Valahogy így érezhetik magukat a tyúkjaim.

Kezdetben én sem ezt az életet szántam nekik,de a szomorú tapasztalat erre kényszerített.Tavaly 29 állatomat ölte meg 3 részletben valami állat.Egyszer a róka,aki kihasználta a nem 100%-osan bezárt ajtót,beásta magát és három híján az összeset megölte.Megsirattuk,amit otthagyott -eltemettük.
De még aznap,miután szegény lányom felelősnek érezte magát és az összes zsebpénzét oda akarta adni,hogy vegyünk új tyúkokat-újra vettünk 10 tyúkot és egy kakast.Őket anyák napján,fényes nappal megölte egy nyest.A krédliket elvitte a kölykeinek,a többinek leharapta a fejét vagy kiszívta a vérét.Újabb sírás és temetés.

Ráadásként a menyét is megölt 5 rántani való csirkét.Ekkor jött a börtön építése.Mérlegeltük,hogyha nem változtatunk, csak újabb szívfájdalom  ér minket és tényleg csak ráfizetés lesz a baromfitartás.Most már nem juthat be semmi hozzájuk,ők meg csak vágyakozva tekintenek kifelé.

Időnként kiengedem őket legelészni,de csak szigorú felügyelettel és létszámellenőrzéssel.Mindig van kint az utcán egy-egy kóbor kutya,így sosem lehetünk nyugodtak.
Még nem találtam meg a biztos megoldást.Próbálkoztunk kutyával,de ő meg állandóan a szomszédban rosszalkodott,vagy a gyöngytyúkkal játszadozott,amíg az még mozdulni tudott......