History of Polish-Hungarian Relations

Węgierska kinematografia od wielu lat uznawana jest za jedną z lepszych w świecie, czego potwierdzeniem są między innymi liczne nagrody zdobywane przez produkcje węgierskie na międzynarodowych festiwalach filmowych. Wystarczy wspomnieć, że do Oscara w kategorii film nieanglojęzyczny nominowanych było aż 9 madziarskich produkcji, z czego upragnioną statuetkę zdobyły Mefisto z 1981 r. (reż. István Szabó) oraz Syn Szawła z 2015 r. (reż. László Nemes). Chociaż filmy ostatnich lat bez wątpienia należą do niezwykle udanych, to za złotą erę kina węgierskiego uznaje się lata 1963-1970. Podczas gdy współczesny polski widz nie ma większych problemów z dostępem do produkcji węgierskich, między innymi dzięki pokazom organizowanym w ramach "Węgierskiej Wiosny Filmowej", to jednak kilkadziesiąt lat temu obieg kina węgierskiego w Polsce wyglądał nieco inaczej… W jaki sposób węgierskie filmy trafiały do polskich widzów? Kto i gdzie mógł oglądać węgierskie produkcje, a także w jakiej prasie można było o nich poczytać? Zapraszam do przeniesienia się w czasy, gdy do obejrzenia filmu potrzeba było więcej niż wygodnej kanapy, Internetu i kliknięcia przycisku "oglądaj".

"Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak.
Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele."

A Magyar emlékek Lengyelországban egy hiánypótló és rendhagyó történelmi útikönyvsorozat második része, amelyet 2015-ben a Magyar emlékek Csehországban című kötettel indított útjára az Antall József Tudásközpont Könyvműhelye. A szerzőpáros, Kovács István és Mitrovits Miklós a magyar-lengyel kapcsolatok fáradhatatlan kutatói, népszerűsítői, akik a most kézben tartott kötetben áttekintik a magyar-lengyel történelem kapcsolódási pontjait, majd vajdaságokra bontva részletesen bemutatják a magyar emlékekkel bíró városokat, épületeket, helyszíneket.

Wybór Stefana Batorego na tron Rzeczypospolitej utorował drogę do kariery także członkom jego rodziny. Po niespodziewanej śmierci króla jego ambitne plany usiłowało zrealizować czterech bratanków, przede wszystkim zaś Andrzej, uważany za duchowego spadkobiercę stryja. Jako kardynał musiał wypełniać zadania stawiane przed nim przez Kościół, jednocześnie za pomocą zawiłych rozgrywek usiłował bronić interesów Batorych i jedności rodu, mając przeciw sobie Habsburgów, Szwecję i Moskwę.

„Lengyel, magyar, két jó barát” – tartja az ismert mondás, amelyet 1981-ben még a Kontroll Csoport is megénekelt. Mégis, mára szinte feledésbe merült, hogy a hetvenes évek második felétől kezdve e hagyományos baráti viszonyt a két ország ellenzéki mozgalmai ápolták leginkább. A Kádár-korszak politikai és kulturális ellenzékére a legjelentősebb külső hatást a lengyelországi események gyakorolták, a magyar ellenzék csodálva tekintett a bátor lengyelekre.

Milyen tapasztalatokkal gazdagították a magyarok tevékenységét a lengyelek? Mikor és hogyan tanulta el tőlük a demokratikus ellenzék a szamizdatkészítés technikáit? Hogyan szerveztek balatoni tábort a szegény sorsú lengyel gyerekeknek? Milyen volt az 1980-ban megszülető Szolidaritás mozgalom magyarországi fogadtatása? Miért kezdett a Ludas Matyi című hetilap otromba lengyelvicceket közölni 1981-ben? Miként formálódtak a magyar ellenzék politikai céljai a lengyel katonai hatalomátvétel után? Mi volt a lengyelek számára az 1956-os magyar forradalom üzenete? És vajon milyen döntő lengyel hatások érték a rendszerváltás hajnalán megalakuló magyar politikai pártokat?

Mitrovits Miklós könyve a fellelhető dokumentumok, a korabeli magyar és lengyel szamizdat kiadványok és az egykori aktív résztvevőkkel készített interjúk segítségével mutatja be, milyen volt a magyar–lengyel ellenzéki kapcsolatok féllegális vagy illegális formája. A hiánypótló kötet nem csupán a magyar ellenzék történetét helyezi új megvilágításba, de a rendszerváltás folyamatának jobb megértésében is segítségünkre lehet.

Węgierskie pamiątki w Polsce to część cyklu historyczno-kulturowych
przewodników, którymi Centrum Wiedzy im. Józsefa Antalla przybliża ślady węgierskiego dziedzictwa znajdujące się poza granicami kraju. Autorzy niniejszego albumu, István Kovács i Miklós Mitrovits są niestrudzonymi badaczami i popularyzatorami kontaktów polsko-węgierskich. Czytelnik trzyma w ręku poszerzone wydanie ich książki, która w czytelny i interesujący sposób przedstawia ponad trzysta pamiątek, zabytków, miast i postaci, które są trwałym świadectwem tysiącletnich relacji łączących nasze kraje.

https://ajtk.hu/hu/konyvmuhely/wegiereskie-pamiatki-w-polsce

The studies of this volume concern Polish-Hungarian and Polish-Transylvanian relations in the 16th and 17th centuries. In the first paper, with reference both to older scholarship and recent research on the history of borderlands, I analyze the character and role of the Polish-Hungarian borderland. I ask how it was influenced by the natural environment and how it shaped mutual relations between the countries on both sides of the Carpathian Mountains.  My conclusion is that this borderland was quite stable politically (despite the proximity to the turbulent Habsburg-Ottoman border) and remained a region of exchange, connected through numerous social, ethnic and economic ties. The western part of the borderland was a more easily accessible area (with more convenient mountain passes), cultivated and colonized earlier than the Eastern Carpathians. It influenced the number of trade routes and intensity of exchange. A special role was played by the Szepes (Spiš) region, which receives less attention here only due to the general character of the paper and many recent historical studies.
Three papers refer to two remarkable figures in Polish-Hungarian/Polish-Transylvanian relations in the early modern period: John Sigismund Zapolya (Szapolyai, 1540-1571), first Prince of Transylvania, and Stephen Báthory, his successor as a Prince of Transylvania, then King of Poland and Grand Duke of Lithuania (1576-1586). I examine the way in which they were perceived by contemporaries. In the case of John Sigismund Zapolya, I describe how the image of the ruler, who died young, was shaped by his followers in the first years after his death, that is, in the 1570s and 1580s, and how the commemoration served the emerging political identity of Transylvania in the context of close Polish-Transylvanian ties during the reign of Báthory. An essential factor was the religious (Protestant, especially Unitarian) motivation of the apologists. This was accompanied by their religious and political goals together with moral issues (e.g. the commonly used notions of fortune and loss through which the reign of John Sigismund was interpreted). The paper is based on a survey of historiographical and literary works mainly by Christian Schesaeus (neolatin epic historiography), András Valkai (popular historiographical poems in Hungarian), Demeter Csanádi, Jan Gruszczyński (moralistic, commemorative texts) and Johannes Sommer with references to other authors as well.
Subsequently, in a paper on King Stephen Báthory I show the contemporary polemics on his rule, in particular the controversies that arose in the years 1584-1585 and in the first years after the king’s death. In this period, Báthory was faced with serious criticism due to his harsh conflict with the Zborowski family. I argue here mainly with evidence of contemporary political journalism. The fact of the foreign origin of the king and his support for Hungarian compatriots in Poland-Lithuania was also raised, just as in the first years following Báthory’s death in 1586. This image changed only gradually later. In the next paper I show this process, using the example of literary texts known as “kings’ catalogues” (icones, imagines), which shaped popular historical knowledge until the 18th century. It was much because of this sort of text why the representation of the king evolved to result in an image of a brave and wise ruler, almost overwhelming in the Polish historical memory of the subsequent centuries. This image also contained stereotypes of Hungarians (appearance, character), partly derived from the ‘Hunnic’ tradition and the parallel between Báthory and Attila. Decisive was the impact of contemporary events, primarily the Polish-Muscovite wars of the 17th century.
To sum up, the papers contribute to a more nuanced history of the Polish-Hungarian relations and stereotypes, but refer to more general questions about the commemoration of a ruler (Herrschermemoria) in early modern Europe.

"A magyar-lengyel barátság erejének legnagyobb vizsgája éppen a má-sodik világháború volt, amikor Magyarország és a megszállt Lengyelország ellentétes oldalakon álltak. Magyarország annak ellenére, hogy a Harma-dik Birodalom oldalán vett részt a háborúban, megőrizte a lengyel nemzet iránti hagyományos barátságát és a lengyelek ezreinek nyújtott segítsé-get, illetve menedéket, akik a német-szovjet agresszió után a Duna men-tén találtak otthonra a háború alatt. A barátságot azonban 1944 esemé-nyei tették igazán próbára. A magyar katonák, akik a németekkel együtt a keleti fonton harcoltak a szovjetek ellen, visszavonulva részben lengyel földre értek. Kezdettől fogva kapcsolatot tartottak a lengyel partizánok-kal és civilekkel. A németek igyekeztek szétzilálni a hagyományosan jó magyar-lengyel kapcsolatokat és be akarták vetni a magyar honvéde-ket a Lengyel Földalatti Állam, a német megszállók ellen irányuló legna-gyobb vállalkozás, vagyis a varsói felkelés ellen. A magyarok nemcsak hogy nem vettek részt a felkelés leverésében, hanem számos módon segítették is a lengyeleket. A könyv, amit az olvasó a kezében tart, a segí-tőkész magyar katonákról szól. Ez a monográfia Lengyelországban és Magyarországon több éven át folytatott kutatás eredménye. A magyar fordításhoz a második lengyel ki-adás javított és bővített változatát vettük figyelembe. A Magyarok a var-sói felkelésben 2015 szeptemberében jelent meg Lengyelországban, és a könyvet nagy érdeklődéssel, elismeréssel fogadták. Ez tette lehetővé, hogy a magyar-lengyel barátság eddig kevésbé ismert részletét a szélesebb ol-vasóközönség is megismerhette. A szerző több díjat és kitüntetést kapott munkájáért. 2016 tavaszán, a 2016-2017-ben zajló Magyar Kulturális Évad alkalmából, a könyv második kiadása is megjelent Lengyelországban."

A „Barokk. Történelem-Irodalom-Művészet” interdiszciplináris, nemzetközi hatókörű folyóirat, mely 1994 óta félévente jelentkezik új számokkal. A különleges periodika elsősorban kulturtörténeti, irodalomtörténeti, művészeti, zenei és filozófiai problémakörökkel foglalkozik a lengyel, ill. európai barokk kontextusában.

A szélesspektrumú folyóirat szerkesztésében a Varsói Egyetem számos szakának (lengyel nyelv és irodalom, történelem, művészettörténet, könyvtudomány, zenetörténet) kiváló tudósai és elismert specialistái működnek közre.

Az idegennyelvű különszámok sorában, az olasz, német, illetve svéd után a magyar a negyedik. A kötet tíz különböző központot képviselő (elsősorban magyar és lengyel), összesen húsz szerző írásait tartalmazza.

A különszám az ELTE BTK (Középkori es Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék) és a varsói Neriton Kiadó közreműködésében jött létre. A kötet megjelenését Nemzeti Kultúrális Alap, varsói Magyar Kultúrális Intézet és Varsói Egyetem Alapítványa támogatta.

„A Magyar Mickiewicz Társaság 1944-ben egy nyolc kötetből álló sorozatot tervezett indítani. Az elképzelés szerint a Magyarok és lengyelek a 19. században című tanulmánykötet lett volna az első a sorban, ám a német megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel következtében kialakult politikai helyzetben ez lehetetlenné vált. A nyilasok elkobozták az elkészült kéziratot, csupán egyetlen töredékes változat maradt meg Bevilaqua Borsody Béla tulajdonában. A háború után a sorozat terve lekerült a napirendről, így e kötet sem jelent meg. A könyv, amelyet az olvasó most a kezében tart, az 1944-ben elrejtett töredékes kézirat kiegészített és jegyzetekkel ellátott változata, amely a 19. századi magyar és lengyel függetlenségi mozgalom együttműködésének számos eddig ismeretlen részletét világítja meg. Az itt közzétett tanulmányok átfogó képet nyújtanak a 19. századi magyar–lengyel politikai, kulturális és társadalmi kapcsolatokról, valamint rávilágítanak azokra a kulturális transzferekre, amelyek nyomai máig fellelhetők mindkét nemzet történelmi tudatában.”

A kötet ára 2800 Ft. Megvásárolható, megrendelhető az MTA BTK Történettudományi Intézetben (Humán Tudományok Kutatóháza, Bp. 1097 Tóth Kálmán utca 4., B épület 4/44. szoba; tel.: (06 1) 224 67 00/4624-es mellék, e-mail: terjesztes@btk.mta.hu) és az MTA BTK Penna Bölcsész Könyvesboltban (Bp. 1053 Magyar u. 40., munkanapokon 13:00 és 17:00 óra között, tel.: 06 30 203 1769, e-mail: info@pennakonyvesbolt.hu), továbbá partnereinknél.

Galician echoes of the Millennium of Hungary in 1896

The millennial celebrations in Hungary made quite an impression on the northern side of the Carpathians and did not leave the Galicians indifferent to the anniversary. Opinions on the celebrations were varied. The conservative press approved of the Hungarian political elites that fought their internal independence the legal way. Of course, the freedom activities from the Spring of Nations time were ignored or criticised. The Hungarian example was supposed to be a living proof that a complete autonomy of Galicia would also be possible while keeping the loyalist attitude. The scale of the celebration was particularly impressive, and Budapest only through a loyal and compliant functioning within the Habsburg monarchy. However, the Polish-Hungarian cooperation was no longer accented at the time. Judging by comments in the Galician press we can assume that the Polish-Hungarian relations in the 90s of the 19th century, so close just a half a century before, became not only weakened, but also re-evaluated. The reason for that was a system transformation of the Habsburg monarchy in the 60s of the 19th century, which turned out favourable for Hungarians — with dualism, and disadvantageous for Poles, who desired federalisation of the state. Even though romantic memories of common fight during the Spring of Nations era still lingered in imagination, nothing resulted from them in practice. Especially the freedom slogans spread by Hungarians offended the people of Galicia, regardless of their political views. Conservatives tried to reject the tradition of 1848, whilst the democratic or liberal press considered the “freedom in the Hungarian way” as hypocritical in relation to magyarised Slavic nations. Although the success of Hungarians, their patriotism and achievements were impressive and aroused jealousy, it was even more sad to notice that the Polish-Hungarian solidarity of the Spring of Nations time already made history. On the other hand, for the Galician Ruthenians the Magyars set an example of the nation of the “rulers” and the Magyar-Slavic relations in the land of Saint Stephen were perceived following an analogic scheme of the Polish-Ruthenian relations in Galicia. Jews were also considered as enemies, being — according to the Ruthenians — a significant element supporting exploitation and impairment of the Ruthenian people.

A "Riválisok a pályán – barátok a mindennapokban" c. kiállításhoz készült katalógus.

A rendkívül gazdag magyar–lengyel történelmi kapcsolatok egy kevéssé ismert fejezete a sport. Kevesen tudják ma, hogy az első magyar hivatásos birkózó edző a lengyel Władysław Pytlasiński volt még a XIX. század végén, hogy Stanisław Marusarz lengyel síugróbajnok tanította a magyarokat síelni, és az ő nevéhez fűződik az első magyar ugrósánc építése, hogy a magyar Kevey János teremtette meg a lengyel vívást, vagy hogy a magyar edzők kétszer is feltámasztották a lengyel futballt: először 1918, majd 1945 után. Összesen 15 bajnokcsapatnak volt magyar edzője Lengyelországban. Arra talán többen emlékeznek, hogy Papp Lászlót olimpiai bajnokként éppen egy lengyel győzte le, miközben a két sportoló között rendkívül jó kapcsolat alakult ki.

Az újabb történetek már jobban ismertek. Az anyai ágról lengyel Kozák Danuta kajakos magyar színekben lett ötszörös olimpiai bajnok, illetve az anyai ágról magyar Nikolics Nemanja az elmúlt évtized legsikeresebb légiós futballistája lett a lengyel bajnokságban.

Lengyelország 2018-ban ünnepli a függetlensége visszaszerzésének 100. évfordulóját. E kiállítás bemutatja az elmúlt 100 év magyar–lengyel sportkapcsolatait: hogyan hatott egymásra a két nemzet a sportban, hogyan segítették egymást a különböző területeken, miben járultak hozzá egymás sikereihez? A tablókon megjelennek a legnagyobb riválisok, legendás meccsek és természetesen a történelem. Hiszen tudjuk, régiónkban a sport és a politika sokszor elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

Bővebben: http://www.ekstraklasa.hu/a-lengyel-magyar-sportparbajok-100-eve-kiallitasmegnyito-es-kozos-meccsnezes/

A könyv beszerezhető a budapesti Lengyel Intézetben.

Pod koniec lat 60. XX w. narodziła się idea intensywnej współpracy między przedstawicielami kinematografii polskiej i węgierskiej. Warunki dotyczące kooperacji wymienione zostały w umowie o współpracy kulturalnej w dziedzinie kultury i sztuki między PRL a WRL (podpisanej w 1968 r.), która weszła w życie w 1970 r. Za wykonywanie założeń umowy odpowiadały jednoroczne (1973) oraz dwuletnie plany realizacji (na lata 1969-1972; 1974-1975), a także podpisany w 1976 r. plan czteroletni (na lata 1976-1980). Owa kooperacja polegać miała między innymi na wzajemnej pomocy w zakresie realizacji i produkcji, wymiany artystów oraz specjalistów z różnych dziedzin, współorganizowaniu imprez i festiwali tematycznych oraz udziału w nich, jak również wymianie i wystawom plakatów filmowych. Przyglądając się relacjom polsko-węgierskim w dziedzinie kinematografii, uwagę zwraca pewna rozbieżność między założeniami, a rezultatami porozumienia. Jak owa współpraca wypadła w praktyce? Poniżej przyjrzymy się kilku jej aspektom.

Vaskos dokumentumkötetben mutatja be Mitrovits Miklós történész a Kádár-kor lengyel-magyar kapcsolatait. Bár Lengyelországgal aktívabb és olykor barátibb volt a viszonyunk, mint más szocialista államokkal, akadtak bőven érdekellentétek és világnézeti különbségek, s nem egy komoly konfliktus is – például a magyar értelmiség vélt vagy valós lengyelellenessége körül. – Az interjút Wekerle Szabolcs készítette (megjelent: Magyar Nemzet Hétvégi Magazin, 2014. október 4.).

During the last months of the 1848–1849 Hungarian War of Independence, Polish immigrants in Constantinople elaborated a large-scale cooperation plan against Russia. According to two letters found in the archives of the Topkapi Palace in Istanbul, a would-be Circassian–Polish–Hungarian cooperation and alliance would engage considerable Russian forces in the Caucasus, dividing thus the country's power. It would effectively support the Hungarians' fight, give the Circassians the opportunity to attain their freedom, the Ottoman Empire would considerably strengthen its position in the area, and it would eventually help to restore the independence of Poland. The late and bold plan however contained too many obstacles. The Porte's extensive support would have been by all means necessary, but at that time the Ottomans, considering the political and military circumstances, did not dare to go into a confrontation with Russia yet. At the date of the documents the Hungarian War of Independence was nearing to defeat. Circassians were weakened by tribal, religious and political conflicts; and though they scored numberless tactical victories over Russians, they were unable to inflict strategic defeat on the Tsar's battle-hardened troops.

MEGHÍVÓ / ZAPROSZENIE

"A kapcsolatok hálójában. A magyar–lengyel együttműködés ezer éve" c. tudományos konferencia.
2019. október 3–4.
MTA Székház, Díszterem
Budapest, Széchenyi István tér 9.

A konferencia nyelve magyar és lengyel szinkrontolmácsolással.

"W sieci kontaktów. Tysiąc lat współpracy węgiersko–polskiej" konferencja naukowa.
3–4 października 2019
Węgierska Akademia Nauk, Sala Ceremonialna
Budapeszt, Plac Istvána Széchenyiego 9.

Języki konferencji to polski i węgierski z tłumaczeniem symultanicznym.

A krakkói Wawel-domb egy kiemelkedő mészkőtömb, és hasonlóképp meghatározza a városképet, mint az Akropolisz Athénban, a Kreml Moszkvában vagy a Capitolium Rómában.

A Wawel-dombon a közös külső fallal körülvett székesegyház és királyi palota évszázadokon keresztül volt Lengyelország egyházi és világi központja.

Napjainkban Lengyelország legértékesebb műemlékegyüt­tesének számít, mely a lengyel nemzeti identitás szempontjából is különleges jelentőséggel bír, ezenkívül fontos helyet tölt be Európa történelmi-művészeti örökségének, valamint az univerzális jelentőségű műemlékeknek a térképén. Mindezek alapján került fel 1978-ban Krakkó történelmi központjával együtt az UNESCO első világ­örökségi listájára. Szerzőnk a Wawel Királyi Kastélymúzeum igazgatója.

Elindult a POLHUNATION lengyel-magyar oktatási projekt!
(POLish-HUNgarian educATION project)

2020. március 23-ától elérhető a POLHUNATION projekt honlapja. A Történettudományi Intézet és a Wacław Felczak Alapítvány együttműködésében megvalósuló oktatási projekt célja, hogy a középiskolai történelemoktatást a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokkal kiegészítse. A munka során 24 történelmi kisfilmet készítettünk Mátyás király uralkodásától az 1989-es rendszerváltásig terjedő időszak legfontosabbnak ítélt történelmi pillanatairól. A mai napon induló honlapon a filmeket a történelem tankönyvek tananyagába ágyaztuk, a tankönyvi szöveget sok helyen kiegészítettük, illetve térképeket és fényképeket mellékeltünk hozzá. Az érdeklődő diákok számára minden egyes témakör mellé további olvasnivalót is ajánlottunk. A diákok az ismeretanyag elsajátítása után kvízkérdések segítségével ellenőrizhetik tudásukat. Bízunk benne, hogy a projekt tartalma és formája kielégíti a digitális oktatás igényeit és hasznos segédanyagot jelentenek majd tanárok és diákok számára egyaránt.

The paper investigates the ways of commemoration of John Sigismund Zapolya (Hung. Szapolyai, 1540 – 1571), the elected King of Hungary and Prince of Transylvania, in the Transylvanian literature written or published in the first decade after the ruler’s death. Taken into account are texts of various genres and partly also for different readers: the Latin humanist epic of a Transylvanian Saxon author Christian Schesaeus, the popular poetic chronicle by András Valkai, poetry of Demeter Csanádi, Johannes Sommer and commemorative work by Jan Gruszczyński, a Polish nobleman at Transylvanian service in the 1560s. Analyzed in the historical and cultural context of the new Transylvanian state, the texts reveal a considerable role of defining its historical identity and tradition, a goal the authors in question tried to achieve by creation of an positive image of the deceased young sovereign – seemingly not very suitable for a litrerary figure of a heroic ruler. The interpretations of his life and reign, frequently based on the idea of Fortune/Fate, merged with political (supporters of Gáspár Bekes in the early 1570s like Csanádi and Valkai, later on antagonists of the Habsburgs and followers of the ruler of Hungarian origin) and confessional (Protestant, in case of Valkai, Csanádi and Sommer - Unitarian) motivations. As a result, the study gives an detailed insight in the beginnings of the separate Transylvanian historical memory, closely connected with the Hungarian tradition and enriched with Polish-Hungarian references, both historical (Jagiellonian kinship of John Sigismund) and actual (reign of Stephen Báthory).

Celem niniejszego artykułu jest syntetyczne przedstawienie głównych kierunków polityki zagranicznej Węgier od przystąpienia tego kraju do Unii Europejskiej w 2004 r. do 2012 r. Analiza aktywności trzech ostatnich premierów umożliwia wyodrębnienie imponderabiliów węgierskiej polityki oraz wskazanie kwestii, co do których zgodne są dwie najistotniejsze siły polityczne: Węgierska Partia Socjalistyczna i Fidesz. Autor argumentuje, że polityka zagraniczna Węgier charakteryzuje się wysoką stabilnością, w niewielkim jedynie stopniu będąc elementem partyjnej rywalizacji. Cechuje ją również znaczna dynamika i zdolność do tworzenia „autorskich projektów”. Artykuł może również przyczynić się do zrozumienia polityki Viktora Orbána – postaci, którą część polskich elit politycznych przyjmuje za wzór do naśladowania.

Lengyel-magyar közös szentek a budapesti Lengyel templom üvegablakain, in: A keresztény tradícó közös öröksége: magyar és lengyel szentek a kultúrában és irodalomban, Szerk.: Janiec-Nyitrai Agnieszka, Nyitrai Zoltán, Budapest 2012, ISBN: 978-963-08-3427-8, s. 107-118.

The history of Hungarian-Polish relations in the period of the Enlightenment includes a particularly intense chapter during the emigration of Polish and Hungarian nobles to France. From the late seventeenth century, part of the elites of these two countries was supported by French diplomacy against the Habsburg monarchy and Russia. Hungarian and Polish communities appeared in France in the eighteenth century. The emigration of Prince Francis II Rákóczi and King Stanisław I boosted these settlements in France. This study examines the solidarity networks between Polish and Hungarian nobles at the court of France who benefited from the support of the Leszczyński family and secret structures such as the Secret du Roi (King’s Secret). The friendship between King Stanisław and Count Ladislas Berchény, head of Hungarian immigration to France, symbolizes this cooperation that worked well until and even after their death.

Indywidualne, zagraniczne wyjazdy wakacyjne w czasach komunizmu były bardzo trudno dostępne, a dla przeciętnego Kowalskiego szansa na opuszczenie kraju możliwa była dopiero za czasów Gierka (1970-1980). Wtedy to, według ówczesnych władz "Polska otworzyła się na świat". W związku z nowymi możliwościami podróżowania, tysiące Polaków podejmowało starania o uzyskanie paszportu oraz zebranie jakże cennych i trudno dostępnych dolarów, bądź innej wymienialnej waluty. Starano się także zdobyć zagraniczne mapy, atlasy drogowe oraz przewodniki, bez których samodzielna podróż była niemożliwa. Wyjazdy zagraniczne, czy to do państw określanych mianem demoludów, czy na Zachód, oprócz walorów rekreacyjnych posiadały w wielu przypadkach charakter ekonomiczny. Turystyka handlowa tamtych czasów pozwalała nie tylko na zwrócenie się kosztów urlopu, ale też mogła stanowić istotne źródło dochodu w domowym budżecie. Do najbardziej popularnych kierunków wakacyjnych eskapad turystyczno-handlowych należały między innymi Bułgaria, Rumunia czy Węgry.

The study outlines the main events of the political changes in Poland and Hungary after 1956 that influenced the possibilities of social resistance. It highlights the differences that existed within the socialist camp between the domestic policies of certain countries and the different paths they followed. As a result, Poland and Hungary developed fundamentally dissimilar political and social environments for resistance. On the other hand, the study sheds light on the relationship between Polish and Hungarian opposition groups, despite the divergent progresses. It also reveals that not only the Hungarian but also the Polish opposition is heterogeneous, ideologically and culturally divided the same way as the Hungarian one. The study is an attempt to write a parallel and entangled history of socialist countries.

The story of the formation of the Hungarian democratic opposition movement in the late 1970s is inseparable from that of the Polish opposition movement. The events in Poland – especially the foundation of the Solidarity union in 1980 – exerted a decisive influence on the thinking, activism and program of the Hungarian opposition. The paper
explores the ways in which the Polish opposition impacted the emergence of the forums of a „second public” in Hungary (so-called free universities and samizdat), of street movements, solidarity action and program debates, and, finally, the first party foundations.

Képes album a XX. századi magyar-lengyel kapcsolatokért legtöbbet tevékenykedő magyar és lengyel személyekről

"Hídépítőkre természetesen mindig szükség volt és lesz. Ők azok, akik nélkül a 'lengyel, magyar - két jó barát' szólás üres frázis maradna. Amint ez az album is mutatja, szerencsére jól állunk a hídépítőkkel. 2018-ban az ő emlékük felidézésével köszöntjük a lengyel függetlenséget. Nem kívánhatunk mást, minthogy a következő száz évben is legyenek hasonló élő összekötő kapcsai a magyar-lengyel barátságnak. Éljen Lengyelország! Éljen Magyarország! Éljen a magyar-lengyel barátság!"

Mitrovits Miklós (szerkesztő)

Az MTA BTK Történettudományi Intézete és a Magyarországi Bem József Kulturális Egyesület közös vállalkozásaként Magyar–Lengyel Könyvtár/Bibliotheca Hungaro–Polonica néven új könyvsorozatot indult.

A sorozatszerkesztő Mitrovits Miklós.

Az új kiadványsorozat elsősorban dokumentumértékű forrásokat, kiadatlan kéziratokat, visszaemlékezéseket, naplókat, valamint a magyar–lengyel kapcsolatok alakításában elévülhetetlen szerepet játszó, ma már feledésre ítélt szerzők írásait adja közre.

The study analyses the appearance of Stephen Báthory, king of Poland and Grand Duke of Lithuania (1576–1586) in popular historiographic genre of so-called kings’ catalogues (icones, imagines). This kind of historical works gained extensive popularity in  early modern Europe, in Poland-Lithuania from the mid-16th century even until the end of 18th century. An analyse of several texts (from late 16th c. up to 1660s) allowes to draw an outline of Báthory’s commemoration at the most widespread level. The authors focused on his military successes in wars against Muscovy and Gdańsk, which was apparently influenced by context of permanent wars led by Polish-Lithuanian state in 17th century and can be also considered as a part of broader development of the rulers’ ideology in that time (victorious knight-king). Another characteristic events mentioned in popular historiography were: establishment of main court for nobility (Trybunał), supporting the Catholic Church in recaptured Livonia. Báthory’s international respect and strategic skills contributed to a view of warrior king and his glorious, but short governance. Among intellectual and spiritual advantages the authors stressed a perfect knowledge of Latin language. Together with rulers’ virtues the catalogues presented also his external features, remembering him as a tall, black-haired, white-teeth and hansdome man as well as emphasizing his similarity to images of Attila. This fix set of virtues was only slightly modified in next publications and basically remained the same in the whole period. Almost none of catalogues recalls negative remarks concerning Báthory’s reign, only one of them briefly reminds of internal political conflict with powerful Zborowski family, so controversial in the 1580s and blames the king for dying without confession. Explanation of the phenomenon of so positive remembrance were the numerous panegyric writings and historiography, which praised Báthory and due to his propaganda skills predominated already under his rule and then established a base for more simplified historical literature and iconography. That contributed in decisive way to the development of Báthorys’ image in modern historiography and popular opinion. It was primary nostalgic, but contained also some normative features.