Budapest

Nato da un progetto di ricerca, il romanzo ricostruisce la storia di un clamoroso furto d’arte compiuto a Budapest nel 1983 da una banda di italiani di Reggio Emilia. La ferita inferta al regime totalitario e la temerarietà degli autori del furto hanno reso unica questa storia rocambolesca che mise in grave imbarazzo il presidente ungherese János Kádár. Attraverso la ricostruzione delle fasi investigative e le testimonianze dirette dei protagonisti si svelano le dinamiche che hanno spinto quei giovani criminali a compiere questa azione apparente- mente isolata. A distanza di quarant’anni, però, un incredibile intreccio di interessi diver- si, ma convergenti, apre uno scenario fino a oggi impensabile. Ne emerge un affresco del crimine internazionale permeato di politica, servizi e malaffare che andrà ad arricchire le pagine della storia italiana e internazionale.

Gilberto Martinelli (Roma, 1969) Si occupa di relazioni internazionali, in particolare tra l’Italia e l’Ungheria. Ha ricevuto vari riconoscimenti e nel 2014 è stato insignito del “Pro Cultura Hungarica” dalla Repubblica d’Ungheria per aver fatto luce nei rapporti storici tra le due nazioni. È considerato uno dei più qualificati tecnici del suono italiani, soprattutto in ambito cinematografico, dove è molto conosciuto.

Roberto Tempesta (Roma, 1953) Si arruola nei carabinieri in giovane età. Nel 1981, dopo una parentesi nei Reparti operativi speciali, si specializza e entra a far parte del Nucleo tutela patrimonio culturale, dove svolge un ruolo essenziale nei più importanti casi di recupero di opere d’arte sia in Italia che all’estero. È stato insignito di numerose onorificenze e ha ricevuto riconoscimenti internazionali.

A pasaréti kislakásos mintatelepen álló, Fischer József által tervezett családi ház tudományos dokumentációjának készítése adott módot arra, hogy a modern építészet és a színezés viszonyával foglalkozzam. A kutatás során ugyanis kiderült, hogy az épület kompozíciójának szerves része volt a színterv. Ezért utána kellett néznem, mit tárt föl az építészettörténet az utóbbi időben e téren, és milyen eredményeket tud felmutatni a műemlékvédelem a nagyvilágban. Szines építészetről, színtervekről a modern mozgalom építészetévek kapcsolatban csak az elmúlt 10-15 évben lehet hallani. Korábban az a meggyőződés uralkodott, hogy a modern építészet-fehér. Berlinben 1929-ben lakótelep épült Weisse Stadt néven,  Tel Avivot máig White City-nek nevezik modern épületei alapján. A Die Form című német folyóirat Weiss, alles Weiss címmel közölt cikket 1930-ban: Még a modern kritikáját megfogalmazó kései írásokban is "fehér" istenekről (Tom Wolfe), illetve "fehér falakról" {Mark Wigley) esik szó. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, mi vezetett a hó fehér kubusok sztereotípiájához? E makacsul továbbélő tévhit természetesen több okkal magyarázható. A legfontosabb ok, hogy a szines épületek nem maradtak fenn eredeti állapotukban. Az újfajta színkompozíciók gyakran meghökkentők voltak, nem mindenkinek tetszettek, és elég volt egy tulajdonosváltás, némi tiltakozás, vagy csupán a színek kifakulása, elpiszkolódása ahhoz, hogy átfessék, megszüntessék. Nem csak a használók, az építészek is hozzájárultak a színes építészet feledésbe merüléséhez. Sokan változtattak korábbi elveiken, elfelejtették, vagy megtagadták "színes" korszakukat. Mint láttuk, a korabeli, vagy utólagos cikkek, tanulmányok is erősítették a tévhitet. Végül, az egykori publikációkban szinte kivétel nélkül fekete-fehér fényképek jelentek meg, amelyekről legfeljebb tónusokat lehetett megállapítani, színeket nem. A tanulmány nemzetközi kontextusba állítva vizsgálja a Napraforgó utca egyik legmodernebb épületét, a Fischer József tervezte Somogy-házat.

The research aims to assess the extent of overtourism in Budapest. The analysis first introduces a system of criteria for a sustainable destination, highlighting the capacity network, institutional system, structural aspects, and architectural infrastructure load of a sustainable region. A survey of the relevant literature reveals the increasing scholarly attention paid to the phenomenon of overtourism, while singling out Budapest as one of the most affected urban areas. One potential explanation for Budapest’s situation is that it developed as a result of a decreasing ability of the central districts to absorb a growing visitor load,
along with a decline in the seasonal distribution of tourism. The current situation could also have emerged because the respective negative consequences were not counteracted by the inclusion of local residents. The residential segments and inhabitants were not allocated a share in the tourism-related income and, despite the steady growth in visitor numbers, they were not consulted either. The in-depth interviews
with the residents of Erzsébetváros confirm that the intensity of the irritation level indicated on the Irridex scale developed by Doxy (1975) can be divided into various stages with time. As part of the research, the authors surveyed 510 international visitors concerning tourism activities.
Furthermore, the study proposes solutions to the problems related to overtourism and presents a survey of relevant recommendations by international organizations. To address overtourism, the capital requires
quick decisions. Demand needs to be diversified; new sustainable tourism products need to be introduced. Visitors to Budapest should be extended in space and time, while the interest of domestic tourists in the city should be raised through strong marketing activities. Stricter regulations should be adopted for local entrepreneurs; more support should be given to contactless solutions (Jamal−Budke 2020). In the post-COVID-19 period, the overtourism is reduced and the search for close-to-nature experiences is replaced by creative tourism (Nagy et al. 2018).

Az Árkay Aladár tervezte, 1911 és 1912 között épült Bírák és Ügyészek telepe volt az első nagyobb léptékű kísérlet Budapesten a telepszerű, magánerős villaépítkezésre. A változó életstílus, preferenciák a középosztályt a lakásideál átgondolására késztették és előtérbe került a város külső, zöld övezete, mint kívánatos lakhatási forma. Azonban még a társadalom felső részéhez tartozók számára is jelentős gondot okozott a források előteremtése, így nagymérvű központi hozzájárulással készülhetett csak el a telep.

A zártudvaros bérháztípus válsága "Nem ismerek, és azt hiszem ezt a véleményemet minden logikusan gondolkodó építésztársam is aláírja, az egész földkerekségen fejletlenebb, a kényelem, mint az egészség követelményeinek ellentmondóbb, esztétikailag alacsonyabb fokon álló és amellett drágább építkezést, mint az átlagos budapesti bérház"-írta a századfordulón Spiegel Frigyes. Ám ezekért a hibákért nem az építészeket okolta, mert , ha alkalmuk nyílik családi kisebb lakóházak tervezésénél tehetségüket érvényesíteni, mindig magas színvonalú dolgokat is alkotnak; de mihelyt bérháztervezésről van szó, képtelenek az ár ellen úszni, és teljesen a helytelen rendszer nyomása alatt állnak". Spiegel a budapesti bérház kritikáját megfogalmazva fontos dologra mutat rá, tudniillik arra, hogy e lakóháztípus kialakításában az építészek vajmi kevés szerephez jutottak, és amikor már látták hibáit, akkor sem tudtak változtatni rajta a komoly ellenerők miatt. Hogy ez mennyire nehezen megoldható probléma volt, bizonyítják azok a cikkek, megnyilatkozások, melyek még a húszas és harmincas (!) években is ugyanazt a zártudvaros bérháztípust bírálják, mint Spiegel. Mi volt az a "helytelen rendszer", ami ilyen hosszú időn át útjában állt a budapesti bérház megújításának? A kérdésre nem lehet röviden válaszolni, mert ha azt mondjuk: a magántőke, túlzottan leegyszerűsítjük a problémát. A bérház alaptípusainak kialakulása Európa-szerte a kapitalizmussal és a modern urbanizációval kapcsolatos. A tömegessé vált lakásigényt már nem lehetett a hagyományos módon-saját ház építésével kielégíteni, hiszen a városlakók egyre nagyobb része önerőből erre már nem volt képes. A városi hatóságok amúgy sem pártolták a családiházas építkezést, mert a város területének oly mértékű kiterjedéséhez vezetett volna.amit úttal, közművekkel, közlekedéssel nem lehetett követni. Az intenzív város-fejlesztéshez tömöríteni kellett a lakosságot és erre a célra a soklakásos bérház bizonyult alkalmasnak, melynek tömeges építését a magántőke vállalta. A tanulmány azokat a soklakásos háztípusokat vizsgálja, melyek a 20. század elejéről szövetkezeti alapon vagy a társasházi törvény lehetőségét kihasználva egészségesebb lakást nyújtottak a középrétegek számára.

City is a supplier of services, and one of them is mobility. A majority of people use public transportation every day and it became an integral part of their day planning. Budapest is not an exception and sure enough the Hungarian capital is constantly working on the development of this service. We could see the new transportation hubs, automatic ticket machines, public bicycle-sharing hire system etc. But are these movements being made in the right direction? How to assess the city`s endeavor?
The article correlates the Budapest public transport transformation with the directives presented by the European Union in the White Paper “Roadmap to a Single European Transport Area – Towards a competitive and resource efficient transport system” (2011). Moreover, the particular implementations of the city are put under the question of correspondence to the Smart City goals.
The cumulative case study method and comparative method were used in order to reach the objectives of the research
The article is divided into the following sections: shift to the rail and water transport; shift to the electric, hydrogen and hybrid cars; increase in bicycle usage; “last-mile” issue (door-to-door mobility); multi-modal travel scheduling; integrated ticketing. In each section the actual progress of Budapest towards the issue and its relevance to the EU goals and expectations will be found.
The article will give reader a possibility to understand if Budapest public mobility system transformation is really moving towards the Smart City concept. Exceptional value will be found by the public administration managers since adopted policies of Budapest and its impacts can both safeguard from typical mistakes or give an incentive to realization of particular ideas.

Keywords: Smart mobility, European Union, transport policy, White Paper.

Magyarországon léteztek zsidó kórházak Baján, Pápán, Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán, Miskolcon és Munkácson is, azonban cikkünkben a fővárosi zsidó kórházakra, és azon belül is „a” zsidó kórházra, a pesti izraelita hitközség 1842-es alapítású kórházára fókuszálunk

The paper presents historical processes as a result of which Budapest was formed as a center of Bulgarian Literary Revival. The main activities of the Bulgarian Publishers are described as well as the historical conditions under which they were working in today's Hungarian capital. An analysis of the publishing production and conclusions on the role of Budapest in Bulgarian book publishing till 1878 are drawn.

Monuments and memorials have become mundane elements of public space: commemorative plaques, statues, and memorial sites are mushrooming in the wake of memory production. However, besides the emblematic ones that have become accepted both by the powers and the public, there is a long list of monuments which are less cherished and/or have failed to be accepted as landmarks. When analysing two memorials in Budapest, I was interested in the possible factors explaining the failure and/or neglect of a monument. The monument dedicated to the victims of the German Occupation of Hungary was never officially unveiled, thus has not become part of the governing authority's political landscape. Hence the proliferation of commemorative plaques on site the Corvin Passage, one of the emblematic scenes of 1956 revolution in Hungary, seems to be in a limbo between a commercial area and a heritage site. In contrast, the anti-monument on Liberty Square, a collage of personal relics, juxtaposing the official memorial, regularly visited by locals as well as tourists. Based on the example of the anti-monument on Liberty square, I stress the importance of social practice in commemoration. I argue that a memorial site's public acceptance and success is correlated with its capacity to engage in regular social practices.

The touristic importance of music festivals is increasing throughout Europe. More than a thousand festivals of international interest exist on the continent, and their creative concepts are also increasingly important. Only events with a program including unique elements of
international interest can stand out from the crowd. In addition to the creative concept, determinant factors include accommodation options,
accessibility, price level, and country/city image. The organizational background of these events is also important: programming, marketing,
sponsorships, technological/technical and fi nancial divisions all play an important role in the international character of a festival. What is more, internationalism also needs to appear in the corporate structure. The authors address this topic not only through an analysis of international literature, but also through a case study based on an indepth interview research performed with the management of the Sziget Festival. The aim of the study is to show music festival organisers and future festival organizers how to build and operate an international festival and enrich the relevant literature, creating a solid theoretical base.

A Népliget közvetlenül közparkká válását követően kétes hírű területként vált ismertté, ahol rablóbandák garázdálkodtak, prostituáltak kerestek maguknak kuncsaftot, s egyúttal a fővárosi homoszexuális szubkultúra számára is fontos találkahellyé váltak a liget eldugott részei. A tanulmány a park normával ellentétes térhasználati módjait mutatja be 1896 és 1945 között, a korabeli rendőrségi források mellett elsősorban a budapesti sajtótudósítások segítségével. Az elemzés három fő témára, a bűnözésre, a (homo)szexualitásra, valamint a ligetben elkövetett öngyilkosságokra koncentrál. A Népliget a vizsgált korszakban több kisebb-nagyobb bűncselekményben játszott szerepet, akár a cselekmény elkövetésének helyszíneként, akár az elkövetők búvóhelyeként, akár a bűneset során szerzett zsákmány rejtekhelyeként. A bűnözés mellett a hetero-, és főleg a homoszexuális kontaktusok megteremtésének fontos színtere volt a Népliget. A rendőrség a kriminalitást és szeméremsértő szexuális praktikákat fokozott felügyelettel, gyakori razziákkal igyekezett megakadályozni. A Népliget a köztérben elkövetett öngyilkossági  kísérleteknek is gyakori színhelye. A tanulmány végén a parkban dokumentált öngyilkosságokat elemzem az öngyilkosság elkövetésének módja, helyszíne, valamint az elkövető kora és társadalmi státusza alapján.

Összefoglalás: A technológiai szektor kulcsszerepet játszhat a Covid-válságot követő gazdasági talpra állásban. Korábbi tapasztalatok alapján a krízis várhatóan új startup-ökoszisztémák felemelkedését is elő fogja mozdítani. A lehetőségek és kihívások értékelésekor Magyarországot és azon belül Budapestet olyan helyszínekkel érdemes összehasonlítani, amelyeket az ország vagy a főváros mérete, a helyi gazdaság fejlettségi szintje, illetve egy globálisan jegyzett ökoszisztéma építésének potenciálja hasonlóvá tesz hazánkhoz. Az elemzés Portugáliával, Észtországgal és Lengyelországgal hasonlítja össze Magyarországot különböző nemzetközi versenyképességi és innovációs rangsorokban elért helyezések alapján. Az összevetés tükrében hazánk mellett szól az általános innovációs teljesítmény, az angol nyelvtudás szintje, a hálózati infrastruktúra kiépítettsége, valamint a javuló finanszírozási lehetőségek. A számos megoldandó feladat közül kiemelkedik a humánerőforrás mennyiségi problémája. A kihívások kezelésében segíthet a Portugáliához hasonló, gyors ütemben fejlődő ökoszisztémák jó gyakorlatainak tanulmányozása.

Az ötvenes években nemigen volt szó érdemi lakáspolitikáról; e tekintetben a hatvanas évek erőteljes fordulatot hozott. A lakáspolitika kidolgozását, il- letve a nagymérvű lakásépítkezések megindítását részben a külső, részben a belső ösztönzés tette lehetővé. A Szovjetunióban 1953-ban Hruscsov át- vette a hatalmat, megkezdődött az enyhülés, és sor került az addig sokad- lagosnak tartott életszínvonal viszonylagos emelésére. Ezt a szovjet befo- lyás alatt lévő országok is több-kevesebb lemaradással követték. Magának Hruscsovnak a biztatására került sor a szocialista országokban nagy ívű lakásfejlesztési programokra az ötvenes évek vége felé. A szovjet ösztönzés oly mérvű volt hazánk esetében, hogy az első Magyarországra telepített házgyár kimondottan Hruscsov ajándékaképpen érkezett.1 A nagyszabású lakásépítkezés kibontakozásában az 1956-os forradalom tapasztalatai is döntő szerepet játszottak. Immár kulcsfontosságú céllá vált a társadalmi elégedettség. S mivel a legsúlyosabb gondokat jórészt a lakáshiány okozta, ennek felszámolására meghirdették az első, 1959-es, tizenöt évre szóló la- kásépítési tervet (1961–1975). A szocialista gazdaság jellege és az ország beszűkült lehetőségei folytán utazni nemigen lehetett, a fogyasztási cikkekben folyamatosan hiány mutatkozott, így az egyetlen, a széles tömegek számára elérhető státusszimbólum a lakás lett. Ráadásul viszonylag cse- kély megtakarítással jelentős javulást lehetett elérni a lakás felszerelésében és berendezésében. A folyamatos hiány miatt fellépő „fölös” lakossági pénzeszközök „leszívásának” is kiváló eszköze volt a lakásszektor. A cikkben a budapesti lakáspolitikát vizsgálom a tizenöt éves terv előkészítésének és megvalósításának időszakában.

Antal Szkalnitzky (1836–1878) was a prominent and prolific architect in Hungary in the 1860s and ’70s. As the first Hungarian, he studied at the Bauakademie in Berlin. Back at home, he first participated in the architectural competion for the palace of the Hungarian Academy of Sciences, then, as Friedrich August Stüler’s former student, was put in charge of its construction. In 1864 he started teaching at the Polytechnic in Buda. Soon he would become a sought-after architect and designed a great number of public and private buildings in Budapest in the Neo-Renaissance style. Premature death put an and to his brilliant career.
This is the English-language summary and a selection of pictures of a Hungarian-language book published in 1994. You can have access to the full book here:
https://drive.google.com/drive/folders/1u0bJAESUN1gGIr8lW_eF-KOD-ZNVsOiN

ARCHAEOLOGICAL INVESTIGATIONS IN THE TOWN OF BUDA BETWEEN 1985 AND 2005
András Végh
The twenty years between 1985 and 2005 represent a period in the archaeological investigation of the town of Buda that qualifies as the most productive so far in terms of findings. The number of archaeological missions increased by leaps and bounds, especially in the years following the political and economic changeover (in 1989–90) and, perhaps even more importantly, so did the geographical scope of individual
archaeological excavations. For this to be so, the fortunate conjunction of a number of factors was necessary. First and foremost, construction activity increased substantially in the Buda Castle District and especially in the Víziváros (‘Water Town’) area. In parallel with this, the tightening of the legal regulations and increased adherence to – and enforcement of – the laws resulted in an upswing in archaeological work.
From the end of the 1980s, it had been the case that on the whole of the area that can be regarded as the historic core of the city all construction work had to be preceded by achaeological excavation. In co-operation with the construction bodies of the competent local government authorities, the Budapest History Museum (BHM), which at this time was still the expert authority competent locally, was able to secure enforcement of laws ensuring protection for archaeological relics. Fortunately, the fact that since 1987 Buda Castle and the Danube embankment area below it had been a UNESCO World Heritage site meant special protection. Persistent work by the authorities was needed for the Castle District and a significant part of the Víziváros (particular plots) to come under archaeological protection, which the Archive of the BHM
administered from the first half of the 1990s. Directed by the National Office of Cultural Heritage since 2001, the official regulation thus developed has operated successfully up to the present day. This study takes into consideration, briefly and in list form, the archaeological excavations conducted in the above period, the numerous professional publications brought out in step with the excavation activity performed at a very rapid rate, and the exhibitions and publications presenting findings to the general public.

Sieben Wochen lang hatten die deutschen und ungarischen Verteidiger im eingeschlossenen Budapest den Angriffen sowjetischer und rumänischer Verbände standgehalten. Doch schließlich wurden sie im westlichen Stadtteil Buda auf engem Raum zusammengedrängt und litten unter Verpflegungs-und Munitionsmangel. Bis zuletzt hatte sie vor allem die Hoffnung aufrechterhalten, sie würden durch deutsche Kräfte von außen befreit. Erst, als die Lage vollkommen aussichtslos war, wagten die Verteidiger einen Ausbruchsversuch - doch dieser endete in einem Desaster.

Del Codex Italicus 1 della Biblioteca Universitaria di Budapest, una copia della "Commedia" di area veneta risalente alla metà del sec. XIV, non si è ancora in possesso di un inquadramento testuale abbastanza certo, tanto per la perdurante mancanza di una collazione sufficientemente estesa del manoscritto, quanto per la forte lacunosità del testo tràdito (mancano quasi tremila versi su 14233): oltre un quarto dei loci critici che, sulla scorta del canone elaborato da Michele Barbi, possono guidare la classificazione delle testimonianze occorrono in parti mancanti in Bud. Tale forte lacunosità non corrisponde a cadute di carte
o altri danni materiali sopravvenuti nel codice, né è evidenziata
dal copista nell’impaginazione del testo attraverso spazi bianchi o altro, ma emerge solo dal raffronto puntuale con il testo integro: questo saggio tenta una categorizzazione dei 'tagli' cui la "Commedia" è sottoposta, e ne illustra le possibili ragioni. [da "Reperta. Indagini recuperi ritrovamenti...", Verona 2008, pp. 37-58]

The Hungarian Parliament – construction, decoration, ideology. The Hungarian Parliament in Budapest (1885–1902) was one of the largest buildings of its time in Europe. As home to the nation’s legislature, it also had to serve as a veritable monument glorifying the country’s history and its newly-acquired status within the Austro-Hungarian Monarchy. Following an architectural competition, Imre Steindl, a professor at the Budapest Technical University, received the commission to realise his plan. In fact, Count Gyula Andrássy, a highly influential aristocrat and statesman, had picked his entry due to its style, analogous to the Neo-Gothic style of the London Houses of Parliament. Though historicist in appearance and opulent in terms of materials and decoration, modern technology also played a considerable role in its construction. The statues in the rotunda and on the exterior of the building were meant to immortalise Hungary’s great historical personalities, even if their moderate size, uniform style and subordinated position curtailed artistic expression. The relatively small number of mural paintings, highlighting outstanding events of Hungarian history, were virtually overwhelmed by the wealth of colourful decoration. All in all, Steindl wanted the whole structure to be a single work of art bearing his mark. The Hungarian Parliament ranks high among parliament buildings on the international scene.

Theses of the PhD-Dissertation of Ágnes Ivett Oszkó. The primary aim of my dissertation written about the architecture of Leopold Baumhorn was to present the typical characteristics of the genre of synagogue architecture within his oeuvre. During my research I examined each building in itself as well as with reference to Hungarian architecture of the age, on the basis of primary sources, further contemporary documents and by going over the premises. My analyses also contained Baumhorn’s secular works, since their motifs can be connected to the style of the synagogues. In my thesis the twenty-six synagogue buildings planned during his creative years of four and a half decades are classified according to the change in space and form as well as in the architect’s motifs and approach.

Ödön Lechner (1845-1914), often called the ”Hungarian Gaudí”, was one of the most original architects at the turn of the 19th and 20th centuries. Educated in Berlin, the years he spent in Paris in Clément Parent’s office opened his eyes to new creation, while repeated visits to London familiarised him with oriental art. His professed aim was to create a ”Hungarian language of form”, in fact a national style. In his efforts he relied on Indian and Persian sources on the (ultimately fictitious) assumption of the ancient Hungarians’ oriental origins. He also culled ornamental details from publications on Hungarian folk art. All this resulted in an extravagant version of Art Nouveau architecture, where the ever-changing ornaments were fused with organic forms and fluid spaces. He often applied ceramic elements, produced in the Zsolnay factory in Pécs. - A fuller version of this essay can be found in the item Lechner, a Creative Genius (essay and images) under my profile.

In a healthy housing system the State, the market (for-profit developers) and the communities (not-for-profit residents) are the three stakeholders. In Hungary, housing developments are implemented by the State and for-profit developers. Involving bottom-up and non-profit initiatives would be essential for a democratic and affordable housing system.
The lack of bottom-up, affordable and non-profit housing developments, the high ratio of home ownership and the low ratio of rental stock are the main causes of housing problems in many European countries. Hungary, with its young democratic society, does not have bottom-up housing initiatives yet which could influence the housing system.
Bottom-up initiated collaborative shared-flat networks could be the third party in the housing system to create more affordable homes. These non-profit communities with self-management and a shared ownership structure could react to the current housing crisis and could develop a more sustainable and resilient housing future in Hungary.

Author Original for Jean-Michel Chaumont, Magaly Rodriguez Garcia and Paul Servais, eds., The Kinsie reports. The League of Nations and its Investigation into Traffic for Prostitution in the 1920s (Geneva:  supported by the Institutional Memory Section of the United Nations Office, forthcoming)

At the Academy of Fine Arts in Vienna, Friedrich Schmidt, a polific architect himself, was a highly influential teacher. His Austrian, Bavarian, Bohemian, Moravian, Hungarian and Croatian students would play a dominant role in neo-Gothic architecture and building restoration in the second half of the 19th century.

El X duque de Béjar, D. Manuel de Zúñiga (1657 – 1686) murió en la toma de Buda (Hungría). Considerado por sus coetáneos un héroe mártir del catolicismo y defensor de la Casa de Austria, lo cual se tradujo en su presencia en obras de teatro, sermones, poesías, prensa primigenia, etc., lo cierto es que, bajo esa percepción, subyacen deficientes relaciones clientelares de la Casa ducal en la Corte madrileña y una situación económica crítica.

Within the Austro-Hungarian Monarchy, Zagreb was always a receptive area – a city that imported, mainly with a certain delay, technological innovations, new concepts of urban planning, novel approaches to the construction of municipal utility infrastructure, and architectural designs from bigger and more progressive cities, most of all Vienna, despite the fact that the 1867 Compromise placed Croatia under direct Hungarian administration within the Monarchy. This paper aims to show that this occurred primarily because the majority of Croatian architects and members of the national political and economic elites had studied in Vienna, and partly due to the opposition towards Budapest that had been caused by a perception of Croatia’s unsatisfactory economic and political position within the eastern part of the monarchy. Furthermore, the knowledge transfer from Budapest to Zagreb was hampered by the fact that few people spoke Hungarian or were ethnically Hungarians, that Budapest’s architectural developments were largely unfamiliar in Zagreb and that Hungarian architects and engineers did not enjoy the equal amount of prestige as Viennese ones. Influences from Budapest grew stronger only after 1883 and the rise to power of Viceroy Károly Dragutin Khuen-Héderváry, an adherent of Hungarian politics. The Croatian government tried to strengthen the ties between Zagreb and Budapest and during the same period, Hungarian institutions (Royal Hungarian State Railways, Ministry of Finance, Ministry of Posts) launched several major architectural building projects in Zagreb. Buildings of these institutions reshaped the image of Zagreb in the late 19th and early 20th centuries. Hungarian institutions built some of the biggest Zagreb public building in the given period, which significantly contributed to the diversity and monumentality of Zagreb’s architecture.

Una breve actualización de la biografía del X titular de Béjar, un oligarca que se suma a las élites europeasmuerto en las campañas contra la Sublime Puerta en Buda (1686), donde encontraría su muerte, que tuvo una gran proyección sobre la naciente opinión pública de la época.

This set of city-case-studies across the globe-ranging from Tokyo to São Paolo, from Beijing to Istanbul-confronts different patterns and levels of inequality and segregation with different state and other contexts. Due to this focus it is a "must read" for all aiming at a fuller understanding of segregation. Through their colourful selections the authors convincingly show that context matters. They fill a gap in the literature. sako musterd, University of amsterdam, the netherlands Residential segregation is common to all cities but the nature, form and scale varies between cities and societies depending on economic and political structure, class and ethnic composition and level of development. With its wide range of case studies this valuable book breaks out of the assumptions of traditional Anglo-American contexts. It will be a "must read" for anyone interested in residential segregation and its variations worldwide. Chris Hamnett, King's College london, UK Maloutas book.indb 1 6/12/2012 3:02:08 PM
The aim of this book is to introduce the significantly different urban
experiences in social and spatial segregation patterns and rationales
which exist among the world’s regions and to demonstrate that
urban theory needs to draw systematically upon this wide range
of experiences. The cities selected (Athens, Beijing, Budapest,
Copenhagen, Hong Kong Madrid, Paris, São Paulo, Taipei, and Tokyo) were chosen in order to achieve geographical spread, to maximise the diversity of types of socioeconomic regulation and thus to avoid the interpretative limitations and misconstructions resulting from universalizing the Anglo-American experience.

Contents: Introduction: residential segregation in context,
Thomas Maloutas; Residential income inequality in Tokyo and why
it does not translate into class-based segregation, Kuniko Fujita and
Richard Child Hill; The impact of housing tenure on residential
segregation in Beijing, China, John R. Logan and Limei Li;Residential segregation in an unequal city: why are there no urban
ghettos in Hong Kong?, Ngai-ming Yip; A portrait of residential
differentiation in Taipei City (1980–2010), Chia-Huang Wang and
Chun-Hao Li; Residential segregation and social structure in São
Paulo: continuity and change since the 1990s, Eduardo Marques,
Renata Bichir and Celi Scalon; Segregation, social mix and public
policies in Paris, Edmond Préteceille; The solidity of urban sociospatial structures in Copenhagen, Hans Thor Andersen; Residential segregation in Budapest before and after transition, Zoltán Kovács; The limits of segregation as an expression of socioeconomic inequality: the Madrid case, Marta Dominguez, Jesus Leal and Elena Martinez Goytre; Changing dynamics of residential segregation in Istanbul, Tuna Tasan-Kok; Social polarization and de-segregation in Athens, Thomas Maloutas, Vassilis Arapoglou, George Kandylis and John Sayas; Conclusion: residential segregation and urban theory, Kuniko Fujita; Index.