MÁV Cmot 225

MÁV Cmot 225
ČSD M 130.301–330 Cmot225
Pályaszám
ČSD M 130.301–330 Cmot 225
Általános adatok
Gyártó	Tatra, Koprivnice
Gyártásban	1933–1937
Selejtezés	ČSD: 1950 körül MÁV (BHÉV): 1967
Darabszám	ČSD: 30 MÁV 1 (ČSD-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1A
Nyomtávolság	1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség	60 km/h
Ütközők közötti hossz	10 610 mm
Teljes tengelytávolság	4 800 mm
Üres tömeg	12,62 t
Szolgálati tömeg	16 t
Tapadási tömeg	8,2 t
Hajtás	kardánhajtású, kúpkerekes
Fékek
Típusa	KNORR
Legkisebb pályaívsugár	180 m
Gőzvontatás
Teljesítmény	125 LE (92 kW)
Erőátvitel	bolygókerekes, négyfokozatú
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa	Tatra
Szerkezete	6 hengeres soros
Névleges fordulatszám	1400 1/min
Üzemanyagkészlet	280 l
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő	880 mm
Ülőhelyek száma	III o. 36 db
Osztályok	3. osztály
Üzemmód	dízel
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV Cmot 225 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A ČSD M 130,3 sorozat egy kéttengelyes dízelmotorkocsi volt a helyi forgalom számára az egykori Csehszlovák Államvasutaknál (ČSD). A motorkocsi a ČSD M 130,2 sorozat továbbfejlesztett változata volt. 1938-ban a sorozatból egy db MÁV állományba került, ahol a C^mot 225 pályaszámmal üzemelt.

A Tatra Kopřivnice 1933 és 1937 között 3 gyártási sorozatban összesen 30 kéttengelyes motorkocsit gyártott a sorozatból. A kocsik egy motorral készültek, teljes hosszuk 10610 mm volt. Ezzel a sorozattal folytatódott a Tátra sikeres motorkocsi fejlesztése. Az alapalak és a külső megjelenése a motorkocsinak a Tátra által korábban gyártott M 120,3, M 120,4 és M 130,2 motorkocsikéval azonos. E motorkocsik üzembeállításával a ČSD mellékvonalain megvalósult a teljes motorkocsiüzem.

A motorkocsi erőforrása egy 6 hengeres, négyütemű, 120 LE teljesítményű Tatra dízelmotor volt. Ezt a motorteljesítményt a későbbiekben 125 LE-re növelték és változtattak ezen kívül még néhány további méreten is: tengelytávolság, tömeg, férőhely stb.

A mechanikus erőátviteli rendszer a Tatra bevált bolygókerekes hajtóműve volt. A műszaki adatok megegyeztek az első sorozatéval.

A kocsi további részei, mint pl. fűtés, utastér, fékek szintén a korábbi típusoknál alkalmazottak voltak.

A motorkocsik száma a többi tornyosmotorkocsival csaknem a felét tette ki a ČSD helyi vonalain a motorizált vasúti kocsiknak. Eredetileg sötét szürkészöldre voltak festve az ablakok között, illetve felette borsózöldre fényezve. Később vasútbiztonsági szakértők véleménye alapján a sűrűsödő vasúti átjárók és növekvő autóforgalomra tekintettel sötétvörösre változtatták. 1938 után a DRG átszámozta és átfestette őket a saját szabványszínezése szerint.

A motorkocsik jól beváltak és az 1950-es évek közepéig üzemeltek a helyi vonalakon, amikor az új M 131.1 sorozatú járművek leváltották őket.

Az M 130.323-asnak külön története van. 1938-ban több M 130.2 sorozatú járművel együtt átadták a MÁV-nak és ott a Budapesti Helyi Érdekű Vasút Rt. (BHÉV) vonalain üzemelt. A fotó a jármű átadása, 1938 körül készült. A bejárati ajtón lévő tábla megerősíti ezt. 1951-ben selejtezték, majd 1954-ben átépítették mellékkocsinak (a toronnyal együtt!). Több évig üzemelt így. 1967 szerepel a selejtezés éveként.

Egyetlen példányt sem őriztek meg a sorozatból.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) ČSD-Baureihe M 130.3 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8 

• Néhány kép és adat a motorkocsiról. (Hozzáférés: 2012. május 29.)