Bár kicsit az őszt idézik ezek a színek, mégis szívesen hímeztem őket a nyár elején. 

Boldogság???

A gépi varráshoz mindenképpen szükségem lenne a gyakorlásra, de ha "épp" idő  jutna rá, akkor meg "épp" lusta vagyok. Szóval ha valamit meg/fel kell varrni géppel, vagy összeállítani, előveszem a varrógépet és neki állok. Tudom, tudom, megmosolyogtató, hogy nekem még az egyenes varrásra is rá kell készülnöm. Valahogy a közösen eltöltött idő alatt mi ketten nem barátkoztunk össze. 

 A hétvégén sok-sok ibolyát szedtem a kertben, a nap végére már meg is született az elhatározás egy ibolyás kép hímzésére.


Szeretettel

Melinda

Szenvedélyesen begyűjtöm a régi használati- és dísztárgyakat. Padlásokra különösen szeretek járni,- a sajátunkra is! - és ilyenkor hálás vagyok apukámnak, hogy az évek hosszú sora alatt nem dobott ki semmit, hanem minden ott van szépen bedobozolva a padláson. Most két dolog is van, ami "izgatja a fantáziámat": azt mondta, hogy van fent a padláson egy rokka is , és találtam egy nagy zsák zsinórt (zsineget, madzagot), amiből akár szőnyeget (vagy akár kosarakat) is lehetne horgolni. Gyanítom, hogy a rokka nem működik, csak dísztárgy lehet, a zsinórokat meg korábban szőlő kötözésre használhatták. (nagyszüleim nagy szőlő birtokkal rendelkeztek a Balatonon korábban)

Nagynéném padlását is igen kedvelem, mindig találok valami új dolgot. Még hó volt a cserepeken, mikor utoljára fent voltam, de néhány dolgot kikészítettem, amire majd nekem "feltétlenül" szükségem lesz.

Nagy örömömre megajándékozott pár doboz hímzőfonallal is, mondván, nálam biztosan jó helye lesz.

Vannak olyan tervezők -bár tetszenek a munkáik-akiktől az évek hosszú sora alatt mégsem sikerült hímezni valamit. Persze sokat nézegetem a mintákat, meg is állapítom, hogy "ez is tetszik" és "ezt is de jó lenne elkészíteni"- aztán végül a 100-as listán mindig lejjebb csúszik. Most pótoltam a hiányosságomat és Danybrod-tól választottam egy húsvéti tojást.

Az itthon töltött napok miatt, jut bőven időm arra is, hogy néhány elfekvő dolgot befejezzek. Külön öröm, hogy lassan visszatért a kedvem is: már kezdtem azt hinni, hogy a fejemmel is "csináltak valamit" a kórházban (vicccc!) , mert azon kívül, hogy a bent töltött idő alatt horgoltam néha, haza érkezésem után hosszú napokig, nem éreztem kedvet sem a hímzéshez, sem a horgoláshoz. De  még az olvasáshoz sem. Ellenben hosszú órákat töltöttem a telefonom nyomogatásával, és az index olvasgatásával.









 
 Szeretettel

Melinda

A hónap utolsó napján mutatom a második képet a BBD Garden Club Series sorozatából. A hónap elején többször is kézbe vettem, tudatosan próbáltam többet hímezni, egyrészt a "nyúlfarknyi" hónap miatt, másrészt kórházban is töltöttem egy hetet (és milyen jól tettem! mert bár a "fejemhez" hozzá sem nyúltak:) , de így a hosszú otthoni lábadozás ellenére sem esik jól hímezni, nem okoz örömet)

Hát így esett: a nyúl keresztszemes répába foglaltatott, a hímzés pedig majdnem répa alakú filc alapra. Persze utólag már nagyon tudom szeretni, de az igazat megvallva, nem kevés időt fordítottam rá, míg minden úgy állt rajta, ahogy én elképzeltem.
És mivel a saját munkáimmal szemben vagyok a legkritikusabb, még így is sikerül rajta találnom "hibát".
Mondanám, hogy majd a következőnél rutinosabb leszek, de bevallom, egyelőre ez is elég volt:DDD

Persze azért még nem vagyunk elkésve semmivel, sőt! Idén április 16-17-re esnek a húsvéti napok, a készülődésre még bőven van idő.
Remélhetőleg addigra már a fű is zöldülni fog, és a hagymások is virágozni fognak. Nem kedvelem a korai húsvétokat, amikor még kopár minden.

Ha visszagondolok gyerekkorom húsvétjaira a nagymamámnál (a Balaton közelében élt egy kisváros szélén), mindig magam előtt látom a képet: a vendégszoba (ők csak egyszerűen kisszobának hívták) ablaka alatt jácintok virágoztak. Azok a kisfejű, apró virágú, majd lila jácintok. Az illatjukat a  nyitott ablakon keresztül is lehetett érezni a szobában. A terasz és a nyári konyha által közbefogott területen apró füves rész volt, amit magas tujákkal ültettek körbe. Mindig ide dugták a szüleim a csokinyulakat és tojásokat, amit meg kellett keresnem. Nem tudom hány éves koromból vannak ezek az emlékképek,  de élesen látom magam előtt az apró vályogból épített nyárikonyhát, aminek a falvédőjén ez a szöveg állt: "Azért rendes az én konyhám, mert hozzám pletykálni senki sem jár"
(Egyébként ma már azt mondom, hogy a nyárikonyha egy igen praktikus "találmány". Ha lenne házam, és ha lenne lehetőségem, ki nem hagynám, hogy nyárikonyhám legyen.)

Évente legalább egyszer elkap a vágy, hogy valami "nagyba" kezdjek bele, nem meglepő módon mindig januárban. Ennek köszönhetően készült el a DFEA botanikai sorozatból már a rózsa, a hortenzia, és a málna (azok a gurulós málnaszemek, hmmm, nagyon szerettem hímezni).

Idén év elején Emőkével úgy gondoltuk, hogy közös hímzésbe vágunk bele. Mivel mind a kettőnknek nagy kedvence a Blackbird Designs, a Garden Club Series sorozatot választottuk.
Emőnek köszönhetően a hímzést festett vászonra, és az általa festett és megálmodott színű  fonalakra terveztük. Elsietni nem fogjuk, épp egy év a kifutása a projektünknek, minden hónapra jut majd egy kép. katt.
Nézzétek meg nála is az első részt:

Tudom jól, hogy mindig azzal vagyunk elégedetlenek, ami éppen van, ami éppen rendelkezésre áll, és mindig, de mindig másra vágyunk. Na, de tegye fel kérem az a kezét, aki nem vágyik már most a hosszú tél után a tavaszra! No ugye? Mindenki vágyik rá....

Mert a tavasz simogat, langyos, szellő és virág illatú. Nem vág az arcunkba a havas eső, nem igyekszünk dolgunk végeztével azonnal haza, és nem akar a lábunk sem lefagyni a téli csizmában, bakancsban. Tavasszal ellenben vágyunk a szabadba, erdőbe, kirándulni akarunk, vagy csak egyszerűen sétálgatni.

Bárhogy is számolom, van még pár hónap, míg a tavasz megérkezik minden türelmetlenségem ellenére. Enyhítve a telet, hímeztem is egy "tavaszi" képet: fű zöldekkel, pünkösdi rózsa bordóval, estike kékkel.

Az év utolsó hónapja mozgalmasra sikerült nálam, hiába is terveztem sok-sok mindent,
végül idő hiányában néhány terv csúszott, ha éppen nem maradt el. Nem mutattam sem adventi, sem karácsonyi dekorációt, még egy árva karácsonyfát sem sikerült megörökítenem. Okulva az idei karácsonyon pár dolgot elengedtem, így már jövőre ezek biztosan nem fogok stresszelni.

Mondanám, hogy megfogadtam pár dolgot a 2017-es évre, de nem. Hát jó, azért néhány dolog a fejemben kavarog a mit-hogyan-mikor témakörben, meglátjuk mi lesz belőle.

Mivel két ünnep között nem dolgoztam (de régen éltem ezt át!), és még december elején beszereztem fonalakat tudatosan készülve, elkezdtem egy szürke Sweet November kendőt horgolni.
50% pamut, 50% bambusz, imádnivalóan puha, a színe pedig halvány szürke, ezüstös csillogással. Így amikor ránézek, mindig egy ezüstróka jut róla az eszembe. Persze az ezüstróka képeket nézegetve, be kell látnom, hogy nem is ilyen színe van. Hát jól van, olyan, mint egy ezüstróka a mesékben....

Januárban már egy horgolt füzetborítóra is vágytam, mert összeszedtem magam végre, és nyitottam egy füzetet a horgolásaimnak. Sajnos rendetlen vagyok ezen a téren, és egy nagyobb munka (pl. takaró horgolása) nálam sokáig tart. Persze pár hónap elteltével már fel  sem tudom idézni, hogy honnan rendeltem a fonalat, és pontosan milyen színben.

Decemberben ennek a kis házikós mintának a szín-összeállítása teljesen levett a lábamról. Azonnal akartam magamnak. Emőke gyönyörű színátmenetes fonalakat festett hozzá, így el is készült az év végére.

Nem feltétlenül tartoznak a Little House Needleworks mintái a nagy kedvenceim közé (=elég ritkán érzem, hogy egy-egy mintát feltétlenül meg kell hímeznem, és nem élhetek nélküle), de az utóbbi időben találtam olyan mintákat, amelyek elnyerték a tetszésemet, megfeleltek az ízlésemnek. Nem utolsósorban döntő érv volt, hogy kis mintákról van szó, könnyen lehetett belőle díszt varrni.

Megfigyeltem, hogy nemcsak az én ízlésem változik az évek alatt , hanem egyes tervezők stílusa. Így vannak már több tervezőtől is bizonyos minták, amit nagyon szívesen kihímeznék, bár a többi munkája még mindig nem tetszik annyira.

És jólesően vettem észre a változást magamon, ami persze ugye nem csak a keresztszemes mintákra vonatkozik. Nemszeretem dolgok szeretem dolgokká alakultak át, vagy elindultak abba az irányba. Nyitott lettem a korábban esetleg határozottan elutasított dolgokra, és más szemmel kezdtem el nézni őket. (nem, nem, a tökfőzeléket továbbra sem eszem meg)
Bizony nagyon örülök ennek a változásnak.....

...nálam változatlanul a piros. A hétvégén a konyhában próbáltam ünnepi hangulatot teremteni, oda is gyertyafényt becsempészni, de mégis valami jellemzően konyhait összehozni.

A sajtreszelőt a bolhapiacon találtam, csak azért vettem meg, mert manapság már csak a hagyományos szögleteset látom mindenhol, és ez a hengeres forma nagyon megtetszett. A kuglófsütő pedig nem békebeli darab, használatban van télen igen gyakran nálunk.
Bár nálam a sütőformák gombamód szaporodnak, néha rácsodálkozok, hogy mennyi szilikonformát felhalmoztam, és ki sincsenek használva.