Hosztót

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Nem tévesztendő össze a következővel: Husztót.

Hosztót
Hosztót címere Hosztót zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Sümegi
Jogállás	község
Polgármester	Kekkné Zalavári Mónika (független)[1]
Irányítószám	8475
Körzethívószám	87
Népesség
Teljes népesség	60 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	7,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	7,27 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 17° 14′ 29″47.085588888889, 17.241447.085589°N 17.241400°EKoordináták: é. sz. 47° 05′ 08″, k. h. 17° 14′ 29″47.085588888889, 17.241447.085589°N 17.241400°E
Hosztót Pozíció Veszprém vármegye térképén
Hosztót weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosztót témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hosztót község Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Hosztót Sümegtől északra, Vas vármegye határa közelében fekszik, Veszprémtől 60 kilométerre. A 84-es főút a településtől 4 kilométerre halad el, vasútvonala nincs. Központján egy öt számjegyű mellékút, a Rigács-Veszprémgalsa közti 73 171-es út halad keresztül, közigazgatási területének északi peremét egy szakaszon érinti a Csabrendek-Nemeskeresztúr közti 7325-ös út is.

Neve a magyar hosszú melléknév és a tót népnév összetétele. Önmagukat szlovéneknek nevező szlávoktól lakott hosszú falu.

Első lakói délszláv tótok voltak, akik Szlovéniából települtek ide a 11. századi katonai jellegű telepítések idején. Először 1268-ban említik, ekkor még várföld volt, és mint ilyet 1271-ben vásárlással szerezték meg a Szalók nemzetség tagjai. A 14. században viszonylag gazdag falunak számított, 1333-ban papja a környék legnagyobb pápai tizedét fizette be. 1467-től a Szalókok a birtokról elnevezett Hosszútóti ágának tulajdona volt. Akkoriban a család a Dunántúl gazdagabb középbirtokos nemessége közé tartozott, a 15. és 16. században tevékenyen részt vettek Zala és Veszprém vármegyék nemesi életében. A család a 17. század végén halt ki.

A török időkben fokozatosan elnéptelenedett. 1561-ben Hosszútóti Imre még védőpalánkkal vétette körül a templomot, de ennek ellenére 1613-ban már csak 3 portát, 2 szabadost és 3 elhagyott házat írtak össze a faluban. Az állandó török fosztogatások miatt a maradék lakosság az 1660-as években a marcalszegi földvárhoz költözött át. Hosszútóti István 1662-ben eladta a birtokot a Páhyaknak.

A 18. század elején lassú visszatelepülés történt, 1720-ban még csak két jobbágyot jegyeztek fel, az 1730-as években pedig németeket telepítettek Hosztótba. Akkori tulajdonosa, Kelcz Ádám 1737-ben 9 német és egy magyar betelepülővel kötött szerződést, számukra felújították a romos templomot is.^[3] 1743-ban Gyulai Gál Gábor és felesége, Kazi Julianna birtokába került, ez időtől kezdve 1852-ig a Gyulai Gál család birtokolta. Az 1890-es években a község nagybirtokosa Cecz József volt.

A falu új temploma 1742-ben épült. Az újratelepítés után visszaállt a majorsági gazdálkodás. 1773. évi adatok szerint német falu, 1799-ben elegyes német, majd később már magyar falu. A község 1785-ben 216 főből és mindössze 29 házból állt. 1828-ban már 242 lakosa volt. Egyre jobban népesedett a község, 1910-ben 351, 1920-ban 391, 1934-ben 373 lakosa volt. A falut 1962-ben kapcsolták be az autóbusz-forgalomba. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki körjegyzőséghez tartozik.

• 1990–1994: Reményi Miklós (független)^[4]
• 1994–1998: Reményi Miklós (független)^[5]
• 1998–2002: Reményi Miklós (független)^[6]
• 2002–2006: Major Lajos (független)^[7]
• 2006–2010: Major Lajos (független)^[8]
• 2010–2014: Major Lajos (független)^[9]
• 2014–2019: Major Lajos (független)^[10]
• 2019–2024: Major Lajos (független)^[11]
• 2024– : Kekkné Zalavári Mónika (független)^[1]

A szántóföldeken gabonát és kapásnövényeket termesztettek. Állattenyésztésnél a szarvasmarha és a juhtenyésztés dominált. A 20. században a szarvasmarhatartásról a sertéstenyésztésre tértek át. Terményeiket, állataikat a jánosházi piacon értékesítették. 1945 előtt a lakosság nagy része a környező uradalmakban dolgozott. 1949-ben a népesség 90%-a mezőgazdaságból élt. A lakosság foglalkozási átrétegeződése a tsz-szervezés időszakában indult meg. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult, taglétszáma 1965-ben 96 fő, összterülete 750 kh. 1974-ben egyesült a csabrendeki TSZ-el.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 1,6% németnek mondta magát (a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 84,4%, református 4,7%, evangélikus 3,1%, felekezeten kívüli 3,1% (4,7% nem nyilatkozott).^[12]

2022-ben a lakosság 75,4%-a vallotta magát magyarnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (24,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,5% volt római katolikus, 4,6% református, 1,5% görög katolikus, 7,7% felekezeten kívüli (47,7% nem válaszolt).^[13]

Nagyboldogasszony-templom a 14. századból, amit a 18-19. században átépítettek, bővítettek barokk és eklektikus stílusban.

• A Sümegi kistérség önkormányzatának honlapja