Vlatko Marković
Vlatko Marković | |||||||||||||||||||||||||||||||||
2012-ben | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Vladimir Marković | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1937. január 1. | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Bugojno, Jugoszláv Királyság | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Halálozási dátum | 2013. szeptember 23. (76 évesen) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Halálozási hely | Zágráb, Horvátország | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | jugoszláv | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 185 cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | hátvéd | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság2 | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. 2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma: 1962. szeptember 30. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlatko Marković témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vlatko Marković (Bugojno, 1937. január 1. – Zágráb, 2013. szeptember 23.[1]) jugoszláv válogatott horvát labdarúgó, hátvéd, edző, sportvezető. 1999 és 2012 között a Horvát labdarúgó-szövetség elnöke.
Pályafutása
[szerkesztés]Klubcsapatban
[szerkesztés]Az Iskra Bugojno csapatában kezdte a labdarúgást. 1956 és 1958 között a Čelik Zenica labdarúgója volt. 1958 és 1965 között a Dinamo Zagreb csapatában játszott és két-két jugoszláv bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert az együttessel. A jugoszláv kupát három alkalommal nyerte el zágrábi csapattal: 1960-ban, 1963-ban és 1965-ben.
Az 1966–67-es idényben az osztrák Wiener SC labdarúgója volt és csatárként szerepelt. 30 mérkőzésen 19 gólt szerzett. Idény közben egy mérkőzésen a belga La Gantoise csapatában is pályára lépett, mint hátvéd. A következő idényben az Austria Wien csapatában fejezte be az aktív labdarúgást.
A válogatottban
[szerkesztés]1958 és 1959 között három alkalommal szerepelt a jugoszláv U21-es válogatottban. 1961. május 7-én Belgrádban mutatkozott be a jugoszláv válogatottban Magyarország ellen. A találkozó 4–2-es magyar győzelemmel zárult. Tagja volt az 1962-es chilei világbajnokságon negyedik helyezést elért csapatnak, ahol a csapat legjobb játékosának választották. 1962. szeptember 30-án az NSZK ellen lépett utoljára pályára a jugoszláv csapatban. A mérkőzés 3–2-es nyugatnémet győzelemmel ért véget.
Edzőként
[szerkesztés]Edzői diplomáját a zágrábi egyetemen szerezte. 1970-ben az NK Zagreb csapatánál kezdett edzőként tevékenykedni. 1971 és 1973 között a jugoszláv U23-as válogatottnál is dolgozott. 1973-ban a belga Standard Liège, 1974 és 1976 között a francia OGC Nice edzője volt. A nizzai csapattal az 1975–76-os idényben bajnoki ezüstérmet szerzett. 1977-ben hazatért. Egy idényen át a Hajduk Split, majd két idényen át a Dinamo Zagreb vezetőedzője volt. A Hajdukkal bajnoki bronzérmes (1977–78), a Dinamoval ezüstérmet (1978–79) és jugoszláv kupát nyert (1980). Az 1980–81-es idényre visszatért az OGC Nice együtteséhez. 1983-ban egy rövid ideig ismét a Dinamo Zagreb csapatánál tevékenykedett. 1985–86-os és 1988–89-es szezonokban az osztrák Rapid Wien vezetőedzője volt átmeneti időre. Először Otto Barićot, majd Hans Kranklt helyettesítette a kispadon. Barić a VfB Stuttgartnál próbált szerencsét, de idő előtt visszatért Bécsbe, míg Kranklnak még folyamatban volt az edzői szakképesítésének a megszerzése.[2][3] Az 1990-es évek elején két alkalommal ismét a Dinamo Zagreb szakmai irányítója volt. 1992–93-ban a horvát válogatott szövetségi kapitánya volt. Egy barátságos mérkőzésen ült a kispadon 1993. június 25-én, Zágrábban Ukrajna ellen, ahol 3–1-es horvát győzelem született.
Sportvezetőként
[szerkesztés]1999. december 18-án választották a Horvát labdarúgó-szövetség elnökévé.[4] 2002-ben és 2006. decemberben 16-án újabb ciklusra elnökké választották.[5] Egyik kezdeményezője és támogatója volt a magyar-horvát pályázatnak a 2012-es Európa-bajnokságra.[1] 2012. május 15-én lemondott az elnök tisztéről.[6][7]
Sikerei, díjai
[szerkesztés]Játékosként
[szerkesztés]- Világbajnokság
- 4. helyezett: 1962, Chile
- Vásárvárosok kupája (VVK)
- döntős: 1962–63
- Jugoszláv bajnokság
- Jugoszláv kupa
Edzőként
[szerkesztés]- Jugoszláv bajnokság
- Jugoszláv kupa
- győztes: 1980
- Osztrák bajnokság
- 2.: 1985–86
- Osztrák kupa
- döntős: 1986
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Elhunyt Vlatko Marković
- ↑ rapidarchiv.at: Vlatko Marković edzői adatlapja
- ↑ rapidarchiv.at: '1988–89-es idény
- ↑ Vjesnik (19/12/1999) Unanimous support for Vlatko Marković Archiválva 2001. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Svi za Markovića, Sinovčić otišao (horvátul)
- ↑ Piše: I. Gojčeta utorak, 15.5.2012. 20:00: Četrnaest godina previše - Sport. Index.hr, 2012. május 15. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- ↑ mobile.net.hr. Sportski.net.hr. [2013. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- Vlatko Marković adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
- Vlatko Marković Archiválva 2013. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben a fifa.com adatbázisában
- 1937-ben született személyek
- 2013-ban elhunyt személyek
- Jugoszláv labdarúgók
- Horvát labdarúgók
- Labdarúgóhátvédek
- A Dinamo Zagreb labdarúgói
- A Wiener SC labdarúgói
- A KAA Gent labdarúgói
- Az FK Austria Wien labdarúgói
- Az 1962-es világbajnokság labdarúgói
- Jugoszláv labdarúgóedzők
- Horvát labdarúgóedzők
- Horvát sporttisztviselők
- A Čelik Zenica labdarúgói