Test Bank For Financial Markets and Institutions, 7th Edition: Frederic S. Mishkin Download PDF Full Chapter

Test Bank for Financial Markets and
Institutions, 7th Edition: Frederic S.

Mishkin
Go to download the full and correct content document:
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-financial-markets-and-institutions-7th-edi
tion-frederic-s-mishkin/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Solution Manual for Financial Markets and Institutions

7th Edition by Mishkin
https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-financial-
markets-and-institutions-7th-edition-by-mishkin/
Financial Markets and Institutions Mishkin 8th Edition

Test Bank
https://testbankbell.com/product/financial-markets-and-
institutions-mishkin-8th-edition-test-bank/
Test Bank for Economics of Money Banking and Financial

Markets: Global Edition, 12th Edition, Frederic S.
Mishkin
https://testbankbell.com/product/test-bank-for-economics-of-
money-banking-and-financial-markets-global-edition-12th-edition-
frederic-s-mishkin/
Financial Markets and Institutions 9th Edition Mishkin

Solutions Manual
institutions-9th-edition-mishkin-solutions-manual/
Financial Markets and Institutions Mishkin 8th Edition
Solutions Manual
institutions-mishkin-8th-edition-solutions-manual/
Solution Manual for Economics of Money, Banking and

Financial Markets 10/E 10th Edition Frederic S. Mishkin
https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-economics-
of-money-banking-and-financial-markets-10-e-10th-edition-
frederic-s-mishkin/
Test Bank for The Economics of Money, Banking and

Financial Markets: The Business School Edition, 3/E
Frederic S. Mishkin
https://testbankbell.com/product/test-bank-for-the-economics-of-
money-banking-and-financial-markets-the-business-school-
edition-3-e-frederic-s-mishkin/
Test Bank for Financial Markets and Institutions 7th

Edition By Saunders
https://testbankbell.com/product/test-bank-for-financial-markets-
and-institutions-7th-edition-by-saunders/
Test Bank for Macroeconomics: Policy and Practice, 1st

Edition: Frederic S. Mishkin
https://testbankbell.com/product/test-bank-for-macroeconomics-
policy-and-practice-1st-edition-frederic-s-mishkin/
Test Bank for Financial Markets and Institutions, 7th
Edition: Frederic S. Mishkin
Full download link at: https://testbankbell.com/product/test-bank-for-financial-markets-
and-institutions-7th-edition-frederic-s-mishkin/
Financial Markets and Institutions, 7e (Mishkin)
Chapter 1 Why Study Financial Markets and Institutions?
1.1 Multiple Choice
1) Financial markets and institutions

A) involve the movement of huge quantities of money.
B) affect the profits of businesses.
C) affect the types of goods and services produced in an economy.
D) do all of the above.
E) do only A and B of the above.
Answer: D
Question Status: Previous Edition
2) Financial market activities affect

A) personal wealth.
B) spending decisions by individuals and business firms.
C) the economy's location in the business cycle.
D) all of the above.
Answer: D
3) Markets in which funds are transferred from those who have excess funds available to those who have
a shortage of available funds are called
A) commodity markets.
B) funds markets.
C) derivative exchange markets.
D) financial markets.
Answer: D
4) The price paid for the rental of borrowed funds (usually expressed as a percentage of the rental of
$100 per year) is commonly referred to as the
A) inflation rate.
B) exchange rate.
C) interest rate.
D) aggregate price level.
Answer: C
5) The bond markets are important because

A) they are easily the most widely followed financial markets in the United States.
B) they are the markets where interest rates are determined.
1
C) they are the markets where foreign exchange rates are determined.
Answer: B
6) Interest rates are important to financial institutions since an interest rate increase ________ the cost of
acquiring funds and ________ the income from assets.
A) decreases; decreases
B) increases; increases
C) decreases; increases
D) increases; decreases
Answer: B
7) Typically, increasing interest rates

A) discourages individuals from saving.
B) discourages corporate investments.
C) encourages corporate expansion.
D) encourages corporate borrowing.
E) none of the above.
Answer: B
8) Compared to interest rates on long-term U.S. government bonds, interest rates on ________ fluctuate
more and are lower on average.
A) medium-quality corporate bonds
B) low-quality corporate bonds
C) high-quality corporate bonds
D) three-month Treasury bills
E) none of the above
Answer: D
9) Compared to interest rates on long-term U.S. government bonds, interest rates on three-month
Treasury bills fluctuate ________ and are ________ on average.
A) more; lower
B) less; lower
C) more; higher
D) less; higher
Answer: A
10) The stock market is important because

A) it is where interest rates are determined.
B) it is the most widely followed financial market in the United States.
C) it is where foreign exchange rates are determined.
Answer: B
2
11) Stock prices since the 1980s have been
A) relatively stable, trending upward at a steady pace.
B) relatively stable, trending downward at a moderate rate.
C) extremely volatile.
D) unstable, trending downward at a moderate rate.
Answer: C
12) The largest one-day drop in the history of the American stock markets occurred in
A) 1929.
B) 1987.
C) 2000.
D) 2001.
Answer: B
13) A declining stock market index due to lower share prices

A) reduces people's wealth and as a result may reduce their willingness to spend.
B) increases people's wealth and as a result may increase their willingness to spend.
C) decreases the amount of funds that business firms can raise by selling newly issued stock.
D) both A and C of the above.
E) both B and C of the above.
Answer: D
14) Changes in stock prices

A) affect people's wealth and their willingness to spend.
B) affect firms' decisions to sell stock to finance investment spending.
C) are characterized by considerable fluctuations.
E) only A and B of the above.
Answer: D
15) (I) Debt markets are often referred to generically as the bond market.
(II) A bond is a security that is a claim on the earnings and assets of a corporation.
A) (I) is true, (II) false.
B) (I) is false, (II) true.
C) Both are true.
D) Both are false.
Answer: A
3
16) (I) A bond is a debt security that promises to make payments periodically for a specified period of
time.
(II) A stock is a security that is a claim on the earnings and assets of a corporation.
C) Both are true.
D) Both are false.
Answer: C
17) The price of one country's currency in terms of another's is called

A) the foreign exchange rate.
B) the interest rate.
C) the Dow Jones industrial average.
D) none of the above.
Answer: A
18) A stronger dollar benefits ________ and hurts ________

A) American businesses; American consumers.
B) American businesses; foreign businesses.
C) American consumers; American businesses.
D) foreign businesses; American consumers.
Answer: C
19) A weaker dollar benefits ________ and hurts ________

A) American businesses; American consumers.
B) American businesses; foreign consumers.
C) American consumers; American businesses.
D) foreign businesses; American consumers.
Answer: A
20) From 1980 to early 1985 the dollar ________ in value, thereby benefiting American ________
A) appreciated; businesses.
B) appreciated; consumers.
C) depreciated; businesses.
D) depreciated; consumers.
Answer: B
4
21) Money is defined as
A) anything that is generally accepted in payment for goods and services or in the repayment of debt.
B) bills of exchange.
C) a riskless repository of spending power.
E) only A and B of the above.
Answer: A
22) The organization responsible for the conduct of monetary policy in the United States is the
A) Comptroller of the Currency.
B) U.S. Treasury.
C) Federal Reserve System.
D) Bureau of Monetary Affairs.
Answer: C
23) The central bank of the United States is

A) Citicorp.
B) The Fed.
C) Bank of America.
D) The Treasury.
E) none of the above.
Answer: B
24) Monetary policy is chiefly concerned with

A) how much money businesses earn.
B) the level of interest rates and the nation's money supply.
C) how much money people pay in taxes.
D) whether people have saved enough money for retirement.
Answer: B
25) Economists group commercial banks, savings and loan associations, credit unions, mutual funds,
mutual savings banks, insurance companies, pension funds, and finance companies together under the
heading financial intermediaries. Financial intermediaries
A) act as middlemen, borrowing funds from those who have saved and lending these funds to others.
B) produce nothing of value and are therefore a drain on society's resources.
C) help promote a more efficient and dynamic economy.
E) do only A and C of the above.
Answer: E
5
26) Economists group commercial banks, savings and loan associations, credit unions, mutual funds,
mutual savings banks, insurance companies, pension funds, and finance companies together under the
heading financial intermediaries. Financial intermediaries
A) act as middlemen, borrowing funds from those who have saved and lending these funds to others.
B) play an important role in determining the quantity of money in the economy.
C) help promote a more efficient and dynamic economy.
E) do only A and C of the above.
Answer: D
27) Banks are important to the study of money and the economy because they
A) provide a channel for linking those who want to save with those who want to invest.
B) have been a source of financial innovation that is expanding the alternatives available to those
wanting to invest their money.
C) are the only financial institution to play a role in determining the quantity of money in the economy.
E) do only A and B of the above.
Answer: E
28) Banks, savings and loan associations, mutual savings banks, and credit unions
A) are no longer important players in financial intermediation.
B) have been providing services only to small depositors since deregulation.
C) have been adept at innovating in response to changes in the regulatory environment.
E) only A and C of the above.
Answer: C
29) (I) Banks are financial intermediaries that accept deposits and make loans.
(II) The term "banks" includes firms such as commercial banks, savings and loan associations, mutual
savings banks, credit unions, insurance companies, and pension funds.
C) Both are true.
D) Both are false.
Answer: A
30) ________ was the stock market's worst one-day drop in history in the 1980s.
A) Black Friday
B) Black Monday
C) Blackout Day
D) none of the above
Answer: B
31) The largest financial intermediaries are

A) insurance companies.
6
B) finance companies.
C) banks.
Answer: C
32) In recent years

A) interest rates have remained constant.
B) the success of financial institutions has reached levels unprecedented since the Great Depression.
C) stock markets have crashed.
Answer: C
33) A security
A) is a claim or price of property that is subject to ownership.
B) promises that payments will be made periodically for a specified period of time.
C) is the price paid for the usage of funds.
D) is a claim on the issuer's future income.
Answer: D
34) ________ are an example of a financial institution.

A) Banks
B) Insurance companies
C) Finance companies
D) All of the above
Answer: D
35) Monetary policy affects

A) interest rates.
B) inflation.
C) business cycles.
Answer: D
36) A rising stock market index due to higher share prices

A) increases people's wealth and as a result may increase their willingness to spend.
B) increases the amount of funds that business firms can raise by selling newly issued stock.
C) decreases the amount of funds that business firms can raise by selling newly issued stock.
D) both A and B of the above.
Answer: D
37) From the peak of the high-tech bubble in 2000, the stock market ________ by over ________ by
late 2002.
A) collapsed; 75%
B) rose; 35%
7
C) collapsed; 30%
D) rose; 50%
Answer: C
Question Status: New Question
1.2 True/False
1) Money is anything accepted by anyone as payment for services or goods.

Answer: TRUE
2) Interest rates are determined in the bond markets.

Answer: TRUE
3) A stock is a debt security that promises to make periodic payments for a specific period of time.
Answer: FALSE
4) Monetary policy affects interest rates but has little effect on inflation or business cycles.
Answer: FALSE
5) The government organization responsible for the conduct of monetary policy in the United States is
the U.S. Treasury.
Answer: FALSE
6) Interest rates can be accurately described as the rental price of money.

Answer: TRUE
7) Holding everything else constant, as the dollar weakens vacations abroad become less attractive.
Answer: TRUE
8) In recent years, financial markets have become more stable and less risky.
Answer: FALSE
9) Financial innovation has provided more options to both investors and borrowers.
Answer: TRUE
10) A financial intermediary borrows funds from people who have saved.
Answer: TRUE
11) Holding everything else constant, as the dollar strengthens foreigners will buy more U.S. exports.
Answer: FALSE
8
12) In a bull market stock prices are rising, on average.

Answer: TRUE
13) Financial institutions are among the largest employers in the country and frequently pay very high
salaries.
Answer: TRUE
14) Different interest rates have a tendency to move in unison.

Answer: TRUE
15) Financial markets are what makes financial institutions work.

Answer: FALSE
16) In recent years, financial markets have become more risky. However, only a limited number of tools
(such as derivatives) are available to assist in managing this risk.
Answer: FALSE
1.3 Essay
1) Have interest rates been more or less volatile in recent years? Why?
2) Why should consumers be concerned with movements in foreign exchange rates?

3) How does the value of the dollar affect the competitiveness of American businesses?
4) What is monetary policy and who is responsible for its implementation?

5) What are financial intermediaries and what do they do?

9
6) What is money?
7) How does a bond differ from a stock?

8) Why is the stock market so important to individuals, firms, and the economy?
9) What is the central bank and what does it do?

10) If you are planning a vacation to Europe, do you prefer a strong dollar or weak dollar relative to the
euro? Why?
10
Another random document with
no related content on Scribd:
Denis.
I.
Marambot úr felnyitotta a levelet, amelyet inasa, Denis, adott át

neki. És Marambot úr mosolygott.
Denis húsz év óta szolgált a házban, zömök, jókedvű emberke
volt, akit csudára emlegettek az egész környéken, mint az inasok
mintaképét. Most is megkérdezte:
– A nagyságos úr meg van elégedve? Jó hírt tetszett kapni?
Marambot úr nem volt gazdag ember. Régóta abbahagyta a
falusi patikárusságot, nőtlen volt s abból a kis jövedelemből éldegélt,
amelyet nagy kínnal szerzett össze, mikor még gyógyszereket sózott
a parasztok nyakába.
– Igen, fiam, – felelt most, – Malois apó megretirált a pörösködés
elől, amivel megfenyegettem. Holnap megkapom a pénzemet.
Ötezer frank egészen jól jön a magamfajta agglegény kasszájába.
És Marambot úr a kezeit dörzsölte. Lemondó természetű ember
volt, inkább szomorú, mint víg, aki nem tudott tartósan akarni és
szívesen elhanyagolta a dolgait.
Bizonyára nagyobb jólétre tehetett volna szert, ha hasznára
fordítva egy-egy fontosabb központban letelepedett kollégája halálát,
helyükre furakodott volna, magának szerezni meg
vevőközönségüket. Azonban fázott a költözködéstől s a sok lótás-
futásnak a gondolata, amivel az ilyesmi szükségszerűen jár, mindig
visszatartotta. Két napig gondolkozott az ügyön, aztán ezzel a
bölcseséggel nyugtatta meg magát:
– Na jó! majd a legközelebb. Nem veszítek semmit, ha még
várok egy kicsit. Talán még jobb alkalom is lesz.
Denis ellenben vállalkozásokra unszolta gazdáját. Aktív
természet volt s most is szüntelenül ismételgette:
– Hej, csak nekem kerülne egyszer egy kis tőkém, de
megszedtem volna már magam! Csak ezer frank s kész volna az
üzlet!
Marambot úr mosolygott, de nem válaszolt, hanem kisétált kis
kertjébe, ahol hátratett kezekkel, álmodozva sétálgatott.
Denis egész nap dalolászott, mint akit nagy öröm ért, népdalokat,
mindenféle hazai nótákat. A szokottnál is nagyobb aktivitás tört ki
rajta, végigtisztogatta a ház összes ablakait, vad buzgalommal
törölgetve az üvegtáblákat, miközben teli torokkal harsogta a nótáit.
Marambot úr, elcsodálkozva ezen a nagy igyekezeten, többször
is mosolyogva szólt rá:
– Fiam, ha így nekilátsz, holnapra nem marad semmi dolgod!
Másnap reggel kilenc óra tájban a levélhordó négy levelet adott
át Denisnek, ura számára. A négy levél közül az egyik nagyon
súlyos volt. Marambot úr rögtön bezárkózott szobájába, a délután
jórészét is ott töltötte. Akkor aztán az inasával négy boritékot küldött
a postára. Az egyik Maloisnak a címére szólt, nyilván a nyugta volt
benne a pénzről.
Denis ezúttal nem kérdezett semmit az urától; amilyen vidám volt
előző nap, most olyan szomorúnak és komornak látszott.
Leszállt az éjszaka. Marambot úr a szokott órában lefeküdt és
elaludt.
Különös zaj riasztotta fel. Azonnal felült az ágyban és
hallgatózott. Hirtelen felpattant az ajtó s a küszöbön Denis jelent
meg, egyik kezében gyertya, a másikban egy konyhakés. Szemei
nagyra meredtek, ajka és arcvonásai görcsösen eltorzultak, mint az
olyan embereké, akiket rettenetes indulat ráz. Sápadt volt, mint egy
kísértet.
Marambot úr első megriadásában azt hitte, hogy szolgája
alvajáró lett s éppen fel akart kelni, hogy elébe menjen, mikor az
inas elfújta a gyertyát s nekirontott az ágynak. Gazdája előre
feszítette a kezeit, hogy felfogja a csapást, amely egyszerre
feldöntötte. El akarta kapni a szolga karját, hogy elhárítsa a rámért
gyors döféseket. E pillanatban azt hitte, hogy Denis hirtelen
megőrült.
A kés először a hátán találta, másodszor a homlokán,
harmadszor a mellén. Eszeveszetten védekezett, a sötétben ide-oda
csapkodott a kezeivel, rugdalózott és kiabált:
– Denis! Mit izélsz! Denis! meg vagy bolondulva?
A másik azonban lihegve vadult, döfködött tovább; egy-egy rúgás
vagy ökölcsapás visszavetette, hogy dühöngve kezdje újra.
Marambot úr még két szúrást kapott a lábába, egyet meg a hasára.
Hirtelen azonban egy gondolat nyilalt át az agyán és erre kiabálni
kezdett:
– Denis, hagyd abba, hallod? Hiszen nem is kaptam meg a
pénzemet!
Az ember azonnal megállt és gazdája a sötétben hallotta sípoló
lélekzését.
Marambot úr rögtön folytatta:
– Egy vasat se kaptam. Malois visszalép; pör lesz; a leveleket
azért vitted a postára. Inkább olvasd el magad is azokat az írásokat
ott az íróasztalon.
És, ereje végső megfeszítésével, előkotorta éjjeliszekrényéről a
gyufát, gyertyát gyujtott.
Csupa vér volt. A falat égő foltok mocskolták be. Az ágynemű, a
függönyök, minden vöröslött. Denis, maga is tetőtől-talpig véresen, a
szoba közepén állt.
Mikor Marambot mindezt meglátta, azt hitte, hogy itt a halál és
elvesztette eszméletét.
Hajnaltájban tért magához. Némi időbe telt, míg visszanyerte
érzékeit, míg értelme, emlékezése megéledt. Azonban hirtelen
felújult előtte a merénylet, a kapott sebek, és olyan erős félelem
rohanta meg, hogy lecsukta a szemeit: nem akart látni semmit. Pár
pillanat múlva rettegése alábbhagyott. Gondolkodni kezdett: nem
halt meg rögtön, tehát még kilábolhat a bajból. Gyöngének érezte
magát, nagyon gyöngének, de éles fájdalom nélkül, noha teste
egyes helyein kellemetlen sajgásféle bántotta. És jéghidegnek is
érezte magát, meg egészen nedvesnek is, – és mintha szorosan
begöngyölték volna holmi kötelékbe. Azt gondolta, hogy ezt a
nedvességet a kiontott vér okozza s a félelem borzongása rázta meg
a rettenetes elképzelésre, hogy ez a vörös tenger az ő ereiből
árasztotta el az ágyat. A szörnyű látvány félelme úgy tönkretette,
hogy szemeit erővel csukva tartotta, mintha maguktól, az ő ellenére,
fel akartak volna pattanni.
És mi van Denis-szel? Valószínűleg elmenekült, persze…
De hát most ő, Marambot, mit csináljon? Felkeljen? segítségért
kiabáljon? Hiszen, ha csak egyet mozdul is, sebei nyilván
fölfakadnak és ő abba halna bele, hogy elvérzik.
Egyszerre csak azt hallotta, hogy benyitják a szobája ajtaját.
Majdnem elállt a szíve dobogása. Biztosan Denis jött vissza, hogy
teljesen végezzen vele. Visszafojtotta a lélekzetét, hogy a gyilkos azt
higyje, minden rendjén sikerült, műve be van fejezve.
Marambot érezte, hogy felemelik a takaróját, aztán
megtapogatják a hasát. A csípője táján éles fájdalom nyilalt át,
amibe belereszketett. Most valaki megmosogatta friss vízzel, szép
gyöngéden. De hiszen akkor felfedezték a bűntényt és most ápolni,
megmenteni jöttek az áldozatot! Eszeveszett öröm ragadta el, de
azért annyi óvatossága maradt, hogy ne árulja el mingyárt
feleszmélését: kinyitotta a szemét, csak az egyiket, a lehető
legnagyobb elővigyázatossággal.
Kit ismert fel? Denis állt ott mellette, – Denis, személyesen!
Irgalmak istene! Sietve csukta be megint a szemét.
Denis! De hát mit csinál ez itt? Mit akar? Miféle rettenetes tervet
koholhat még?
Hogy mit csinál? Hát lemossa, hogy eltüntesse a nyomokat! És
aztán? Majd elássa, a kertben, tíz lábnyi mélyen, hogy sohase
találjanak rá többé! Vagy tán éppen a pincében, a finom boros
palackok alá?
És Marambot úr olyan heves reszketésbe fogott, hogy minden
tagja belekoccant.
– El vagyok veszve, veszve vagyok! – mondogatta magának. És
kétségbeesetten szorította össze a szempilláit, hogy ne lássa a kést,
mikor a kegyelemdöfést kapja. De nem kapta meg. Sőt Denis most
felemelte és lepedőbe szárogatta. Aztán gondosan nekifogott, hogy
bekötözze a lábsebet, ahogy annak idején tanulta, mikor ura még
gyógyszerész volt.
Többé nem lehetett kétség a szakember számára: szolgája, aki
előbb meg akarta ölni, most azon igyekszik, hogy megmentse.
Ekkor Marambot úr, elhaló hangon, kiadta a gyakorlati utasítást:
– A lemosást és a kötözést kátrányszappanos vízzel csináld!
Denis felelt:
– Úgy csinálom, uram.
Marambot úr kinyitotta mind a két szemét.
Nem volt többé nyoma sem a vérnek, sem az ágyon, sem a
szobában, sem a gyilkoson. A sebesült szép fehér ágyneműben
feküdt.
A két ember egymás szemébe nézett.
Végül Marambot úr szelíden csak ennyit mondott:
– Tudod, milyen nagy bűnt követtél el?
Denis felelt:
– Éppen azt akarom jóvátenni, uram. Ha nem tetszik feljelenteni,
hűségesen szolgálom majd, mint azelőtt mindig.
A pillanat nem volt alkalmas arra, hogy Marambot úr a szolgája
ellen nyilatkozzék. Inkább lecsukta a szemét, úgy felelt:
– Esküszöm, hogy nem foglak följelenteni.
II.
Denis megmentette ura életét. Éjt-napot eggyé téve, virrasztott,

nem hagyta el a beteg szobáját, sorra készítette a porokat, a
herbateákat, a kanalas orvosságokat, tapogatva Marambot pulzusát,
aggodalmasan számlálva az ér ütéseit, – és ebben a kezelésben
egy kitünő ápoló ügyessége egyesült valami fiúi önfeláldozással.
Minden pillanatban megkérdezte:
– Tessék mondani, uram, hogy tetszik lenni?
Marambot úr gyönge hangon felelte:
– Valamivel jobban, fiam, köszönöm.
És ha a sebesült éjszaka felébredt, gyakran látta, hogy őrzője ott
sírdogál a karosszékben és csöndesen törülgeti a szemeit.
A volt gyógyszerészt soha életében nem látták el jobban, nem
kényeztették, nem becézték ennyire. Eleinte még azt mondogatta
magában:
– Mihelyt meggyógyultam, szélnek eresztem ezt az
akasztófavirágot.
Most azonban lábadozni kezdett és napról-napra halogatta a
pillanatot, amelyben válnia kell gyilkosától. Meggondolta, hogy senki
sem venné körül ennyi figyelemmel és igyekezettel, mint ahogy ez a
fiú, merő félelemből; és végre is azt mondta neki, hogy a jegyzőnél
írást tett le, amelyben ott foglaltatik a feljelentés, arra az esetre, ha
újabb baj történnék.
Ez az óvintézkedés, – úgy vélte – megvédi a jövőben minden új
merénylettől; és így – kérdezte önmagától – vajjon nem egyenesen
okosabb-e maga mellett tartani ezt az embert, hogy a szeme mindig
rajta lehessen?
Mint annak idején, mikor azon habozott, hogy beszerezzen-e egy
vagy más nevezetesebb orvosságot, most sem tudta döntésre
szánni el magát.
– Majd… nem sürgős, – mondogatta magában.
Denis pedig változatlanul a páratlan szolga maradt. Marambot úr
felgyógyult. És Denis-t nem bocsátotta el.
Egy reggel aztán, mikor éppen végzett a früstökjével, egyszer
csak nagy lármát hall a konyhából. Odaszalad. Denis két csendőrrel
birkózott, akik lefogták. Az örsvezető komolyan jegyezgetett a
noteszébe.
A szolga, amint megpillantotta az urát, zokogni kezdett és
elkiáltotta magát:
– A nagyságos úr feljelentett! Nem szép dolog, mert mást ígért.
Hát ez a becsületszó, Marambot úr? Csunya egy dolog ez, bizony
csunya egy dolog!…
Marambot, aki el volt képedve s akit a gyanusítás szíven talált,
felemelte a kezét:
– Isten színe előtt esküszöm, fiam, hogy nem jelentettelek föl.
Egyáltalán nem is sejtem, hogy a csendőr urak hogy tudhatták meg,
hogy te meg akartál engem ölni.
Az örsvezető felhőkölt:
– Mit mond, Marambot úr? Hogy ez az ember Önt meg akarta
ölni?
A gyógyszerész fejvesztetten felelte:
– Hát igen… De én nem jelentettem föl… Én nem szóltam
senkinek… Esküszöm, hogy senkinek… És azóta is mindig nagyon
derék szolgám volt…
Az örsvezető zordonan jelentette ki:
– Az Ön vallomását jegyzőkönyvbe veszem. A bíróság majd tudni
fogja, Marambot úr, mi a dolga ezzel az új adattal, amit eddig nem
ismert. Nekem most azért kell letartóztatnom az Ön szolgáját, mert
suba alatt elemelt Duhamel úrtól két kacsát, amely bűncselekményre
tanuk is vannak. Bocsánat, Marambot úr. Az Ön szavait illetékes
helyen jelenteni fogom.
És emberei felé fordulva, kiadta a vezényszót:
– Mehetünk, indulj!
A két csendőr magával cipelte Denist.
III.
Az ügyvéd befejezte védőbeszédét, melyben az őrültségre

hivatkozott, egymással támogatva a két bűncselekményt, hogy
érvelését erősítse. Világosan bebizonyította, hogy a két kacsa
eltulajdonítása ugyanabból az elmebeli állapotból ered, mint a
Marambot úr személyének jutott nyolc késszúrás. Finoman elemezte
a múló természetű elmezavarnak ezt a fokát, amely kétségkívül
meggyógyulna, pár hónapon belül, ha kezelnék valamely kitünő
elmegyógyintézetben. Lelkes szavakkal emlékezett meg a derék
szolga szüntelen odaadásáról, a páratlan gondviselésről, amellyel
körülvette urát, akit pillanatnyi eltévelyedésében megsebesített.
Marambot úr, akit ez az emlék a szíve mélyéig meghatott, úgy
érezte, hogy a szemei megnedvesednek.
Az ügyvéd észrevette ezt és széles lendülettel vetette szét
karjait, úgy tárva ki talárja hosszú ujjait, mint két denevérszárnyat.
Rezgő hangon kiáltotta:
– Oda nézzenek, esküdt uraim, oda nézzenek, nézzék ezeket a
könnyeket! Mit mondhatnék még védencem érdekében? Micsoda
szónoklat, micsoda érv, micsoda okfejtés érhetne fel védencem
gazdájának eme könnyeivel? Ezek a könnyek hangosabban
beszélnek az én szavamnál és a törvény szavánál is; ezek a
könnyek azt kiáltják: »Bocsássatok meg annak, akit egy óra őrületbe
sodort!« Ezek a könnyek esdekelnek, feloldoznak, megáldanak!
Az ügyvéd elhallgatott és leült.
Ekkor az elnök odafordult Marambothoz, – akinek a vallomása
kitünő volt szolgája javára – és azt kérdezte:
– De elvégre is, gyógyszerész úr, még akkor is, ha elfogadjuk,
hogy Ön ezt az embert őrültnek tekintette, – ez nem magyarázza
meg azt, hogy továbbra is megtartotta a szolgálatában. Hiszen azért
nem kevésbé volt veszélyes!
Marambot a szemeit törölgetve felelte:
– Hát mit tehettem, elnök úr kérem? Hiszen amilyen időket
élünk… borzasztó nehéz cselédet kapni… és semmiképpen sem
jártam volna jobban…
Denist felmentették és gazdája költségére elhelyezték egy
elmegyógyintézetben.
A szamár.
A legkisebb fuvalom se mozdította meg a folyón alvó vastag

ködöt. Olyan volt, mintha egy szürke gyapotfelhő nehezedett volna a
vízre. Maguk a parti dombok is bizonytalanul rémlettek föl, – eltűnve
a furcsa párák hegyeket játszó torlódásai alatt. A hajnal azonban
hasadóban volt, a dombhát meg-megmutatkozott. Aljában a
derengés újszülött fényében lassanként feltünedeztek a
gipszpáncélos házak nagy fehér foltjai. A baromfiudvarokban
megszólaltak a kakasok.
Túlnan, a ködbe temetkezett folyam másik oldalán, Frette faluval
éppen szemközt, egy-egy pillanatra könnyű zaj zavarta föl a
szélcsöndes levegőég nagy hallgatását. Majd olyan bizonytalan
csobbanásféle volt, amilyet a bárkák óvatos járása ver, majd valami
száraz hang, mint az evező koppanása a csónak oldalán, majd holmi
puha tárgyra emlékeztetett, amely belepottyant a vízbe. Aztán
megint semmi.
Olykor megint halk beszéd sejlett, nem tudni honnan, – talán
nagyon messziről, talán nagyon közelről – mintegy eltévedve a sűrű
ködben, talán a part, talán a víz színén születve – szavak, amelyek
ijedten siklottak tova, mint a nádas vad madarai, amelyeket az ég
első, sápadt tüze már menekülni költ, hogy folytassák örök
vándorútjukat és amelyeket csak egy-egy pillanatra láthatunk, amint
átnyilallanak a ködön, szelíd és félénk kiáltással verve föl társaikat
mindenfelé a partok mentén.
Hirtelen, a part közelében, a falu végénél, egy árny jelent meg a
vizen; eleinte alig volt kivehető, aztán megnőtt, határozottabb
formájú lett, majd előtörve a folyóra omló ködfüggöny mögül, egy
lapos csónak orra csusszant a parti fű közé. A csónakban két férfi
volt.
Az a férfi, amelyik evezett, felemelkedett és a jármű mélyéből
hallal teli vödröt vett elő, majd hátára vetette a még csöpögő hálót.
Társa, aki meg se mozdult, így szólt:
– Hozd ki a fegyvert is, hátha puskavégre kaphatnánk a parton
egy pár nyúlfiat. Kihozod, Sulyok pajtás?
A másik felelt:
– Nem bánom. Várj meg, mingyárt visszajövök.
Azzal elosont, hogy halászzsákmányukat biztos helyre rejtse.
A másik, aki a csónakban maradt, lassan megtömte a pipáját és
rágyujtott.
Labouise volt a tisztességes neve, de csak Tuskó komának
hívták és közösben dolgozott a cimborájával, Maillochon-nal, vagyis
helyesebben Sulyok pajtással. Együtt űzték a potyaprédások balog
és bizonytalan keresetét.
Alacsonyabbrendű hajósemberek voltak, akik rendszerint csak
éhkop idején vízifuvaroztak. Egyébként inkább a potyaprédát lesték.
Éjjel-nappal ott csavarogtak a vizen, az eleven vagy élettelen
zsákmány mindegy volt nekik, – vízi vadorzók, a sötétség
lesipuskásai, afféle csatornakalózok voltak, hol a saint-germaini-i
erdő őzeit hajtva fel, hol a vízben lebegő hullákat, amelyeknek
kiforgatták a zsebeit, – összehalászták az úszó ringy-rongyot, az
üres palackokat, amelyek úgy imbolyognak a vizen, felnyujtott
nyakkal, mint a részeg emberek, a mindenféle fatárgyat amit elsodor
az ár, – Labouise és Maillochon csak eléldegéltek valahogy.
Olykor-olykor gyalog vágtak a világnak, déli irányban, csavargók
módjára bolyongva. Megebédeltek valamelyik parti korcsmában,
aztán újra együtt mentek tovább. Két-három napig voltak oda, míg
egy reggel újra látták őket, amint ott kóvályogtak abban a szemét
alkotmányban, amelyet csónakjuknak használtak.
A szomszédságban pedig, Joinville-ben, meg Nogent-ban, a
kétségbeesett csónakosgazdák kereshették a járművüket, amely egy
éjszaka valahogy eltűnt, valaki leoldotta és elvitte, nyilván tolvaj; –
míg húsz-harminc mérfölddel arrább, az Oise mentén, némely parti
kisbirtokos elégedetten dörzsölgette a kezét, nem győzve betelni új
csónakjával, amelyet előző nap vásárolt, kéz alatt, csekély ötven
frankért, két embertől, akik éppen erre jártak és neki ajánlották fel a
csónakot, mert olyan bizalmatkeltő képe van.
Maillochon újra megjelent puskájával, amely rongyokba volt
bugyolálva. Negyven-ötven év körül lehetett, nagy, sovány alak,
azzal a gyors járású szemmel, amilyen a törvény kellemetlenségeitől
meg-megugró embereké, meg a gyakran felvert vadállatoké. Inge
nyílt eleje látni engedte szürke szőröktől bozontos mellét. Viszont
úgy látszott, mintha az arcán sohase nőtt volna egyéb szőr a rövid,
kefeforma bajusznál, meg a kis sörtecsomónál az alsó ajka tövén. A
halántéka ki volt kopaszodva.
Ha a fejéről levette azt a piszok-lepényt, amit sapka gyanánt
viselt, a fejbőre olyan volt, mintha bizonytalan pelyhek borítanák,
inkább csak a sejtelme a hajnak, – a koppasztott csirkének ilyen a
teste, mielőtt kisütnék.
Tuskó pajtás ellenben vörös és pattanásos volt, kövér, vaskos,
szőrös arc, mint egy nyers bifsztek, amit valami bozontos kucsmába
dugtak.
A bal szemét szüntelenül behúnyva tartotta, mintha célbavenne
valamit vagy valakit és ha ezt a szokását kifigurázták és rákiáltottak,
hogy: »Hé, Labouise, nyisd ki a szemed!« – nyugodtan felelte: »Ne
félj, húgocskám, arra is rákerül a sor!« – Egyébként ez is állandó
szokása volt: mindenkit »húgocskám«-nak titulált, még
vadorzócimboráját is.
Tuskó pajtás tehát újra nekilátott az evezőknek és a csónak ismét
besüppedt a folyó mozdulatlan ködébe, amely közben tejfehérségűre
vált a rózsaszínű reggel világosságában.
Labouise megkérdezte:
– Hányas sörétet hoztál, Maillochon?
Maillochon felelt:
– Egészen aprót, kilencest, az való a nyulacskáknak.
Olyan lassan, olyan csendben közeledtek a másik part felé, hogy
semmi nesz sem árulta el őket. Ez a parti oldal a saint-germain-i
erdőhöz tartozik és éppen határa a vadas fiatal erdőknek. Tele van a
gyökerek alá vájt nyúl-odukkal; és a nyulak hajnalban itt
hancúroznak, jönnek-mennek, ki-be bujkálnak.
Maillochon a csónak elejére térdelve lesett kifelé, a puskát a
csónak fenekén rejtegette. Hirtelen előkapta, célzott s a dörrenés
hosszan görgött végig a csöndes tájon.
Labouise, két evezőcsapással, már a partnál volt s társa,
kiugorva a szárazra, fölszedte a kis, szürke nyulat, amely még egész
testében vonaglott.
A csónak újra elmerült a ködben, hogy a túlsó partra jutva ment
lehessen a vadőröktől.
A két ember most két ártatlan csónakázót játszott a vizen. A
fegyver eltűnt a rejtek-deszka alatt, a nyúl meg a Tuskó koma
dagadozó ingében.
Negyedóra múlva Labouise felvetette a kérdést:
– No, húgocskám még egyet?
Maillochon felelt:
– Nem bánom! gyerünk!
És a csónak újra nekilendült, a víz irányában suhanva. A folyót
borító köd oszladozni kezdett. Mint valami fátylon át, látni lehetett a
parti fákat és a megtépett köd apró felhőkben követte a víz sodrát.
Amint a csónak közelébe ért a szigetnek, amelynek a csúcsa
Herblay mellett esik, a két ember lassított és újra megkezdték a lest.
Nemsokára a másik nyúl is el volt ejtve.
Tovább mentek lefelé a folyón, Conflans feleútjáig; akkor
megállapodtak, kikötöttek egy fához s elnyujtózva a csónak fenekén,
aludni kezdtek.
Labouise olykor-olykor felemelkedett s a nyitott szemével
végigkémlelte a láthatárt. A reggel párái végleg eloszlottak s a
ragyogó, nagy nyári nap elindult fölfelé a kék égen.
Odaát, a folyó másik oldalán, a szőlőtövekkel beültetett
domboldal félkörben gömbölyödött tova. A domb tetején magányos
ház állt, fák koszorújában. Csönd volt mindenfelé.
Csak a part vontató-útján jelentkezett valami halk mozgásféle,
alig-alig jutva előrébb. Egy asszony ráncigálta maga után a
szamarát. A köszvényes állat csökönyösen szegült hátra, csak
olykor-olykor nyujtva előre meredt lábát, mikor már engednie kellett
az asszony erőlködésének: – nyakát megfeszítve, füleit
hátrasunyítva, így tett egy-egy lépést, oly lassan, hogy az ember
nem tudhatta, mikorra vesztheti el szem elől.
Az asszony kétrét görnyedve kínlódott, néha-néha
visszafordulva, hogy egy faággal végigvágjon a szamarán.
Labouise, amint észrevette az asszonyt, megszólalt:
– Hé, Sulyok koma!
– Mi az? – hangzott a felelet.
– Akarsz egy kis ricsajt?
– Már miért ne!
– Akkor csak gyerünk, húgocskám, lesz min röhögni!
És Tuskó pajtás nekilátott az evezésnek.
Mikor átjutottak a folyón és szembekerültek a szamaras
asszonnyal, elkiáltotta magát:
– Hé, anyókám, megálljunk csak!
Az asszony abbahagyta a ráncigálást és nézte, mi lesz?
Labouise folytatta:
– Tán biz’ a mozdony-kiállításra viszed azt az izét? Mi?
Az asszony nem felelt. Tuskó beszélt tovább:
– Há’ persze biztosan első díjat nyer a csacsiversenyen, mi?
Osztán hová olyan vágtatva?
Végre az asszony is megszólalt:
– Macquart-hoz menek Champioux-ba. Levágatom a szamarat.
Nem jó má’ semmi egyébre.
– Azt meghiszegetem, – felelte Labouise, – oszt mit kapsz érte
Macquart-tól, mit gondolsz?
Az asszony a keze hátával végigtörült a homlokán és eltünődött:
– A jó ég tudja. Három frankot… négyet… ki tudja?…
Tuskó elrikkantotta magát:
– Én száz sou-t is adok érte, osztán nem is kell tovább
cipekedned, nem nagyszerű?
Az asszony, egy kis gondolkodás után, fölcsapott:
– Jó’ van.
És a két prédavadász kijött a partra.
Labouise megfogta az állat kötőfékjét. Maillochon meglepődve
kérdezte:
– Mi a fenét akarsz evvel a döggel?
Tuskó koma ezúttal a másik szemét is kinyitotta. Így jelezte, hogy
nagyszerű vicc készül. Egész vörös pofája vigyorgott a jókedvtől.
Gargarizáló hangon mondta:
– Bízd csak rám, húgocskám, most jön a java!
Odaadta a száz sou-t az asszonynak, aki leült az árokszélre,
hogy lássa, mi lesz?
Ekkor Labouise, kicsattanó jókedvvel, előszedte a puskát.
Odanyujtotta Sulyok pajtásnak:
– Mindenki lő. Húgocskám, most az egyszer nagy vadra
megyünk; – de ne eriggy hozzá olyan közel, a mindenségedet, még
elsőre el találod trafálni. Hadd tartson egy kicsit a mulatság!
És vagy negyven lépésre állította fel társát az áldozattól. A
szamár, szabadon érezve magát, megpróbált harapni egyet a part
magas füvéből, de olyan kimerült volt, hogy az inai belereszkettek,
mintha el akarna esni.
Sulyok lassan célba vette.
– A füle közé sózok egyet, – mondta, – nézd csak, Tuskó koma!
És elsütötte a fegyvert.
Az apró ólomsörét átlyuggatta a szamár hosszú füleit. Az állat
hevesen rázogatni kezdte őket, előbb az egyiket, aztán a másikat,
aztán mind a kettőt egyszerre, hogy megszabaduljon a kényelmetlen
csípéstől.
A két ember a hasát fogta, nevettében görnyedeztek; dobogtak a
lábukkal. A felháborodott asszony azonban előugrott, nem akarta
tűrni, hogy a szamarát tovább kínozzák, inkább visszakínálta a száz
sou-t, dühtől fulladozó, sipító hangon.
Labouise megfenyegette, hogy verést is kaphat és úgy tett,
mintha máris készülne nekigyürkőzni. Fizetett a szamárért, vagy
nem? Hát akkor csönd! Különben a néni is kaphat a szoknyája alá
egy pár sörétet, akkor majd meglátja, hogy meg se érzi az ember!
Az asszony elvonult, a csendőrökkel fenyegetőzve. Még sokáig
hallották, amint vadul szidta őket – annál vadabbul, minél
messzebbről hallották.
Sulyok pajtás odanyujtotta a puskát cimborájának:
– Na most te, Tuskó koma!
Labouise célzott és tüzelt. A szamár most a combjába kapta a
töltést, de a sörét olyan apró volt és olyan messziről jött, hogy az
állat nyilván azt hitte: a bögölyök csípik. Ennélfogva erélyesen
csapkodni kezdte jobbra-balra a farkát, hogy megvédje a lábait és a
hátát.
Labouise leült, hogy kedvére kinevethesse magát, Maillochon
pedig újra töltött, nagy jókedvvel, szinte beleprüszkölve a puska
csövébe.
Pár lépéssel közelebb ment a szamárhoz és, – ugyanoda
célozva, ahová az előbb a cimborája, – újra elsütötte a fegyvert. Az
állat ezúttal megtorpant, valami rugásfélét is próbált, forgatta feléjük
a fejét. Végre egy kevés vér is kicsordult. A sörét mélyre hatolhatott,
éles fájdalmat okozva, mert a szamár futni kezdett a parton, lassú
galoppal, sántán döcögve.
A két ember utánavetette magát, Maillochon nagy ugrásokkal,
Labouise meg szaporázva a lépéseit, az apró emberek kifulladó
loholásával.
A szamár azonban, ereje fogytán, megállott és rémültté fagyott
szemmel nézte közeledő gyilkosait. Majd, hirtelen, felnyujtotta a
nyakát és elbődült.
Labouise lihegve kapta el a puskát. Ezúttal egészen közel hatolt,
nem volt kedve újra kezdeni a nyargalást.
Mikor a szamár abbahagyta a panaszos hangot, mint valami
segélykiáltást, a tehetetlenség utolsó feljajdulását, – Tuskó, akinek új
ötlete támadt, felkiáltott:
– Hé, Sulyok pajtás, húgocskám, gyerünk csak, egy kis
orvosságot adunk be a komának!
És amíg a másik ember erőszakkal szétfeszítette az állat
összezárt állkapcsait, Tuskó benyomta a puska végét a szegény
pára torkába, mintha gyógyszert akarna belétessékelni; – aztán így
szólt:
– Vigyázat, húgocskám, gyün az a kis jóféle hashajtó!
Azzal megnyomta a ravaszt. A szamár három lépést hátrált,
lezökkent a hátulsó felére, megpróbált felkapaszkodni, végre oldalt
dőlt és a szemei lecsukódtak. Az egész vedlett, öreg test vonaglott;
a lábaival úgy kaszált, mintha futni akarna. Fogai közül ömlött a vér.
Nemsokára nem mozdult többé. Kiszenvedett.
A két ember nem nevetett: nagyon hamar vége volt a históriának,
meg voltak rövidítve.
Maillochon megkérdezte:
– Aztán most mi legyék?
Labouise felelt:
– Ne félj, hugocskám, csak vigyük a csónakba, az éccaka még
lesz vele egy kis nemulass!
Visszamentek a dereglyébe. Az állat hulláját a fenékbe rejtették,
betakarták friss fűvel, – azzal a két csavargó végigterült a fű-rétegen
és újra elaludt.
Dél tájban Labouise a szúrágta, sáros csónak valami titkos
rekeszéből elővett egy liter bort, kenyeret, vajat, meg nyershagymát
és falatozni kezdtek.
Mikor az étkezésnek vége volt, újra lehevertek a döglött szamár
fölé és újra kezdték az alvást. Alkonyatkor Labouise felébredt és
megvárva társát, – akinek az orra úgy harsogott, mint holmi orgona –
kiadta az ordrét:
– Húgocskám, gyerünk! előre!
És Maillochon nekilátott az evezésnek. Szép lassan jöttek
visszafelé a Szajnán, idejük volt bőven. Végigsiklottak a vízililiommal
virító partok mentén, az illatos galagonyák mellett, amelyek a vízre
bókoltak fehér virágcsomóikkal; a lomha dereglye átillant a lapos
lótuszlevelek fölött, félrehajtva a sápadt, gömbölyű, csörgő-formájún
széthasadt virágokat, amelyek mögötte újra fölegyenesedtek.
Mikor a Sarkantyú kerítés falánál jártak, amely elválasztja a saint-
germain-i erdőt Maisons-Laffitte parkjától, Labouise megállította a
barátját, hogy elmondja neki a tervét, amelyet Maillochon csöndes
és hosszantartó röhögéssel fogadott.
Bedobálták a vízbe a füvet, amely a dögtetemet fedte, majd négy
lábánál fogva a partra emelték az állatot és elrejtették, egy kicsit
odább, a bozótosban.
Aztán visszaszálltak bárkájukba és Maisons-Laffitte alá
hajókáztak.
Koromsötét éjszaka volt, mikor beköszöntöttek Jules apóhoz, aki
vendéglős és borkereskedő volt egyszemélyben. Amint észrevette a
két cimborát, odament hozzájuk, kezelt velük, leült az asztalukhoz és
megkezdődött a diskurálás mindenféléről.
Tizenegy óra tájban, mikor az utolsó vendég is elment, Jules apó
odavágott a szemével Labouise felé:
– Na, oszt’ van-e valami?
Labouise rándított egyet a fején, úgy mondta:
– Ahogy vesszük, van is, meg nincs is.
A vendéglős tovább firtatta a dolgot:
– Tán csak afféle apró holmi? Szürke jószágocska?
Ekkor Tuskó koma, beleeresztve a kezét gyapjúinge mélyeibe,
fülénél fogva előhúzta az egyik nyulat.
– Három frank párja…
Hosszú alkudozás kezdődött. Végre megállapodtak
kettőhatvanötben. A két nyúl gazdát cserélt.

Test Bank For Financial Markets and Institutions, 7th Edition: Frederic S. Mishkin Download PDF Full Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Test Bank For Financial Markets and Institutions, 7th Edition: Frederic S. Mishkin Download PDF Full Chapter

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Test Bank For Financial Markets and Institutions, 7th Edition: Frederic S. Mishkin Download PDF Full Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Test Bank for Financial Markets and

Institutions, 7th Edition: Frederic S.

Solution Manual for Financial Markets and Institutions

Financial Markets and Institutions Mishkin 8th Edition

Test Bank for Economics of Money Banking and Financial

Financial Markets and Institutions 9th Edition Mishkin

Solution Manual for Economics of Money, Banking and

Test Bank for The Economics of Money, Banking and

Test Bank for Financial Markets and Institutions 7th

Test Bank for Macroeconomics: Policy and Practice, 1st

1.1 Multiple Choice

1) Financial markets and institutions

2) Financial market activities affect

5) The bond markets are important because

7) Typically, increasing interest rates

10) The stock market is important because

13) A declining stock market index due to lower share prices

14) Changes in stock prices

17) The price of one country's currency in terms of another's is called

18) A stronger dollar benefits ________ and hurts ________

19) A weaker dollar benefits ________ and hurts ________

23) The central bank of the United States is

24) Monetary policy is chiefly concerned with

31) The largest financial intermediaries are

32) In recent years

34) ________ are an example of a financial institution.

35) Monetary policy affects

36) A rising stock market index due to higher share prices

1) Money is anything accepted by anyone as payment for services or goods.

2) Interest rates are determined in the bond markets.

6) Interest rates can be accurately described as the rental price of money.

12) In a bull market stock prices are rising, on average.

14) Different interest rates have a tendency to move in unison.

15) Financial markets are what makes financial institutions work.

2) Why should consumers be concerned with movements in foreign exchange rates?

4) What is monetary policy and who is responsible for its implementation?

5) What are financial intermediaries and what do they do?

7) How does a bond differ from a stock?

9) What is the central bank and what does it do?

Marambot úr felnyitotta a levelet, amelyet inasa, Denis, adott át

Denis megmentette ura életét. Éjt-napot eggyé téve, virrasztott,

Az ügyvéd befejezte védőbeszédét, melyben az őrültségre

A legkisebb fuvalom se mozdította meg a folyón alvó vastag

You might also like

18) A stronger dollar benefits and hurts

19) A weaker dollar benefits and hurts