Gyulaszeg
Gyulaszeg (Ciula) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Létka |
Rang | falu |
Községközpont | Létka |
Irányítószám | 457216 |
SIRUTA-kód | 141802 |
Népesség | |
Népesség | 91 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 312 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 20′ 23″, k. h. 23° 25′ 01″47.339681°N 23.417045°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 23″, k. h. 23° 25′ 01″47.339681°N 23.417045°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyulaszeg témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gyulaszeg település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyilondától nyugatra, Kecskés, Kocsoládfalva, Pórkerec, Szamoshéviz és Létka között fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét a román ciul, ciulav szóból eredőnek tartják, ami lenyesett, levágott helyet, irtványt (irtást) jelent.
Története
[szerkesztés]Gyulaszeg neve 1566-ban tűnt fel először az oklevelekben Chywlya néven. 1567-ben Chyula, 1603-ban Csulya, 1650-ben Csula, 1890-ben Gyulaszeg formában írták a nevét.
1566-ban Drágffy Gáspárné Báthori Anna, a Váralján lakó Triff vajdának adományozta, és valószínűleg ő is alapította a falut. 1567-ben II. János király Kővárt és tartozékait Hagymási Kristófnak adományozta.
1609-ben Báthory Gábor e Kővárhoz tartozó birtokot Sarmasághy Zsigmondnak adományozta. 1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtok volt. 1702-ben Belényi Zsigmondné Vitéz Anna és fiuk, János e birtokát nejére csebi Pogány Zsófiára hagyta. 1809-ben birtokosai Vankay Mihály, Váradi Ferenc, Katona Pál, Kabos Sándor, a Rácz és Timár családok birtoka.
1831-ben 251 lakosa volt. 1888-ban a Majos és Indréka család birtoka volt. 1891-ben 271 lakosából 254 görögkatolikus, 17 izraelita, a házak száma 67 volt. 1896-ban 317 lakosából 308 görögkatolikus, 9 zsidó volt.
Gyulaszeg a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 575–578. o.