Lars Onsager

Lars Onsager
Született	1903. november 27.[1][2][3][4][5] Christiania
Elhunyt	1976. október 5. (72 évesen)[6][7][8][2][3] Coral Gables[9][10]
Állampolgársága	norvég[11] amerikai holland[4]
Gyermekei	Erling Onsager
Foglalkozása	fizikus mérnök kémikus elméleti fizikus egyetemi oktató
Iskolái	Yale Egyetem Norwegian Institute of Technology (1920–1925)
Kitüntetései	az Amerikai Fizikai Társaság tagja Rumford-díj (1953)[12] díszdoktor (1954) Lorentz-medál (1958) Willard Gibbs Award (1962)[13] Josiah Willard Gibbs Lectureship (1964) Peter Debye Award in Physical Chemistry (1965)[14] kémiai Nobel-díj (1968)[15][16] Nemzeti Tudományos Érem (1968) Wilbur Cross Medal (1972)[17] Foreign Member of the Royal Society (1975. április 24.)[18]
Sírhelye	Grove Street Cemetery[19]
Lars Onsager aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lars Onsager témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lars Onsager (Kristiania (Oslo) 1903. november 27. – Coral Gables, Florida, USA, 1976. október 5.) norvég fiziko-kémikus, 1968-ban kémiai Nobel-díjat kapott.

Lars Onsager az egykori Kristianiában (a mai Oslóban), Norvégiában született. Édesapja ügyvéd volt. Középiskolai tanulmányait Oslóban végezte, majd a Norvég Műegyetemre iratkozott be Trondheimben, ahol 1925-ben vegyészmérnökként végzett.

Munkásságának első eredménye egy korrekció volt a Debye-Hückel elektrolit oldat elméletben. Az ionok Brown-mozgását írta le az oldatban. 1926-ban Zürichbe utazott Debye-hoz és megmondta neki, hogy az elmélete hibás. Ez annyira megnyerte Debye tetszését, hogy meghívta tanársegédnek a Zürichi Műegyetemre, ahol két évig dolgozott nála.

1928-ban a Johns Hopkins Egyetemre ment át, Amerikába, Baltimore-ba. Itt kémiát tanított elsősöknek, de hamar kiderült róla, hogy bár jó elméleti szakember, de rossz tanár. Otthagyta hát a Johns Hopkins Egyetemet és a Brown Egyetemen vállalt állást magasabb évesek statisztikus fizikai és termodinamikai képzésében. Egyik igen tehetséges diákjával együtt a Yale Egyetemre mentek át. Itt is dolgozott azután 1972-ben bekövetkezett haláláig.

A Brown Egyetemen a hőmérsékleti gradiens hatására bekövetkező diffúzió jelenségét vizsgálta. A róla elnevezett, a transzportjelenségeket összefoglaló Onsager-relációkat 1929-ben tette közzé, majd továbbfejlesztett változatát 1931-ben. Az eredmények hosszú ideig nem keltették föl a tudományos közvélemény érdeklődését. Csak a II. világháború után figyeltek föl rá, s 1968-ban nyerte el velük a kémiai Nobel-díjat.

Az 1930-as években Onsager a dielektrikumok dipólelméletén dolgozott. Az eredményeiről írt közleményt Debye lapjába küldte be, de Debye a cikk közlését elutasította. Az 1940-es években Onsager a statisztikus mechanika elméletét és a szilárd anyagokban végbemenő fázisátalakulásokat tanulmányozta. 1944-ben egzakt megoldást adott a 2 dimenziós Ising modellre.

1947-ben az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája tagjává választották. A második világháború után, 1949-ben, elméleti magyarázatot adott a szuperfolyékonyság jelenségére a folyékony héliumban. (Ezt a megoldást Richard Feynman két évvel később, tőle függetlenül, fölfedezte.)

Onsager dolgozott a folyadékkristályok és a jég elektromos tulajdonságait leíró, valamint a fémek mágneses tulajdonságait leíró elméleten is. Munkásságáért Lorentz Éremmel tüntették ki 1958-ban.

Nagyítás

Onsager relációs táblázatának egyszerűsített változata. A sorok elején az intenzív fizikai mennyiségek feszültsége áll, az oszlopok tetején pedig az extenzív mennyiségek árama. A mátrix mezőiben áramlási törvények szerepelnek, amelyeket a sornak megfelelő feszültség hatására létrejövő, és az oszlop szerinti megadott áramlás között ismertek föl. A két mennyiség között a vezetési tényező az anyagra jellemző szorzó. A mátrix főátlójában ismert áramlási törvények szerepelnek, de a főátlón kívüli áramlási jelenségek is ismertek, mint kereszteffektusok. Az ábra Bérczi Szaniszló: Anyagtechnológia I. című egyetemi jegyzetéből való.

Az intenzív mennyiségek gradiensének hatására extenzív mennyiségek árama alakulhat ki. Mivel egy intenzív mennyiségek gradiensének hatására többféle extenzív mennyiségek áramlása indulhat, (tehát egy extenzív mennyiség árama többféle intenzív mennyiségének gradiensére is megindulhat), ezért a jelenségek mátrixos elrendezésben foglalhatók össze.

• Transzportjelenségek
• Diffúzió

• The Collected Works of Lars Onsager (with Commentary) World Scientific Series in 20th Century Physics - Vol. 17 Editors: Per Chr Hemmer, Helge Holden and Signe Kjelstrup Ratkje (World Scientific, Singapore 1996) ISBN 981-02-2563-6.
• 'Constitutions of matter : mathematically modelling the most everyday of physical phenomena by Martin H. Krieger, University of Chicago Press, 1996. ISBN 0-226-45304-9 Contains a detailed pedagogical discussion of Onsager's solution of the phase transition of the 2-D Ising model.
• szerk.: Fényes Imre: Modern fizikai kisenciklopédia. Gondolat, Budapest (1971) 
• Szücs Ervin (1976): Dialógusok a műszaki tudományokról. 2., átdolg. bővített kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest
• Életrajza a Nobel Alapítványnál Archiválva 2002. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Onsager Nobel Előadása
• Az Onsager Archivum
• Az Onsager mátrix alkalmazása a technológiákban - Kis atlasz a Naprendszerről (12): Űrkutatás és technológia