Réti legyezőfű

Réti legyezőfű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Rózsafélék (Rosaceae) Alcsalád: Rosoideae Nemzetség- csoport: Ulmarieae Nemzetség: Legyezőfű (Filipendula) Mill. (1754) Alnemzetség: Filipendula subg. Ulmaria Faj: F. ulmaria
Tudományos név
Filipendula ulmaria (L.) Maxim. (1879)
Szinonimák
Szinonimák Filipendula denudata (J.Presl & C.Presl) Fritsch Filipendula megalocarpa Juz. Filipendula ulmaria subsp. denudata (J.Presl & C.Presl) Hayek Filipendula ulmaria var. denudata (J.Presl & C.Presl) Maxim. Filipendula ulmaria var. glaberrima (Beck) Beck Filipendula ulmaria subsp. megalocarpa (Juz.) I.A.Shantser Filipendula ulmaria var. tomentosa (Cambess.) Maxim. Spiraea contorta Stokes Spiraea denudata J.Presl & C.Presl Spiraea filipendula var. tomentosa Cambess. Spiraea ulmaria L. Spiraea ulmaria var. denudata (J.Presl & C.Presl) Hayne Ulmaria denudata (J.Presl & C.Presl) Opiz Ulmaria glauca (Schultz) Fourr. Ulmaria pentapetala Gilib. Ulmaria quinqueloba Baumg. Ulmaria ulmaria (L.) Barnhart Ulmaria vulgaris Hill
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Réti legyezőfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Réti legyezőfű témájú médiaállományokat és Réti legyezőfű témájú kategóriát.

A réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó gyógynövényfaj. A franciák „a mezők királynéjának” hívják.

Holarktikus fajként csaknem egész Európában és Ázsia nyugati felén honos. Észak-Amerikába betelepítették. Magyarországon nem gyakori, de helyenként tömegesen fordul elő.

• Filipendula ulmaria subsp. picbaueri (Podp.) Smejkal

Szögletes, üreges, pirosan erezett szára mintegy 2 m magasra nő. Átellenes levelei összetettek, 2-5 pár fogazott és egyenlőtlen levélkéje van. Összemorzsolt levelei jellegzetes, fertőtlenítő szerre emlékeztető szagot árasztanak. Álernyőbe tömörült, édeskés illatú, 4–8 milliméter átmérőjű virágai a sárgásfehértől a krémszínűig változnak. Aszmagtermésében barna magok vannak.

Évelő. Nedves környezetben – mocsarakban, nyirkos talajú réteken, patak menti társulásokban – él, főleg a hegyvidékeken. Kertekbe is ültetik. Nyáron (júniustól augusztusig) virágzik.

Szalicilsav-származékainak köszönhetően gyulladásgátló, valamint elősegíti az izzadást. A flavonoidok, amelyek görcsoldó hatásúak, megkönnyítik az epe kiürülését. Szintén a flavonoidoknak, valamint a nagy mennyiségű káliumsóknak köszönhetően hatékony vízhajtó. Cseranyagai elősegítik az összehúzódást és a sebgyógyulást.

A növény influenza és lázas állapot kezelésére javasolt, enyhíti a fej- és fogfájást, csillapítja a köszvény és a reuma okozta kisebb ízületi fájdalmakat. Gyakran ajánlják a túlsúly okozta vizeletelválasztási zavarok kezelésére. A növény segít a sebek és fekélyek gyógyulásában is. Az aszpirin alapanyaga.

Jóllehet a réti legyezőfű nem mérgező, alapanyagai között szerepel a szalicil, ezért szalicil- vagy aszpirinérzékenyeknek ellenjavallt. Ezzel együtt sokfelé salátának fogyasztják.

Németországban és Skandináviában virágait illatosítónak a méhsörbe és a borba keverik.

• A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 
• D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 16.
• Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237-4935 ISBN 963-9367-66-4

• Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 90-91. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
• Filipendula ulmaria (L.) Maxim. Plants of the World Online