1960-as sakkolimpia

14. sakkolimpia (1960) (14th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező	NDK
Dátum	október 26. – november 9.
Csapatok	40 csapat 232 versenyző
Helyszínek	Ring-Messehaus (Lipcse rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Címvédő	Szovjetunió
Győztes	Szovjetunió
← 1958: München 1962: Várna →

A 14. sakkolimpia 1960. október 26. és november 9. között a Német Demokratikus Köztársaságban, Lipcsében került megrendezésre. Helyszíne a Ring-Messehaus kiállítási csarnok volt, ahol a versennyel egyidejűleg nagyszabású kiállítást is tartottak „Chess in the Fields of History" (A sakk a történelemben) címmel. A verseny nagy érdeklődést keltett, minden nap több mint 10 000 érdeklődőt vonzott.^[1]

Az eseményen 40 ország vett részt, 232 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos és a nemhivatalos sakkolimpiák történetében is. A mezőny erősségét a megjelent 26 nemzetközi nagymester és 37 nemzetközi mester jelzi.

A szovjet csapat ezúttal is kimagaslóan erős összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a friss világbajnok Mihail Tal, a második táblán Mihail Botvinnik exvilágbajnok. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken az első olmipiáján szereplő Viktor Korcsnoj. Az exvilágbajnok Vaszilij Szmiszlovnak ezúttal csak az első tartalék helye jutott, míg a másik tartalék a későbbi világbajnok Tigran Petroszján volt. Nem véletlenül voltak ezúttal is ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték ezúttal is a versenyt.

A szovjet csapat klasszisai mellett a legnagyobb érdeklődés az amerikaiak éltáblása, a 17 éves Bobby Fischer iránt mutatkozott, akinek ez volt első bemutatkozása sakkolimpián.

A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar és az amerikai válogatottat.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A 40 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben, valamint az „A” és a „B” döntőben körmérkőzéses formában zajlott, míg a „C” döntő 11 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre, így minden csapat azonos számú mérkőzést játszott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt meggyőző fölénnyel, immár sorban ötödször a címvédő szovjet csapat nyerte az Amerikai Egyesült Államok és Jugoszlávia előtt. A szovjet csapat mind a 20 mérkőzését megnyerte, ezzel megismételte a magyar válogatott 1936-os olimpián felállított rekordját. Az egész olimpián mindössze egy játszmában szenvedtek vereséget, aminek érdekessége, hogy éppen a világbajnok Mihail Tal volt a szenvedő fél. A hat játékosuk mindegyike egyéni érmes lett, közülük négyen aranyérmesek.

Magyarország a három dobogóstól leszakadva a nagyon szoros középmezőny élén a 4. helyen végzett. Játékosaink közül Kluger Gyula teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.^[2]

Első csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10		+	−	=	Pont
«A»	Bulgária		2	2	3	3½	2½	3	3½	4	3½		7	0	2	27
«A»	Jugoszlávia	2		2	2	3	2	3	4	4	4		5	0	4	26
«A»	NDK	2	2		2½	3½	3	2	3	4	3		6	0	3	25
«B»	Norvégia	1	2	1½		1	2	2	4	3	4		3	3	3	20½
«B»	Finnország	½	1	½	3		2½	2½	3	2½	4		6	3	0	19½
«B»	Izrael	1½	2	1	2	1½		1½	2½	3	4		3	4	2	19
«C»	Indonézia	1	1	2	2	1½	2½		1½	3	4		3	4	2	18½
«C»	Franciaország	½	0	1	0	1	1½	2½		1	3½		2	7	0	11
«C»	Albánia	0	0	0	1	1½	1	1	3		3		2	7	0	10½
«C»	Málta	½	0	1	0	0	0	0	½	1			0	9	0	3

Második csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10		+	−	=	Pont
«A»	Szovjetunió		3½	3	3½	3½	4	3½	3	4	4		9	0	0	32
«A»	Argentína	½		3½	3	1½	2	3½	3	4	4		6	2	1	25
«A»	Hollandia	1	½		1½	3½	2½	3½	3½	3½	4		6	3	0	23½
«B»	Lengyelország	½	1	2½		2½	3½	3	3	2	3½		6	2	1	21½
«B»	Ausztria	½	2½	½	1½		3½	2	1	3½	4		4	4	1	19
«B»	India	0	2	1½	½	½		2½	2½	2	4		3	4	2	15½
«C»	Portugália	½	½	½	1	2	1½		3	2	3½		2	5	2	14½
«C»	Fülöp-szigetek	1	1	½	1	3	1½	1		2½	2		2	6	1	13½
«C»	Olaszország	0	0	½	2	½	2	2	1½		3½		1	5	3	12
«C»	Monaco	0	0	0	½	0	0	½	2	½			0	8	1	3½

Harmadik csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10		+	−	=	Pont
«A»	Anglia		2½	1½	2	3½	3½	3	4	4	4		7	1	1	28
«A»	Csehszlovákia	1½		2	4	3½	3½	2½	3½	3½	4		7	1	1	28
«A»	Magyarország	2½	2		3	2½	3½	3	3	3½	4		8	0	1	27
«B»	Svédország	2	0	1		2	3½	3½	4	3	4		5	2	2	23
«B»	Dánia	½	½	1½	2		1½	3½	0	3	4		3	5	1	16½
«B»	Izland	½	½	½	½	2½		2½	3	3	3		5	4	0	16
«C»	Mongólia	1	1½	1	½	½	1½		3	3½	3		3	6	0	15½
«C»	Tunézia	0	½	1	0	4	1	1		2½	4		3	6	0	14
«C»	Görögország	0	½	½	1	1	1	½	1½		1		0	0	9	7
«C»	Bolívia	0	0	0	0	0	1	1	0	3			1	8	0	5

Negyedik csoport

Döntő	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10		+	−	=	Pont
«A»	Amerikai Egyesült Államok		2½	3	2½	4	3	3½	2½	4	4		9	0	0	29
«A»	NSZK	1½		1½	2	3	3	2½	4	4	4		6	2	1	25½
«A»	Románia	1	2½		2	1	3	2½	4	4	4		6	2	1	24
«B»	Spanyolország	1½	2	2		2	3	2	4	3½	3½		4	1	4	23½
«B»	Chile	0	1	3	2		2½	2½	3½	3½	4		6	2	1	22
«B»	Kuba	1	1	1	1	1½		3	2½	4	4		4	5	0	19
«C»	Belgium	½	1½	1½	2	1½	1		2	3	4		2	5	2	17
«C»	Ecuador	1½	0	0	0	½	1½	2		3½	3		2	6	1	12
«C»	Írország	0	0	0	½	½	0	1	½		3½		1	8	0	6
«C»	Libanon	0	0	0	½	0	0	0	1	½			0	9	0	2

H.	Ország	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12		+	−	=	Pont
1	Szovjetunió		2½	2½	3½	3	4	3½	3½	3	2½	3	3		11	0	0	34
2	Amerikai Egyesült Államok	1½		2½	2½	1½	3½	2½	2½	3½	3½	3½	2		8	2	1	29
3	Jugoszlávia	1½	1½		2½	3	2½	2½	2½	2	3	3½	2½		8	2	1	27
4	Magyarország	½	1½	1½		1½	2	2	3½	2½	2½	2½	2½		5	4	2	22½
5	Csehszlovákia	1	2½	1	2½		2	2	2½	2	2	1½	2½		4	3	4	21½
6	Bulgária	0	½	1½	2	2		2	2	2	3	4	2		2	3	6	21
7	Argentína	½	1½	1½	2	2	2		2	2	2½	2	2½		2	3	6	20½
8	NSZK	½	1½	1½	½	1½	2	2		2	3	2	3		2	5	4	19½
9	NDK	1	½	2	1½	2	2	2	2		1½	1	3½		1	5	5	19
10	Hollandia	1½	½	1	1½	2	1	1½	1	2½		2½	2		2	7	2	17
11	Románia	1	½	½	1½	2½	0	2	2	3	1½		2		2	6	3	16½
12	Anglia	1	2	1½	1½	1½	2	1½	1	½	2	2			0	7	4	16½

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Kluger Gyula a második tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.

1. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Karl Robatsch	Ausztria	B	13½	16	84,4
	Mihail Tal	Szovjetunió	A	11	15	73,3
	Bobby Fischer	Amerikai Egyesült Államok	A	13	18	72,2

2. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Mihail Botvinnik	Szovjetunió	A	10½	13	80,8
	Arinbjörn Guðmundsson	Izland	B	11½	16	71,9
	Arturo Pomar Salamanca	Spanyolország	B	8½	12	70,8

3. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Paul Keres	Szovjetunió	A	10½	13	80,8
	Robert Byrne	Amerikai Egyesült Államok	A	12	15	80
	Borislav Ivkov	Jugoszlávia	C	12	16	75

4. tábla

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Lhamsuren Myagmarsuren	Mongólia	C	16½	20	82,5
	Tan Hoan Liong	Indonézia	C	16½	20	82,5
	Viktor Korcsnoj	Szovjetunió	A	10½	13	80,8

5. játékos (1. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	A	11½	13	88,5
	Mato Damjanović	Jugoszlávia	A	7	10	70
	Samuel Schweber	Argentína	A	7	10	70

6. játékos (2. tartalék)

H.	Versenyző neve	Ország	Döntő	Pont	Játszmaszám	Százalék
	Tigran Petroszján	Szovjetunió	A	12	13	92,3
	Emanuel Guthi	Izrael	B	9	13	69,2
	Kluger Gyula	Magyarország	A	6½	10	65

Forduló	Ellenfél	Szabó László		Portisch Lajos		Barcza Gedeon		Bilek István		Lengyel Levente		Kluger Gyula		Pont
Elődöntő (3. csoport)
1	Bolívia	Humerez	1			Zubieta Villegas	1	Mendivil	1			Salazar	1	4
2	Dánia			Nielsen	½			Kølvig	1	Holm	0	Jensen	1	2½
3	Anglia	Penrose	1			Golombek	1	Clarke	0			Haygarth	½	2½
4	Csehszlovákia			Pachman	½			Fichtl	½	Hort	½	Ujtelky	½	2
5	Izland	Guðmundsson	½	Magnússon	1	Sólmundarsson	1	Lárusson	1					3½
6	Tunézia	Belkadi	½	Lagha	1	Kahia	1	Ben Cheik	½					3
7	Görögország	Anastasopoulos	1	Aggos	1					Papapostolou	1	Paidousis	½	3½
8	Mongólia	Namzhil	1	Momo	1	Chalkhasuren	1	Myagmarsuren	0					3
9	Svédország	Ståhlberg	1	Lundin	½	Johansson	½			Nilsson	1			3
„A” döntő
1	Anglia	Penrose	1	Clarke	0	Haygarth	1	Barden	½					2½
2	Bulgária					Bobotsov	½	Neikirch	½	Kolarov	½	Milev	½	2
3	Jugoszlávia	Svetozar Gligorić	0	Matanović	½	Ivkov	0			Damjanović	1			1½
4	Szovjetunió	Mihail Tal	0	Mihail Botvinnik	½			Paul Keres	0			Tigran Petroszján	0	½
5	Hollandia	Max Euwe	½	Donner	1	Prins	½			Kramer	½			2½
6	Amerikai Egyesült Államok	Bobby Fischer	0	Lombardy	0	Rossolimo	1	Weinstein	½					1½
7	Argentína	Miguel Najdorf	0	Erich Eliskases	1	Bazán	1			Schweber	0			2
8	NSZK			Schmid	1	Darga	½	Lehmann	1			Pfeiffer	1	3½
9	Csehszlovákia	Pachman	0	Filip	½	Fichtl	0	Kozma	1					1½
10	NDK			Uhlmann	½	Pietzsch	1	Dittmann	½			Fuchs	½	2½
11	Románia			Ghiţescu	½	Drimer	½	Radovici	1			Mititelu	½	2½
Szerzett pontszám (Játszmák száma)		7½ (14)		11 (17)		11 (16)		9 (15)		4½ (8)		6½ (10)

• OlimpBase
• Mannschaftsweltmeisterschaft 1960/XIV. Schach-Olympiade. 16. Oktober – 9. November 1960 im Ring-Messehaus Leipzig. Deutscher Schachverband, Berlin 1960 u. Deutscher Schachverband, Grosskrotzenburg 1960
• Anita Karau; Hans Georg Anders (Hrsg.): 14. Schach-Olympiade, Leipzig 1960. Sportverlag, Berlin 1961
• Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
• Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

A Wikimédia Commons tartalmaz 1960-as sakkolimpia témájú médiaállományokat.

• Tournament Review
• Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade (V): 1960 – 1966