Hullámhossz

A hullámhossz az a távolság, amekkora távolságonként a hullám ismétlődik. Két legközelebbi azonos fázisban lévő pont távolsága. Gyakran a görög lambda (λ) betűvel jelölik.^[1]

A hullám pillanatképén a vízszintes tengelyen a távolság, a függőleges tengelyen például egy kötélen vagy gumiban kialakuló hullámok esetén kitérés van ábrázolva, de lehet ehelyett légnyomás (hangnál) vagy elektromos, illetve mágneses térerősség (elektromágneses hullámok esetén).

A hullám terjedési sebessége:

${\displaystyle c=\lambda \cdot f}$,

ahol ${\displaystyle \lambda }$ a hullámhossz és ${\displaystyle f}$ a frekvencia. A frekvencia és a hullámhossz ezek szerint fordítottan arányosak egymással.

A vákuumban terjedő elektromágneses hullám terjedési sebessége, a fénysebesség egy természeti állandó, értéke:

299 792 458 m/s.

Közelítő értéke: 300 000 km/s = 3·10⁸ m/s , ez jól használható ritka gázok, például normál állapotú levegő esetén is.

A levegőben terjedő hang sebessége (20 °C-on) 343 m/s.

Louis-Victor de Broglie elméleti következtetését, hogy a részecskék (például elektronok) hullámtulajdonsággal is rendelkeznek, kísérletek bizonyították. A hullám hullámhosszát de Broglie-hullámhossznak nevezik, mely a következő összefüggéssel adható meg:

${\displaystyle \lambda ={\frac {h}{p}}={\frac {h}{{m}{v}}}{\sqrt {1-{\frac {v^{2}}{c^{2}}}}}}$

ahol: ${\displaystyle h}$ a Planck-állandó, ${\displaystyle p}$ a részecske impulzusa, ${\displaystyle m}$ a részecske (nyugalmi) tömege, ${\displaystyle v}$ a részecske sebessége.

Nézd meg a hullámhossz címszót a Wikiszótárban!