lévő készség, mondhatni tartó (esetleg tok) nem a mögötte látható eszköz tárolására* született.
Gyorsan ki is nyitom, hogy ezt valóban elhiggyétek.
Nos, ez** itt Asony, a csodamasina, amit már egy éve használok, de még mindig nem ismerem minden funkcióját. Kissé nehezen barátkoztam meg vele, ezt immár nem taglalnám, idejétmúlt, miegyéb... Az édesgetés első lépése egy ilyen csirkés nyakbaakasztó volt, ami gyenge próbálkozásként maradt meg emlékezetemben.
Ezt párnázni kell, Asony 45 deka, ezért jött a második variáció.
Nem az igazi ez sem, hisz így is mell előtt himbálódzik + rövid.
Aztán a neten találtam egy fantasztikumot, mennyivel praktikusabb így hordani...
A férjem villámgyorsan felhajtott nekem egy menetes szemet és elkészült ez.
Így lett komlett az útipakk: táska, e-book tartó, neszeszer és a fényképező hordozópántja.
Immár oldalt/hátul nem himbálódzik és éppen kinyújtott kartávolságnyira emelhető.
Újra BLOOM után szabadon...
A többi képen szereplő haszontalanságokat pedig benyelte a szekrény.
*Na ezt például sose értettem, minek vasalótartó, nálam alapból és mindig elől van, igen utálnám minden egyes alkalommal kicipzározni, kibányászni, aztán megvárni, míg kihűl, betuszkolni, becipzározni és rögtön után rájönni, már megint kell...
** Ez és nem ő. Mostanában divat mindennemű állatot és tárgyat személyes névmással (ált isk. 4. oszt.) helyettesíteni. Legutóbb a hentestől kérdeztem, miféle húsáru az, amivel szemezek, erre az illető azt válaszolta, ő egy csemegekolbász. Rögvest elképzeltem, ahogy az említett imígyen pattan ki elém a vitrinből, jó napot kívánok, engedje meg, hogy bemutatkozzam, Surján kolbász vagyok. Eddig még oké, de mi van, ha kezet is akar velem fogni?
