Varbó

Varbó
Varbó címere Varbó zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Miskolci
Jogállás	község
Polgármester	Czakó Norbert (független)[1]
Irányítószám	3778
Körzethívószám	48
Népesség
Teljes népesség	1002 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	40,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	25,88 km²
Földrajzi nagytáj	Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj	Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj	Tardonai-dombság[3]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 09′ 41″, k. h. 20° 37′ 05″48.161380555556, 20.61813888888948.161381°N 20.618139°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 41″, k. h. 20° 37′ 05″48.161380555556, 20.61813888888948.161381°N 20.618139°E
Varbó Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Varbó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Varbó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A „Varbó” lehetséges további jelentéseiről lásd: Varbó (egyértelműsítő lap).

Nem tévesztendő össze a következővel: Verbóc.

Varbó község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Miskolci járásban.

Miskolctól északnyugatra fekszik, a Tardonai-dombság területén, a Nyögő-patak völgyében. A további szomszédos települések: északkelet felől Kondó, kelet felől Parasznya, nyugat felől pedig Mályinka és Tardona.

Zsáktelepülés, közúton csak Parasznya felől érhető el, a 2517-es útból kiágazó 25 135-ös számú mellékúton. Határszélét délnyugaton érinti még a Miskolcról Dédestapolcsányra vezető 2513-as út is.

Címerében egy faágon álló galamb látható, mely csőrében ágacskát tart.

A község neve egy 1303-ból származó oklevélben tűnik föl először, mint az Ákos nemzetségbeliek birtoka. Varbót ebben az időben tardonai határát kivéve teljesen a diósgyőri vár földjei vették körül.

1303-ban az Ákos nemzetségből származó Iriney fia István nádor birtoka volt, aki Varbót egyik hívének: Ladomerius fia István ispánnak adta, kivéve fia Miklós mester részét és határát is leíratták.

A török uralom alatt lakói a református hitre tértek át.

1910-ben 866 lakosából 861 magyar volt. Ebből 78 római katolikus, 772 református, 13 izraelita volt.

A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.

• 1990–1994: Dr. Barzó József (független)^[4]
• 1994–1998: Kovács János (független)^[5]
• 1998–2002: Kovács János (független)^[6]
• 2002–2006: Fodor Gyula (független)^[7]
• 2006–2010: Üveges Géza (független)^[8]
• 2010–2014: Üveges Géza (független)^[9]
• 2014–2019: Üveges Géza (független)^[10]
• 2019–2024: Czakó Norbert (független)^[11]
• 2024– : Czakó Norbert (független)^[1]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,1%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,3% lengyelnek, 0,2% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (12,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 7,1%, református 56%, görögkatolikus 2,4%, felekezeten kívüli 11,1% (20,7% nem válaszolt).^[13]

2022-ben a lakosság 86%-a vallotta magát magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,1% németnek, 0,1% ruszinnak, 0,1% szlováknak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 6,5% volt római katolikus, 37,4% református, 2% görög katolikus, 3,4% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% izraelita, 11,2% felekezeten kívüli (38,8% nem válaszolt).^[14]

• Itt született 1921-ben Gergely Mihály József Attila-díjas magyar író, újságíró.

• 1809-ben épült barokk stílusú református templom
• Fónagyság nevű részen található egy erdészeti oktatóbázis.
• A Falumúzeumot egy 1930-as években épült parasztházban rendezték be.
• Az Andó-kúti Erdei Tanösvény a közelben található.
• A varbói víztározó horgászásra alkalmas.
• A településen két fokozottan védett barlang található, a Gyurkó-lápai-barlang és a Szamentu-barlang.

• Varbói telkesek honlapja