Normalizáló állandó
A normalizáló állandó koncepciója a valószínűségszámítás és a matematika egyes területeiről származik.
Meghatározás
[szerkesztés]A normalizáló állandó egy konstans, mellyel megszorozva egy sehol-sem-negatív függvény, annak görbe alatti területe 1 lesz. Más szavakkal a normalizáló konstans az egységnyi integrálértéket biztosítja. Például ezzel előállítható a sűrűségfüggvény, vagy a tömegfüggvény.[1][2]
Példák
[szerkesztés]Ha például definiáljuk a:
- függvényt, akkor kapjuk:
Ha függvényt a következőképpen definiáljuk:
akkor
függvény a sűrűségfüggvény.[3] Ez a standard normális eloszlás sűrűsége (a standard azt jelenti, hogy a középérték=0, a szórásnégyzet=1). A konstans a függvény normalizáló állandója. Hasonlóképpen:
és így:
a valószínűségi tömegfüggvény a nem negatív egészek tartományában.[4] Ez a Poisson-eloszlás tömegfüggvénye λ várható értékkel. A Boltzmann-eloszlás parametrizált normalizáló állandója központi szerepet játszik a statisztikus mechanikában. Ebben a kontextusban normalizáló állandót partíció függvénynek hívják.
Nem sztochasztikus folyamatokkal kapcsolatos felhasználás
[szerkesztés]Az Legendre-polinomok jellemezhetők ortogonalitással, tekintettel az egyenletes mérésre a [-1,1] intervallumban. Az a szorzótényező, mellyel 1 értékűvé válik a polinom, az a normalizáló állandó. Ortonormális függvények is normalizálhatók:
tekintettel egy belső szorzatra: <f, g>.
Az 1/√2 konstans segítségével létrehozhatók hiperbolikus függvények ( hiperbolikus szinusz és a hiperbolikus koszinusz) a hiperbolikus háromszög oldalaiból.
Irodalom
[szerkesztés]- Solt György: Valószínűségszámítás. (hely nélkül): Műszaki könyvkiadó. 2006.
- Ketskeméty László: Valószínűségszámítás tömören. (hely nélkül): Aula Kiadó. 2009. ISBN 9789639698215
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Eloszlásfüggvény
- Poisson-eloszlás
- Partíció függvény
- Valószínűségszámítás
- Sűrűségfüggvény
- Statisztika
- Matematika
- hiperbolikus háromszög
- Legendre-polinomok