Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Vlatko Marković

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlatko Marković
2012-ben
2012-ben
Személyes adatok
Teljes névVladimir Marković
Születési dátum1937. január 1.
Születési helyBugojno, Jugoszláv Királyság
Halálozási dátum2013. szeptember 23. (76 évesen)
Halálozási helyZágráb, Horvátország
Állampolgárságjugoszláv
Magasság185 cm
Poszthátvéd
Junior klubok
IdőszakKlub
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1954–1956Jugoszlávia Iskra Bugojno
1956–1958Jugoszlávia Čelik Zenica
1958–1965Jugoszlávia Dinamo Zagreb104(2)
1966Ausztria Wiener SC5(0)
1966Belgium La Gantoise1(0)
1967Ausztria Wiener SC25(19)
1967–1968Ausztria Austria Wien6(4)
Válogatottság2
1958–1959Jugoszlávia Jugoszlávia U213(0)
1961–1962Jugoszlávia Jugoszlávia16(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1970–1973Jugoszlávia NK Zagreb
1971–1973Jugoszlávia Jugoszlávia U23
1973Belgium Standard Liège
1974–1976Franciaország OGC Nice
1977–1978Jugoszlávia Hajduk Split
1978–1980Jugoszlávia Dinamo Zagreb
1980–1981Franciaország OGC Nice
1983Jugoszlávia Dinamo Zagreb
1985–1986Ausztria Rapid Wien
1988–1989Ausztria Rapid Wien
1990–1991Jugoszlávia Dinamo Zagreb
1992Horvátország Dinamo Zagreb
1993–1994Horvátország Horvátország
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
1962. szeptember 30.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlatko Marković témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vlatko Marković (Bugojno, 1937. január 1.Zágráb, 2013. szeptember 23.[1]) jugoszláv válogatott horvát labdarúgó, hátvéd, edző, sportvezető. 1999 és 2012 között a Horvát labdarúgó-szövetség elnöke.

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatban

[szerkesztés]

Az Iskra Bugojno csapatában kezdte a labdarúgást. 1956 és 1958 között a Čelik Zenica labdarúgója volt. 1958 és 1965 között a Dinamo Zagreb csapatában játszott és két-két jugoszláv bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert az együttessel. A jugoszláv kupát három alkalommal nyerte el zágrábi csapattal: 1960-ban, 1963-ban és 1965-ben.

Az 1966–67-es idényben az osztrák Wiener SC labdarúgója volt és csatárként szerepelt. 30 mérkőzésen 19 gólt szerzett. Idény közben egy mérkőzésen a belga La Gantoise csapatában is pályára lépett, mint hátvéd. A következő idényben az Austria Wien csapatában fejezte be az aktív labdarúgást.

A válogatottban

[szerkesztés]

1958 és 1959 között három alkalommal szerepelt a jugoszláv U21-es válogatottban. 1961. május 7-én Belgrádban mutatkozott be a jugoszláv válogatottban Magyarország ellen. A találkozó 4–2-es magyar győzelemmel zárult. Tagja volt az 1962-es chilei világbajnokságon negyedik helyezést elért csapatnak, ahol a csapat legjobb játékosának választották. 1962. szeptember 30-án az NSZK ellen lépett utoljára pályára a jugoszláv csapatban. A mérkőzés 3–2-es nyugatnémet győzelemmel ért véget.

Edzőként

[szerkesztés]

Edzői diplomáját a zágrábi egyetemen szerezte. 1970-ben az NK Zagreb csapatánál kezdett edzőként tevékenykedni. 1971 és 1973 között a jugoszláv U23-as válogatottnál is dolgozott. 1973-ban a belga Standard Liège, 1974 és 1976 között a francia OGC Nice edzője volt. A nizzai csapattal az 1975–76-os idényben bajnoki ezüstérmet szerzett. 1977-ben hazatért. Egy idényen át a Hajduk Split, majd két idényen át a Dinamo Zagreb vezetőedzője volt. A Hajdukkal bajnoki bronzérmes (1977–78), a Dinamoval ezüstérmet (1978–79) és jugoszláv kupát nyert (1980). Az 1980–81-es idényre visszatért az OGC Nice együtteséhez. 1983-ban egy rövid ideig ismét a Dinamo Zagreb csapatánál tevékenykedett. 1985–86-os és 1988–89-es szezonokban az osztrák Rapid Wien vezetőedzője volt átmeneti időre. Először Otto Barićot, majd Hans Kranklt helyettesítette a kispadon. Barić a VfB Stuttgartnál próbált szerencsét, de idő előtt visszatért Bécsbe, míg Kranklnak még folyamatban volt az edzői szakképesítésének a megszerzése.[2][3] Az 1990-es évek elején két alkalommal ismét a Dinamo Zagreb szakmai irányítója volt. 1992–93-ban a horvát válogatott szövetségi kapitánya volt. Egy barátságos mérkőzésen ült a kispadon 1993. június 25-én, Zágrábban Ukrajna ellen, ahol 3–1-es horvát győzelem született.

Sportvezetőként

[szerkesztés]

1999. december 18-án választották a Horvát labdarúgó-szövetség elnökévé.[4] 2002-ben és 2006. decemberben 16-án újabb ciklusra elnökké választották.[5] Egyik kezdeményezője és támogatója volt a magyar-horvát pályázatnak a 2012-es Európa-bajnokságra.[1] 2012. május 15-én lemondott az elnök tisztéről.[6][7]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Játékosként

[szerkesztés]
YUG Jugoszlávia
YUG Dinamo Zagreb
AUT Austria Wien

Edzőként

[szerkesztés]
FRA OGC Nice
YUG Hajduk Split
YUG Dinamo Zagreb
AUT Rapid Wien

Források

[szerkesztés]
  1. a b Elhunyt Vlatko Marković
  2. rapidarchiv.at: Vlatko Marković edzői adatlapja
  3. rapidarchiv.at: '1988–89-es idény
  4. Vjesnik (19/12/1999) Unanimous support for Vlatko Marković Archiválva 2001. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
  5. Svi za Markovića, Sinovčić otišao (horvátul)
  6. Piše: I. Gojčeta utorak, 15.5.2012. 20:00: Četrnaest godina previše - Sport. Index.hr, 2012. május 15. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
  7. mobile.net.hr. Sportski.net.hr. [2013. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 6.)