Kerestelek
Kerestelek | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Krasznahídvég |
Rang | falu |
Községközpont | Krasznahídvég |
Irányítószám | 457236 |
SIRUTA-kód | 142024 |
Népesség | |
Népesség | 502 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 11 |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 22° 43′ 23″47.263751°N 22.723170°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 50″, k. h. 22° 43′ 23″47.263751°N 22.723170°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kerestelek település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szilágy megyében, Szilágysomlyótól északnyugatra, Somlyócsehi nyugati szomszédjában fekvő település.
Története
[szerkesztés]Kerestelek az Árpád-korban is lakott hely volt. Nevét az oklevelek 1257-ben már említették Keres néven, 1400-ban Kerestelek, 1422-ben Köröstelek, 1435-ben Kereszthelek neveken került említésre.
1400-tól 1415-ig Kraszna vármegyéhez, és Kraszna várához tartozott.
1435-ben a Báthori-család tagjai pereskedtek egymással a település birtoklásáért.
1481-ben Somlyai Báthory Miklós, Zsigmond és testvéreinek birtoka és Somlyó várához tartozott, és a vár tartozéka volt még 1553-ban is.
1554-ben Báthori Szaniszlófi Farkas birtoka volt, kinek gyámja Károlyi János volt.
1681-ben Báthory Zsófia fejedelem asszony részbirtoka volt, e birtokrészeket az ingatlanokkal együtt bizonyos tartozás fejében Magyar-Véggyantai Boros László számára foglalták le.
1806-os összeíráskor a település nagyobb birtokosai voltak a báró Bánfi, Horváth, gróf Toldalagh, Ladányi, Szentmarjai, gróf Károlyi, báró Kemény, Rácz és Réner családok.
1847-ben 421 lakosa volt, ebből 1 református, 420 görögkatolikus volt.
1890-ben 695 lakosából 48 magyar, 3 német, 3 tót, 641 oláh, melyből 22 római katolikus, 630 görögkatolikus, 10 görögkeleti, 24 református, 9 izraelita. A házak száma 137.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus fatemploma. Anyakönyveik 1824-ben kezdődtek.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 643–647. o. Online elérés