Decius római császár

Decius
'Caius Messius Decius (születési)[1] Imperator Caesar Caius Messius Quintus Decius Traianus Augustus (uralkodói)[2]
Decius pénzérméje
A Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
249 ősze – 251. június 1. (1 évig)
Elődje	Philippus Arabs
Utódja	Hostilianus és Trebonianus Gallus
Életrajzi adatok
Született	201 körül Budalia
Elhunyt	251. június 1. (50 évesen) Abrittus
Házastársa	Herenia Etruscilla
Gyermekei	Herennius és Hostilianus
A Wikimédia Commons tartalmaz Decius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Imperator Caesar Caius Messius Quintus Decius Traianus Augustus, általánosan elterjedt néven Decius császár, született Caius Messius Decius; Budalia, 201 körül – Abrittus, 251. június 1.) a Római Birodalom császára.

Decius Pannonia szülötte volt, bár anyai ágon itáliai vér csörgedezett az ereiben. 232-ben consul, később Róma városának praefectusa volt, majd Philippus Arabs római császár a dunai légiók parancsnokává nevezte ki azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rendet teremtsen a fegyelmezetlen katonaság körében. Katonái azonban császárrá kiáltották ki a népszerű hadvezért, s Decius és seregei egy Verona melletti csatában vereséget mértek Philippus császár hadára. Az ütközet után a császár és fia merénylet áldozata lett.

Császárként Decius az ősi római hagyományok rendíthetetlen őrzőjeként igyekezett megmenteni a válságba jutott birodalmat az elkerülhetetlennek tűnő bukástól. Példaképül Traianus császárt választotta, akinek nevét a maga neve mellé illesztette. A szenátussal jó kapcsolatot ápolt.

Ő volt az első császár, aki már valóban elrendelte a nagy tömegekre vonatkozó keresztényüldözéseket, mivel a császár úgy vélte, hogy a pogány vallás megerősítése a birodalom fenntartásának egyetlen záloga és a keresztények az ősök tiszteletét sértik meg. Decius az új hit erősödésének háttérbe szorításáért komoly intézkedéseket hozott. Jézus Krisztus követőit a hatóságok előtt arra kényszerítette, hogy áldozatot mutassanak be az állam isteneinek és a császárnak. Ha ezt a gyanúsítottak megtagadták, akkor halálbüntetéssel sújtották őket.

250-ben a kárpok megtámadták Dacia provinciát, míg a gótok Kniva vezetésével Moesiába hatoltak be. A császár hadjáratot indított a barbárok ellen, de Beroeánál vereséget szenvedett. 251-ben az uralkodó a mai Dobrudzsa vidékén ellentámadást indított a hazafelé igyekvő gótok ellen, de az abrittusi mocsarakban újabb vereséget szenvedett tőlük. Előbb fia, Herennius, majd a gótok üldözésére induló Decius is elesett a csatában.

A Wikimédia Commons tartalmaz Decius római császár témájú médiaállományokat.

• ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
• Michael Grant: Róma császárai, Corvina Kiadó, Budapest, 1996.
• Bánosi György - Veresegyházi Béla: Ókori uralkodók kislexikona, Anno Kiadó, Budapest, 2001.

Elődei: Lucius Fulvius Gavius és Lucius Naevius Aquilinus

Consul 250 collega: Vettius Grattus

Utódai: Decius és Herennius Etruscus

Elődei: Decius és Vettius Gratus

Consul 251 collega: Herennius Etruscus

Utódai: Trebonianus Gallus és Vibius Volusianus

Előző uralkodó: Philippus Arabs

Római császár 249 – 251 társcsászárok 251-ben: Herennius és Hostilianus

Következő uralkodó: Hostilianus és Trebonianus Gallus