újra megsütöttem ezt a Stahl féle sütőtökös kuglófot. Újra, mert az első próbadarabot ajándékba készítettem karácsony előtt , így meg sem kóstolhattam. Ellenben borzasztóan a fejemben volt, hogy milyen is lehet az íze. Így tegnap leszedtük a karácsonyfát, elpakoltam az összes karácsonyi dekorációt, és megsütöttem még egyszer a kuglófot. Jelentem finom volt, a vendégeknek is ízlett:)

Remélem, nem vagyok egyedül ezzel a dologgal, hogy akár évek is eltelhetnek, míg megvalósítok valamit:( Tetszik-tetszik, talán még a hozzávalókat is beszerzem, de valahogy nem jutok oda, hogy el is kezdjem. Hát ezzel a tükörtojás sütivel is így voltam. Évek óta minden húsvét előtt a fejemben volt, hogy majd idén-aztán soha nem lett belőle semmi. De most sorra került! Bevallom, először meg sem akartam kóstolni, túl töménynek tűnt a cukormáz a tetején, a tésztáról meg azt gondoltam, hogy biztosan kiszáradt, de Áron megnyugtatott, hogy ilyen finomat még soha nem csináltam. És tényleg finom: a tészta omlós, mivel nem édes, pont passzol hozzá a cukormáz.


Pénteken meglepetést kaptam Vicától. A csomagban egy nyuszis tartóka volt, mellette még egy kék multicolor fonal és két édes gombocska (tojás és pillangó). Vica, nagyon szépen köszönöm, nagyon tetszik! Bevallom a húsvét valahogy nem olyan közkedvelt nálam, készülni sem nagyon szoktam rá. Nálunk ez az évadnyitó időpont a telekhez, ilyenkor nyitjuk ki először a házat, így soha nem vagyunk otthon. De van sonka, tojás, kolbász!:)

Eddig még nem nagyon tudtam, hogy mi legyen belőle, de most az eek! után látható, hogy elmértem az anyagot, nem fog ráférni az összes képecske. Így inkább megfelezem, 6-6 db blokk lesz egy képen, keretezve lesz.


És készülünk a karácsonyra is:) No, ez azért vicc volt. De egy "szokásos" IKEA látogatás alkalmával az a kényszerképzetem támadt, ha nem veszem meg ezeket a sütőformákat, tuti nem lesz már belőlük karácsonyra, mikor meg majd nagyon szeretném őket. Szóval jól rábeszéltem magam. A sütésre már nem kellett annyira:) Épp egy 4 tojásos piskóta tészta a befogadóképessége. Áron díszített-kis segítséggel. Utána falt-segítség nélkül. A zöld színű lovacska tűnt a legjobb választásnak számára, miután még felajánlottam fehér és rózsaszínű ételfestéket:)

Millie posztját olvasva az eper-rebarbara dzsemről, szent meggyőződésemmé vált, hogy nekem is össze kell hozni pár üvegnyit.
Az első kihívás a rebarbara volt:) Ki gondolta volna??? Emlékeim szerint volt a telkünkön is a ház körül, anyukám panaszkodott is eleget, hogy nagyon terjed, mi meg nem csinálunk belőle soha semmit. Persze mikor kerestem, csak a hűlt helyét találtam, ugyanis anyukám tavalyi gyomeltűntetési akciójának véletlenül a rebarbara is áldozatul esett. Gondoltam, sebaj, majd a szomszédtól kérek, hiszen anno még ők adták nekünk. Hát nekik sem volt már:(
Így szombaton kézen fogtam Áront, és elmentünk a Bosnyákra beszerzési körútra. Meg is találtam az egyetlen fejkendős-bőszoknyás nénikét, aki árult rebarbarát. Kissé csodálkozott, hogy mit is akarok kezdeni a növénnyel, ki is kérdezett alaposan. Szóval rebarbara beszerezve, epret is vettem, és el is készült a dzsem.

A mai napon a munkahelyi konyhánk kezdett egy gyümölcsös standhoz hasonlítani, ugyanis a gyümölcsfákkal rendelkező kollégák hoztak meggyet és cseresznyét bőven. A cseresznyés clafoutis a fejemben motoszkált már régen. Átnéztem több receptet is, míg végül Joanne Harris/ Fran Warde " A francia konyha" c. könyvében található receptre esett a választásom. Hát bevallom, nem gondoltam, hogy lesz belőle valami. Lett, de még nem kóstoltam meg:)
Párizsban élő Adrienn barátnőm szerint mit flancolok- már sértődés ne essék, de ez egy egyszerű cseresznyés lepény:) De megígérte, hogy kikérdezi a francia nagyit, aki állítólag nagyon finomat tud sütni. Kíváncsian várom a receptet, egyet azért még készítenék!

Vagy a nyár??? Mindenesetre nagyon szép idő van, élvezem minden percét. Vendégeskedés volt ma nálunk, bicajoztunk egy jó nagyot délután, Áron focizott a barátaival, fagyiztunk. Még egy kis hímzésre is jutott időm:)
De holnapra kíméletlenül nagytakarítást terveztem be, de a függönyök és az ablakok biztosan áldozatul esnek.

Sütöttem egy zsemle báránykát is. A tetejére mák, szezámmag, zabpehely került. Finom ropogós lett, jó illik bármilyen "mártogatóshoz".

Éppen egy évvel ezelőtt készítettem először, aztán feledésbe merült. Bár az első próbálkozáskor a répák nem voltak ennyire "sápadtak":)
Áronnak a héten valahogy eszébe jutott, és azt kérte, mire haza jön vasárnap, süssek neki répatortát. Pont kapóra jött, hogy Zoltán nap, Nőnap is van, így átvonultunk a szomszédba a tortával , felköszöntöttük a szomszéd Zoltánt, a fiúktól virágot kaptunk mi lányok, a tortát pedig megettük:)

Pulla.
Nem vagyok egy nagy kelt tészta készítő. Ha a szakácskönyvben úgy kezdődik a recept, hogy végy 5 dkg élesztőt, akkor én elegánsan tovább lapozok:(
Réka Finnországban sütött pullát nekünk, annyira ízlett, hogy muszáj volt megpróbálkoznom vele itthon is. Az ízét a kardamom igen intenzívvé teszi, nekünk nagyon ízlik!

A recept:
2 deci cukros langyos tejben 25 g élesztot elmorzsolni, kicsit
felfutni hagyni, bele 1 tojás, 1 deci zabpehely, 1 deci cukor, 2
teáskanál kardamom, fél teáskanál só, 6-7 deci liszt és 100 g puha
margarin. Elkeverni, ragadós-folyékony lesz, nem baj, a tesztát
liszttel elválasztani a táltól, kelni hagyni meleg helyen konyharuha
alatt. Egy óra.
15 labdacsot formázni, a tepsiben konyharuha alatt keleszteni még egy
kicsit, tojással a tetejet megkenni, díszítőcukorkát rászórni, 225
fokon 8-10 percet sütni.


És szintén finnországi szerzeményeim:
Iitalla, híres finn porcelán márka. Szerelem az első látásra, és nem bántam meg, hogy mindhárom színből vettem.:)

Keresztfiam születésnapját ma ünnepeljük. Már régóta nyúzott, hogy neki is hímezzek a szobájába képet, de mit is lehetne egy kamasz fiúnak??? Végül ez lett belőle, a fotó elég béna, most meg már be van csomagolva, nem férek hozzá. Érdekessége, hogy most először próbáltam ki a szövet paszpartut, és nagyon feldobja a képet.

Persze a születésnaposnak torta is jár. Idén répatortát készítettem. Karácsonyra megkaptam Lajos Mari-Hemző Károly "66 Torta" c. remekművét, miután végig lapoztam, az volt az érzésem, hogy nincs lehetetlen előttem:):) Nagyon jó kis sütős könyv!