a december, érkezőben a sapkaszezon, akarom mondani, a manók ideje.
A legöregebb és a legfiatalabb pár napig még együtt.
Az utóbbi vagány rövidnacit és új fazonú sapekot kapott.
Egyéb manóügyi bejegyzéseim itt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manóka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: manóka. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. december 8., szombat
2017. január 18., szerda
Éppen egy hónapja
jelentettem ki, hogy manóügyi bejegyzéseim véglegesen lezártam.
Úgy is lett volna, csak közben meggondoltam magam.
Évindító meglepetésként hoztam nektek a lábak receptjét.
Úgy is lett volna, csak közben meggondoltam magam.
Évindító meglepetésként hoztam nektek a lábak receptjét.
Hozzávalók:
2-2 db cipő oldallap,
tenyérnyi fekete szövetdarab,
2 db talp triplex kartonból,
2 db talp kartonból (D-vitamin dobozából szabva)
olló, ragasztóstift, ragasztópisztoly, tű, cérna,
Először összevarrjuk a cipők oldalait, majd becsippentjük ollóval azon a ponton,
ahová a célszerszám hegye mutat. Az íves részeket is bevagdossuk majdnem a varrásig,
így sokkal szebben fekszik majd ki a cipőcskénk orra.
Kifordítjuk mindkettőt,
majd feltuszkoljuk a "harisnyás" lábakra.
Kis kitérőt teszünk a talpak felé.
A cipőtalpakhoz fekete anyagra felragasztjuk a két vékony kartont,
majd kábé egycentis ráhagyással körbenyírjuk mindkettőt.
(Valaki megláthatná az alábbi képet pirosragasztóséktól, hátha szponzorálni akarna.)
Széleket bevagdossuk, ragasztózzuk és a kartonra hajtjuk.
Majdnem készek, mehetnek egy nagy könyv alá nyomódni.
Amíg a fentiek rendesen összeragadnak, lábra kelesztjük a manókát.
A triplex kartonokra pöttyentünk egy-egy naaagy nyomásnyit a pisztolyból.
Beléjük állítjuk az áglábakat és addig tartjuk őket, amíg a ragasztó meg nem köt.
Ez max. 2 perc.
Lejjebb húzzuk a cipők felsőrészét
és mindkettőt keményre tömjük akármilyen tömőanyaggal
(itt egy kiszolgált párna belsejével).
A felsőrészt egészen a triplex karton köré húzzuk,
az anyagot a célén fércöltéssel körbevarrjuk, összehúzzuk.
Valahogy így kell kinéznie.
Alul a ragasztópisztollyal jó alaposan megkenjük
és egy hirtelen mozdulattal helyére illesztjük az egyik talpat, majd a másikat.
Tökéletes lábikók, anyacsavar nélkül is állnak, mint a cövek.
Manóügyileg egy időre befejeztem/tük.
Rendszeres olvasóimnak emilben tudom elküldeni a cipőcske szabásmintáját.
Manókészítő virtuális továbbképzés:
Hogyan készül a manó teste?
Miből lesz a szakálla?
Hogy néznek ki a rokonyok?
2016. december 18., vasárnap
Amint reggel
a nappaliba léptem, az első pillantásommal a sarokba lestem, ott vannak-e még?
Vagy ott vannak-e megint, mert tuti, hogy az egész éjszakát végigrandalírozta
a lakásban néhány apró lény.
Itt vannak.
Már hárman vannak.
Hárman annak ellenére, hogy a szürke elkészültekor megfogadtam, ebből ugyan nem lesz
második! Aztán persze nem tudtam nemet mondani egy kérésre kettő sapkáról.
Morogtam ugyan magamra egy sort, hát honnan fogok ezekre keríteni tíz estét,
amikor itt van ez a decemberi nagyhajrá. Ehh!
Gondolkodni, átgondolni, fejben újravarrni volt időm a vasutazás közben, ésszerűsíteni
jónéhány dolgon, így jóval gyorsabban születtek meg ketten, mint a prototipus.
Itt van mindjárt a láb kérdése...
Ezekbe már nem jutott anyacsavar
és mégis állnak, mint a cövek.
Géppel is lehet varrni a kötött anyagot, nem csak kézzel, bár szegénydrága (igenolcsó)
varrógépecském alaposan megnyüszögi olykor a dolgot.
No, ennyi, nem szaporítom a szót.
Ezek ketten hamarosan máshol rohangásznak éjszakánként.
Egyes (ismét bajuszos) vélemények szerint a baloldali lány, de nem ezért kapott
ilyen pici szakállt, hanem azért, hogy pulcsijának télapós mintázata is látszódjék.
Manóügyi bejegyzéseim véglegesen lezárandó kaptok néhány szakállvariánst,
meg egy léckarácsonyfát,
és egy lesifotót a nappaliban uralkodó állapotokról.
Mert az iskolai karácsonyozás otthon is nyakig elönt.
2016. november 28., hétfő
Szinte látom
és hallom, ahogy pillanatokon belül egyszerre jajdul/hördül fel
és kap/csap a fejéhez mintegy ezer látogatóm, amint elárulom,
miből is készítettem a manó szakállát.
Nem borzolom tovább a kedélyeket, nyílik a doboz teteje, mert abban lapul az,
ami tutira előfordul minden háztartásban.
és kap/csap a fejéhez mintegy ezer látogatóm, amint elárulom,
miből is készítettem a manó szakállát.
Nem borzolom tovább a kedélyeket, nyílik a doboz teteje, mert abban lapul az,
ami tutira előfordul minden háztartásban.
Nálam tömegesen, mert egy korábbi technikaórán ennyi maradt meg
a félszáz valami újrafelhasználása során.
Nem a gurtnit, nem függönybehúzót, nem a felvetőfonalat szedtem szét, hanem a
PAPÍRBÓL KÉSZÜLT AJÁNDÉKTASAK FÜLÉT.
Az ilyesmi szigorúan műszálasnak
az összehegesztett, csomótól deformálódott végét lenyisszantjuk,
aztán egy hegyes ollóval, tűvel, akármivel szépen, ügyesen felfejtjük.
(Újabb virtuális találós kérdés a kép készítési módja.)
Tovább felesleges mutogatni. Amikor elég hosszú részen felbomlanak a szálak,
egyszerűen kihúzzuk egyenként azokat a helyükről, tetszés szerint összekötjük,- égetjük,
-ragasztjuk, feltűzzük, -varrjuk, megfésüljük, kedvünkre nyessük, fazonírozzuk.
Ezt a szürkét nem is bántom tovább, lassan lejár a manók ideje,
viszont hamarosan szükségem lesz némi angyalhajra.
Nos, ennyi a naaagy titok, minek lelepleződésére maximum 3 napot kellett várni.
2016. november 25., péntek
Mire jó
az általunk sosem használt kötött sapka?
Természetesen aprólékos műgonddal szétbontjuk a hátsó összevarrásnál,
lefejtjük róla a belső fülvédőt és a címkét és az elülső szűkítő meghosszabbításánál
szétnyírjuk. Ezennel véglegesen megfosztottuk sapkaságától.
Elővadásszuk a Zember kimosott, félpár zokniját és némi töltőanyagot,
hogy a szemünknek és a kezünknek kívánatosan megtömjük.
Némileg jégkrémre hajaz a valami, Ma...mra, csak annál lényegesen dundibb.
Behozunk az szerszámos házikóból két egyforma botocskát, azokból,
amik a bábtartók készítésekor maradtak ki,
majd polár anyagból leszabunk két akkora csíkot, melyekkel ezek bevonhatók.
Géppel összevarrjuk sovány zsákocskákká, majd könnyedén ráhúzzuk azokat a botokra.
Kivételesen ugyanazzal a mozdulattal megoldható a kifordítás.
Szépen alakul, itt már tudjuk, a valami tökéletes lesz.
Botok a helyükre tuszkolva.
Talán sejthető, a valami lénnyé alakul.
Már csak be kell csomagolni a sapka kedvünk szerint szétszabott darabjaiba.
Több fázisfotóm nincs, annyira belemerültem a varricskázásba,
hisz jött a flow
és vitt magával, mint a szél,
keresztül négy estén.
Aztán egyszer csak azt vettem észre, már hárman vagyunk a nappaliban.
Fölülről is egy fotó
és egy másik srévizavé.
Lehet, nem olyan profi, mint az eredeti, de legalább az enyém.
Jó mulatság volt... szaladt kifelé a kezemből.
Ki nem találnátok, miből van a szakálla meg a haja.
Marhajó, minden háztartásban megtalálható.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)