Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Istvánd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Istvánd (Štefurov)
Istvánd zászlaja
Istvánd zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Rangközség
Első írásos említés1414
PolgármesterFrantišek Oravec
Irányítószám090 42
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámSK
Népesség
Teljes népesség105 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség13 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság230 m
Terület8,75 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 10′ 32″, k. h. 21° 30′ 24″49.175556°N 21.506667°EKoordináták: é. sz. 49° 10′ 32″, k. h. 21° 30′ 24″49.175556°N 21.506667°E
Istvánd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Istvánd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Istvánd (1899-ig Stefuró, szlovákul: Štefurov, ukránul: Sztefuriv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Felsővízköztől 21 km-re délnyugatra, a Tapoly és az Ondava között fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az a két késő kőkori sír, melyet a Kosariska hegyen találtak.

A mai települést a német jog alapján alapították a 14. század első felében, 1414-ben „Stwfurka” néven említik először. Ekkor 20 portája volt. A makovicai uradalomhoz tartozott. A 15. század végén a lengyelek támadása következtében elnéptelenedett. A 16. századtól birtokosa a Bornemissza, Bocskay és Rákóczi-család volt. A 18. században az Illésházyaké. 1787-ben 39 házában 273 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „STOFURO, vagy Stafaro. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Gr. Áspermont Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Kerekrét, és Kurima között, határja meglehetős, fája, legelője elég van.[2]

1828-ban 42 háza és 337 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással, szövéssel, fonással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Stefuro, orosz falu, Sáros vármegyében, Nyirjes fiókja: 7 r., 324 g. kath., 6 zsidó lak. Gör. anyaszentegyház. A zborói urad. tartozik. Ut. p. Bártfa.[3]

1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 137, többségben ruszin lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel.

2001-ben 118 lakosából 117 szlovák volt.

2011-ben 117 lakosából 107 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szűz Mária tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma 1821-ben épült klasszicista stílusban. A római katolikus hívek Radomához tartoznak.

Híres emberek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]