Carl Spitteler

	Carl Friedrich Georg Spitteler
	1905-ben
	Élete
Született	1845. április 24.; Liestal, Svájc
Elhunyt	1924. december 29. (79 évesen); Luzern, Svájc
Sírhely	Friedhof Friedental
Nemzetiség	svájci
Szülei	Karl Spitteler
Házastársa	Marie op der Hoff
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	költészet; próza; színdarab;
Első műve	Prometheus und Epimetheus (1881)
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (1919, 133 127 kr); Nagy Schiller-díj (1920);
	Carl Friedrich Georg Spitteler aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich Georg Spitteler témájú médiaállományokat.
	Irodalmi Nobel-díj, (1919)

Carl Friedrich Georg Spitteler (Liestal, 1845. április 24. – Luzern, 1924. december 29.) svájci Nobel-díjas költő. A kortárs Gyergyai Albert méltatása szerint: „Utolsó mohikánja ő talán annak a heroikus falanksznak, amely a tiszta és transzcendens germánságnak sajátos, fényes erőpróbája volt, s amelynek mély humusza Hammerfesttől Luzernig, a fjordoktól a Vierwaldstätti-tóig húzódik.”^[1] Utóbb a díjra való érdemességét többen vitatták, egy 1967-ben készült elemzés „a régmúlt tragikus dinozaurusza” névvel illeti.^[2]

Élete

A gimnáziumot Bázelben végezte, ahol többek között Wilhelm Wackernagel és Jacob Burckhardt voltak a tanárai. 1863-ban édesapja kérésére beiratkozott a zürichi egyetem jogi karára. 1865-70 között teológiai tanulmányokat folytatott Zürichben, Heidelbergben és Bázelben. A teológusi diploma megszerzése után 1871-ben Standertskjöld tábornok meghívására Szentpétervárra költözött, hogy gyermekeinek tanítója legyen. 1879-ig maradt ebben az állásban, részben Oroszországban, részben Finnországban élve. Ez idő alatt írta Prometheus und Epimetheus című művét, amelyet hazatérve saját költségén adott ki 1881-ben Carl Felix Tandem álnéven. A könyv észrevétlen maradt, ezért Spitteler tanári állást vállalt (Neuveville, 1881-1885), majd különböző újságoknak dolgozott (Grenzpost, 1885-86; Neue Zürcher Zeitung, 1890-92).

1892-ben Luzernbe költözött, itt írta további műveit. 1900 és 1906 között jelent meg a négykötetes epikai műve, az Olympischer Frühling. Az első két kötet – Spitteler többi művéhez hasonlóan – nem aratott sikert.^[3] A második kötet megjelenése után azonban a híres zenész, Felix Weingartner egy pamfletben mutatta be a művet a német közönségnek (Carl Spitteler, ein künstlerisches Erlebnis) – ő fedezte fel Spittelert a világ számára.

Az első világháború idején a Zürichben tartott Unser Schweizer Standpunkt című beszédében kiállt a több kultúrájú Svájc mellett.^[4] A német-olasz feszültség következtében az író Svájc hagyományos bölcsességére és semlegességére, illetve a közös történelemre és állampolgárságra hivatkozva arra kérte az ország polgárait, hogy tegyék félre a két háborús félhez fűződő szimpátiájukat.^[5] 1919-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Művei

Prometheus und Epimetheus (1881)
Extramundana (1883)
Schmetterlinge (1889)
Der Parlamentär (1889)
Literarische Gleichnisse (1892)
Gustav (1892)
Balladen (1896)
Conrad der Leutnant (1898)
Lachende Wahrheiten (1898)
Der olympische Frühling (1900-1905)
Glockenlieder (1906)
Imago (1906) regény, magyar kiadás 1942
Die Mädchenfeinde (1907)
Meine frühesten Erlebnisse (1914)
Prometheus der Dulder (1924)

Magyarul

Imago. Regény; ford. Hertelendy István; Révai, Bp., 1942

Jegyzetek

↑ Gyergyai Albert. „Carl Spitteler”. Nyugat 1920 (9-10.).
↑ Espmark, Kjell. Az irodalmi Nobel-díj. Száz év története. Budapest: Európa Könyvkiadó, 328. o.. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 07 7662 3 (2004)
↑ Szerb Antal szerint „a tizennyolcezer soros és görög istenekről szóló mű egyáltalán nem olyan unalmas, mint ahogy az ember látatlanban gondolná.” (A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-14-1484-1, 759. oldal)
↑ Ódor László. „Svájc mint multikulturális modell?” (2008-10-13). Korunk 2002 (július).
↑ Altermatt, Urs. „Svájc - az európai modell?” (pdf). Regio - Kisebbség, politika, társadalom 5 (2). (Hozzáférés: 2008. október 13.)

Források

Spitteler, Carl: Autobiography (angol nyelven). [2007. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 13.)

Kapcsolódó szócikkek

Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Gyergyai Albert. „Carl Spitteler”. Nyugat 1920 (9-10.).

[2] Espmark, Kjell. Az irodalmi Nobel-díj. Száz év története. Budapest: Európa Könyvkiadó, 328. o.. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 07 7662 3 (2004)

[3] Szerb Antal szerint „a tizennyolcezer soros és görög istenekről szóló mű egyáltalán nem olyan unalmas, mint ahogy az ember látatlanban gondolná.” (A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-14-1484-1, 759. oldal)

[4] Ódor László. „Svájc mint multikulturális modell?” (2008-10-13). Korunk 2002 (július).

[5] Altermatt, Urs. „Svájc - az európai modell?” (pdf). Regio - Kisebbség, politika, társadalom 5 (2). (Hozzáférés: 2008. október 13.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Carl Friedrich Georg Spitteler

1905-ben
Élete
Született	1845. április 24. Liestal, Svájc
Elhunyt	1924. december 29. (79 évesen) Luzern, Svájc
Sírhely	Friedhof Friedental
Nemzetiség	svájci
Szülei	Karl Spitteler
Házastársa	Marie op der Hoff
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	költészet próza színdarab
Első műve	Prometheus und Epimetheus (1881)
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (1919, 133 127 kr) Nagy Schiller-díj (1920)

Carl Friedrich Georg Spitteler aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich Georg Spitteler témájú médiaállományokat.
Irodalmi Nobel-díj, (1919)