Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ballag már a vén diák továáább... továáább

A héten volt búcsúbulim a régi csoportommal. Egyelőre minden nap látom őket, mivel nincs új főnökük - még egy hétig.

Morrisons2-be mentünk koktélpartizni (aki esetleg nem tudná 21:00-ig szinte minden koktél csak 500 ft, és ami meglepő, hogy nem spórolják ki belőle a piát!). De előtte kaptam búcsúajcsit :)
Egy malacperselyt, mivel Chargingra mentem át meg legendásan rosszul osztom be a pénzemet :D Buzernyák módon rögtön kunyeráltam is tőlök belevalót :)))
Egy bocis tejeskancsót, benne egy túlélőcsomagot (Flector Rapid recept - a céges doki mindenkinek ezt írja fel, bármi bajunk is van).
És egy képeslapot egy idézettel, aláírta mindenki :D Ja, a malacot is, akinek a neve ÁBC (Áruló Buzi Chargingos - ez én lennék igazából :)):



A buli nagyon jó volt, már rég éreztem ilyen jól magam :) Lányokkal meg is beszéltük, hogy megismételjük egy lánybuli keretében nemsokára.

Nyami nyami nyami

Hímzés mellett nagy unalmamban sütöttem is.
Egy kolléganővel chatelve jött a tonhalas tészta ötlete. Képet nem mutatnék, furán néz ki. Viszont irtó finom.

Pénteken pedig bent egy kolléga mesélte, hogy most sokféle tésztát csináltak, mert sok vendég járt náluk. Innen meg a "szegények tésztája" jött :))) Ez egy vargabéles keverve stíriai metélttel dolog, túró az nem volt otthon, így vékony tészta lett összekeverve cukros tejföllel és citromhéjjal:


Ilyen szimpi szenyát is csináltam (nem röhögni a tányéron!):


Jef pedig megsütötte élet első igazi sütijét. Marha jól néz ki, marcipánis csokis. A folyékonynak tűnő részek a csokik (mert melegen vágtuk fel :))), a világos pöttyök meg a marcipándarabkák:



Amúgy nagyon buzi, mert nem engedte, hogy segítsek... néha kérdezett, hogy mi miért úgy van ahogy írják, de amúgy ki lettem zárva a konyhából. Mondjuk annyira nem nagy baj, el lehet viselni :D Picit fura megszokni, hogy ne szóljak bele mindenbe... (na jó, marha nehéz megállni...)

Ja, ezt muszáj megosztanom a kedves nagyérdeművel: egy Tescos bevásárlás alkalmával találtuk ezt a mirelit pultnál Jeffel (utálok egyedül vásárolni!!! valakit mindig elcsábítok magammal... mondjuk Derrick pár hete azt mondta soha többet, mert túl sokat költ ha velem van :D De most szombaton csak megfűztem):



Igen, ez egy joghurtos pohár, legbelül egy üres túrórudi papír, és kilóg belőle egy halacska... nem jó keverni a kaját ilyen formában, megüli a gyomrot :D

Lavender Rose készen

Ez a hétvége eléggé kreatívra sikeredett: befejeztem a SWAP ajándékot, még egy pirinyó meglepetés jön hozzá és már postázhatom is! :D Remélem a gazdija fog neki örülni.

És egy régi már befejezett hímzésből csináltam tűpárnát. A hátuljára padlizsánlila márványos anyag került, sarkaiba pedig hasonló színű tekla gyöngyök.



Még szenvedtem egy kicsit a fűszernövényessel, de nagyon nem megy :( Azért igyekszem, különben Szegeden keresztre feszítenek a Dóm előtt :D

Élet = szex?

Már fél napja VIVA tévét nézek, és kezdem azt hinni, hogy az élet semmi másról nem szól, mint a szexről. :o



Az összes klipben szexi csajok vonaglanak és próbálják elcsábítani a pasikat. Gyönyörű testek, ruhák, hajkoronák, sminkek.

Aztán Szexi vagy nem show (3 zsűritag, mai nap Keleti Györgyi - barnára festette a haját, fel sem ismertem!, Tóth Vera és vmi buzi designer), ahol x lányról és x fiúról eldönti a zsűri, hogy szexi-e. Érdekes volt látni, hogy a nők mennyire egyformák: volt egy csaj, aki érdekes volt. Az a fajta, aki vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem, mert nem hétköznapi arca van. Nekem nem jött be, kimondottan magas homloka volt és csúnya arca... a zsűri meg ajnározta hogy milyen különleges, és Dita Von Teese-re hasonlít. (Ő amúgy Marylin Manson felesége volt, és pin-up girl, erotikus showműsora van - ez állítólag megint menő). Aztán jött egy csajszi, az a tipukus szexi magyar lány, tökéletes alak, szilikon cicik, de pont jó méret, bájos-szexi arc, szép haj... a zsűri arcán az irigység tükröződik, majd elmondják, hogy tucatlány (amúgy így van), nagyon szép, de átlagos, semmi érdekes, és lepontozzák :))))
Ez olyan érdekes, és szinte nap mint nap találkozom a női rivalizálással. Asszem a génünkben van. Én egy picit fiús lány vagyok, így legalább észreveszem, ha én csinálom, de utálom magamban :D Mondjuk nem biztos, hogy nem a pasik miatt van az egész :D Sőőőt....

Na és Playboy Villa lányai... Te jóóó ééég.... :))))) Hogy képesek azzal az öreg fazonnal lefeküdni? Brrrr... eddig a selyempizsiről Miklós jutott eszembe a Barátok köztből, de most már Hugh Hefner is, rémes.
Egyébként érdekes olyan lányokat látni hétköznap, akik az újságok hasábjain tökéletesek. De smink és szép uhák nélkül, joggingban, lógó pólóban ugyanolyan hétköznapiak mint egy átlagos jóalakú lány. Mindig csodáltam, hogy hogyan csinálják a platina szőke hajat olyan csillogóra, nekem mindig száraznak tűnik a sajátom ha sokat festem. Naaa, az ővéké is csak akkor fényes, ha mesterfodrász csinálja meg :D Jefffff, izé, ha fizetek, nem csinálnád meg a hajam gyakrabban? :D
És hát a "gondolkodásuk"... az hihetetlen. A következő mondatok hangoztak el ma:

Az embereknek 2 szó jut eszükbe rólunk: ribi és lotyó.

Sosem gondoltam volna, hogy multimilliomos barátom lesz... Nem vagyok pénzhajhász, miért lennék?

Összességében tisztelnek minket az emberek. Ránk néznek és elájulnak.

Én tök jó meglennék, ha egyedüli barátnő lennék. Nem értem miért van itt a többi, Hughnak én vagyok a mindene, a többi el is mehetne... (Holly Madison - minimum itt észre kellett volna vennie valakinek, hogy ez a hölgy többre vágyik... tavaly év végén 7 év után ő szakított Hugh-val. Kiderült családra vágyik és gyerekekre. Sajnálom, hogy 7 év kellett hozzá, hogy rájöjjön ezt a pasit nem tudja megfogni magának)
Ah, múlt héten voltam egy céges bulin. Ez egy másfajta társaság, mint akikkel szoktam járni.
Iszonyúra bebaszcsiztam (rossz szokásom, hogy keverem a piát - a változatosság gyönyörködtet :)). Egy sráccal beszélgettünk, kérdezte hogy vagyok, mondtam, hogy nem túl jól... mondta hogy szedjem szépen össze magam, szórakozzak. Pl menjek át hozzá. Jót röhögtem rajta. De miután még 2x elmondta ugyanezt, kicsit másképp kifejezve, csak leesett, hogy komolyan fel akar szedni... na itt pánikroham és fél perc múlva a terem másik felében voltam már.
De nagyon kiábrándító volt, bulin eddig még senki nem akarta kihasználni a helyzetemet. OK, hogy össze kell szednem magamat és túllépni, de még nem tartok itt, nagyon nem. Kollégával főleg nem felejtünk bút együtt.

Lassan jön a tavasz és a szoknya/ruha időszak. És az egyre több csajok után fordulás, beszólás stb... Én nem szeretem, néhány pasi olyan megalázóan tud bánni velünk (a "de szívesen meg****", a "bekaphatnád a ****"....), de lehet csak én járok ilyen helyeken?
Tegnap szoknyát vettem fel, rögtön másképp bántak velem. Pedig nem vagyok az a csinibaba típus, testalkatomból kifolyólag az idősebbeknek jövök be (egy nő akkor jó, ha megáll a fenekén a sör :)))). A gond az, hogy én a fiatalokra bukok :D

It's my life

Ma volt az utolsó napom. Összesen 4 év, 5 hónap és 11 nap az IN-ben. Cirka 10 hónap scrum masterség és 7-8 hónap managerség vagy mi :) Azért jó volt, hogy nagyobb beleszólásom volt dolgokba... viszont nagyon zavaró, hogy jóval magasabb szintre lát be az ember, és hogy ott mik mennek. Jobb lett volna nem tudni... boldogok a tudatlanok :)
A csoportom picit szomorú. Azt hiszem miattam is, meg félnek, hogy ki lesz az új főnök. Csináltam nekik búcsúsütit (sportszeletet és csokikrémet) és mivel mindig nyafiztak, hogy nem kaptak céges bögrét, most kaptak csoportosat. Nevükkel meg ovis jellel:



(na most kipróbáltam milyen a digitális scrapbooking, köszi Nina az útmutatót és Ányinak a leírásokat. Igaz ez még nem teljesen az, mert nem használtam másik hátteret, de legalább már rátettem 2 kütyüt a képre :D)

Mindenkinek kerestem idézetet útravalónak. Na ez nem jött be. :( Lehet mégsem ismerem az embereket, hogy ki min bántódik meg? Pedig én viccesnek találtam...
Költözni csak hétfőn fogok, addig szabin leszek. Új manager még nincs, ezért addig 2 munkakört próbálok ellátni. Mondjuk már eddig sem egyet csináltam és azt sem bírtam kapacitással. :(

"Ha arra kell a munka, hogy legyen egy életed, akkor vagy egy új munka kell, vagy egy új élet."

Hello, Béla vagyok és 5 éve alkoholista...

Mai manager meetingen bejelentették, hogy "lemondok" és átmegyek másik területre. Aztán megkaptam a szót, hogy meséljek én róla.
Miután elmondtam kb még egyszer ugyanezt, hozzátettem, hogy kéne egy erős fejlesztő a csoportomba. Ezután a következő párbeszéd zajlott le köztem és egy másik manager között:
- Miért, kinek a helyére?
- Az enyémre...
- Miért, Te fejlesztő vagy???
Na most ez egy picit erős volt ahhoz képest, hogy a kérdező egy manager társam volt... vajon mi alapján értékelt engem 2 hónapja? :D Vajon a nevemet tudja?

Ezek után mentem át a HR-re egy beszélgetésre, hogy miért váltok. És végre bűntetlenül elmondhattam a vélemenyemet anélkül, hogy megsértenék bárkit is :)

(Wo)man in the mirror

Ebbe a büdös gazdasági világválságban marha nehéz munkát találni.
Már kétszer jártam úgy, hogy
  • meghírdettek egy állást, aminek tök jól megfeleltem volna, de mégsem indították el a projectet, így embert sem vesznek fel
  • vagy sikerült az első kör, de második kört egyelőre nem indítanak...
Szóval fél év alatt nem sikerült találnom semmit. Elég gáz :(

Na most közben volt egy hónapom a munkahelyen, hogy eldöntsem, manager akarok-e maradni - de ez esetben full time, régi szabású manager, igaz agile-ban (na ezt magyarázza el nekem valaki mit jelent). Vagy mérnök.
Érdekes, hogy sokan gondolják, hogy ez visszalépés lenne. Szerintem nem az, mérnökként sokkal több lehetőség van jelenleg karriert építeni, legalábbis site-on belül. Ha más céghez akarok elmenni, akkor viszont managerként lennék esélyesebb.
Átgondolva az eddig kapott feedbackeket, a saját jellememet és hogy mi az amit szeretek csinálni, úgy döntöttem mindenkinek jobb lesz, ha én mérnök maradok :) Nekem legfőképpen.
Próbálkoztam idén elmenni abba az írányba, hogy milyen lenne managernek, de se motiválni nem tudtam magam, sem a lehetőségek nem úgy alakultak, hogy ez sikeres misszió legyen. Ez van.
Viszont, akármennyire is imádom a csoportomat, a motiváció nem jött szakmailag sem. Kiégtem. Ezért dupla váltást lesz: manager -> mérnök és IN -> CHA. Azaz egy másik területre, ami kihívás és végre új dolgokat tanulhatok. Amúgy sem egészséges túl sokáig ugyanazt csinálni, 4.5 év bőven elég volt.

Az mondjuk meglepett hogy simán elenged a főnököm. Tavaly 2x próbálkoztam területváltással (most már bevallhatom), de mind2 sikertelen volt. Most viszont új főnök van. Nem tudom, hogy csak a jelenlegi helyzettel nincs még tisztában, vagy ismer már annyira (vagy inkább adtak rólam némi infot neki), hogy tudja, nem tud visszatartani.

Még 2 hetem van, és költözök egy szinttel lejjebb. :o Várom is, félek is, sajnálom is (itthagyni a többieket). De meg kell lépnem.