Renault R25

Renault R25
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Renault F1
Tervező	Pat Symonds Bob Bell
Előző	Renault R24
Következő	Renault R26
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas monocoque
Motor	Renault-Mecachrome RS25 3L V10 szívó
Váltó	Renault 6 sebességes félautomata
Tömeg	605 kg
Üzemanyag	Elf
Gumik	Michelin
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Renault F1
Pilóták	5. Fernando Alonso 6. Giancarlo Fisichella
Első verseny	2005-ös ausztrál nagydíj
Utolsó verseny	2005-ös kínai nagydíj
Futott versenyek	19
Győzelmek	8
Dobogós helyezések	18
Edzéselsőségek	7
Leggyorsabb körök	3

A Renault R25 egy Formula–1-es autó, amelyet a Renault F1 tervezett és versenyeztetett a 2005-ös Formula–1 világbajnokság során. Az alvázat Bob Bell, James Allison, Tim Densham és Dino Toso tervezte, Pat Symonds felügyelte az autó tervezését és gyártását, mint műszaki igazgató, Bernard Dudot pedig a motortervezést vezette. Az R25-ös megnyerte mind az egyéni, mind a konstruktőri bajnokságot, ami az első cím, amelyet francia licenccel versenyző autó szerzett a Matra MS80 1969-es diadala óta. Ez volt az első bajnoki cím, amelyet Renault-motorral versenyző Formula–1-es autó szerzett a Williams FW19 1997-es bajnoki címe óta,^[1] és az első Enstone-ban készült autó a Benetton B195 óta, amely bajnoki címet szerzett.

A szezon során az autó számos ponton lassabbnak bizonyult a McLaren MP4-20-nál, a győzelmek száma 8–10 volt a McLaren javára. A szezonban Fernando Alonso és Giancarlo Fisichella vezette az autókat. A megbízhatóság és a következetesség végül győzedelmeskedett, Alonso megszerezte az egyéni világbajnoki címet, többségében Fisichellát hátráltatták a műszaki problémák a szezonban, ő a világbajnoki pontverseny ötödik helyén zárt. Napjainkig ez volt az utolsó autó, amely V10-es szívómotorral szerzett világbajnoki címet.^[1] Győzelmével Alonso lett akkoriban minden idők legfiatalabb Formula 1-es világbajnoka,^[2] az ő rekordját Lewis Hamilton döntötte meg 2008-ban.^[3]

Ez az autó a Michelin első (és egyben utolsó előtti) bajnoki címét is megszerezte a Formula–1-be való visszatérése óta, mivel a 2006-os szezonban a Renault-val (az R26 2006-os specifikációjú autóval) ismét megnyerte a bajnoki címet, ami az utolsó volt a francia gumigyártó számára ezidáig, mivel 2006-ban kivonultak a Formula–1-ből. Az R25 volt 1991 óta az első konstruktőri bajnokságot megnyerő autó, amelyet nem Adrian Newey vagy Rory Byrne tervezett.

A 19 futam alatt 191 pontot, 8 győzelmet és 15 dobogós helyezést ért el a konstrukció, és 18 futam során mindössze kétszer maradt le teljesen a pontszerző helyekről (nem számítva az Egyesült Államok Nagydíját, ahol mindkét Renault-pilóta - az összes Michelin-abroncsos versenyzőtársukhoz hasonlóan - visszalépett a rajt előtt).^[4]

2020. december 11-én Alonso 15 év után először vezette az autót az abu-dzabi nagydíj hétvégéjén egy bemutató keretein belül. Az autó az eredeti Michelin barázdált abroncsok helyett Pirelli demo slick gumikat használt.^[5]

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	Pontok	Helyezés
2005	Renault	Renault RS25	M		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	TUR	ITA	BEL	BRA	JPN	CHN	191	1.
				Fernando Alonso	3	1	1	1	2	4	1	KI	NI	1	2	1	11	2	2	2	3	3	1
				Giancarlo Fisichella	1	KI	KI	KI	5	12	6	KI	NI	6	4	4	9	4	3	KI	5	2	4

1. ↑ ^{a b} Alonso győzött, a Renault is világbajnok (magyar nyelven). Autó-Motor, 2005. október 17. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
2. ↑ Fernando Alonso a legfiatalabb világbajnok! - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2005. szeptember 25. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
3. ↑ Hogyan lett Hamilton a Forma 1 legfiatalabb világbajnoka? (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
4. ↑ Renault R25 - F1technical.net. www.f1technical.net. (Hozzáférés: 2024. augusztus 13.)
5. ↑ Zoltán, Rozmán (2020. december 11.). „Videó: Alonso jól odalépett a 15 éves V10-es Renault-jának!” (magyar nyelven).