Az úgy kezdődött, hogy nekem már tavaly kipattant a fejemből, hogy E-nek valami lovazós alkalmat kell majd szerveznünk a következő szülinapjára. I-nél, az oktatójánál már ekkor rákérdeztem, hogy benne lenne-e valami lovardában lezajló happeningben, amire ő rábólintott és most, mikor aktuálissá vált a dolog, ismét mellé állt a nemes ügynek. :) A helyszín tehát adott volt.
A 'mikor'-ban is megállapodtunk az ötyével, pipa. Mindig kérdés szokott lenni, hogy hogyan gyűljünk: családostul, vagy csak csajosan. Így, hogy a lovaglás köré csoportosultak a dolgok, részemről nem volt kérdés, hogy ez csak csajosan kivitelezhető inkább, mivel a lovaglás teljes embert kíván, ahol a figyelem nem megosztható a gyerekekre ügyelés és a ló között. Így is lett, sikerült megszervezni, bár voltak kis kavarások. :) A végén E egész családja be lett avatva, a legnehezebb mégis az volt, hogy az ünnepeltet úgy irányítgassuk, hogy ne ő maga hiúsítsa meg az egészet. Többszöri kérésre sem tudta elengedni azt, hogy itt és most kivételesen neki csak lábat kellene lógáznia, s bízza ránk magát, minden el lesz intézve. :) Bár senki nem mondta neki emlékeim szerint, hogy T-éknél gyűlünk majd, ő mégis végig ragaszkodott ehhez az ideához: sütni-főzni akart az alkalomra, valamint a már lebeszélt fél 6-os lózós időpontot is lemondta az utolsó pillanatban, mondván, hogy neki ünnepelnie kell menni, nem ér rá lovagolgatni. :)
Újratervezés után azért csak sikerült összehozni. Nagypapi jött a gyerkőcökért, mi meg téptünk a pacikhoz. Elkészült az ajándékszoknya a 41 horgolt virággal & levelekkel, láncöltéses szárakkal, kapott még lovasos könyvet, epres-pezsgőkrémes tortát (isteni finom lett, J, s az értékéből semmit nem vont le enyhe szétesettsége! :)) és a mentás limonádé is telitalálat volt T-től, főleg, hogy előtte derült ki, hogy E imádja a mentát. :)