Kishárs

	Kishárs (Malý Lipník)
	; Kishárs zászlaja
	; Kishárs zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Ólublói
Rang	község
Első írásos említés	1715
Polgármester	Jozef Šesták
Irányítószám	065 46
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	SL
	Népesség
Teljes népesség	455 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	33 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	452 m
Terület	13,77 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 19′ 41″, k. h. 20° 47′ 25″49.328000°N 20.790200°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 41″, k. h. 20° 47′ 25″49.328000°N 20.790200°E
	Kishárs weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kishárs témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kishárs (1899-ig Kis-Lipnik, szlovákul: Malý Lipník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

Ólublótól 16 km-re északkeletre, a Poprád bal partján, a lengyel határ mellett fekszik.

Története

A 14. század végén egy irtványon keletkezett falut az 1580-as években, a vlach jog alapján telepítették ruszin telepesekkel. A palocsai uradalomhoz tartozott, első írásos említése 1600-ból származik. 1715-ben „Kis-Lipnik” néven említik. 1787-ben 85 házát 564-en lakták.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LIPNIK. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura B. Palocsai Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Héthárshoz más fél mértföldnyire, határja ollyan mint Matisováé.”^[2]

1828-ban 96 háza és 725 lakosa volt a falunak. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak, ezenkívül gyapjútermékeket és lenolajat állítottak elő. 1848-ban lakói részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben. A falu lakói közül ebben az időben sokan éheztek és elvándoroltak innen.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lipnik, orosz falu, Sáros vmegyében, a Poprád mellett: 725 görög kath. lak. Görög kath. paroch. templom. Savanyuvíz-forrás. Fenyves erdő. F. u. b. Palocsay Horváth. Ut. posta Eperjes 10 óra.”^[3]

1887-ben csendőrök verték le a zsellérek felkelését. Az első világháborúban 8 helybéli lakos esett el. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.

A faluban vízimalom és fűrészüzem működött.

Népessége

1910-ben 687, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 477 lakosából 460 szlovák volt.

2011-ben 456 lakosából 386 szlovák és 62 ruszin volt.

Nevezetességei

Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1820-ban épült, 1889-ben és 1937-ben megújították.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]