Itthon tanulunk

egyszer régen, hogy a karácsonyi készülődést már júniusban el kell kezdeni.
Nekem még nem sikerült elég korán elkezdeni, így mindig kimarad valami. Igyekszek az ünnep lényegét megragadni. Egyszer volt, hogy rávettem magam adventi naptárt készíteni a gyerekeknek, amiben minden nap kaptak valami kis édességet. Azóta is emlegetik és kérik. Még sikerült egy évben összehozni a naptárt. Aztán elmaradt. Idén újra emlegették és kérték, hogy legyen újra naptár, mert a gyerekek jól észben tartják a lehetőségeket, amikor kaphatnak valamit. Így hát gyorsan, gyufásdobozból készítettem a naptárt, amiben inkább csak cédulák lesznek, leírva az aznapi meglepetést, feladatot. Még vannak üres dobozok, figyelnem kell, időben megírni és betenni a cédulát. Játékon túl, a kapás örömén túl szeretném, az advent, az ünnep lényegét közelebb hozni. Valószínű a napokban még együtt szépítjük, díszítjük a naptárt.

A múlt héten feljött hozzánk Klári. Mindig örülök neki.
Most képelapjainkat látva még egy egyszerű ötlettel gazdagított, ami nekünk nem jutott eszünkbe. Pedig egyszerű és nagyszerű.

Az az érzésem, idén kifutunk az időből, mert mindenkinek rengeteg dolga van, a képeslapokból csak egy-két példány készül... Nem emlékszem, hogy  a gyerekek között lett volna még ilyen ajándék készítési láz. Persze főként egymásra és szüleikre gondolnak és igen nehéz nekik a hallgatás az ünnepig. Adventi naptár nélkül is számoljuk a napokat karácsonyig.

Vizuális nevelésből többek között karácsonyi üdvözlőlapot kell készítsen és küldjön ötödikesünk az iskolába. Ezért ma elkészítette az első két képeslapot. Lesz még folytatása, ez csak kedvcsináló volt.


Kerestünk olyan ötletet, ami új, vagyis nem hasonlít az elmúlt években készített képeslapokhoz.
Anita az egyszerűbb vágós-ragasztós képeslapot készítette, én pedig kipróbáltam a Virágnál látott Irisz-technikát. Nagyon érdekes volt, és szép lett az eredmény.


Már megvan a gyerekek kedvenc karácsonyi éneke, persze mindenkinek más. A napokban ezeket énekeltük:

Ó gyönyörű szép titokzatos éj...

Ó jertek zengjünk éneket...

a világ csilingel...

Vajdahunyadon kezdtük az év utolsó hónapját, kikapcsolódással, pihenéssel, mert itt nálunk a december elseje nemzeti ünnep. Ezt is megbeszéltük a gyerekekkel, mármint ki ünnepel és mit és miért. A történelmet lehet tanulni, okulni belőle, újra írni nem. De elfogadhatjuk, hogy Isten az, aki kirendelte lakóhelyünk határát.

Kisbabásan hidegben csak rövid családi látogatást tettünk.

A dévai vár romjait még mindig javítják. Ha befejezik nyárára, szeretnék újra felmenni oda.



Nagy élmény volt, hogy négyévesünk aki él-hal a társasjátékokért, mint sakk, malom, ne haragudj pajtás és a többiek malmozhatott tatámmal, tehát a dédtatájával.


S mivel megtudtam, hogy családunkban vannak még, akiket nem lehet rávenni a társasozásra, igyekszem belenyugodni, hogy nálunk itthon is van ilyen gyerek. Van még mit tanuljak a másság elfogadása terén. Igyekszem.

Virágtól megkaptam a téli lapbookot. Készítjük. Ez is élmény, mert bár sokat olvastam a lapbook készítésről, nálunk kimaradt eddig. Azt hiszem ez egy kezdet.

Idén elmaradt az adventi naptár, koszorú. Valahogy kicsúsztam az időből. Szóvá is tették a gyerekek és megbszéltük, hogy attól még advent van, vacsorakor gyetyát gyújtunk, áhitatkor adventi, karácsonyi énekeket énekelünk, emlkéztetjük magunkat, hogy várjuk Jézus eljövetelét de nem gyermekként, hanem úr és királyként.

A héten elkészítettük és meg is ettük az első adag nagyon finom mézeskalácsot. Nem jutott idő a díszítésre. Új forma is került, amolyan fiús a kis segédemnek, mozdony.

Megsütöttük az utolsó nagy adag mézeskalácsot és kidíszítettük, legalább felét már meg is ettük.

A gyerekszoba ablakát papírhópelyhekkel díszítettük. És várjuk a havazást.

Az ajándékoknak a csomagolópapírt egyszerű nagy fehér papírívekből készítettük, vízfestékkel megfestettük, jó volt együtt dolgozni.

még nem vagyunk kész az ünnepre. Kicsit elbúcsúzom.

Minden kedves olvasómnak áldott, békés, boldog ünnepet kívánok!
... meglátogat minket a felkelő fény a magasságból... hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára. (Lk.1: 78-79)

Hetekkel ezelőtt kezdtük, itthon készített só-liszt gyurmából a lányok kiszaggatták a formákat.

Aztán hetekig száradt a tészta, néha megfordítottam. Múlt héten egyszer betettem süti sütés után a forró lerbe míg a ler kihült. Ma pedig megsütöttem őket, bár csak szárítani akartam, de elfeledkeztem róluk. De kisfestve akril festékkel egész elfogadhatóak lettek.
Amelyiken volt lyuk felkerült a karácsonyfára, mint ezek:
A lyuk nélküliekre kis mágneskocka került és a hűtőre tettük:
A sárga csillagot már leejtették a kicsik és elrepedt. Sőt a fiú leszedte a mágnest a hátáról, újra leesett és eltörött. De a többi túlélte a próbát. Ez nem játék, de lehet szép gyerekkészítette ajándék. A lányok majd döntenek a kis szépségek sorsáról.

Egy zsúfolt, de nyugodt napunk volt.
Anitának reggel orgonaóra majd próba szentéstre: énekek és jelenet. Ez idő alatt a városban bóklásztam (értsd kikpacsolódtam: nézelődtem, vásároltam). És Anitára várván kicsit beszélgettem kedves emberekkel. Aztán egy jót sétáltunk hazafele, mert napos, meleg idő volt. Mindenütt olvad a hó.
Délután pedig tehnika órát tartottunk, mert hétfőn kaptam pár ötletet a karácsonyi készülődéshez.
Ilyen ajándékkísérő kártyákat készítettünk.
Komoly munkát, figyelmet ígényelt a lapok kivágása, ragasztása, hajtogatása. És jó volt együtt dolgozni.
S végül este felállítottuk a karácsonyfát, félig meddig fel is díszítettük.

Még van egy adag mézeskalács amit ki kell díszítsünk. A csokimázas mézeskalács elfogyott.
És még ott vannak a só-liszt gyurmából készített díszek, ki kell őket festeni és azok is felkerülhetnek a fára.

rendületlenül a mézeskalácsot. Angyalkát is készítettünk ma (ötlet innen) és mindegyik gyerek angyalkát akar enni, így lehet még készítek egy adagot, csupa angyalkát, mert gyakorlat teszi a mestert, a végén már elég jól néztek ki az angyalkák :D. Holnapra maradt a díszítés, mert most már tudom, hogy csak dupla adaggal érdemes nekiállni mézeskalácsot sütni, így ma este elég volt megsütni.
A gyerekek már alig tudják kivárni az ünnep érkezését.
Magam részéről egyszerű, csendes ünnepre vágyom. Szeretnék pihent és éber lenni, hogy meghalljam a régi történet ma nekem szóló üzenetét. Több kell, mint karácsonyfa, ajándék, finom ennivalók ... - ünnepet szeretnék itt bent... a szívemben.

Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. 2Péter 3: 20

Ezt az igeverset tanuljuk most és még egy decemberi Fésűs Éva verset:

Elkészítettük az Erikánál látott csillagot, mert olyan jó elkészítési útmutatót is adott.  Első próbálkozásunk nem sikerült valami jól, a lap is nagy volt, de aztán hibánkból tanulva, egész jól sikerült és sikert aratott a csillag.

Csak karácsonyra készülve, most dupla adag mézeskalács alapanyagot gyúrtam össze. Mindjárt nekifogunk  kinyújtani, szaggatni, sütni a tésztát. Remélem ebből már marad valami karácsonyra :). Olyan gyorsan telnek a napok, s a lányok örömmel számolják, hány nap van még karácsonyig.

Aztán tapasztalom azt amit olyan sokszor láttam Virágnál, hogy milyen nagy segítség, ha a gyerek láthatja, megfoghatja, rakosgathatja azt, amiről tanul, legyen az betű, szám vagy egyéb. Ma épp a betűknél akadtunk el egy ilyen feladatnál:
Nem tudom miért, nem akartak a betűk értelmes szavakká összeállni. Betűkártyákat kell készítenem, jutott eszembe. Aztán meg, az, hogy kaptunk egy ilyen játékot valakitől. Hát elővettük.
S láss csodát, egy-kettőre, mintegy vezényszóra értelmes szavakká álltak a betűk, ha tehették. És ez lett a legérdekesebb feleadat is :).

ma képeslapot készítettünk Anitával.
Ez lett az eredmény.

Az elmúlt évekhez (lásd itt) viszonyítva elég egyszerű, de most együtt dolgoztunk Anitával, aki nagyon ügyes és lelkes volt. Én szerettem volna a varrott fenyőfát elkészíteni, de neki most nem volt kedve, mert délelőtt már varrt egyebet. Jövőre maradt, már csak azért is, hogy ne kapjanak a nagymamák, nagynénik minden évben egyforma képeslapot. Idén először alkalmaztam a "csomagolópapír újrahasznosítása" projektet, amint a képen is láthatjátok.

Elkezdtem a gyerekkel a karácsonyi énekeket is énekelni.  Egyrészt azéert, mert olyan rövid az ünnep másrészt, hogy karácsonykor együtt énekelhessük őket. Van amit könyvből, van amit fejből énekelünk. Néhány ének könyvből:
Egy karácsonyváró:


Karácsonyi énekek:









Ez nem karácsonyi, de mostanában nagy kedvence a kicsiknek:

Bergamottnál játszottam. Ezeket a gyönyörű karácsonyi díszeket kaptam tőle. Ma kaptam kézhez őket. Köszönöm szépen! Örülünk neki. S nem is három, hanem hat volt a borítékban! 

S mivel olyan szépek be is linkelem magamnak az elkészítési útmutatót. Ki kell próbáljuk. Gondolkozom, keresek -s ez is egy- a gyerekek által elkészíthető (karácsonyi) ajándékötleteket. A napokban a képeslapkészítésre is sort kell kerítsünk.

Nem is olyan könnyű egy új szokás "honosítása". Nem idegen számomra az advent. A karácsony előtti négy vasárnap az istentiszteletek mióta emlékszem az adventről, a várakozásról szólnak. De itthon nem volt semmi különös. Két évvel ezelőtt készítetettem a gyerekeknek adventi naptárt. Tavaly elmaradt. Idén utolsó percben készítettem el, előtte sokáig gondolkoztam: legyen vagy ne legyen. Olyat mint a múltkor, nem akartam. Akkor minden napra volt valami édesség és néha valami apróság a lányoknak. Így az idén egy jó gondolat, egy igevers vagy valami karácsony előtti feladat lesz egy papírdarabra írva és néha valami édes kellemes meglepetés. Szeretném ha megértenék, hogy az advent több, mint karácsonyvárás. Mert mi nem egy Kisjézust várunk. És nem csak karácsony előtt várunk. Nekem is elmélkednem kell ezen...