Babona

A szó eredetét többféleképp magyarázzák, pl. a „babvetés” (jóslási módszer) szóból,^[5] illetve a bogumil mozgalomra használt ószerb eredetű babuni („bogumilok”) szóból,^[6][7] vagy pedig egy „tévhit” jelentésű szlovák jövevényszóból.^[8]

A babona szó megfelelője az európai civilizáción belül a Római Birodalom latin nyelvének superstitio szavára vezethető vissza, és valószínű, hogy eredetileg szinonim, illetve részfogalmi kapcsolatban állt a vallás fogalmával. A „babonás” ember bölcs ember volt, aki körültekintően mérlegeli a körülményeket (ide értve természetesen az istenek által küldött előjeleket is), és cselekedeteit a lehetséges következményekhez mérten szabja meg. Cicero már használta ettől kicsit különböző értelemben is (elválasztva a „vallásos” szó értelmétől), úgy értelmezve, mint a léleknek félelmetes természetfeletti erők okozta rettegését (Az istenek természetéről, II. 28. 72.). A görög nyelvben ennek megfelelő szó, a deisidaimonia (természetfölötti lényektől való félelem) volt. A görög kifejezéshez már kapcsolódott pejoratív értelem, mivel a keleti istenkultuszok barbárnak tekintett jelenségeire is alkalmazták.^[9][10] Publius Cornelius Tacitus római történetíró a kereszténységet nevezte ilyen értelemben „veszedelmes babonának”.^[11]

Aquinói Tamástól eredeztethetően,^[3] a középkori hittudomány értelmezésében olyan hiedelmekre használták, amelyek ellentétesek voltak a kereszténységgel, hamis istenképen (bálvány) alapultak.

A tizenkilencedik században kialakult klasszikus néprajztudomány szerint a babona (ti. egy hiedelem babonának minősítettsége/minősíthetősége) nem kultúrafüggetlen, hanem csak az uralkodó (hivatalos) nézetek és a népi elképzelések szembeállításaként értelmezhető. Hiedelem, elítélő szóval babona^[12] tehát a hivatalos (állami, egyházi, tudományos) intézmények által képviselt eszméktől függetlenként létező, a népi tudatban gyökerező, és abban továbbélő eszme, elképzelés. Az ilyen eszmerendszer vagy hiedelemvilág legfőbb feladata az „intézményesült” eszmék által ki nem elégített társadalmi (vallásos, spirituális) igények kielégítése.^[13][14]

Ma főként olyan hitekre alkalmazzák, amelyeknek nincs tudományos vagy logikus alapjuk. A népi hiedelemvilág visszaszorulásával, a természettudományos világkép elterjedésével összefüggésben modern szerzők sokszor, tágabb értelemben, egyszerűen a „tévhit” szó jelentésével egyezően használják (pl. „tudományos babona”, helytelenül értelmezett és elferdített tudományos tétel). A szót többnyire pejoratív értelemben használták és használják mások feltételezetten irracionális hiedelmeire, így rendkívül szubjektív. Leggyakrabban szerencsével, jóslással és spirituális lényekkel kapcsolatos hiedelmekre és gyakorlatokra utal.

Az Ószövetségben a környező népek vallási szokásai állandó kísértést jelentettek a zsidó nép számára, hogy az egy, igaz Isten kultuszától eltérjenek. Bár Izrael tudta, hogy a jövőt csak Isten emberei, a próféták ismerhetik, mégis előfordult a halottidézés (1Sám 28,7-25), a jóslás (Ez 11,26; Zak 10,2) és az asztrológia (Jer 10,2; Iz 47,13). A jóslást halállal büntették, és az álmok jelentését csak akkor fogadták el, ha azok Istentől eredtek (Ter 41,16; Dán 1,27-30).
Hasonlóképpen büntették a varázslást, de minden tiltás ellenére többen használtak amuletteket. (2Mak 12,40; Ter 35,40; Bír 8,24; Iz 3,40). Pál apostol Barjézus zsidó varázslót a Sátán fiának nevezi (ApCsel 13,10), valamint a Galatákhoz írt levélben a babonaságot a „test cselekedetei” közé sorolja (5,20).

A babona a hitetlen ember számára fogódzópont előre nem látható helyzetekben, és inkább valláspótlék, mint hamis istentisztelet. A hívők esetében a babonaság lehet tréfa is. A komolyan vett babona bűn az első parancsolat és a vallásosság erénye ellen, a katolikus egyház komolyan óvja tőle híveit.

Magyarországon a nagyszombati katolikus tartományi zsinat 1611-ben és 1629-ben a következőképp fogalmazott:

„A ráolvasást, mágiát, jövendölést, sorsvetést, tenyérjóslást, kuruzslást a prédikációban gyakran ostorozzák, és ha valakiről kiderül a babonaság, értesítsék róla a püspököt.”

„Az egyszerű nép könnyen babonás, sok helyen javasasszonyok babonával gyógyítanak és ráolvasásokat művelnek. A plébános kérdezze gyónásban és azon kívül is, gyógyítanak-e babonás módon embereket vagy állatokat, és térítse el ettől az embereket.”

 

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Babona témában.

• péntek 13.
• fekete macska^[15]
• négylevelű lóhere^[16]
• szerencsepatkó^[16]
• Kéményseprő^[16]
• üstökösök mint a háború előjelei

• Hisz ön a varázslatban? (a mágia és babona szerepe mindennapjainkban). Informed.hu. Beill. 2011. 07. 05.
• Folkloristic: An Introduction
• Babona. Apologia.hu szótári bejegyzés.
• Horváth András: Napjaink tévtanításai (kézirat).
• Szepesy Gyula: Ne légyen egy perc elveszítve (részlet a szerző Nyelvi babonák c. könyvéből; Gondolat Kiadó, 1986, 20-57 o).
• Bélley Pál: Kíváncsiak klubja (Válogatás a Rádió műsorából). Az alábbi kiadvány: Kíváncsiak klubja, RTV-Minerva, Bp., 1978.; ISBN 963-223-138-4 elektronikus változata (MEK). Hiv. beill.: 2011. aug. 10.
• Róheim Géza: A varázserő fogalmának eredete; Posner Ny., Bp., 1914
• Ráth-Végh István: A varázsvessző. Régi és új babonák. Furcsaságok-érdekességek; Fővárosi Könyvkiadó, Bp., 1945
• Ditte Bandini–Giovanni Bandini: Babonák lexikona; ford. Csiklós Andrásné, R. Keresztény Györgyi, magyar vonatkozásokkal kieg. Tátrai Zsuzsanna; Athenaeum 2000, Bp., 2003
• Hoppál Mihály: Hiedelem és hagyomány; L'Harmattan, Bp., 2006 (Szóhagyomány)
• Charles Godfrey Leland: A cigányok mágiája és jövendőmondó módszere. Varázslatokkal, a gyógyító mágia fajtáival, anekdotákkal és mesékkel illusztrálva; ford. Ladányi Krisztina; Hermit, Miskolc, 2006
• Babonás könyvem; szerk. Kemenyeczki Edit; E-Rendszerház, Szentendre, 2006
• Hiedelmek, hagyományok, babonák. A világ minden tájáról; összeáll. Rosta Erzsébet, Rábai Attila; Korona, Bp., 2007
• Angelica Wolf [Takács Erika]: Babonák könyve. A világ népeinek babonái, mitológiái; Könyvmíves, Bp., 2009
• Deborah Murrell: Babonák. 1013 babona; ford. Király Róbert; Pannon-Literatúra, Kisújszállás, 2010
• Babonák pagodája. Babonák, hiedelmek, népszokások, megfigyelések; szerk. Tóthné Pesti Rita, Varga Annamária; Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézmény, Győr, 2012
• Tóth G. Péter: Boszorkánypánik és babonatéboly; Balassi, Budapest, 2020 (Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából)

• hit (filozófia)
• ezoterika
• mágia
• Néprajz
• népi vallásosság
• rituálé
• Népi hiedelem Erdélyben

• Vérfarkas