Itthon tanulunk

Egyszer már említettem, hogy kaptunk kötőkereket.

Az elsős kitartó munkájának eredménye egy figura, mely egyelőre az asztalán áll. Jó lesz bemutatni technikából.

Bergamottnál olvastam már több bejegyzést a kötőkerék hasznlatáról. A télen kapott az egyik lány kötőkereket, hármat egy csomagban. Azonnal tervezni kezdte, mit készít majd. Még kevés vált valóra a tervekből, mert ez igazán türelem ígényes munka, épp ezért nagyon hasznos. Örülünk neki.

Nekünk a használati utasítás románul van, de felteszem ide, mert előfordulhat, hogy a papír elkallódik (bár ez sem feltétlenül 'biztonságos', de legyen itt is.)




Eddig egy babasapka készült. S most is készül valami, majd meglátjuk mi lesz belőle.

Vizuális nevelésből többek között karácsonyi üdvözlőlapot kell készítsen és küldjön ötödikesünk az iskolába. Ezért ma elkészítette az első két képeslapot. Lesz még folytatása, ez csak kedvcsináló volt.


Kerestünk olyan ötletet, ami új, vagyis nem hasonlít az elmúlt években készített képeslapokhoz.
Anita az egyszerűbb vágós-ragasztós képeslapot készítette, én pedig kipróbáltam a Virágnál látott Irisz-technikát. Nagyon érdekes volt, és szép lett az eredmény.


Már megvan a gyerekek kedvenc karácsonyi éneke, persze mindenkinek más. A napokban ezeket énekeltük:

Ó gyönyörű szép titokzatos éj...

Ó jertek zengjünk éneket...

Nagyon örülünk, mert az elmúlt héten sokszor sokféleképpen tapasztaltuk Isten gondviselését.
Ma egy hete megszületett a várva várt hugica.
Péntek délután hazajöttünk a kórházból.
Az elmúlt héten a gyerekek napközben mamánál voltak.
Most itthon szokjuk az új életformát, a babával, akit nagyon szeretünk mind.

Ma Anitával a kiságy melletti szekrény oldalát díszítettük színes virágokkal, hogy a baba azt nézegesse.

A gyerekeknek továbbra is marad a szabad program, játék, olvasás. De már volt ígény a tanulásra is, de mondtam, most vakáció van. :D

bent keresünk magunknak elfoglaltságot. S én nagyon várom, hogy kicsit hűvösebb legyen.

Itthon előkeressük a "tanulós játékokat", amik nem kerülnek elő minden nap, van, hogy hetekre megfeledkezünk róluk vagy egyesekről, mert van más elfoglaltságunk. Aztán szinte újként hatnak, mikor újra elővesszük. Örömmel tapasztaljuk, hogy időközben a kicsik nőttek, ügyesebbek lettek, ami a múltkor még fárasztó, nehéz volt, most örömmel tudnak játszani vele.


Cakozott kartonra felvitt fonal - spirelli (fonalgrafika). Próbálkoztunk. Azt hiszem jól fel lehet használni képeslapok készítéséhez.

Ez a nap más. Reggel nem az Ószövetségből olvastunk, mint általában ebben az évben (nagyon szeretik az ószövetségi történeteket, miután tavaly főleg az Újszövetségből olvastunk), hanem a keresztrefeszítés történetét.



Egy szép és egyszerű kézimunkát találtam itt.
Ezt próbáltuk mi is elkészíteni.
Hozzávalók: papír, olló, olajceruza (színes ceruza, zsírkréta nem működött, próbáltuk), vízfesték.
Egy lapra keresztet rajzoltunk, a széleit különböző színű ceruzákkal kifestettük. Kivágtuk a keresztet, rátettük egy másik lapra, ujjunkkal satíroztunk. A dombot is így készítettük.


Majd vízfestékkel befestettük a lapot, kivve a keresztet. Íme a gyerekek kész munkái.


Volt egy kis gyors tojásfestés is. A gyerekek is kivették a részüket. Zsírkrétával rajzoltunk a meleg tojásokra mielőtt a festékbe tettük volna. Volt a tojásokon virág, ház és autó is. :) A kicsi pedig valami levonósokat is tett a tojásokra. Tehát nem klasszikus húsvéti tojásaink lettek, de nem baj, felejthetetlen marad az öröm, hogy együtt dolgoztunk s a munkánknak szép eredménye lett. Aztán következett a kóstolás.

nagyon vakációsra sikeredett. Nem így volt betervezve, de engem levert valami vírus, mint a téli szünetben. Ezért maradt a gyerekeknek a szabad játék itt-ott egy kis tanulással. A kicsik már szóvá is tették, hogy hiányzik nekik a tanulás, mert volt, hogy hangom sem volt, erőm sem fent lenni. Remélem jövő héttől újra teljes erőbedobással haladunk majd, mert még van előttünk egy hosszabb szünet tavasszal, arra igyekeztünk kicsit előre tanulni. Mindezek ellenére nem baj, hogy több idő jutott az együtt játszásra. Szeretem nézni, hallani, ahogy megegyeznek (vagy nem), hogy mit és hogyan, milyen szabályok szerint játszanak. A lányok felváltva olvastak a kicsinek. Mind a hárman megértőek voltak velem, hogy pár napra munkaképtelenné lettem, segítettek egymásnak és nekem, egyedül ettek kiszolgálva egymást. Nem is tudtam eddig, hogy így elboldogulnak. Két nap anyukám is besegített- nélküle sokkal nehezebb lett volna. Ez a majdnem egy hetes kiesés olyasmi, amivel számolni kell és lehet is, mert az otthonokatás rugalmas is, haladhatunk gyorsabban vagy lassabban, igényeinkhez, lehetőségeinkhez igazítva az anyagot, a tanulásra szánt időt.


Közben jelezve, hogy a jobbulás útján járok Isten kegyelméből, mert most sem szedhettem tűneteket enyhítő gyógyszereket, csak teáztam, vitaminoztam meg hasonlók, rákerestem a "teavirág hajtogatás" vagy "Teabag-folding" -ra hajtogás leírásért. Van néhány összegyűjtött teástaskuk, s kedvcsinálónak a hétvégére ma ki is próbáltunk pár hajtogatást, remélem holnap készülnek újabb remekművek, mert már várjuk a tavaszt.


Már régi csak lemaradt info (azt hiszem): Mikor a középső kezdte felfedezni a kéttagú számjegyek olvasását, akkor akartam rá a számos bingóra a DLTK-n. Lehet választani milyen is legyen a bingó, és annyi lapot ad ki nyomtatásra, ahányat kérünk. Talán valaki még tudja használni.

Szép hétvégét mindenkinek!

A versben amit tanulunk, több állatról is szó van. Ma a pók volt a témánk a kicsikkel. Megnéztük, rajzoltunk, formáztuk.
Zsírkrétával rajzoltunk pókokat, amint ereszkednek le. Az ötletet egy gyerekeknek való könyvből vettük.



Majd gyurmából készítettünk pókot.


Aztán olyan gyíkot, amelyiknek leszakad a farka, mert olvastuk a Gőgös Gúnár Gedeon-ban, hogy a kiskakas amikor meg akarta fogni a gyíkot, a gyík elszaladt, csak a farka maradt a kakas csőrében.
Aztán kellett kígyót készíteni, alagutat, hídat, barlangot, betűket. A kicsi nagyon élvezte a gyurmázást velem. Egy idő után a középső, aki először morgott a gyurmázás miatt, mert neki egyéb dolga van, kért egy kis gyurmát, hogy pár perc uán azt mondja, hogy "olyan jó gyurmázni".


S mikor a harmadik is csatlakozott a két kicsihez, már mehettem dolgomra. Kifogyhatatlanok az ötletekben. Sütnek, főznek, mesélnek.


És ilyen szép színezős lapokat kapok a kicsi fiamtól:


Minden színes ceruzáját sorra veszi és színez vele nagy odaadással. Az összhatás szép. S hogy az alkotás örömét ne rontsam el, nem zavarom azzal, hogy ne menj ki a vonalból, ezt ilyen színűre, azt olyan színűre kell festeni, ráér erre később is, gondolom rá fog jönni magától is. Papír és ceruza legyen a szabadság lehetősége mást színezni, mint a valóság.

a tanulsát, a második félév anyagával. Őszintén szólva én várom a nyári szünetet, amikor azzal foglalkozhatunk ami épp érdekel.

Most már a kicsikkel is rendszeresen "tanulunk" egy keveset minden nap. Persze a középsővel lehet jobban, a kicsit semmiben nem erőltetem, neki kevesebb a türelme, kedve megülni, de így is látom, hogy sok minden ragad rá. Azt hiszem, sok mindent csak úgy magától is megtanul(na) a maga idejében, ezért nem is aggódom, ha valami nem megy még neki, hisz látom, hogy többet tud, jobban megért dolgokat mint ezelőtt egy-két hónappal. S ebben a korban annyira változó, hogy ki mit mikor ért, tanul meg. Eddig elmondhatom, hogy a három gyerek nagyon különböző volt ebben a korban, különbözött az érdeklődési körük, érezni lehetett mi megy nekik jobban, persze mindegyik más.

Csengével mostanában vágtunk-ragasztottunk. A Novum kiadó most már nem kapható "Csodás világ" nagycsoportosoknak való munkafüzetében vannak ilyen puzzle képek, amiket ki kell vágni és össze kell aztán illeszteni. Nem minden gyereknek könnyű az ollót jól irányítani. Komoly munka a vágás, főleg, amikor nem egyszerű négyzeteket kellett kivágni.



Lehet más színes képekkel is gyakorolni a vágást, ragasztást.
A tépés-ragasztás, mozaikozás sem könnyű, igazi munka a kicsiknek. Ezt a  vasárnapi iskolában kezdték el és itthon fejeztük be, a kép témája: Izsák születése.


Számolni is tanulunk. Mindenki a maga szintjén. A közel két év korkülönbség nagyon sokat jelent ebben a korban.



Mondókázunk, verseket, dalokat tanulunk, ismételünk, színezünk (én is, mert gyakran kérnek színezzek velük), játszunk. Sokat segít az ismétlésben az előző posztban említett memozálási, ismétlési rendszer.

Eljött az ideje a puzzle kirakásának is. Azt hiszem a kicsitől kapott kedvet a középső. Balázs fáradhatatlanul rakja ki egyiket a másik után. Csenge csak akkor ha nincs semmi érdekes olvasnivalója. S hogy sok könyvet kétszer-háromszor kiolvasott, sok van, amihez még nem nőtt fel, jut ideje néha puzzlet kirakni is.


Egyik nagy előnye, hogy már félév elején tudjuk milyen munkákat kell bemutatnunk rajzból és technikából a vizsgán illetve félév közben az, hogy tervezhetünk és jut időnk egyébre, ami nekünk tetszik vagy érdekel, főleg most, hogy nem lehet olyan sokat kint lenni. A héten ezt a kakas került sorra az Art Project for Kids-ről.


Érezzük, hogy a gyerekek nagyobbak, a kicsik is egyre inkább szeretik a társasjátékot -már amit ők is tudnak játszani. Szépek az esték, amikor együtt játszunk. (S csak hogy jobban hangozzon, mondjam, hogy "közben szavakat, színeket, számokat tanulunk", tanulunk nyerni és veszíteni? :) )


Csak hogy ki ne maradjon, egyik szobánk ablaka már december óta ilyen hópelyhes. Mégse hullt itt számottevő hó. De még van egy kicsi tavaszig, ezért reménykedünk.

a mai. Minden csöpög.

Csenge a tegnap levette a polcról és lapozgatta, olvasgatta az "Esős napokra" c. könyvet, amit pár évvel ezelőtt ajándékba hozott nekünk valaki. Este már tudta, mit szeretene elkészíteni (anya segítségével), csak úgy sorolta a hozzávalókat. Ma reggel esőre ébredtünk, így hát nekifogtunk hozzávalókat keresni és elkészíteni Bambi nyuszi ketrecét.





Anita valamikor régen kapott egy kis szövőkeretet, ami felkerült a szekrény tetejére s el is feledkeztünk róla. Ma azt is elővettük.


Tanév végére egy dobozban szobát kell berendezzen. Lehet ez lesz a szőnyeg.

A napokban beszéltünk közlekedési táblákról (Logico: A városban), volt feladatlapunk különböző járművekről, ember, állat, motor által hajtottakról. Így ma kézimunkaként egy vonatot ragasztottunk a gyerekekkel. Egy könyvtárból kivett könyvből van az ötlet. Egyszerű, nem kell hozzá nagy előkészület, csak színes papír, olló, ragasztó, ceruza, filc.



Balázs karácsonyra kapott  vonatot sínnel, nagyon sok ideig el tudja nézni, hogy jár körbe-körbe a vonat, aztán hidakat épít neki. Az év elején volt a vonatállomáson is (ritkán kerül erre sor). Mindent beleadva dolgozott, öröm volt nézni a ragasztás utáni rajzolást.


Az elkészült remekművek:

Nem szoktunk itthon bethlehemest készíteni, valahogy mindig elmaradt. A napokban viszont találtam egy egyszerű és mégis szép betlehemest, csak papír, színes ceruza, olló, ragasztó és wcpapír guriga kell hozzá. Helye is lenne itt a nappaliban. S mivel ez közelebb áll az ünnep lényegéhez, mit a karácsonyfa, ma neki is fogtunk színezni, vágni és ragasztani, beszélgetni.  Nagyon jó volt együtt dolgozni.

Félig kész munkánk:


Az ötlet és a letörlthető lapok, amelyeket kiszíneztünk, kivágtunk: catholicicing.com

Erika ígérte úgy másfél hónapja, hogy küld nekünk hímzőkartont. Itt nem láttam a boltokban. Van nekünk itthon valami a rég múlt időkből, azokon gyakorolják a varrást a lányok.
Az utóbbi napokban egyre többször gondoltam arra, hogy már meg kell érkezzen a levél Erikától. És eszembe jutott, hogy tavaly elkallódott a postán egy küldemény.
Ma végre megérkezett a levél. Kíváncsian bontottuk fel. S hogy örültek a gyerekek! Egyből mindegyik tud varrni, főleg a legkisebb. S alig várják, hogy munkához lássunk.
Köszönjük szépen, Erika.

legalább naptár szerint.
Borús hideg napok járnak erre felénk. Hiányzik a napsütés.
Itt az advent, ma-holnap karácsony. De még nem hangolódtunk át az őszről a télre.


Gyakran gyurmáznak a gyerekek, ha már van friss színes gyurma.


A napkban vettem agyagot. Ez az első alkalom, hogy kipróbáltuk milyen. Eddig beértük gyurmával. Hát más. De érdekes. Egyelőre csak próbálgattuk mit is lehet kezdeni vele.


Végül négy gyertyatartót készítettünk, most száradnak. Majd megfestjük és lesz adventre házi készítésű négy gyertyatartónk. Csak a koszorú vagy valami hasonló hiányzik még.


Többet vagyunk bent, nem csak mert kint hideg van, hanem mert taknyolódnak a gyerekek, van aki köhög. Így több idő jut bújócskára, babázásra, társasjátékra, olvasásra.

Olvasás nálunk: