254

Ez a szócikk a 254. évről szól. A 254-es számról szóló cikket lásd itt: 254 (szám).

Évek: 249 – 250 – 251 – 252 – 253 – 254 – 255 – 256 – 257 – 258 – 259

Események

Valerianus császárt és fiát Gallienus tárcsászárt választják consulnak.
A birodalom továbbra is súlyos helyzetben van: az északi határokon Gallienus hárítja a germánok (gótok, alemannok, frankok, markomannok) betöréseit, Valerianus pedig keleten sereget gyűjt a Szíriát megszálló perzsák elleni harchoz. Eközben a lakosságot a Ciprián-féle járvány tizedeli.
Meghal I. Lucius pápa. Utóda archidiakónusa, I. Stephanus. Hivatali idejének fő konfliktusa annak a kérdése volt, hogy mi történjék azokkal, akik Decius császár rendeletét követően a börtön vagy kivégzés fenyegetésére áldoztak a pogány isteneknek. Carthagói Cyprianus úgy véli, hogy ezek az ún. bukottak (lapsi) újrakeresztelést igényelnek, mielőtt visszafogadják őket az egyházba, míg Stephanus szerint újabb keresztelésre nincs szükség.

Vej állam nagyhatalmú régense, Sze-ma Si arra gyanakszik, hogy a már 22 éves Cao Fang császár és minisztere, Li Fang ellene szervezkedik. Kihallgatás közben agyonveri kardmarkolatával Li Fangot, majd kivégezteti annak szövetségeseit és elűzi Csang császárnét (aki az egyik szövetséges lánya volt).
Cao Fang híveivel összeesküvést szervez Sze-ma Si eltávolítására, de a végrehajtással habozik és a terv a régens fülébe jut. Sze-ma Si megbuktatja a császárt és annak 13 éves unokatestvérét, Cao Maót helyezi a trónra.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 254 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz 254 témájú médiaállományokat.