Tiszabezdéd

A „Tiszabezdéd” lehetséges további jelentéseiről lásd: Bezdéd (egyértelműsítő lap).

Tiszabezdéd
Tiszabezdéd címere Tiszabezdéd zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Záhonyi
Jogállás	község
Polgármester	Daku Attila (független)[1]
Irányítószám	4624
Körzethívószám	45
Népesség
Teljes népesség	1725 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	101,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	18,64 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 22′, k. h. 22° 09′48.366666666667, 22.1548.366667°N 22.150000°EKoordináták: é. sz. 48° 22′, k. h. 22° 09′48.366666666667, 22.1548.366667°N 22.150000°E
Tiszabezdéd Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Tiszabezdéd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszabezdéd témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tiszabezdéd község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Záhonyi járásban, 5 kilométerre a záhonyi magyar-ukrán határátkelőtől. A község nevezetes az ott talált honfoglalás kori tarsolylemez miatt. Egyedülálló módon a bőrtarsoly is viszonylag épen megmaradt.^[3]

A vármegye északi peremvidékén fekszik, a Tisza bal partján, a szlovák határ közvetlen közelében, és alig néhány kilométerre délre Magyarország, Szlovákia és Ukrajna hármashatárától.

A szomszédos települések: észak felől Győröcske, észak-északkelet felől Záhony, északkelet felől Zsurk, kelet felől Tiszaszentmárton, délkelet felől Eperjeske, dél-délkelet felől Mándok, dél felől Tuzsér, délnyugat felől (a Tisza túlpartján) pedig Zemplénagárd.

Északnyugat felől a Szlovákiához tartozó Kistárkány (Malé Trakany) és Nagytárkány (Veľké Trakany) a két legközelebb fekvő település (ugyancsak a Tisza túlsó partján), bár úgy tűnik, hogy csak utóbbi nevezhető ténylegesen szomszédjának is.

A település területén végighúzódik, dél-északi irányban a 4-es főút, ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala Nyíregyháza-Kisvárda, továbbá az ország távolabbi részei, illetve Záhony felől is. A főút mai nyomvonala azonban már nyugat felől elkerüli Tiszabezdéd lakott területeit, a korábban a belterületen is végigvezető nyomvonal jelenleg a 4147-es útszámozást viseli mellékútként. Érinti a települést még a 4145-ös út is.

A hazai vasútvonalak közül a települést a MÁV 100-as számú Budapest–Záhony-vasútvonala érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Tiszabezdéd megállóhely a belterület északnyugati szélén helyezkedik el, a 4147-es út és a vasút kereszteződésénél. A község keleti részében nagy számú ipari és rakodóvágány húzódik, melyek a MÁV 111-es számú Mátészalka–Záhony-vasútvonalához tartoznak, de maga a 111-es vonal nem lép be Tiszabezdéd területére.

Neve személynévi, szláv eredetű. Talán már a 13. században állott (H VIII. 14.), Zsurkkal szomszédos településként.

A 14. század elején a Tomaj nemzetség birtoka volt; az e nemzetségbeli Szentmártoni Dénes fiai bezdédi jobbágyai a Várdai család szomszédos Tuzsér és Kálonga birtokait pusztították. E viszálykodás több esztendeig tartott a 14. században, és felújult a 18. században is.

A per során 1406-ban egy Földvár nevű határrészt is említettek Bezdéd határán, s a család ekkor már a Bezdédi nevet viselte.

• 1422-ben birtokosa még a Bezdédi család volt birtokosa.
• 1423-ban viszont már a dadai Móré család volt földesura.
• A 16. század folyamán a Losoncziak visszaszerezték, és állandóan perben állottak miatta a Csapi, a Báthori, A Homonnai és Várdai családokkal.
• 1588-ban azonban csak Csapi Kristófot és Pétert mondják földesurának; 50 jobbágyháztartásával jelentékeny hely.
• 1596-ban is lehetett mintegy 130-140 lakosa.
• 1629-ben Melith Péter kisvárdai földesúr és szatmári vár-kapitányának katonái pusztították el. Pedig 1618-ban már részben Melith Péter – de mellette még hét más földesura is volt –, jelentékenyebb részét pedig 24 jobbággyal Kendi István bírta.
• A Melith család 1703-ig bírta, akkor a család kihaltával a kincstárra szállott.

A 18. században királyi adomány és vétel címén tíz földesura volt a következő családokból: br. Ghillányi br. Dőry, Sághy , Jósa, Péczely, Ormos, Lónyay, Somlyódy, Uszkay.

A jobbágyfelszabadítás után nagyjából ugyane családok utódai bírták, 1839-ben 1257 lakosa volt.

• 1990–1994: Szőgyényi József (független)^[4]
• 1994–1998: Szőgyényi József (független)^[5]
• 1998–2002: Szőgyényi József (független)^[6]
• 2002–2006: Szőgyényi József (független)^[7]
• 2006–2010: Szőgyényi József (független)^[8]
• 2010–2014: Daku Attila (független)^[9]
• 2014–2019: Daku Attila Gyula (független)^[10]
• 2019–2024: Daku Attila (független)^[11]
• 2024– : Daku Attila (független)^[1]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 71%-a magyar, 29%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 21,5% cigánynak, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 14,1%, református 56,5%, görögkatolikus 7,2%, felekezeten kívüli 5% (15,7% nem válaszolt).^[13]

2022-ben a lakosság 92,5%-a vallotta magát magyarnak, 10,4% cigánynak, 0,8% ukránnak, 0,1-0,1% bolgárnak, szlováknak, szerbnek, románnak és horvátnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 8% volt római katolikus, 46,3% református, 5,4% görög katolikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% izraelita, 7,9% felekezeten kívüli (31,4% nem válaszolt).^[14]

• Római katolikus templom - 1845-ben készült.
• Református templom - 1838-ban készült el.
• 1896-ban, Tiszabezdéd, Harangláb-dűlőben egy honfoglalás kori sírban találták meg az első tarsolylemezt.
• Görögkatolikus templom -2009-ben készült.

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• A tiszabezdédi tarsolylemez Archiválva 2019. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A tiszabezdédi tarsolylemez
• ↑ Sudár 2014: Sudár Balázs (szerk) – Petkes Zsolt (szerk): A honfoglalók viselete. Budapest: Helikon. 2014. = Magyar őstörténet, 1. ISBN 978-963-227-625-0  

• Tiszabezdéd az utazom.com honlapján
• Hölbling Tamás téved a tiszabezdédi tarsolylemez rovásjeleiről szólván
• Tiszabezdéd honlapja