Itthon tanulunk

"Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem.
Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát." (28.Zsoltár 7.v.)

Ezzel a szép zsoltárverssel indultunk idén neki az új tanévnek.
Talán már írtam, hogy minden tanév más. Változnak a gyerekek és változok én is, mi is, változik a tananyag, a kihívások.

Ez a tanév azért különleges, mert most először minden gyermekünk iskolás. A legkisebbnek is meg kell felelnie az általános iskolai követelményeknek.

átvettem a két középsővel Románia földrajzát, az itteni negyedikes anyagot. Mivel itt lakunk, ezt is tudni illik.


Most is mint máskor, a legkisebb, aki csak úgy, hogy ne unatkozzon mellettünk volt, sokat tanult, és utazásainkkor tapasztaltuk, hogy sok információt meg is jegyzett.

Bármennyire is szeretjük a vakációt, azt, amikor azt tehetjük, amihez kedvünk van, nem tudjuk az időt megállítani. Számunkra is véget ért a nyár, ami nem mindenben úgy alakult, ahogy szerettük volna. Nem fogjuk elfelejteni ezt a nyarat nem csak a kellemetlen dolgok miatt, hanem a kölyökkutya miatt is, akit egyik szomszédunk hozott nekünk faluról. Nem fajkutya, de kutya. Szép, játékos és megszerettük - talán ez a legfontosabb.


Ezen a nyáron volt pihenés, volt kirándulás, voltak vendégeink, láttunk szivárványt a házunk felett, volt fagyizás, vásároltunk könyveket - ez nálunk mindig ünnep, sokat olvastunk és minden nap volt minek örülni.

Szeptember elsején kezdtük mi is a tanulást itthon, mind a négy gyerekkel. Legnehezebb azt  hiszem nekem lesz jól megszervezni a napi 24 órát. Olyan nekem a sulis időszak, mintha lenne munkahelyem, csak hát itthon vagyok és reggeltől estig program van.
Az egyik nagy örömem, hogy szinte minden nap délben együtt ebédelhetünk az egész család. Nagyon jó együtt ülni körül az asztalt. Ez egy fix program, akkor ebédelünk amikor Apának ebédszünetje van. Előtte tanulunk. Ebéd után van egy kis pihenő, szünet, "én"idő vagy épp a sűrgős nem tanulós dolgok elrendezése. Aztán még kinek kevesebb, kinek több tanulás. Mivel kutyánk is van -a gyerekek kívánságára, a kutya gondozása, etetése, sétáltatása továbbra is a gyerekek feladata. A reggeli felkelést szeretném még egy kicsit előbbre hozni és az esti lefekvést is, szükségszerűen.

A bullet journalomat használom az iskolai dolgok nyilvántartására, vezetésésre. Ez azért jó, mert itt van benne minden, és könnyen átlátható a számomra nem csak a napi sulis, tanulással kapcsolatos dolgok, de minden egyéb is. Meglátom mennyire fog ez beválni.

Így hát elindultunk, egy tizedikes, egy ötödikes, egy harmadikos és egy iskola előkészítőssel.
Erre a tanévre mottóul egy bibliai idézetet választottunk, a 119. Zsoltár 66. versét a revideált fordítás szerint: "Taníts engem az ismeretre és a helyes felismerésére, mert hiszek parancsolataidnak".

Akik erre jártok, kívánok nektek áldott tanévet, kitartást és örömet a tanulásban.

Számunkra az év legszebb időszaka az, amit úgy hívunk, hogy vakáció vagy iskolai szünet.
S mert most újra vakáció van, hát nagyon örülünk. Ez a pihenés ideje, ami azt jelenti, hogy sokkal több idő jut olvasásra, játszásra és azzal lehet foglalkozni, amihez leginkább kedvük van. Aztán itt vannak a talákozások, mikor mi megyünk vagy hozzának jönnek. És úgy tapasztaljuk, hogy  a vakáció rövid és gyorsan telik.
A legnagyobb még ebben a hónapban jár angolórákra, mert ehhez volt kedve. S mi szülők nem akartuk ezt az örömét elvenni.
A három nagyobb egy-egy hétre meg kellett tervezze a menüt, amit megbeszélünk és kicsit hozzá igazítunk az én egészséges, kiegyensúlyozott, évszaknak megfelelő táplálozási nézeteimhez, ha szükséges. A saját hetén mindegyik gyerek korának megfelelően -jobban mint máskor- hozzájárul az ételek elkészítéséhez is. Úgy-e nem kell részletezzem milyen sok gyakorlati haszna van ennek? Különös kiváltságban van részünk, gyakran együtt eszünk az egész család délben is, s ez azzal jár, hogy viszonylag pontos időre kell elkészüljön az ebéd, ami jó alkalom a gyerekeknek is a tervezés, szervezés gyakorlására. Szóval ez egy kis életre nevelés. Szép és érdekes, fel- és átértékelődik a konyhában végzett munka, megértik, hogy amit eszünk, iszunk hatással van ránk, nem mindegy mit teszünk a szánkba és persze kiderül, hogy nem vagyok pótolhatatlan, mert itt ügyes gyerekek laknak. Jobban megismerjük egymást és sokat tanulunk az egészséges táplákozásról. Már két ilyen hét van mögöttünk és még van egy.
Újra sokat olvasok.  Nem magamnak olvasok, hanem a legkisebbiknek. S most újra olyan szép könyvek kerültek sorra, mint pl. "Az élet játéka". Ez is pihentető, kiváltságos időtöltés, bár sokszor számbaveszem, mi más hasznosabbat csinálhatnék, míg aztán észbekapok, hogy most ez a leghasznosabb, így adni magamat gyermekemnek. Néha megkérdezi mit jelent egy-egy szó, pl. ma egyik ilyen a "habozott" volt. És olyan jó így együtt olvasni!
Hosszú lenne itt mindent megosztani, s nem is ez a célom.
Az élet szép. Isten jó hozzának. S a nehézségek elmúlnak, az örömöket pedig szívünkbe zárjuk.

Valaki egyszer azt mondta, hogy az otthontanulás állandó változás. Tapasztalataim szerint is így van, minden év más, változok én, változnak a gyerekek.
A legnagyobb már gimis. Nagyon szépen vette az akadályokat.
A középsők 4 ill. 2. osztályosak. Nagyobbak. Velük mindennap leülünk együtt tanulni, de egyre többször egyedül tanulnak, itt vagyok és mindig szívesen segítek. Tanulják hogyan kell keresni, ha valami érdekli őket. Jókat lehet beszélgetni. Szívesen segítenek egymásnak, nem csak ők ketten, hanem mind, hisz mindenkinek van erőssége. A legkisebb, aki még óvodáskorú igyekszik felzárkózni. Nekem soha nincs időm unatkozni. Tanulom én is jobban tervezni, szervezni az időmet. A boullet journal nagy segítségem ebben. Próbáljátok ki! Bármilyen füzet megteszi, s egy írószer. A cirkalmak, díszitések már csak ráadás, kedvtelés, ha valakinek ez jelent örömet. Nekem főleg az átláthatóság, követhetőség, szervezettség.
Vissza nézve a kisebbekkel kicsivel több, mint fele annyi időre volt szükségünk az anyag átvételére, mint ha iskolába járnának. Ebben benne van, hogy még egy nyelvet pluszban tanulnak. Ez nem azt jelenti, hogy az iskola rossz, hanem, hogy itthon máshogy lehet haladni az anyaggal, sokszor könnyebben, gyorsabban. Lehet figyelni és kihasználni a gyerek spontán érdeklődését, nem kell azt mondani, hogy "erre most nincs idő", "ez két év múlva lesz tananyag". Így a másodikos kevesebb, mint öt perc alatt megértheti mi a hatványozás, reggeli közben, nem kell hozzá csak érdeklődve kérdező gyerek, lelkes anyuka, egy cetli és egy ceruza. Úgy szeretem ezeket a pillanatokat! Mert azért van nehezebb is. De hol nincs? Milyen cél az, amiért nem kell küzdeni, kitartóan haladni előre, megállni, visszalépni, újra nekifeszülni? Közben pedig meglátjuk az igazi értékeinket, magunkat, Isten kegyelmét és formálódunk, alakulunk, míg elérjük a célt.
Most épp a gyógyulás útján járunk, nagyon lassan, hisz az otthontanulók sem búra alatt élnek, ők is megbetegedhetnek s ilyenkor nyugodtan pihenhetnek, gyógyulhatnak. Nekem félig olyan ez a nap, mintha szabadnapom lenne félig, hisz csak a közös tanulás maradt ki. De a tegnapi már kevésbé volt kedvemre való, mert hol egyiknek, hol másiknak mértem a lázát, melegítettem sót, ahogy ilyenkor lenni szokott.
Szóval a tárgyi tudásom kívül is nőttünk s ennek örülök.
Új lelkesedéssel tanulunk újra, mert egy gyorsan tovaröppenő második félév után ott a nyár, a szabadság, a megkötöttségek nélküli tanulás, nem is tanulás, az élet!

Már kevesebb izgalommal készülök a félévi megmérettetésekre. De mindig izgalmas és érdekes része ez az életünknek. Télen főleg azért imádkozom, hogy ne épp akkor legyenek illetve legyünk betegek, hogy ne legyen nagy hideg s főleg nagy havazás amikor utazunk. Idén csodásan tapasztaltuk Isten gondviselését, ahogy szállásról gondoskodott, épp azon a héten nem volt senki beteg, előtte igen és utána is, új élmenyekkel gazdagodtunk, sok szeretetet kaptunk, jó volt a pedagógusokkal találkozni, beszélgetni, örülök, hogy visszajeleznek, lehet velük beszélgetni, szívesen segítenek. Összeszségében, jó volt.

S már benne vagyunk a második félévben.
Volt már torokfájás, fülfájás, köhögés, szemgyulladás, kinek mi jutott, s ahogy nálunk lenni szokott, heteken át. De vége lesz egyszer...

Várjuk a tavaszt.
Egyesek kutyát kérnek, de addig is a szomszéd macskáját simogatják.
Tanulunk. Játszunk. Olvasunk.
Szép az élet, akkor is ha nem alakul mindig minden kedvünkre. Kellemes meglepetéseket is tartogatott nekünk Isten.

Se vége se hossza nincs a sakkozásnak a tablettán, a laptopon s néha anyával.
Örülök, mikor látom, hogy a legnagyobb saját örömére román vagy angol könyvet olvas, hogy egymást váltják a billentyűknél a kottáikkal, ahogy a legkisebb is kibontakozik itt a nagyobbak között.


Az elmúlt félév néhány munkájáról teszek fel képet (rajz, technika), inkább emléknek, ötletelőnek.

Újra jelentkezem itt.
Hála Istennek, jól vagyunk.
A január a megmérettetést hozza számunkra, ami családi kimozdulás nekünk, vagyis csomagolás több napra, utazás s ami ezzel jár. Hálás vagyok Istennek gondviseléséért. Betegek voltunk, de nem annyira, hogy ne mehessünk el. Jó meleg volt a szállásunkon. A tanárok nagyon rendesek voltak. Bár kint hideg volt, de se hó, se ónos eső nem akadályozott utazásunkban.

Eddig úgy tűnt sima az út ebben a tanulási formában akár érettségig is. Most már nem. Nem látok messze előre. Marad az Istenre hagyatkozás. (Úgy hangzik, mintha ez lenne a legutolsó, legrosszabb lehetőség, pedig messze ez a legjobb.) Volt már, hogy nem tudtuk, hogyan tovább és nem remélt módon nyílt új ajtó a bezárult helyett.

Néha gondolkozok, mi is legyen ezzel a bloggal, ami először csak személyes jegyzetnek indult, majd mások számára is látható feljegyzés lett itthon tanulásunkról. De most már egyre kevésbé az.

Gondolkozom ... s nehéz leírni gondolataimat.

Közben azt látom, hogy minden nap kihívás nekem. Sokat kell még tanulnom életvezetésből, szervezésből, összehangolásból.

A fiúnk szeret számolni. Ezért már korábban megkezdtük megtanulni a számokat írni egy amerikai tankönyv segítségével. Tetszenek ezek a tankönyvek, mert a gyerekeket nem kényszerítik kicsi kockás lapra írni. Örömmel is számolt, írt. Aztán most ősszel elővettem a Mozaik kiadó Számvázolóját. Nem vagyok büszke rá, de a végére értünk. A hetes számjegy igazán nehéz volt, mert nem csak kisebbre kellett írni, hanem két hullámos vonal is van benne. Ezt fogják kérni, ha elsős lesz. Így hát ha belepréselődtünk ezekbe s kis kockákba, jöhetnek érdekesebb feladatok is akár elsős vagy másodikos tankönyvből, le tudja majd írni. Mégis a legkézenfekvőbb fejben számolni, mert az írás nem könnyű még.


A másodikos román tananyagot is elkezdtük, miután végre befejeztük az elsőst. Kicsit le vagyunk maradva. Igyekszünk behozni a lemaradást. De ami nagyon fontos, hogy szívesen, örömmel tanul a másodikos románul, s ha román nagybátyjával találkozik csak úgy magától románul köszönti (bár D. már jól halad a magyarral), s nem csak a tankönyv s munkafüzet jelenti számára az olvasnivalót. Most ezekből tanulunk (de nem csak):


Színek tanulása a legkisebbel:


Közös munka - a két kisebb:


Egyéb szöszmötölések, a másodikos technika munkáiból kettő.


Játék és újra játék.

mert a vakáció nem azt jelenti, hogy végre nem veszünk a kezünkbe könyvet, s lehet pizsamásan is felfedezni a világot. S a nagyobbak örömmel osztják meg a kicsivel azt, ami őket érdekli, amit megtanultak maguktól, maguknak (s nem csak azt). Így egyik nap reggel ezt láttam:


Ókori történelemmel ismerkedik a kétéves. Kedves, lelkes és türelmes "tanár" a hét éves. (Nekem egy gonddal kevesebb. :D  )

A Biblia több, mint irodalmi remekmű, a világon a legtöbb nyelvre lefordított, legtöbbet olvasott könyv. A Biblia Isten szava.

Igeverseket, zsoltárokat memorizálunk, mert bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nincs kéznél Biblia, s ilyenkor felidézhetjük a megtanult Igeverseket. S ha gyermekünk számunkra elérhetetlen, Isten szívére beszélhet, eszébe juttathatja a megtanult Igét.

Már nem tudom, hogy hol, de olvastam egy rendszerről, amely segít a megtanult igeverseket emlékezetben tartani az által, hogy rendszeresen újra előkerültek, ismételték őket. Tetszett. Valami hasonlót próbáltam kidolgozni nekünk, mert már sok igeverset tanultunk s idővel elfelejtettük őket. Nem mondom, hogy így soha nem fogjuk elfelejteni, de talán hosszabb ideig vagy jobban emlékszünk majd a tanultakra.

Vettem egy mappát s vagy 40 fóliát. A mappa elővevése mindennapjaink része lett. Persze vannak kivételek, de kialakítottunk egy szokást és a napi bibliaolvasáshoz, imádkozáshoz kapcsoljuk főként hétfőtől péntekig. A hétvégék változó programja miatt sokszor elmarad az ismétlés, de így is hatékony.


Mikor új igeverset tanulunk, azt általában a konyhában ragasztom ki s igyekszünk először étkezések előtt együtt elolvasni, aztán pedig étkezések után mindenki elmondja. Így sokat mondjuk, halljuk az igereset, könnyű megtanulni, akkor is ha versek, daloktól eltérően nincs rímbe szedve. Ha zsoltárt tanulunk vagy 2-3 igeversnél hosszabb igerészt, azt nem teszem ki a konyhába, hanem csak a mappába kerül, ahová a konyhába kitett igevers is kerül, mikor már megtanultuk. A mappa első fóliájába levő igeverset minden nap elmondjuk, míg mindenki jól tudja.


Ekkor átteszem a következő két fólia egyikébe. Egyiken azt írja, "páros nap", a másikon "páratlan nap". Attól függően, hogy hányadika van ismételünk.


Aztán átkerül a következő 5 (van 7, de rájöttem, ha nem ismételünk rendszeresen szombaton és vasárnap, jobb ha azokra a napokra nem teszek be ismétlésre igeverset) fólia egyikébe az igevers. A fóliákoz a hét napjait írtam fel.



Miután pár vagy néhány hétig (attól függ, mennyire jól tudjuk) heti egyszer ismételjük, átkerül a következő 31 számozott fólia egyikébe, és havonta egyszer kerül sor az adott igevers felidézésére.


Pl. ma, elmondtuk a mindennapi igeverset, majd ami a "páratlan" címkével ellátott fóliában volt, majd a csütörtökit és a 19-es feliratú fóliban levőt. Pár perc az egész.

S mi lesz, ha betelt az összes fólia? A számozott fóliákban már sok helyen két igevers van. Ha úgy látom, hogy egy igevers vagy zsoltár már nem megy jól, újra előrébb teszem. Aztán elteszem, majd idővel újra elő lehet venni. Meddig lesz ez így? Nem tudom, nincs semmi kőbe vésve. Volt, hogy egy ideig szünetet tartottunk, aztán újra elővettük.
Egyelőre jó nekünk ez a rendszer.

Igen csak meglepődtem, amikor egyszer az akkor hat éves gyerekem egy Petőfi kötetet vett le a polcról és azt kérdezte tőlem, hogy olvashat-e belőle.

Lemaradtam a magyar mondókákról, versekről, gyerekdalokról, a románokat meg elfelejtettem. Így gyerekeimmel együtt tanultam én internetről, verseskönyvből, cédéről. Jó együtt tanulni.

Van a gyereknek pár gyerekverses kötetük, lapozzák is néha. De sokszor az netről keresek és találok verset nekik.

Egy ideje egy külön irattartóba gyűjtöm a már megtanult verseket, mondókákat.


Örömmel veszik kézbe, emlékeznek vissza a már-már elfelejtett versre, s nekem is könnyebb a valamikor fejből megtanult verset átnézni s mondani a legkisebbnek a parkban hintázáskor vagy csak úgy, amikor kedvünk van verselni.



S ha új verset tanulunk, azt kiteszem valahol a lakásban s miután megtanultuk elteszem a többi mellé. Ha találok egy jó verset, amit később szeretném ha a gyerekek megtanulnák, akkor egyszerűen beleteszem a mappába s mikor eljön az ideje, kéznél lesz, sőt lehet addigra már többször el is olvassák.



Ez a mi verseskönyvünk, minden lapjához szép emlék is társul, főleg ha valamelyik gyerek rajzot is készített hozzá.


Gondolkoztam, de csak most itt írás közben jutott eszembe, honnan ez a saját versgyűjtemény ötlet: Marywolf oldaláról, itt. Ezúton is köszönöm az ötletet, sok hasznát vettük, jól bevált nálunk is.

Ui.
Tervbe vettem gyűjteményünk bővítését román és angol versekkel.

Örömünkre újra vannak lepkék és hernyók és mindenféle bogarak (brrr).

Van már doboz a lepkéknek, mert a közönséges (nem védett) lepkékből szeretnénk egy kis lepke gyűjteményt készíteni.

Jelenleg (pár napja) pedig két hernyóval gazdagodtunk. Egy befőttes üvegben szelídítjük őket, minden nap friss leveleket szedünk nekik onnan, ahol találtuk őket. Remek étvágyuk van. Fiam pedig rendszeresen ellenőrzi, hogy esznek-e. Reméli, hogy bebábozódnak s majd megláthatja milyen lepkék kelnek ki belőlük.

A hernyószelidítés Apa elvadításával jár együtt, mivel Apa keveset van itthon, főleg vacsoránál s hát ilyenkor jön elő a lelkes hernyós beszámoló s van akinek finomabb a falat ha nem kell hernyókra gondolnia.
:D

Lukács 5: 1-11.
Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt.
 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.  Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.

Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!"
Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat."
S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;
ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek.

Második gyermekünk négy és fél évesen jött rá az olvasás titkára.
A harmadikat is időben megismertettem a betűkkel. Aztán elkezdtük összeolvasni a betűket a Játékház ábécéskönyvvel. Lassan haladtunk, többször hosszú szünetet tartottunk, hogy aztán új lelkesedéssel folytassuk. Tudom, hogy minden gyerek más, s ha csak hét évesen jön rá, hogy olvasni könnyű és öröm, az sem késő. Mégis, nagyon vártam már azt, hogy egyedül is olvasson.
Sokszor azt hittem, hogy most, most fog rájönni... De nem.
Végül szép lassan eljött, nem úgy, mint a másodiknál, de most már örömmel látom, hogy a harmadik is öt és fél évesen olvas magának. Mondta, hogy a ábécéskönyvből már nem akar olvasni. S milyen jó, hogy félre tehetjük, hisz annyi érdekes olvasnivaló van körülöttünk! Először a kedvenc könyvek címeit olvasta, aztán énekszövegeket, s próbálta énekelni, majd mindenfélét ami nem volt apró betűs, Boribonos könyvet, mesét, s mert a lányok a könyvolvasót használják, hát ő is beállította magának nagy betűkre s választott magának egy könyvet, aztán másikat. Nem végzett még velük, de kitartóan olvas minden nap s úgy látom érti amit olvas. S persze igazi könyveket is olvas. Nagy-nagy öröm ez nekem.


Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem kell, nem ígényli a felolvasást. Magam is szeretek olvasni, hisz annyi szép gyerekönyv van! De már nagy előrelépés hogy olvas magának s van, hogy unaloműző, nem kell mindig más segítségét kérje... egy új világ tárul fel előtte. S van, hogy írott üzeneteket váltunk! Ez olyan mókás, hisz néha egy-egy betűjéről ki kell találni, hogy mi akar lenni. De ez az igyekezet! Kár, hogy írást nem tanulhatunk, illetve nem akarok iskolás korig ezzel foglalkozni, nem való a kis kezeknek. Mégis írt már levelet. Csak azt sajnálom, hogy nem fotóztam le emléknek.

Hát így. Lassan, kitartással célba érünk.

Készülhetek megismertetni a kétévest a betűkkel :D.

El kell mondanom, hogy sokkal jobban megy a tanulás az elsőssel, mint ősszel.
Kedvenc az olvasás, mert ebből nem tanulunk semmit, azt mondták az iskolában, hogy olvasson amit akar. Nincs nap olvasás nélkül. Az nem munka, hanem pihenés.
A matematika nem lett kedvenc, de megbékélt a gondolattal, hogy hozzátartozik az élethez. Már nem kell annyi nyafogást hallgatnom, önállóan is dolgozik, sőt magától is előveszi a matekot. Ha így haladunk tavasz közepére befejezzük az anyagot. Lesz időnk többet kint lenni a parkban, azt tenni amihez kedvünk lesz.
Az írás is kedvenc lett. Szívesen ír. De soha nem másolunk, mert az unalmas. A Játékház írás munkafüzetét töltögetjük. Tollbamondást írunk, ehhez kaptunk anyagot a tanító bácsitól. Ez is jól megy. S ráadásul jön a levelezés. S úgy örülök, hogy nem kérdezi, mit írjon, hanem összeszed néhány mondatot magától.



Az olvasás után úgy látom nagy kincs az írás elsajátítása. Új lehetőségek nyílnak meg a gyerek előtt.
Személyes tapasztalat, hogy a helyes írás sokkal könnyebb, szinte tanulni se kell annak, aki sokat olvas. A nagyobbikkal is ez volt a tapasztalatom, gyakorlás nélkül is jól ment neki a tollbamondás. Most az elsősnél is látom hogy nem okoz gondot a hosszú magánhangzók a dupla mással hangzók írása. Sokkal nehezebb lenne, ha egyszerre kellene a gyerek megbirkózzon az olvasással és írással. Ezért amint a gyerek érdeklődik a betűk iránt lehet és kell tanítani felismerni a betűket és aztán összeolvasni, olvasni. S ha a szülők örömmel olvasnak és felolvasnak  a gyereknek, akkor előbb vagy utóbb a gyerek is elkezd olvasni. A helyes írás megtanulásának a legkönnyebb és legkellemesebb módja a sok-sok kedvtelésből való olvasás. Szinte nem is kell tanulni a helyesírást. Ezért bátorítom az ötévest, hogy tanuljon meg olvasni, s már tud is, csak lassan, tehát még nem élvezet számára az olvasás, viszont egyre gyakrabban olvas magának címeket, kedvenc könyveiben a fejezetek címeit, s nem is tudom még mit, de már szinte minden nap hallom, hogy betűzget valamit. Csak idő és gyakorlat kérdése, hogy örömmel és szívesen olvasson. Az írást nem sürgetem, azzal ráér. De ha megtanul és megszereti az olvasást, sokkal könnyebb lesz az írás.

Virág írt nem rég egy posztot arról, hogyan használhatjuk a csipeszeket, hogy játszva tanuljanak a gyerekek. Sok jó ötletet adott.

Mi egyszerű facsipeszeket használtunk, mert az volt itthon.

Egyelőre csak matekoztunk, műveletek tízes számkörben a kisebbiknek, húszas számkörben a nagyobbiknak. Jól lehet játszani, főleg akkor ha nagyon nehezen megy az írás (nálunk vannak ilyen napok).

Mióta felfedeztük, naponta többször is megnéztük, mit csinálnak a gerlék. Reggelente rövid időre elmennek a fészekből, de legtöbbször, amikor kinéztünk legalább egyikük ott volt.

Ma reggel is üres volt a fészek, de valami fehérlett benne, amit eddig nem vettünk észre. Tojás! Tojások vannak a fészekben! Nagyon örültünk. S vártuk, mikor jönnek vissza a gerlék - mert gondoltuk, reggelizni mentek. De nem jöttek.


Az elsősnek diktáltam a tollbamondást, mikor megláttam egy szarkát. Mutattam is neki. Aztán kicsit arrébb az ablakhoz közel még egy szarka. Azt is megnéztük. Szép madarak. S míg tovább mondtam a tollbamondást, az egyik szarka hirtelen felrepült s a gerlefészek felé szállt, lecsapott, fordult s már vitte is a csőrében az egyik gerletojást. Nem láttam még ilyet. S indult a másik is a fészek felé, de én is az ablak felé s a szarka elrepült. De most már üres a fészek. A gerlék se jöttek vissza. Talán megette őket valami éjszakai ragadozó... Mamának voltak galambjai valamikor régen az erkélyen, s tudom ott is néha eltűnt egy-egy galamb éjjel, a héja vitte el.

Így hát örültünk és szomorkodtunk is ma.
Beszéltünk a táplálékláncról...
S ha mi így szomorkodunk a gerlék miatt, Isten mennyivel jobban szeret minket s mennyire elszomorítja, ha elutasítjuk őt...

Vajon lesz-e az elhagyott, kirabolt fészeknek új lakója?

Ez lett a novemberi kép.
Maradt néhány viaszba mártott levelünk az őszi koszorútól, hármat felragasztottunk a naptárba.
Rövid volt a szünet s már nagyon kellett. Hamar eltelt.
Elkészítettünk az őszi koszorúkat. A leveleket már két hete olvasztott viaszba mártogatták a gyerekek csak nem volt időnk ragasztózni, mert azt csak akkor lehet nyugodtan végezni, ha a legkisebb alszik.
Lett egy koszorú a bejárati ajtóra és egy az egyik szoba ajtajára. Ezeket technikából fogják bemutatni a gyerekek.



Az elmúlt héten Klári segített ki könyvekkel a gyerekeknek, mert a könyvolvasót sikerült tönkre verni tenniük, persze nem szándékosan s bánták is eléggé a kárt, hisz sokat olvastak róla a lányok.
Aztán elővették a Lük és Logico játékot, táblákat, a tangramot s volt sok játék, amire máskor nem vagy kevesebb idő jut. S örültünk a sok napsütésnek, melegnek is.

Egy nap a parkban ezt láttuk, itt ugyanis ezen a héten van az őszi szünet az ovisoknak és az alsósoknak. Szegény anyuka két jó nehéz zsákot cipel a saját táskáján kívül.