Kisborszó
Kisborszó (Bârsăuța) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Nagyilonda |
Rang | falu |
Községközpont | Nagyilonda |
Irányítószám | 457191 |
SIRUTA-kód | 141615 |
Népesség | |
Népesség | 6 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 234 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 20′ 47″, k. h. 23° 41′ 42″47.346383°N 23.694879°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 47″, k. h. 23° 41′ 42″47.346383°N 23.694879°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kisborszó település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]nagyilondától keletre, Ilondapatak, Tordavilma és Bába közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét az ószláv "bor", "breza" szóból vette, melynek magyar jelentése nyírfa.
Története
[szerkesztés]Kisborszó nevét az 1603-as urbárium említette először Uyffalu néven.
Az urbárium szerint a sósmezei járáshoz tartozó Kis-Borszó Újfalu név alatt azok közé az új telepítésű falvak közé tartozott, melyeknek 14 éves adómentessége még nem járt le, tehát valamikor 1589 és 1603 között keletkezhetett.
1650-ben mint kincstári birtok Kővárhoz tartozott és 16621663-ban I. Apafi Mihály fejedelem birtoka volt.
1691 évi összeírás előtt itt csak 2 jobbágy lakott, akik azonban elhaltak , és ekkor csak egy lakosa Veczek Tódor maradt, az is ekkor jött haza, hogy itt újból megtelepedjék. Veczek Tódor összes vagyona ekkor egy tehén és egy ünőtinó volt.
1702-ben a kincstár és a Kifor és Timbus családok birtoka volt.
1719-ben a birtokot a gróf Teleki családnak engedték át. 1720-ban idős gróf Teleky Samu és Ujfalvy Samu birtokának írták.
1891-ben 193 lakosából 4 izraelita, a többi görögkatolikus román volt.
1898-ban birtokosai vásárlás és öröklés útján Vajda János, Pap Gábor, Tekár Tivadar, Botka János és gróf Teleki Samu voltak.
A falu lakosainak a 20. század elején fő foglalkozása a baromfitenyésztés és a mészégetés volt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Az 1910-es népszámlálási adatok szerint 210 lakosából 3 magyar, 207 román volt, ebből 203 görögkatolikus, 4 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus kőtemploma -1846-ban épült Szent Miklós tiszteletére.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 696–699. o. Online elérés