Egyháztanító

A katolikus egyházban azokat a teológusokat illeti meg az egyháztanító cím, akiknél a hagyomány alapján a következő négy kritérium valósul meg:

• igazhitű tanítás
• személyes szentség
• kiemelkedő tudományos (teológiai, hittani, egyháztörténeti) teljesítmény
• az egyház részéről explicit formában történő elismerés (a pápa vagy egy egyetemes zsinat részéről^[1])

A teológiai érvelésben az egyháztanítók tanúságtételei nem sorolhatók az egyházatyák tanúságtételei közé, mert az egyháztanítók nem feltétlenül a patrisztika korából származnak, és nem kevesen közülük a középkorban vagy az újkorban éltek: az ő tanúságtételeik a teológusok tanúságtételei közé tartoznak.

A 8. századtól a latin egyház 4 nagy egyháztanítója Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston, Szent Jeromos és Nagy Szent Gergely lett. Őket hivatalosan 1298-ban nyilvánították egyháztanítónak. Az egyházatyák közül a bizánci liturgikus könyvekben nagy egyháztanító Nagy Szent Vazul, Nazianzi Szent Gergely és Aranyszájú Szent János volt, akikhez Szent V. Piusz pápa 1568-ban még hozzátette Nagy Szent Atanázt. Ők a keleti egyház nagy egyháztanítói. Mellettük még egyháztanítóvá avatta Aquinói Szent Tamást. Az idők során az egyháztanítók száma 37-re emelkedett. A 37-ből 19 élt a nagy egyházszakadás előtt, akiket mind nyugaton, mind keleten tisztelnek. (Ők a táblázatban *-gal vannak megjelölve.) A 37 közül 27 származik nyugatról, és 10 keletről; 19 püspök, 31 pap, 1 diakónus, 1 szerzetes, 3 apáca, 1 világi nő; 26 európai, 3 afrikai, és 8 ázsiai.

A hivatalos listán kívül Spanyolországban még egyháztanító címmel illetik Ruspei Fulgentiust és Sevillai Szent Leandert is.

A szír-malabár katolikus egyházban egyháztanító a négy keleti és négy nyugati nagy egyháztanítókon kívül Szír Szent Efrém, Antiochiai Izsák, I. Leó pápa, Damaszkuszi Szent János, Alexandriai Szent Cirill, Jeruzsálemi Szent Cirill, Szent Epiphaniosz, Nüsszai Szent Gergely. A káld katolikus egyházban egyháztanító Szmürnai Szent Polükarposz, Antiochiai Eusztathiosz, Antióchiai Meletius, Jeruzsálemi Szent Sándor, Nagy Szent Atanáz, Nagy Szent Vazul, Alexandriai Szent Cirill, Nazianzoszi Szent Gergely, Nüsszai Szent Gergely, Aranyszájú Szent János, Konstantinápolyi Flaviánusz, Szíriai Szent Efrém, Niszibiszi Szent Jakab, Szerugi Szent Jakab, Örmény Izsák, Ninivei Szent Izsák és Szent Maruthas.

A bizánci liturgikus könyvekben nagy egyháztanító Nagy Szent Vazul, Nazianzoszi Szent Gergely, és Aranyszájú Szent János volt. A 9. század óta csak ezt a „három hierarchát és ökumenikus tanítót”, illetve Nagy Szent Atanázt és Alexandriai Szent Cirillt nevezik egyháztanítónak.

Az örmény egyház egyháztanítói: Szent Hierotheosz, Areopagoszi Szent Dénes, I. Szilveszter pápa, Nagy Szent Atanáz, Alexandriai Kürillosz, Szíriai Szent Efrém, Nagy Szent Vazul, Nazianzoszi Szent Gergely, Nüsszai Szent Gergely, Epiphaniosz, Aranyszájú Szent János, Jeruzsálemi Szent Cirill, és saját szentjeik Meszrop Mastoc, Szent Elizeus, Movszesz Horenaci, Filozófus Szent Dávid, Nareki Gergely, III. Nerses, Lambroni Nerses.

Az Asszír Keleti Egyházban egyháztanító: Tarzoszi Diodórosz, Mopszvesztiai Theodorosz, és Nesztoriosz.

Az evangélikusok ugyan nem használják az egyháztanító kifejezést, de Martin Lutherre „doktor”-ként utalnak.

• Magyar katolikus lexikon
• Karl Rahner - Herbert Vorgrimler: Teológiai kisszótár, Szent István Társulat, Budapest, 1980. ISBN 963-360-105-3 (Elektronikus változata a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban)
• Wikipedia: Doctor of the Church

• Egyházatyák