kémia, kertészet (mert ez az én  kedvenc témám mostanában), amiről az átlagos gyerek csak valamikor évek múlva kell tanuljon. De átlagos gyerek nincs, csak egyedi, s ha eljött az ideje, hogy valamit kérdezzen, olvasson, megjegyezzen, mert tudni akarja, akkor igyekszem segíteni.

Végül... várunk.
Havat.
A napok hosszabbodását már most, mikor még egyre rövidülnek.
Könyveket.
Látogatót.
Indulást.
Néha a nap végét.
Közös játékot.
Gyógyulást.
Sorra kerülést.
Postát.
Meglepetést.
S a karácsonyon túl az Eljövendőt várjuk...

Szeptember első hetében megkaptuk a tankönyveket. (De szerettem volna már nyár elején kézhez kapni!)




A gyerekek nagy lelkesedéssel lapozták, olvasták.
Ezen a héten pedig igyekeztünk minden nap tanulni a két nagyobbal.
Jövő héttől a harmadikkal is rendszeresen fogunk tanulni.
A negyedik, a legkisebb pedig minden nap kiköveteli magának a tanulást :).

hogy a vakáció nekem is jelent egy kis pihenést. Eddig nem, s azt hiszem ezután sem, mert a vakáció a gyerekeknek szünet, nem a(z otthonoktató) szülőnek.

Nagyon szép ez a napos, meleg ősz.
Nagyon jó kint lenni. Ezen az őszön megtanultam észrevenni a szöcskéket, tücsköket. Sok van belőlük.
Az elmúlt napokban sok apróságot megcsodáltunk. Sok katicabogarat, bodobácsot, lepkét, szöcskét láttunk. S sok színes falevelet gyűjtöttünk.




Levélnyomatokat is készítettünk.


S ha vakáció van, a játék ideje is van.
Tegnap feljött hozzánk Klári s jót játszottunk öten a Bla Bla Bla (Djeco) játékkal. Olvashatsz róla Virágnál, Romániában talán legolcsóbban a Boribonnál lehet megvásárolni.


Előkerültek más játékok is.

próbáltunk készíteni képeket a gyerekekkel.

Naptárunk szeptemberi oldala egy reklámújságból készült.


A legkisebb itt él közöttünk, jön-megy, tesz-vesz és magától tanul, mindenben társul hozzánk a maga módján.

A ma-holnap 5 évesünk játszótársa már "iskolás" lett, vagyis kicsit szervezetebben tanul, kevesebbet játszik és még többet olvas. Ezért az 5 éves még jobban érzi, hogy neki is tanulnia kell, illetve több ideje jut a legkisebbel játszani. Türelemmel és szeretettel veszi maga mellé társul az 1 évest. Persze előfordul, hogy nem sikerül megegyezniük, de sokszor jókat játszanak.
Még nem kezdtünk el rendszerezetten tanulni, itt csak hétfőn kezdődik a tanítás, ezért neki ez a hét szabadon választott tevékenységekből állt. Volt játék bőven. Egy kevés a számítógépen, egy kevés a tablettán, több építőkockázás, szerepjáték, autózás, puzzle kirakás.


A héten kétszer is elővettük a Geomagot s a legkisebbel is megismertettük ezt a játékot, neki a kis fémgolyók tetszettek a legjobban. Volt társas játék is. Elsősorban Ligretto, párban játszva. Figyelmet, gyors reakciót igényel és persze tudni kell hogyan követik egymást a számok tízig. Tanulni egyszer kapott feladatlapot a héten. Annál többet játszott a Logicoval. Festett. Együtt sütöttünk kekszet a két közbülsővel - a formázás nagyon jó a kis kezek ujjainak. Kint pedig lepkét és tücsköt-szöcskét keresett.


Elsősünk számára a tanulás szó nem bír valami nagy vonzerővel, még kevesebbel az írás. De ez nem újdonság, tudom, hogy először kicsit panaszkodnia kell, aztán, ha nekifog megcsinálja amit kell, s végül kiderül, hogy nem is volt nehéz, kár volt előtte nyafogni, sőt talán érdekes is volt, menjünk tovább, mert nem fáradt el. Naponta írunk egy keveset, több szünettel, és tanulunk is. De nem töltünk ki mindent a munkafüzetben, füzetet pedig még nem használunk, bőven elég a munkafüzet, jut is marad is benne írni való. A matek könnyű és szép is, szeret a könyvben dolgozni. A mozaikos környezet nagyon szép kivitelezésű, örömmel tanul belőle. Mondókákat, dalokat is gyakorolt már Apával. Még nem beszéltem a tanító bácsival, de gondolom nem lesznek gondjaink az elsős követelményekkel. Jut idő olvasásra, könyvet könyv után olvas, a már olvasott könyvek mellé minden nap jön és kérdezi, hogy ezt vagy azt olvashatja-e. Ma barkobáztunk. Eléggé hátrányos helyzetben vagyok, mikor a nem tudom milyen könyvben olvasott állatra gondol, még jó, hogy aztán mutat róla képet és elmondja amit tud róla, így én is lehetőséget kapok a tanulásra. Falun az unokatestvérekkel való játszás után ő is kedvet kapott a Ligrettóhoz, amit csak párban játszva vállal. Amúgy úgy vettem észre már nem annyira visszautasító a társasjátékokkal. Sokat változott az elmúlt pár hétben. Babázik, lovakkal játszik, szerepjátékot együtt a többiekkel. Rajzol, színez. Puzzlet rakott ki. Örül, hogy van íróasztala. Nagyon szeret a parkban a mászókán mászni és futni is, rendszeresen kijárunk futni, nekem is jól esik (és rám is fér).

A legnagyobb most már hatodikos. Kevesebbet kell segítsek. Kötöttebben tanul, rendszeresen délelőtt és kora délután. Még nincs meg minden tankönyve. Ezért nem látom át jól az anyagot. remélem hamarosan megkapjuk a hiányzó könyveket, munkafüzeteket. Kicsit más lesz ez a tanév. Remélem jól megértjük magunkat az új tanárokkal.  Egyelőre jut idő olvasásra, játékra is (még).
Készített levélnyomatot a héten,


és Virág ötlete nyomán ez:

Megváltozott az életünk. Ezt senki sem bánja közülünk. Igyekszünk összedolgozni, alkalmazkodni egymáshoz. Nem mindig könnyű. Sokat kell még tanuljak.


Most csak ez a pár kép és szó.
Hála Istennek gondviseléséért, minden nap megújjul szeretete irántunk.
Még jelentkezem. Lehet csak nagyon röviden.