Szlovák nyelv

A szlovákokat a magyarok egykor a Magyarországon élő valamennyi szlávra (például a horvátokra is) használt "tót" szóval jelölték. Ez az elnevezés egyesek szerint a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos eredetű.^[1] A "szlovák" népnév magyar szövegekben először 1828-ban adatolható, onnantól bukkannak fel különféle írásváltozatai, és az első világháború után terjedt el.^[2][3] De 1575-ből már található egy említés "Sklovákország"-ról, a felsorolásban "Tótország"-ot követve. A közvélekedés szerint ez a „szó” jelentésű szlovo szóból eredhet, de a szlovák szövegekben 1458-ban felbukkant Slovák népnév a korábbi Slovenin (tkp. 'szláv') szó képzős származéka (v.ö. Polak 'lengyel férfi'),^[2] végső soron az ősszláv slověninъ 'szláv' alakra vezethető vissza.^[4]

A szlovák ragozó típusú deklináló sajátságokkal rendelkező nyelv. A legközelebbi rokona a cseh. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú, és ez kisebb mértékben a szintén nyugati szláv lengyellel is fennáll.

Egy időben nem tartották önálló nyelvnek, hanem a cseh nyelv magyarországi változatának. Bár a szlovák nép kialakulása sem egy egységes csoportból történt. Elődeik zöme cseh és morva területről vándorolt be, amelyek keveredtek lengyel, sziléziai és keleti szláv népelemekkel is. A nyugati és középső nyelvjárások a cseh nyelv felé állnak közelebb, míg a keleti szlovák nyelvjárások már átmenetet képeznek a ruszin és ukrán nyelv felé.

Az első szlovák nyelvű írások is zömében cseh szövegek adaptációi, csak részben tartalmaznak a felvidéki nyelvjárásokból származó elemeket.

A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762–1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben és törekedett minél tisztábban írni, eredeti szlovák nyelvi elemeket használva, hogy csökkentse a cseh nyelv hatását. Nyelvét szlovákul bernolákovčina-nak (Bernolák-féle nyelv) nevezzük. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy i és kemény y közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g, a v betűt az u és a w helyettesítette.

Ezt az irodalmi nyelvet 4 művében mutatta be: Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Dissertratio philologico-critica de litteris Slavorum, Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről, 1787),^[5] Pravopis (Orthographia, Helyesírás, 1787), Slovenská gramatika (Grammatica Slavica, Szlovák nyelvtan, 1790) és Výklad o pôvode Slovenských slov (Etymologica vocum slavicarum, Szlovák szavak eredetének értelmezése, 1791). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slowár Slovenskí Česko-Latinsko-Nemecko-Uherskí, amit Anton Kubica együttműködésével írt, csak halála után jelent meg, hat kötetben.^[6][7]

A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. 1843. július 11-én Štúr, Michal Miloslav Hodža és Jozef Miloslav Hurban megkezdték az új nyelv, a štúrovčina (Štúr-féle nyelv) alapjainak létrehozását. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betűk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások avagy [a] szükség ebben a nyelvben írni)^[8][9] és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana, 1846).^[10][11] Hodža Dobruo slovo Slovákom súcim na slovo (Jó szó az arra alkalmas szlovákokhoz, 1847)^[12] művében kezdte népszerűvé tenni az új nyelvet, és Slovenský potomok (Epigenes Slovenicus, Szlovák leszármazott, 1847)^[13] művében a szlovák nyelvt eredetéről, nyelvtanról és jövőjéről ír. Később Martin Hattala felújította a nyelvet Gramatika slovenského jazyka (Gramatica linquae slavonicae, A szlovák nyelv nyelvtana, 1850)^[14] és Krátká mluvnica slovenská (Rövid szlovák/tót nyelvtan, 1852)^[15] munkáiban. Bevezette az y, ý betűket és szinte a mai formájába hozta a szlovák nyelvet. A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.^[6][16]

A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát például az [s] hangra sz betűt használtak. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Egy időre még hivatalos nyelvvé is tudott válni a keleti szlovák: 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság, amely az ország keleti részeit foglalta magába hivatalos nyelvként használta az eddig írt könyvekben és újságokban rögzített norma szerint. Napjainkban sem évültek el hagyományai, szűk értelmiségi-művészi réteg szerénynek mondható kísérletekkel tartja fenn a keleti szlovák irodalmat.^[17][18]

Az irodalmi nyelv fejlődése során, de különösen a csehszlovák állam fennállása idején a szlovák irodalmi nyelvet tudatosan közelítették a cseh nyelvhez. Az evangélikus értelmiség zöme kezdetben inkább a cseh nyelv használatát támogatta. A »bibličtina« a huszita gyökerekkel és folytonossággal bíró [Cseh(-Morva)] Testvérület (csehül Jednota bratrská; latinul Unitas Fratrum) szentírásfordításán, az ún. »Králicei Biblián« (csehül Bible Kralická) alapult, és a lutheránus-evangélikus egyházközségekben a liturgikus nyelv és ennek hatására a felső-magyarországi evangélikus szlovák kegyességi nyelvének normája volt a XVII-XIX. században, Bernolák és Štúr fellépéséig.^[19] A közös eredet mellett ezek okán is a szlovák és a cseh nyelv irodalmi normája a mai napig nagyfokú hasonlóságokat mutat. Főképp nyelvtani eltérések alakultak ki közöttük, ezért egy csehnek, vagy egy szlováknak nem okoz nagy gondot megérteni a másik nyelvén írott szövegeket. A szlovák nyelvjárások eltéréseket mutatnak a szlovák sztenderd nyelvtől és a cseh nyelvtől is.

Bővebben: Szlovák ábécé

A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (például watt) fordul elő.

A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.

Bővebben: Szlovák kiejtés

A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.

• a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa] (kefe)
• á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva] (ad)
• ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc] (5), de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő)
• e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi] (nagyon)
• é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː] (egészséges)
• i, y: mint a magyar i [i]: chlapi(férfiak) [xlapi], ryba ['riba] (hal)
• í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí(idegen) ['t͡sud͡ziː], dlhý ['dl.ɦiː] (hosszú)
• o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč ['kɔt͡ʃ] (kocsi)
• ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová ['tɔːtɔvaː] (Tótné, vagy Tót lánya)
• u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎit͡sa] (utca)
• ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎuːt͡ʃ] (kulcs)

Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány új keletű idegen szót, és a hímnemű élő melléknév többesszáma: pekní), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okokból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl.: dlhý [dl.ɦiː] (hosszú), dĺžeň [dlː.ʒɛɲ] (ékezet), srdce [sr.t͡sɛ] (szív), sŕdc [srːt͡s] (szívek – birtokos eset – genitivus)

Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.

• ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak]
• ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto ['mɪ̯ɛstɔ]
• iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura ['bɪ̯ura]
• ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ]

A latin eredetű szavakban előforduló ia, iu nem kettőshangzó! (reštaurácia, gymnázium)

A szlovák nyelvtan a mássalhangzókat zöngésség és lágyság alapján csoportosítja.

• zöngésség alapján lehet:
  • zöngétlen (neznelé): [p], [t], [k], [c], [f], [t͡s], [t͡ʃ], [s], [x]
  • zöngés (znelé): [b], [d], [g], [ɟ], [v], [d͡z], [d͡ʒ], [z], [ɦ]
  • pár nélküli zöngés (zvučné): [m], [n], [ɲ], [j], [l], [ʎ], [r]
• lágyság alapján:
  • semleges (obojaké): [m], [b], [p], [v], [f], [z], [s], [r]
  • kemény (tvrdé): [n], [d], [t], [g], [k], [x], [ɦ], [l]
  • lágy (mäkké): [ɲ], [ɟ], [c], [d͡z], [t͡s], [d͡ʑ], [t͡ʃ], [ʒ], [ʃ], [j], [ʎ]

A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [t͡s], [d͡z], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).

Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛvit͡sɛ], cudzí ['t͡sud͡zi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎɪ̯ɛskou].

A lágy mássalhangzók után csak lágy i, í; a kemény mássalhangzók után csak kemény y, ý állhat. A semleges mássalhangzókhoz tartoznak a kiválasztott szavak (vybrané slová), amely szavakban a mássalhangzók után y, ý áll. Ezeket Martin Hattala határozta meg az orosz szótőalakok keménysége/lágysága alapján. Néhány szónak ezáltal kettős alakja született, például byť-biť (létezni-verni). Az f után csak a fyzika szóban van y.

A d, l, n, t betűk idegen eredetű szavakban, pl. telefón, néhány ősi szláv szóban, pl. ten, jeden, vtedy, valamint a hímnemű többes számban, pl. tí odvážni mladí muži [tiː odvaːʒni mladiː muʒi] nem lágyulnak e, i, í előtt. Hasonlóan a melléknévi -e végződés sem lágyít: krásne [kraːsnɛ]. Ezzel szemben egyes nyelvjárásokban az ľ és a le, li kapcsolatokban az l-et nem ejtik lágyan. Az é betű soha nem lágyít.

A zöngés mássalhangzók szó végén és zöngétlen mássalhangzók előtt zöngétlenekké válnak. Hasonlóképpen a zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésekké válnak.

Az irodalmi nyelvben a hangsúly az első szótagon van, mint a cseh és magyar nyelvben, bár a kelet-szlovákiai nyelvjárások az utolsó előtti szótagot hangsúlyozzák a lengyelhez hasonlóan.

A szlovák nyelvben hosszú szótagot általában rövid szótagnak kell követnie. (Hosszúnak számít a hosszú magánhangzót vagy diftongust tartalmazó szótag.) A szabály elég erős, széles körben érvényesül, mégis vannak kivételek, például a lágy mássalhangzóra végződő szótövű melléknevek esetén (vtáčie mlieko – madártej, vtáčí spev – madárdal).

A szlovák nyelvben a főneveknek három nyelvtani nemük lehet: hímnem, nőnem, semlegesnem.

A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak: élő főnevek és élettelen főnevek.

Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.

• a hímnemű szavak többnyire mássalhangzóra végződnek, kivételek: -ista latinos végű szavak, pl.: futbalista; -ca végű foglalkozásnevek, pl.: sprievodca (idegenvezető), dôchodca (nyugdíjas); és egyéb kivételek, mint: hrdina (hős), dedko (nagypapa), bože (isten). Kivételek közé tartoznak még a férfi becenevek: Jurko (Gyuri), Tomáško (Tomi).
• a nőnemű főnevek -a, -ia, -nošť, -ošť, -šť, -áreň vagy -ň végűek lehetnek, de ide tartozik a noc (éjszaka) szó is.
• a semlegesnemű főnevek pedig -o, -e, -ie, -a/ä végű fiatal állatok nevei, mint: teľa (borjú), žriebä (csikó); -ča végű, úgynevezett fiókanevek mint: vĺča (farkaskölyök), vtáča (madárfióka), dievča (kislány); ide tartoznak még az -um végű latin eredetű szavak, pl.: múzeum. Az -um végű latin eredetű szavak ragozásakor a szó végi m lemarad (múzeá – múzeumok, múzeu – múzeumnak /datív/)
• Főnévragozás szempontjából érdekes a dieťa (gyerek) szó: semleges nemű, egyes számban semleges-, többes számban viszont hímneműként ragozzák.

A hivatalos szlovák nyelvtan definíciója kimondja, hogy az -e és -i végű idegen keresztneveket nem ragozzák. (Ide tartozik pl. a magyar Emese név, vagy pl. az olasz Luigi)

A szlovákban a többes szám jelét az egyes szám helyére tesszük.

• hímnemben:
  • hímnemű élő főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -i/-ia/-ovia
  • hímnemű élettelen főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -y/-e
• nőnemben:
  • a nőnemű főnevek többes számban az alábbi ragokat kapják: -y/-e/-i
• semlegesnemben
  • a semlegesnemű főnevek többes számú végződései az alábbiak: -á/-ia; -atá vagy -ence a "fiókaneveknél". (dievčatá és a dievčence is helyes)

A tradicionális szlovák főnévragozás 7 esetet különböztet meg:

• Nominativ – alanyeset
• Genitiv – birtokos eset
• Dativ – részeshatározó eset
• Akuzativ – tárgyeset
• Vokativ – megszólító eset – mostanra már eltűnt a nyelvből, helyette alanyesetet használnak (irodalmi művekben találkozhatunk vele, például Zuzka (N) – Zuzko (V)) Magyar nyelvre fordítható. Pl.: pán – úr, Pane! – Uram!
• Lokál – helyhatározó vagy elöljárós eset. Ebben az esetben mindig van elöljárószó
• Inštrumentál – társ, illetve eszközhatározó eset

Hímnem, élő, egyes szám:

Többes szám:

Hímnem, élettelen, egyes szám:

Többes szám:

Nőnem, egyes szám:

Többes szám:

Semlegesnem, egyes szám:

Többes szám:

Hímnem élettelen és semleges nemben, egyes szám lokál akkor lesz -u, ha a szótő k,h,ch vagy g-ra végződik.

Genitív többes számban, női és semleges nemben, az utolsó magánhangzó eltűnik és az előtte lévő szótag meghosszabbodik, kivéve dlaň´, kosť, idea, vysvedčenie és múzeum mintákban. Hosszabbulás helyett ejtéskönnyebbítő ie vagy ô betű is kerülhet a szóba, vagy ha az utolsó előtti szótag már eleve hosszú, akkor az nem változik.

Érdekesség: az okno (ablak) és az okienko (kisablak) szónak is okien a többes számú genitív alakja.

A szlovák nyelvben nincs se határozott, se határozatlan névelő, hasonlóan a legtöbb szláv nyelvhez.

A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak. Végződései:

• hímnem
  • egyes szám: -ý (dobrý) – többes szám (élő/životné) -í (dobrí) (élettelen/neživotné) -é (dobré)
• nőnem
  • egyes szám -á (suchá) – többes szám -é (suché)
• semlegesnem
  • egyes szám -é (zlé) – többes szám -é (zlé)

Ha a melléknév szótövének utolsó szótagja hosszú, akkor rövid -y, -a, illetve -e lesz a végződés, azonban ilyenkor a rövid e nem lágyít.

Érdekesség: a krásne szó kétféleképp ejthető, ha melléknévként használjuk (gyönyörű), a szó végi e nem lágyít, ha határozószónak használjuk (gyönyörűen), akkor lágyít.

A mellékneveknél, ha a szótő "lágy" mássalhangzóra, illetve -c, -dz vagy -j mássalhangzók valamelyikére végződik, ún. „lágy” végződést kapnak.

• hímnem
  • egyes szám -í (cudzí) – többes számban (élő/životné)-í (cudzí), (élettelen/neživotné) -ie (cudzie)
• nőnem
  • egyes szám -ia (cudzia) – többes számban -ie (cudzie)
• semlegesnem
  • egyes szám -ie (cudzie) – többes számban -ie (cudzie)

A mellékneveknek nemben, számban és esetben egyeztetni kell a főnévvel.

Egyes szám: kemény szótő

lágy szótő

Többes szám: kemény szótő

lágy szótő

A birtokos névmások ragozása melléknévszerű, azonban a harmadik személyű birtokos névmást (Hn: jeho, Nn: jej, tsz: ich) nem ragozzuk.

Összefoglaló táblák a birtokos névmások ragozásáról: Egyes szám

Többes szám

A szlovák nyelvben három fő igeragozási mintát különböztetnek meg: a-soros (dať, dám, dajú), i-soros( hovoriť, hovorím, hovoria), e-soros, ez két alcsoportra oszlik: -núť végű főnévi igenevekre épülő (stretnúť sa, stretnem sa, stretnú sa) és -ovať végű – ez a gyakoribb -(pozorovať, pozorujem, pozorujú). I-soros igéknél előfordul, hogy y-t írnak abban az esetben, ha kemény a szótő. Kivételek közt több -sť -cť végűeket találunk.

A visszaható igéket sa vagy si tag jelöli a mondatban, e kettő nem cserélhető fel egymással. Egyes igékhez mindkettőt használhatjuk, de ez az ige jelentését megváltoztatja: pýtať sa – kérdez, pýtať si – kér. (Bár az utóbbi helyett inkább a prosiť si igét használják.) A sa vagy si jelölőszó helye kötött. Jelen időben a mondatnak vagy a tagmondatnak a második szava: Prosím si (kérek), Ja si prosím (én kérek). Vannak olyan visszaható igék, amelyeknél a sa tagot sám seba (saját magamat), a si tagot sám sebe (saját magamnak) rövidítéseként magyarázhatjuk: obúvať sa – lábbelit húz (általában), obúvať si topánky – cipőt vesz fel (van tárgy).

A Miatyánk szövege szlovákul:

Otče náš, ktorý si na nebesiach, posväť sa meno tvoje, príď kráľovstvo tvoje, buď vôľa tvoja, ako v nebi, tak i na zemi.
Chlieb náš každodenný daj nám dnes a odpusť nám naše viny, ako i my odpúšťame svojim vinníkom. A neuveď nás do pokušenia, ale zbav nás zlého.

 

Tekintsd meg a Wikipédia szlovák nyelvű változatát!

 

Nézd meg a Kategória:magyar-szlovák szótár címszót a Wikiszótárban!

• Független magyarországi szlovák portál: www.oslovma.hu
• Szlovák Nemzeti Korpusz (Szlovák Tudományos Akadémia)
• Krátky Slovník Slovenského Jazyka (egynyelvű; Szlovák Tudományos Akadémia)
• Krátky Slovník Slovenského Jazyka régebbi változata
• Magyar nyelvű portál a szlovák nyelv megtanulásához
• Részletes szlovák igeragozás
• Bevezetés a szlovák nyelvbe
• Szlovák ábécé és kiejtés Archiválva 2010. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szlovák nyelv
• Szlovák nyelv online
• Languages-on-the-Web: szlovák linkek
• Szlovák alapkifejezések
• Szlovák online tanfolyam
• Szlovák nyelvjárások térképeArchiválva 2013. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Szlovák-magyar-szlovák szótár
• Szlovák-magyar-szlovák szótár
• Szlovák-magyar-szlovák szótár
• Angol-szlovák-angol szótár
• Szlovák-angol-szlovák szótár
• Orosz-szlovák-orosz szótár, nyelvtan és fórum
• PhDr. Caltíková Milada, Slovenský jazyk a literatúra, 2006, ISBN 80-85471-95-7
• Horváth, Kmeť, Pecsenya, Pestiová – Slovenský Jazyk – Szlovák nyelv, ISBN 963-7082-06-9
• Edita Cherková, Magyar – Szlovák Kéziszótár, ISBN 80-967693-7-5
• PhDr. Tankó László, Szlovák – Magyar Kéziszótár – Slovensko – Maďarský Príručný Slovník ISBN 80-967693-6-7
• Szlovák nyelvtani összefoglaló