Nothing Special   »   [go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

1966-os női sakkolimpia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
3. női sakkolimpia
(1966)
(3rd Women Chess Olympiad)
Adatok
Rendező NSZK
Dátumoktóber 3.október 15.
Csapatok14 csapat 41 fővel
HelyszínekSportcsarnok (Oberhausen rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1963: Split (Jugoszlávia)1969: Lublin (Lengyelország) → 

A 3. női sakkolimpiát 1966. október 2. és október 15. között a Német Szövetségi Köztársaságban, Oberhausenben, az újonnan felavatott Sportcsarnokban rendezték meg.[1] A 17. nyílt sakkolimpiára ezt követően október 23-tól került sor Havannában. A nyílt és a női versenyek együttes megrendezésére rendszeresen csak 1976-tól kezdődően került sor. A verseny győztese a címvédő szovjet válogatott lett.

A résztvevők

[szerkesztés]

A versenyen 14 ország 41 versenyzője vett részt, köztük 1 nemzetközi mester[2] és 21 női nemzetközi mester. A csapatok két főt és egy tartalékot nevezhettek, köztük az erősorrendet meg kellett adni, így lehetőség nyílt a táblánkénti legjobb egyéni eredmények megállapítására.

A verseny lefolyása

[szerkesztés]

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ennek egyenlősége esetén az egymás elleni eredményt, ha ez is egyenlő volt, akkor a Sonneborn–Berger-számítást vették alapul.

A játszmákban fejenként 2,5 óra állt rendelkezésre az első 40 lépés megtételéhez, majd 16 lépésenként további 1 óra.

A verseny nagy esélyese a szovjet válogatott volt, az első táblán a regnáló világbajnok Nona Gaprindasvilivel, a második táblán az 1965. évi szovjet bajnok Valentina Kozlovszkaja játszott, a tartalék a korábbi szovjet bajnok, az 1963-as olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja, Tatjana Zatulovszkaja volt. A szovjetek esélyessége ellenére a versenyen a 8. fordulóig a román válogatott állt az élen, amely nagy meglepetésre az első fordulóban 2–0 arányban legyőzte a szovjet válogatottat. A románok a 9. fordulóban az Amerikai Egyesült Államoktól elszenvedett 2–0-s vereségük után estek vissza a második helyre. A harmadik helyet az élen végző két csapattól leszakadva a Német Demokratikus Köztársaság csapata szerezte meg.[1]

A magyar csapatot Karakas Éva, Krizsán-Bilek Gyuláné és Verőci Zsuzsa alkotta. Előzetesen a 4. hely elérését tartották lehetségesnek, de Karakas Éva gyenge teljesítménye visszavetette őket a 6–7. helyre. A holtversenyszámítás alapján mind a pontszám, mind a csapatpontszám, mind az egymás elleni eredményünk azonos volt a csehszlovák csapattal, végül a Sonneborn–Berger-számítás döntött a csehszlovákok javára, így csapatunk végül a 7. helyen végzett.[3]

A verseny végeredménye

[szerkesztés]
H. Csapat O.kód 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Pont CsP[4] SB[5] + = -
1  Szovjetunió URS 0 1 2 2 2 2 2 2 2 2 2 22 23 131.00 11 1 1
2  Románia ROM 2 1 2 2 1 0 2 2 2 2 20½ 22 136.00 10 2 1
3  NDK GDR 1 1 ½ 1 ½ 1 1 1 2 2 2 2 2 17 16 83.75 5 6 2
4  Jugoszlávia YUG 0 0 1 1 1 2 2 2 16½ 19 101.00 8 3 2
5  Hollandia NED 0 0 1 ½ 1 2 2 2 16 18 91.00 8 2 3
6  Csehszlovákia CSR ½ ½ 1 1 1 1 1 1 2 15 16 86.75 5 6 2
7  Magyarország HUN 0 1 1 1 ½ 1 1 1 2 2 15 16 81.50 5 6 2
8  Bulgária BUL 0 ½ 1 1 0 1 1 1 2 1 2 2 14 14 67.25 4 6 3
9  Anglia ENG ½ ½ 1 ½ ½ ½ 1 1 1 1 12 11 50.00 3 5 5
10  Amerikai Egyesült Államok USA 0 2 0 ½ ½ ½ 0 0 ½ 1 2 1 8 38.50 3 2 8
11  Lengyelország POL 0 0 0 ½ 0 1 0 1 1 1 ½ 2 2 9 8 34.25 2 4 7
12  NSZK GER 0 0 0 0 ½ ½ ½ ½ ½ 0 2 ½ 4 14.00 2 0 11
13  Dánia DEN 0 0 0 0 ½ 1 ½ 0 1 ½ 0 0 5 4 17.50 1 2 10
14  Ausztria AUT 0 0 0 0 0 0 ½ 0 ½ 1 0 ½ 4 3 11.25 1 1 11

Az egyéni érmesek

[szerkesztés]

A magyar versenyzők közül Krizsán-Bilek Gyuláné a második táblán elért eredményével egyéni ezüstérmet szerzett. Különdíjat kapott a teljes mezőnyt tekintve legtöbb szerzett pontért a bolgár Venka Asenova, valamint a legmagasabb százalékos eredményért Tatjana Zatulovszkaja.[1]

H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
Nona Gaprindasvili  Szovjetunió 9 11 81,8
Alexandra Nicolau  Románia 8 10 80
Venka Asenova  Bulgária 13 73,1
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
Elisabeta Polihroniade  Románia 9 83,3
Hendrika Timmer  Hollandia 5 8 62,5
Krizsán-Bilek Gyuláné  Magyarország 5 8 62,5
Rowena Bruce  Anglia 12 62,5
Jana Malypetrová  Csehszlovákia 12 62,5
H. Versenyző neve Ország Pont Játszmaszám Százalék
3. játékos (tartalék)
Tatjana Zatulovszkaja  Szovjetunió 9 94,4
Gabriele Just  NDK 8 9 88,9
Katarina Jovanović  Jugoszlávia 7 9 77,8

A magyar versenyzők eredményei

[szerkesztés]
Forduló Ellenfél
Karakas Éva

Krizsán-Bilek Gyuláné

Verőci Zsuzsa
Pont
1  Ausztria Ager ½ Hausner 1
2  Anglia Sunnucks 1 Bruce 0 1
3  NDK Keller-Herrmann ½ Just ½ 1
4  Románia Nicolau ½ Polihroniade ½ 1
5  Szovjetunió Nona Gaprindasvili 0 Zatulovszkaja 0 0
6  Bulgária Asenova 0 Trojanska 1 1
7  Dánia Larsen ½ Enevoldsen 1 1
8  NSZK Stibaner ½ Kärner 1
9  Csehszlovákia Eretová 0 Malypetrová 1 1
10  Hollandia Timmer 0 Heemskerk ½ ½
11  Lengyelország Radzikowska 1 Samolewicz 1 2
12  Jugoszlávia Nedeljković ½ Jovanović ½ 1
13  Amerikai Egyesült Államok Gresser 1 Aronson 1 2
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
4 (9) 5 (8) 6 (9)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Jenei, Ferenc. „A III. női sakkolimpia”, Magyar Sakkélet, 1966. november 15., 161–163. oldal 
  2. A női egyéni sakkvilágbajnok a címmel együtt „férfi” nemzetközi mesteri címet kapott.
  3. Jenei Ferenc a Magyar Sakkélet 1966/11. számában a magyar csapatot a 6. helyre sorolta a „jobb győzelmi arány” alapján. Ezt a sorrendet az eredménytáblázat adatai nem támasztják alá.
  4. Csapatpont
  5. Sonneborn–Berger-számítás szerinti pontszám

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap