Manchester City FC

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Manchester City
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Manchester City Football Club
Becenév	Citizens, Égszínkékek, City
Székhely	Manchester, Anglia
Alapítva	1880 (West Gorton (St. Marks) néven)
Klubszínek
Stadion	Etihad Stadion
Vezetőedző	Josep Guardiola
Elnök	Khaldoon Al Mubarak
Bajnokság	Premier League
Nemzeti sikerek
Bajnok	10 alkalommal
Kupagyőztes	7 alkalommal
Szuperkupa-győztes	7 alkalommal
Ligakupa-győztes	8 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL	1 alkalommal
KEK	1 alkalommal
UEFA-szuperkupa	1 alkalommal
FIFA-klubvilágbajnokság	1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés	Alan Oakes (680)[1]
Legtöbb gól	Sergio Agüero (260)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Jelenlegi szezon
2023–24-es szezon
Hivatalos honlap
Manchester City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Manchester City témájú médiaállományokat.

A Manchester City Football Club az angol legfelső osztályban (Premier League) játszó manchesteri labdarúgóklub. 1880-ban alapították West Gorton (St. Marks) néven, a klub neve 1887-ben Ardwick AFC lett, mai nevét 1894-ben kapta.

Tízszer nyerte meg az angol bajnokságot. Hétszer lett FA-kupa-győztes, nyolcszor Ligakupa-győztes, valamint hétszer Szuperkupa-győztes. Nemzetközi porondon pedig egyszer-egyszer sikerült a csúcsra érni az UEFA-bajnokok ligájában, valamint a Kupagyőztesek Európa-kupájában, csakúgy egyszer az UEFA-szuperkupában és a FIFA-klubvilágbajnokságon is.

Az egyetlen angol csapat, amelynek sikerült elérni a 100 pontot, a 2017-18-as bajnokságban. A következő szezonban pedig, szintén egyedüli klubként sikerült megszerezni mind a négy nemzeti trófeát: PL, FA-kupa, Ligakupa, Szuperkupa. A 2022-23-as szezonban sikerült a csapatnak a triplázás második angol klubként: Bajnokok, FA-kupa-győztesek és UEFA-bajnokok ligája-győztesek lettek. Ezek mellett az első angol klub lett, amely öt trófeát nyert egy naptári évben, az UEFA-szuperkupával és a FIFA-klubvilágbajnoksággal kiegészülve.

Egyik sikeres időszaka az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje volt, amikor Joe Mercer menedzser csapata Malcolm Allison vezényletével számos trófeát gyűjtött be, és olyan játékosaik voltak, mint Colin Bell és Francis Lee. Az ezt követő évtizedekben inkább a másik manchesteri klub, a Manchester United csillogott, a Manchester Cityre pedig nehéz idők jártak – 1976-tól a 2000-es évekig semmilyen komoly eredményük nem volt. A mélyponton három éven belül kétszer is kiestek az 1990-es években és egy évet a bajnokság harmadik osztályában voltak kénytelenek tölteni. Azóta azonban visszakerültek a legjobb klubok osztályába. A Manchester Citynek (csakúgy mint a Manchester Unitednek) nagy hagyományos rajongótábora van: otthon több mint ötvenezer néző előtt szoktak játszani a Etihad Stadionban.

A 2010-es években kezdett el egyre jobb lenni a Manchester City, 2014-től 2023-ig hatszor lettek bajnokok. 2021 és 2023 között szerzett bajnoki címeikkel a City mindössze a második csapat lett a Manchester United után (kétszer: 2007–2009 és 1999–2001), akik sorozatban háromszor lettek angol bajnokok a Premier League-érában. A 2023–2024-es bajnoki címükkel ezt a sorozatot négy címre növelték, ami a legtöbb az angol labdarúgás történetében.

A Manchester Cityt West Gorton (St Mark's) néven 1880-ban alapította Anna Connel és a St. Mark's templom két gondnoka, akik Manchester Gorton nevű kerületében, egy vasgyárban is együtt dolgoztak. 1887-ben a gárda új pályára, a Hyde Roadra költözött, mely a város Ardwick nevű részén volt, keletre a központtól. A csapat új neve Ardwick AFC lett. 1892-ben alapító tagjai lettek a Labdarúgó Liga másodosztályának. Az 1893–94-es idényben anyagi gondjaik támadtak, ami miatt újraalakultak Manchester City FC néven.

A City első sikerét 1899-ben érte el, amikor megnyerte a másodosztályt, így feljutott az élvonalba. 1904. április 23-án megnyerték első komolyabb trófeájukat, mikor a Bolton Wandererst 1–0-ra verték az FA-kupa döntőjében. A duplázáshoz sem sok kellett volna, hiszen a bajnokságban másodikok lettek. Nem sokkal a kupasiker után a csapat büntetést kapott, mivel az Angol Labdarúgó-szövetség által meghatározott összegnél nagyobb fizetést adtak néhány játékosuknak. 1906-ban 17 játékost tiltottak ki a Kékektől, köztük Billy Meredith-et is, aki a város másik csapatához, a Manchester Unitedhez igazolt. 1920-ban egy tűzvészben elpusztult a Hyde Road főlelátója, így a klub 1923-ban átköltözött a Maine Roadra.

Az 1930-as években a manchesteriek egymás után kétszer is bejutottak az FA-kupa fináléjába. 1933-ban vereséget szenvedtek az Evertontől, de egy évvel később legyőzték a Portsmouth-t. 1937-ben megnyerték első bajnoki címüket, de rögtön a következő szezonban kiestek, bár minden csapatnál több gólt szereztek. Az 1950-es években szintén két egymást követő FA-kupa-döntő következett, melyek közül az elsőt elvesztette, a másodikat megnyerte a City csakúgy, mint 20 évvel korábban. 1955-ben a Newcastle United volt az ellenfél, 1956-ban pedig a Birmingham City. Utóbbit 3–1-re verte a csapat úgy, hogy Bert Trautmann kapus törött nyakkal játszott.

1963-ra ismét a másodosztályban találta magát a gárda, 1965 januárjában a Swindon Town elleni meccsükre mindössze 8015 néző volt kíváncsi, ez máig élő negatív rekord. Nyáron Joe Mercerre és segédjére, Malcolm Allisonra bízták a csapat irányítását. Első szezonjában Mercer feljuttatta a Cityt az élvonalba és tehetséges játékosokat igazolt, például Mike Summerbee-t és Colin Bellt. Az 1967/68-as idényben aztán megnyerték második bajnoki címüket, azzal, hogy a szezon utolsó napján 4-3-ra verték a Newcastle Unitedet. 1969-ben ismét megnyerték az FA-kupát, így a következő idényben indulhattak a KEK-ben, melyet a Górnik Zabrze elleni bécsi döntőn meg is nyertek. A Ligakupát is hazavihették, amivel az övék lett a második csapat, mely egy szezonon belül nemzetközi és hazai trófeát is nyert.

A trófeákért való küzdelem az 1970-es években is folytatódott, kétszer másodikok lettek a bajnokságban, 1974-ben pedig bejutottak a Ligakupa-döntőbe, de ott kikaptak. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1973–74-es idény végén jött el a City számára. Ekkor a nagy rivális Manchester Unitednek győznie kellett volna, hogy elkerülje egy kiesést, de éppen egy korábbi Vörös Ördög, Denis Law gólja ejtette ki őket. Utolsó nagy trófeájukat 1976-ban nyerték, amikor a Newcastle United elleni győzelemmel elhódították a Ligakupát.

Az 1960-as és 1970-es évek sikereihez képest a jövő visszaesést hozott a klub számára. 1979-ben Malcolm Allison lett a menedzser, aki nagy összeget költött új játékosokra, például Steve Daley-re, de egyikük sem vált be. A vezetőedzők folyamatosan váltakoztak, csak az 1980-as években hét különböző mester ült a kispadon. 1980-ban ugyan bejutottak az FA-kupa döntőjébe, de kikaptak a Tottenham Hotspur elleni megismételt találkozón. 1983-ban és 1987-ben is kiestek az élvonalból. 1989-es visszajutásuk után ötödikként végeztek a Division One-ban, ekkor Peter Reid volt a mesterük. Távozása után azonban ismét romlott a manchesteriek formája. 1992-ben alapító tagjai lettek a Premier League-nek, majd 1996-ban kiestek. Két szezonnal később elérték történetük legrosszabb pontját, ők lettek az első nemzetközi sikereket elért csapat, mely kiesett a harmadosztályba.

A kiesés után az új elnök, David Bernstein nagyobb pénzügyi fegyelmet követelt meg, mivel elég kaotikus állapotok uralkodtak a pénzügyeket illetően. A City első próbálkozásra visszajutott a másodosztályba, a rájátszás döntőjében a Gillinghamet verték. Ezt követően zsinórban másodszor is feljutottak, de a Premier League még túl erősnek bizonyult nekik és 2001-ben kiestek. Az új idény kezdete előtt Kevin Keegan vette át a gárda irányítását. A 2001–02-es idényben megnyerték a másodosztályt, közben klubrekordnak számító pontot szereztek és gólt lőttek.

A 2002/03-as szezon volt az utolsó, melyet a Kékek a Maine Roadon töltöttek. Közben 3-1-re verték a Manchester Unitedet, ez volt az első győzelmük a rivális csapat felett 13 éve. Majd az UEFA-Kupába is bekerültek a Fair Play-táblázaton elért jó eredményük miatt. A szezon után átköltöztek a City of Manchester Stadionba.

2005 márciusában Keegan elhagyta a csapatot, helyére Stuart Pearce érkezett, akivel az utolsó nyolc meccsen nem szenvedtek vereséget és majdnem kijutottak az európai porondra is. A 2005–06-os évadot remekül kezdték és novemberig az első hatban voltak, de aztán rendkívül rossz formába kerültek és mindössze a 15. helyet szerezték meg.

A 2006–07-es idényben a csapat legnagyobb gondja a gólszerzéssel volt, hazai pályán mindössze 10-szer találtak be, ami új negatív rekord. Ezt követően kirúgták Pearce-t és a szakmai stáb nagy részét.

2007 júliusában a korábbi angol szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson lett a City menedzsere. Első három meccsüket – köztük egy Manchester United ellenit is – sorozatban megnyerték, úgy, hogy nem kaptak gólt, de mindkét jó sorozat megszakadt az Arsenal ellen. Sorozatban 10 hazai meccset nyertek meg, a sorozat az augusztus 15-i Derby County elleni sikerrel kezdődött és a Tottenham elleni december 18-i Ligakupa-vereséggel ért véget. Ezt követően ismét megverték a Unitedet, de az eredmények visszaestek. Két meccsel a szezon vége előtt az elnök elárulta, hogy szeretne megválni Erikssontól, ez nem tetszett a szurkolóknak, de 2008. június 2-án megtörtént. A Kékek végül kilencedikek lettek, de bejutottak az UEFA-kupába, amiben ismét a Fair Play-táblázat segített nekik.

2008 nyarán a klubnak új tulajdonosa lett, amivel a Manchester City a világ leggazdagabb futballcsapatává vált. Ez lehetővé tette már a szezon előtt olyan játékosok igazolását, mint a korábban innen eligazoló Shaun Wright-Phillips, Vincent Kompany vagy Robinho. Az új edző Mark Hughes lett, akinek azonban nem lett túl sikeres a szezonja, mindössze tizedik lett a City, de az UEFA-kupában viszonylag sokáig meneteltek, a negyeddöntőben estek ki. De a téli és a következő szezon előtti igazolások (pl. Shay Given, Kolo Touré, Joleon Lescott, Nigel de Jong, Emmanuel Adebayor, Carlos Tévez, Adam Johnson) a 2009-2010-es szezon kezdésénél erősen éreztették a hatásukat: az első 4 meccset úgy nyerték meg, hogy gólt sem kaptak, majd megverték az Arsenalt (4-2). Ezt a sorozatot a városi rivális állította meg egy parádés meccsen (Michael Owen a 96. percben állította be a 4-3-as végeredményt), majd egy igen hosszú döntetlen-széria kezdődött, ami miatt Mark Hughest elküldték. Utódja az Interrel 3 bajnoki címet szerző Roberto Mancini lett. A City a szezonban végig esélyes volt a 4. helyre, a BL-selejtezőt érő helyet eldöntő meccset azonban a Tottenham ellen 1-0-ra elvesztette. A Manchester City Shay Given és a cserekapus Stuart Taylor sérülése miatt kölcsönvette az utolsó három meccsre Fülöp Mártont, aki e kis időben csapata egyik legjobbja volt.

2010 nyarán ismét érkeztek sztárok, mint az Aston Villától megszerzett James Milner, az ex-Barçás Yaya Touré vagy a Laziótól elcsábított Aleksandar Kolarov, a friss világbajnok David Silva, az olasz tini fenegyerek Mario Balotelli, de nagy erősítést jelentett a kölcsönből visszatérő Joe Hart kapus is, aki a Birmingham színeiben a liga egyik legjobb kapusává nőtte ki magát. A szezonban a City adós maradt az ellenállhatatlan támadójátékkal, és sokszor unalomba fulladtak a rangadók: hazai 0-0 a Manchester Uniteddel, idegenben az Arsenal és a Tottenham ellen 0-0... voltak egészen meglepő mérkőzéseik is, hiszen a City volt az első csapat, ami legyőzte a Chelsea-t (hazai pályán, 1-0-ra), de hazai pályán 3-0-s vereséget is szenvedtek az Arsenaltól. Januárban újabb erősítés jött: a Bundesliga legutóbbi két kiírásának gólkirályát, Edin Džekót igazolták le. Összességében a bajnoki címre való reális esélyük februárban úszott el, a helyi rangadón, idegenben a Manchester United ellen. Bár a City egy kevéssel jobb volt ellenfelénél, a kapura nem volt igazán veszélyes, gólt is csak Edin Džeko megpattanó lövéséből tudtak szerezni, ellenben a talán halványabb United két szép találattal (Nani góljával és Rooney ollójával) megnyerte a rangadót, majd később a bajnokságot is. Bár a City elég hamar kiesett az Európa Ligából (a Dinamo Kijev ellen) és a ligakupából is, ebben az évben már nem maradt trófea nélkül, és alkalma volt visszavágni a városi riválisnak is: az FA-kupában először gyengébb csapatok ellen csak újrajátszással tudtak nyerni, de az elődöntőben a Manchester Unitedet 1-0-ra legyőzték (a sors iróniája, hogy most viszont a United játszott jobban, de az aktuális BL-mérkőzése miatt gyorsan elfáradtak), ráadásul a győztes gólt szerző Yaya Touré az ellenfél egyik játékosától (Michael Carrick) kapta a "gólpasszt". A döntőben a meglepetéscsapat Stoke City már nem volt ellenfél, és 35 év után ismét trófeának örülhet a Manchester City. A szezon végén eltiltották doppingvétség miatt a védelem kulcsemberét, Kolo Tourét, akinek eltiltása áthúzódik a következő szezonra is.

2011 nyarán sem sajnálta a pénzt a Manchester City, de most már okosabban erősítettek. Így érkezett a klubhoz az exarsenalos duó, Gaël Clichy és Samir Nasri, a montenegrói védő, Stefan Savić és a másodosztályba sorolt Temesvártól a kapus Costel Pantilimon és Maradona veje, Sergio Agüero. Voltak távozók is, mint az előző szezonban kispadra szoruló Shay Given és Shaun Wright-Phillips vagy a létszám felettivé váló Emmanuel Adebayor és Roque Santa Cruz, utóbbi ketten kölcsönbe (érdekesség, hogy mindkét játékosért többet fizetett a City 20 milliónál). Ugyan a szezon felvezetőjeként számon tartott Community Shielden kétgólos előnyről kikaptak a fő rivális Manchester Unitedtől, az elmondható, hogy jól igazolt a csapat, hisz az első fordulókban az előző szezonban fellelhető problémák (mint a kreativitás hiánya) maradéktalanul megoldódtak. Erre jó példa a 3. fordulóban lejátszott Tottenham elleni idegenbeli mérkőzés, ahol úgy nyertek idegenben 5-1-re, hogy a Spurs egyetlen gólját is lesállás előzte meg! A klub ekkor jutott be először a BL-be, és rögtön kifogta a halálcsoportot: a spanyol 4. helyezett Villarrealt, a németeknél meglepetésre csak harmadik Bayern Münchent és az olasz bajnokság pozitív meglepetéscsapatát, a Nápolyt kapta Mancini csapata.

A klub egyre jobban kezdett teljesíteni, majd a nyolcadik fordulóban átvették a vezetést is, kihasználva, hogy az addigi listavezető Manchester United döntetlent játszott a Liverpool otthonában. A következő fordulóban a két manchesteri csapat találkozott a United otthonában. A hazaiak voltak az esélyesebbek, és ők is kezdtek jobban, de egy kontratámadás után a City vezetést szerzett Mario Balotelli okos góljával. Bár ezután a United több ziccert is kidolgozott, a félidő végéig nem változott az eredmény. A hazaiaknak viszont a második félidőben már nem volt reális esélyük a győzelemre, ugyanis a félidő legelején emberhátrányba kerültek, majd a félidő közepén a City még két gólt szerzett, kihasználva az emberhátrányban lévő ellenfél kinyílását. Bár a mérkőzés végéhez közeledve Darren Fletcher egy szépségdíjas góllal szépített, a Manchester United fizikailag teljesen összeomlott a végére, így a háromperces hosszabbításban minden akadály nélkül lőtt a City még három gólt. A végeredmény 6-1 a vendégeknek, a City egy óriási győzelmet aratott legnagyobb riválisa otthonában, és öt pontra növelték az előnyüket a tabellán. A 2011–2012-es szezont úgy nyerte meg a City, hogy az utolsó fordulóban a QPR-t drámai mérkőzésen, 1–2-ről fordítva győzte le Edin Džeko 92. percben, majd Sergio Agüero 94. percben szerzett góljával.

A következő szezonok nem voltak ilyen sikeresek. A City nem tudta megvédeni bajnoki címét, a UEFA-bajnokok ligájában pedig egészen a 2015-16-os szezonig nem tudtak továbbjutni a csoportkörből, akkor egészen az elődöntőig meneteltek, ahol a Real Madrid ejtette ki őket. Időközben Mancini helyét Manuel Pellegrini vette át. Az ő irányításával egyből bajnok lett a csapat, és két ligakupát is nyertek. A 2015–2016-os szezonban bejutottak a Bajnokok-ligája elődöntőjébe. A nyáron Josep Guardiola vette át a csapat irányítását.

2021 áprilisában a City egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.^[2] A projekt három nap után összeomlott, miután a City és az öt angol csapat (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester United, Tottenham Hotspur) elhagyta azt.^[3]

A Manchester City hazai színei az égszínkék és a fehér. A vendégmez színei általában a gesztenyebarna, a vörös és a fekete, az utóbbi években azonban több más színű második számú összeállításuk volt. A 2004–05-ös idényben például az idegenbeli mez fehér volt lila sorttal és fehér sportszárral. Ezután volt még teljesen tengerészkék és teljesen fekete mezük is. A 2005–06-os és 2006–07-es szezonban azonban a harmadik számú mezre váltottak, ami sárga volt fekete nadrággal és zoknival. Állítólag ezeket a színeket az 1950-es és 1960-as években is használta a csapat.

A 2007–08-as évadra a hazai és idegenbeli mezeken is vékony fehér csíkok jelentek meg. Az idegenbeli összeállításban minden ruhadarab lila lett. A harmadik számú mez fehér volt égszínkék nadrággal és ugyancsak fehér sportszárral.

A színek eredetét homály fedi, de bizonyíték van rá, hogy már 1892-ben is kék mezt viseltek. Egyesek szerint az égszínkék a szabadkőművességgel való kapcsolatra utal. Egy, a City történetét taglaló könyv szerint a még West Gorton (St Mark's) néven futó csapat skarlátvörös mezt viselt fekete rövidnadrággal. 1884-ben a manchesteriek fekete mezt viseltek fehér kereszttel, ami arra utal, hogy templomi munkások alapították a klubot. A vörös és fekete idegenbeli mezeket a korábbi menedzserasszisztens, Malcolm Allison vezette be az AC Milan mintájára.

A klub egykori címere 1997 óta volt használatban, megtervezésére azért volt szükség, mert a régi nem volt alkalmas a levédetésre. Az egykori logo a manchesteri városi címeren alapszik, egy szirti sas látható rajta, mely előtt egy pajzs van. A pajzs felső részén egy hajó látható, mely a város vízi útjaira utal, a lejjebb található három csík Manchester három folyóját jelképezi. Alul olvasható a latin mottó: "Superbia in Praelia", ami magyarul ennyit jelet: "Büszkeség és Küzdelem". A sas felett látható még három csillag.

A City korábban még két címert használt, az elsőt 1970-től kezdve, mely kör alakú volt, közepén ugyanaz a pajzs volt, mint a mostanin és köré volt írva a csapat neve. Ezt 1972-ben egy felújított változat váltotta. A pajzs alsó részébe Lancashire vörös rózsája került. A kupadöntőkön a csapat mezein általában a városi címer volt látható, ezzel jelezve, hogy büszkén képviselik Manchestert.

2016 nyarától új címert használ a klub, mely az 1972-es címer felújított változata. A pajzs alakja, valamint a színvilág is kicsit megváltozik, a vörös rózsa kék háttért kap, illetve felkerül a címerre a klub alapítási éve is.

A klub jelenlegi stadionja az Etihad Stadion, egy világszínvonalú 53 400 férőhelyes létesítmény, mely a 2002-es Nemzetközösségi játékok után épült. A City a 2002–03-as idény vége óta játszik itt, akkor költöztek ugyanis ki a Maine Roadról. A stadion névhasználati jogát 2011-ben adták el a főszponzornak, a dubaji Etihad légitársaságnak; ezt megelőzően a stadiont City of Manchester Stadiumnak nevezték.

A beköltözés előtt a csapat 35 millió fontot költött különböző munkálatokra, például a játéktér lesüllyesztésére. Ezen kívül még egy szint került a meglévők fölé és megépült a North Stand lelátó. A felújított építményt a City egy FC Barcelona elleni barátságos meccsel nyitotta meg, melyet 2-1-re megnyertek és az első gólt Nicolas Anelka szerezte.

A manchesteriek több pályát használtak történetük során. 1880 és 1887 között például öt különböző helyen játszottak, majd a Hyde Roadon telepedtek le hosszabb időre (36 évre). 1920-ban tűz ütött ki a stadionban és a főlelátó elpusztult, ezért a City a 84 000 néző befogadására alkalmas Maine Roadra költöztek, melyet tervezői az „Észak Wembley-je”-ként emlegettek. 1934. március 3-án 84 569 szurkoló váltott jegyet a Stoke City elleni FA-kupa-meccsre, ami angol rekord a klubcsapatokat illetően. A Maine Roadot többször is felújították, befogadóképessége az évek alatt egészen 32 000-re csökkent.

Utolsó módosítás: 2024. április 21.^[4]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
18	Stefan Ortega		Hofgeismar	1992. november 6. (32 éves)	Arminia Bielefeld	9 000 000	2025.06.30.
31	Ederson		Osasco	1993. augusztus 17. (31 éves)	SL Benfica	40 000 000	2026.06.30.
33	Scott Carson		Whitehaven	1985. szeptember 3. (39 éves)	Derby County FC	200 000	2024.06.30.
Védők
2	Kyle Walker		Sheffield	1990. május 28. (34 éves)	Tottenham Hotspur FC	13 000 000	2026.06.30.
3	Rúben Dias		Amadora	1997. május 14. (27 éves)	SL Benfica	80 000 000	2027.06.30.
5	John Stones		Barnsley	1994. május 28. (30 éves)	Everton FC	38 000 000	2026.06.30.
6	Nathan Aké		Hága	1995. február 18. (29 éves)	AFC Bournemouth	40 000 000	2027.06.30.
21	Sergio Gómez		Badalona	2000. szeptember 4. (24 éves)	RSC Anderlecht	10 000 000	2026.06.30.
24	Joško Gvardiol		Zágráb	2002. január 23. (22 éves)	RB Leipzig	75 000 000	2028.06.30.
25	Manuel Akanji		Wiesendangen	1995. július 19. (29 éves)	Borussia Dortmund	42 000 000	2027.06.30.
82	Rico Lewis		Bury	2004. november 21. (19 éves)	Utánpótlásból került fel	38 000 000	2028.06.30.
Középpályások
8	Mateo Kovačić		Linz	1994. május 6. (30 éves)	Chelsea FC	30 000 000	2027.06.30.
16	Rodri		Madrid	1996. június 22. (28 éves)	Atlético de Madrid	110 000 000	2027.06.30.
17	Kevin De Bruyne		Drongen	1991. június 28. (33 éves)	VfL Wolfsburg	60 000 000	2025.06.30.
20	Bernardo Silva		Lisszabon	1994. augusztus 10. (30 éves)	AS Monaco FC	80 000 000	2026.06.30.
27	Matheus Nunes		Rio de Janeiro	1998. augusztus 27. (26 éves)	Wolverhampton Wanderers FC	50 000 000	2028.06.30.
Támadók
9	Erling Haaland		Leeds	2000. július 21. (24 éves)	Borussia Dortmund	180 000 000	2027.06.30.
10	Jack Grealish		Birmingham	1995. szeptember 10. (29 éves)	Aston Villa FC	65 000 000	2027.06.30.
11	Jérémy Doku		Borgerhout	2002. május 27. (22 éves)	Stade Rennais FC	65 000 000	2028.06.30.
19	Julián Álvarez		Calchín	2000. január 31. (24 éves)	River Plate	90 000 000	2028.06.30.
47	Phil Foden		Stockport	2000. május 28. (24 éves)	Utánpótlásból került fel	130 000 000	2027.06.30.
52	Oscar Bobb		Oslo	2003. július 12. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	25 000 000	2029.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Issa Kaboré	védő		Bobo-Dioulasso	2001. május 12. (23 éves)	Luton Town FC	10 000 000	2024.05.31.
Josh Wilson-Esbrand	védő		London	2002. december 26. (21 éves)	Cardiff City FC	4 000 000	2024.05.31.
Yan Couto	védő		Curitiba	2002. június 3. (22 éves)	Girona FC	15 000 000	2024.06.30.
João Cancelo	védő		Barreiro	1994. május 27. (30 éves)	FC Barcelona	30 000 000	2024.06.30.
Taylor Harwood-Bellis	védő		Stockport	2002. január 30. (22 éves)	Southampton FC	22 000 000	2024.05.31.
Kalvin Phillips	középpályás		Leeds	1995. december 2. (28 éves)	West Ham United FC	28 000 000	2024.06.30.
Máximo Perrone	középpályás		Buenos Aires	2003. január 7. (21 éves)	UD Las Palmas	7 500 000	2024.06.30.
Claudio Echeverri	középpályás		Resistencia	2006. január 2. (18 éves)	River Plate	15 000 000	2024.12.31.
James McAtee	középpályás		Salford	2002. október 18. (22 éves)	Sheffield United FC	12 000 000	2024.05.31.

A 23-as mezt már soha nem fogják kiosztani senkinek. A klub vezetőinek határozata szerint Marc-Vivien Foé emlékének tartják fenn.

Bővebben: A Manchester City FC szezonjai

Az első szereplés zárójelben.

• 1920 előtt: Billy Meredith (1894).
• 1920-as évek: Sam Cowan (1924), Eric Brook (1928), Matt Busby (1929).
• 1930-as évek: Frank Swift (1933), Peter Doherty (1936).
• 1940-es évek: Roy Clarke (1946), Bert Trautmann (1949).
• 1950-es évek: Roy Paul (1950), Don Revie (1951), Joe Hayes (1953), Alan Oakes (1958).
• 1960-as évek: Denis Law (1960), Neil Young (1961) Mike Doyle (1964), Mike Summerbee (1965), Colin Bell (1966), Tony Book (1966), Francis Lee (1967), Joe Corrigan (1967).
• 1970-es évek: Dennis Tueart (1974), Dave Watson (1975).
• 1980-as évek: Trevor Francis (1981), Paul Lake (1987), David White (1987)
• 1990-es évek: Niall Quinn (1990), Uwe Rösler (1994), Georgiou Kinkladze (1995), Paul Dickov (1996), Shaun Goater (1998), Shaun Wright-Phillips (1999).
• 2000-es évek: Ali Benarbia (2001), Marc-Vivien Foé (2002), Nicolas Anelka (2002).

Bővebben: A Manchester City FC menedzserei

Évek	Név	Nemzetiség
1880–1882	Frederick Hopkinson	Anglia
1884–1887	Edward Kitchen	Anglia
1887–1889	Walter Chew	Anglia
1889–1893	Lawrence Furniss	Anglia
1893–1895	Joshua Parlby	Anglia
1895–1902	Sam Omerod	Anglia
1902–1906	Tom Maley	Skócia
1906–1912	Harry Newbould	Anglia
1912–1924	Ernest Mangnall	Anglia
1924–1925	David Ashworth	Anglia
1926–1932	Peter Hodge	Skócia
1932–1946	Wilf Wild	Anglia
1946–1947	Sam Cowan	Anglia
1947–1950	Jock Thomson	Skócia
1950–1963	Les McDowall	Skócia
1963–1965	George Poyser	Anglia
1965–1971	Joe Mercer	Anglia
1971–1973	Malcolm Allison	Anglia
1973	Johnny Hart	Anglia
1973–1974	Ron Saunders	Anglia
1974–1979	Tony Book	Anglia
1979–1980	Malcolm Allison	Anglia
1980–1983	John Bond	Anglia
1983	John Benson	Skócia
1983–1986	Billy McNeill	Skócia
1986–1987	Jimmy Frizzell	Skócia
1987–1989	Mel Machin	Anglia
1989–1990	Howard Kendall	Anglia
1990–1993	Peter Reid	Anglia
1993–1995	Brian Horton	Anglia
1995–1996	Alan Ball	Anglia
1996	Steve Coppell	Anglia
1996–1998	Frank Clark	Anglia
1998–2001	Joe Royle	Anglia
2001–2005	Kevin Keegan	Anglia
2005–2007	Stuart Pearce	Anglia
2007–2008	Sven-Göran Eriksson	Svédország
2008–2009	Mark Hughes	Wales
2009–2013	Roberto Mancini	Olaszország
2013–2016	Manuel Pellegrini	Chile
2016–	Josep Guardiola	Spanyolország

Bővebben: A Manchester City FC sikerei

• Angol első osztály (First Division (1889-1992)/Premier League (1993-tól)

Bajnok (10): 1936–37, 1967–68, 2011–12, 2013–14, 2017–18, 2018–19, 2020–21, 2021–22, 2022–23, 2023–24

• FA-kupa (The FA Cup)

Győztes (7): 1903–04, 1933–34, 1955–56, 1968–69, 2010–11, 2018–19, 2022–23

• Bővebben:
  • 1904 – a Bolton ellen 1-0-ra győzött.
  • 1934 – a Portsmouth ellen 2-1-re győzött.
  • 1956 – a Birmingham City ellen 3-1-re győzött.
  • 1969 – a Leicester City ellen 1-0-ra győzött.
  • 2011 – a Stoke City ellen 1-0-ra győzött.
  • 2019 – a Watford ellen 6-0-ra győzött.
  • 2023 – a Manchester United FC ellen 2-1-re győzött.
• 6-szoros ezüstérmes: 1926, 1933, 1955, 1981, 2013, 2024
  • 1926 – a Bolton ellen vesztett 1-0-ra.
  • 1933 – az Everton ellen vesztett 3-0-ra.
  • 1955 – a Newcastle ellen vesztett 3-1-re.
  • 1981 – a Tottenham ellen 1-1, az újrajátszásban 3-2-re vesztett.
  • 2013 – a Wigan ellen vesztett 1-0-ra.
  • 2024 – a Manchester United ellen vesztett 1-2-re.
• Ligakupa (League Cup)

Győztes (8): 1969–70, 1975–76, 2013–14, 2015-16, 2017-18, 2018-19, 2019-20, 2020-21

• Bővebben:
  • 1970 – a West Bromwich ellen 2-1-re győzött.
  • 1976 – a Newcastle ellen 2-1-re győzött.
  • 2014 – a Sunderland ellen 3-1-re győzött.
  • 2016 – a Liverpool FC ellen hosszabbítás után 3-1-re győzött.
  • 2018 – az Arsenal FC ellen 3-0-ra győzött.
  • 2019 – a Chelsea FC ellen hosszabbítás után tizenegyesekkel győzött.
  • 2020 – az Aston Villa ellen 2-1-re győzött.
  • 2021 – a Tottenham Hotspur ellen 1-0-ra győzött.
• 1-szeres ezüstérmes: 1974
  • 1974 – a Wolverhampton ellen vesztett 2-1-re.
• Szuperkupa (Charity Shield/Community Shield)

Győztes (7): 1937, 1968, 1972, 2012, 2018, 2019, 2024

• Bővebben:
  • 1937 – a Sunderland ellen 2–0-ra győzött.
  • 1968 – a West Bromwich ellen 6–1-re győzött.
  • 1972 – az Aston Villa ellen 1–0-ra győzött.
  • 2012 – a Chelsea ellen 3–2-re győzött.
  • 2018 – a Chelsea ellen 2–0-ra győzött.
  • 2019 – a Liverpool ellen 1–1 után tizenegyesekkel győzött.
  • 2024 – a Manchester United ellen 1–1 után tizenegyesekkel győzött.
• 6-szoros ezüstérmes: 1934, 1956, 1969, 1973, 2011, 2014
  • 1934 – az Arsenal ellen vesztett 4–0-ra.
  • 1956 – az Manchester United ellen vesztett 1–0-ra.
  • 1969 – az Leeds United ellen vesztett 2–1-re.
  • 1973 – az Burnley ellen vesztett 1-0–ra.
  • 2011 – az Manchester United ellen vesztett 3–2-re.
  • 2014 – az Arsenal ellen vesztett 3–0-ra.

• UEFA-bajnokok ligája
  • Győztes (1): 2023
  • Döntős (1): 2021
• Kupagyőztesek Európa-kupája
  • Győztes (1): 1970
• UEFA-szuperkupa
  • Győztes (1): 2023
• FIFA-klubvilágbajnokság
  • Győztes (1): 2023

• Hivatalos weboldal
• ManCity-hírek
• Hivatalos szurkolói weboldal

• Labdarúgócsapatok listája

• Vályi Bence: Man City. A holnap csapata; szerk. Galambos Dániel; G-Adam, Budapest, 2023