Nagyar

Nagyar
A református templom és környezete
Nagyar címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Fehérgyarmati
Jogállás	község
Polgármester	Bánóczi Lajos (független)[1]
Irányítószám	4922
Körzethívószám	44
Népesség
Teljes népesség	613 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	42,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,99 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 03′, k. h. 22° 34′48.05, 22.56666666666748.050000°N 22.566667°EKoordináták: é. sz. 48° 03′, k. h. 22° 34′48.05, 22.56666666666748.050000°N 22.566667°E
Nagyar Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyar község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Fehérgyarmati járásban.

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti felében, a Szamosközben fekszik, a Felső-Tisza bal partján.

Szomszédai: észak felől Tarpa, kelet felől Szatmárcseke, délkelet felől Kömörő, dél felől Penyige és Fehérgyarmat, nyugat felől Kisar, északnyugat felől pedig Tivadar.

A környék fontosabb települései közül Fehérgyarmat 10, Szatmárcseke 8, Tarpa 10, Tivadar pedig 5 kilométer távolságra található.

A település központján végighúzódik, nyugat-keleti irányban a 4130-as út, ezen érhető el Kisar és Szatmárcseke felől is. Az ország távolabbi részei felől a leginkább kézenfekvő megközelítési útvonala: Fehérgyarmatig a 491-es főúton, majd onnan Kisarig a 4127-es, onnét pedig a 4130-as úton.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal Fehérgyarmat vasútállomása.

Nagyar nevét 1393-ban Nagor, 1436-ban Naghar alakban írták az oklevelekben. 1374-ben a Gutkeled nemzetség-ből származó Kölcsey családbeliek birtoka, ekkor még egyetlen Ar nevű település volt ismert, s így valószínűleg későbbiekben ebből alakult ki, vált kétfelé Kis- és Nagyar.

1387-ben a Matucsinayak birtoka, akik hűtlenségbe estek, és birtokukat a Rozsályi Kúnok és a Szántai Petőfiek kapták, kiktől 1391-ben leányágon a Báthoryakra szállt.

1395-ben Luxemburgi Zsigmond király visszaadta a Matucsinayaknak, s az ő birtokuk volt 1436-ig, ekkor ismét hűtlenségbe estek, s végleg a Báthoryaké lett, s az övék maradt, míg a család Báthory Istvánnal ki nem halt. Ezután a Bethlen, majd a Rákóczi-családé lett, s a szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg.

A 15–16. században részbirtoka van itt még a Rozsályi Kún és a Drágfi családoknak is.

A 18. század végén a Rhédey, Pongrácz, Domahidy, Fogarassy, Csicseri, Ormos, Kisdobronyi, Isaák, Kállay, Schuller és Uray családok voltak itt birtokosok. A 19. század első felében a Luby család és a Kende család szerezte meg, később Luby Károly, majd Luby Zsigmond és Géza a tulajdonosa.

• 1990–1994: Fekete Béla (független)^[3][4]
• 1994–1996: Fekete Béla (független)^[5][6]
• 1997–1998: Balogh Zoltán (MDF-Fidesz-FKgP-KDNP)^[7]
• 1998–2002: Balogh Zoltán (MDF-Fidesz-FKgP)^[8][9]
• 2002–2006: Balogh Zoltán (MDF)^[10][11]
• 2006–2009: Balogh Zoltán (Fidesz)^[12][13]
• 2009–2010: Tóthné Guti Ibolya (független)^[14]
• 2010–2014: Tóthné Guti Ibolya (független)^[15]
• 2014–2018: Tóthné Guti Ibolya (független)^[16][17]
• 2018–2019: Bánóczi Lajos (Fidesz)^[18]
• 2019–2024: Bánóczi Lajos (független)^[19]
• 2024– : Bánóczi Lajos (független)^[1]

A településen 2009. november 15-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.^[20] A választáson a hivatalban lévő polgármester nem indult el, posztjáról szoros küzdelem (455 szavazatból mindössze 9 szavazatnyi különbség) döntött a két független jelölt között.^[14]

2018. május 27-én ismét időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett tartani a településen, ezúttal is a korábbi képviselő-testület önfeloszlatása okán.^[21]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[22]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93%-a magyarnak, 15,4% cigánynak mondta magát (7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4,1%, református 65,6%, görögkatolikus 2%, felekezeten kívüli 13% (10,8% nem válaszolt).^[23]

2022-ben a lakosság 90,7%-a vallotta magát magyarnak, 11,9% cigánynak, 0,3% bolgárnak, 0,2% németnek, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 2,2% volt római katolikus, 43,7% református, 1,1% görög katolikus, 9,5% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).^[24]

• Műemlék református templom
• Tájház
• Petőfi-fa: Nagyar határában, a Tisza és a Túr folyó találkozásánál álló öreg kocsányos tölgy, ahol a hagyomány szerint Petőfi Sándor megírta A Tisza című versét.
• Luby-kastély – Luby Géza kastélya

• Luby Zsigmond ügyvéd 1819-ben született Nagyarban. Kölcsey Ferenccel állt kapcsolatban, s Obernyik Károly barátja. Az ő fülpösdaróci és nagyari házában vendégeskedett Petőfi Sándor Szatmár vármegyei útjai alkalmával.
• Luby Károly (1830 Nagyar-1907 Szatmár) földbirtokos, geneológiai, heraldikai író. 1872-ben Szatmár vármegye járási gyámnak, 1878-ban levéltárnoknak választotta meg. 1884-től birtokán gazdálkodott. Nagygécen és Nagykárolyban, majd Szatmáron lakott, ahol 1907-ben halt meg. Geneológiával foglalkozott. Nagy Iván Magyarország családai című munkájába számos szatmármegyei nemes család geneológiáját írta meg. A Turul című lapban a Kisrédei Rédey és a Luby család geneológiáját közölte.
• Luby Margit tanár 1885-ben született Nagyarban. Ő gyűjtötte össze a környék néprajzi emlékeit, melyeket máig is forrásmunkának tekintenek.
• Karmacsi Bertalan (Nagyar, 1898. szeptember 26. – Budapest, 1977. augusztus 15.) - kertész, főiskolai tanár.