Pólyán
| Pólyán (Poľany) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Tőketerebesi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Ing.Bagonyi János | ||
| Irányítószám | 076 84 | ||
| Körzethívószám | 056 | ||
| Forgalmi rendszám | TV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 506 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 29 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 103 m | ||
| Terület | 18,51 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 21° 58′ 60″48.466667°N 21.983333°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 21° 58′ 60″48.466667°N 21.983333°E | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Bodrogmező vagy Pólyán (1899-ig Lelesz-Polyán, szlovákul: Poľany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]A Felső-Bodrogközben, Királyhelmectől 7 km-re északra, Lelesz és Szolnocska települések között, a Latorca bal oldalán.
Elnevezése
[szerkesztés]
Az első fennmaradt írásos forrásban 1214-ben Poylen alakban szerepelt.
Az első magyar hivatalos formáját 1905-ben szabályozták Bodrogmező formában, azelőtt a Lelesz-Polyán formát használták.[2] Az első bécsi döntést követően ismét a Bodrogmező hivatalos magyar formát használták.[3] A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták.[4]
A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[5] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek. Az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete értelmében a szlovákiai közigazgatásban használható magyar forma Pólyán (Ezt használják az önkormányzatok a magyar nyelvű érintkezésükben legalább 1999-től, amióta a korábbi kormányrendelet hatályos és ez szerepel többek között a helységnévtáblákon is).[6] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű.[7]
Története
[szerkesztés]1214-ben a leleszi alapítólevél „Poylen” alakban említi. 1369-ben „Polyan” néven bukkan fel írott forrásban. Várszög nevű határrészén állt 1404-ben egykori vára, amely a Csebi család tulajdonában állt. Nyoma sem maradt. A falunak 1557-ben 5 adózó portája volt. 1715-ben 21 ház nélküli és 12 lakott jobbágytelke létezett. 1787-ben 66 házában 475 lakos élt.
Határában fekszik a leleszi alapítólevélben (1214) is említett Puszta-Csernyő (Csernopolo) dombja, melyen a község református temetője található. Puszta-Csernyő lakosai a községet a 18. század végén hagyták el, beköltöztek Pólyánban és megépítették a református templomot.[8]
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLÁNY. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura a’ Leleszi Prépostság, lakosai többen ó hitüek, fekszik Leleszhez közel, mellynek filiája, határja ollyan, mint Leleszé, első osztálybéli.”[9]
A 18. század végéig a leleszi prépostság birtoka volt, amikor is a rendet feloszlatták. Ezután kincstári birtok. 1828-ban 101 házát és 758-an lakták. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polyána (Lelesz), magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Leleszhez 1/2 órányira: 78 romai, 427 g. kath., 302 ref. lak. Gör. kath. és ref. anyatemplom. 660 hold termékeny szántóföld. F. u. a leleszi prépostság. Ut. p. Ungvár.”[10]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogmező, azelőtt Leleszpolyán. Magyar kisközség a Latorcza völgyében. A leleszi premontrei prépostság ősi birtoka, mely az idők folyamán Polyan, Polyen, sőt Paylen néven is szerepelt. A premontrei rend eltörlése után a kincstárra szállt, de később a rend visszakapta a birtokát. Van 149 háza és 827 lakosa, kiknek nagyobb része gör.-kath. vallású. A községben gör.-kath. és ev. ref. templom van, melyeknek építési ideje ismeretlen. A falu postája és távírója Lelesz, vasúti állomása pedig Perbenyik. Ide tartozik a Vilhány nevű erdőőrlak.”[11]
1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.
Népessége
[szerkesztés]A falut 1910-ben 781-en, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták.
2001-ben 517-en lakták, ebből 429 magyar és 72 szlovák.
2011-ben 535 lakosából 403 magyar és 74 szlovák volt.
2021-ben 506 lakosából 105 (+13) szlovák, 375 (+21) magyar, 16 (+9) cigány, 1 ruszin, 2 egyéb és 7 ismeretlen nemzetiségű volt.[12]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Az 1794 és 1802 között épült klasszicista görögkatolikus templomban egy lényegesen régebbi – valószínűleg a 17. századból származó –, szép ikonosztáztion látható.[8] A templomot 1885-ben megújították.
- Református temploma 1823-ban épült klasszicista stílusban.
- Falunapját július utolsó vagy augusztus első hétvégéjén rendezi.
Gazdasága
[szerkesztés]Termelőszövetkezete 2002-ben csődbe ment. 2006-ban lakosságának egyötöde nyugdíjas, a munkanélküliségi ráta eléri az 50%-ot.
Testvértelepülések
[szerkesztés]Magyarországi testvérközsége Mikóháza 
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium rendelete határozta meg a hivatalos településnevet (Belügyi Közlöny X/6, 42 Zemplén vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása)
- ↑ Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1213 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása (95.351/1938 B.M. sz. rendelet).
- ↑ Popély Árpád 2017: Magyar nyelvhasználat a második világháború utáni Csehszlovákiában. In: Misad Katalin (szerk.): Kétnyelvűség térben és időben. Pozsony, 25.
- ↑ Új Szó 2022. július 26.
- ↑ Az 534/2011. sz. szlovák kormányrendelet melléklete, eredetileg a 221/1999-es kormányrendelet mellékletének módosítása.
- ↑ Veres István: Ógyalla lehet, Nemeskosút nem. Új Szó, LXIV. évf. 294. sz. (2011. december 21.) 3. o.
- ↑ a b Bogoly János - Regionális Múzeum Királyhelmec - e-mail: bogoly.janos@szm.sk
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
- ↑ ma7.sk
