A fejedelem

A fejedelem
A fejedelem 1550-es kiadásának címlapja
Szerző	Niccolò Machiavelli
Eredeti cím	Il Principe
Nyelv	olasz (toszkán dialektusban)
Műfaj	politikai tanulmány
Következő	Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött
Kiadás
Kiadás dátuma	1532
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
A Wikimédia Commons tartalmaz A fejedelem témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Niccolò Machiavelli hírnevét elsősorban az A Fejedelem (eredetileg olaszul Il Principe) című politikai, államelméleti tanulmányának köszönheti, amelyet 1513 körül írt, de csak 1532-ben adták ki, halála után 5 évvel.

A mű tulajdonképpen egy királytükör, ami a következő központi kérdéssel foglalkozik: hogyan tudja egy uralkodó vagy uralkodásra készülő fejedelem a lehető legerősebb kormányt (kormányzást) létrehozni és megtartani – azaz, hogyan tegyen szert hatalomra és tartsa azt meg. Machiavelli műve szerint az erkölcsi elveket teljesen alá kell rendelni a célszerűség, a cél elérése által és érdekében diktált szempontoknak, amiből következik, hogy a világ a fejedelem szemében nem változik; a benne élő emberek sem rosszabbak, sem jobbak nem lesznek az idők folyamán. A fejedelem dolga, hogy ezekkel az emberekkel a legjobb eredményeket érje el, de ne foglalkozzon sem a neveltetésükkel, sem a felvilágosításukkal, amely nézet ebben a formában az utilitarianizmus nevű ideológia előfutára.

A szerző először a különböző típusú fejedelemségek hatékony irányításáról ír. A feltételezhetően az uralkodó arisztokrácia sorába tartozó olvasónak elmagyarázza, melyek a legjobb eszközök államuk megszervezésére, fenntartására és megvédésére – mely eszközök között, akárcsak ma, akkoriban is első helyen szerepelt az erőszak és a háború.

Ezek után Machiavelli kitér arra, melyek a fejedelem ideális tulajdonságai. Ebből a felsorolásból a modern vezetéstudományi munkák is szoktak idézni.

A hatékony vezető személyiségjegyei a következők:

• legyen kész arra, hogy a „nagy emberek” viselkedését, tetteit utánozza, különösen az ókori Róma kiemelkedő alakjait értve ez alatt – tekintve, hogy a mű a reneszánsz idején született
• legyen képes bemutatni, hogy a kormányzás miért és miképpen szükséges a népjóléthez például azáltal, hogy a gyeplő elengedésével átmenetileg szabad utat enged a csőcseléknek
• foglalkozzék a hadviselés művészetével – de csak az állam fenntartása érdekében
• vegye tudomásul, hogy a kegyetlenségek és a bűn a hatalom és a stabilitás fenntartásának szükséges eszközei
• vagyonát használja fel körültekintően
• legyen elég bölcs ahhoz, hogy csak szükség esetén kérjen tanácsot

Machiavelli műve nem lát kapcsolatot az etika és a politika között, ami sok kortársát zavarta. A fejedelemnek azon kell lennie, hogy könyörületesnek, vallásosnak, becsületesnek és erkölcsösnek lássák. Ám a valóságban a fejedelem kötelességei nem teszik lehetővé semelyik előbb említett erény gyakorlását.

Az utolsó néhány fejezet az itáliai helyzetet tárgyalja a mű születésének idején.

A könyv mindig a katolikus egyház tiltott könyvei között szerepelt (indexes könyvek, latinul Index librorum prohibitorum), mivel a gondolatai szemben álltak Hippói Szent Ágoston politikai tanításaival. A könyv ugyanis kikezdte a katolikus egyház skolasztikus filozófiáját és segített a felvilágosodás világi gondolatainak megformálásában.

Máig vita van arról, hogy a művet a szerző milyen céllal írta, és hogy cinikus vagy inkább szatirikus-e a könyv stílusa. Machiavellit a hazáján kívül mindenesetre ez a műve tette ismertté, amelyet a megjelenésétől kezdve teljesen komolyan vettek, és azonnal számos követője támadt. Rájuk alkalmazták a hírhedt „machiavelliánus” kifejezést. A fejedelem útmutatásaira hivatkozva azután évszázadokig sokan próbálták igazolni embertelen tetteiket. Így például az amerikai kontinens 16. századbeli gyarmatosításának „erkölcsi” alapjaként szolgáltak a könyv nézetei.

A szerző életének kutatói azonban világosan leszögezik, hogy ez a mű egyáltalán nem illeszkedik a jámbor Machiavellinek a még életében megjelent többi munkája sorába. Egyesek ezért úgy látják, hogy a „tanácsok” formájában megírt könyvében a szerző valójában nem tett mást, mint bemutatta korának fejedelmi udvaraiban szerzett keserű tapasztalatait.

Niccolò Machiavelli Lorenzo de Medicihez

1. Hányféle az egyeduralom, és hogyan lehet megszerezni
2. Az örökletes egyeduralkodásról
3. A vegyes egyeduralkodásról
4. Miért nem lázadt fel Darius birodalma, amelyet Sándor elfoglalt, örökösei ellen, Sándor halála után
5. Hogyan kell kormányozni azokat a városokat vagy országokat, amelyek maguk szabta törvények szerint éltek, mielőtt elfoglalták volna őket
6. Az újkeletű egyeduralmakról, amelyeket fegyver és vitézség árán lehet megszerezni
7. A mások fegyverével és szerencséjével szerzett új uralomról
8. Azokról, akik gyalázat árán jutnak uralomra
9. A polgári egyeduralomról
10. Hogyan kell megítélni bármely állam katonai erejét
11. Az egyházi uralom alatt lévő államokról
12. Hányféle hadsereg van; valamint a zsoldoskatonákról
13. A segéd- és vegyes csapatokról; a saját katonaságról
14. A fejedelem tennivalói a rendezett hadsereg dolgában
15. Tettekről, amelyekért az embert, különösképp pedig a fejedelmet dicsérik, vagy kárhoztatják
16. A bőkezűségről és fösvénységről
17. A könyörületességről és kegyetlenségről; inkább szeressék-e a fejedelmet, mint féljék; vagy ellenkezőleg, inkább féljék, mint szeressék
18. Hogyan tartsa meg a fejedelem az adott szót
19. Hogyan kerülje el a megvetést és gyűlöletet
20. Hasznosak-e az erődítmények és hasonló dolgok, melyeket a fejedelmek manapság építenek
21. Miképp cselekedjék az uralkodó, hogy becsüljék
22. A tanácsadókról, akiket a fejedelem maga mellett tart
23. Hogyan kell elkerülni a hízelgőket
24. Miért veszítették el Itália uralkodói államaikat
25. Mit ér a szerencse az emberi dolgokban, s hogyan lehet vele szembeszállni
26. Buzdítás Itália elfoglalásra, és a barbárok keze közül való kiszabadítására

Utószó

Leghíresebb maximáit gyakran idézik, főleg más (szemben álló oldalon álló) politikai vezetők kritikájaként:

• „Jobb, ha félnek tőlem, mintha szeretnének”, bár az nem jobb, ha gyűlölnek, és az sem jobb, ha az erényt és az igazságot valaki szándékosan kerüli, amikor az nem is fenyegeti hatalmát.

• Machiavelli Miklós: A' fejedelem; ford. Perlaky Sándor; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1848
• Machiavelli Miklós: A fejedelem; ford. Orbán Dezső; Franklin, Bp., 1906 (Olcsó könyvtár)
• A fejedelem; ford. Lányi Margit, előszó Rodolfo Mosca; Phőnix, Bp., 1939 (Klasszikus írások)
• A fejedelemről / Antimachiavelli / Nagy Frigyes; vál., ford., bev. Juhász Vilmos; Officina, Bp., 1942 (Officina könyvtár)
• A fejedelem; ford., jegyz. Lutter Éva, utószó Kardos Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1964
• A fejedelem; ford. Lutter Éva, Karinthy Ferenc, versford. Somlyó György; Magyar Hírlap–Maecenas, Bp., 1993 (Heti klasszikusok)
• A fejedelem; ford., jegyz. Lutter Éva; Helikon Kiadó, Bp., 2015 (Helikon Zsebkönyvek)

1. Bayer József: A politikai gondolkodás története (Osiris, 2001) ISBN 9633793033
2. Machiavelli, Niccolo: Machiavelli művei I-II. (Európa, 1978) ISBN 9630713519
3. Paczolay Péter: Államelmélet I. Machiavelli és az államfogalom születése. (Korona, 1998) ISBN 963-9036-58-7

A Wikimédia Commons tartalmaz A fejedelem témájú médiaállományokat.

• Il Principe at MetaLibri (PDF eBook)
• A könyv szövege A Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Machiavelli – Literatura.hu