Claude Lorrain

Claude Lorrain
Született	1600 Chamagne
Meghalt	1682. november 23. Róma
Sírhely	San Luigi dei Francesi Santa Trinità dei Monti
Nemzetisége	francia
Stílusa	tájképfestő
Aki(k)re hatott	William Turner John Constable Jean-Baptiste Camille Corot
Claude Lorrain aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Lorrain témájú médiaállományokat.

Claude Lorrain (eredeti neve Claude Gellée vagy Claude Le Lorrain) (Chamagne,^[1] Lorraine régió, 1600 körül – Róma, 1682. november 23.) francia barokk tájképfestő, egyben az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere.

Ötgyermekes családban született, már 12 évesen árvaságra jutott, bátyjához, Freiburgba ment, s ott fafaragást tanult. Beutazta Itália földjét, hogy megélhetést találjon. Rómában egy Annibale Carracci-tanítvány, Agostino Tassi tájképfestő inasa, majd segédje lett, akivel a Viterbo melletti kastély freskóit készítette, sajnos időközben a freskók már elpusztultak.

Nápolyban Goffredo festő volt a mestere. Legkedveltebb városa Róma volt, de 1625-ben visszatért szülőföldjére Velencén, Tirolon, Bajorországon át. 1626-ban munkát talált Nancyban Claude Deruet udvari festőnél, de visszavágyott Rómába, s 1627-ben már vissza is tért oda. További életében nyugodt megélhetést talált ő ott a tájképfestéssel, a rézmetszéssel és tollrajzaival.

Liber veritas^[2] című rajzkatalógusa 200 biszterrel lavírozott tollrajzát tartalmazza, melyek lényegében olajfestményeinek előtanulmányai. Azért is készített festményeihez vázlatot, mert képeit már életében hamisították. A rajzkatalógus egyik mecénásához, Devonshire herceghez került, s ez alapján Londonban Richard Earlom (1742–1822) 100 metszetet adott közre 1774–1777 közt. Lorrain hosszú életet élt, melyet mindvégig kiegyensúlyozott alkotó munkával töltött.

Tájképfestészetét leginkább a romantikus angol festők értékelték, köztük William Turner, John Constable, francia földön pedig a fiatal Jean-Baptiste Camille Corot egyik ihletője volt. A magyarok közül id. Markó Károly Claude Lorrain legkésőbbi követői közé tartozott.

Legszebb festményeit a római, a londoni, a párizsi, a szentpétervári, a német és az amerikai múzeumok őrzik. Claude Lorrain az 1660-as évek végén vagy az 1670-es évek elején festette Villa a római Campagnán című tájképét, mely a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonába került.

• Campo Vaccino (Forum Romanum) (1636 előtt, Louvre)
• Tengeri kikötő (1636 előtt, Louvre)
• Falusi mulatozás (1639, Louvre)
• Tengeri kikötő (1639, Louvre)
• Tengeri kikötő (1646, Louvre)
• Sába királynője a kikötőben (1646, National Gallery, London)
• David és Sámuel (1647, Louvre)
• Menekülés Egyiptomba (1647, Drezda)
• A malom (1648, Galleria Doria Pamphilj,^[4] Róma)
• A malom (variáns, 1648, National Gallery, London)
• Akis és Galatea (1657, Drezda)
• A reggel, Jákob és Rahel (1667, Ermitázs, Szentpétervár)
• A dél, menekülés Egyiptomba (1661, Ermitázs, Szentpétervár)
• Az este, Tobiás az angyallal (1672, Ermitázs, Szentpétervár)
• Az éjszaka, Jákob viaskodása az angyallal (1663, Ermitázs, Szentpétervár)
• Jákob viaskodása az angyallal (1672, Buckingham-palota, London)
• Hágár elűzetése (1668, München)
• Folyópart (1676, München)
• Jákob és Lábán. (1676, Dulwich Picture Gallery, London.)

• 
  La Rochelle ostroma (1631) Louvre, Párizs
• 
  Tengerparti jelenet: Európa és a bika (1634, Kimbell Art Museum, Fort Worth, Texas, USA)
• 
  Táj kecskepásztorokkal (1637, National Gallery (London)
• 
  Berakodás a Szent Ursulákhoz tengeri kikötőben (1641) National Gallery (London)
• 
  A malom (variáns példány, 1648) National Gallery, London
• 
  Aineiasz Déloszban (1671-72) National Gallery, London
• 
  Pásztorjelenet (1677) Kimbell Art Museum, Fort Worth, Texas, USA
• 
  Egy menet kilátása Delphoi-ból (részlet), Galleria Doria Pamphilj, Róma

• Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 1. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. Lásd 420–421. p.

• Portail des collections des musées de France
• Artcyclopedia