Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Szokolya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szokolya
A falu műemlék református temploma
A falu műemlék református temploma
Szokolya címere
Szokolya címere		 Szokolya zászlaja
Szokolya zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásSzobi
Jogállásközség
PolgármesterNémethné Pintér Csilla (független)[1]
Irányítószám2624
Körzethívószám27
Népesség
Teljes népesség1940 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség30,74 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület59,05 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtájBörzsöny[3]
Földrajzi kistájBörzsönyi-kismedencék[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 52′ 02″, k. h. 19° 00′ 28″47.867281°N 19.007911°EKoordináták: é. sz. 47° 52′ 02″, k. h. 19° 00′ 28″47.867281°N 19.007911°E
Szokolya (Pest vármegye)
Szokolya
Szokolya
Pozíció Pest vármegye térképén
Szokolya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szokolya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szokolya (szlovákul: Sokoľa) község Pest vármegyében, a Szobi járásban.

Földrajz

[szerkesztés]

A Dél-Börzsönyben található.

Külterületi településrészei:

Királyrét

[szerkesztés]
Bővebben: Királyrét (Magyarország)

A falutól 4 km-re északra, a Börzsöny nyúlványai alatt, a Török-patak (Morgó-patak) völgyében fekszik a kedvelt kiránduló központ, Királyrét.

Királyrét a középkorban a királyok kedvelt vadászhelye volt. Az itteni Vár-hegy tövében kis tó tükre csillog. Itt, e tó partján egykor Mátyás király nejének, Beatrix királynénak fürdőhelye volt.

Később, évszázadok múltán az itteni rétre építette fel kastélyát Sierstoff gróf is, melyben ma kastélyszálló található.

Királyrétet egykor Szokolya-huta néven nevezték, ugyanis az itteni Vasbánya-hegyen vasércbányászat folyt.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve szláv eredetű, a szokol (sólyom) szóból származtatják. Az Árpád-korban feltételezhetően a király solymászai éltek itt.

Története

[szerkesztés]

Szokolya és környéke ősidők óta lakott hely volt, melyet a község határában található két földvár fennmaradt maradványai is bizonyítanak. Az egyik a Pap-hegy gerincén, a másik a Királyrét feletti Várhegyen található.

A hagyományok szerint az Árpád-korban már fennálló község lakosságát még Hont vezér telepítette erre a helyre. 1186-ban már említették nevét a korabeli oklevelekben Sokol néven. A települést a királyi udvarban szolgáló solymászok lakhelyének tartották.

A tatárjárás idején a település lakói rejtekhelyül itt pincéket vájtak, ezekből több még ma is megtalálható, közülük némelyik igen terjedelmes.

Egy 1263-ból fennmaradt oklevél szerint IV. Béla király bizonyos Szokol nevű templárius kolostorban békült ki a fiával, Istvánnal, László honti főesperes közbenjárására; azt azonban semmiféle följegyzés nem bizonyítja, hogy ez a Szokol a hontmegyei Szokolya községgel azonos. A falu határában ugyan állt egykor egy kolostor, ez azonban kétségkívül a pálosoké volt, mert ez a szerzetesrend egy időben birtokos volt itt, amit a község régi pálos eredetű temploma is igazol, amely ma a reformátusoké.

A Börzsöny tövében fekvő kis település viharosnak mondható történelme során a fennmaradt adatok alapján többször is gazdát cserélt.

A 14. és 15. században Zsigmond király, majd Albert király is az itteni bányák művelése céljából telepítettek le itt szászokat. Ezt bizonyítja a faluban őrzött 1598-ból fennmaradt pecsét is, amelyen a sárkányölő Szent György lovag alakja látható ezzel a körfelirattal: Sigilum S. Georgii de P(ago) Martnau. Csehországban, Sziléziában, Ostrava és a német határ közelében ma is megtalálható egy Martnau nevű település, melynek jelképe máig Szent György, akit lovon ülve, karddal a kezében ábrázolnak. Talán az ő őseik hozták magukkal régi falujuk jelképeként e pecsétet.

A településen ekkor már több évszázada folyt vasércbányászat és annak feldolgozása (vasolvasztás), amely virágkorát a 18. században, 1778 és 1792 között érte el. A régi, kimerített vasbányák nyomai a falu határában máig láthatók.

A község földesurai a 19. század elején az Esterházy család tagjai voltak, majd az 1900-as évek elején gróf Sierstorpff Henrik és Sándor lett itt a nagyobb birtokos.

A 20. század elején Hont vármegye Szobi járásához tartozott.

1910-ben 1842 lakosából 1793 magyar, 32 német volt. Ebből 566 római katolikus, 1173 református, 48 izraelita volt.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Seres István (független)[5]
  • 1994–1998: Seres István (független)[6]
  • 1998–2002: Seres István (független)[7]
  • 2002–2006: Bágyoni-Szabó György (független)[8]
  • 2006–2010: Gyurcsik Mihály (független)[9]
  • 2010–2014: Gyurcsik Mihály (független)[10]
  • 2014–2019: Némethné Pintér Csilla (független)[11]
  • 2019–2024: Némethné Pintér Csilla (független)[12]
  • 2024– : Némethné Pintér Csilla (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1810
1799
1889
2012
2003
1965
1940
2013201420182021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,4% németnek, 0,5% románnak, 0,3% szlováknak, 0,2% ukránnak mondta magát (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 34,7%, református 26,9%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 8,3% (23,7% nem nyilatkozott).[13]

2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% németnek, 0,4% cigánynak, 0,3% szlováknak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% görögnek, szerbnek és románnak, 3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 25,6% volt római katolikus, 17,3% református, 1,1% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,3% ortodox, 0,1% izraelita, 4,9% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 12,9% felekezeten kívüli (36,2% nem válaszolt).[14]

Vallási élet

[szerkesztés]

A községben három felekezet van jelen. A faluban élnek reformátusok és katolikusok is, és 1892-től működik egy baptista gyülekezet is.

Intézmények

[szerkesztés]

A községben található a Börzsöny Gyöngye Napköziotthonos Óvoda, valamint a Cseh Péter Általános Iskola. Orvosi rendelő, gyermekorvosi rendelő és gyógyszertár is üzemel. A településen üzemel a Sárkányölő Szent György idősek otthona.

Közlekedés

[szerkesztés]
Szokolya a 317-es számú (Kismaros – Szokolya – Királyrét) erdei vasútvonalon is megközelíthető

Kikapcsolódási lehetőségek

[szerkesztés]
Szokolya Kacár tanya
  • Szokolya ideális kiinduló vagy érkező pontja kerékpáros vagy gyalogtúráknak. A településen keresztül halad a K+ turistajelzés, valamint egyik végpontja a Z+ turistajelzésnek. Könnyen elérhető Királyrét, ahonnan a Börzsöny magasabb csúcsai is egyszerűen megközelíthetők. A települést érinti több, hagyományosan minden évben megrendezésre kerülő teljesítménytúra is.
  • Szokolyán is elhelyezték a Geocaching nevű GPS-alapú játék egyik geoládáját.
  • A Kacár tanya lehetőséget biztosít a magyar népi hagyományok ápolására, régi mesterségek megismerésére, a népi építészet bemutatkozására. A tanya a falu szélén, egy magaslaton terül el.
  • A Kacár tanyáról már látszik a Szent György Lovasudvar, ahol lovagolni lehet és megismerkedni a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel. Ha a Királyréti Erdei Vasút tal érkeznek, a Szokolya-Mányoki megállónál kell leszállni. Onnan tíz perc kellemes sétával elérhető.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Híres szülöttei

[szerkesztés]

Díszpolgárok

[szerkesztés]

A település díszpolgárai az alábbi személyek:[16]

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 11.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. ↑ Szokolya. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 10.)[halott link]
  5. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  7. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  8. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  9. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  10. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  11. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  12. ↑ Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 11.)
  13. ↑ Szokolya Helységnévtár
  14. ↑ Szokolya Helységnévtár
  15. ↑ a b A Kacár tanya weboldala. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  16. ↑ Archivált másolat. [2009. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 1.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szokolya&oldid=27476633”