Mariner–5

Mariner–5
Űrügynökség	Jet Propulsion Laboratory
Gyártó	Jet Propulsion Laboratory
Típus	űrszonda mesterséges bolygó
Indítás dátuma	1967. június 14.
Indítás helye	Cape Canaveral Launch Complex 12
Hordozórakéta	Atlas SLV-3 Agena-D
Tömeg	244,9
COSPAR azonosító	1967-060A
SCN	02845
Sablon • Wikidata • Segítség

Mariner–5 az amerikai Mariner-program ötödik űrszondája, sikeres Vénusz-szonda.

A NASA 1967-ben az indítási ablakban állította pályára. Eredetileg a Mariner 4 tartalék űrszondájaként építették. Mivel a Mariner 4 sikeresen teljesítette a marsi küldetését, ezért némi átalakítás után a Vénusz felé indították. Fő cél a Vénusz légkörének és környezetének vizsgálata.

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–5; Mariner E/Venus 67–2; COSPAR: 1967-060A. Kódszáma: 2845.

1967. június 14-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Vénusz közelébe kerülhessen.

Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 1,27, magassága nyitott állapotban 5,49 méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Az űregység teljes tömeg 244,9. A súly többi részét a vázszerkezet, a napelemek (4 darab, 4,5 négyzetméter felületű, 17 640 szilícium sejt), az éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok, az adóantennák (egy |2,9 méteres kőrsugárzó és egy 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna) és egyéb segédberendezések tették ki. Belső hőmérsékletének állandóságát hőszabályozók biztosították. Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható. A szonda vonatkozási pontjai a Nap, a Föld és a Canopus csillag volt. Repülés közben a mérőműszerek a sugárzásmérők kivételével folyamatosan működtek.

Június 20-án pályakorrekciót hajtottak végre. Október 19-én 4094 kilométernyire közelítette meg a bolygót. A Föld távolsága ekkor 340 millió kilométer volt. A megközelítés után a szonda Nap körüli, heliocentrikus pályára állt. Az aktív kapcsolatot 1967. december 4-én megszűnt. Méréseinek köszönhetően jelentősen pontosították a Vénusz tömegét és a csillagászati egységét.

Technikai fejlődésnek megfelelően műszerei érzékenyebbek, pontosabbak voltak.

• ultraibolya fotométerek három színben,
• mikrohullámú radiométer – a Vénusz hőmérsékletének mérésére.
• vörös tartományban mérő spektrométer a felhőzet vizsgálatára.
• háromtengelyű magnetométer a Vénusz mágneses terének mérésére.
• ionozáló kamra és három Geiger–Müller-számláló a nagy energiájú sugárzások mérésére.
• plazmadetektor – a Napból érkező töltött részecskék analizálására.

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

A Wikimédia Commons tartalmaz Mariner–5 témájú médiaállományokat.

• Mariner-5. (Hozzáférés: 2010. július 27.)^{[halott link]}
• Mariner–5. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
• Mariner–5. nasa.gov. [2014. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 21.)