Szerecsendió

Szerecsendió
Myristica fragrans
A magot vörös, tagolt magköpeny veszi körül [1]
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Magnoliidae Rend: Liliomfa-virágúak (Magnoliales) Család: Muskátdiófélék (Myristicaceae) Nemzetség: Myristica Faj: M. fragrans
Tudományos név
Myristica fragrans Houtt.
Szinonimák
Aruana silvestris Burm.f. Myristica amboinensis Gand. Myristica aromatica Sw. Myristica laurella Gand. Myristica moschata Thunb. Myristica officinalis L.f. Myristica philippinensis Gand. Palala fragrans (Houtt.) Kuntze
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szerecsendió témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szerecsendió témájú médiaállományokat és Szerecsendió témájú kategóriát.

A szerecsendió (Myristica fragrans) nemzetségének és családjának névadó, valamint típusfaja. Neve félrevezető, mert nem diófa és termése sem dió. Népi nevei: muskátdió, máciszdió.

A Fűszer-szigetekről — szűkebben a szigetvilág középső részén található Banda-szigetekről származik; magját arab kereskedők már a középkorban behozták Európába. Termesztésének monopóliumát sokáig a hollandok birtokolták; azt a britek csak 1753-ban törték meg. Hasonló éghajlaton már sokfelé termesztik — főleg Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron. Eközben több termesztett változata alakult ki

Ma a keleti szerecsendió (East Indian Nutmeg) fő termelői:

• Indonézia,

• Malajzia,

• India és

• Srí Lanka.

A nyugati szerecsendió (West Indian Nutmeg) fő exportőre Grenada.

Fa, illetve cserje — magassága elérheti a 15–20 métert. Ágrendszere terebélyes.

Levelei szórtan állnak. A legfeljebb 13 x 6 cm-es, elliptikus vagy visszás-tojásdad, kihegyezett levél válla ék alakban körülbelül 1,5 cm hosszú nyéllé keskenyedik. Az ép szélű, kopasz levéllemez színe sötétzöld és erősen fényes, fonáka fénytelen.

Sárga termős virágai 2-3 tagú csomókban nőnek a levelek hónaljából, a porzósak legfeljebb 20 virágú bugákban fejlődnek. A kis, harang alakú virágtakaró 3 húsos, krémfehér (ritkán vöröses), legfeljebb 1 cm hosszú lepellevélből áll; ezek felső negyede hátratörik.

A (9 cm hosszú, 7 cm széles) húsos, egymagvú termés lapított körte alakú tüsző, feltűnő hasi varrattal. Sima héja beérve sárgás- vagy barnászöld. A fehéressárga, mintegy 1,5 cm vastag, bő levű terméshúsban egyetlen elliptikus mag ül, és azt hálózatosan széthasadt, vastag hártyaszerű, barna vagy világító vörös magköpeny veszi körül. A maghéj barna, fás, mintegy 2 mm vastag. A barna, kemény magbél táplálószövetének struktúrája labirintusszerű. A magköpeny és a mag is erősen aromás.

Örökzöld, kétlaki. Egész évben teremhet. Termése a virágzás után 6 hónappal érik be, és ekkor alulról felfelé, két kopáccsal nyílik fel. A felnyílt termést kézzel szüretelik. Nedves-forró trópusi klímát igényel és csak 500 m magasság alatt tenyészik. A jó növekedéshez évi 2–3000 mm egyenletes eloszlású csapadékra és jól szellőző, humuszos talajra van szüksége.

Többnyire magról szaporítják. Főleg ültetvényeken termesztik; a betakarított termés nagy többségét exportálják.

Az arillust (szerecsendió-virágot) és a magot (szerecsendiót) egymástól elkülönítve szárítják. A magokat a károsító rovarok ellen hagyományosan mésztejbe merítik.

Kellemesen aromás, de erős fűszer, amit óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést. Európában a 16. század óta kedvelt.

Magva (nux mochata) a szerecsendió. A termésből kifejtett magot szárítva, egészben, vagy őrölve használjuk. Hús- és zöldséglevesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételek, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípőssé teheti a süteményt.

A szerecsendió-virág (macidis flos) valójában nem virág, hanem a termés húsától megszabadított (a magról leválasztott) magköpeny. Ezt nemcsak fűszernek használják, de ezenkívül kandírozva édességnek eszik és zselét is készítenek belőle.

Délkelet-Ázsiában a savanyú és összehúzó hatású terméshúsból sós vízzel kiáztatják a cseranyagokat, majd cukorral többször felfőzve kandírozzák és végül megszárítják. Mind a diót, mind a virágot használja még az élelmiszer- és likőr-, illatszeripar is. Drogpótló anyagként lereszelve és teának elkészítve főként börtönökben használatos. Ázsiában dohányhoz adagolva is szívják. Nagy olaj- és fehérjetartalmát felhasználva készítik belőle a vörösbarna, erős illatú muskátvajat.

Népszerűségét illóolajainak köszönheti; fő koponense a miriszticin. A magban 5–16 %, magköpenyben akár 15% illóolaj is lehet. Olajában monoterpének, pinenek, szabinén, kb. 13 % miriszticin, 5–7 % elemicin, szafrol, fenol, aromás éterek és lignanok találhatók.

A népi gyógyászatban emésztési zavarok ellen, szélhajtónak adják, zsíros olajával a fájó testrészeket dörzsölik be reuma ellen. Ismert afrodiziákum.

Kis adagban neurózis^[2] (hypochondria, fejfájás stb.), dysmenorrhoea^[3] esetén. Nagy adagban hallucinogén.^[4]

A nemzetség egy sor további fajának:

• M. malabrica Lam. (India),

• M. fatua Houtt. (Molukkák),

a M. scheffleri Warb. (Borneó) stb. termését használják pótlására, de ezek a pótlékok csekélyebb értékűek.

• 
  Szerecsendió termések a fán
• 
  Magját vörös, tagolt magköpeny borítja

• Terebess fűszerkalauz

• Myristica fragrans Houtt. Plants of the World Online