Emlékeztek még, hogy egy héttel ezelőtt nem 40 fokban olvadoztunk, hanem orkán erejű szélben vacogtunk? Tutira nem, úgyhogy csak jelzem: bizonyítottan így volt! A gyerekek rögtön el is kezdték keresni a régi sárkányukat, amiről én biztosan tudtam, hogy megsemmisült, de diszkréten csak annyi információt adtam: "Nem tudom, hová lett elpakolva."

A végeredmény persze az lett, hogy sárkánygyártásba fogtunk, így még a vitát is megúsztuk, hogy ki reptet először/másodszor/harmadszor, mert mindenkinek saját bejáratú sárkány lett, a szívéhez igazán közel álló. Sokkal jobban is szerették reptetni, mint a boltit, még akkor is, ha a decathlonos sárkány repülési képességeit nem sikerült a saját tákolmánnyal megközelíteni.

Ez a típusú sárkány leginkább a papírrepülőhöz hasonlít felépítésében, elkészítése egészen egyszerű, bár igazán magasra nem sikerült felvinni, de elég vacak, kavargó szél volt, úgyhogy a teszteléshez még jó lenne egy-két alkalom jobbféle szelecskével. Az enyémek olyan vidáman futkorásztak velük, hogy a végén egy rakás utcabeli gyerek is csatlakozott, úgyhogy valami varázsa mindenképpen volt a dolognak. :)

Hozzávalók:

A4-es vagy nagyobb, de ugyanolyan arányú színes karton, vastag hurkapálcika, erős cellux vagy tapétaragasztó, olló, lyukasztó, wc-papír guriga, zsineg, krepp papír, tűzőgép, folyékony ragasztó, vékony színes papírok és filcek

Elkészítés:

A kartont az ITT látható módon meghajtogatjuk, majd ragasztószalaggal rögzítjük és hurkapálcikával merevítjük.

A képen látható helyeken lyukakat szúrunk a zsinórnak és a faroknak, de lyukasztás előtt ragasztószalaggal megerősítjük ezeket a részeket.

Alulra kerül az eregetőzsinór, melynek másik végét mi wc-papír gurigához ragasztottuk, arra feltekertük és így könnyű volt szabályozni a hosszúságot reptetésnél.

A hátsó lyukba kötöttük a farokhoz a zsinórt, és erre tűzőgéppel vagy ragasztószalaggal krepp papír csíkokat tűztünk.

Már csak a dekorálás van hátra, ami történhet színes papírokkal vagy egyszerűen filctollal is megrajzolhatjuk az arcot -vagy bármi egyebet, Máté sárkánya természetesen autókkal lett telerajzolva.

Jó eregetést! :)

A KisMesterek a legkedvesebb számomra a magyar kézműves blogok közül. Ami Krisztina műhelyében történik, annak sajátos, szeretnivaló és színes, egyedi hangulata van. Szinte minden posztját könyvjelzőzöm a megcsinálnivalók közé.

Ez a hétszínvirág-varázsló technika épp annyira elbűvölte a háromévesemet, mint az iskolást. Sőt Poci, aki mostanában hárítja a kézműves tevékenységet, látva a virágok születését odasomfordált, és rövidesen teljes átéléssel pöttyözött velünk.

 Mátéé.

 Fannié.

Pocié.

fehér vászon (pl. lepedő), befőttesüveg, befőttes gumi, színes filctoll, alkohol, pipetta, karton, ragasztó

A vászonból négyzeteket vágtam ki (érdemes legalább 20X20-ast) és kivasaltam őket.

Megterveztük, milyen elrendezésben szeretnénk a virágokat, és ennek megfelelően az üveg szájára erősítettük gumival a vásznat az első virág tervezett helyén.

Különböző színű filctollakkal koncentrikus köröket pöttyögtettünk a vászonra -de a technika annyira hálás, hogy a vletlenszerűen összepöttyözött anyagra is csodaszép virágot varázsol, ezt Máté tesztelte. :)

Ezután a pipettába alkoholt szívtunk és a kör közepére kezdtük csepegtetni szép lassan, csodálva, ahogy szétterül.

Ugyanígy jártunk el az összes virággal.

A képeket megszárítottuk, kivasaltam, majd kartonpapírra (újrahasznosítottra, ami esetünkben corn flakes-es doboz volt) felragasztottuk.

Szárat, leveleket rajzoltunk a virágoknak, és színes kartonból keretet készítettünk nekik.

Az eredeti hétszínvirágokat ITT találhatjátok.

Erről jutott eszembe, hogy ismeritek-e a Little Nummies blogot? Akinek időnként van kedve elpepecselni egy kis reggeli meglepetés kedvéért, vagy épp közösen a gyerkőccel meseuzsit gyártani, rengeteg ilyen aranyos ötletből válogathat náluk:

Hagyjuk alaposan megszáradni: ez jó időben a napon 2 perc lenne, jelen időjárási körülmények között nyomtunk a gyerekekkel egy Rubint Rékát, mire teljesen kiszáradt. :)

Utána felragasztjuk a szemeket, karton papírból kivágott csőrt és szárnyacskákat.

Ha kő, ha nem kő, én ma csak ezzel szolgálhatok. :)

Nálatok is van időnként kavicsinvázió? Ha jó az idő, a mi lakásunkban olyan svunggal vándorolnak be a kavicsok, hogy hegyet lehetne belőlük építeni. Mert azok nem is kavicsok. Hanem drágakövek. Az meg pont olyan, mint egy virág. A két nagy meg kovakő, lehet szikráztatni a takaró alá bújva.

Aztán jön a lila fej, amikor egy hatalmas kübli kavics lefigyel a cipőspolc tetejéről, mind a 43 pár cipőnket megtöltve. Vagy amikor becsempészik a fürdőkádba, búvárkavicsnak, aztán retteghetek, hogy egy óvatlan pillanatban nem kezdi-e meg vándorútját a lefolyóban...

Egyébként meg totális "dezsavü", gyerekként én is órákig ültem a homokozóban, amiben persze nem ilyen mai elit finomszemcsés homok volt, sokkal inkább sóder, de épp ez volt benne a jó: eljátszottam kavicsokkal, mindben volt valami különleges, jó volt elképzelni, hogy mind valamiféle hegyről vagy szikláról származhat és talán folyóvízben kopott ilyen alakúra...

A kavicsból készíthető játékok sora végtelen, ezúttal nálunk nyaklánc lett néhányból.

Válasszunk szép, sima felületű kavicsokat.

Akrilfestékkel fessük meg őket.

Amikor tökéletesen megszáradtak, lakkozzuk le őket -mi egyszerű decoupage lakkot használtunk.

Ékszerkészítők biztosan birtokolnak helyes kis akasztókat, amellyel a mi maceránk elkerülhető lenne, de mivel hirtelen felindulásból dolgoztunk, ilyesmi nem volt otthon, így iratkacsot vágtam el és hajlítottam fogó segítségével akasztó alakúra, majd ragasztópisztollyal a kavics hátoldalához rögzítettem.

A megoldás nem bizonyult tökéletesnek, nem kellett nagy behatás ahhoz, hogy a ragasztó elengedje a követ. Végül a Pattex Folyékony szög fantázianevű ragasztója oldotta meg a problémát, a ragasztópisztonyból származó anyag sem volt viszont hiábavaló, mert befedte az akasztó szúrós végét, védve így viselőjét. Hátulról tehát imígyen néz ki a dolog:

De ti azért ha tudtok akasztót venni, ne szöszmötöljetek kapocshajlítgatással.

Ezután már csak egy selyemszalag és lehet illegni-billegni a művekben.

Zamárdiban vagyunk éppen, nem hoztunk magunkkal nagy felszerelést, Fanni az új tesco-s festőfilceit és néhány színes ceruzát rakott csak a hátizsákjába, én papírt, ollót, ragasztót, na meg a Tündérek és tündérholmik nagy könyvét, ami nagyon közel áll Fannim szívéhez és stílusához is.

Ez a kollázs nagyon egyszerű, csak egy Sieberz vagy Starkl kertkatalógus kell hozzá. Jó sokáig el lehet bíbelődni a virágok válogatásával és kivágásával. A felragasztásnál arra érdemes ügyelni, hogy legyenek kis búvóhelyek a virágok közt a tündérek számára.

A kis lényeket sokkal szívesebben rajzoltuk volna alkoholos fekete tűhegyű filccel és vízfestékkel, de ezek híján most festőfilccel színeztünk és tollal kontúroztunk.

Kedveseim, ne haragudjatok, hogy ilyen nagy a csend, mutatnom lenne mit, de esténként valahogy sosem sikerül már rávennem magam, hogy írjak. Ha valakinek van egy kis fölös energiája, küldheti! :)

Ez a sárkány nem is olyan régen készült, amikor még 13 fokos volt a nyár és süvített a szél -ugye, milyen távolinak tűnik? Na, akkor nyári ajtódíszként abszolút passzolt. Megmutatom, mielőtt egy elkeseredett percemben olvadozó fagylaltkelyhet vagy iglut csinálunk helyette... Őszre úgyis megint aktuális lesz majd.

karton, színes papír, 2 vagy több színű krepp-papír, olló, ragasztó, cellux, filctoll, forgó szem, pom-pom

Kartonból kivágunk egy méretes rombuszt a sárkány testéhez, színes papírból pedig kis csíkokat, melyekkel a hátoldaláról körbe is ragasztjuk a testet.

Felragasztjuk a szemét és orrát, filctollal szájat rajzolunk neki.

Hátulról cellux-szal egy hosszú fonalat ragasztunk rá.

A kreppből téglalapokat vágunk ki, egyet csavarunk rajtuk középen, így készülnek a masnik. 4 masnit a sárkány négy sarkára ragasztunk, a többit felkötözgetjük a fonalra

 Kész!

..akvarell technikának nevezték. Mint később kiderül tanultak színtan is:) Ezért az ujjcsomoka kép szélén:)