Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Speak & Spell (album)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Depeche Mode
Speak & Spell
stúdióalbum
Megjelent1981. október 5.
LP  · MC  · CD
Stílusszintipop
Nyelvangol
Hossz39:42
KiadóMute Records
ProducerDepeche Mode  · Daniel Miller
Depeche Mode-kronológia
Speak & Spell
(1981)		A Broken Frame
(1982)
Kislemezek az albumról
  1. "Dreaming of Me"
    Megjelent: 1981. február 20.
  2. "New Life"
    Megjelent: 1981. május 20.
  3. "Just Can't Get Enough"
    Megjelent: 1983. szeptember 9.
Sablon • Wikidata • Segítség
  • A Depeche Mode 1981-es Speak & Spell című nagylemezéről
Nem tudod lejátszani a fájlt?

A Speak & Spell című album a brit Depeche Mode debütáló stúdióalbuma, mely 1981. október 5-én,[1] más információk szerint október 29-én jelentetett meg a Mute Records. Ez volt a csapat egyetlen albuma, melyen Vince Clarke közreműködött. Az album sokkal könnyedebb hangvételű, mint későbbi albumaik.

Az album a 10. helyezést érte el az Egyesült Királyság albumlistáján, és bekerült a 2000-ben megjelent könyv, a "Minden idők legjobb 1000 albuma" közé, ahol a 991. helyet érte el.[2]

Előzmények

[szerkesztés]

Ez volt az egyetlen Depeche Mode album, melyen Vince Clarke közreműködött, mielőtt megalakította a Yazoo-t, majd később az Erasure-t.

Az album hangszínekben, és dallamokban is lényegesen könnyedebb, mint későbbi albumaik, mely nagyrészt Clarke írásainak tulajdonítható. Távozása után Martin Gore vette át a dalszerzői feladatokat, és a zenekar szinte minden anyagát ő írta. Az általa írt albumok jóval sötétebb témákat, és dallamokat mutattak be.

Amikor 2005-ben Simon Amstell interjút készített a Channel 4 nevű televízió Popworld című műsorában, Gore és Fletchter is azt nyilatkozták, hogy a "What's Your Name?" című dal volt minden idők legkevésbé kedvenc Depeche Mode daluk.

Kritikák

[szerkesztés]

A "Speak & Spell" album általában pozitív kritikákat kapott. A Record Mirror munkatársa méltatta a Depeche Mode okos egyszerűségét, és megjegyezte, hogy az album "sok csodálni valót, és kevés csalódást" hordoz magában. Megjegyezte továbbá, hogy a csapat fő készsége a művészet művészet nélküli megszólalásban rejlik. Az egyszerű szintetizátoros dallamok, Gahan dallamos, de nem drámai éneklése, és a lényegre törő, trükköktől mentes produkciók mind-mind segítenek elérni ezt a kikényszeríthetetlen hatást. Összességében úgy írja le, mint "a kényszeres táncdallamok bájos, pimasz gyűjteményét". Mike Stand (Smash Hits) ezt írta: A szintetizátorok, és a rágógumi hangzás úgy járnak együtt, mint a konzerv őszibarack és a Carnation, ezért a csapat slágereiben a dallam, a rendezetlen elektronika, és a szép hangok humanizáló harmoniában vannak. Paul Morley a New Musical Express munkatársa az albumot nagylelkű, buta, fogékony elektro-csiklandós poplemeznek írta le, aminek könyörtelen pörgőssége és elvtelen vidámsága ellenére bíztató, nem pedig elkeserítő. A zene elterelő vitalitása során arra a következményre jut, hogy a Depeche Mode gyorsan mozoghatna, messze fel, és távol attól, hogy enyhén szarkasztikus csilingeléseket alkosson.[3]

Paul Colbert (Melody Maker) úgy érezte, hogy a Depeche Mode "győztes közvetlenséggel" beszél, majd az albumot a "motiváció mozgató óriásának nevezte, amely minden izmot rávesz arra, hogy időben ugorjon a zenével együtt", ugyanakkor azonban kritizálta bizonyos dalok jelenlétét, mint például a "Nodisco" amely megismétli a korábbi gondolatokat, és érzéseket anélkül, hogy új nézeteket adna hozzá.[4] Rob White a Christchurch Press-től kevésbé volt pozitív az albummal kapcsolatban. Az album zenéjét azonnali popnak, eldobhatónak, és értékesnek nevezte, mint az örömteli hattyú a borítón...megjegyezve, hogy a dalok valójában elfújnak a széllel..ha nem lennének képesek véletlenül olyan dallamkampókat találni, amelyek minden tiltakozás nélkül magukkal sodornak. Nem utolsósorban végül unalmasnak nevezte az albumot.[5]

Az AllMusic retrospektív ismertetőjében Ned Raggett az albumot egyszerre konzervatív, funkcionális poplemeznek, és úttörő kiadványnak nevezte, és "hígítatlan örömnek" nevezte. Nitsuh Abebe a Pitchforktól azt mondta, hogy az album nem olyan stílusos futurizmust tartalmaz, hanem olyan tinédzserek boldog zajait, akik stílusos futurizmusnak hitték - elbűvölő komolysággal. 2005 januárjában a Spek & Spell az "esszenciális" albumok közé került a Mojo magazin "Depeche Mode + the Story of Electro-Pop különkiadásában.[6]

Értékelések
Értékelő Értékelés
AllMusic 4/5[7]
Pitchfork 7.5/10[8]
Record Mirror 5/5[9]
Rolling Stone 2.5/5[10]
The Rolling Stone album Guide 4/5[11]
Smash Hits 7/10[12]
Sounds 4.5/5[13]
Spin Alternative Record Guide 7/10[14]
Uncut 3/5[15]
The Village Voice C+[16]

2006-os újrakiadás

[szerkesztés]

Az albumot 2006. április 3-án adták ki újra (a Music for the Mass és a Violator című dallal együtt), a Mute kiadó kiterjedt Depeche Mode újrakiadási ütemtervének részeként. Ez a különleges kiadás dupla lemezes volt, amely tartalmazott egy hibrid SACD/CD-t és egy DVD-t. Ez a formátum öt formátumban tartalmazta az albumot – többcsatornás SACD, sztereó SACD, PCM sztereó CD, DTS 5.1 és Dolby Digital 5.1.

Az Egyesült Államokban az albumot 2006. június 2-án adták ki újra, azonban az amerikai változat csak CD-t tartalmazott, nem pedig a SAACD/CD hibridet, bár még mindig tartalmazott egy DVD-t, mely megegyezett az Európai kiadással, néhány szerzői jog kivételével, és logókkal.

Az újrakiadás némileg megőrizte az album eredetét, mely többnyire megegyezett a brit változattal. Az Észak-Amerikai kiadás kibővült néhány olyan dallal, melyet még soha nem adtak ki ott. Például a "New Life" eredeti változat, nem pedig a remix került fel, vagy az "I Once Wish I Was Dead" című dal. A kiadvány végén szerepel az első Depeche Mode dal, a "Dreaming of Me", mely nem szerepelt az eredeti kiadáson. Az Egyesült Királyságban megjelent eredeti CD négy bónusz dala kimaradt az újra kiadott CD-ről, de a DVD-n rajta volt.

A DVD tartalmaz egy 28 perces domunentumfilmet is az album elkészítéséről melynek a Depeche Mode: 1980-1981 (Do We Really Have to Give Up Our Day Jobs?) a címe. Továbbá interjúkat tartalmaz a csapattal, köztük Vince Clarke-val is, és más releváns munkatársakkal, mint pl. Daniel Miller. Illetve különféle fellépések is láthatóak, a Top of the Pops adáson túl az első fellépésükről is 1981-ből a "New Life" című dallal. A Speak & Spell turnéről készült régi BBC felvételek is helyet kaptak a DVD-n.

Az újra maszterelt album limitált kiadású bakeliten is megjelent 2007 márciusában.

Számlista

[szerkesztés]
Első oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. New LifeVince Clarke 3:43
2. I Sometimes Wish I Was DeadVince Clarke 2:16
3. PuppetsVince Clarke 3:55
4. Boys Say Go!Vince Clarke 3:03
5. NodiscoVince Clarke 4:11
6. What's Your Name?Vince Clarke 2:41
Második oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. PhotographicVince Clarke 4:44
2. "Tora! Tora! Tora!"Martin Gore 4:34
3. Big Muff (instrumental)Martin Gore 4:20
4. Any Second Now (Voices)Vince Clarke 5:10
5. Just Can't Get EnoughVince Clarke 3:40
  • A „Dreaming of Me” (Fade Out Version) dal az „I Sometimes Wish I Was Dead” helyére lép az eredeti német hanglemez kiadásokon, és CD-n.
Bónusz dalok az 1988-as újrakiadáson
# Cím Hossz
11. Dreaming of Me (cold end version) 4:03
12. Ice Machine (cold end version) 4:05
13. Shout! 3:46
14. Any Second Now 3:08
15. Just Can't Get Enough (schizo mix) 6:41
  • A "Shout!" (a "New Life" kislemez B. oldaláról) CD-n és az összes későbbi kiadáson "Shout" néven szerepel, felkiáltójel nélkül.
  • A "Dreaming of Me" és "Ice Machine" című dalok CD-n található verziói megegyeznek a 7" inches kislemezen található "cold end" verzióival. Ezzel szemben az amerikai CD újrakiadásán a "fading out" verziók szerepelnek.
Amerikai CD és LP változat
# Cím Hossz
1. New Life (remix) 3:56
2. Puppets 3:57
3. Dreaming of Me (fade out version) 3:42
4. Boys Say Go! 3:04
5. Nodisco 4:13
6. What's Your Name? 2:41
7. Photographic 4:58
8. Tora! Tora! Tora! 4:24
9. Big Muff 4:21
10. Any Second Now (Voices) 2:33
11. Just Can't Get Enough (schizo mix) 6:41
2006-os Gyűjtői kiadás (CD)
# Cím Hossz
1. New Life (remix) 3:46
2. I Sometimes Wish I Was Dead 2:18
3. Puppets 3:56
4. Boys Say Go! 3:08
5. Nodisco 4:15
6. What's Your Name? 2:45
7. Photographic 4:43
8. Tora! Tora! Tora! 4:38
9. Big Muff 4:24
10. Any Second Now (Voices) 2:35
11. Just Can't Get Enough 3:44
12. Dreaming of Me (cold end version) 4:03
  • A CD egy hibrid SACD/CD többcsatornás SACD réteggel van ellátva.
2006-os Gyűjtői kiadás (DVD)
# Cím Hossz
1. Depeche Mode: 1980–81 (Do We Really Have to Give Up Our Day Jobs?)" (rövidfilm) 28:24
2. New Life 3:46
3. I Sometimes Wish I Was Dead 2:18
4. Puppets 3:56
5. Boys Say Go! 3:08
6. Nodisco 4:15
7. What's Your Name? 2:45
8. Photographic 4:43
9. Tora! Tora! Tora! 4:38
10. Big Muff 4:24
11. Any Second Now (Voices) 2:35
12. Just Can't Get Enough 3:44
13. Dreaming of Me (cold end version) 4:03
  • A CD-hez tartozó DVD a Speak & Spell anyagát tartalmazza DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo-val ellátva, bónuszokkal ellátva (lásd lejjebb)
További dalok
# Cím Hossz
14. Ice Machine (cold end version) 4:05
15. Shout! 3:46
16. Any Second Now 3:08
17. Just Can't Get Enough (schizo mix) 6:44

Közreműködtek

[szerkesztés]

Slágerlista

[szerkesztés]

Heti összesítés

[szerkesztés]
1981–1982 összesítés: Speak & Spell
Slágerlista (1981–1982) Legmagasabb
helyezés
 Ausztrália Australian Albums (Kent Music Report)[17] 28
 Németország (Offizielle Top 100)[18] 49
 Új-Zéland (Recorded Music NZ Top 40 Albums)[19] 45
 Spanyolország Spanish Albums (AFYVE)[20] 26
 Svédország (Sverigetopplistan Top 60 Albums)[21] 21
 Egyesült Királyság (UK Albums Chart)[22] 10
 Egyesült Királyság UK Independent Albums (MRIB)[23] 1
 USA Billboard 200[24] 192

2006 heti összesítés: Speak & Spell
Slágerlista (2006) Legmagasabb
helyezés
 Olaszország (FIMI Album Top 20)[25] 99

Év végi összesístés

[szerkesztés]
Év végi összesítés: Speak & Spell
Slágerlista (1982) Helyezés
 Egyesült Királyság UK Albums (BMRB)[26] 77

Minősítések

[szerkesztés]
Eladások, minősítések Speak & Spell
Régió Minősítés Eladott példányszám
Németország (BVMI)[27] arany 250 000^
Svédország (GLF)[28] arany 50 000^
Egyesült Királyság (BPI)[29] arany 100 000^

^ Kiszállítási példányszámok kizárólag a minősítés alapján.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Depeche Mode: The Archives (Speak And Spell). DepecheMode.com . (Hozzáférés: 2015. március 22.)
  2. ↑ Rocklist. (Hozzáférés: 2018. július 22.)
  3. ↑ Morley, Paul. Depeche Mode: Speak & Spell (1981. november 7.) 
  4. ↑ Colbert, Paul. Talking Hook Lines (1981. október 31.) 
  5. ↑ White, Rob. „Pick Up the Beat, Shuffle Your Feet”, The Press , 1981. december 26. 
  6. ↑ Black, Johnny. Depeche Mode: Speak & Spell, Depeche Mode + the Story of Electro-Pop, 52–53. o. (2005) 
  7. ↑ Raggett, Ned: Speak & Spell – Depeche Mode. AllMusic . (Hozzáférés: 2011. június 25.)
  8. ↑ Abebe, Nitsuh: Depeche Mode: Speak & Spell / Music for the Masses / Violator. Pitchfork , 2006. július 20. (Hozzáférés: 2020. december 14.)
  9. ↑ Sunie. Depeche Get in the Mode, 18. o. (1981. november 7.) 
  10. ↑ Fricke, David. Speak & Spell (1982. május 13.) 
  11. ↑ Sheffield, Rob. Depeche Mode, The New Rolling Stone Album Guide, 4th, New York: Simon & Schuster, 229–30. o. (2004). ISBN 0-7432-0169-8 
  12. ↑ Stand, Mike. Depeche Mode: Speak and Spell, 25. o. (1981. november 12.) 
  13. ↑ Page, Betty. Pretty Boys on the Corner (1981. december 19.) 
  14. ↑ Sheffield, Rob. Depeche Mode, Spin Alternative Record Guide. New York: Vintage Books, 108–09. o. (1995). ISBN 0-679-75574-8 
  15. ↑ Dalton, Stephen. Enjoy the Silence: 20 Years of Depeche Mode Albums, 66. o. (2001. május 1.) 
  16. ↑ Christgau, Robert. „Christgau's Consumer Guide”, The Village Voice , 1982. március 9. (Hozzáférés: 2014. január 5.) 
  17. ↑ Kent, David. Australian Chart Book 1970–1992, illustrated, St Ives, N.S.W.: Australian Chart Book, 88. o. (1993). ISBN 0-646-11917-6 
  18. ↑ "Depeche Mode – Speak & Spell" (német nyelven). GfK Entertainment Charts.
  19. ↑ "Depeche Mode – Speak & Spell". Charts.org.nz. Hung Medien.
  20. ↑ Salaverrie, Fernando. Sólo éxitos: año a año, 1959–2002, 1st (spanyol nyelven), Madrid: Fundación Autor/SGAE (2005. szeptember 1.). ISBN 84-8048-639-2 
  21. ↑ "Depeche Mode – Speak & Spell". Swedishcharts.com. Hung Medien.
  22. ↑ "19811108 Top 40 Official UK Albums Archive | Official Charts". UK Albums Chart. The Official Charts Company.
  23. ↑ Lazell, Barry. Depeche Mode, Indie Hits 1980–1989: The Complete U.K. Independent Charts (Singles & Albums). Cherry Red Books (1997). ISBN 0-95172-069-4 
  24. ↑ "Depeche Mode Chart History (Billboard 200)". Billboard.
  25. ↑ "Depeche Mode – Speak & Spell". Italiancharts.com. Hung Medien.
  26. ↑ The Top 100 UK Albums, Chart File Volume 2. London: Virgin Books, 82–83. o. (1983). ISBN 0-907080-73-1 
  27. ↑ Gold-/Platin-Datenbank (Depeche Mode; 'Speak and Spell') (német nyelven). Bundesverband Musikindustrie
  28. ↑ Guld- och Platinacertifikat − År 1987−1998 (svéd nyelven) (PDF). IFPI Sweden, 1991. január 21.
  29. ↑ British album certifications – Depeche Mode – Speak and Spell. Brit Hanglemezgyártók Szövetsége, 1981. december 1. (Hozzáférés: 2022. február 16.)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Speak_%26_Spell_(album)&oldid=26693811”