Mozaik 2011. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében

MOZAIK2011 – Magyar fiatalok a Kárpát-medencében© MOZAIK2011 – MAGYAR FIATALOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN© KUTATÁSI JELENTÉS Szerkesztette: Szabó Andrea Bauer Béla Pillók Péter Szeged – Budapest 2013 A kötet megjelenését támogatták: Emberi Er források Minisztériuma Sportért és Ifjúságért Felel s Államtitkárság Olvasószerkeszt : Farkas Mária Borítóterv: Szövényi Anikó A Belvedere Meridionale és a Nemzeti Családés Szociálpolitikai Intézet közös kiadása www.belvedere.meridionale.hu www.ncsszi.hu Felel s kiadók: Dr. Szegf László és Dr. Tóth Tibor Kiadóvezet : Jancsák Csaba M szaki szerkeszt : Szuperák Attila Nyomta: S-Paw Bt., Üllés Felel s vezet : Szabó Erik ISBN 978-963-9573-99-4 © Szerz k, 2013 © Belvedere Meridionale, 2013 © Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Családpolitikai és Kutatási Igazgatóság, 2013 TARTALOM I. BAUER BÉLA – PILLÓK PÉTER – SZABÓ ANDREA: El szó − A MOZAIK2011 kutatásról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 II. A KUTATÁS LEGFONTOSABB EREDMÉNYEI ÉS KONTEXTUSA BAUER BÉLA – PILLÓK PÉTER: A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 ARNOLD PETRA: Elemzési keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 III. ORSZÁGONKÉNTI ELEMZÉSEK ARNOLD PETRA: Burgenland – Ausztria . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 MORVAI TÜNDE: Felvidék – Szlovákia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 FERENC VIKTÓRIA – SÉRA MAGDOLNA: Kárpátalja – Ukrajna . . . . . . . 71 SZÉKELY TÜNDE: Erdély – Románia. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115 SZABÓ ÁKOS: Vajdaság – Szerbia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 MÁDER MIKLÓS: Dél-Baranya – Horvátország. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 IV. TEMATIKUS ELEMZÉSEK DÁNIEL BOTOND: Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . BODÓ BARNA: Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozata . . . . . . . . . . DÉRI ANDRÁS: A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . GALÁCZ ANNA – SÁGVÁRI BENCE: A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 199 247 275 A TANULMÁNYOK RÖVID MAGYAR ÉS ANGOL NYELV ÖSSZEFOGLALÓJA – SUMMARIES. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289 A KÖTET SZERZ I . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 5 Bauer Béla – Pillók Péter – Szabó Andrea I. EL SZÓ − A MOZAIK2011 KUTATÁSRÓL A KUTATÁS CÉLJAI ÉS MÓDSZEREI A MOZAIK2011 – Magyar fiatalok a Kárpát-medencében© cím kutatás célja, hogy átfogó képet és friss eredményeket adjon a határon túli magyar fiatalok anyagi és kulturális er forrásairól, életmódjáról és értékrendszerér l, valamint szocio-demográfiai karakterér l. További fontos cél, hogy az egyes régiókról – a vizsgálati dimenziók mentén – összehasonlító adatokkal rendelkezzünk mind az egyes országok, mind Magyarország, mind az Európai Unió országainak vonatkozásában, illetve a MOZAIK2001 adatainak1 tükrében. Fontosnak tartjuk, hogy a szomszédos országok magyarlakta régióit (tömbmagyarság, szórvány magyarság) érint hosszú távú oktatáspolitikai, külpolitikai kezdeményezések várható hatásairól és megítélésér l, valamint az egyes országok Európai Uniós integrációjáról, a területen él magyarság EU-hoz és az anyaországhoz való viszonyáról minél pontosabb információval rendelkezzünk. Reményeink szerint a MOZAIK2011© vizsgálat a kutatásba bevont régiók polgárai, döntéshozói, szervezetei, kutatóm helyei részére is hasznosítható adatokkal szolgál. A MOZAIK2011 kutatás mind módszertani (empirikus szociológia), mind tartalmi (vizsgálati dimenziók), mind pedig szakmai együttm ködés (magyarországi és határon túli kutatóm helyek együttm ködése) szempontjából szerves folytatását képezi a maga nemében teljesen unikális MOZAIK2001© elnevezés kutatásnak. A 2001. évi adatfelvétel 2011-ben való megismétlése és kib vítése átfogó tudományos alapot jelent mind a szakma, mind a politikai döntéshozatal számára. Tudományos hasznossága felbecsülhetetlen, hiszen a 2011. évi felvétel a 2001. évi empirikus társadalomtudományi alapkutatás szerves folytatása. Ahogy a MOZAIK2001, úgy a jelenlegi vizsgálat is hivatkozási alappá, mintává válhat, illetve friss adatokkal szolgálhat a régiókat és a vizsgálati témákat érint en. A MOZAIK2011 kutatásból ez idáig a kvalitatív – fókuszcsoportos – szakasz valósult meg. A kutatás a Magyarországot körülölel összes állam magyar identitású, illetve nemzetiség fiataljait vizsgálta, így kiterjedt azokra a szomszédos országokra is, ahol jóval kisebb arányban élnek magyar fiatalok. Ezekben az országokban két csoportot, a többi országban pedig egyenként négy csoportot (Romániában 6 csoportot) moderáltunk. 2011 tavaszán a következ országokban és területeken készítettünk fókuszcsoportokat: 1 A MOZAIK2001 kutatásról részletesen lásd: (Szabó A. et al. 2002). 7 Bauer Béla – Pillók Péter – Szabó Andrea 1. táblázat: Csoportok száma az egyes régiókban Ország Régió Csoportok száma Horvátország Baranya 2 Szlovénia Muravidék 2 Ausztria rvidék (Burgenland) 2 Szlovákia Felvidék 4 Ukrajna Kárpátalja 4 Románia Erdély, Székelyföld, Csángóföld 6 Szerbia Vajdaság 4 A FÓKUSZCSOPORTOS BESZÉLGETÉSEK ID PONTJA: • • • • • • • Horvátország (Baranya, 2011. 05. 05.) Szlovénia (Muravidék, 2011. 05. 07.) Ausztria (Burgenland/ rvidék, 2011. 05.13.) Szlovákia (Felvidék, 2011. 06. 03–05.) Szerbia (Vajdaság, 2011. 06.11–13.) Románia (Bels -Erdély, Székelyföld, 2011. 06.15–19.) Ukrajna (Kárpátalja, 2011. 06. 24–25.) A FÓKUSZCSOPORTOK A KÖVETKEZ ÉRINTETTÉK: • • • • • TÉMAKÖRÖKET identitás (állampolgárság) család (házasság, gyermek, vegyes házasságok) oktatás, kultúra, nyelvhasználat munkavégzés helyi, speciális téma (a helyi szervez kkel, kutatókkal való egyeztetés után alakult ki). A fókuszcsoportokat az Intézet által delegált kutató vezette, helyi szakemberek segítségével. A helyi szervez kkel együttm ködve arra törekedtünk, hogy a fókuszcsoportos beszélgetéseken tanuló, dolgozó, önálló és családos fiatalok egyaránt képviselve legyenek. A FÓKUSZCSOPORTOK SZERVEZÉSI SZEMPONTJAI AZ ALÁBBIAK VOLTAK: • korcsoport • nem • tanul – dolgozik. 8 EL SZÓ − A MOZAIK2011 kutatásról AHOL ERRE LEHET SÉG NYÍLT: • szórvány – nem szórvány • településtípus (nagyváros – kisebb város ). A szervezés során fontos szempont volt, hogy a partnerszervezetek vezet ségi tagjai és hozzátartozóik semmiképpen ne legyenek benne a fókuszcsoportokban! EGYÜTTM KÖD • • • • • • • PARTNEREK: Fórum Kisebbségkutató Intézet (Felvidék); Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (Kárpátalja); Magyar Ifjúsági Tanács (Bels -Erdély, Székelyföld); Vajdasági Magyar Diákszövetség (Vajdaság); HunCro Médiaközpont (Horvátország); EUROMUR (Muravidék); Burgenlandi Magyarok Népf iskolája (Burgenland). A kötetben el ször országonkénti tanulmányok olvashatók, majd tematikus, átfogó elemzések következnek a kisebbségben él magyar fiatalok munkaer piaci helyzetér l, identitásuk alakulásáról, politikai nézeteir l és végül nyelvi és internetes közösségeir l. IRODALOM Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (szerk.) (2002): MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 9 II. A KUTATÁS LEGFONTOSABB EREDMÉNYEI ÉS KONTEXTUSA Bauer Béla – Pillók Péter A MOZAIK2011 KUTATÁS LEGFONTOSABB EREDMÉNYEI Az alábbiakban a MOZAIK2011 kutatás kvalitatív szakaszának legfontosabb megállapításait, eredményeit foglaljuk össze kétféle megközelítésben.1 Egyrészt regionális megközelítést alkalmazunk, ahol az egyes régiók legjellemz bbnek tartott sajátosságait mutatjuk be. Másrészt néhány fontosabb témakört mutatunk be, annak illusztrálásaként, hogy a különböz régiókban, azonos témáról, problémáról miként gondolkodnak, vélekednek a megkérdezettek2. A tanulmány els részében a régiók sajátosságait mutatjuk be. RVIDÉK – AUSZTRIA A magyarnak versus osztráknak vallja-e magát kérdésre kapott válaszok mintázata nem egyértelm , kissé a „más színben tünteti fel magát” sugallta – burkolt – válaszok érkeztek. Ezek alapján nehezen állapítható meg, hogy a vizsgálatban részt vett fiatalok valójában magyaroknak vagy osztrákoknak gondolják-e magukat alapvet en. A kett s állampolgárság kérdéskörnél kristályosodott ki, hogy a többség valójában osztráknak tartja magát. A magyarság, érzés szintjén, tetten érhet és büszkék is rá, de a magyar nyelvet inkább idegen nyelvként ismerik. Csak néhány fókuszcsoport-résztvev vallotta egyértelm en magyarnak magát, esetükben irodalmi szint magyar nyelvtudásról beszélhetünk. A résztvev k jellemz en gazdasági aspektusból közelítik meg a magyar nyelv ismeretét (munkavállalásnál el ny/hátrány, több nyelv ismerete hasznos). Állításuk szerint szüleikkel jellemz en magyarul beszélgetnek, illetve a barátaikkal is, abban az esetben, ha magyarok. Érdekes volt azonban, hogy a csoportbeszélgetés lezárultával azonnal németre váltottak, és egymással németül kezdtek el társalogni. Els dlegesen németül írnak és olvasnak, németül használják a közösségi oldalakat és ezen a nyelven néznek filmeket. A magyarokkal szembeni el ítéletességet spontán módon nem említették a beszélgetés során, de miután az egyik interjúalany megemlítette, hogy a magyarokat nem mindig látják „szívesen”, megtört a jég és elindult egy diskurzus, amely során többféle álláspont is el került. Volt, aki szerint csak az id sek körében létezik el ítéletesség, volt, aki úgy gondolta, hogy ez mindig jelen van, s általában az idegenekkel szemben máshogy viselkednek az osztrákok, s akadt olyan hozzászóló is, aki szerint az osztrákok idegenekkel szembeni el ítéletessége differenciált, befolyásolja a nemzetiség milyensége, vagyis pl. egy afrikaira 1 2 Az els , 2001-es MOZAIK vizsgálat legfontosabb eredményeit részletesen lásd: (Szabó A. et al. 2002). Az elemzés szempontjairól részletesebben lásd: Arnold Petra tanulmányát. 13 Bauer Béla – Pillók Péter inkább idegenként tekintenek, mint pl. egy magyarra. Néhány esetben ellentmondást is tapasztaltunk, pl. a diskurzus elején arról beszéltek, hogy a burgenlandi magyarok büszkék magyarságukra, majd a vége felé kiderült, hogy bizonyos helyzetekben találkoznak olyan magyarral, aki nem akar magyarul beszélni, mert szégyelli, hogy magyar. A második csoport résztvev i egyértelm en azt állították, hogy osztráknak tartják magukat, azonban a beszélgetés során néha azt hangoztatták, hogy bár k osztrákok, magyarnak érzik magukat. A beszélgetés során nagyon nehezen lehetett érteni az elhangzottakat, rendkívül rosszul beszélték a magyar nyelvet, csupán ketten beszéltek közülük jól magyarul, de k sem szépirodalmi nyelven. A nyelvi korlátok miatt nagyon nehezen értették a moderátort, illetve nehezen fejezték ki magukat. Jellemz en gimnazisták alkották a csoportot, s kicsit úgy t nt, hogy a moderátor által feltett kérdéseken még nem gondolkoztak, ugyanis k egyértelm en osztrákok, s identitásukat nem „zavarja meg” az, hogy vannak magyar szálak a családjukban, illetve, hogy idegen nyelvi szinten beszélik a nyelvet. FELVIDÉK – SZLOVÁKIA Magyarnak lenni Magyarországon és Szlovákiában nem azonos, erre számos példát soroltak fel a vizsgálat résztvev i. Míg a legtöbb vélemény szerint velünk született érzés magyarnak lenni, magyarnak maradni azonban már nem. Ez megkülönbözteti a szlovákiai magyart a magyarországi magyartól. A magyarországi magyarok határon túli magyarok létér l kapcsolatos tájékozatlanságából fakadóan sok negatív élmény érte az interjúk résztvev it. Ezek az esetek f ként a magyarországi magyarok tudáshiányából fakadnak, ellenben a Szlovákiában megtörtént esetekkel, ahol konkrét sérelmek érték az interjúalanyokat magyar mivoltuk miatt a szlovákok részér l. Az államnyelv ismeretének szükségességét senki nem vonja kétségbe; a legtöbb interjúalany saját megítélése szerint jól beszél szlovákul. Egy 2009-ben készített felmérés szerint, amely a középiskolában végz s diákok körében készült, a megkérdezettek 91 százaléka válaszolta azt, hogy beszél szlovákul. A szlovák nyelvismeret hiánya a szlovákiai magyar fiatalok körében láthatóan nem jellemz . Különbség tapasztalható a középiskolások és az egyetemisták, illetve munkavállalók korcsoportja között abban, hogy milyen szinten, színtéren használják a szlovák nyelvet. A magyar nyelv középiskolát végz fiatalok többnyire magyar nyelven olvasnak és interneteznek, baráti körük is f ként magyar nemzetiség kortársaikból áll. A megnyilatkozások szerint a magyar mellett az angol nyelv használata is gyakori az említett színtereken. A már hivatkozott 2009-es szlovákiai magyar ifjúságkutatásból az derült ki, hogy a válaszadók egynegyede tartotta jónak idegennyelv-tudását, kétharmaduk alapszint nek, illetve átlagosnak. Szlovák nyelvtudásuk szintje alatt szerepelt más idegennyelv-ismeretük szintje. Az egyetemisták, illetve munkavállalók gyakrabban használják a szlovák nyelvet, lévén munkahelyi környezetük is adott esetben szlovák nyelv . A Szlovákiában tanuló egyetemisták pedig a tananyagot szlovák vagy cseh nyelven tanulják, és baráti körükben is el fordulnak szlovák nemzetiség fiatalok. Az állampolgárságról szóló beszélgetések középpontjában a kett s állampolgárság szlovákiai fogadtatása állt. A két csoport kevésbé t nt érdekl d nek a témában, vélhet en tájékozatlanságuk miatt. Az egyik csoportban el is hangzott, hogy k fiatal koruk miatt nem 14 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei érdekl dnek különösebben a téma iránt. A 2009-es szlovákiai magyar ifjúságkutatás is a szlovákiai magyar els választók napi politikában való tájékozatlanságát bizonyította. Összességében a résztvev k pozitívan, gesztusként értékelik a magyar állampolgárság felvételének lehet ségét a szlovákiai magyarok részére. Azonban gyakorlati megvalósítása egyenl re nem releváns, hiszen egzisztenciális kockázatokkal jár. Érdekesség, hogy a szlovákiai magyar kisebbségi társadalom körében az asszimiláció egyik f oka a vegyes házasság, de az interjúkban ez egyáltalán nem jelenik meg, mint tényez . (Gyurgyík, 2004.) A vegyes házasságról vallott nézetek két f csoportba oszthatóak. Az els be azok tartoznak, akik teljes mértékben elzárkóznak a más nemzetiség pár választásától. k azok, akik a nyelvi és a kulturális különbségeket nem fogadnák el saját családi életükben. A második csoportba azok tartoznak, akik természetes jelenségnek tekintik adott esetben a szlovák nyelv házastársat. k érzelmi alapon közelítik meg a témát. Asszimilációs tényez ként a szlovák nyelv iskolaválasztás jelenik meg els sorban. A fókuszcsoportos interjúk résztvev i körében elenyész volt azok száma, akik szlovák nyelv óvodába vagy alapiskolába jártak, s hasonlóan kevesen nyilatkoztak úgy, hogy gyermekeiket szlovák nyelv óvodába vagy iskolába íratnák. A magyar identitás megmaradásának feltétele a magyar nyelven történ iskoláztatás az óvodától a középiskola befejezéséig. A szlovákiai magyar fels oktatás kevés lehet séget kínál az anyanyelven való továbbtanulásra. Az egyetemválasztás kapcsán a szül földön maradás szempontjából a csehországi vagy a szlovákiai egyetemeket preferálják, lévén a magyarországi egyetemen történ továbbtanulás eredménye a legtöbb esetben az egyetem elvégzését követ en az áttelepülés. A munkanélküliség a két közép-szlovákiai régióban országos szinten nagyon magas, vagyis a munkavállalás szempontjából migrációra vannak kényszerítve az ott él k. Ebb l következik, hogy kényszerként élik meg a migrációt, ugyanis els dleges céljuk a szül földjükön való boldogulás. Miután az Európai Unió országaiban is lehet vé vált a szabad munkavállalás, a szlovákiai magyarok számára egyre kevésbé alternatíva a magyarországi munkavállalás, f ként az alacsony bérezés miatt. KÁRPÁTALJA – UKRAJNA A kárpátaljai magyarok kett s el ítéletességet tapasztalnak: az ukránok el ítéletességét els sorban a magyar nyelv használatának („titkos nyelv” és féltékenység a nyelvtudás miatt) és a kulturális különbségeknek tulajdonítják, míg a magyarországi magyarokét a tudatlanságnak. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy a helyi magyar közösséget összetartóbbnak és identitására büszkébbnek látják, mint a magyarországit. Magyarságukat sokan egy szép és nehéz (illetve nehézsége miatt szép) adottságnak, feladatnak élik meg – az asszimilációra nyitottabbak ezzel szemben a nyelvtudást tekintik legnagyobb el nyüknek. A nyelvi kompetencia alapvet en formálja a kétnyelv magyarok tudatát – a gyengébb magyar identitással rendelkez fiatalok is alapvet fontosságúnak látják nyelvtudásuk átörökítését gyermekeikre. A kárpátaljai magyarok esetén különösen érdekes az online közösségi oldalak használata, hiszen az online kommunikáció során használt nyelvet és azok körét, akikkel kapcsolatot tartanak, akár három oldal párhuzamos használata is meghatározhatja. Az ukrán/orosz identitás és/vagy baráti kör indikátora a Vkontakte (orosz közösségi oldal) aktív használata, a magyar baráti kör fenntartására az Iwiw a tipikus platform (bár az aktív használatban 15 Bauer Béla – Pillók Péter itthon is tapasztalható eltolódás a Facebook irányába Kárpátalján is er sen megjelent), míg a Facebookon történ kommunikáció domináns nyelve vagy az els dleges identitás, vagy a nemzetközi kapcsolatok fenntartását el segít angol. ERDÉLY – ROMÁNIA A régió tekintetében érdemes külön kezelni a tömbben, a jelent s arányban, illetve a szórványban él k nézeteit, véleményeit. A Székelyföldön (tehát a tömbben) él k általában véve „intenzívebben” élik/élhetik meg magyarságukat (a mindennapi nyelvhasználat, a nyelvhasználati jogok terén stb.). Ennélfogva tapasztalható egyfajta ellentét is a magukat székelynek tartó székelyföldi fiatalok és a régió más területein él fiatalok között. A székelyekhez, a székelységhez olyan sztereotípiák kapcsolódnak, mint például: „másaknak”, „agresszívebbeknek”, „vidámabbaknak”, továbbá „magyarkodóbbnak” tartják ket, úgy gondolják, hogy túlzásba viszik az identitás megélését. Ehhez képest a szórványban él k számára ez bizonyos esetben hátrányt jelent a mindennapokban a többségi nemzettel való kapcsolatuk során. Az erdélyi magyar fiatalok általában véve nehezebbnek tartják helyzetüket a többségiekéhez képest (ahogy a magyarországi magyarokhoz képest is), például a tanulás terén, továbbá a mindennapokban: bevásárlás, hivatali ügyintézés stb. során. (A tömbmagyarságra ugyanis a magyar nyelvhasználat jellemz , ritka az a szituáció, ahol román nyelvhasználatra van szükség.) A szórványban a román nyelv használata nem jelent problémát, mivel az ott él fiatalok a mindennapi kommunikáció során a román nyelvet akár anyanyelvi szinten el tudják sajátítani. Ahol jelent sebb kisebbség él, de nem tömbben, ott a román nyelvtudás gyakran gondot jelent a mindennapokban: a fiatalok rendszerint magyar nyelven tanulnak, és az iskolai nyelvoktatás gyengeségei miatt komoly hiányosságaik vannak a román nyelv ismerete terén, amit nehéz leküzdeni (pl. munkavállalás esetén gondot jelent). A teljesség kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy a Székelyföldön él k szerint a helyi munkavállalás során ez nem jelent problémát. Összességében, azért ha egy fiatal jó román nyelvtudással rendelkezik, a magyar nyelv ismerete értékként jelenik meg a munkaer -piacon. A többségi társadalomhoz f z d viszony nem konfliktusmentes. A tömbben él k esetében minimális az érintkezés, ott a románok jelentik a kisebbséget, akik többnyire értenek/ tudnak/beszélnek magyarul. A románok elutasítása a tömbön kívül is érzékelhet , azonban inkább elhatárolódásról, „csendes” egymás mellett élésr l beszélhetünk. A szórványban a románokkal való együttélés kevésbé problematikus, mondhatni „természetes állapot”, bár román részr l észlelhet k provokációk és agresszív megnyilvánulások. A nyelvismeret, illetve a kulturális különbségek komoly határt szabnak. Nyelvtudás esetén könnyebb a helyzet, a fiatalok közül többen nyitottan kezelik a kérdést, de a családok összeegyeztethet sége nem egyszer , gyerekvállalás esetén az egyik vagy másik nyelv megtanításáról úgy vélekednek, hogy a gyereket kétnyelv nek kell nevelni (miközben a szül k közül vélhet en az egyik nem kétnyelv ). Székelyföldön sajátos viszonyulás tapasztalható: ott elvárt, hogy a román élettárs tanuljon meg magyarul, ám a vegyes házasság elutasítása er teljesebb. A vegyes házasság a szórványban sokkal természetesebb, magától értet d bb. 16 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei Az internetes kommunikáció alapvet en magyarul történik, a felhasználói felület változó, az operációs rendszer változó, leginkább angol, a román/magyar nem szokványos, els sorban a romániai számítástechnikai „hagyományok” miatt. A fiatalokra a külföldi rövid/középtávú munkavállalásra való nyitottság jellemz , Románián belül kevésbé terveznek munkalehet séget mobilizálni. VAJDASÁG – SZERBIA A fiataloknál alapélmény a délszláv háború, és annak egyik következménye: a magyarok elvándorlása és a szerbek betelepítése. Más a viszony a helyi szerbekkel, akik megszokták, hogy egy többnemzetiség közegben élnek, más a betelepítettekkel, akik sokszor agresszívan reagálnak arra, hogy magyarok is élnek a környezetükben. Magyarnak lenni sokak számára a félelemmel, a fenyegetettség érzésével egyenl . Minden csoportban beszámoltak magyarok ellen irányuló fizikai agresszióról. Mai vajdasági magyar fiatalokra jellemz , új jelenség, hogy a fenyegetettség-érzés feloldását nem a kitartásban, az összefogásban, saját identitásuk felmutatásában látják (bár ez továbbra is létezik), hanem az alkalmazkodásban. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy ne provokáljuk a szerbeket azzal, hogy magyar zenét hallgatunk, magyarul beszélünk. Széls séges formában ez egyetértést jelent azzal, hogy a magyarság t njön el Szerbiából. Akadt, aki arra a kérdésre, hogy „Szerinted 50 év múlva lesznek-e itt magyarok?”, azt válaszolta: „Remélem, nem, mert akkor már nem lesz ok bántani bennünket.” Magyarnak lenni sokak számára önbizalom, különbözni merés kérdése – és önérték. Mások számára magyarnak lenni nem „men ”. A vegyes házasságokról sok rémtörténet hangzott el, lényegük, hogy egy magyar asszonynak mindenben alá kell vetnie magát a szerb férj akaratának. Ezzel együtt sokan mondták, hogy k hajlandók lennének vegyes házasságba belemenni, mert biztonságot jelent. „Ha baj van, egy szerb meg tud védeni.” A konfliktus nem állami-intézményi, hanem személyközi szinten jelentkezik. Az oktatásban, az egészségügyben, a közigazgatásban, amennyiben erre igény van, lehet használni a magyar nyelvet. Ez sok magyar fiatal számára munkaer -piaci el nyt jelent a szerb fiatalokkal szemben a közszférában. A magyar nyelvhasználattal összekapcsolódik egy gyermekkortól megtanult keresésifelismerési folyamat, azaz, hogy keresem és megismerem azokat a helyeket, ahol magyarul lehet beszélni, filmet nézni, bulizni stb. Energia befektetés nélkül ugyanis a mindenütt jelen lév szerb nyelv nyelvhasználati tereket találom meg. A kett s állampolgárság megítélése körükben egyöntet en pozitív. DÉL-BARANYA – HORVÁTORSZÁG Mindkét csoportban azt tapasztaltuk, hogy a résztvev k magyarnak gondolják magukat, születésükt l fogva magyarnak nevelték ket a szüleik, ami els sorban a nyelvhasználatban, a kultúra és a tradíciók ismeretében nyilvánul meg. Arra a kérdésre, hogy mi akadályozza a magyarság fennmaradását térségükben, az alábbiakat említették a résztvev k. 17 Bauer Béla – Pillók Péter • A szül k nem foglalkoznak azzal, hogy magyarnak neveljék a gyermekeiket, akkor sem feltétlenül, ha mindkét szül magyar. Mindkét csoport szerint a család és a szül k a legéget bb probléma, amin lehet változtatni: a nemzeti érzést, a gondolkodásmódot kellene átalakítani. • Szül i félelem, hogy ha magyarul tanul a gyerek, akkor elmegy Magyarországra tanulni, s talán nem is jön vissza. • Vegyes házasság esetén különösen nagy a veszélye annak, hogy asszimilálódnak. • Könny az integráció, azaz Horvátországban egyszer bb horvátnak lenni, mint magyarként küzdeni. A magyar nyelv hátrány, ugyanis Horvátországban nem lehet úgy élni, hogy nem beszél valaki jól horvátul. A nyelvismeretnek ebben az értelemben praktikus oka van (könnyebben érvényesülsz, könnyebben jutsz el re), egyébként magyarul gondolkodnak, olvasnak stb. TEMATIKUS MEGKÖZELÍTÉS A tanulmányunk második részében a fontosabbnak ítélt témákat mutatjuk be regionális metszetben, azaz az egyes régiók milyen különböz séget illetve milyen eltéréseket hordoznak magukban. El járóban mindenképen fontos hangsúlyoznunk, hogy az egyes régiókban elhangzott vélemények tükrözik azt a társadalmi közeget, amely az adott országban meghatározza a kisebbségi létet. Így az állampolgársághoz, vegyes-házassághoz, nyelvhasználathoz való viszonyban jól tükröz dnek a társadalmi környezet sajátosságai. Alapvet különböz séget lehet felfedezni a „kisrégiók”3 és a nagyobb régiók tekintetében. Ennek számos okát véljük felismerni a kutatás adatai alapján. Mindenképpen fontos szempont, hogy a „nagyrégiókban” él k között alapvet eltérést mutat, ha valaki tömbben illetve szórványban él. Ezt a jelenséget els sorban Erdélyben lehetett tapasztalni. A továbbiakban tehát néhány témakörhöz kapcsolódó vizsgálati eredményt mutatunk be. MAGYARNAK MARADNI (MAGYARSÁG TUDAT, TÖBBSÉGI TÁRSADALOMHOZ, SZÜL FÖLDHÖZ VALÓ VISZONY) „KISRÉGIÓK” A kisebb régiókban él k számára a magyarnak maradni vagy asszimilálódni kérdése meghatározó, ugyanakkor rendkívül eltér sajátosságokat hordoz magában. Az Ausztriában – rvidéken él k többsége osztráknak vallja magát, érdekes az is, hogy az rvidék elnevezést nem használják, ha hivatkoznak sz kebb életterükre azt Burgenland elnevezéssel, németesen teszik. A magyar nyelvet inkább idegen nyelvnek gondolják, így nem véletlen, hogy gondolkodásukban kevésbé jelenik meg a magyarság tudat. Terveik szerint kétnyelv nek fogják nevelni gyermeküket, mert – elmondásuk szerint – magyarnak nem tudják. 3 A kutatásunkban a kisrégiókba tartozók közé a Muravidéken, (Szlovénia) rvidéken (Burgenland, Ausztria), Dél-Baranya – Eszék környékén (Horvátországban) él magyarokat soroljuk, mivel létszámuk és az ebb l ered „súlyuk” az adott országban viszonylag alacsony. 18 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei Gondolkodásuk illusztrációjaként álljon itt az egyik rvidéken él fiatal véleménye: „Inkább osztráknak érzem magam, mert huszonöt évig itt élek, meg itt születtem osztráknak. Egy kis magyar is van bennem, anyukám Magyarországon született és színjátszó egyesületbe gyűjtöm meg a tánccsoport, citeráztunk és hát a magyarságot éltük. Éltük a magyarságot, inkább osztráknak érzem magam.”(sic!). A többi kis régióban is meghatározó a magyarságtudat keresése, eltér azonban, a magyarsághoz való hozzáállás. Míg Muravidéken a megkérdezettek számára ugyan fontos, hogy magyarként élhetnek, ugyanakkor természetes, hogy gyermeküket többnyelv nek nevelik, bízván abban, hogy emellett – vagy éppen ezért – jobban fel tudják vállalni magyar identitásukat. Sajátos problémát lehet érzékelni Dél-Baranyában, ahol szívesen nevelnék az ott él k magyarként a gyermeküket, de ez az infrastruktúra és a környezet hiányosságai miatt – véleményük szerint ez csak korlátozottan lehetséges. Mindenesetre – Muravidéken és Dél-Baranyában –, ahol büszkék arra, hogy magyarok, azt tekintik hozzájuk tartozónak, aki beszéli a nyelvet, és aki szereti és ismeri a (magyar) kultúrát (a magyarok történelemét, zenéjét, irodalmát, sportját). Álljon itt err l egy idézet Dél-Baranyából: „Magyar nyelv és az igazi haza, mint Magyarország. Büszkeség, úgyhogy büszke vagyok, hogy magyar vagyok.” Úgy gondolják, hogy fontos a magyar identitás, és kevéssé, hogy ki hol él. Néhány fiatal esetében a magyarságtudat úgy fogalmazódott meg, hogy magyar az, aki Magyarországon él. Ebben a megközelítésben érezhet az a látencia, amely benne rejlik a kisebbségi létben: ezt a fajta összetettséget jeleníti meg leginkább az a gondolat, amelyet az egyik muravidéki csoportban fogalmaztak meg: „Magyarul beszélni, magyarul álmodni, mert aki magyarul álmodik az biztos, hogy magyar.” A többségi társadalomhoz való viszonyt az eltér helyzetb l fakadó viszonyulás határozza meg. Míg Ausztriában ez a kérdés nem merül fel, hiszen a kutatásban részt vev k mindegyike alapvet en osztráknak vallja magát, addig a Muravidéken él fiatalok számára nem mindig egyértelm , kit tekinthetnek a többségi társadalomhoz tartozónak. Ebben a térségben nagyobb a horvát ajkú népesség aránya, mint a magyaroké, ezért az adatfelvétel során megfogalmazódott egyfajta dél-szláv többség fogalma is. Muravidéken és Baranyában tehát inkább magyarnak, Burgenlandban inkább osztráknak vallják magukat. Ausztriában – Burgenlandban él fiatalok anyanyelvi szinten beszélnek németül, és meglehet sen rosszul magyarul, Muravidéken a többnyelv ség a jellemz (német, horvát, szlovén, magyar) a fiatalabbaknál a szlovén a meghatározó, míg Baranyában folyamatos a magyar nyelv térvesztése és a horvát térnyerése. Rontja a többségi társadalomhoz való pozitív viszonyt, hogy a magyarokkal szembeni negatív megnyilatkozás – bár eltér szinten – mindenhol el fordul. Ezt az egyik fiatal így fogalmazta meg: „Koperban tanulok és mondom, hogy magyar vagyok, mondják, nem szégyelled magadat, Szlovéniában élsz.” A magyarországi köztudatban a kisrégiókban él k esetenként megalázó helyzete kevésbé van még a nemzeti összetartozást fontosabbnak tartó közegben is fókuszban, mint az erdélyiek vagy éppen felvidékiek helyzete, problémája. Ez a beszélgetések során többször megfogalmazott érzés – több esetben is – sajátos viszonyulást eredményez a magyarországi magyarokhoz. Az rvidéki fiatalok – és a muravidékiek többsége – egyértelm en azt állították, hogy nem költöznének Magyarországra, tekintettel arra, hogy Ausztriában illetve Szlovéniában magasabb az életszínvonal, jobb életkörülmények között élhetnek. A Dél-Baranyában él k – a hátrányok és el ítéletek ellenére – inkább Horvátországban maradnának. Ezt a kett séget így fogalmazza meg egy dél-baranyai fiatal: „Amikor itt vagyunk horvát társainkkal: á, te magyar vagy, te nem érted! Amint Magyarországra, ott Jugo!” Egy másik – muravidéki – fiatal ezt a helyzetet 19 Bauer Béla – Pillók Péter a következ képpen illusztrálja: „Nem túl megért ek [mármint a magyarországiak], mivel gyakran furcsán néznek ránk azért, mert mi határon túlról jöttünk, és hogy hogy tudunk magyarul, meg ilyesmi…”. „NAGYRÉGIÓK”4 Azokban az országokban beszélhetünk „nagyrégióról”, ahol a magyarság aránya meghaladja az öt százalékot, illetve lélekszáma meghaladja a 100.000 ezer f t. Ezekben a térségekben kulturálisan, gazdaságilag valamint politikailag releváns csoportnak számít a magyar népesség. Ez meghatározza és befolyásolja környezetüket. A „nagyrégiók”-ban él k életviszonya befolyásolja leginkább a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi közvélekedést. A „nagyrégiók”-ban él k számára rendkívül fontos viszonyítási pont Magyarország, ezen belül is legfontosabb a gazdasági potenciál: tanulási lehet ség és jobb életszínvonal húzza ket az Anyaországba. Ez a – gazdasági helyzetb l – eredeztethet eltér hozzáállás érzékelhet a felvidéki illetve a kárpátaljai fiatalok viszonyulásában is. Er teljes befolyásoló tényez annak a folyamatnak az érzékelése is, amely a magyarság csökkenését jelenti, amelyet viszont többnyire passzív módon vesznek tudomásul. Ez alól a passzivitás alól egy kivétel említhet meg: a magyar nyelv örökítésének kiemelt fontossága, err l ugyanis minden nagyrégióban hasonlóképpen vélekednek. A kétnyelv ségre a (leend ) gyermekeik esetében nagyobb hangsúlyt fektetnének, mint azt saját esetükben szüleik tették. Ezt az egyik – vajdasági – fiatal így fogalmazta meg: „…nem fogjuk azt mondani neki, hogy ne tanulja meg a szerbet, mert az nem magyar, de mi is tudjuk, hogy milyen az, hogyha nem ismeri mind a két nyelvet.” Ez alól a Székelyföldön, tömbben él fiatalok kivételt jelentenek, számukra a román kultúrához, nyelvhez való viszony meglehet sen ambivalens. A vélemények abban azonban megegyeznek, hogy a gyermekeiket, amennyiben erre lehet ség van, az általános iskolában, illetve az óvodában magyarul kívánják oktatatni, ebben a burgenlandi fiatalok kivételével – függetlenül attól, hogy ki melyik országban él –egyetértenek a magyar fiatalok. Ez a vélekedés legpontosabban Kárpátalján fogalmazódott meg, ahol az egyik fiatal így fogalmazott „Magyarba, mert az ukrán iskolába minden ukrán és én akarnám, hogy a gyerekem szeresse és tudja a magyart.” A félelem, hogy a többségi nemzethez tartozóvá válnak, ott van a gondolkodásukban. A vizsgálatban résztvev k körében egybehangzó volt a vélemény, hogy a nyelvhasználat a többségi nemzethez tartozók el ítéletes megnyilvánulásainak az egyik legf bb kiváltója, a magyar nyelvhasználatból ered konfliktus és hátrány lehet az alapja annak, ha egyes régiókban nem vállalják fel a nyelvet, illetve az azon keresztül történ mindennapi kommunikációt.5 Ezt a jelenséget több régióban is említették, és nemcsak ott, ahol a magyarság csak szórványban él. A nyelvhasználat körüli konfliktus mögött több csoportban valamilyen az aktuális politikai diskurzusban fellelhet üzeneteket vélték felfedezni a fiatalok6. A kárpátaljai fiatalok egyik fókuszcsoportjában így fogalmazódott meg ez a helyzet: „Ha pedig azt 4 5 6 Nagyrégiók: Erdély (Székelyföld, Partium, Bánát) (Románia) Vajdaság (Szerbia) Kárpátalja (Ukrajna) Felvidék (Szlovákia). Erre történt említés minden nagyrégióban, kivételt Székelyföld képez, illetve Dél- Baranyában és Muravidéken is. Ez a probléma a kett s állampolgárság mentén kialakult helyzet kapcsán merült fel, els sorban Felvidéken, de kevésbé élesen megfogalmazva, Kárpátalján is. 20 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei mondom, hogy magyar vagyok, és ezt magyarul is mondom, akkor egy sokkal nehezebb utat kell végigjárnom!” Talán ezért is er södik – els sorban a szórványban él k körében – a vegyes-házasságok elfogadása, ugyanakkor a tömbben él k között ennek negatív következményei kézzel foghatók: a vegyes-házasságokban születettek nyitottabbak az asszimilációra. A többségi nemzethez való viszonyban – amint ezt a kistérségben él k között is tapasztaltuk – fontos szempont, hogy a többség hogy viszonyul magyarságukhoz, az együttéléshez. Vajdaságban a többségi nemzettel való els találkozásokat sok esetben a konfrontáció, esetleg a nyílt agresszió határozza meg, amelyet egyikük így fogalmazott meg: „Óvodában én voltam az egyetlen magyar, mert az én falumban nagyon kevés a magyar. Ha megszólaltam magyarul mindig vertek. Szó szerint kiverték bel lem, hogy magyar vagyok.” Más a viszony a régóta Vajdaságban él szerbekkel és a szerbiai szerbekkel, és más a viszony a menekültekkel. Vajdasági probléma a szerb betelepül k viszonya az shonosnak számító magyarokhoz, amelyet egyikük így interpretált: „…akik itt laknak régebb óta, azok már összeszoktak a magyarokkal, azok úgy megtűrik… Van aki, … nekem van olyan szerb kollégám, aki magyarul beszél”. Emellett a kulturáltság dimenziója er sen meghatározza a viszonyt, erre a helyzetre több helyszínen is kitértek a megkérdezettek. „Nekem például volt egy olyan élményem, hogy elmentem egy szórakozóhelyre és egy lány azt mondta nekem, hogy hülye bozgor7”. Ez az idézet jól mutatja, hogy az Erdélyben, szórványban él k számára a szül földhöz való viszony és a társadalmi környezet kulturáltsága jelent sen összefügg egymással. Talán ezért is érezhet a szórványban folyamatos nyomás az asszimilációra. Ebb l is származtatható az összetartozástudat, egymás megértése, er s közösség iránti igény. Ezt az önazonosságtudatot a közös sors köti össze: a magyarságot „meg kell élni”, fel kell vállalni, tenni kell érte valamit, az ugyanis nem automatizmus. Egyik fiatal ezt így fogalmazta meg: „Mi kisebbséghez tartozunk, ezért nekünk ez nem automatikus, hogy mi magyarok vagyunk.”8 Éppen ezért folyamatosan keresik a magyar kultúrával való kapcsolattartás lehet ségeit. „Itt nálunk ezt gyakorlatilag külön keresni kell, hogy magyar néptáncot tanulj ne pedig szerbet. Vagy, vagy például itt Kanizsán is szerintem el bb tudunk elmenni moziba egy magyar filmet megnézni, csak mikor vannak a magyar hetek.”(sic!)9 Magyarnak lenni (különösen a szórványban) akaratot, bátorságot és önbizalmat igényel, és ez adja meg az értékét is, akik nem merik vállalni a magyarságukat, sok esetben a helyi magyarság és a többség szemében is nevetség tárgyaivá válnak. „Ha nincs akarat, akkor könnyen beolvad. … Meg önbizalom is. Bármiben, amiben különbözik a többit l. Akármiben különbözni, nehéz. És önbizalom kell ahhoz, hogy merjél különbözni.”10 Mindenb l persze levonható az a következtetés, hogy a szórványban él k helyzete leginkább a többi kisrégióban él magyarokéhoz hasonlítható. Nagyon érdekes viszony bontakozik ki a válaszok alapján a székelyföldi és a bels erdélyi magyar fiatalok viszonylatában. A Székelyföldön él k általában véve „intenzívebben” élik/élhetik meg magyarságukat szemben a bels -erdélyi fiatalokkal, ezért (is) érzékelhet egyfajta székely-magyar ellentét. „A magyar, az nem csak székely, így röviden összefoglalva11 „… [a székelyek] túlságosan magyarok. Vagyis nem, hogy túlságosan, de azért… kicsit túlzásba viszik. Van, mikor kicsit túlzásba viszik.”12 7 8 9 10 11 12 Hazátlan, románul. Erdély. Vajdaság. Kárpátalja. Kolozsvár. Máramaros. 21 Bauer Béla – Pillók Péter A fenti idézetek is jól ábrázolják, hogy a hátáron túl él , magukat magyarnak való fiatalok számára számos olyan probléma vetül fel, amely a az anyanemzet tagjai számára nem releváns, s t – ismerethiány okán – nem is teljesen dekódolható. ÁLLAMPOLGÁRSÁG – KETT S ÁLLAMPOLGÁRSÁG „KISRÉGIÓK” A fókuszcsoportos felvétel során megkérdeztük a kutatásban résztvev ket, hogy mi jut eszükbe arról a fogalomról, hogy állampolgár, mivel kutatásunk id szakában13 indult el a kett s állampolgárság megszerzésének intenzív id szaka. A kisrégiókban él k számára, ez alapvet en nem volt értelmezhet , jogokhoz, (többségi) állampolgársághoz kötötték a fogalmat, de egyben hangsúlyozták, hogy nem köthet nemzeti hovatartozáshoz: „Azzal összefügg en osztrák állampolgár, hogy beszél osztrákul. Hogy osztrák focicsapatot, ha nem játszanak jól, akkor is segítesz, szurkolsz nekik ez pontosan olyan, hogy osztráknak érzed magad és bárhol vagy a világon... .” A kett s állampolgárságról jellemz en nem tudtak véleményt nyilvánítani. Racionálisan gondolkodó fiatalként els sorban a kett s állampolgárság gazdasági és praktikus hasznát hangsúlyozták. A horvátországi fiatalok számára – mivel országuk még nem tagja az Európai Uniónak – utazási és munkavállalási el nyt is jelent. Ugyanakkor Muravidéken és Dél-Baranyában is hangsúlyozták, hogy els sorban „csak egy papír”, amely elválik az identitástól, formális meger sítése annak, hogy magyar valaki. „Hát szerintem ez az állampolgárság egy hülyeség, úgy ahogy van! Mert ha valaki valamilyen nemzetiség… úgy érzi, hogy valamilyen nemzethez tartozik, az ahhoz tartozik.”14. „NAGYRÉGIÓK” A nagyrégiókban él fiatalok számára sem volt egyszer en megfogalmazható a válasz az állampolgárságot firtató kérdésünkre. A többségi állampolgárságot, mint kötelességet, a magyart mint lehet séget,az identitás megmutatásának lehet ségét értelmezték. Ugyanakkor a jogok és kötelezettségek megfogalmazásánál azt hangsúlyozták, hogy ez egyfajta szerz déses viszony, formaság, ami korlátozza az ember életét, az emberi szabadságot. „Na, most az ukrán állampolgárságom, az úgy rám ragadt úgymond, mert én ide születtem, úgyhogy avval együtt kell élnem. Be kell tartanom a törvényeket, adóznom kell, stb., stb. Viszont a magyar állampolgársághoz meg úgy állok hozzá, hogy az egy, számomra egy ilyen státusz.”15 „… én is polgári jogokat írtam, és persze abból a kötelezettségeket is. Gondolom kötelezettségeink is vannak annak az országnak, aminek állampolgárai vagyunk.”16 A kett s állampolgársággal kapcsolatosan az instrumentális és érzelmi viszonyulás a meghatározó, ugyanakkor egyfajta elégtétel is, mert 2004-ben az anyaországban elutasí13 14 15 16 2011. tavasz. Muravidék. Kárpátalja. Erdély – Kolozsvár. 22 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei tották ennek a lehet ségét.17 Úgy vélik, hogy a magyarországi magyarok egy része nem tekinti teljes jogú magyarnak a határon túli magyarokat. ”Mert volt már err l népszavazás és a nép megmondta a véleményét err l. De nagyon nem mentek ki szavazni. Ez elég ciki… az állampolgárságról csak ennyit.”18 Alapvet en úgy gondolják, hogy kevés konkrét információval rendelkeznek. Az állampolgársággal összefügg racionális hozzáállás két aspektusból is megjelent. Egyrészt Vajdaságban és Kárpátalján él fiatalok körében, ahol ez a munkavállalás és az utazás területén megszerezhet szabadságot jelenti. Kárpátalján és Felvidéken viszont a fiatalok az állampolgárság hátrányait hangsúlyozták, mivel országuk nem ismeri el a kett s állampolgárságot, ezért félnek azt kiváltani az esetleges következmények miatt. Erdélyben szintén kimutatható volt egyfajta félelem a lehetséges retorziók miatt, különösen az állami alkalmazottak körében. Néhány jellemz vélemény: „Számomra inkább egy ilyen lelki dolgot jelent. Hogy akkor igen, magyar állampolgár vagyok, tényleg vallhatom magam magyarnak, anélkül, hogy megdobálnának valamivel (…).”19 „Nálunk nem az a paszport fogja meghatározni, hogy hú, magyar vagy. Így is bennünk van.20 „Hát engem kicsit hidegen hagyott, mert tehát én attól nem leszek magyarabb”21 ”Visszakapjuk a lehet séget, hogy magyar állampolgárok legyünk, mert ezzel most gyakorlatilag kinyílik a világ”22 „Valami jelzés ez. Az, hogy nem feledkeztek el rólunk”23. A magyar állampolgársághoz kapcsolódó választójoghoz való viszony megoszló és megosztó is egyben, nem tudnak semmi konkrétat, ezért inkább érzelmi alapon közelítenek a témához: „Attól, hogy nekünk van egy papírunk egy állampolgárságról, az még nem hiszem, hogy van jogunk abba beleszólni, hogy hogyan igazgatnak”24. „A jogokhoz kötelesség is tartozik, én ott fogok szavazni, ahol adózok.”25 „Ezzel végre beleszólhatunk a magyarok (sic!) életébe.”26 NYELVHASZNÁLAT A VILÁGHÁLÓN – A KÖZÖSSÉG TEREMTÉS ÚJ DIMENZIÓI? Régióktól függetlenül a világháló multikulturális közeg, ahol a nyelvhasználat nem feltétlenül az identitástudat függvénye. Az internet „világnyelve” az angol, a legtöbb információ mind a mai napig els sorban ezen a nyelven érhet el. Az, hogy ezen túlmen en, hogyan specifikálódik a világhálón való tájékozódás már több egymással összefügg tényez függvénye: szocializáció, általános kulturáltság, szórvány vagy tömbben való elhelyezkedés, stb. A multikulturalitás ugyanakkor lehet ség, amely révén áthidalódhatnak a nemzetiségi ellentétek, amelyek új, határokon átnyúló közösségek létrejöttét segíthetik el , akár kisebb, 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 Valójában a szavazók többsége a kett s állampolgárság mellett szavazott, de nem volt elégséges a szavazatok aránya. Erdély – Székelyföld. Erdély – Székelyföld. Erdély – Kolozsvár. Felvidék. Kárpátalja. Vajdaság. Erdély – Kolozsvár. Erdély – Kolozsvár. Erdély – Székelyföld. 23 Bauer Béla – Pillók Péter akár nagyobb közösségben élnek a magyar fiatalok. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a határon túl él magyar fiatalok körében is meghatározó a világháló használata. „KISRÉGIÓK” A „kisrégiókban” a vegyes, azaz a többnyelv , s t kevertnyelv világháló nyelvhasználat jellemz . A fiatalok szituációfügg en használják a többségi nemzet nyelvét, az anyanyelvüket, valamint a világháló alapnyelvét az angolt. rvidéken hangsúlyozták a fiatalok, hogy általában nem hátrány több nyelv ismerete, de a fiatalok alapvet en osztráknak határozzák meg magukat. Ezért egyértelm en németül, valamint más idegen nyelven, f leg angolul használják a világhálót. ”Én utálom, de ha kell, akkor els sorban németül, amit úgy nem találok, akkor azt angolul, magyarul? Szinte soha, nem tudok annyira. Pedig itt végeztem a magyar gimibe (nevet).”27 „Nekem els sorban osztrák barátaim vannak, így ez nem kérdés.”28 Ausztriával szemben Muravidéken Szlovénia vegyes (magyar, szlovén, horvát, német) nyelvhasználat érvényesül: r”Hát, én vegyesen használom. Attól függ, hogy mit keresek. Magyarul, szlovénul, németül vagy angolul.”29 „Vegyesen használom, attól függ….. nyilvános üzeneteket, idézeteket is vegyesen teszek fel.”30 Dél–Baranyában is vegyes nyelvhasználatról beszélhetünk. A nyelvhasználat alapvet en a felhasználási tevékenységt l függ, de a horvát nyelv ismerete nélkül nem lehet/vagy nagyon nehézkes az interneten való tájékozódás: ”Attól függ, hogy kivel, posztolni inkább horvátul.”31 „NAGYRÉGIÓK” A „Nagyrégiókban” az internet és a közösségi oldalak használata leginkább annak függvénye, hogy szórványban vagy tömbben élnek a magyar fiatalok. Meghatározó továbbá az élethelyzet, tehát hogy valaki tanul vagy már dolgozik, azaz az internet mely funkciójára van nagyobb szüksége. Az internetes nyelvhasználat attól is függ, hogy a fiatalok magyar nemzetiségi vagy a többségi társadalom nyelvét használó iskolába járnak/jártak-e. A szocializáció egyébként is alapvet lenyomatot hagy a fiatalok általános, de specifikusan internetes nyelvhasználatára is. Nemcsak az iskolai szocializáció hatása érhet tetten, de legalább ennyire kiemelend a másodlagos, kortárscsoportokban végbemen szocializáció is. A webes felületek nyelvhasználatát ugyanis befolyásolja a baráti kör nemzetisége. A magyar barátokkal rendelkez fiatalok magyarul társalognak a közösségi oldalakon, míg a többségi nemzethez tartozó baráti körrel bírók automatikusan állnak át a többségi nemzet nyelvére az interneten is. Vajdaságban els dlegesen magyarul használják a fiatalok az internetet, ugyanakkor a nyelvhasználat funkciófügg : „Általában vegyesen használom. Attól függ, hogy mit akarok. Magyarul vagy angolul, esetleg szerbül”. Felvidéken nem a magyar nyelv internethasználat a meghatározó. Többnyire funkcionális a nyelvhasználat, amely feladattól függ en angol, szlovák illetve magyar nyelv egyaránt 27 28 29 30 31 Fels ör – Ausztria. Fels ör – Ausztria. Eszék – Muravidék (Szlovénia). Eszék. Eszék – Horvátország. 24 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei lehet: „Én például a Skype-ot rengeteget használom, de a Skype-on is a konferenciahívást. Azért mert a jó min ségű hangátvitel. Teszem fel, ha egy adott dolgot meg akarok csinálni... weboldal, vagy akár egy programozás, vagy egy script-írás, vagy lehet az játék, bármi, amihez több ember kapcsolódik, (…) hát, azon a nyelven, ahogy a legtöbben tudnak, az ismer seim közül legtöbbször szlovákul.” Kárpátalján az internet használata a felvétel id szakában még csak terjed ben volt, a 2000-es évek elejének magyar viszonyait tükrözte vissza. Alapvet en közösségi tereken, f leg iskolákban, munkahelyeken érték el az internetet : ”F a magyar, de ha itteni dolgok érdekelnek, akkor ukránul. Akkor rákeresek”.32 Az eddigi elemzések alapján nem meglep , hogy Erdélyben az internetes nyelvhasználat is annak függvényében változik, hogy szórványban vagy tömbben élnek a magyar fiatalok. A tömbben él k els sorban magyarul illetve angolul, míg a szórványban él k a románt is a használják az interneten történ kommunikációra: ”Hát kiválasztom, hogy mit töltsek le és az határozza meg, milyen nyelven például van a... vannak ilyen különböz tudományos sorozatok, angolul, magyarul, románul.”33 Minden fent van az interneten, rá húsz percre fel van rakva és... Azt olvasol, amit akarsz, románul is, ha már….”34 „Tegnap például svédül néztem meg egy filmet és angol felirattal. ...de magyar felirat nem volt rajt...”35 ”Hát, a két különböz nemzetiség... hát, hogy ha valaki itt a (xxx) mondja, az egyértelmű, hogy magyar-románt jelent... ...vagy magyar-kínait jelent... Például. Van két kínai... Meg két lett... Ja tényleg, két lett. De ket bírjuk... A lényeg az, hogy... Na jó, de a többséget kell nézni... ha most kilencvenkilenc százalékban így van, most senki sem az egy százalékra gondol...”36 ”Nekem a barátaim magyarok, miért használnám más nyelven?”37 ”Azért nem feltétlenül, mert az gondolom, hogy ha valamit jobban meg akarunk érteni, azt akkor azon a nyelven értjük meg, amit a legjobban tudunk. Mondjuk, lehet, hogy egy id után... Igen, de ha eljutunk arra a szintre angolul is, nem pontosan arra a szintre, de megközelít leg arra a szintre, akkor...” Például én nem néznék angolul filmeket, ha a jöv ben nem akarnék bel le vizsgázni. Tehát magyarul nézném.”38 Én nekem nincs is Facebook-om...”39 „Nekem van, a kollegáimmal f leg románul, én vagyok csak ott magyar, a barátaimmal, hát a (anya)nyelvük szerint.”40 A NYELVHASZNÁLATTAL KAPCSOLATOS LEGFONTOSABB MEGÁLLAPÍTÁSOK RVIDÉK: • A többség osztráknak tartja magát, korlátozott magyar érzettel; • A magyar nyelv inkább, mint idegen nyelv jelenik meg; • Nem jellemz a magyar nyelv internet használat. 32 33 34 35 36 37 38 39 40 Munkács. Kolozsvár. Kolozsvár. Nagyvárad. Nagyvárad. Székelyföld − Sepsiszentgyörgy. Kolozsvár. Máramaros. Máramaros. 25 Bauer Béla – Pillók Péter FELVIDÉK • Az elvándorlás alapélménye a magyar fiataloknak; • Az internetre úgy tekintenek, mint a magyar nyelv kultúra fenntartásának egyik lehetséges módja; • A kétnyelv ségben a kulturális szempontok mellett a gazdasági el nyöket is kiemelik. • A kett s állampolgárságot er sen átpolitizáltnak tartják. KÁRPÁTALJA • Kett s el ítéletességet élnek meg: egyrészt az ukránok másrészt magyarországi magyarok részér l; • Helyi magyar közösséget összetartóbbnak és büszkébbnek érzik, mint a magyarországiakat; • Magyarságukat egy szép és nehéz adottságnak tartják; • Nyitottabbak az asszimilációra; • A nyelvtudást tekintik legnagyobb el nyüknek; • A nyelvi kompetencia fontos, alapvet a nyelvtudásuk átörökítése. ERDÉLY • • • • • • • • Általában véve nehezebbnek tartják a helyzetüket a többségiekhez képest; A szórványban a román nyelv használata nem jelent problémát; Ha egy fiatal jól beszél románul, akkor a magyar nyelv ismerete értékként jelenik meg; A többségi társadalomhoz f z d viszony nem konfliktusmentes, a tömbben minimális az érintkezés; A szórványban a románokkal való együttélés kevésbé problematikus; Vegyes házasság esetén a gyereket kétnyelv nek kell nevelni; Vegyes házasság a szórványban sokkal természetesebb; A külföldi rövid/középtávú munkavállalásra való nyitottság. VAJDASÁG • Az internet még nem meghatározó a kisebb településeken; • Az interneten lehet magyarul is kapcsolatot tartani, és így kevésbé kell félni; a digitális térben jobban részesei lehetnek a magyar kultúrának; • Magyarnak lenni fenyegetettség érzéssel párosul, amely párosul a magyarok ellen irányuló fizikai agresszió jelenlétével; • Konfliktus személyközi szinten és nem intézményi szinten van jelen; • A kett s állampolgárság megítélése egyöntet en pozitív. DÉL-BARANYA • Magyarnak mondják magukat, magyar nevelésben részesültek; • Horvátul viszont jól kell tudni, nem elég a magyar az érvényesüléshez; • Aki magyarul szeretne tanulni, az elmegy Magyarországra. MURAVIDÉK • A magyarság tudatos választás eredménye; • Az internet olyan alap, amellyel fent tudja tartani a kapcsolatot a magyar nyelvvel; • Fontos a harmadik, negyedik nyelv ismerete. 26 A MOZAIK2011 kutatás legfontosabb eredményei IRODALOM Kiss Tamás – Barna Gerg (szerk.) (2011): Erdélyi magyar fiatalok NKI- Kriterion, Kolozsvár. Gyurgyik László (2004): Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében Kalligram, Pozsony. Kiss Tamás (2010): Adminisztratív tekintet NKI- Kriterion Kolozsvár. Síklaki István (2006): Vélemények mélyén Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (szerk.) (2002): MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. Vicsek Lilla (2004): Fókuszcsoport Osiris, Budapest. 27 Arnold Petra ELEMZÉSI KERETEK A fókuszcsoportok elemzése során az esszencialista megközelítést1 alkalmaztuk (Vicsek, 2000), vagyis azt feltételeztük, hogy a csoportrésztvev knek van egy stabil, lényegi bels attit djük, amely különböz (pl. interakciós) tényez k hatására torzulva nyilvánul meg). Ennek megfelel en fontosnak tartjuk az alapvet szituációs tényez k vizsgálatát is a tematikus elemzésen túlmen en. A SZITUÁCIÓS TÉNYEZ K ELEMZÉSE A szituációs tényez k közül az interakciós tényez ket, illetve a csoportösszetételt érdemes figyelembe venni. A moderátor, a környezet, illetve az id tényez vizsgálatával jelen esetben nem foglalkozunk, tekintettel arra, hogy a moderátori feladatot az NCSSZI – fókuszcsoport módszertanában, illetve a témában is jártas – munkatársai látták el, így ez nem befolyásolja jelent sen a csoportbeszélgetések menetét. A környezet, illetve az id tényez esetében pedig törekedtünk a homogenitásra, vagyis az összes csoportot délel tti, délutáni órákra szerveztük, s figyeltünk arra, hogy nyugodt, csendes körülmények között történjenek a beszélgetések. Csak abban az esetben térünk ki a környezetre és az id tényez re, ha valamilyen oknál fogva nem a fentebb leírt körülmények között zajlott a munka. 2. táblázat: Csoport-interakció I. Interakciós tényez k Társas befolyás Kisebbség-többségi vélemény Konfliktusok a csoportban „Jó színben tünteti fel magát” jelenség Légkör, hangulat Motiváltság 1 Definíció Változik-e a csoport során a vélemény Megjelenik-e kisebbség-többségi vélemény; Felszólalás sorrendje ezt meghatározza-e Társadalmilag elvárt választ adja Bizalomteli, oldott vs. feszült, elutasító Téma kelti fel az érdekl dését vagy az ajándék miatt van ott; társas lazsálás megfigyelhet -e Az anti-esszencialisták, vagyis a konstruktivista-hív k szerint a vélemények másként konstruálódnak a különféle kontextusokban, amelyek mögött nem létezik egy bels , stabil, esszenciálisan kontextusmentes vélemény. A konstruktivisták szerint az attit dök gyakran érvelés során alakulnak ki, és nem arról van szó, hogy létezik egy stabil bels vélemény, amely módosul a különböz helyzetekben. 29 Arnold Petra Definíció A résztvev k nem igen beszélnek azokról, amelyeket magától értet d nek tartanak, vagyis van egy hallgatólagos konszenzus arra vonatkozóan, hogy csak azokról a témákról beszélnek részletesen, amelyek megfelel en értékes és sokatmondó, amir l érdemes beszélni. Hallgatólagos konszenzus Kamera, diktafon (megfigyel személy, ha bent ül) Észrevehet en befolyásolja-e, zavarja-e a résztvev ket II. Csoportösszetétel Szocio-demográfiai jellemz k Kor, nem, település (szórvány, nem szórvány), dolgozik/tanul, iskolai végzettség, családos/nem családos Ismerik-e egymást a csoportban Hányan vannak a csoportban, akik nem beszélik jól a magyart, nem minden kérdést értenek Ismer s a csoportban Magyar nyelv III. Id , környezet Délel tti, délutáni órák Akkor térjünk ki, ha túl korán vagy túl kés n történt a csoport Akkor térjünk ki, ha nem csendes, nyugodt körülmények között történt a csoport Környezet TEMATIKUS ELEMZÉS Vertikális-horizontális dimenziók kombinált alkalmazásával elemeztük a csoportokat, a mintázódásokat pedig induktív kategóriaalkotás (Mayring 2000) – amikor is a szöveg tanulmányozása alapján hozunk létre kategóriákat – segítségével kerestük. Az elemzés menete az alábbi lépésekben történt. 1. A guide f bb kérdései mentén, csoportonként mátrixba rendeztük a szövegrészeket. (Lásd alább témakörök fejezet) Azokat a kérdésköröket vettük figyelembe, amelyek hangsúlyosan jelentek meg a beszélgetések során. (Vertikális elemzés.) 2. A mátrix elkészítését követ en az egyes f bb kérdéskörök mentén régiós bontásban induktív módon kategóriákat hoztunk létre, és a mintázódásokra, illetve a nagyobb eltérésekre fókuszáltunk. Mindegyik régión belül a f bb mintázódásokat kiemeltük, hasonlóságokra, különbségekre világítottunk rá. (Horizontális elemzés régiós bontásban.) 3. Kis régió – nagy régió összehasonlítás az egyes régiók elemzése során kapott mintázódások alapján. Kisrégió-nagyrégiós szinten a f bb mintázódásokat kiemeltük és a hasonlóságokra, valamint a különbségekre világítottunk rá (Horizontális elemzés kisrégió – nagyrégió bontásban) TÉMAKÖRÖK • Mi jut eszedbe: haza? • Mi jut eszedbe: magyar? • Mi jut eszedbe: állampolgár? 30 Elemzési keretek MAGYARNAK LENNI • • • • Mikor érzeted el ször, hogy magyar vagy? Mi kell ahhoz, hogy valaki magyar legyen? Miben más itt magyarnak lenni, mint Magyarországon? Miben más itt magyarnak lenni, mint ukránnak/románnak/szlováknak? GENERÁCIÓK KÖZÖTTI VÁLTOZÁS • Szüleid gyerekkorában, miben volt más magyarnak lenni? • Magyarnak neveltek a szüleid? • Magyarnak neveled majd a gyerekeidet? ASSZIMILÁCIÓ • • • • • • Miért jó itt élni a magyaroknak? Miért nem jó itt élni a magyaroknak? Ezen hogyan lehet változtatni (ki, mit tehet)? 50 év múlva élnek itt magyarok (miért igen vagy nem)? Mi miatt költöznél el innen? Hova költöznél? NYELVHASZNÁLAT • • • • • • • • • Melyik fontosabb: a magyar vagy az államnyelv? Miért? A magyar nyelv milyen el nyöket jelent? A magyar nyelv milyen hátrányokat jelent? Milyen nyelven olvasol? Milyen nyelven írsz? Milyen nyelven használod a közösségi oldalakat? Milyen nyelven beszélgetsz a szüleiddel? Milyen nyelven beszélgetsz a barátaiddal? Kinek drukkolsz egy magyar–szerb/román… meccsen? PÁRVÁLASZTÁS • • • • • Vegyes házasság el nyei Vegyes házasság hátrányai Mit értesz vegyes házasság alatt? Miért kötnél vegyes házasságot? Miért nem kötnél vegyes házasságot? ÁLLAMPOLGÁRSÁG • Mit jelent számodra a kett s állampolgárság? • Kett s állampolgárság el nyei 31 Arnold Petra • • • • • • Kett s állampolgárság hátrányai Miért élsz a lehet séggel? Miért nem élsz a lehet séggel? Miért fontos, hogy választójoggal járjon? Miért nem fontos, hogy választójoggal járjon? Melyik választás a fontosabb, a magyarországi vagy az adott országbeli? Miért? EGYÉB • Ami felmerült és fontos, de egyik sorba sem illett bele. IRODALOM Mayring, P (2000): Qualitative content analysis. Forum: Qualitative Social Research, 1 (2). Letöltés ideje: 2010. június 22. http://www.qualitative-research.net/index.php/fqs/ article/view/1089/2386 Vicsek Lilla (2006): Fókuszcsoport. Osiris Kiadó, Budapest. 32 III. ORSZÁGONKÉNTI ELEMZÉSEK Arnold Petra BURGENLAND – AUSZTRIA Jelen tanulmány korábbi „Elemzési keretek” fejezetében bemutattuk azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe vettünk a fókuszcsoportok elemzése során. Az alábbiakban ezen szempontok – el ször a szituációs, majd a tematikus tényez k – mentén mutatjuk be a Burgenlandban készült fókuszcsoportos kutatás eredményeit. SZITUÁCIÓS TÉNYEZ K Ausztriában összesen két csoportot tartottunk. A 3. sz. táblázatban összefoglaltuk a két csoportra jellemz szituációs tényez ket. 3. táblázat: Szituációs tényez k az osztrák fókuszcsoportos beszélgetésekben Ausztria I. csoport Ausztria II. csoport Résztvev k száma 8f 6f Beszélgetés hossza 66 perc 52 perc I. Interakciós tényez k Társas befolyás Nem volt megfigyelhet . Nem volt megfigyelhet . Kisebbségi-többségi véle- Jellemz en egy-egy álláspont sze- Nem volt megfigyelhet . mény gült szembe, többségi-kisebbségi vélemény nem volt tapasztalható. Konfliktusok a csoport- Kisebb konfliktus adódott a „ma- Nem volt megfigyelhet . ban gyar vs. osztrák vagy” kérdésnél. „Jó színben tünteti fel ma- Érzékelhet volt. gát” jelenség Érzékelhet volt. Légkör, hangulat Feszült, a végére kicsit lett oldottabb. Feszült, végére oldottá vált. Motiváltság Motiváltak voltak. Hallgatólagos konszenzus Nem volt megfigyelhet . Nem voltak túl motiváltak. Nem volt megfigyelhet . Kamera, diktafon (megfi- Nem volt zavaró tényez . gyel személy, ha bent ül) Nem volt zavaró tényez . 35 Arnold Petra II. Csoportösszetétel Szocio-demográfiai jellemz k Ismer s a csoportban Magyar nyelv 6 lány, 2 fiú; 5 gimnazista, 1 egyetemista, 2 dolgozik 1 lány, 5 fiú; 3 gimnazista, 1 egyetemista, 2 dolgozik Ismerik egymást. 2-en beszélik anyanyelvi szinten, 3-an jól beszélnek, nem anyanyelvi szinten, 3-an nem értettek mindent. Ismerik egymást. Nagyon rosszul beszéltek magyarul, ketten voltak, akik jól beszéltek, de nem szépirodalmi nyelven. Délután, 16-kor Megfelel volt. Délután, 18-kor Megfelel volt. III. Id , környezet Délel tti, délutáni órák Környezet A táblázatban feltüntetett tényez k közül két olyan lényeges elemet érdemes kiemelni, amelyek meghatározóak a nemzeti identitás vizsgálatánál: 1. Mindkét beszélgetés során azt tapasztaltuk, hogy a résztvev k jelent s része nem beszéli a magyar nyelvet anyanyelvi szinten, vagyis nem beszéli a szépirodalmi magyar nyelvet. Ennek következtében némi feszültség keletkezett mindkét csoportban, ugyanis nem teljesen értették (el fordult, hogy egyáltalán nem értették) a résztvev k, mit mond, mit kérdez a moderátor, illetve a résztvev k nem tudták kifejezni magukat. Továbbá több esetben a moderátor sem értette, mit mondanak a fókuszcsoporton részt vev fiatalok. A kommunikáció tehát jelent s mértékben akadozott, ami részben motiválatlanságot eredményezett a csoportban, részben feszültséget generált. S mint ahogy a tematikus elemzésnél is látjuk majd, nagyon keveset tudtak hozzászólni az egyes témákhoz a fentebb említett nyelvi korlátok miatt, így egy id után kifulladt a beszélgetés, nem lehetett a résztvev kb l többet „kiszedni”, ezért azután a beszélgetések során a moderátor nem is érintett minden témát. Mindezt meger síti a beszélgetések hossza is, ami az egyik estben 66, a másikban 52 perc volt. A magyar nyelv tehát a fókuszcsoporton részt vev k számára jellemz en idegen nyelvként és nem anyanyelvként volt jelen. Amennyiben Jean Piaget svájci pszichológus elméletéb l (Csepeli 2002) indulunk ki, mely szerint a nemzeti szocializáció egyik szakasza 8-9 éves korra tehet , amikor a kognitív elemek tudatosulnak, mint például az anyanyelv vagy a nemzetiség1, akkor felvet dik, hogy Burgenlandban a magyar nemzeti identitás válságáról lehet beszélni, ugyanis a résztvev fiatalok jelent s része gyermekkorában nem – és kés bb sem – sajátította el anyanyelvi szinten a magyar nyelvet. 2. A beszélgetés során érzékelhet volt a „Jó színben tünteti fel magát” jelenség, vagy más szóval a „magyar színben” tünteti fel magát jelenség: úgy észleltük mindkét csoportban, mintha „magyar köntösbe” bújtatva beszélnének, mert mi, magyar kutatók, elvárjuk t lük, hogy magyarok legyenek. Ez jellemz en a beszélgetéseken tapasztalt többszörös ellentmondásokból derült ki. A tematikus elemzésnél erre majd kicsit részletesebben is kitérünk. 1 A másik két szakasz: a 6–7 éves a sz kebb környezetét, lakhelyét és családját ismeri; a 10–11 éves a haza és a nemzet fogalmát is megérti. 36 Burgenland – Ausztria TEMATIKUS TÉNYEZ K A BURGENLANDI CSOPORTOKBAN HAZA, ÁLLAMPOLGÁR ASSZOCIÁCIÓS MEZ A fókuszcsoportos beszélgetés során megkérdeztük a résztvev kt l, mi jut eszükbe a haza, a magyar, illetve az állampolgár szavakról. A haza kifejezés kapcsán a résztvev k majdnem mindegyike kizárólag a helyi térségre, arra a mikro-közegre asszociált, amelyben élnek, tanulnak, dolgoznak, azaz Burgenlandra és Bécsre. Nekem is itt Fels r a hazám. Szerintem mindig itt volt és mindig itt is lesz, ahol a családom is lakik. Nekem a hazám is itt Alsó r, mert ez az otthonom, onnan származom, de éltem is Budapesten, és ott jártam az óvodába. És nem, nem tartom hazámnak, de ott is voltam már. Az állampolgárság asszociációs mezeje esetében els dlegesen a jogokat és kötelezettségeket kapcsolták e fogalomhoz. Néhányan úgy gondolják, hogy az állampolgárságnak gazdasági haszna van, illetve a térség határozza meg, hogy ki milyen állampolgárságú, mindazonáltal „szívében maradhat magyar”. Volt, aki szerint egyértelm en az állampolgárság határozza meg a nemzeti identitást: Ha egy osztrák elmegy Magyarországra és ott dolgozik, ott él és felveszi a magyar állampolgárságot, akkor visszajön Ausztriába és akkor nekem az már nem osztrák. És hogyha a magyar átjön, átveszi az osztrák állampolgárságot, akkor az nem magyar. Mert egy rendes magyar, az nem veszi át. Én úgy látom. Mert ha magyarnak érzi, akkor magyar marad, ha itt akkor dolgozni akar, élni akar, akkor már nem magyar. Én úgy látom. Azért mondtam azt, hogy magyar állampolgár. Én, mert én mondtam, hogy nem vagyok magyar, rólam mondom, de én büszke vagyok arra, hogy tudok magyarul és burgenlandi magyar vagyok. De tudom, hogy nem vagyok magyar, mert ha átmegyek és mondom, hogy magyar vagyok, akkor nem, te nem vagy magyar, te burgenlandi vagy. De úgy van. MAGYAR IDENTITÁS A magyar kifejezés hallatán jellemz en arról kezdtek el beszélni, hogy ki tekinthet magyarnak. A résztvev k többsége szerint magyar az, aki beszéli a nyelvet, illetve szereti és ismeri a kultúrát. A tekintetben megoszlottak a vélemények, hogy a magyar identitás menynyiben kötött fizikailag Magyarországhoz: több olyan résztvev is akadt, aki azt az álláspontot képviselte, hogy a magyar identitás legmeghatározóbb tényez je a magyarságérzet, a magyar kultúra, nyelv szeretete és ismerete, és kevésbé jelent markáns elemet a magyar identitásban az, hogy valaki Magyarországon él. Szerintem ez, lehet, hogy valaki Magyarországon született és azt mondja, hogy én inkább máshol szeretnék élni, akkor az más helyre is költözhet, de ugyanúgy is lehet, hogy valaki máshol született, de Magyarországon szeretne élni, és ha tudja a nyelvet és szereti az országot meg az embereket szerintem abból is lehet magyar. 37 Arnold Petra Nekem egy magyar az, aki szeret Magyarországot és szereti a magyar nyelvet, és a kultúrát. Mindazonáltal volt néhány fiatal, aki szerint az a legfontosabb a magyar identitás kérdésénél, hogy magyarnak érezze magát az ember, nem az, hogy területileg hol él. Én is úgy gondolom, aki magyarnak érzik az magyar, de én úgy látom, hogy magyar nekem egy magyar állampolgár. Igen én, nekem nem mondanám, hogy magyar vagyok. Szeretem a nyelvet, szeretem az országot, de én nekem nem mondanám, hogy magyar vagyok. Nekem a legfontosabb szerintem az érzés, szerintem, hogyha magának érzi magyarnak, akkor magyar. És ez nem függ attól, hogy most Magyarországon él. Az érzés. A beszélgetés kés bbi részében rákérdeztünk arra, hogy mi jellemzi azokat, akik magyarnak tartják magukat. A magyar kultúra, nyelv ismeretén túlmen en konkrét magyar szokásokat, jellegzetességeket említettek, mint pl. locsolkodás, paprika, néptánc. Arra a kérdésre, hogy a magyarság hogyan maradhatna meg, azt felelték, hogy a magyar nyelv, illetve kultúra továbbörökítése révén, amelyben az iskolának, illetve a szül knek van kiemelt szerepük. A mi generációnk, hogy most és az iskola is segít benne. Hogy a magyar nyelv ne pusztuljon ki. Szül knek is kell továbbadniuk a hagyományokat és a nyelvet is, mert ha nem ápolják, mert csak annyit is nem beszélnek magyarul a gyerekekkel, akkor nem tudnak annyit a magyar nyelv és az is fontos, hogy a szül k is ápolják a nyelvet. Ez alátámasztja a szakirodalom azon megállapítását, miszerint a nemzeti identitás kialakulásában az egyes szocializációs színterek kiemelt jelent séggel bírnak: a gyermek el ször a család körében, majd kés bb az iskolában, a kortársak körében találkozik a nemzeti identitásérzéssel (Csepeli 2002). A magyarnak vs. osztráknak vallják magukat kérdésre adott válaszok kissé a „jó színben tünteti fel magát” effektust sugallták, amire a szituációs tényez knél is kitértünk: burkolt, nem egyértelm válaszokat adtak. Az egymásnak is ellentmondó válaszokból, illetve a kett s állampolgárság kérdéskörénél kristályosodott ki, hogy valójában a többség osztráknak tartja magát, bár elmondásuk szerint büszkék arra, hogy magyarok. Inkább osztráknak érzem magam, mert huszonöt évig itt élek, meg itt születtem osztráknak. Egy kis magyar is van bennem, anyukám Magyarországon született és színjátszó egyesületbe gyűjtöm mag a tánccsoport, citeráztunk és hát a magyarságot éltük. Éltük a magyarságot, inkább osztráknak érzem magam. Csupán néhány fókuszcsoport-résztvev akadt – k beszélték szépirodalmi szinten a magyart –, aki egyértelm en magyarnak vallja magát. A beszélgetéseken részt vev fiatalok jelent s részét szüleik inkább osztráknak nevelték, mint magyarnak, k pedig kétnyelv nek fogják nevelni gyermekeiket. Ez utóbbi esetében is érzékelhet volt a „a magyar színben tünteti fel magát” effektus, ugyanis ellentmondás tapasztalható: k inkább osztráknak vallják magukat, de gyermekeiket magyarnak és osztráknak nevelik majd. A nyelvhasználat tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a fókuszcsoportokon részt vev k gazdasági aspektusból – idegen nyelvként – közelítik meg a magyar nyelvet. Ez megnyilvánul abban is, hogy néhányan megemlítették: a magyar nyelv a munkavállalásnál el ny 38 Burgenland – Ausztria jelent, ugyanis több nyelv ismerete mindig hasznos. Fiatal: Én inkább osztrák, mert a szüleim osztrákok. Az apukám csak beszélni tud magyarul, de inkább osztrák. De a nagyszüleim mindig próbáltak magyarul beszélni velem. Moderátor: De ett l még magát nem vallja magyarnak. Tehát idegen nyelvként gondolja a magyart, tehát ugyanolyan tanult nyelvként, mint mondjuk, hogyha angolul megtanul? Fiatal: Igen. Az interjúalanyok a szüleikkel jellemz en magyarul beszélgetnek, illetve a barátaikkal is, abban az esetben, ha magyarok. Érdekes volt azonban, hogy amint véget ért a fókuszcsoport-beszélgetés, rögtön németül kezdtek el egymással társalogni, ami szintén a „magyar színben akarja feltüntetni magát” effektust er síti. Els dlegesen németül olvasnak, írnak, használják a közösségi oldalakat, néznek filmet, mindemellett néha magyarul, illetve angolul. Egyetlen olyan helyiség van a térségben, ahova jellemz en magyarok járnak, az ún. Kultúraegyesület. Moderátor: És ott mindig csak magyarul beszélnek? Fiatal: Általában. Moderátor: Aha. Ez finom volt. Én arra lennék kíváncsi, amikor nem általában van, akkor miért beszélnek németül? Fiatal: Mert gyorsan el kell mondani, és az az anyanyelvemen gyorsabb megy, mintha magyarul kifejezném a gondolatomat. A fenti idézet meger síti a korábban tett megállapítást, mely szerint a magyar jellemz en idegen nyelv számukra. A vegyes házassághoz jellemz en semlegesen viszonyultak. Hátránynak két dolgot említettek. Egyrészt, hogy a „gyermek nem tudja, hogy most igazán hova tartozik”, ami részben ellentmond a korábban elhangzottaknak, amikor is azt állították, hogy vegyes házasságban n ttek fel, de osztráknak vallják magukat. Másrészt azt említette az egyik résztvev , hogy praktikus okból hátrány, ugyanis nehéz eldönteni, melyik országban éljen a család: Hát egyik legnagyobb hátrány biztosan az, hogy a családok más országból származnak és el kell dönteni, hogy hol él és mindig minden, hogy hányszor találkoznak évente és ez is nehéz szerintem. És hogy a kapcsolat fenn maradjon. És ez a legrossz ez szerintem a legnagyobb probléma. TÖBBSÉGI TÁRSADALOMMAL, HELYI MAGYAROKKAL, ANYAORSZÁGGAL SZEMBENI ATTIT D A többségi társadalomhoz fűz d viszony mentén azt tapasztaltuk, hogy el fordulnak negatív viszonyulások a többségi társadalomhoz, annak ellenére, hogy majdnem minden résztvev egyértelm en osztráknak vallja magát és anyanyelvi szinten beszél németül. Az alábbi interjúidézet is arra utal, hogy vannak helyzetek, mikor szégyellik, hogy magyarok: 39 Arnold Petra Fiatal: Én mellette a vendéglátásban dolgozok és nem, sokszor van magyar vendégem is és én nem mindig szoktam velük magyarul beszélni. Moderátor: Miért? Fiatal: Mert ha van egy érzésem, ha szimpi, ha van egy jó érzésem akkor beszélek vele magyarul, és ha valami negatív érzésem van akkor nem. A résztvev k szerint a helyi magyarokkal szemben el ítéletesség figyelhet meg Burgenlandban. A kérdés kezdetben nem merült fel, de miután az egyik interjúalany megemlítette, hogy a magyarokat nem mindig látják „szívesen”, a „megtörik a jég effektust” tapasztaltuk: elindult egy diskurzus az el ítéletességr l, amelynek során többféle álláspont is el került. Volt, aki szerint csak az id sek körében létezik el ítéletesség, volt, aki úgy gondolja, ez mindig jelen van, s általában az idegenekkel szemben máshogy viselkednek az osztrákok. Mert az idegent l félnek az emberek. Az idegen az mindig valami kellemetlen és sokszor az a baj, hogy nem is akarnak, hogy nem is akarják ezt, ezt az idegen embert megismerkedni, mert már tudnak mindent(…)Mert hozzá jön a félelem akkor és ott van egy magyar család, nem tom apukája most itt van, itt dolgozik elvette a férjemt l az munkahelyét és azért rossz ember. Nem is akarom megismerkedni. Akadt olyan hozzászóló is, aki szerint az osztrákok idegenekkel szembeni el ítéletessége differenciált, a nemzetiségt l is függ, vagyis pl. egy afrikaira inkább idegenként tekintenek, mint egy magyarra. Itt például Burgenlandban szokatlanabb, hogy most egy burgenlandi lány most összeházasodik egy afrikai férfivel, mint hogy most egy burgenlandi lány összeházasodik egy magyarral. Néhány esetben ellentmondást is tapasztaltunk, pl. az elején még arról beszéltek, hogy a burgenlandi magyarok büszkék magyarságukra, majd a vége felé, kiderült, hogy bizonyos helyzetekben találkoznak olyan magyarral, aki nem akar magyarul beszélni, mert szégyelli, hogy magyar. Néha azt is veszem észre, hogy ez a magyar, akivel nem beszélek magyarul, nem is akar, minthogyha szégyellne magát arra, hogy most észreveszem, hogy most magyar. Az anyaországi magyarokhoz fűz d viszony meglehet sen elítél ebben a térségben, ugyanis az osztrákok azt gondolják, hogy a magyarok elveszik a lehet séget el lük. A kollegáim legnagyobb része magyar és itt is van ez a negatív, hogy átjönnek a magyarok és elveszik a mi munkahelyünket. A rossz magyar. A résztvev k körében nem tapasztaltunk elítél attit döt az anyaországi magyarokkal szemben, azonban egyértelm en azt állították, hogy nem költöznének Magyarországra, tekintettel arra, hogy Ausztriában magasabb az életszínvonal, jobbak az életkörülmények. Azaz a Magyarország felé irányuló migráció egyáltalán nem vonzó a beszélgetéseken részt vev k számára, azonban az EU más tagállamaiba, ahol magasabb az életszínvonal, elköltöznének. Összességében a fókuszcsoportos beszélgetések alapján megállapítható, hogy Burgenland térségben a magyar nemzeti identitás válságban van: a résztvev k többsége osztráknak tartja magát, jellemz en idegen nyelvként beszéli a magyar nyelvet. Mindazonáltal fontosnak tartják, hogy a magyar identitás ne haljon ki a térségben, az err l való gondosko40 Burgenland – Ausztria dás, úgy vélik, els dlegesen a család és az iskola feladata. Ebben a térségben tehát spontán nemzeti identitásról2 egyáltalán nem beszélhetünk, de a beszélgetéseken részt vev k szerint vannak szerény törekvések arra, hogy a tudatos nemzeti identitás3 megmaradjon. IRODALOM Csepeli György (1992): Nemzet által homályosan. Századvég Kiadó, Budapest. Csepeli György (2002): A nagyvilágon e kívül… Nemzeti tudat és érzésvilág Magyarországon 1970–2002. Jószöveg M hely, Budapest. 2 3 Természetes vagy spontán nemzeti identitásnak nevezzük a nemzeti ideológia m ködésének azt a következményét, hogy az ideológia által fölkínált tudáskészlet egyes elemeinek segítségével az emberek mindennapjaikban önmagukat a nemzeti kategória hatálya alá tartozónak tartják, a nemzeti kategória által jelölt csoportot identitástudatuk tartozékaként sajátos módon megkülönböztetik, a nemzeti név által teremtett szimbolikus univerzum jelentéseit osztják (haza, nemzeti szimbólumok), valamint ismerik, azokat a forgatókönyveket, melyek segítségével a nemzeti összetartozás alkalmaival megrendezett rítusokban résztvev ként viselkedhetnek” (Csepeli 1992, 113.). Tudatos nemzeti identitásról akkor beszélünk, amikor az egyén tudáskészlettel bír nemzetének hagyományairól, rítusairól, történelmér l, és saját maga dönti el, mit hogyan ítél meg. (Csepeli, 1992). 41 Morvai Tünde FELVIDÉK – SZLOVÁKIA A MOZAIK2011 elnevezés kárpát-medencei ifjúságkutatás keretében Szlovákiában három helyszínen hat fókuszcsoportos interjú készült. A három helyszín: Rimaszombat, Somorja és Várhosszúrét. A tanulmányban helyszínenként elemzem a két különböz korcsoportban készült fókuszcsoportos interjúkat, majd összegzem a hat beszélgetés legkiemelked bb témáiban elhangzott különbségeket és hasonlóságokat. Csoportonként azokat a témákat fogom kiemelni, amelyek a csoport résztvev i részér l a leginkább vitatott témák voltak. Az interjúk feldolgozását az atlas.ti tartalomelemz program segítségével végeztem. RIMASZOMBAT Közép-Szlovákia déli járásának, a rimaszombati járásnak a központja a 25 ezer f s Rimaszombat. Nemzetiségi összetételét tekintve a magyar lakosság aránya Rimaszombatban 35,26%, magában a járásban 41,3%. (Gyurgyík 2006.) TANULÓK CSOPORTJA Mind a tanulói csoport, mind a már munkahellyel rendelkez csoport tagjai Rimaszombatban és a környékbeli, többségükben magyarlakta településeken élnek. A tanulókból álló 7 f s csoport a 15–19 év közötti korcsoportba tartozik, mindannyian középiskolai tanulmányaikat végzik. Magyarnak lenni A csoport tagjai elmesélték els élményeiket magyarságérzetük megtapasztalásával kapcsolatban. Több résztvev a magyarság történelmének, hagyományainak, értékrendjének megismerésével tudatosította els alkalommal, hogy a magyar nemzethez tartozik: „… 15 évesen, amikor voltunk egy ilyen táborba Sátoraljaújhelyen, egy ilyen magyarok… minden országból Rákóczi-tábor a magyaroknak és akkor jöttem úgy arra igazán rá, hogy mi is magyarok vagyunk, annak ellenére, hogy itt lakunk Szlovákiában. Mert egy csomó olyan fiatal volt, aki Kárpátaljáról, Romániából, Szerbiából és nekem az úgy jó volt, hogy sok magyar diák, fiatal úgy össze volt zárva. Nekem akkor tűnt úgy igazából.” 43 Morvai Tünde „Nekem meg így a cserkészet meg a baranta terén volt ilyen áttörés, amikor hogy így megtudtam, hogy milyen értékeink is vannak, amiket, meg ezek a hagyományok, amiket kellene ápolni. Amikor írtam az értékrendet, erre is gondoltam, hogy milyen értékeink vannak. És akkor éreztem, hogy igazából, meg amikor utána olvastam könyveket meg ilyen filmeket, amik történelemb l és új dolgokra, új dolgokat tudtam meg. De akkor éreztem úgy, hogy tényleg mi is az, hogy magyarnak lenni. Hogy arra büszkék lehetünk, hogy nem szégyenkezni kell miatta, hanem megfordítható.” Mindkét élményt két olyan szervezet (Rákóczi Alapítvány, Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség) rendezvényein szerezték a diákok, amelyek a magyar identitás meg rzésében, a magyar hagyományok ápolásában jelent s szerepet játszanak – a két diák élménybeszámolója alapján: eredményesen. A csoport másik része a szlovák nyelvvel való találkozáskor érzékelte el ször, hogy az nyelve különbözik a környezetében él k által használt nyelvt l. Ezeket az élményeket a csoport tagjai fiatalabb korukban, óvodásként, kisiskolásként már észrevették. A szlovák tannyelv óvodába járó interjúalany elmondása szerint: „… én mondjuk szlovák óvodába jártam, és nekem ott nagyon nehéz volt. Ott végképp nem tudtam se beszélni, se semmit, mármint szlovákul, és akkor éreztem azt, hogy magyar vagyok.” Szintén gyermekkori élményhez köti egy másik interjúalany magyarságérzete megtapasztalását: „Mindig arra emlékszek, hogy akkor anyuval mentem orvosho’, akkor ottan beszéltek szlovákul, meg f leg szlovákul beszéltek, akkor ottan.” „Nekem is így volt kisebb koromba, hogy amikor elmegyünk rokonokhoz, igaz ezek szlovák rokonok, és ott is a kicsik egyid sek velem, szlovák iskolába jártak és akkor néha nem tudtunk úgy kommunikálni és akkor így.” A fenti esetek azt mutatják, hogy óvodás, kisiskolás korban a gyermekek nem beszélték a szlovák nyelvet, nem tudtak ezen a nyelven kommunikációba lépni sem kortársaikkal, sem a feln ttekkel. A szlovák óvodába járt interjúalany a szlovák nyelv alapjait már ott megtanulta és a kés bbiekben nem jelentett problémát számára a szlovák nyelv. A szül k részér l a tudatos szlovák nyelv óvodába járatás az egyik módja annak, hogy gyerekeik számára biztosítsák a szlovák nyelv megfelel szint elsajátítását. A szlovák nyelv óvodákban a gyermekek f ként társaiktól tanulják meg a hétköznapi beszélt szlovák nyelv alapjait. A magyar tannyelv iskolákban tanóra keretében tanulják a szlovák nyelvet, mint idegen nyelvet. Az adott település nemzetiségi összetételét l is függ, de vannak olyan magyar többség falvak, városok, ahol a gyermekek velük egykorú szlovák anyanyelv társaikkal nem érintkeznek, így a szlovák nyelvet csak az iskolában, szlovák nyelv és irodalom órák keretében hallják s beszélik. Arra a kérdésre adott válaszaikban, hogy mi kell ahhoz, hogy magyar legyen valaki, egyetértettek a csoportban abban, hogy a legfontosabb a magyar nyelv ismerete. Kiegészítve azzal, hogy „Meg annak kell lenni az anyanyelvnek. Mint egy idegen nyelvet megtanulni, az szerintem nem olyan nagy magyarság.” 44 Felvidék – Szlovákia Ezen túl említették a magyar kultúra és történelem bizonyos szint ismeretét is mint „feltételt”. Az egyik interjúalany azon felvetésére, miszerint bátorság is kell magyarnak lenni, a többi interjúalany is reagált, felelevenítve az utcán megélt saját negatív tapasztalataikat: „… hogy felvállalni magad este 11 után magyarnak.” „Nekemjöttek.” „Nekem is nekemjöttek már nappal. Magyar … meg ilyenek.” A kellemetlen élmények megvitatása után a résztvev k hozzáteszik, hogy ezekb l az atrocitásokból nem szabad általános véleményt formálni a szlovákokról: „Azért tudni kell, hogy nem minden szlovák…” „… nekünk is vannak szlovák haverjaink meg így és nincs probléma.”. A Szlovákiában magyarnak lenni kérdéskör keretében az egyik diák magyar–szlovák viszonylatban a vendég–házigazda szerepre asszociál: „… a magyarokhoz itt nagyon sok dolog köt dik történelmileg, így várakban, minden. Magyarul vannak kiírva, a szlováknak meg lehet, hogy ket ez is idegesíti, hogy k vannak otthon, de mégis a régi dolgok, sok dolog magyarul van. Nem tudom, lehet. Hogy mi nem vagyunk otthon, de visszamen leg nagyon sok dolgot magunkénak érzünk a történelem folyamán. k meg otthon vannak, de nem tudják annyira lehet hogy magukénak érezni egy-két dolgot.” . Ez a szerepkör felmerült már az atrocitások említésekor is: „… mi vendégek vagyunk itt és a vendéggel meg nem úgy kell bánni, ahogy k bánnak velünk szerintem. … Szerintem meg kéne tanulni azt, hogy elfogadni egymást. Hogy elfogadják k is a mi kultúránkat, a nyelvünket és mink is viszont.” A magyarországi magyarokkal való olyan személyes tapasztalatokat mesél el a csoport több tagja, amikor Magyarországon is kisebbségben kellett érezniük magukat. Az egyik esetben a megszólaló magyarországi cserediákként a kollégiumban tapasztalta a Magyarország határain kívül él magyarok létezésér l való tudáshiányt: „… azt hitték, hogy angolul kell majd velünk beszélni, hogy mi csak szlovákul tudunk, hogy mi szlovákok vagyunk. Szóval olyan tévhitben élnek, hogy itt nincsenek magyarok, meg… és akkor az ilyen rossz érzés, hogy ennyire elfelejtettek, hogy mi itt vagyunk?’ A másik esetben a magyarországi diáktársak határon túli magyarok nyelvhasználatával kapcsolatos homályos ismereteir l tanúskodnak: „Egymás közt szlovákul beszéltek?” „És akkor otthon magyarul beszéltek, meg mertek szólalni?” Állampolgárság Az állampolgárság témájával kapcsolatban több kérdés is elhangzott a beszélgetés során. Direkt kérdésként hangzott el az állampolgár szóra való háromszavas asszociációs kérdés. 2011. január elsejét l adott a szlovákiai magyarok számára is a magyar állampolgárság 45 Morvai Tünde felvételének lehet sége, azonban ez a szlovák állampolgárság elvesztésével jár. Az ún. ellentörvényt, amely nem engedélyezi a szlovák állampolgárok számára a kett s állampolgárságot, az akkori szlovák kormány a magyar kormány kett s állampolgárságról szóló törvényére való reakcióként fogadta el. A szlovák kormány ezen intézkedése komoly vitát váltott ki a szlovákiai magyar társadalom körében. Nem véletlen tehát, hogy a fókuszcsoportban részt vev fiatalok az állampolgár szó kapcsán olyan fogalmakra asszociáltak, mint a politika és a vita. Ez a tény utal arra is, hogy a résztvev fiatalok tájékozottak a kett s állampolgárság kérdésében, és tisztában vannak a magyar állampolgárság felvételének kockázatával: „… választási lehet ség… mert most ahogy volt ugye, hogy ha magyar állampolgár, akkor szlovák hogy legyek, ugye. Hogy mind a kett , hogy tudjak választani. Ezt is meg azt is, nem csak úgy, hogy egy…” Az els reakció arra a kérdésre, mi a véleményük arról, hogy a határon túli magyarok áttelepülés nélkül kérhetik a kett s állampolgárságot, egy felsóhajtás volt az egyik résztvev t l: „Végre már? Én annyit éreztem, hogy itt az ideje már! Hogy tartanak annyira fontosnak minket is, hogy fölajánlanak egy ilyen dolgot.” Ez a felsóhajtás arra enged következtetni a nyilatkozó részér l, hogy valójában ez egy elvárt lépés volt Magyarország fel l, s már korábban is megtehette volna. Természetesen rögtön el kerül a hátrány, ahogy többen nevezik azt a tényt, hogy a magyar állampolgárság felvételével a szlovák állampolgárságot elveszítenék. A magyar állampolgárságot formalitásként fogja fel az a véleményformáló, aki szerint: „De ez csak papír, mondjuk. Attól még, hogy én szlovák állampolgár vagyok, de magyarnak érzem magam, akkor én magyar vagyok.” Nyelvhasználat A csoport tagjai magyar anyanyelv alapiskolába jártak, jelenleg is magyar nyelv középiskolában tanulnak. Fontosnak tartják, hogy a magyar anyanyelv gyerekek a középiskola befejezéséig magyar iskolába járjanak, a magyar kultúra és történelem elsajátítása érdekében. A fels fokú intézmény nyelvét illet en már nem ragaszkodnak a magyar nyelven való tanuláshoz, egyrészt mert Szlovákiában korlátozottak erre a lehet ségek, másrészt környezetükben tapasztalják, hogy a Magyarországon tanuló egyetemisták ritkábban térnek viszsza szül földjükre, mint például a Csehországban tanulók. Ennek f ként nyelvi akadályai lehetnek, hiszen a cseh és a szlovák nyelv hasonlósága miatt a munkahelykereséskor nem okozhat gondot a szlovák nyelv nem megfelel szint ismerete. A résztvev k nagy hangsúlyt fektetnek a magyar nyelv, kultúra és történelem minél magasabb szint ismeretére, ehhez hasonlóan fontosnak tartják a szlovák nyelvtudást is: „Hát itt élünk! Ez az országunknak a nyelve, úgyhogy ezt azért muszáj tudni.” „Ez – ha úgy vesszük – kötelességünk.” Az otthoni nyelvhasználattal kapcsolatos kérdésre, hogy „milyen nyelven beszéltek otthon?” – felháborodott válasz érkezik: „Micsoda kérdés!” Ebb l is látszik, hogy ebben a csoportban a magyar családi háttér, a magyar iskolai végzettség er s hatást gyakorol. Fel 46 Felvidék – Szlovákia sem merül például, hogy szlovák nyelven olvassanak. Az internetet, a közösségi oldalakat is egyöntet en magyarul használják a jelenlév k. Arra a kérdésre, hogy esetleg angolul nem böngésznek-e az interneten, az „inkább angolul, mint szlovákul” választ kapjuk. A számítógépek operációs rendszerének nyelve esetén fordul el , hogy az szlovák vagy cseh nyelv . Jöv kép A szlovákiai magyarság létszámát tekintve, ismerve a tízévente megismételt népszámlálási eredményeket, a csoport tagjai tisztában vannak azzal, hogy húsz év múlva akár a felére is csökkenhet a magyarság létszáma. Ennek okát a szlovák nyelv iskoláztatásban látják: „Mert ha úgy veszed, a magyar iskolába megy a kevés gyerek, a szlovák iskolába megy a sok magyar gyerek, úgyhogy szerintem ilyen van és akkor hogyha a felefele arányokat vesszük, akkor nagyon kevés lesz.” „De ezt nem lehet sokáig fenntartani, hogy a magyarokat beteszik a szlovák iskolába, mert úgy összezavarodnak, hogy nem tudják, hogy hova tartoznak…” „Itt húszévente felére csökken a szám.” Optimista a hozzáállás viszont az ötven év múlva is létez szlovákiai magyarság identitásának megítéléséhez: „Hát, aki ötven év múlva is itt még magyar lesz, az szerintem nagyon er s magyar lesz…” „Meg minél kisebb az a társaság, akkor lehet, hogy annál er sebbek, mert nagyon kevesen lesznek és akkor már büszkék lesznek arra, és akkor szerintem már az elnyomás viszont meg már szinte egyáltalán nem lesz.” Azon túl, hogy meggy z désük szerint fél évszázad múlva is létezni fog a szlovákiai magyarság, különböz víziókat is felvázolnak, a kitelepítést l kezdve az autonómián át a világ területi újrafelosztásáig. „Vagy lehet, hogy kitelepítenek minket.” „Lehet, hogy autonómiánk lesz.” „Újra fel lesz osztva a világ.” Magyarország két diák számára perspektívaként jelenik meg nemcsak fels fokú tanulmányi célból, hanem áttelepülési szándékkal is. Az egyik diák színésznek szeretne továbbtanulni. Ezt a szakmát a többiek véleménye szerint is Magyarországon lehet a leginkább gyakorolni: „Az más, hogy ha színház vagy filmszak, vagy ilyet csinálsz, vagy zenét. De mondjuk, hogyha egy építészmérnök vagy, akkor nem érdemes elmenni.” A másik diák szintén részben nyelvi okok miatt szeretne Magyarországon letelepedni: „Igen, én is jobban szeretnék ott elhelyezkedni. Egyrészt a nyelv miatt is, mert könnyebben megértetem magam, meg hát valahogy jobban kijövök a magyarországi emberekkel. Így a magyarokkal.” 47 Morvai Tünde Éles ellenz je is akad a csoportban a Magyarországon történ munkavállalásnak, az ország gazdasági helyzete miatt: „… alapjába véve Szlovákia jobban áll anyagilag. Hogy nincs is olyan értelme Magyarba menni munka miatt…” A külföldi munkavállalásnál Magyarország többek szerint nem el nyös, egy harmadik, nyugat-európai országban gondolkodnak, f ként a magasabb bérezés miatt. FELN TT CSOPORT A rimaszombati 19 és 25 év közötti korosztályba tartozó csoport tagjai két f kivételével munkaviszonyban állnak. Iskolai végzettséget tekintve ketten rendelkeznek fels fokú végzettséggel, közülük az egyik doktori tanulmányai megkezdésére készül. A többiek szakmunkásképz t vagy érettségivel végz d középiskolát végeztek, a rokkantnyugdíjas fiatal férfi iskolai végzettsége pedig ismeretlen. Magyarnak lenni A magyar szóra adott asszociációk esetén megjelennek azok a szavak, amelyek elé a magyar szó, mint jelz odatehet , ilyen például a nép, a nemzet, az ország, a történelem, az ember. Egyedül a gerincesség szó említése utal konkrétan a magyar ember tulajdonságaira, a nyilatkozó felfogásában: „…a magyar ember nem hajlik meg.” Magyarnak lenni többek számára velük született, természetes érzés, a magyar–szlovák vegyes házasságból származó férfi is hasonlóképpen érez: „…de mindig jó érzéssel töltött el az, hogy igen, magyar.” „… általam egy egész nemzet volt megítélve” – nyilatkozta a zsolnai egyetemre járt interjúalany. Zsolna szinte száz százalékban szlovákok által lakott város, arról vált a magyarok körében hírhedtté, hogy egykori polgármestere, Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt politikusa, „…tankokkal készült éveken keresztül Budapestre”. „… és ott az egyedüli magyar voltam, nemhogy az egész fakultáson, hanem az egész iskolában… észrevettem, hogy ha bármi olyan volt, hogy én azt mondtam, hogy ezt szeretem, akkor »tényleg? A magyarok ezt szeretik?«” Interjúalanyunk úgy érezte, magyarnak lenni felel sség az etnikailag homogén szlovák környezetben, felel sséggel tartozik minden magyarért, hogy ne alakuljon ki saját nemzetér l kedvez tlen kép az t ismer szlovákok körében: „Nem volt terhes egyáltalán, csak önuralmat kellett gyakorolnom mindig.” Eltér az el z történett l a magyarországi hagyományápoló közösségben megélt magyarságtudattal való szembesülés: „Kékestet nél voltunk túrázni, és innen, így Rimaszombat környékér l hárman voltunk, de Magyarországról több helyszínr l jöttek, voltunk olyan harmincan48 Felvidék – Szlovákia negyvenen. És ottan túráztunk, minden, és egyszer csak így leültünk a tábortűz köré népdalokat énekelni, minden, és akkor, amikor láttam, hogy az a harmincnegyven ember hogy komolyan gondolja, hogy igen, magyarok vagyunk, oda megyünk, ahova akarunk, tudunk magyarul és büszkék voltak rá, akkor azt hiszem el ször tudatosult, hogy mi is az, hogy magyar meg együtt.” Ebben az esetben nem a szlovák népt l való különbség döbbentette rá az interjúalanyt magyar mivoltára, hanem éppen ellenkez leg, a magyar nemzethez, kultúrához való tartozása. A csoport egyik tagja magyarországi munkavállalóként tapasztalt negatív élményei alapján fogalmaz meg általános képet a magyarországi magyarokról: „A magyarországi magyar az inkább olyan érdekember. Az inkább odamegy, ahol kap, ahol csak kap, de adnia nem kell semmit, vagy ha kell, akkor minimálisat, és az itteniek azok szerintem azért kiállnak úgy akkor is, az mellett is, ami nem szolgálja semmilyen érdeküket.” Hozzáteszi, hogy más országokból származó magyar kollégáival érzett inkább sorsközösséget: „mint külföldi magyarok, jobban összetartóbbak voltunk, mint azok. Mi hogy amit megígértünk, hogy holnap négykor ott leszünk, akkor holnap négykor ott voltunk mindig.” Ebben az értékítéletben felfedezhet a munkadói-munkavállalói szerepb l adódó két különböz státus teremtette alá-fölé-rendeltségi viszony. Ezzel szemben megfogalmazódik természetesen a nemzetek sztereotipizálását elítél felfogás is: „A különböz nemzetek, népek között vannak különbségek. De ember szerint változó. Szóval Magyarországon is meg lehet találni szent embereket is meg jó barátokat, segít embereket, de ugyanúgy bűnöz ket, rossz embereket.” A magyarországi magyarokhoz képest a szlovákiai magyar, azáltal, hogy magyarnak születik, nem biztos, hogy magyarként is fog élni: „… szerintem magyarnak meg is kell maradni. Nem elég megszületni, hanem, hát, magyarnak meg kell maradni.” A nemzeti identitást életünk során különböz tényez k befolyásolják, példaként említi az egyik hozzászóló a magyar–szlovák vegyes házasságot és az abból szület gyermek iskolaválasztását nyelvi szempontból. Lampl Zsuzsa a házastárs nemzeti identitás gyengít vagy er sít hatását továbbterel tényez nek nevezi. (Lampl 2009.) A kisebbségi sors nehézségér l szóló hasonlat: „Az ember, egy szlovákiai magyar ember szerintem úgy érezheti magát Szlovákián, mint egy balkezes a jobbkezesek között. Minden jobbkezesre van elkészítve és némi támogatás mégis van a balkezeseknek, de … nem úgy, hogy kiskortól, mint a balkezeseknél…, mert mégis Szlovákia.” A szlovákokhoz hasonlítva a magyarokat, kulturális értékekben és történelemben gazdagabbnak tartja az utóbbiakat pár véleményformáló, mely különbség egy másik vélemény szerint nem feltétlenül ezen értékek gazdagságában keresend : 49 Morvai Tünde „Szerintem a magyarság, az itteni magyarság azért köt dik jobban a kultúrához meg a nyelvéhez, mert ez egyszerűen egy önvédelmi reflex, ami ezt így kihozta a népb l. A különbség pedig… hát ennyi lényegében. Ezt mondanám én is, hogy mi magyarok, itteni magyarok sokkal többet tör dünk az ilyen hagyományokkal meg kulturális dolgokkal, mint az itteni szlovákság.” A szlovákiai magyarokat a magyarországi magyarokhoz viszonyítva is a hagyományok, a kultúra ápolásának mélysége szemszögéb l közelítik meg, példaként felhozva a március 15-i ünnepségen való részvétel jelent ségét a határ két oldalán: „Míg Magyarországon az, hogy valaki elmegy-e vagy nem, annak nincs ilyen töltete. Az csak egy ünnep.” „… hogy itt valaki elmegy egy március 15-i ünnepségre, az azt jelenti, hogy vállalja a magyarságát a többségi szlovák nemzettel szemben vagy mellett.” Nyelvhasználat A csoportból egyetlen résztvev járt szlovák nyelv alapiskolába, a többiek magyar nyelven tanultak, középiskolai tanulmányaikat azonban már vegyesen, szlovákul és magyarul is végezték. Megítélésük szerint a környékükön él k 95-99%-ban beszélnek szlovákul, megjegyezték azonban, hogy ez nem mindenhol van így Szlovákiában, régiónként változik a magyarok szlováknyelv-tudása: „… itt közép-Szlovákiában, ahol nagyobb a keveredés, sokkal jobban tudnak a magyarok szlovákul, mint mondjuk Komáromban vagy Dunaszerdahelyen és Királyhelmecen, ahol így több magyarság él. Ahol nem is beszélnek szlovákul, ott nagyon kevesen tudnak és elég gyatrán szlovákul.” A szlovák nyelv nem tudását nem helyeslik, az államnyelv ismeretét nem csak fontosnak, de szükségesnek is tartják az életben való boldoguláshoz. Az iskola nyelvének megválasztásakor a résztvev k egyetértettek abban, hogy a magyar nyelv alapiskola elvégzés fontos. Középfokon azonban már nincs olyan széles kör választék a magyar nyelv középiskolák körében, hogy mindenki részesülhessen magyar nyelv középiskolai képzésben. A két fels fokú végzettséggel rendelkez interjúalany közül az egyik Szlovákia egyetlen magyar nyelv egyetemére járt, aki természetesen azzal érvel, hogy az anyanyelven való tanulás könnyebb fels fokon. Magyar–történelem szakos tanárként úgy érzi, számára a magyarországi munkaer piac is nyitva áll, így el nye is származhat a magyar nyelven való tanulásból. Különböz nyelv könyvolvasási szokások uralkodnak a csoportban, többségben vannak azok, akik magyarul olvasnak, különösen regényeket és szórakoztató irodalmat. Mások mind szlovák, mind magyar nyelv könyvet olvasnak, s t az egyik interjúalany angolul is olvas. Az internetezés és a közösségi oldalak használatának nyelveként mindhárom nyelvet megemlítik, nincsenek nyelvi kizárólagosságok, adott esetben kihasználják többnyelv ségük el nyeit: „Mondjuk az internetnek nálam magyarul el nye van. Mert ha nem tudok egy szót, akkor megtanulhassam magyarul is. És általában többet írnak, mondjuk a 50 Felvidék – Szlovákia wikipédián többet írnak magyarul, mint szlovákul. Szlovákul nagyon lerövidítik és úgy már nincsen értelme. De ha átteszi magyar nyelvre, akkor sokkal többet írnak róla.” Jöv kép A csoport tagjai nagyrészt rendelkeznek már – nemcsak Szlovákiában, hanem Magyarországon és más országokban szerzett – munkatapasztalatokkal. Minthogy a rimaszombati járásban országos szinten a legmagasabb a munkanélküliség, a munkavállalói mobilitási kényszer is magas. A távolabbi tervek között az alacsony bérek miatt a magyarországi munkavállalás nem szerepel, a Skandináv-félsziget országai, valamint Hawaii merül fel lehetséges célpontként az egyik részvev részér l, a többiek f ként Szlovákiában szeretnének dolgozni. A munkalehet ségt l teszi függ vé az egyik interjúalany a magyarok megmaradását a környéken: „De ha nem lesz munkalehet séged, akkor elmész valamerre, hogy legyen munkalehet séged.” Azonban az elvándorlás nem csak a magyarokat érinti, hanem a környéken él minden fiatalt: „Lehet mondani, ezáltal kihal a magyarság. Vagy nem hogy csak a magyarság, így a fiatalok elmennek. Lehet az magyar is meg szlovák is, meg mindegy, hogy milyen.” A gyermeknevelés szempontjából közelítve meg a vegyes házasság kérdését, el nyösnek ítéli meg az egyik résztvev , hogy a gyermek két különböz nyelvet és kultúrát ismerhet meg: „akkor megismeri az egyik meg a másik szül jének a kultúráját, nyelvét.” Ezzel szemben egy magyar–szlovák vegyes házasságban feln tt interjúalany ezt a feltételezett kett s identitásra nevelést hátrányként élte meg: Te ezt hogy érzed? Mennyire láttál bele mind a két kultúrába? „Igazából egyikbe sem teljes mértékben. Ez mondjuk hátrány, szerintem.” Az interjúalany azonban hozzáteszi, hogy az esetében saját szülei nevelési stratégiája okozta ezt a hátrányt, tudatos szül i neveléssel a két nyelv megtanulása és a két kultúra megismerése el nyt hozhat a vegyes házasságból származó gyermekek számára. A csoportban egy elvi ellenz je van a vegyes házasságnak, a többiek érzelmi alapon közelítik meg ezt a kérdést, úgy gondolják, a különböz nemzetiség nem lehet akadálya a házasságnak. A gyereknevelés nyelve többek véleménye szerint a házastársak közös megegyezésének tárgya, példaként két történetet mesélnek el, az egyik történet a jelenlév csoporttag példája, akinek édesapja volt szlovák nemzetiség : „Hát, az én esetemben az volt, hogy én szlovák iskolába jártam…” A másik elmesélt történetben a szül k ugyancsak a szlovák nyelv iskola mellett döntöttek: „Nekem van egy ismer söm, Komárom mellett laknak valahol, de a férje az magyar, szlovákiai magyar, szlovákul is meg magyarul is tökéletesen, a felesége pedig tiszta szlovák. Szlovák nemzetiségű. k úgy oldották meg, hogy szlovák is51 Morvai Tünde kolába járatják a kislányukat, de otthon is magyarul is beszélnek ugyanúgy, szóval magyarul is tanítja. És mondjuk ebb l semmi konfliktus nem adódott.” SOMORJA A Pozsonytól 20 km-re található 12 ezer f s Somorja lakosságának 2/3-a a 2001-es népszámlálási adatok szerint magyar anyanyelv nek vallotta magát. A szlovák f város agglomerációs övezetébe tartozó kisvárosban az utóbbi évtizedben megn tt a Pozsonyból kiköltöz k száma, s ez a nemzetiségi mutatókat is befolyásolja. Becslések szerint, melyeket a 2011-es népszámlálási adatok alátámaszthatnak, a városban 50%-ra csökken a magyarok aránya.4 TANULÓK CSOPORTJA A somorjai tanulókból álló 8 f s fókuszcsoport résztvev inek fele az interjúkészítés id pontjában fejezte be középiskolai tanulmányait, k mindannyian fels fokú tanulmányokat kívánnak folytatni. A további interjúalanyok közül 3 f a helyi gimnáziumban tanul, illetve most kezdi el ott az els évet, 1 f pedig els éves egyetemista. Magyarnak lenni A 2001-es MOZAIK-kutatás kérd íves vizsgálatában a válaszadó szlovákiai magyar fiatalok, ahogy ennek a csoportnak a tagjai is, a magyar nemzethez tartozás els feltételeként határozták meg az önbesorolást, tehát az a magyar, aki annak vallja magát (lásd Szabó A. et al. 2002). „Szerintem az a legfontosabb, hogy saját magát tartsa magyarnak, mert hiába beszél magyarul, ha saját magát nem tartja magyarnak. Mert, ha valaki megtanul egy nyelvet, például szlovákot, attól még nem fogunk szlovákká válni.” A nyelv ismeretének fontosságát is hangsúlyozták a csoportban, továbbá magyarnak lenni azt is jelenti az elmondottak szerint, hogy ápoljuk a hagyományainkat, betartjuk a szokásainkat, például felállunk, ha szól a Himnusz, megüljük nemzeti ünnepeinket (az államalapításét például), vagyis a szimbolikus jelent ség dolgoknak figyelmet szentelünk. A magyarországi magyarokhoz képest Szlovákiában kihívásokkal jár magyarnak lenni: „… itt érnek minket különböz hatások… De szerintem ez még hozzá is segít ahhoz bennünket, hogy intenzívebben …. , mert tényleg valaki …. itt úgy érezzük, hogy akadályt gördít elénk és épp ezért, ezért direkt. Szóval, hogy egy részt csak azért is megmutatom…” Természetesen a résztvev k utalnak rá, nem mindenki gondolja azt, hogy magyarnak kell maradni, és a küls hatások nem er sítik, hanem gyengítik egyesek magyarságérzetét. Kedvez tlenül hat a szlovákiai magyarok megmaradására a szlovák nyelv iskola elvégzése és a szlovák munkakörnyezet is: „Nekem az a meggy z désem, hogy aki szlovák iskolába jár, az egy id után el fogja felejteni, hogy magyar és egyre kevesebbet fog magyarul beszélni.” 4 A vizsgálat lezárulta után készült el a szlovákiai népszámlálás. 52 Felvidék – Szlovákia „De vannak olyanok, akik magyarok és magyar közösségbe van, nem tudom, csak Pozsonyba dolgozik, sokat beszél szlovákul és aztán már a magyarokkal is szlovákul beszél, de ez engem zavar, hogy tudom, hogy magyar, akkor miért beszél szlovákul, amikor én is magyar vagyok.” A magyar szó hallatára adott asszociációk több kategóriába sorolhatóak. Az anyanyelv ebben a csoportban is a leghangsúlyosabban jelenik meg. A nemzeti szimbólumok közül a Himnuszt, az ünnepeket (március 15.), a szokásokat (táborok) említik. A világra kitekintve is értelmezik a magyar nemzetet, nemcsak a magyarországi, hanem a romániai magyarokat, valamint a világ több pontján él magyarokat is számon tartják: „… mi magyarunk nagyon szét vagyunk szórva a világban.” A magyarok jellemz jeként szóba került szétszórtságot azonban az összetartozással is öszszekapcsolja az egyik interjúalany: „Nekem is összetartást, tényleg mi magyarok nagyon szét vagyunk szórva a világban és befogadunk, az valamilyen kapcsolatot jelent. Ja, Te is magyar vagy és felvállaljuk, hogy így együtt vagyunk.” Állampolgárság A csoport többsége jogi szempontból közelít az állampolgár szóhoz, úgy fogja fel, mint jogokkal és kötelességekkel járó köteléket az államhoz. A kett s állampolgárság kérdése is el kerül az állampolgár szóra adott asszociációként, ami az egyik vélemény szerint a szlovákiai magyarok számára azt jelenthetné, hogy szlovák állampolgárok és magyar nemzetiség ek. A magyar állampolgárság felvételének lehet vé tétele Magyarország részér l pozitív visszhangot kelt a résztvev k körében: „…szerintem ez egy jó dolog… én szeretnék Magyarországhoz úgymond kapcsolódni valahogy…” „Örökre hálásak vagyunk, mert számítunk Magyarországnak, tehát hogy számítunk…” A kett s állampolgárságról szóló 2004. decemberi népszavazás eredményével párhuzamba állítva „felemás megoldásnak” tartja a magyar állampolgárság felvételének lehet ségét az ebben a kérdésben nyilatkozó csoporttag: „…olyan fura volt mégis, hogy el ször megszavazták, hogy nem és most akkor mégis megkaptuk, ez olyan felemás megoldás lett…” Érdekes módon a csoportban nem hangzik el az a tény, hogy a szlovákiai magyarok elveszítik szlovák állampolgárságukat, amennyiben felveszik a magyar állampolgárságot. A témával kapcsolatos megnyilvánulásokból az derül ki, a csoport nem tájékozott teljes mértékben a magyar állampolgárság felvételével járó következményekr l. „Nekem a mostani viszonyok miatt az jutott eszembe, hogy a kett s állampolgárságot fel lehet venni, a szlovákok nagyon ellenzik ezt…” „Sokaknál nem volt még az, hogy biztos, hogy fel fogom venni a magyar állampolgárságot meg minden és most, hogy lehet ségük lenne – jó, hogy én sem vettem föl – de … majd fel fogom venni.” 53 Morvai Tünde Azzal viszont tisztában vannak, hogy a határon túl él szlovákok igényelhetik a szlovák állampolgárságot. Erre a tényre alapozva kérd jelezik meg Szlovákia elutasító hozzáállását a határon túli magyarság számára biztosított magyar állampolgársághoz. A szlovák állampolgársági törvény szerint nyolc év helyett kétéves szlovákiai tartózkodás után igényelhetik a külföldi szlovákok a szlovák állampolgárságot. Jöv kép A szlovákiai magyarság fogyásának els dleges oka véleményük szerint a magyar nemzeti öntudat elvesztése, aminek egyenes következménye az asszimiláció. Ennek okait keresve a választ a résztvev k a magyar helyett a szlovák nyelv óvoda- és iskolaválasztásban lelik. A magyar nyelv óvoda, általános iskola és középiskola elvégzése alapozza meg felfogásuk szerint a magyar öntudat megmaradását. Az egyetem magyar nyelven való elvégzését már nem tartják szükségesnek, különösen nem Magyarországon, az ott szerzett diploma véleményük szerint nagy eséllyel vezet az anyaországi áttelepüléshez. A pályaválasztás el tt álló fiatalokból álló csoport tagjai a Szlovákiában való továbbtanulást részesítik el nyben, hogy a diploma megszerzését követ en otthon tudjanak munkát vállalni. „…tudjak szlovákul és benne is legyek abba a szlovák környezetbe, és hogy itt is tudjak működni.” A csoportban részt vev bölcsészhallgatónak vannak kétségei a szlovákiai munkalehet ségeinek tekintetében, nyitott Magyarország és az angolszász országok irányába is. A többiek még távolabb állnak a munkavállalás problémájától, elgondolkodva a kérdésen elmondják, hogy hosszú távon nem, rövid ideig viszont hajlandóak lennének külföldön munkát vállalni, f ként anyagi megfontolásból. Motivációs tényez ként szóba kerül még a nyelvtanulás lehet sége, új kultúra megismerése vagy a magasabb szinten való továbbtanulás lehet sége. A magyar–szlovák vegyes házasság akadálya a nyelvismeret hiánya, nyilatkozza az egyik interjúalany: „Ha én kötném személy szerint, akkor én nem tudok szlovákul, tehát én mondjuk nem annyira hajlok a vegyes házasság felé…” A két különböz nyelvi és kulturális közeget mind a családban, mind a társasági életben teherként élné meg a vegyes házasságot saját nyelvi problémái miatt elutasító fiú: „… én nem tudok elmenni az barátaival sörözni, mert nem tudok velük kommunikálni, vagy mert nem fog eljönni a magyarokhoz, mert nem tud magyarul, vagy szlovákul kéne beszélni és ez már csomó komplikációval jár szerintem.” A vegyes házasság témáját tárgyalva el kerül a születend gyermekek iskoláztatásának kérdése, amit egyes vélemények szerint a domináns házastárs dönt el, míg mások szerint ezt inkább a n i házastárs nemzetisége határozza meg. A kompromisszumos megoldásra, miszerint az egyik gyermek magyar, a másik szlovák iskolába jár, ebben a csoportban is van példa: „Nekem az unokatesóm szlovák férfihoz ment feleségül, van két fiúk és mind a 54 Felvidék – Szlovákia két kisgyerek szlovák oviba járt, de az egyik szlovák alapiskolába ment, a másik magyar iskolába ment…” Nyelvhasználat A magyar nyelv mellett az angol nyelv jellemz a csoportban az internethasználat és a könyvolvasás terén is. A szlovák nyelvet a nyitrai egyetemi hallgató használja a csoporttársaival való kommunikáció során, az egyetemi tankönyveket pedig csehül olvassa. A csoport többi tagja etnikailag homogén baráti társasággal rendelkezik, nem érintkeznek szlovák nyelv kortársaival, szórakozni is a közeli határ menti magyarországi városokba járnak. FELN TT CSOPORT A somorjai 18 éven felüli fókuszcsoport kilenc f b l állt, résztvev inek egy része (4 f ) fels fokú intézményekben tanul, 4 f egyetemi vagy f iskolai végzettséggel rendelkezik, 1 f végzettsége nem derült ki. Magyarnak lenni A magyar szó hallatán a legtöbb résztvev leginkább a múltba tekint vissza, így a vízilabda említése kuriózumnak számít az eddig elhangzott asszociációk között. Ez az a sportág, amelyben a magyarok az utóbbi években világviszonylatban sikeresnek mondhatóak, és büszkeséggel töltheti el a magyar embert a vízilabda-válogatott sikere. Az els magyarságélmények a csoport több tagja körében a szlovák nemzetiség szlovák állampolgárokkal történ konfrontációhoz köt dnek, két esetben feln tt korban, munkahelyen kellett az úgynevezett megkülönböztetéssel szembesülni: „Én már dolgozom, és a f nököm mindennap úgy kezdte, a magyart hagyják meg a magyaroknak, ha meghallja, hogy folyamatosan magyarul beszélünk, kijön és ránk szól.” Az egyik résztvev megfogalmazásában a többségi szlovák nemzethez való nem tartozás által tudatosította magyar mivoltát: „Ez a szörnyű benne, hogy valójában nem azt érzem, hogy magyar vagyok, hanem azt, hogy nem vagyok szlovák. Inkább ez lenne a helyes kérdés, hogy mikor éreztük azt, hogy nem szlovákok vagyunk, hanem magyarok.” A magyar tannyelv iskola elvégzése az identitás meg rzésének fontos része, függetlenül attól, hogy nem feltétlenül veszíti el identitását a szlovák nyelv iskolát végzett magyar nemzetiség gyermek, a szlovák nyelv iskolában a magyar történelmet és irodalmat nem lehet megtanulni. Ezen ismeretek hiányában viszont gyengül az identitás. Magyarnyelvtudás szükséges ahhoz, hogy valaki magyar legyen – mondja több résztvev –, ám ennek ellenkez jét bizonyítja két elmesélt élettörténet. Az identitását vesztett, magyar családi háttérrel, magyar nyelv iskoláztatásban részesült fiú története, aki annak ellenére, hogy beszél magyarul, nem használja a nyelvet, és szlováknak vallja magát. 55 Morvai Tünde „Van egy ismer s, aki úgy volt, hogy gyerekkorunkban magyarul beszéltünk egymással és miután elhagyta a szüleit…. na mindegy – pedig anyukája magyarnak nevelte – most már csak szlovákul beszélnek egymással is. Pedig tud magyarul. És máig is érti, de szlováknak vallja magát. Ez a családi háttér.” A másik történet, ennek ellenkez je, a Németországban a magyar nyelvet kevéssé beszél lányé, aki annak ellenére vallja magát magyarnak, hogy nem beszéli a nyelvet: „Például ismerek Németországban egy csajt, aki állítólag tud beszélni magyarul, de nem mer, mert akkor … beszélnek róla. Igen, ismerek pár ilyen lányt, aki mondta, hogy igazán magyarnak érzi magát…” Utóbbi példa megosztotta a csoport tagjait, ugyanis többen kifejtették, hogy magyar az, aki annak vallja magát. A németországi lány esete kapcsán azonban mégis felmerül a kérdés, van-e annak értelme, hogy magyarnak vallja magát. Bizonytalan válaszolok fogalmazódnak meg: „Hát akkor ennek akkor már nincs is értelme…” „De az a legfontosabb része, hogy ha nem tudja kifejezni magát, magyarul beszél, magyarul álmodik, hogy akkor ez szerintem nagyon nagy része…” „Ez nagyon nehéz, mert most, hogy azért, hogy ki magyar, de…” Magyarnak lenni Szlovákiában eggyel több idegen nyelv ismeretét jelenti, ez az el nye a szlovákiai magyaroknak mind a szlovákokkal, mind a magyarországi magyarokkal szemben. A politika szó többször elhangzik a beszélgetés során mint a szlovákiai magyarság életfeltételeinek megrontója. Csak negatív kontextusban beszélnek a politikáról, illetve a politikai elitr l: „Szerintem nincs olyan, hogy miért nem jó, mert mondjuk, én személyesen nem szeretem, hogy mik vagyunk a heti aktuális politika téma ebb l az összes szlovák …” „A politika, a politikai elit teljes cseréje tudna rajta változtatni.” Jöv kép A vegyes házasság kérdésében nyilatkozó csoporttagok elutasítják a különböz nemzetiség ek közötti házasságot. Kompromisszumkötés szükséges a gyerek iskoláztatását illet en, amire az interjúalany mond egy „rossz” példát: „… van egy ismer söm, aki úgy van, hogy magyar a férfi és a felesége szlovák és az nagy kérdés volt, hogy a gyerekeket hová adják, és az lett a megoldás, hogy az egyiket szlovák, a másikat magyar iskolába adták. És ez nem egy jó megoldás. Mind a két gyerek beszél szlovákul és magyarul tökéletesen, de egyik magyar iskolába, a másik szlovákba.” Vegyes házasság esetén gyakori megoldás a gyerekek számára két, különböz nyelv iskola választása. A családi szocializáció er sen befolyásolja a kérdésben kialakult véleményt: „… én magyar iskolába jártam és csak azt hallottam: magyar ember, magyar feleség.” 56 Felvidék – Szlovákia Míg ebben a véleményben a magyar identitásra való neveltetés hatása érezhet , egy másikban a házasságról kialakult kép van hatással a különböz nemzetiségek közötti házasságkötés elutasítására: „…eleve egy házasságban sok veszekedés van, hogyha még nemzetiségi gond is van, akkor aztán minden borul.” Nyelvhasználat Az államnyelv megtanulását mindenki fontosnak tartja, kivételnek számítanak azok az esetek, amikor – el re eltervezve – valaki Magyarországra kíván áttelepülni, ahol nincs szükség a szlovák nyelv ismeretére. Ezenkívül a határ menti településeken él k sem érzik adott esetben a szlovák nyelv ismeretének hiányát vagy nem megfelel szint tudását: „… rengeteg olyan van, aki végigjárta a magyar iskolát és kötelez en leérettségizett szlovákból és nem tud rendesen szlovákul, mert nincs szüksége arra, hogy használja azt a nyelvet.” A magyar–szlovák határvidékén él szlovákiai magyarok közül sokan dolgoznak Magyarországon, akik akár napi rendszerességgel ingáznak. A Magyarországon munkát vállaló szlovák állampolgárok száma, akiknek dönt többsége magyar nemzetiség , a kilencvenes évek végét l fokozatosan n tt, 2005–2007-ben becslések szerint a naponta ingázók száma elérte a 30 ezer f t (Sikos–Tiner 2010), a gazdasági válság óta ez a szám folyamatosan csökken. Pozsony közelsége, a dunaszerdahelyi járás gazdasági fejlettségi szintje miatt az ott él k számára sem Magyarország, sem egyéb országok nem szerepelnek munkavállalói célpontokként: „… az nagyon fontos, és nagyon megkönnyíti annak, hogy a csallóközi röghöz kötött maradjon, hogy itt van Pozsony.” „Most azt megértem, az lehet, hogy ha Rimaszombat mellett laknék, nem lennék ilyen nagy mellű, mert az lehet, hogy ha egzisztenciám függne attól, hogy hol élek. De hál Istennek, csallóközi embernek nem függ.” Állampolgárság Az állampolgár fogalma többeknél szorosan összekapcsolódik a kett s állampolgárság kapcsán felmerül aktuálpolitikai kérdésekkel. Kritika fogalmazódik meg Magyarországgal szemben a kett s állampolgárság bejelentésének id zítésével kapcsolatban: „… amikor bel tték a kett s állampolgárságot, akkor azt nagyon rosszul l tték be nekünk, anno a választásokkor, ez a leghülyébb id pontban hozhatták el a magyarok, amikor csak lehetett…” „Nagyon bosszantó volt, annyira mérges voltam az id zítés miatt. Ett l szörnyebb, ugye ezt azért hozták el , mert ezt könnyen be lehetett dobni, ez nem került úgymond pénzébe az államnak és ez marha gyorsan felmutat egy eredményt. Éppen két héttel a választások el tt nálunk. Úgy, hogy ett l nagyobb hülyeséget nem tehettek volna, és ugye ezért mi nagyon mérgesek voltunk.” 57 Morvai Tünde A magyar országgy lés a kett s állampolgárságról szóló törvényt a 2010-es szlovákiai parlamenti választások el tt néhány héttel fogadta el, ennek köszönhet en a szlovák választási kampány központi témájává vált, s még a választások el tt reagált rá a szlovák kormány az ún. ellentörvény meghozásával, melynek értelmében az a szlovák állampolgár, aki önkéntesen más ország állampolgárságát veszi fel, elveszíti szlovák állampolgárságát. A szlovák politikai élet szerepl i a választási kampány idején a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos témák sorába felvették a kett s állampolgárság kérdését. A szlovákiai magyar közvélemény a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos témák politikai napirenden tartását nevezi „a magyar kártya kijátszásának”: „Akármikor, ha van valami és akar valaki, nagyobb érdekeltséget szeretne, el veszi az magyarokat és akkor mindenki rá figyel…” „A magyar kártya idáig is volt, ez csak egy aduász lett a magyar kártya pakliba. Legalábbis most ezt az elmúlt id ben úgy játsszák ki.” „Van, mikor el veszik a magyarokat és akkor azon lehet rágódni és akkor nem kell másra figyelni.” A kett s állampolgárságról szóló törvény id zítése a szlovákiai magyar politikusokat is megosztotta. Bugár Béla, a Híd-Most elnöke a szlovákiai választásokba való beavatkozásnak tartotta a kett s állampolgárságról szóló törvény el terjesztésének id pontját, valamint a magyar kormányzópártot azzal vádolta meg, hogy politikai ellenfelének, a Magyar Koalíció Pártjának segített ezzel a lépésével a választók mozgósításában (Bugár). A magyar állampolgárság felvételének lehet vé tétele, minthogy a szlovák állampolgárságtól való megfosztással jár, nem min sül valóságos lehet ségnek az interjúalanyok körében: „… amíg nekünk azt mondják, hogy a szlovák állampolgárságomat elveszik, én a saját otthonomat nem fogom kockára tenni egy plusz érzésért, hogy én magyar állampolgár is lehetek.” A magyar nemzethez való érzelmi köt dés kifejezésének az igénye és objektív okok egyaránt megfogalmazódnak a magyar állampolgárság igénylésének mérlegelése kapcsán: „Én bevallom, igényeltem volna a magyar állampolgárságot, csakis a plusz érzés végett, mert én magyar is vagyok, de viszont így nem fogom kockára tenni a saját egzisztenciámat.” „… mert annyit adhatott volna ez, mert ha igénylik a magyar állampolgárságot az azért egy statisztikába bekerült volna, hogy tényleg hányan akarják Szlovákiából a magyar állampolgárságot, az egy plusz adat lett volna.” A magyar igazolvány mint az állampolgárság el zménye is említésre kerül, melynek konkrét anyagi kedvezményeivel élni lehetett, ehhez képest az állampolgárság – hangsúlyozza az egyik interjúalany – ilyen kedvezményekkel nem jár. A magyar igazolvány kedvezményeinek hasznosítását illet en is elhangzottak ellentétes vélemények: „… én mondjuk nagyon kihasználtam az utazásnál, végigutaztam egész Magyarországot.” 58 Felvidék – Szlovákia „… én például, amikor volt egy ilyen lehet ség, a magyar igazolvánnyal én igényeltem is, én azt hiszem, hogy életemben kétszer, ha kihasználtam az egészet, tehát ott is mondták, hogy igen, mert támogatás, kedvezmények voltak rá, de igazából én azt nem tudtam kihasználni.” Az állampolgárság gyakorlati hasznát a Magyarországgal szemben vízumköteles országban él magyarok élvezhetik a leginkább, valamint azok a határon túli, köztük a szlovákiai magyarok is, akik Magyarországon telepedtek le. Itt kerül szóba a 2004. évi népszavazást megel z , a kett s állampolgárság elutasítására buzdító kampány egyik vezrgondolata, miszerint a határon túli magyarok anyagi támogatást várnak el Magyarországtól, holott ez az egyik interjúalany véleménye szerint nem elvárás, legalábbis az részér l. „Én nem várom el azt, hogy a magyar állam engem dotáljon, holott én az adómat Szlovákiában adom le, és akkor engem igenis a szlovák állam biztosítsa nekem a magyar oktatást, biztosítsa nekem magyarul az érintkezést a hivatalokkal, meg orvost, mert én magyar vagyok és ide fizetem az adómat.” VÁRHOSSZÚRÉT A kvalitatív kutatás harmadik helyszíne a 30%-ban magyar lakta rozsnyói járás központjától, Rozsnyótól 6 km-re található kis falu. A hétszáz f s Várhosszúrét magyar többség (88%) település. TANULÓI CSOPORT A faluban készített két fókuszcsoportos beszélgetés szintén korcsoport szerint oszlott zajlott. Az egyik csoportba a még középfokú oktatási intézményben tanuló interjúalanyok tartoznak, szám szerint négyen, két 17 éves, egy 16 éves és egy ismeretlen korú fiú. Magyarnak lenni Nagyon er s lokális identitás érz dik a várhosszúréti fiatalokban, a magyar szóra is saját településük jut eszükbe. Ennek egyik oka lehet az a tény, hogy a falut elhagyva már nem tudják használni a magyar nyelvet minden esetben, hiszen a legközebbi városban, Rozsnyón, a szlovák nyelvhasználat dominál. A magyarországi magyarok jutnak eszébe annak az interjúalanynak, aki a magyar szó hallatán turistákra és vendégekre gondol. Amikor a magyar szóra adott három szó az „én”, „magyar nyelv” és „Hosszúrét”, akkor valójában a válaszadó önmagát írta le, magát sorolja be magyarnak, a magyar nyelvet beszél hosszúréti embert. Arra a kérdésre, mikor érezték el ször, hogy magyarok, a magyar többség településnek, a magyar családi háttérnek tulajdoníthatóan önként adódik a válaszuk: számukra ez természetes jelenség, nem tudják valamiféle konkrétumhoz kötni. Kivétel a szlovák tannyelv alapiskolát végzett résztvev , aki az els osztály elkezdésénél értette meg, hogy a magyartól különböz nyelvet beszél emberek közé került, s a magyar nyelvvel nem tudott érvényesülni: 59 Morvai Tünde „Nem értettem, mert mikor beléptem els osztályba, akkor ott nem értettem nekik semmit, de a… próbáltam mindig a magyart.” A magyarországi magyarokhoz képest is másnak érzik magukat a várhosszúréti fiatalok a nyelvi különbség, azaz az itt urakodó palóc nyelvjárás miatt: „Hát, Magyarországon más a nyelvtudás, mint itt, nem teljesen magyarok vagyunk itten, csak úgy ahogy.” Ezen túl objektív tények kerülnek el a beszélgetés során a két országban él magyarok közötti különbségeket tárgyalva, így a kötelez szlovák érettségi vizsga, bizonyos tantárgyak szlovák nyelven történ tanulása, a szlovák nyelv használata bizonyos helyeken. Nyelvi szempontból közelítenek a „Mi kell ahhoz, hogy magyar legyen valaki?” kérdéshez is. Az akaratot említi az egyik interjúalany, egy a faluban megtörtént példával alátámasztva állítását, miszerint egy szlovák barátn je „… akart menni valami magyar fesztiválra, és azt mondta, hogy megtanul, vagy mától fogva nem fog szlovákul beszélni, csak magyarul, hogy addigra megtanuljon, mert egy éve volt rá.… Sikerült neki.” Negatív értékítélet fogalmazódott meg Szlovákiát illet en, amikor arról szólt a beszélgetés, van-e a szlovákoknak el nyük a magyarokhoz képest Szlovákiában: „Énszerintem annyira nem is jobb, mert alapból a Szlovákia olyan állam, hogy az embereknek nem nagyon jó itt… az állampolitika eléggé furcsa és énszerintem nem nagyon támogatnák kulturális eseményeket, továbbá az ember fejl dését alapból nem nagyon.” A fókuszcsoport-vezet direkt kérdésére a támogatásokkal kapcsolatban „szépül” ez a pesszimizmus annyiban, hogy a „szlovákokat talán jobban” támogatják. Állampolgárság Az állampolgár szóra adott asszociációk nehézkesen fogalmazódnak meg a csoportban. A három válaszadóból kett nek a magyar állampolgárság jutott eszébe. Hasonlóan passzív volt a csoport a kett s állampolgársággal kapcsolatos véleménye kifejtésénél. Egy-egy rövid véleményb l a téma iránti közömbösség érz dik: „… hát ez olyan dolog, hogy énnekem például az teljesen mindegy, hogy milyen állampolgár vagyok. Az csak papíron van, ez egy ilyen dolog.” „Teljesen mindegy!” „Én is így gondolom, hogy nem muszáj papíron, mert tudom, hogy magyar vagyok, akkor magyar vagyok.” A magyarországiakról a véleményük pozitív, nem változott a magyar állampolgárság felvételének lehet sége óta sem: „… én szeretem ket, mindig fogom is! Ott jönnek a… idejönnek emberek, mint ahol most vagyunk, nem tudom, a magyarok azok sokkal barátságosabbak, nagyon sokkal barátságosabbak, mint a szlovákok.” Az a feltételezésünk, hogy az állampolgárság témája iránti közöny a csoportrésztvev k fia60 Felvidék – Szlovákia tal korának, a politika iránti érdektelenségének vagy a kérdésben való tájékozatlanságának tulajdonítható, bebizonyosodik a két interjúalany vallomásában: „Nehéz megmondani, és ez olyan, hogy szerintem mink még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy lássunk… tehát nem érthetünk még ehhez. Nem tudjuk még megmondani, hogy ez jó-e vagy nem. Nem vagyunk felvilágosítva se róla annyira.” „Mi fiatalok vagyunk, úgyhogy minket ez annyira nem érdekel. És gondolom, hogy itt mindenki így van ezzel. Most mi nem gondolkodunk, hogy mi van vagy, csak az, hogy ...” Nyelvhasználat Ahogy említettük, a csoport tagjai közül egy fiú végezte szlovák nyelven alapiskolai tanulmányait, a középiskolát azonban többen szlovák nyelven végzik. A középiskola kiválasztása már nem feltétlenül szül i döntés, a résztvev k közül többen önmaguk, tudatosan, szlováknyelv-tudásuk tökéletesítése érdekében választották a szlovák nyelven való továbbtanulást: „… én f leg azért mentem szlovák osztályba, hogy azért csöppet jobban is tudjak szlovákul…” „Én is úgy, azért választottam szlovák iskolát, mert hát gondoltam, hogy a jöv be, ha Szlovákiába szeretnék dolgozni, akkor nem hiszem, hogy magyarul fogok beszélni benn, a munkahelyen is. És hogy mégis könnyebb legyen azért egy csöppet.” Egyetemi, f iskolai tanulmányaikat egy fiú kivételével Szlovákiában, szlovák nyelven kívánják folytatni. A magyarországi egyetemre készül kivételnek számító interjúalany döntése mögött nem nyelvi szempont áll: „… f leg a min ség miatt mennék oda, nem a nyelv miatt.” A számítógép és az internet központi helyet foglal el a csoport tagjainak életében, annyira, hogy könyvet nem is olvasnak, tehát arra a kérdésre, hogy milyen nyelven olvasnak könyvet, nem kaptunk választ, helyette az olvasás teljes háttérbe szorulásával kellett szembesülnünk: „És ha nem olvasunk? (nevetés) Könyveket én nem olvasok.” „Könyveket én se gyakran.” „Valahogy ez a könyv engem nem húz. Csak ránézek, hogy milyen vastag, és már (nevetés)” A magyar és a szlovák nyelv mellett az internet használatánál er teljesen jelen van az angol nyelv. Láthatóan ennek a korosztálynak már szinte természetesnek számít az angol nyelv használata is. Tisztában vannak azzal, hogy angol nyelven az interneten több minden elérhet . Az online lexikon, a Wikipedia használatánál például: „El ször az angolra, mert ott van a legtöbb hír, az utóbbi id ben legalábbis úgy. Ott van a legtöbb. A szlovák Wikipedián nagyon kevés, jóformán semmi, magyar több. A magyarba több van, de az angolba a legtöbb, úgyhogy ha úgy, ha úgy ha valamit többet akarnák tudni, akkor angolra megyek.” 61 Morvai Tünde A közösségi oldalakon való kommunikáció is három nyelven zajlik: „Én sokat, az utóbbi id ben sokat írok angolokkal is, mert nekem van egy művészi oldalam a Facebookon, én festek. És, nahát van sok mostan barátom az egész világba, akik szintén festenek és művészek. Annak is irkálok, ott magyarokkal is és szlovákokkal is. Hát, én minden nyelven. Ahogy csak tudok, próbálok.” A többi interjúalany is hasonlóképpen nyilatkozik az internet és a közösségi oldalak nyelvhasználatát illet en: függ attól, hogy mit keresnek és kivel akarnak kapcsolatba lépni. A szlovák alapiskolát végzett fiú elmondja, hogy magyar barátaival magyarul tartja a kapcsolatot az interneten, habár kezdetben ez nehézséget okozott számára: „… írni se tudtam magyarul, míg be nem jött az internet, meg a Facebook, ott tanultam meg magyarul írni. Beszélni tudtam, de az írás az nemigen ment…” Valószín leg a csoport tagjai számítógépen néznek filmeket, és így került el a filmnézés nyelvének kérdése. Ismét kivétel a szlovák alapiskolát végzett fiú, aki elmondja, hogy: „… megértem a magyart is, de könnyebb nekem szlovákul.” A többiek a magyar szinkronnal készült filmeket részesítik el nyben, kiemelve azok min ségét: „A filmek egyértelműen magyarul! A magyar szinkron a legjobb a világon!” „Az biztos, a világon a legjobb!” Megoszlik a csoportban a vélemény arról, hogy kell-e tudniuk Szlovákiában szlovákul a magyaroknak. Az els határozott vélemény, miszerint nem kell tudni szlovákul, a kínaiakkal példálózik, akik Szlovákiában élnek és nem beszélnek sem szlovákul, sem magyarul. Ezzel szemben valójában nem érveket fogalmaznak meg, hanem helyszíneket sorolnak fel, ahol a szlováknyelv-tudás általában szükséges, például a boltok és a hivatalok. Óvatos megjegyzéseket tesznek arra vonatkozólag, mennyivel nehezebb azoknak az élet, akik nem beszélik az államnyelvet: „…szerintem csöppet nehezebb az élet itten, a környéken…” „Egy csöppet kéne tudni…” Jöv kép Bár a házasságról való gondolkodás nem feltétlenül ennek a csoportnak a korosztályát érint probléma, mégis nyitottabbak a téma iránt és egyértelm válaszokat fogalmaznak meg a vegyes házasságról. Egyes vélemények szerint csak a házastárs személyiségi jegyei számítanak: „… normális legyen, kedves legyen, szóval, hogy tökéletes legyen.” „A nyelv nem számít, a nyelve és az állampolgársága, vagy hogy minek hiszi magát. Ha fog tetszeni és szeretni, és én is t, akkor az lesz az igazi!” Az egyik fiú azonban ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg, szinte védekezve, hogy „… nincs problémám nekem a szlovákokkal”, azonban elgondolkodtatóak a küls körülmények. Itt a szinte teljesen magyar környezetre utal, ahol sokan nem beszélnek szlovákul: 62 Felvidék – Szlovákia „… csak megint itt az lenne a baj, hogy ha behoznak ide, akkor sokan nem tudnak szlovákul, meg szégyenkeznek, úgyhogy megint csak ott lenne a probléma, hogy k megértenék-e egymást.” A nyelvi különböz ség mint hátrány azonban a gyereknevelésnél el nnyé változna: „… a gyerek több nyelven fog tudni, és hát például az egyik szül szlovák, másik magyar, akkor mindjárt kiskora óta lehet t tanítani szlovákul is, magyarul is. Esetleg az lehet plusz…” Ebben a gondolatmenetben valójában a „kiskor”-on van a hangsúly, ugyanis a környéken lakók beszélik a szlovák nyelvet, az interjúalanyok magukról is ezt vallják: „… mert fokozatosan iskolában tanuljuk a nyelvet, minél öregebb, annál jobban tud szlovákul automatikusan, és na, hát a kisebbek nem nagyon tudnak úgy szlovákul. Azok nem is beszélnek szlovákul.” A vegyes házasság kérdése kapcsán az egyik hozzászóló részér l elhangzik az a kijelentés is, hogy ez már nem is kérdés, hanem már természetes jelenség és „…általában nincs probléma…” A természetes jelenségként aposztrofált vegyes házasság azonban nem mindig olyan természetes. Mint kiderült, a szül k elvárása inkább a magyar házastárs választása: „Anyukám nekem mindig mondja, hogy ha lehet, akkor magyar lányok után nézzél! De amúgy én nem tudom. Nem lenne szerintem probléma.” „Valószínű, hogy szlovák feleségem lesz, mert itten nagyon kevés a szép magyar csaj, de én azt mondom, hogy még ha Amerikába is találnák feleséget, vagy máshol a világon, magyarul meg szlovákul is megtanítanám a gyerekemet.” Magas munkanélküliség jellemzi az interjú helyszínét és környékét, az interjúalanyok nyilatkozatai is ezt támasztják alá. A munkanélküliség miatt külföldön keresnek munkát a környék lakói, nemzetiségre való tekintet nélkül. A helyi magyarok a nyelvazonosság miatt gyakrabban vállalnak Magyarországon munkát, azonban körükben is gyakori a nyugateurópai munkahelykeresés. „… f leg azok mennek Magyarországra, akik szlovákiai magyarok és Magyarországba végezték a f iskolát.” A nyelvtudás, mind a magyar, mind a szlovák, el ny lehet a munkakeresés során, ebben a csoport tagjai megegyeztek. Azonban hozzátették, hogy mindkét nyelvet „perfekt” kell tudni ahhoz, hogy valóban el nyük legyen a munkaer piacon. k maguk még nem állnak életük els munkakeresési szakaszában, a külföldi munkavállalás nem szerepel feltétlenül terveik között: „Hát, dolgozni el is mennék, de akkor csak vagy úgy mennék, hogy elmennék három évre vagy ötre, aztán meg visszajönnék ide. Vagy f leg itt megyek Szlovákiába, itt a családom is, minden.” „Dolgozni persze el is mennék, de nem tudom. Én nekem Szlovákia tetszik valahogy.” 63 Morvai Tünde FELN TT CSOPORT A második fókuszcsoportos interjú Várhosszúréten 21–29 éves életkori csoportba tartozó hat fiatallal készült, négy n és két férfi részvételével, akik közül két f még tanulmányokat folytat, a többiek munkaviszonyban állnak, illetve az egyik interjúalany anyasági szabadságát tölti. Magyarnak lenni A magyar szóról els dlegesen ennek a csoportnak is az anyanyelv jut az eszébe. A magyar nemzet szimbólumai közül a címert említi meg az egyik interjúalany, ami a 2001-es a szlovákiai magyar MOZAIKos ifjúságkutás során is szerepelt a nemzeti szimbólumok között, számszer sítve a negyedik helyen. A magyar ételek és italok az említett kvantitatív kutatás során a szlovákiai magyar fiatalok körében az ötödik leggyakrabban említett nemzeti szimbólumok voltak. A sör, a kenyér, a babgulyás, a magyar gulyás itt is el kerül a magyar szóra adott asszociációként. Magyarország és Budapest említését szintén felfoghatjuk szimbólumként (mint anyaországot és mint a magyarok f városát). Emocionális megközelítésmódja is van a magyar szónak, a bölcsesség, az öröm és a büszkeség, mint pozitív fogalmak kerülnek szóba. A magyar nyelv kisgyermekkori megtanulásával magyarrá válik az ember, ezt gondolják a csoport tagjai, számukra természetes volt, hogy megtanultak magyarul és ezáltal magyarnak érzik magukat. A magyar nemzethez tartozás els dleges kritériumának tehát a magyar nyelv ismeretét tartják, de az egyik véleményformáló megemlíti szerint még a hazaszeretet is. Ehhez hozzáteszi, hogy nem a túlzott a hazafiságra gondol: „És ez egyébként a világba elég sok gondot is okozott, a túlzott hazafiság.” A kivetettség érz dik azokban a megjegyzésekben, amikor azokról a különbségekr l beszélgettek, hogy mit jelent Magyarországon magyarnak lenni és mit jelent a helyszínen magyarnak lenni: „Hát, utálnak itt is, meg ott is.” „Elmegyünk Magyarba, mocskos felvidéki, itt meg mocskos magyarok.” „Itt azért nem szeretnek, mert magyar vagy, ott meg azért, mert szlovák vagy.” Szlovákiában magyarnak lenni alkalmazkodás kérdése, mondja az egyik hölgy. Az alkalmazkodás nem jelent mást, mint a szlovák nyelv elsajátítását: „Hát, csak azt, hogy nekünk így nem olyan nehéz, mert alkalmazkodunk. Egyszer, mink elfogadjuk azt, hogy Szlovákiában szlovákul beszélünk.” A beszélgetés résztvev i egyetértenek abban, hogy Szlovákiában az államnyelvet meg kell tanulni, még a többségében magyar lakta vidékeken is: „Vannak olyan helyek, például Dunaszerdahelyen is vannak ismer seim, egy szót nem tudnak szlovákul. Pedig itt él.” „De minthogy megint szerintem Szlovákia, nem várhassuk el azt, hogy mindenki beszél magyarul, mert ez Szlovákia.” Két javaslatot fogalmaznak meg a nyelvi problémák kiküszöbölésével kapcsolatban, egy64 Felvidék – Szlovákia részt, hogy Szlovákiában ne tiltsák a magyar nyelv használatát, másrészt pedig a külföldi, szlovén és olasz példákra hivatkozva felvetik: „Itt is a szlovákoknak egész nyugodtan taníthatnák a magyar nyelvet!” Állampolgárság Az állampolgárság kapcsán egy sor kellemetlenség jut eszükbe a résztvev knek: hülye törvények, diszkrimináció, csalás. Emellett két esetben szóba kerül az a szlovák állampolgárság, egyik esetben kiemelve: „Szlovák állampolgár vagyok. És anyanyelvem a magyar.” Az állampolgárságról egy embernek jut eszébe a magyar szó. A magyar állampolgárság felvételének lehet ségér l egyhangúlag közönnyel nyilatkoznak: „Engem nem tud érdekelni egyáltalán.” „De akkor elveszik a szlovákot, nem?” Ebben a kérdésben bizonytalanság érz dik, ami az ügyben való nem megfelel tájékozottságra utal. „Nekem mindegy, én magyar vagyok.” „Engem ez nem tud érdekelni.” „Engem se!” „Egy papír nem jelent semmit!” „Ett l szerintem csak nehezebb lenne itt, mert akkor elveszik a szlovák állampolgárságot, nem? Csak így komplikálja ez!” A kett s állampolgárság együttes lehet sége mellett esetlegesen érdekelné az egyik résztvev t a magyar állampolgárság megszerzése. Felvet dik, hogyha az állampolgárság szavazati joggal járna, akkor mit gondolnának err l, azonban hárman is elmondják, hogy k Szlovákiában sem élnek szavazati jogukkal. A nyelvi különbségek, a különböz tájszólások miatt megkülönbözteti magát a csoport a magyarországi magyaroktól, hozzáteszik azonban azt is, hogy Szlovákiában is hasonló a helyzet, hiszen Szlovákia különböz részein is más-más tájszólásban beszélnek. Nyelvhasználat A résztvev k nagy része magyar nyelv alapiskolába járt, majd vegyesen szlovák és magyar középiskolát választottak, az egyik interjúalany viszont jelenleg Prágában végzi fels fokú tanulmányait, tehát csehül tanul. Mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy jól beszélik az állam nyelvét, f ként az alapiskola fels tagozatán, valamint középiskolai tanulmányaik alatt sajátították el. Érthet módon, hiszen a faluban egyt l négy osztályig terjed alsó tagozatos iskola m ködik, ahol tanterv szerint tanulták a szlovák nyelvet, a szinte homogén magyar környezet azonban a gyakorlati nyelvtanulást nem tette lehet vé. A beszélgetés tárgya volt a vezet i engedély megszerzésének nyelve. Bár adott a lehet ség az ehhez szükséges vizsgák letételére magyar nyelven, kevés szlovákiai magyar él vele. Bizonyos közlekedéssel kapcsolatos kifejezések a szlovákiai magyar köznyelvben 65 Morvai Tünde szlovákul vagy magyarosítva terjedtek el, ezért ennek pontos magyar nyelv megfelel jét nem ismerik, így sokan azt gondolják, a magyar nyelv vizsga nehézséget okozna számukra. Az irodalmi magyar nyelv ismeretének hiánya az interjú során még egyszer el fordul, a magyar nyelv népszámlálási adatlap megértése okozott gondot az egyik interjúalanynak: „Mint például most volt egy példa, leküldték a papírokat, mert népszámlálás volt. És volt magyar nyomtatvány is. Én elkezdtem olvasni, de nem értettem egy szavát se.” Az internet és a közösségi oldalak használatánál a magyar, a szlovák és az angol nyelv együttes használata dominál. A közösségi oldal nyelvét illet en az egyik résztvev elmondja, hogy esetében el fordul a kétnyelv kommunikáció is: „Ha például tudom, hogy hozzá fog szólni egy szlovák, akkor kiírom szlovákul is azt a fára a Facebookon.” Az olvasás esetében nem egyértelm , hogy szlovák és magyar nyelven azonos mennyiségben vagy min ségben olvasnának. Egyesek mindkét nyelven olvasnak, de hárman csak magyarul olvasnak könyvet: „Én utálok szlovákul olvasni, mert elolvasok egy oldalt és nem tudom, mir l van szó.” „Én nem tudok olvasni szlovákul” – ebben az esetben természetesen nem arról van szó, hogy az interjúalany nem tanult volna meg szlovákul olvasni, csak nem képes hosszasan szlovák nyelven olvasni. „Könyvet magyarul, de újságot szlovákul.” Jöv kép A csoport tagjai közül többen dolgoztak vagy jelenleg is dolgoznak külföldön. Nincs túl sok lehet ség a környéken, ebben mindnyájan egyetértenek, így nyitottnak kell lenniük adott esetben a külföldi munkavállalásra. A külföldi tartózkodást ideiglenes megoldásnak tartják a résztvev k, céljuk a szül földön való boldogulás. A magyarországi munkavállalást és az esetleges átköltözést is elutasították a válaszadók: „Nem.” „Ez a mi hazánk.” „Nekünk ez a Magyarország.” „Nagyon szeretem, mert nagyon sokat odajárok, de nem. Nem költöznék oda.” „Mink itt vagyunk itthon.” A külföldi munkavállalást Nyugat-Európában képzelik el, a szomszédos Magyarország nem alternatíva számukra. A már munkatapasztalattal rendelkez k példája is ezt bizonyítja: „Én azért mentem ki, mert engem nem érdekelt semmi. (nevetés) Hát, komolyan! szinte vagyok, nem érdekelt semmi! Aztán kimentem Angliába…” Anglián kívül Svájc és Ausztria is a célországok között szerepel. 66 Felvidék – Szlovákia A vegyes házasságról végletes vélemények ütköztek a beszélgetés során. Az egyik fiú, akinek volt tapasztalata szlovák nyelv barátn vel, a nyelvi kifejezési zavarok miatt nem pártolja a vegyes házasságot: „De hogy én szlovákul beszéljek vele… én úgy nem tudok romantikázni, érted! Szlovákul… nekem volt szlovák barátn m, jártam is vele, de neki nem tudom úgy elmondani.” A gyermekét egyedül nevel anyuka gyermeke anyanyelve miatt nem választana szlovák barátot magának: „… próbálkoznak szlovák barátaim és akkor elképzelem, hogy szegény gyerek, az enyém semmit nem értene bel le, mert az enyém teljesen magyarul beszél. Nem tudom, hogy beszélnének együtt.” A csoport véleményvezére hangsúlyozza álláspontját, miszerint érzelmi és nem nemzetiségi alapon kell párt választani. A téma kapcsán felmerül a vegyes házasságban történ gyereknevelés problémája. A csoport egyik n i résztvev je önkényesen döntene ebben a témában: „Én szülöm, én döntök, kész!” Más vélemények szerint ez megegyezés kérdése kell, hogy legyen a házastársak között. A résztvev k gyermekeik iskoláztatásának nyelvét illet en a magyar nyelvet választanák, egy különvéleményt l eltekintve, ennek képvisel je magyar óvodába, de szlovák iskolába fogja gyermekét íratni: „… hogy könnyebb legyen neki az életben érvényesülni. Mindenféle téren.” ÖSSZEGZÉS Összegzésként a hat beszélgetés során a négy legkiemelked bb témakörben elhangzottakat foglalom össze, összehasonlítva a különböz helyszíneken és különböz korosztályokban tapasztalt hasonlóságokat és különbségeket. Magyarnak lenni Magyarnak lenni Magyarországon és Szlovákiában nem azonos, erre számos példát soroltak fel a vizsgálat résztvev i. Míg a legtöbb vélemény szerint velünk született érzés magyarnak lenni, magyarnak maradni már nem. Ez megkülönbözteti a szlovákiai magyart a magyarországi magyartól. A magyarországi magyarok határon túli magyarok létével kapcsolatos tájékozatlanságából fakadóan sok negatív élmény érte az interjúk résztvev it. Ezek az esetek f ként a magyarországi magyarok tudáshiányából fakadnak, ellentétben a Szlovákiában megtörtént esetekkel, ahol direkt sértések érték az interjúalanyokat magyar mivoltuk miatt a szlovákok részér l. 67 Morvai Tünde Nyelvhasználat Az államnyelv ismeretének szükségességét senki nem vonja kétségbe, a legtöbb interjúalany – saját megítélése szerint – jól is beszél szlovákul. Egy 2009-ben készített felmérés szerint, amely a középiskolában végz s diákok körében készült, a megkérdezettek 91%-a válaszolta azt, hogy beszél szlovákul. A felmérés során min síthették is szlovák nyelvtudásukat, kétharmaduk jónak vagy átlagosnak, 17%-uk pedig kit n nek ítélte meg nyelvismeretét. (Tóth-Morvai 2010). A szlovák nyelvismeret hiánya a szlovákiai magyar fiatalok körében láthatóan nem jellemz . A nyelvi akadály az els dleges oka a Magyarországon való továbbtanulási szándéknak vagy munkavállalásnak. Különbség tapasztalható a két korcsoport között abban, hogy milyen szinten, színtéren használják a szlovák nyelvet. A magyar nyelv középiskolát végz fiatalok többnyire magyar nyelven olvasnak és interneteznek, baráti körük is f ként magyar nemzetiség kortársaikból áll. A megnyilatkozások szerint a magyar mellett az angol nyelv használata is gyakori az említett színtereken. Az említett 2009-es szlovákiai magyar ifjúságkutatásból az derült ki, hogy a válaszadók egynegyede tartotta jónak idegennyelv-tudását, kétharmaduk alapszint nek, illetve átlagosnak. Szlováknyelv-tudásuk szintje alatt szerepelt más idegennyelv-ismeretük szintje. Az egyetemisták, illetve munkavállalók gyakrabban használják a szlovák nyelvet, lévén munkahelyi környezetük is adott esetben szlovák nyelv . A Szlovákiában tanuló egyetemisták pedig a tananyagot szlovák vagy cseh nyelven tanulják, és baráti körükben is el fordulnak szlovák nemzetiség fiatalok. Állampolgárság Az állampolgárságról szóló beszélgetések középpontjában a kett s állampolgárság szlovákiai fogadtatása állt. Két csoport kevésbé t nt érdekl d nek a témában, vélhet en tájékozatlanságuk miatt. Az egyik csoportban el is hangzott, hogy k fiatal koruk miatt nem érdekl dnek különösebben a téma iránt. A 2009-es szlovákiai magyar ifjúságkutatás is a szlovákiai magyar els választók napi politikában való tájékozatlanságát bizonyította. Összességében a résztvev k pozitívan, gesztusként értékelik a magyar állampolgárság felvételének lehet ségét a szlovákiai magyarok részére. Azonban gyakorlati megvalósítása egyel re nem releváns, hiszen egzisztenciális kockázatokkal jár a szlovákiai magyarok számára. Jöv kép Érdekesség, hogy bár a szlovákiai magyar kisebbségi társadalom körében az asszimiláció egyik f oka a vegyes házasság, az interjúkban ez egyáltalán nem jelenik meg mint tényez (Gyurgyík 2004). A vegyes házasságról vallott nézetek szerint a vizsgálat résztvev i két f csoportba oszthatóak. Az els be azok tartoznak, akik teljes mértékben elzárkóznak a más nemzetiség pár választásától. k azok akik, a nyelvi és a kulturális különbségeket nem fogadnák el saját családi életükben. A második csoportba azok tartoznak, akik természetes jelenségnek tekintik adott esetben a szlovák nyelv házastársat. k érzelmi alapon közelítik meg a témát. 68 Felvidék – Szlovákia Asszimilációs tényez ként a szlovák nyelv iskolaválasztás hangsúlyozódik. A fókuszcsoportos interjúk résztvev i körében elenyész volt azok száma, akik szlovák nyelv óvodába vagy alapiskolába jártak, s hasonlóan kevesen nyilatkoztak úgy, hogy gyermekeiket szlovák nyelv óvodába vagy iskolába íratnák. A magyar identitás megmaradásának feltétele a magyar nyelven történ iskoláztatás az óvodától a középiskola befejezéséig. A szlovákiai magyar fels oktatás kevés lehet séget kínál az anyanyelven való továbbtanulásra. Az egyetemválasztás kapcsán a szül földön maradás szempontjából a csehországi vagy a szlovákiai egyetemeket preferálják, lévén a magyarországi egyetemen történ továbbtanulás eredménye a legtöbb esetben az egyetem elvégzését követ en az áttelepülés. A munkanélküliség a két közép-szlovákiai régióban országos szinten nagyon magas, munkavállalás céljából migrációra vannak kényszerítve az ott él k. Kényszerként élik meg a migrációt, ugyanis els dleges céljuk a szül földjükön való boldogulás. Miután az Európai Unió országaiban is lehet vé vált a szabad munkavállalás, a szlovákiai magyarok számára egyre kevésbé alternatíva a magyarországi munkavállalás, f ként az alacsony bérezés miatt. 69 Morvai Tünde IRODALOM Bugár Béla: A Fidesz beavatkozott a választási kampányba. http://www.bumm.sk/42269/ bugar-a-fidesz-beavatkozott-a-valasztasi-kampanyba.html. Ehmann, B. (2002): A szöveg mélyén – a pszichológiai tartalomelemzés. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. Kvale, S. (2005): Az interjú. Jószöveg M hely Kiadó, Budapest. Péley B. (2002): Rítus és történet. Beavatás és a kábítószeres létezésmód. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest. Mason, J. (2005): A kvalitatív kutatás. Jószöveg M hely Kiadó, Budapest. Mayring, P (2000): Qualitative content analysis. Forum: Qualitative Social Research, 1 (2). http://www.qualitative-research.net/index.php/fqs/article/view/1089/2386 (Letöltés ideje: 2010. június 22.) Vicsek, L. (2006): Fókuszcsoport. Osiris Kiadó, Budapest. Gyurgyík László (2004): Asszimilácios folyamatok a szlovákiai magyarok körében. Pesti Kalligram. Gyurgyík László (2006): Népszámlálás 2001. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony. 232. Lampl Zsuzsanna (2009): „A nemzeti identitás avagy a magyar márka meg rzése.” In: Tóth Károly (szerk.): Hatékony érdekérvényesítést. Fórum Kisebbségkutató Intézet, 140. Sikos T. Tamás – Tiner Tibor (szerk.) (2010): Cégek célkeresztben. Vállalkozások a szlovák–magyar határ mentén. Selye János Egyetem – Selye János Egyetem Kutatóintézete, Komárom. Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (2002): „MOZAIK2001 gyorsjelentés. Összegzés.” In: Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (szerk.) (2002): MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. Tóth Erzsébet Fanni – Morvai Tünde (2010) (szerk.): Küszöbön állva. A szlovákiai magyar végz s középiskolások szociológiai felmérése. Kempelen Farkas Társaság. 70 Ferenc Viktória – Séra Magdolna KÁRPÁTALJA – UKRAJNA A MAI KÁRPÁTALJA RÖVID TÖRTÉNETE A mai Kárpátalja egy a 46 millió lakossal rendelkez Ukrajna 13 közigazgatási egysége közül. A terület négy Európai Uniós tagállammal (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia) szomszédos, egyfajta nyugati kapuja a szláv országnak. A régió nemzetiségi, nyelvi és vallási szempontból is sokszín nek mondható. Kárpátalján az ukrán/ruszin, magyar, román, orosz, szlovák, cigány, német nyelv beszél i egyaránt megtalálhatóak. A lakosság a pravoszláv, a római és a görög katolikus, a református, valamint az izraelita felekezet tagjaként gyakorolja vallását. A vidék 20. századi történelme rendkívül eseménydús,1 az itt él lakosok anélkül, hogy kitették volna a lábukat szül helyükr l, több állam polgárai is voltak. 1867 és 1918 között az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság részét képezte a több vármegyére tagolt északkeleti vidék. Sajátosságát etnikai, nyelvi és vallási szempontból a ruszin többsége adta (Csernicskó 2013. 61-110). A vidéket 1919-ben Csehszlovákiához csatolták, amit sem etnikai, sem történelmi, sem kulturális, sem nyelvi, sem néprajzi, sem pedig természetföldrajzi érvek nem magyaráznak. Az új szláv állam stratégiai okokból kapta meg a területet. Ez a régió biztosította a szövetséges Csehszlovákia és Románia közötti közvetlen összeköttetést, s egyben elválasztotta egymástól a szövetségi kapcsolatban álló Lengyelországot és Magyarországot (Csernicskó 2013. 111-156, Fedinec – Vehes 2010. 19-155). 1939 és 1944 között a terület Kárpátaljai Kormányzóság néven újra a Magyar Királysághoz tartozott. A második világháború után, 1946-ban a Szovjetunió stratégiai okokból foglalta el a területet, hiszen ezzel a kommunista birodalom a Kárpátok határolta természetföldrajzi régión belülre került. A terület elfoglalását a Kárpátok két oldalán él szláv lakosság etnikai, nyelvi és kulturális összetartozásával indokolták. A galíciai és kárpátaljai ukránok összetartozása ugyanakkor nem magyarázza a terület déli, síkvidéki magyarok lakta megyéjének a Szovjetunióhoz csatolását (Csernicskó 2013. 193-234). Ukrajna a Szovjetunió széthullása után az egykori Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság határain belül vált függetlenné 1991-ben. A fiatal ukrán állam örökségként jutott hozzá Kárpátaljához. A régiót az elmúlt csaknem 150 évben különböz államok uralták, sorsáról, az itt él nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és felekezetek létér l vagy nem létér l, fejl désér l vagy elnyomásáról jellemz en nem a helyiek döntöttek. Az állami regionális politika f célja minden korszakban az etnikai feszültségek elkerülése, a nyugalom fenntartása volt a régió 1 Lásd a régió történetének részletes ismertetését az alábbi szerz k munkáiban: Vehes – Fedinec 2010; Vehes et al. 2011, Bárdi et al. 2011. 71 Ferenc Viktória – Séra Magdolna lakosságának körében, anélkül, hogy a hatalom valódi gyakorlásába bevonták volna vagy bevonnák a helyieket. Az elmúlt évek során a régió tulajdonképpen egyetlen felsorolt állam kötelébe sem illeszkedett tökéletesen, mindvégig megmaradt periferikus volta (Csernicskó 2013. 431-466, Csernicskó – Ferenc 2011). Sajnos a jelenlegi vezetés sem kezeli a Kárpátalján él nemzetiségeket partnerként, az általuk képviselt kultúrát többletként, a beszélt nyelveket értékként. S t, épp ellenkez leg, egyes politikai er k (jelenleg épp ellenzékben) nyelvi homogenizációra, a kisebbségek aszszimilálására törekszenek. Amíg Európának ezen a tájékán a párbeszéd helyett a történelmi sérelmek felemlegetését és az egyetlen államnyelv kizárólagos dominanciáját, a nemzetállami eszméjét, a szubtraktív kétnyelv séget és a kisebbségek nyelvi asszimilációját tekintik természetesnek, az olyan etnikai, nyelvi, kulturális és felekezeti szempontból egyaránt sokszín régiók, mint amilyen Kárpátalja, nem értékként, hanem az állambiztonságot fenyeget veszélyként jelennek meg a politikai közbeszédben (Csernicskó−Ferenc 2011). KÁRPÁTALJA RÉGIÓ: KUTATÁSI HELYSZÍNEK A MOZAIK2011 kutatás fókuszcsoportos interjúi 2011. május 24–25. között készültek Kárpátalján, négy helyszínen, ezek: Ungvár, Munkács, Técs és Beregszász voltak. A négy helyszín els sorban a magyarság számaránya szempontjából különböztethet meg (ld. a 4. táblázatot!). Ungvár és Munkács városok területén a magyarság aránya 10% alatti, és bár a kutatópontok az összefügg magyar nyelvterület határához közel helyezkednek el, a magyar anyanyelv lakók száma szempontjából városi szórványnak tekinthet (20% alatti arány) mindkét település.2 Ha megvizsgáljuk a két település környezetét (azaz a járást), láthatjuk, hogy a városi magyarok számát meger sítik a járásban lakó magyarok, akik munka, továbbtanulás céljául gyakran a járás központját választják. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint például a Munkácsi járás lakossága 101.443 f , ebb l a magyar nemzetiség ek száma 12.871 (nagyrészük a város melletti falvakban él). 4. táblázat: Magyarok aránya a kárpátaljai kutatópontokon Település Összlakosság Közülük magyar Magyarok aránya % Ungvár 117 317 7972 6,8 Munkács 82 346 6975 8,47 Técs 9 786 2306 23,56 Beregszász 26 735 12 779 47,8 Técs már a magyar nyelvterülett l távol, a Fels -Tisza-vidéken található, a magyarok aránya 24%, így Beregszásszal együtt ez a két város reprezentálja a tömbben él magyarság típusát. Técs városa ugyan a magyarok arányát tekintve nem tekinthet szórvány városnak, ám a járásban két településen található csak magyar oktatási intézmény. Técs n például 2 Bár korábban Kárpátalján szórványnak általában a nyelvterület peremén húzódó Fels -Tisza-vidéket (Huszt, Királyháza, Rahó, Körösmez , Gyertyánliget) tekintették, ma már egyre elfogadottabbá válik, hogy a még a tömbben lév , de a közigazgatási egység lakosságarányát tekintve már szórványnak számító városokat (mint Ungvár, Munkács) is ide soroljuk. Ilyen esetekben a nyelvterület közelsége a szórványhelyzetnél kedvez bb fejl dési feltételeket biztosít a nyelvmegtartáshoz (Molnár–Molnár 2005. 31). 72 Kárpátalja – Ukrajna nincs magyar óvoda, azonban van két magyar közoktatási intézmény is.3 A négy kutatási helyszínen készült interjúk legépelt változatát Atlas ti. 5.0 szövegelemz program segítségével dolgoztuk fel, a tartalmi elemzés szempontjai szerint. Tanulmányunkban el bb csoportonként mutatjuk be a leginkább megjelen témákat, majd egy összehasonlító elemzés során azt vesszük sorra, hogy csoportjaink diskurzusai miben különböztek és miben tértek el egymástól. AZ UNGVÁRI CSOPORT Az ungvári csoportot nyolc 20–25 év közötti fiatal alkotta: három fiú, öt lány. A beszélgetés résztvev i egy kivétellel Ungváron születtek, itt élnek. A csoport tagja volt egy técs i származású fiatal, aki egyetemistaként immár öt éve a megyeszékhelyen él. A fiatalok közül még senki sem alapított saját családot. Felmen iket tekintve, hárman születtek ukrán–magyar vegyes házasságban, a többiek szülei magyarok. Négyen jelenleg is tanulnak, egyetemisták. Három résztvev nemrégiben fejezte be tanulmányait az Ungvári Nemzeti Egyetem villamosmérnöki és magyar szakán, illetve egyikük titkárn i képesítést szerzett. Ez a három f jelenleg pályakezd munkakeres . A csoport egy tagja családi vállalkozást üzemeltet. Adatközl ink legmagasabb iskolai végzettsége két esetben befejezett fels fokú végzettség, négy további hallgató is közel áll a diplomaszerzéshez, közülük három humán szakot, három pedig reál szakirányt képvisel. Egy résztvev szakképzéssel rendelkezik, egy másik legmagasabb iskolai végzettsége pedig az érettségi. Az csoportinterjú elemzése során 102 kódot sikerült beazonosítani, amelyek az alábbi nagyobb csoportokba rendeztünk: (1) magyarnak lenni Kárpátalján; (2) nyelvtudás; (3) a haza és a kett s állampolgárság kérdése; (4) munka, migráció, jöv kép. Bár az interjúk készít je számos egyéb témát is felvetett, mégis ezek a témakörök váltották ki a legtöbb reakciót. Mindez azt mutatja, hogy az ungvári fiatalok számára ezek a legéget bb problémák. A felsoroltak közül a tanulmányok, a munkakeresés és ezzel együtt a migráció problémája valahol az egész fiatalságra jellemz problémacsoport, míg a nyelvtudás, az anyaországgal való viszony és a magyarság megélésének kihívásai a szül földön kifejezettem kisebbségi vonatkozású témák. A továbbiakban a kódok csoportosítása alapján megszületett négy kódcsalád mentén kívánjuk elemezni az ungvári fiatalokkal készített beszélgetést. Magyarnak lenni Kárpátalján Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a kárpátaljai magyarok lokális (kárpátaljai) identitása nagyon er s (Szabó A. et al. 2002. 42–43). Egyszer en szólva a kárpátaljai magyarok nem csak magyarnak, de kárpátaljai magyarnak tartják magukat, megkülönböztetve saját csoportjukat az anyaországi és más határon túli magyaroktól, illetve a magyaroktól általában. A „Magyarnak lenni Kárpátalján” kódcsoport egyrészt tartalmazza a fiatalok véleményét azzal kapcsolatban, hogy milyen magyarnak lenni általában, másrészt azt is, hogy mindez Kárpátalján mivel jár. Kutatásunkban egyrészt egy asszociációs módszerrel kér3 Ezek közül az egyik, a Técs i Református Líceum, nagyrészt nem helyi fiatalok továbbtanulásának biztosít helyszínt. 73 Ferenc Viktória – Séra Magdolna deztük meg a csoportbeszélgetés résztvev it, hogy mi jut eszükbe arról a szóról, hogy „magyar” (ld. 1. ábra), másrészt számos, a magyarság megélésére vonatkozó kérdést is tartalmazott az interjú kérdéssora. 1. ábra: A „magyar” hívószóra érkez asszociációk az ungvári fiatalok körében béke Nemzet identitás állampolgárság beszélek magyarul szenvedés negatív beállítottságú „én” gyermekkorom megbélyegeznek, hogy ez magyar ... szeret panaszkodni Sírva vigad a magyar! fele pozitív, fele negatív „Mágyáré kárpátaljai magyarok optimistábbak vendégszeretôbbek a kárpátalja ... CF: MAGYAR Az 1. ábrán látható asszociációk jól megragadják a kés bbiekben kibontakozó véleményeket is. Látható, hogy egyrészt általános fogalmakat soroltak fel a résztvev k, mint nemzet, identitás, nyelvtudás, illetve 2011-ben igencsak aktuálisan az állampolgárság fogalmát kapcsolták a magyar hívó szóhoz. Ezenkívül megjelent a magyar nemzetnek egyfajta jellemzése, miszerint a magyarok pesszimisták, szeretnek szenvedni, panaszkodni, de érdekes módon megjelent a saját közösség, a kárpátaljai magyar közösség megkülönböztet jellemzése is az asszociációk szintjén. A kárpátaljai magyarokat a magyarországi magyarokhoz képest optimistábbnak, vendégszeret bbnek tartják. Ezenkívül hangsúlyosan jelent meg az interjúban, hogy a kárpátaljai magyarok er s küzd szellemet éreznek magukban, bizonyítási vágy van bennük. Példaként említették, hogy amikor magyar diákként gyengébb ukrán nyelvtudással bekerülnek az egyetemre, akkor is képesek felzárkózni, s t a képzés végére a legjobbak között mindig van magyar. A magyar küzd szellem abban is megmutatkozik, amikor a magyar vagy az ukrán identitás közötti választást az egyik adatközl így jellemzi: „Személyes felfogás. Az, hogy hogy állunk hozzá, hogy akkor most inkább a könynyebb utat választjuk, hogy hát igen, akkor most bevágódjunk a többieknél, meg könnyebben elérjük a céljainkat, akkor inkább leszek ukrán, mert most mért ne. Ha pedig azt mondom, hogy magyar vagyok, akkor egy sokkal nehezebb utat kell végigjárnom.” Érdekes eredménye az asszociációs vizsgálatnak, hogy a magyar szó a személyes „én”-t is el hozta, méghozzá úgy, hogy a többségiek általi megbélyegzésre asszociál az adatközl a magyar szó hallatán. Ez azért lehetséges, mert a magyar szó hangzás utáni gúnyos változatát, a „mágyáre” szóalakot használják az ukránok, amikor a magyarokról beszélnek, s nem ennek ukrán fordítását ( ці [uhorci]). 74 Kárpátalja – Ukrajna Megjelenik a gyermekkor, a neveltetés is az asszociációk között, aminek nagy szerepet tulajdonítanak a résztvev k. Egyrészt ez azt is sejteti, hogy a családból kilépve, a feln tt életben, a nyelvhasználati színterek sz külése mellett, egyre kevesebb tér jut a magyar nyelvnek. Az interjú során megkérdeztük az adatközl ket, hogy mi volt az els olyan élményük, amikor magyarnak érezték magukat. A csapat ebben a tekintetben két nagyobb részre osztható, hiszen azok, akik színmagyar családban születtek, természetes módon (jelöletlenül) váltak magyar identitásúvá: „Választani? Én soha nem gondolkoztam, hogy választok, én tudtam, hogy magyar vagyok, és kész! Egyértelmű volt valahogy. Szóval, amibe beleszülettem és kész.” Ugyanakkor egy vegyes házasságból származó fiatal a következ képpen fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy mikor érezte el ször, hogy magyar: „Nekem volt mondjuk egy ilyen pillanatom, hogy, azt hiszem ötödik osztályban, az egyik tanár a suliban megmondta, hogy most el kell döntenetek, hogy ti milyen nemzethez tartoztok. Mondjuk nekem édesapám ukrán. Szóval én vele oroszul beszélek és ez nekem… Na, szóval jól beszélem mind a két nyelvet, és ez egy kicsit furcsa volt, hogy most nekem választani kell a két szül m nemzetisége között. De hát én gondolkoztam egy kicsit és választottam a magyart.” A legtöbb adatközl a magyarságélménnyel kapcsolatban inkább arról tudott beszámolni, hogy mikor érte t negatív diszkrimináció, megbélyegzés a magyarsága miatt. Több olyan esetr l is beszámoltak a csoportrésztvev k, ami iskolai, egyetemi éveik alatt esett meg velük, többször tanáraik vagy az iskolaigazgató különböztette meg ket magyarságuk miatt: „Mert én magyarnak tartom magam és valahogy így Kárpátalján, és ugyebár Ukrajnában ez egy külön fogalom így, hogy akkor most valakit megbélyegeznek, hogy ez magyar. És nagyon sokszor volt így az egyetemen is, hogy például a csoportunkkal – magyar csoport volt – és akkor sokszor mondták, hogy k a magyarok.” Így egy másik adatközl ugyanerr l: „Sajnos megesett, ukrán iskolába jártam és ott »Az a magyar! Mágyáre!« (egyetértenek). MIT JELENT EZ? MIT ÉRTENEK EZ ALATT? Hát, ez ilyen gúnyosan, hogy te magyar vagy.” Egy adatközl munkakeresés közben, szintén a formális oktatás egy intézményében az alábbival szembesült: „Nem rég voltam egy óvodában, ahol az igazgatón megkérdezte, hogy mit végeztem, és mondtam, hogy nyelv, hogy filológus voltam. Azt mondja: ukrán? Mondom nem, magyar nyelv és irodalom. Akkor biztos magyar iskolát végeztél! Mondom, igen! Hát, a magyarok csak úgy szívják a vérünket! (nevetés), meg a pénzünket. Mondom: tudja mit? Igen, én itt ingyenesen tanultam az egyetemen, mondom, nem fizettem. És az önök, a drága ukrán adófizet k pénzén éltem öt évig (nevetés).” A beszélgetésb l kiderül, hogy bár a magyarok megkülönböztetése nem tekinthet általánosnak, a megbélyegzés esetenként létezik, hátterében pedig els sorban a nyelv áll, több75 Ferenc Viktória – Séra Magdolna féle értelemben is. Egyrészt ezek az atrocitások akkor érik a magyarokat, amikor magyarul beszélnek. Ilyenkor hangzanak el a már közhelyesnek számító mondatok, mint például az alábbiak is: „Ukrajnában vagyunk, és akkor miért beszélünk magyarul? És mit keresünk mi itt egyáltalán? Mért nem megyünk Magyarországra?” Másrészr l az egyik adatközl arra is rávilágított, hogy neki azért nincsenek ilyen problémái, mert jól beszéli a többségi nyelvet, így mindenkivel tud az anyanyelvén kommunikálni. Ugyanez a résztvev jegyezte meg az alábbiakat: „Volt olyan ismer söm, hogy azt mondta, hogy azért nem szereti a magyarokat, mert nem akarnak semmiképpen megtanulni ukránul. És t ez zavarja, hogy mért nem. Itt élünk Ukrajnában és eszébe sincsen, hogy megtanuljon ukránul. És szerinte neki meg kell. És azért nem szereti a magyarokat. Mondjuk velem nem volt gondja, mert én elbeszélgettem vele ukránul meg oroszul is. Azt mondja, semmi gond, de tanuljanak meg legalább valamit!” Egyik adatközl arról számolt be, hogy testvére ukrán tannyelv egyetemre jár, ahol eltitkolta magyar nyelvtudását, és már otthon a családban is ukránnak vallja magát. Mindezt akár az el bb felsorolt negatív szemlélet következményeként is értelmezhetjük: „Nálam most a tesómmal van ilyen, hogy külön egyetemen tanulunk, egy teljesen ukrán egyetemre került … senki nem tud, vagyis egy csoporttárs sincs, aki tud magyarul. És hát róla se tudták, hogy magyar. És akkor egyszer felhívom telefonon és elkezd velem beszélni magyarul, és »te tudsz magyarul?«. És akkor mondta, hogy igen. Hát, mi nem tudtuk, hogy tudsz, mert csak oroszul meg ukránul beszélt. És viszont azt állítja magáról, hogy nem magyar, hanem ukrán. Én meg azt mondom, hogy én márpedig magyar vagyok, meg azt mondja, de ukrán. Mert neki a legtöbb társaság, a legnagyobb baráti társaság azok csak ukránok meg oroszok.” Úgy t nik, a kisebbség többnyelv sége (vagy ukrán egynyelv sége) elvárásként fogalmazódik meg a békés egymás mellett élés érdekében, ugyanakkor a többség nem hajlandó a többnyelv ség értékként való felfogására, arra, hogy esetleg k is megtanulják a kisebbség nyelvét. Adatközl ink szerint szüleik korában ez a hozzáállás még nem volt jellemz : „Még az én gyerekkoromból emlékszem, hogy nem az volt, hogy »mágyáre«, hanem hogy tanítsd meg, amit te tudsz! És nem káromkodásról volt szó! Taníts meg nekem néhány magyar szót!” Adatközl ink anyanyelvük, a magyar nyelv ismeretének el nyeit is többször kiemelték. Elmondták, hogy vannak olyan állások, ahol olyan embert keresnek, aki az ukrán mellett magyar nyelven is beszél, ezért az önéletrajzukba érdemesnek tartják beírni, hogy ismerik a magyar nyelvet is. Egyértelm en többletet látnak nyelvtudásukban: „Az az elfogadott Európában, hogy kell tudni egy idegen nyelvet, mondjuk az angolt, és egy olyan országnak a nyelvét, ami környez , ami szomszédos azzal az országgal … Hát, ebb l a szempontból mi már nyertünk! Igen, csak még nem érezzük! Nem érezzük valahogy! Nagyon messze vagyunk még Európától!” 76 Kárpátalja – Ukrajna Nyelvtudás Az interjúkban szó esett a résztvev k nyelvtudásáról is. A diákok közül többen nyelvszakosak, a magyar és az angol nyelvet f tantárgyként tanuló hallgatók. A magyar nyelvtudásban rejl többlet, ami már korábban is felmerült, itt is megfogalmazódik, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az adatközl k szerint a magyar nyelv csak akkor jelent el nyt számukra, ha az államnyelvet is ismerik mellette: „Attól még, hogy itt Kárpátalján rossz élni, mert tényleg, hogy így elég rosszak a körülmények és nincs munkalehet ség, de tovább, mondjuk a f városba, ott sokkal jobb lehet ségek vannak, mondjuk egy fiatal embernek. És ott szintén úgy van, hogy annak, aki tud ukránul és magyarul is, akkor nagyon jó munkahelyeken lehet elhelyezkedni.” Az államnyelvtudás szintjének hátteréhez egyrészt érdemes figyelembe vennünk a diákok lakóhelyét, családi hátterét, az elvégzett iskolák tannyelvét és az ottani nyelvoktatás hatékonyságát. Lakhely tekintetében mindannyian kapcsolatban vannak az államnyelvvel, hiszen olyan településeken élnek, ahol a magyarok száma alacsony, gyakori lehet ség nyílik a többségi nyelv beszél ivel való kommunikációra, ami támogató környezetet biztosít a nyelvelsajátításhoz. A csoport családi hátterét megvizsgálva már korábban is említettük, hogy három vegyes házasságból jöv fiatal vett részt a beszélgetésben. Esetükben az államnyelvi ismeretek, illetve az orosz nyelv ismerete kielégít . A színmagyar családokból jöv adatközl k családi szocializációjában az államnyelv nem jelent meg. Ezek a gyerekek az iskolában találkoztak el ször az ukrán nyelvvel, amir l így nyilatkoznak: „Az ukránt, azt emlékszem, harmadik osztályos koromban már a – hogy hívják azokat? – igeid ket, vagy miket tanultunk már. Na, az igeid ket tanultuk már, amikb l van, nem tudom én, hányféleszer hány. És akkor harmadikos koromban fel se fogtam, hogy mi az. Csak írjuk azokat a betűket meg mellé a szavakat. Mi az? Minek az? Meg ilyesmi!” „Hát, én például befejeztem, leérettségiztem, angolul jobban tudtam, mint ukránul.” „Én is az iskola alatt nem tudtam az ukránt.” „Az ukrán oktatáspolitikának van egy gyenge pontja. Hogy a magyar, vagyis az ukrán nyelvet a magyar iskolákban anyanyelvi szinten kezdik el tanítani, igen, mintha mindenki tudna. Igen! És ott rontják el, hogy például az olyan térségekben, ahol magyarok laknak, nem tudnak egyáltalán ukránul és idegen nyelvként kéne, hogy oktassák.” „[Ukránul] beszélni nem tanultunk meg. Angolból viszont beszéltünk inkább, mint a grammatikát vettük és sokkal jobban tudtam beszélni. Most már azért kicsit már megfordult a helyzetem, mert három éve egyetemen vagyok és már valami ragadt rám. De ez tényleg nagy hibája az ukrán oktatási rendszernek.” Általánosnak tekinthet , hogy a megfelel módszertani alapok hiányában az államnyelv oktatása nem hatékony a kárpátaljai magyar iskolákban, annak ellenére, hogy olyan tele77 Ferenc Viktória – Séra Magdolna pülésr l beszélünk, ahol az ukrán él környezeti nyelv. Ahogy az utolsó idézett szöveg is utalt rá, a középiskolai hiányosságokat az ukrán nyelv fels oktatásban sikerült valamennyire kiküszöbölni: „Én például ahogy idekerültem Ungvárra, el ször olyan nehéz volt, hogy azt se tudtam, hogy hova legyek! Kint az emberek között és bent az egyetem és a tanárokkal és a diákokkal, hát… de most nem!” „Nálam úgy volt, hogy els ben két hétig úgy körülbelül hallgattam, egyszerűen néztem, asszimilálódtam, utána meg már belejöttem, na, mondom, jól van, itten most már elkezdek én is beszélni valamit.” „Mondjuk a mi csoportunk az egyetemen elég érdekes volt. Mert így a csoportban ketten tudtunk ukránul. Megtettek csoportvezet nek, és akkor mindenhova nekem kellett szaladgálni. k pedig, volt, aki a nevét nem tudta rendesen leírni ukránul, meg be kellett menni a dékáni hivatalba, kérni különböz dokumentumokat és akkor én írtam le nekik magyar betűkkel ukránul. Bement, felolvasta, mert már nem voltam hajlandó velük járni, meg ott huszonnyolc emberrel egyenként mindenhova járni most nem fogok.” Egy másik adatközl a szaknyelvi terminusok ismeretének hiányától szenvedett: „Nem arról van szó, hogy nem tudtam az ukránt, vagy valami, mert tényleg tudom az ukránt is. Csak annyi, hogy a sok szakszó, a magyar iskola után. Igen, azok a szakszavak, amik matematikából magyarul tanultunk, akkor az az egyetemen egy kicsit kevés.” Mindannyian fontosnak tartják az államnyelv elsajátítását és örülnek annak, hogy sikerült javítani a nyelvtudásukat, ugyanakkor úgy tapasztalták csoporttársaik körében, hogy a nagyobb magyar tömbb l érkez diákok egy része az egyetemi tanulmányok alatt is elzárkózik az államnyelv megtanulásától. A csoport egyetértett abban, hogy kisebb kortól kellene a magyar gyerekeknek az államnyelvet tanítani, de azt is kiemelték, hogy amellett, hogy az anyanyelven a legjobb tanulni, a fels oktatásban tapasztalható államnyelvi dominancia miatt a diákokat nyelvileg is fel kellene készíteni a tovább tanulásra. „Tényleg könnyebb az embernek magyarul tanulnia, de viszont mennyire lehetséges vagy mennyire jön össze az, hogyha tegyük fel elmegy ötödikre valamelyik ukrán fels oktatási intézménybe tanulni, mennyire jön neki össze az, hogy most négy éven keresztül tök magyarul tanult mindent és akkor hirtelen bumm, mindent rázúdítanak ukránul. Hogyha ezt a kett t úgy lehetne összekötni, hogy ilyen pontosan 50-50%-ban legyen, akkor lenne a legjobb, mert anyanyelveden tanulsz, de mégiscsak tudod ukránul is ezeket a dolgokat. Az lenne szerintem a legjobb.” A nyelvtudás nagyban meghatározza azt, hogy az egyes nyelvhasználati színtereken a beszél milyen nyelvet használ. Az interjúban az olvasmányok és az elektronikus térben zajló kommunikáció (közösségi oldalak, chat) nyelvére kérdeztünk rá. Az internetes kommunikáció nyelve, a közösségi oldalak használati nyelve, a megosztások nyelve az adatközl k szerint az alábbi három szemponttól függ: kinek van címezve a kiírás, mi a témája, melyik nyelven hangzik jobban? Mivel mind többségi, mind kisebbségi barátaik is vannak az egyes internetes közösségi oldalakon, a fiatalok esetileg váltogatják a nyelvet, ugyanakkor van néhány berögzült praktika is, mint az alábbi: 78 Kárpátalja – Ukrajna „Nem tudom, nekem így berögzült valahogy, hogy a Kontakte az ukrán vagy orosz, az iwiw az magyar, és a Facebook az meg már ilyen nemzetközi, ott már mindenkit meg lehet találni. Igen, igen.” Technikai problémák is befolyásolják a nyelvhasználatot, például a latin és cirill bet s írás közötti különbségek: „Én speciel, mondjuk ilyen közösségi oldal, meg chatel s programok, meg satöbbi, ott vagy angol, vagy magyart használom … Meg most átváltani a klaviatúrán [billentyűzeten] ukránra. Könnyebb írni angolul, meg ilyesmi. Igen, mert ukránul más betűkkel, én abba belezavarodok. A „scs” betűt hogy írjam le angolul? Sch?? Vagy egy négyes!” Az egyes portálok korlátozott nyelven használhatóak, ami szintén meghatározó a nyelvhasználat szempontjából. Az orosz alapítású Kontakte elérhet ugyan magyar nyelven, de a fordítási hibák miatt nincsenek igazán egyenl helyzetben a különböz nyelvek: „Kontakte van magyarul is! Mondjuk, én magyarul használom. Hát, a fordítás az nem igazán jó. Hát, igen! Van, mondjuk az, hogy belépés, azt ott kilépésnek írja (nevetés).” A megkérdezett fiatalok az olvasás nyelve kapcsán elmondták, hogy általában magyarul, ukránul és oroszul olvasnak a legtöbbet. Magyarul f leg szépirodalmat és a helyi lapokat. Szépirodalmat oroszul is olvasnak, emellett információszerzés szempontjából dicsérték az ingyenes és naprakész orosz honlapokat. Ukránul kevesebbet olvasnak, mint mondták, Ukrajnában nehezen lehet találni ukrán nyelv sajtót vagy szépirodalmat. Kárpátalja, mint haza és a kett s állampolgárság kérdése Az ungvári beszélgetés során arra is megkértük a fiatalokat, hogy a haza szóról is mondják el, ami els re eszükbe jut. A fiatalok asszociációit a 2. ábrán láthatjuk összegezve. A „haza” hívó szóra érkez asszociációk ennek alapján három nagyobb csoportba rendezhet k: a haza egyrészt érzelmi szinten körvonalazódik, másrészt a fiatalok számára az ket körülvev intim szociális környezetet (család, barátok) testesíti meg, harmadszor pedig a haza földrajzi helyeket is jelent (a saját lakástól Európáig). 79 Ferenc Viktória – Séra Magdolna 2. ábra. A „haza” hívószóra érkez asszociációk az ungvári fiatalok körében szeretet hazaszeretet nyugalom itt érzem magam otthon itt vannak a barátaim itt érzem a legjobban magamat... család bárhová is mennék, mindig vissza... ... mindig velem van mindenkit ismerek, és jól ... olyan környezet, ahol szeretek... magyarországi rokonok CF: HAZA védettséget érez biztos magában ahol otthon vagyok ott vagyok jól az a hely, ahol születtem község az otthonom Kárpátalja hegyek Ukrajna és Magyarország Európa E ó itt születtem lakásunk szülôföld A csoportot alkotó fiatalok er s lokális identitásáról már korábban is szó esett, az asszociációk viszont azt is megmutatják, hogy a megkérdezettek Kárpátalján túllépve Ukrajnát és Magyarországot, de még Európát is hazájuknak tartják. A nemrégiben elfogadott állampolgársági törvény a Magyarországhoz f z d viszonyt meg is er sítette. Ennek fogadtatásáról így nyilatkoztak adatközl ink: „Na most az ukrán állampolgárságom, az úgy rám ragadt úgymond, mert én ide születtem, úgyhogy avval együtt kell élnem. Be kell tartanom a törvényeket, adóznom kell stb., stb. Viszont a magyar állampolgársághoz meg úgy állok hozzá, hogy az egy, számomra egy ilyen státus. Szóval magyar állampolgár vagyok. Azt érezhetem, hogy úgymond a magyar közösséghez tartozom, tényleg, minthogyha ott élnék és ilyesmi. Szóval, jó persze, ott is be kell tartani a törvényeket meg ilyesmiket, az adott államnak az alkotmánya szerint kell élni, de viszont az számomra inkább egy ilyen lelki dolgot jelent. Hogy akkor igen, magyar állampolgár vagyok, tényleg vallhatom magam magyarnak, anélkül, hogy megdobálnának valamivel, meg ilyesmi.” „Meg azután, asszem 2005-ben volt a népszavazás, amikor kiszavaztak minket. Nem kellünk! Hát, az nagyon rossz volt. És ezután ez olyan jó érzés volt, hogy akkor mégis számítunk valamit Magyarországnak. Ez a státus inkább.” Az állampolgársági törvény kapcsán a lelki köt dést meger sít szempont mellett megjelentek bizonyos pragmatikus szempontok is, például a külföldi utazások könnyebbé válása: „Egy nagy-nagy lehet ség, megnyílik el ttünk az egész világ! Bárhova mehetünk. Így, ukránként nem. Igen, nemcsak Magyarországra, hanem akárhova, Anglián kívül. És még Amerikába sem kell vízum.” 80 Kárpátalja – Ukrajna „Hogyha megkapjuk, akkor mehetünk. Nem kell Kijevbe mennünk, nem kell vízum … ha belegondolok, akkor utazás, munkavállalás satöbbi, satöbbi, amit nyugaton akárhová, az óceánig meg tudok tenni. Igen, szabadon! Könnyebben, mintha ukránként megyek oda. Vagy akár még pihenés céljából is: nem megyek a Krímre, hanem elmegyek Olaszországba!” A kett s állampolgárságnak azonban számos hátránya is létezik, különösen azért, mert Ukrajna nem ismeri azt el.4 A hatóságok megfélemlít módón viselkednek, kihallgatásokról, szankciókról beszéltek a résztvev k. Bár a fókuszcsoport tagjai úgy érzik, mindez csak er fitogtatás a hatóságok részér l, azért igyekeznének eltitkolni magyar állampolgárságukat, illetve említették, hogy amíg Kárpátalján élnek, addig nem szeretnének kockáztatni: „Csak tisztázódjon! Mondjuk én még nem adtam be azért, mert még nem tudom, hogy mi lesz. Még mindig azt mondják, hogy az ukránok még mindig nem engedik … Egyel re én úgy vagyok vele, hogy amíg itt vagyok, addig úgy érzem, hogy most annyira nincs rá szükségem, ha pedig sikerül Magyarország fele orientálódnom, akkor pedig egyértelmű.” A magyar állampolgárság témája Ukrajnában szorosan ráfonódik az orosz állampolgárság kérdésére is. A fiatalok úgy vélték, hogy ha valóban szankcionálnák a kett s állampolgárságot Ukrajnában, akkor az orosz-ukrán kett s állampolgárok nagy száma miatt, nem is maradna ukrán állampolgár. Ezért talán lehet abban reménykedni, hogy Ukrajna sem most, sem kés bb nem fogja a magyar állampolgársággal is rendelkez állampolgárait megbüntetni. A résztvev k az interjú során kifejtették, hogy ehhez els sorban változtatni kellene azon a semleges politikán, ami Ukrajna és Magyarország között jelenleg van, illetve Ukrajnának is el kellene döntenie végre, hogy nyugat (Európa) vagy kelet (Oroszország) felé kíván közeledni. Mindennek a kett s állampolgárságot szabályzó törvényi keretek rendezésére is lehetne pozitív hatása. A kett s állampolgárság nem csak az ukrán állam részér l állítja kihívások elé a kárpátaljai magyarokat, de az anyaországi attit d a határon túli magyarok felé sem mondható kimondottan jónak: „Hogyha itt Kárpátalján vagy határon túl elmegyek valamilyen magyar közösségbe, akkor hát igen, te is magyar vagy, igen, te is közénk tartozol, meg ilyesmi. De viszont, hogyha elmegyek az anyaországba, akkor sokszor kapom azt a fejemhez, hogy hát te ukrán vagy, mit keresel itt!?” „Én is Magyarországon tanultam egy évig, Tiszavasváriban és éreztem, hogy azok ott engem nem nagyon szeretnek. Pedig ugyanúgy beszélek magyarul is, meg minden. És kicsit így félnek is az ukránoktól. Meg mindig azt hiszik, hogy oroszok vagyunk.” „Mondjuk, a magyarok nagyon keveset tudnak Ukrajnáról, az biztos! k azt hiszik, 4 A Magyar Országgy lés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, s ezáltal lehet vé tette az egyszer sített (vissza)honosítási eljárást. A téma nagy politikai és sajtóvisszhangot váltott ki a szomszédos országokban, különösen azokban, amelyekben a kett s állampolgárság fogalmát nem ismeri az adott ország alkotmánya, mint például Ukrajna Alkotmánya. Az ukrán Alkotmány 4. cikkelyének értelmében: Ukrajnában egyetlen állampolgárság létezik, azonban a törvény semmilyen formában nem rendelkezik arról, hogy valakit is szankcionáljon, vagy büntet felel sség alá vonjon azért, mert kett vagy több állampolgársága is van. 81 Ferenc Viktória – Séra Magdolna hogy nálunk itt még háború van! Nem mindenki, de voltak olyanok! Valakit l hallottam, talán te mondtad, hogy csodálkoztak azon, hogy nálatok vannak autók.” „Mi voltunk Budapesten ilyen részképzésen és voltunk ilyen diákmunkán és egy fiú abszolút nem tudta, hogy van olyan ország, hogy Ukrajna. Úgy mondta, hogy Ukránia és ezen mi be voltunk halva. És azon csodálkozott, hogy hol tanultam meg ilyen szépen magyarul.” Az állampolgárság szóra érkez asszociációk is, amelyeket a 3. ábra mutat be, az imént elmondottakat támasztják alá. 3. ábra. Az „állampolgárság” hívószóra érkez asszociációk az ungvári fiatalok körében az adott államnak az alkotmány... ahol élek törvények ismerete betartása Amilyen jogaim és kötelezettségeim... lakos felvehetô tag adóznom kell a magyar közösséghez tartozom egy ilyen lelki dolgot jelent tényleg vallhatom magam magyar... CF: ÁLLAMPOLGÁRSÁG SÁG státusz Ahol állampolgár kell, hogy ... úgy rám ragadt úgymond avval együtt kell élnem mert én ide születtem az ukránt elhallgatom alárendeltség Nincs megengedve! furcsán néz ránk a titkosszolgálat elvinnének és kihallgatnának Akkor menj vissza szépen Magyarországra Erôfitogtatás! Az asszociációk szintjén is elkülönül egymástól a vele született ukrán és a felvehet , lelki köt dést meger sít magyar állampolgárság. A téma felvetése természetesen el hozza az ukrán hatóságok részér l tanúsított negatív hozzáállást, illetve egyfajta globális szemlélete is megjelenik az állampolgárságnak, mint az alkotmány, a törvények ismerete és betartása, jogok, kötelezettségek és adózás. Az is érdekes, hogy az ungvári magyar fiatalok csoportja az állampolgárságot lakhelyhez köti, ami felvetheti annak a kérdését is, hogy a szóban forgó külföldi lakóhelyhez kötött magyar állampolgárság megszerzése egyben az átköltözés gondolatát is felveti-e a fiatalokban avagy sem? Munka, migráció, jöv kép Az utolsó tematikus blokk, amit az ungvári fókuszcsoport kapcsán kiemelten kívánunk elemezni, a munka világához kapcsolódik, ugyanakkor utalásokat tartalmaz a fiatal pálya82 Kárpátalja – Ukrajna kezd k jöv képére, valamint az ket foglalkoztató migráció dilemmájára is. Általános az a vélemény a megkérdezettek között, hogy nagyon rosszak a megélhetési körülmények Kárpátalján, alacsony az életszínvonal, kevés a munkalehet ség, ami nagyban meghatározza a szül földön maradás kérdését. A helyzetet talán az is szemlélteti, hogy a nyolctagú csoportból mindössze egy résztvev dolgozik családi vállalkozás keretében, a többiek munkát keresnek, vagy még tanulnak. A munkakeresés és a továbbtanulás az els számú motivációi annak, hogy a fiatalok elindulnak egy másik ország, többnyire Magyarország felé (válasz a „Mi lesz 30 év múlva?” kérdésre): „Szerintem sokunk itt marad Kárpátalján. Vagy csak a munka miatt megy el. És asszimilálódunk. Valószínűleg sokunk, már nagyon sokan elmennek. Már egyetemre Magyarországra jártak és ott is maradtak.” Az egyik csoportrésztvev saját továbbtanulási szándékáról is beszámolt: „Sokkal több lehet séget látok ott (Magyarországon), meg tanulás szempontjából is. Nagyon szeretném elvégezni a doktori iskolát. És idén úgy van, hogy hát a párommal együtt megyünk … és akkor még is tanulna mellette, hiába van diplomája, de azért szeretne valami mást csinálni. Például egy lakberendez iskolát elvégezni vagy valami, és hogyha netalántán valami történik és haza kéne jönni, akkor itthon is tudnánk azzal a tudással érvényesülni. Vagy akár tovább Európába. Tényleg, minden irányba lehet akkor menni! Itten pedig valahol ilyen földhözragadtak vagyunk.” A megélhetési szempont, a fizetés és egyáltalán a szabad állások léte központi témaként jelentkezett. A tanári pálya például telített, illetve pont a rossz gazdasági helyzet miatt a nyugdíjas tanárok nem szívesen adják át a helyüket a fiataloknak. „Mondjuk én azt, hogy most itt maradok vagy elmegyek, én azt ahhoz kötöm, hogy mennyire fogok tudni megélni. Hogyha itt is úgy megélek, mint Marci Hevesen, akkor itt maradok, persze! Hova menjek innen? Nekem itt tök jó!” „Hogy mi lesz itt tovább Ukrajnába? Ha rossz lesz a helyzet, akkor biztos, hogy Magyarországra vagy még tovább!” „Én egy éve vagyok munka nélkül, én már nagyon, bárhová elköltöznék!” Hogy a munkakeresés kapcsán Magyarország miért élvez prioritást, azt egyrészt az ukrán f városhoz viszonyított közelsége, másrészt pedig a már kialakult kapcsolati t ke magyarázza: „Hát Kijev nyolcszáz kilométer! Budapest négyszáz! Hogyha azt nézzük, hogy kapcsolatok meg ilyesmik! Hogy hol vannak jobb kapcsolatok, hogy Kijevben vagy Budapesten, azért az is számít! Hát, szerintem itt a többségnek inkább Magyarországon.” A csoportrésztvev k köt dése Kárpátaljához az er s migrációs szándék ellenére is hangsúlyos: a visszatérés motívuma többször megjelenik. „Én mondjuk, ha lehetne választani valami közül, mint Ukrajna – néhány száz kilométer – vagy Magyarország, én Magyarország! Könnyebb is hazajönni, ez az egyik dolog. Most nem mindegy, hogy Ukrajna másik részébe megyek el dolgozni 83 Ferenc Viktória – Séra Magdolna és akkor hazajövök évente egyszer, vagy félévente egyszer. Vagy Magyarországra és akkor kéthetente. Például Debrecenbe. Meg hát össze is lehetne hozni, hogy Magyarországon is dolgozni, meg itt is valamit csinálni.” A MUNKÁCSI CSOPORT Az munkácsi fiatalokkal készült interjúban 42 kódot azonosítottunk be. A leggyakrabban említett kódok az alábbiak voltak: kett s állampolgárság, kárpátaljai magyarok vs. magyarországi magyarok, ukrán nyelv vs. magyar nyelv, migráció/munkaer piac, mit l magyar a magyar, asszociáció: haza, valamint a vegyes házasság. A kódok el fordulási gyakoriságának jelzésértéke van, hiszen a csoportot leginkább azok a témák foglalkoztatják, amelyek kihatással vannak/lehetnek a helyi magyar közösségre, beleértve saját egyéni jöv képüket, a közösség tagjainak együttélést, esetleges konfliktusait is. A kódok alapján tíz nagyobb témát különböztettünk meg: állampolgárság, asszociációk, attit d, jöv kép, ukrán–magyar együttélés, identitás/önmeghatározás, párválasztás/gyerekvállalás, nyelvhasználat/közösség, generációk közötti különbségek, szabadid s tevékenységek. Egyes kódok több témához is köthet ek. A továbbiakban az egyes tematikákba tartozó kódok gyakoriságát is figyelembe véve elemzem a beszélgetés témaköreit. Állampolgárság Az állampolgárság témakörébe a kett s állampolgárság kérdését, esetleges el nyeit és hátrányait, valamint az állampolgársággal kapcsolatos asszociációkat soroltuk. A csoportban a kett s állampolgárság igénylése kapcsán – egyrészt a helyi magyar hírportálok, valamint az ukrán és orosz nyelv sajtóhíreinek köszönhet en – az esetleges következmények miatt óvatosságot is tapasztaltunk. Az állampolgárság el nyeit és hátrányait is megfogalmazzák a résztvev k. Az el nyök között a magyar állampolgárság felvételével járó, az Európai Unió polgárait megillet kedvezmények – vízummentesség, szabad munkaer -áramlás, továbbtanulási lehet ségek – szerepelnek. Ezzel párhuzamosan a magyarok egyfajta igazságtalanságot éreznek magyarságukkal, nemzeti identitásukkal szemben, hiszen több „ukránt” (vélhet en vannak közöttük vegyes házasságból vagy szórvány vidékr l származó személyek) is motivál a gazdasági haszon, hogy a magyar állampolgárság megszerzése érdekében magyarnak vallják magukat. A kett s állampolgárság megadásának a beszélgetés alapján egyfajta politikai –Magyarország és Ukrajna irányából –, valamint „megélhetési” vetülete is van. „Én úgy hallottam, hogy már kétszer közben volt, hogy az állampolgárságot be akarták vezetni, csak akkor az MSZP lépett fel, és akkor azért nem vezették be.” Az interjúból kiderül, hogy az állampolgársági törvénnyel kapcsolatos hírek eljutottak a helyi magyar fiatalsághoz. A 2004. december 5-i események utóvisszhangja nagyon sokáig meghatározta a kárpátaljai magyar politikum és a helyi értelmiség magyarországi magyarokról alkotott véleményét. A 2004-es népszavazás a mai napig is érzékenyen érinti a kárpátaljai magyarságot.5 5 Lásd például: Híres–László 2009, Karmacsi 2009. 84 Kárpátalja – Ukrajna „F ként a hírekb l. TV, egyebek. Onnan vettem. Szerintem, hogy szinte legyek, nekem az volt, ha nem is az els , de els érzésem az volt, hogy most a kormány kétségbeesett kapálózása, hogy legyenek legalább magyarok, mert ugye kevesen vannak, kilenc, alig, tízmillió nincs is, ezért próbálnak új állampolgárokat szerezni. Ha, mondjuk lehet, hogy ha tizenegy, tizenkét millióan lennének, mármint magyarországiak, az anyaországiak, akkor lehet, hogy nem szeretnék azt, hogy külföldiek is legyenek.” „Hát azért tegyük hozzá, hogy Magyarországon húszezer kínai van. Azért ott van egy rakás nemzetiség, és mondjuk, nem tudjuk, hogy ez a húszezer kínai mindegyike magyar állampolgár, de akkor jóval (érthetetlen). Mi magyarnak valljuk magunkat, pedig ukrán állampolgárok vagyunk. Velünk együtt van meg az a negyvenhatmillió, viszont nemzetiségileg (nem érthet ), és Magyarország ugyanígy van, lehet, hogy ez a kilenc, mondjuk tízmillió csak úgy van meg, hogy abból ötmillió tiszta magyar.” Az interjúrészlet a fent említett események hatásaként a kárpátaljai magyarokban kialakult egyfajta „sért döttségre” is utal. Az is érezhet , hogy adatközl ink szerint Magyarország a külhoni magyarokkal próbálja meg kompenzálni az ország fogyó lélekszámát. „Nálatok az a látópont, hogy szóval, hogy az otthoni magyarok, tehát megosztóan, hatvan-negyven százalékuknak nem tetszik az, hogy az erdélyiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, vajdaságiak kapnak magyar állampolgárságot. Volt olyan, például nekem, hála istennek vannak ott rokonaim, mondjuk innen költöztek oda meg már ott kötöttek, és akkor vannak nekik a barátaik, akik úgy néztek rám, hogy bemutattak nekik, hogy kárpátaljai vagyok és magyar, hogy hú! Én ekkor gondolom, hogy hatvan százaléka az embereknek ugyanígy gondolkodik. Meg volt, hogy minek nekik az állampolgárság, minek jönnek ide? Csak elfelejtik azt, hogy volt a nagy Magyarország nagy határokkal, és akkor mindenki, aki magyarnak vallotta magát, magyar volt.” A magyar társadalom felé is megfogalmazódik egyfajta értékítélet, miszerint a magyarországi magyar közösség közömbös, nem tetszik nekik, hogy a külhoni magyarok könnyítve jutnak hozzá a magyar állampolgársághoz. A beszélgetés közben kiderül ugyan, hogy több olyan élményük is volt a magyarországi magyarokkal kapcsolatban, amelyek a fent említett el ítéletet támasztják alá. Az állampolgárságról alkotott véleményekben az ukrán állam által képviselt (vagy sok esetben közvetített) álláspontok is megjelennek, miszerint Ukrajna csak a magyar állampolgársági törvény bevezetésekor kezdett el foglakozni a témával, holott nyilvános az is, hogy az ukrán állampolgárok között nagyon sokan rendelkeznek orosz, román vagy akár izraeli állampolgársággal is. „Én szerintem, hogy most ezt a két állampolgárságot csak itt piszkálják, mert ott senki nem piszkálja. Mert az oroszok ott piszkálják az ukránokat, az ukránok vissza az oroszokat. Nem tudom, ki fújta ki ezt a problémát, hogy miért, hány állampolgárságot, mert szerintem nem sajtó, ez durva. Mert hát senki ezzel nem tör dik. Csak itt most ezzel.” A témával foglakozó helyi média és politikum szerepét jelzi a fent olvasott szövegrészlet. Egy nemrég megjelent, a kett s állampolgársággal kapcsolatos tanulmány Kárpátalján magyar, ukrán és orosz nyelv lapokat és hírportálokat vizsgált a téma sajtóvisszhangjával 85 Ferenc Viktória – Séra Magdolna kapcsolatban. A szerz tanulmányában megállapítja, hogy a vizsgált hírportálokban jellemz a kett s mérce alkalmazása: a sajtóban megjelent írások állásfoglalása els sorban a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen fogalmazódik meg, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyják Oroszország hasonló intézkedéseit.6 „Igazából még nincs tisztázva az, hogy Ukrajnában mi lesz a kett s állampolgársággal, mert nálunk büntetett. Viszont hát a magyar fél eléggé támogatja és adják is szépen a dolgokat, papírokat, meg hirdetik is, meg minden. Ezért érünk rá, hogyha rutinosabb lesz az eljárás.” „Most az a fontos, hogy hány ember akar (fel)venni két állampolgárságot. Az a fontos. Hogy mennyien akarnak venni? Én például megvenném, ha itt megengedett, akkor igen. De, ha nem, akkor is megcsinálnám, mert szerintem a másik állampolgárság, hogy tudom, hogy én magyar vagyok. Az, biztos vagyok abban a pillanatban.” A már fent említett tényez k miatt egyrészt egyfajta kivárás és óvatosság jelenik meg az állampolgárság igénylésével kapcsolatban. F leg érvényes ez azokra a kárpátaljai magyarokra, akik hivatali tisztséget töltenek be Ukrajnában,7 hiszen a magyar állampolgársággal kockáztatnák munkahelyük megtartását. De az óvatosságot talán a vízumkiadások is motiválják. Hiszen aki felvette a magyar állampolgárságot, már nem kaphat vízumot ukrán állampolgárként, ezáltal választania kell a magyar vagy az ukrán útlevél használata között.8 Az állampolgárság felvétele az adatközl k nemzeti identitásához hozzátartozó szimbólumként is megjelenik a beszélgetésben. Az alábbi interjúrészletekben gazdasági motivációként jelenik meg a magyar állampolgárság igénylése, motiválva azokat is (sokszor a többségi nemzetet is), akik eddig nem vallották magukat magyarnak. „Édesanyám ugye, schengeni vízumért bement, akkor én is benn voltam. És ott kiderült, hogy egy rakás teljesen ukrán állampolgár, akinek szinte semmi olyan távoli unokatestvére ott lakik Magyarországon, és meg szeretné látogatni azokat és azért igényli a schengeni vízumot.” „de akkor szerintetek ezeket inkább, aki igényli, az inkább azért igényli, hogy valami haszna legyen bel le s nem érzelmi okokból? Csakis azért. Aki nem magyar, az azért.” „Van, aki nem is tud, csak azért csinálják a magyarságot, a magyar állampolgárságot, mert hogy haszon legyen a magyarságról neki. És akkor így hozzák át Magyarországról a hasznot ide. Nem tudom, hogy magyarázzam másképp. Én így látom.” „Eddig is tudtuk. Annak fontos, hogy magyar, aki haszonból akar most keresni gyökereket, és … mindenki azt nézi, hogy lehet ség.” A kett s állampolgársággal kapcsolatosan jelent meg a legtöbb asszociáció az „állampolgárság” szóra a csoportban. Ezt mutatja a 4. ábra. 6 7 8 Darcsi 2012. 121. http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=7993 (Letöltés ideje: 2012. június 19.). http://karpatalja.ma/karpatalja/hitelet/7918-gondok-sokasaga-karpataljan (Letöltés ideje: 2012. június 20.); http://karpatalja.ma/karpatalja/kozelet/7220-buntetnek-a-kettos-allampolgarsagot (Letöltés ideje: 2012. június 20.) 86 Kárpátalja – Ukrajna 4. ábra:Az „állampolgárság” hívószóra érkez asszociációk a munkácsi fiatalok körében kettôs állampolgárság konfliktus, politika büntethetô alkotmány hát leginkább irigylik kötelességtudat nagy felháborodás balhé vita törvény kötelesség CF: ÁLLAMPOLGÁRSÁG ukrán idegeskedés ukrán hírek még ráérünk Egyrészt jogi normák, alapfogalmak jelentek meg a hívószóra, ám nagyobbrészt a kett s állampolgárságra, s azon belül is annak visszhangjára és megítélésre asszociálnak a résztvev k. Ezek nagy részének negatív töltete van. Jöv kép, migráció, munkaer piac A csoportban a legtöbbször megjelen témák egyikének számít a közösség és az egyén elképzelése a jöv t illet en. Épp ezért a beszélgetésben megjelenik a kárpátaljai magyar fiatalok maradni vagy menni dilemmája, a helyi magyar közösségr l alkotott jöv beli elképzelésük is. A témák a fiatalok viszonyát is jelzik a helyi magyar közösséghez és a többségi államhoz. A fiatalok egyéni jöv képét az alábbi idézetekben érhetjük tetten, ezek a továbbtanulás és a munkavállalás helyszínének kiválasztási dilemmáját jelzik: „Ha ki akarok menni, talán akkor informatikát szeretnék majd tanulni, és hogy majd valami, egy jobb cégnél szeretnék dolgozni.” „Hát igen. Itt van például, én most fogok továbbtanulni, és éppen választás: határon túl vagy itt maradjak. Persze ott (Magyarország) jobbak a lehet ségek.” „Hát munkától függ. Például fotós, és akkor hát meg szomszéd országban sem lehetne ebb l semmit csinálni, olyan szinten, amit én szeretnék … Akkor abból a szempontból okvetlen el kéne költöznöm máshová. Tengeren, határon, Ukránon túlra, ami tervben is van, viszont egy id után azt mondanám, hogy akkor OK, a gyerekeimet viszont itt akarom felnevelni.” A jöv beli pályaválasztás hátterében a jobb lehet ségek, a továbbtanulási kínálat szélesebb palettája fontos szerepet játszik. Nem véletlenül jelenik meg ez a szempont. A kárpátaljai magyar fiatalok számára a hozzáférés az ukrán nyelv képzésekhez, f leg nyelvi okokból, 87 Ferenc Viktória – Séra Magdolna korlátozott. Az államnyelv nem megfelel szint ismerete miatt a diákok nem, vagy csak kis részben felvételiznek a megyében vagy azon kívül található ukrán nyelv egyetemekre, vagy épp kevesebb információval rendelkeznek a többségi állam továbbtanulási kínálatával kapcsolatban. Másrészt a diákok továbbtanulási szándékai – a Kárpátalján lév magyar nyelv fels oktatási képzési kínálat mellett9 – nagyrészt Magyarország felé irányulnak. A beszélgetésben a többnyelv ség (angol, magyar, ukrán) egyfajta többletként jelenik meg a pályaválasztásban, a munkaer piacon. Bár megemlítend mindezek mellett, hogy a Kárpát-medencében a kárpátaljai magyarok beszélnek a legkisebb arányban idegen nyelveket, de hasonló képet mutat az államnyelv ismeretének a foka is.10 „Igen, de az, amit mondunk, hogy munka, az munka. Nem lehet megcsinálni, hogy szeretni, igen. Szeretem, mert azért ha szereted, akkor nem mindig azt jelenti, hogy jól fogsz élni, mert szereted a munkádat. Az kell, hogy oda pénz legyen és tudjál n ni ebbe a munkába. És szerintem az én munkám – bocs – olyan lesz, hogy én tudjak beszélni mindenkivel magyarul, angolul, és mindenkinek tudjak segíteni. És akkor újságíró leszek, és azért fogok tudni írni magyaroknak, oroszoknak, angol nyelven és mindenkinek tudok írni.” A csoportban megjelen munkavállalási motivációkat, valamint a migráció irányát az alábbi tényez k befolyásolják: gazdasági helyzet, min ségi/szakmai indokok, többnyelv ség. „De azt mondjuk, nehéz külföldr l bejönni, ide vissza szerintem kicsit nehezebb. Úgy lenne ideális, hogy itt tudjak tanulni én is, kés bb majd családot alapítani, meg egyebek. Viszont itt az oktatás olyan pocsék helyzetben van, hogy szinte nincs is. Ezért külföldön jobb lenne. Viszont ha kimegyünk, akkor már nem biztos, hogy visszajövünk. És ha nem jövünk vissza, akkor ki marad itt?” A beszélgetésrészlet egyértelm en jelzi, hogy a pályaválasztásban, akár a továbbtanulásban, az ukrajnai oktatás min sége hangsúlyosan jelenik meg. Az oktatás min ségének a megítélése, a lehet ségek sz kössége a „maradok/kiköltözöm” dilemmában mindenképpen szerepet játszik.11 „És akkor, ha ott lenne a párom, meg stb., stb. talán ott lesz, akkor ki lesz itt? Nekem egy hatalmas dilemma volt. És akkor beszélgettem több emberrel, és akkor mondtam, hogy ok, ok, tanulni elmegyek, de én vissza szeretnék jönni. De hát itt nincsenek kilátások! De akkor is, vissza akarok jönni.” „Ugyan az, hogy ha igen, elmennék, akkor kevesebben leszünk itt. Inkább úgy kell csinálni, hogy itt legyen jobb a helyzet a magyarokkal. S akkor megmaradnak. S akkor itt meg is leszünk akkor.” Az interjúban az „élhet szül föld”12 igénye fogalmazódik meg, azaz ha biztosítva lennének a kárpátaljai magyarok (ez esetben a fiatalok) számára a megfelel tanulási feltételek, ha könnyebben találnának munkát, akkor nem gondolkodnának a kivándorláson. Ennek függvényében a fiataloknak „men lenne magyarnak” lenni – Kárpátalján is. 9 10 11 12 Részletesebben lásd például Ferenc 2010, Orosz 2009 Lásd például Kárpát Panel 2007. 185–243. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet számításai alapján 1991 és 2000 között Kárpátaljáról 7000en költöztek át Magyarországra, többnyire a fiatal korosztály tagjai. Forrás: Magyar Nemzetpolitika – A nemzetpolitika stratégiai keretei, KIM, 2011. A fogalom Csete Örs „Magyariskola Program” c. munkájában jelenik meg. 88 Kárpátalja – Ukrajna „Én maradnák itt, mert ha mindenki átmegy Magyarba vagy Angolba, vagy Amerikába, mindegy, és átmegyünk, és akkor itt ki marad?” A munkakeresés motivációi az alábbi módon jelennek meg a beszélgetésben: „Az a lényeg, hogy tudjunk megélni. Nem az, hogy tetszik vagy nem tetszik. Most úgy van, hogy amit elkezdett csinálni, azt fogod csinálni tovább is, és megszokod, és megszokásból fogod csinálni. Csak annyi, megélés az, az számít inkább itt Ukrajnában is, ez a krízis miatt.” „Krízis miatt úgy van, hogy most inkább megélésre, nem az, hogy tetszik – nem tetszik. Most nehéz is találni munkát itt, minálunk, mert sok mindenki panaszkodik arra, hogy nincs munka, nincs munka, külföldre költöznek, és ez van. És itt kevesebb lesz.” A migráció irányát tekintve már nem csak Magyarország a cél, hanem Európa. Ezek f ként a továbbtanulásra, a hallgatói mobilitásra való igények felé mutatnak. Ami persze összefüggésben lehet a magyar állampolgársággal is (nyitottabb az európai tér) és a többnyelv séggel is, aminek hatására a fiatalok számára – a nyelvi korlátokat átlépve – gyakorlatilag nyitottá válnak a kedvez bb továbbtanulási, vagy részképzési lehet ségek, kés bb a biztosabb megélhetés, a kedvez bb munkalehet ségek. „Én elmennék Magyarországra.” „Én akárhová elmennék.” „Hát én messzebb, határon túlra … Utaztam annyit, hogy ilyen iskolai kereteken belül, hogy én lássam azt a vizsgarendszert, és akkor ilyenkor az ember valami újabbra vágyna.” „Én okvetlen olyan országba mennék cserediákként, ahol, hát angol nyelvű országba.” „Egy kis id re el lehet menni, kipróbálni mindent lehet, de úgyis otthon az otthon. Mindenütt jó, de legjobb otthon.” „EGYÉBKÉNT OLYAN TERVEITEK VANNAK, HOGY AKKOR MONDJUK EGY FÉL ÉVRE AKÁR CSEREDIÁKKÉNT? „Igen, az lehetséges.” „Kell is, mert az jobb.” „Az jó. Meg hát egy nyelvet megtanulhatsz, például Franciaország vagy skandináv.” A mobilitásnak van egyfajta generációs vetülete is, hiszen kevesebb esély van arra, hogy egy id sebb korosztálybeli kivándorol, mint a fiatalok, akik többnyelv ek és jó esélyeik lehetnek Európában. „Ez addig van, ameddig fiatal az ember és bírja azt, hogy átköltözik meg ilyesmi. De utána már kés , mert már sehová nem tud menni, mert már le van kötve. Na, de ritkán úgy is ki szoktak költözni családostul, egész családostul.” „Csak azért ritkább, mert család, minden itt van, akkor már itt maradnak. Szerintem a fiatalok többnyire az ilyen korosztály, aki nem is van annyira lekötve itten, azok szoktak inkább, eltanulnak arra és vissza sem jönnek, elfelejtik, hogy valamikor is itt voltak Ukrajnában. Vannak olyanok is.” 89 Ferenc Viktória – Séra Magdolna A jöv kép témába tartozó vélemények nemcsak az egyéni életútra, a jöv beli munkára és továbbtanulásra vonatkoznak, hanem a közösség jöv jére is. Arra a kérdésre, hogy ötven év múlva lesznek-e Kárpátalján magyarok, a munkácsi fiatalok egy része optimistábban válaszolt: „Igen, lesznek.” De akadt negatívabb jöv kép is: „Hát én pesszimistább vagyok. Szerintem meglehet, hogy épp hogy marad egy pár szál… Munkás dolog, hetvenéves bácsikák, akik még egyszer beszéltek magyarul.” A pesszimista álláspontok mögött Ukrajna gazdasági helyzete, valamint a kárpátaljai magyar fiatalok helyzete állhat, ám a pesszimista álláspontot is a migrációval kötik össze, egyszer sem jelenik meg a gyerekvállalás, a demográfia problémája. Nyelvi kérdések Mivel a helyi magyar közösség az 1991-ben függetlenné vált Ukrajna fennhatósága alá tartozik, ezért a beszélgetésben gyakran el kerülnek az ukránok és a magyarok közötti nyelvi különbségek, vagy éppen olyan esetek, amikor a csoportban lév ket ért már valamilyen megkülönböztetés azért, mert magyarul beszéltek. Az alábbi interjúk az ukrán–magyar együttélésére, a két nemzet egymáshoz való viszonyára mutatnak rá, valamint a nyelvi megkülönböztetésre: „És volt olyan szituáció, olyan helyzet, amikor úgy érezted, hogy jaj de jó, hogy magyar vagy? Nem, csak van, aki kigúnyol, azok ukránok, de vissza tudok vágni ukránul, ne félj! Hát nálunk hivatalosan nincsenek zord esetek, meg elrettent esetek, mint például Erdélyben és a Felvidéken, de nem szeretnek minket itt annyira. Én annyit szeretnék mondani, hogy vannak olyan faluk, ahol tök normálisan elfogadják az ukránok a magyarokat, mert valahol fordítva vannak többségben. Itt van a város, ahol jó pár éve kisebbségben vagyunk, pedig anno Munkács lakossága magyar volt. És akkor itt mit csinálsz? Itt téged tényleg lefújolnak.” „Egyébként a boltban is van olyan. Ott vagyok az eladó el tt a boltban, beszélgetek a barátn mmel magyarul, az eladó a fülem hallatára lemagyaroz minket, mert azt mondják ránk, hogy »mágyárok«, szóval ez egy kicsit olyan bántó. És, amikor kiderül, hogy én értem, amit mond, és szépen kérem t le, hogy adja oda azt is… Nagyot szoktak nézni, hogy most mi van, beszélek ukránul?”13 A szövegrészletek nyelvi konfliktusokra utalnak, melyeket konkrét eseményekkel támasztanak alá. Tehát a fent látható szövegrészlet mindegyikében az ukránok és a magyarok közötti nyelvi különbségek miatt érte megkülönböztetés a csoport tagjait. A konfliktusok mellett pozitív példákkal is találkozhatunk a két nemzet együttélésével kapcsolatban. „Hát ugye vannak ilyen magyar szervezetek, mondjuk elég sok jelentkez van, s t 13 A nyelvi stigmatizációról lásd b vebben: Beregszászi 1998, Márku 2009. 90 Kárpátalja – Ukrajna még azok is jelentkeznének, akik nem is magyarok. És szívesen vállalnák, csapódnának hozzánk. Irtó nagy probléma, hogy akinek mondjuk csak az egyik szül je magyar és csak így kapta meg a magyarságát, tehát arra lehet, hogy arra büszkébb, mint az, aki ukrán iskolába járt és most ukránul tanul tovább.” „Mondjuk, nekem van egy ismer söm, akinek a szülei akarták, hogy magyar iskolába járjon. És anyanyelvi szinten beszéli most már a magyart, tehát Magyarországon tanul tovább. is magyarnak vallja magát, és orosznak is, ukránnak is. De tehát megtanulta a magyart egyszerűen csak azért, mert a szülei szerették volna, és most pedig már, szerintem most már a magyart tekinti anyanyelvének.” A szövegrészletek feltételezhet en a városi diákoktól származnak. Hiszen ezen a vidéken a magyarok számából és oktatási rendszeréb l kiindulva ma már nagyon sok szül vegyes házasságban él, ám a nyelvi többlet miatt (megtanul magyarul és ukránul is) a szül k sok esetben mégis a magyar nyelv iskolát választják gyerekeik számára, összefüggésben a jöv beli továbbtanulási szándékkal is. Az idézet az anyanyelv, az anyanyelvi nevelés és a nemzeti identitás közötti összefüggésre is rámutat: „De tehát megtanulta a magyart egyszerűen csak azért, mert a szülei szerették volna, és most pedig már szerintem most már a magyart tekinti anyanyelvének”. Az ukrán–magyar együttélésben különböz nyelvi vonatkozású dilemmák is megjelennek (ukrán vagy magyar iskola, vegyes házasság, miért kell megtanulnom az államnyelvet, hogyan függ össze az iskola tannyelve az identitással?). Ezek hátterében sokféle ok állhat, melyek közül néhányat szeretnék kiemelni az el fordulások aránya szerint. Az ukrán nyelv tudása/megtanulása nagyrészt nyelvi többletként jelenik meg a csoportban, ami egyrészt javítja ez elhelyezkedési lehet ségeket, másrészt toleránsabbá tesz a többségi nemzet irányába. Azaz, miért jó mindkét nyelven beszélni? „Szóval minden barátom tudja, hogy magyar vagyok. És megdicsért, mert tud beszélni és mondta: Büszke vagyok rá, hogy vannak barátaim magyarba is, vannak magyar barátaim, tudok velük beszélni, tudok találkozni, igen.” „Szerintem az ukránok is vannak különböz k, például az egyes barátaim, akik nem olyan jó barátaim, azok is megmondják, hogy igen jó, hogy tudsz magyarul beszélni. És vannak, akik jobbak és azt mondják, hogy igen, te magyar vagy, ez meg az, hogy, s így ha megkérdezik, melyik iskolába járok, s akkor mondom, hogy a hármasba, az a magyar iskola, akkor kezdik … magyar iskola, minek járok oda, ha ilyen jól beszélek ukránul, s akkor mondom azt.” A magyar nyelv elsajátítása az ukrán nyelv mellett a vegyes házasságokban jellemz f ként. Fontosnak tartják mind a két nyelv elsajátítását, akár a jöv ben saját gyerekeik neveltetésében is. „A nagyim beszélt rá, anyukám nem beszélt rá, anyukám nem beszélt egyáltalán magyarul, de amikor az apukámmal, szóval kezdett élni és én születtem, akkor a nagyim mindig beszélt velem, és akkor én anya azt mondta, hogy tanuld, kell, mert szóval fél ukrán, és te magyar vagy és ez kell megtanulni, és kell tudni.” Feltételezhet en a környez falvakból érkez knél (nagy részük magyar többség település) jelenik meg a tannyelvválasztás problematikája, éppen abból kifolyólag, hogy nem beszélik megfelel képpen az államnyelvet. 91 Ferenc Viktória – Séra Magdolna „Akkor is kell ukrán iskola mindenféleképpen. Mert én nem ukrán iskolába jártam, és nagyon bánom, hogy nem ukrán iskolába…” „Hát például nehezebb, ha magyar körbe vagy, és szóval nem tudsz mindent megadni, amit szeretnél, úgy beszélgetni mintha ukrán iskolába tanulnál. És, de viszont ha ukrán iskolában tanulsz, akkor ukránul szólnak neked, és szóval tudsz beszélni azokkal és azokkal. Én például itt akarok felvételizni, de az anyukám szeretné, hogy én Magyarba mennék tanulni. Mert mondjuk úgy szóval Magyarba jó a tanulás, és akkor ott is maradni. És ukránból aztán nem tudjuk, mi lehet?” Az iskolai tannyelv-választással a továbbtanulási szándék iránya is megjelenik. Ezzel párhuzamosan egy identitásjelölés, egy csoporthoz való tartozás is megfigyelhet az iskola kiválasztásában. Az ukrán–magyar együttélés egyik fontos tényez jeként említhetjük a két nyelv egymásra hatását, aminek következtében kialakulhat a kódváltás, a szókölcsönzés.14 Mivel a csoport összetétele vegyes volt, ezért gyakran el jöttek a nyelvhasználati jellegzetességek, melyek megkülönböztetik a tömb- és a szórvány magyarságot. Ez a nyelvi kifejez készségben is testet öltött. Anyanyelv és identitás Az anyanyelv és identitás között szoros összefüggés áll fenn,15 a magyarok aránya, az iskolahálózat összetétele, a családi szocializáció nemcsak nyelvében, de identitásában is formálja a fiatalokat: „A nagyim mindig mondja, hogy ahányszor ember vagy, ahányszor tudsz beszélni más nyelvet, ahány családod van más országban. Szóval én büszke vagyok rá, hogy két ember vagyok. Ukrajnában születtem és élek, de például magyarul a nagyim, szüleim, az apukám beszél, a nagypapám is. És arra büszke vagyok, hogy kétszer ember vagyok.” „Én úgy vagyok vele, hogy magyar vagyok f leg, de ukrán is vagyok, mert a nagyapám, már meghalt, ukrán volt. Teljesen ukrán volt. Meg hát a barátaim is legf képpen ukránok és hát vannak olyan barátaim, hogy, akik ukránul is, és magyarul is beszélnek, de hogyha egy olyan közösség van, ahol például ukránok is vannak, akkor inkább ukránul szólunk egymáshoz, hogy értsék, értsenek minket. És, ha már megszólalunk magyarul, akkor már azt mondják, hogy beszéljünk ukránul, mert mi nem értjük.” Az interjúkból egyrészt nyelvhasználati jellegzetességeket is megfigyelhetünk (ami vegyes házasságra utal vagy éppen a szórvány helyzetb l is következhet), másrészt a magyar nyelv használati körének a kiterjedtségére is következtethetünk. Minél kevesebb nyelvhasználati színtéren jelenik meg a magyar nyelv, annál közelebb áll a közösség a nyelvcseréhez. Az adatközl k válaszai a „mit l magyar a magyar?” kérdésre szintén dominánsan a nyelvi kérdéshez vezetnek vissza,.A magyarság szempontjából meghatározónak tartják a magyar nyelv ismeretét. 14 15 Ezekr l lásd b vebben Márkus 2009. Lásd b vebben: Gereben 2009, Csernicskó 2003, Híres–László 2010. 92 Kárpátalja – Ukrajna „Hát, hogy tudnak beszélni magyarul, az egy. Meg, hogy tanult végzettség, hogy, ha magyar sulit végezte, akkor már az is mondhassa, hogy magyar.” „Bennünk van. De igen. Mondjuk, akik itt elvagyunk, mi a magyarnyelv-készségünket gyakoroljuk, meg egyébként büszkék vagyunk.” „Vannak olyan családok, akik nem is tudják, hogy Magyarország, nem is tudom, és vannak akik, például a szomszédaink, elukránosodtak. Az édesapámnak a testvére. Tehát már ukrán férjet választott magának. És a fia még beszél valamenynyire magyarul, miközben az unokák már egyáltalán nem.” „És, ha már megszólalunk magyarul, akkor már azt mondják, hogy beszéljünk ukránul, mert mi nem értjük. Ilyenkor érzi az ember legjobban, hogy magyar.” A magyar szó asszociációjában is hasonló véleményeket találhatunk (ld. az 5. ábrát!), amir l a már meglév nyelvészeti és szociológiai szakirodalom kutatási eredményei is árulkodnak. 5. ábra: A „magyar” hívószóra érkez asszociációk a munkácsi fiatalok körében MI Magyarország Budapest légy büszke magyarságodra Balaton magyarok vagyunk a családot jelenti anya nagyi magyar kisebbség nemzetem kórus CF: MAGYAR templom anyanyelvem anyanyelv templomban és a kóruson beszéltem csak magyarul magyar nyelven való tanulás tanulni magyarul tudomány A magyar hívó szóra érkezett válaszokban a nyelvnek, a magyar nyelvnek hangsúlyosabb szerepe van, mint például a nemzettel való azonosságnak. A nyelv kategóriája a szórványra jellemz nyelvi jelenségre is rámutat, miszerint a nyelv az adott egyén számára a nagyszü93 Ferenc Viktória – Séra Magdolna l t, azt a személyt jelenti, akivel magyarul beszélhet (beszélhetett). De a templom, az iskolán kívüli tevékenység (különösen akkor, ha a személy nem magyar tannyelv iskolába jár, vagy épp a nyelvkörnyezeti hatás miatt gyakrabban használja a többségi nyelvet) szintén a magyar nyelvhasználat kiterjedtségére utal. A TÉCS I CSOPORT A técs i csoportnál 35 kódot különböztettünk meg. Ezek nagy része identitással/önmeghatározással és az egyéni jöv képpel függ össze. A gyakoriságot figyelembe véve a legtöbbször használt kódok között az alábbiakat találjuk: mit l magyar a magyar, továbbtanulás, migráció, állampolgárság, nyelvhasználat, vegyes házasság. A továbbiakban a témában megjelen kódok gyakoriságát figyelembe véve elemezzük az identitás, állampolgárság, valamint a jöv kép témaköröket. Identitás, állampolgárság A csoportban a magyar nemzethez való tartozást több síkon értelmezik. A 6. ábra ezen síkokat mutatja be. Az interjúk elemzése során el kerül az anyanyelv, a gondolkodás, az érzelmek dimenziója, valamint a nemzeti ünnepek és a cserkészet is, mint a nemzethez való tartozás meghatározó tényez i. 6. ábra: A „Mit l magyar a magyar” kérdésre érkez válaszok a técs i fiatalok körében magyarul kell gondolkodni Magyarországon is vannak rokonaim édesanyám magyarországi nezeti ünnepeken éreztem, hogy magyar vagyok cserkészcsapat újraindítását kezdeményeztem március 15-én felléptünk magyar iskolába járok Az, hogy magyar vagyok magyar az anyanyelvem belül kell érezni szüleim is magyarok CF: MITÔL MAGYAR A MAGYAR? nem kell útlevél hozzá magyar iskolába járok A csoportban a magyarságérzetet, a közösséghez való tartozást magyarországi születéshez vagy ide köt d rokoni szálhoz is kötik a résztvev k. Tehát a születés helyszínével (magyar = magyarországi köt dés), a magyar könyvek olvasásával jelzik, hogy k különböznek a körülöttük él többségiekt l, valamiben mások, eltér ek. A megkülönböztetésnek jelzés értéke van, hiszen a körülöttük lev környezet, kultúra, nyelv, az valami más, nem magyar. 94 Kárpátalja – Ukrajna Az állampolgárság kapcsán vet dik fel ám, szorosan összefügg az identitással, hogy a beszélgetésben résztvev k némelyike úgy véli, hogy a hovatartozáshoz, ahhoz, hogy valaki magyarnak vallja magát, nem kell útlevél, hiszen ez csak egy szimbólum, nem ett l lesz magyar a magyar. „Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember magyarnak érezze, magát ahhoz nem kell útlevél. Err l mit gondolnak a többiek? Így gondolják-e, vagy nem így?? Egyetértek, én is így gondolom.” Érdekes jelenség, illetve önmeghatározás figyelhet meg az alábbi véleményben is, miszerint ahhoz köti az egyén a magyarságát, hogy Magyarországon született. „Mivel Magyarországon születtem, magyarnak érzem magam, szintén magyarul beszélek az órákon is mivel magyar iskolában tanulok, én is ukránul beszélek a barátaimmal, de úgy magyar könyveket olvasok és néha magyar zenét hallgatok.” „Hát kezdett l fogva magyarnak érzem magam, mert édesanyám magyarországi és hát édesapám pedig Ukrajnából jött. Hát szóval csak a sógorn immel beszélek ukránul most, a barátaimmal, szüleimmel magyarul.” „Én születésem óta magyarnak érzem magam, mivel szüleim, nagyszüleim, öszszes családtagom magyarok, s t Magyarországon is vannak rokonaink és mindig ahányszor Magyarországon vagyok, még egyszer megbiztosodom abban, hogy én igazi magyar ember vagyok.” A beszélgetésrészlet szintén arra utal, hogy a saját magyarságot az ukránoktól való elkülönítésben tudják definiálni. A két idézet nyelvi megformáltsága és a nagyszül k által „hordozott” és használt magyar nyelv szerepe szintén a szórvány vidékre jellemz . Nyelvészeti szempontból pedig mindenképpen a magyar nyelv használati körének a visszaszorulására utal, arra, hogy a nyelvcsere el rehaladott állapotban van. „Magyarnak érzem magam, körülöttünk ukránok vannak, büszke vagyok, hogy magyar vagyok.” „Én szeretek magyar könyveket, nekem nagyon sok van, mamám nekem sokat mesél Jézuskáról, Máriáról. Magyar vagyok, mikor megszülettem máris magyar voltam.” „Igazából én magyarnak érzem magam azóta, amióta otthon csak magyarul beszélnek hozzám kicsi koromtól, dédnagymamám és mindenki magyar és mindig csak azt hallom, hogy büszke legyek arra, hogy magyar vagyok.” „Én magyarnak érzem magam, ez az én anyanyelvem, a szüleim is magyarok, magyar iskolában tanultam, egész nap mindenhol ezt a nyelvet használom. Hát attól függetlenül hát az ilyen nemzeti ünnepeken meg minden a magyarságért vagyunk és ezért magyarnak érzem magam.” A magyar nemzethez való tartozásban a cserkészetnek és a kultúrának nagy szerepe van, ami szintén jelzés érték , hiszen a kultúra és a cserkészmozgalom szerepe a szórvány vidékeken er teljesebben van jelen. Azokon a helyeken, ahol az anyanyelv oktatási hálózat hiányos, ott sok esetben a nyelvhasználati lehet séget ezek a közösségek, illetve különböz magyar programok jelentik. 95 Ferenc Viktória – Séra Magdolna „Hát szerencsére magyar iskolába járok, ez azért jó, mert anyanyelvemen tanulhatok, akkor szerettem meg, hogy magyar vagyok és akkor értettem, meg amikor elkezdtem, kezdeményeztem a cserkészcsapatunknak az újbóli indulását.” „A magyarság érzete bennem akkor kezdett er södni, mikor felléptünk március 15-én, és nagyon sok éven át felléptünk.” Az állampolgárság kapcsán nagyrészt negatív vélemények fogalmazódnak meg a csoportban. Az állampolgár hívószóra a „kett s állampolgár” kifejezést használják a legtöbbször, ám a továbbiakban az állampolgárság körül kialakult helyzet miatt: büntetés, munkahelyelvesztés, nem ajánlják, azt hogy éljenek a lehet séggel a kárpátaljai magyarok. De mindezek mellett megjelenik a pozitív vetülete is, hiszen könnyebb határátkelés és könnyebb munkavállalást is biztosít az igényl k számára. „Sokan azért nem is akarták elvállalni a kett s állampolgárságot, mert ugye hallják, hogy milyen hátrányai vannak, hogy a munkahellyel kapcsolatban akkor gondok alakulnak ki és ezért elmarad.” „Állampolgárság, van-e ennek hátránya? Lehet-e? Ha megvan? HA MEGVAN. Ukránok büntetik. HOGYAN? Börtönnel. Ez így igaz. IGAZ? Ködösít. Ezt mondják, igen. Megbüntetik az embereket. Lehet, hogy nem mindenkit kapnak el…” Jöv kép, munka, migráció A csoportban az egyéni jöv kép alakulásában jelen vannak a továbbtanulási motivációk, melyek egy része a jobb lehet ség reményében Magyarország, illetve Ukrajna más megyéiben található oktatási intézmények felé irányul. A továbbtanulási szándék mellett a munka is megjelenik, ami hasonló tendenciákat mutat, ám van, aki úgy véli, hogy – mivel több nyelvet ismernek – Kárpátalján is lehet megfelel munkát találni. A magyarországi továbbtanulási szándékról így vélekednek a técs i csoport tagjai: „Hát lehet, hogy jogász és inkább magyarul, Magyarországon szeretnék járni. Akkor inkább ott.” „Hát én akarok mérnöki szakot tanulni, magyarul Magyarországon, de ha nem jutok fel, akkor ukránul fogok tanulni, de akkor is Magyarországon fogok dolgozni.” „Hát, ha én elvégzem az iskolát, akkor Magyarországon jelentkezem a Bánki 96 Kárpátalja – Ukrajna Donát gépészmérnöki karra.” „Hát Magyarországba tanulni.” Az interjúkban, mindamellett, hogy a jöv beli továbbtanulás irányát mutatják be, megtalálhatjuk a szórványságot jellemz nyelvhasználati jellegzetességeket, mondatszerkesztéseket is. A técs i fiatalok körében megfogalmazódott az ukrajnai továbbtanulási szándék is: „Most Ungváron tanulok a történelmi szakon, amit lehet magyarul tanulni, amit lehet meg magyarul. Csak ez a kett lehet. És hogyha valahová máshová akarsz menni tanulni, akkor neked nincs lehet séged és választásod se nincsen, ukránul tanulsz.” „Történelem vagy fizika és ukránul.” „Én ukránul fogok tanulni, meg dolgozni. Van nekem Magyarországba szül , de én nem gondolom, hogy én oda elmegyek. Itt mindenki, akit én tudok, itt vannak.” „Építészmérnök szeretnék lenni, ukránul fogok tanulni.” „Ukrajnában fogok tanulni szerintem és valami angollal kapcsolatost, mondjuk tolmács.” Az ukrajnai továbbtanulási szándék mellett – annak ellenére, hogy Magyarországon él az egyik szül – a helyben maradás is megfogalmazódik, s ezáltal az ukrán nyelven való tanulás és munkahelyválasztás is megjelenik. Emellett munkavállalás szempontjából Magyarország is vonzó célként t nik fel: „Jobban annak örülnék, hogy ha Magyarországon dolgozhatnék, de ha nincs más lehet ség, akkor Kárpátalján.” „Én magamat nagyon elhelyezném Magyarországra, de ott lennék.” „Hát az az igazság, hogy engem inkább a motor/autó/sport érdekel és szerintem Magyarországon ennek megvannak a feltételei ahhoz.” „Magyarországon dolgoznák, élnék, szeretnék pihenni, elég olcsó, ha barátaim idejönnek, viszonylag nagyon olcsó a fizetéshez képest. Próbálnék megélni.” „Hát nem tudom, én szívesen dolgoznék Magyarországon, ha lenne lehet ség, sok rokonaim vannak meg ismer sök, úgy hogy én mennék.” „Hát, ha lenne lehet ség, akkor inkább Magyarországon dolgoznék.” A magyarországi továbbtanulási szándék mellett megjelenik a kedvez bb lehet ségek motívuma, illetve találkozunk Ukrajna rossz gazdasági helyzetére való utalásokkal is. Munkavállalás szempontjából a fiatalok között van olyan is, aki Kárpátalján is el tudja képzelni a jöv jét, de olyan is, akinek els sorban a megélhetésre kell koncentrálnia, s csak másodlagos számára a továbbtanulás: „Nekem itt Kárpátalján, mert szép és jó munka itt is van.” „Lehet, hogy nem megyek továbbtanulni, hanem kilencedik osztály után esti iskolába megyek, aztán pedig dolgozni fogok.” 97 Ferenc Viktória – Séra Magdolna A bels Ukrajnában való továbbtanulást és munkavállalást a lehet ségek mértékével, a megye gazdasági helyzetével is lehet magyarázni. Ám megjelenik a nyelvi tényez is a csoportban, hisz míg a tömb magyar területeken él k számára a migráció és a továbbtanulás nagyrészt Magyarország felé irányul, addig a técs i csoportban már megjelenik bels Ukrajna, akár Kijev is, mint továbbtanulási lehet ség. „Szerintem én nem térnék ide vissza, hanem Kijevben maradnék, mert ott nagyobbak a lehet ségek.” A BEREGSZÁSZI CSOPORT A csoport összetételét tekintve az alábbiakat tartjuk fontosnak megemlíteni: a 10 résztvev közül egy családos, a többiek egyedülállóak. Három fiatal ukrán–magyar, egy orosz–magyar vegyes házasságban született, a többiek magyar családból származnak. Az adatközl k fele beregszászi székhely , magyar tannyelv f iskolán tanul, egyikük munkaviszonyban áll a f iskolával, további egy f a beregszászi egészségügyi kolledzset fejezte be nemrég. A csoportrésztvev k közül egy a beregszászi call centerben, egy a kábelgyárban dolgozik. Egy csoportrésztvev otthoni mez gazdasági munkákkal, egy másik építkezési munkálatokkal foglalkozik. A Beregszászban készült fókuszcsoport elemzésekor 75 kódot sikerült beazonosítani, amelyeket hét kódcsalád segítségével foglaltunk össze. Ezek alapján a leírást a legtöbb kódot tartalmazó 4 család alapján végezzük, melyek a következ k: (1) a magyarság megélése; (2) nyelvtudás; (3) haza és állampolgárság; (4) jöv kép, munka, migráció. A magyarság megélése Hogy mit l magyar a magyar a beregszásziak szerint, azt röviden így foglalhatjuk össze: ismeri a nyelvet, a kultúrát, a történelmet, tiszteli a hagyományokat, felvállalja a magyarságát, magyarnak vallja magát, része a magyar közösségnek, magyar pártokra szavaz.16 A beszélgetés során a beregszászi fiatalokat is megkérdeztük arról, hogy mi jut eszükbe arról a szóról, hogy „magyar”. A kérdés kapcsán kapott válaszokat egyrészt a 7. ábrán foglaltuk össze, másrészt a beszélgetésb l származó szövegrészekkel is szeretnénk a fogalomhálót egy kicsit részletesebben kibontani. Az asszociációs vizsgálat során kapott egyik, a magyarsággal kapcsolatos szó a büszkeség. A fiatalok büszkék arra, hogy magyarok lehetnek, a magyar nyelvtudásban pedig egyértelm többletet éreznek: „Erre büszke vagyok, hogy magyar vagyok. Én örülök, hogy magyar vagyok, ez szép! Az egyik legszebb! Szóval úgy értem, hogy magyarul megtanulni, az is a legnehezebb dolog a nyelvek között, az egy művészet, erre büszkék lehetünk.” 16 A politikai szempont most el ször jelenik meg a beszélgetésekben. 98 Kárpátalja – Ukrajna 7. ábra: A „magyar” hívószóra érkez asszociációk a beregszászi fiatalok körében CF: MAGYAR Ôsök hagyomány tradíciók örökség sors büszkeség én a legszebb haza tud szeretni „vagyok” A hálón láthatjuk, hogy viszonylag nagy számban érkeztek olyan asszociációk, amelyek a magyar nép múltjával, kultúrájával, hagyományaival kapcsolatosak. A beregszászi fiatalok magyarságképének ezt a hagyományokhoz, nemzeti ünnepekhez er sen köt d szegmensét támasztja alá az is, amikor az interjúban arról meséltek, hogy mikor érezték el ször magyarnak magukat: „Hát, én el ször a gimiben éreztem … a gimnáziumban ugye ápoltuk a hagyományokat, gyakran voltak ilyen, tehát több el adás volt, mint ahogy október 6-a is és onnan. Onnan kezd dött ez, igen.” „Nálunk mondjuk ez egy érdekes dolog volt, mert apukám orosz. De valamiért kicsi koromban sem voltam hajlandó oroszul beszélni … valahogy nálunk is mindig ez volt, hogy magyar ünnepeket ünnepeltünk, nemzeti ünnepeken, suliban is általános iskolába jártam, ott minden egyes magyar nemzeti ünnepen felléptünk, énekkar, szerepeltünk, tehát ez így rásegített, hogy kialakuljon az emberben az, hogy kialakuljon, hogy milyen nemzetiségű.” Az idézett szövegrészek azt mutatják, hogy a beregszászi fiatalok körében magyar identitást meger sít funkcióval bírnak a magyar ünnepek méltatására szervezett iskolai rendezvények. Ezáltal a magyar tannyelv iskola, az ott kialakított és alkalmazott rejtett tanterv a magyarság szempontjából igen fontosnak mutatkozik. Az egyik adatközl a magyar iskolákban fakultatív tantárgykén oktatott magyar történelem tantárgy meghatározó szerepér l mesélt: „Nekem olyan pillanatom, hogy rádöbbenjek, hogy magyar vagyok, olyan nem volt. Én gyárilag magyar vagyok. Olyan pillanatom volt, amikor büszke lettem arra, hogy magyar vagyok. Amikor középiskolában a magyar nép történetét elkezdtük tanulni és akkor mondtam azt, hogy hú, milyen belevaló kis nemzetünk van! Úgyhogy én magyar vagyok és ennyi!” A magyar nyelv iskolai életút a vegyes házasságból származó fiatalok családból hozott kett s identitástudatát is a magyar oldalra billentheti el: „Hát, nálam az az érdekes helyzet áll fönn, hogy mivel én kétnyelvű családból származom – ruszin és magyar – nálam már kicsi korom óta megvan a magyar identitástudat. Tehát az, hogy én a nagyszüleimmel már ruszinul beszéltem már 99 Ferenc Viktória – Séra Magdolna kicsi korom óta és megvolt a megkülönböztetés, hogy otthon magyarul beszélünk, a nagyszüleimnél pedig ruszinul. És ezért én már kicsi korom óta értettem a különbséget a kett között és azóta már csak meger sített a magyarságtudatomban, hogy iskolába menet magyar iskolába jártam, magyar f iskolán tanulok stb. stb. kicsi korom óta.” Beregszászban, a klasszikus magyar tömböt képvisel városban él fiatalok arról is beszámoltak, hogy számukra teljesen természetes a magyarságuk, ezért úgymond konkrét magyarrá válási élményük nem is nagyon volt. „Hát, tulajdonképpen az én számomra az, rájöjjek, hogy magyar vagyok, vagy tudatosodjon bennem, hogy magyar vagyok, olyan nem volt és hát én teljesen magyar családból származom olyannyira, hogy nekem az édesanyám és az édesapám is magyarok … amikor még egész kicsi voltam, nekem az volt a meglep , hogy amikor rádöbbentem arra, hogy nem Magyarországon lakok. Mert nekem inkább azt kellett tanulnom, hogy ez nem Magyarország, hanem ez Ukrajna, ahol lakom.” Az iskolán kívül a beregszászi fiatalok közül többen is említették a cserkészet szerepét identitásuk meger sítésében: „Na, meg persze van egy az emberben egy ilyen érzés a cserkészettel kapcsolatban is, hogy én egész kicsi koromban kezdtem el és tehát, hogy a mai napig is büszkén vagyok cserkész és hát ez az a dolog, amit nagyon szeretek csinálni. Tehát az, hogy az ember egy túra során megáll a Kárpátokban egy hegy tetején és szétnéz, és akkor azt érzi, hogy ez az én földem. Ez egy nagyon jó érzés!” „Hát, hogy én mikor éreztem magam el ször magyarnak? Voltak ilyen cserkész dolgaink, beavatás, satöbbi, ez egy nagyon bels séges dolog. Ott el ször.” A beregszászi magyar fiatalok között, hasonlóan az el z csoportokhoz is, megjelenik a magyarokra jellemz küzd szellem motívuma, alábbi esetben éppen a tanulmányok tekintetében: „Én ukránok közt tanultam, én els évben tanultam csak magyar osztályban, utána az osztályunkat így összekeverték a két másikkal. Ukránokat magyarokhoz, magyarokat ukránokhoz, mondván, hogy tanuljuk jobban az ukrán nyelvet. És ott szembetűntek dolgok, hogy az ukránok hiába anyanyelvükön tanulják a tantárgyat és megtanulhatnák, éppen lustábbak! Nem tanulják meg! Volt úgy, hogy mi sokkal jobb jegyeket kaptunk, mint k, mert egyszerűen nem volt kedvük megtanulni.” Nyelvtudás A beregszászi csoport tagjai között általánosnak mondható az ukrán nyelvtudás alacsony szintje. Még a vegyes házasságból származó adatközl k is kiemelték, hogy mivel az édesapjuk is tudott magyarul, ezért a magyar lett a családi kommunikáció nyelve, az államnyelvet kevésbé sajátították el. Ugyanakkor van a csapatban ukrán szakos hallgató is. A beregszásziak szerint nagyon fontos az érvényesülés szempontjából megtanulni az államnyelvet, mert a magyar nyelvet, bár Beregszász hivatalaiban joguk lenne használni, a 100 Kárpátalja – Ukrajna gyakorlatban sem a hivatalokban, sem az orvosnál nem talál pozitív fogadtatásra a magyar szó. A magyarok ukránnyelvtudása pedig nem kielégít , ezért nem tudják kell képpen érvényesíteni szándékaikat: „Hivatalosan nem használhatjuk az anyanyelvünket és ez eléggé visszafog. Nem tudjuk magunkat annyira kifejezni ukrán nyelven, meg az ilyen magyar iskolákban nem is mondhatom megfelel nek az ukránnyelvoktatást.” „Most sok helyen inkább úgy van, hogy már az ukránok lenézik a magyarokat, meg sok helyen, orvosnál vagy valamilyen más ilyen közigazgatási intézményben, amikor bemegy az ember, hogyha már magyarul szólal meg, akkor már lenézik. Akkor már miért magyarul beszél. Holott biztos, hogy az az alkalmazott, akivel szóba áll, az is biztos, hogy tud magyarul, csak egyszerűen nem akar.” A nyelvtudás alacsony szintjének hátterében, a többi csoporthoz hasonlóan, itt is az iskolai államnyelvtanítás módszertana áll. Aki tud ukránul a csoportban, az sem az iskolában tanulta meg a nyelvet. „(A szüleink idejében) jobban odafigyeltek arra, hogy mondjuk az államnyelvet a fiatalok megtanulják. Tehát akkor az oroszt kellett tudni és akkor mindenki megtanult oroszul. Jelenleg a középiskolában az ukrán nyelv oktatása szerintem szinten aluli. Tehát az, hogy most nyelvtani szabályokat tanítanak a gyerekeknek, attól még nem fog tudni két értelmes mondatot összehozni és ebb l kifolyólag nem fog tudni érvényesülni a nyelvtudással.” „És ez már alsó osztályokban is megvan, hogy tényleg azért nem tanul a gyerek, mert amikor magyarul elkezdjük az ABC-t tanulni és vannak a sima, kis egy szótagú három betűs szavak. Mert amikor van az a szó, hogy nap, azt a gyerek megérti, de hogyha le van az ugyanúgy írva ukránul, csak a betűket össze tudja kapcsolni, felolvassa, de nem érti meg, hogy ott mi van. És ezt el is ismerik sokan … de mégis úgy tanítják az ukránt, mintha az lenne az anyanyelve. Elismerik a kisebbségét elméletben. De gyakorlatban meg nem!” Egyik adatközl nk a beregszászi magyar f iskola ukrán szakos pedagógusképzésének17 hallgatója, aki oktatói szemmel is megpróbálta megítélni a középiskolai államnyelvoktatás helyzetét: „Én ugye ukrán szakos is vagyok, többek között. Voltam gyakorlaton, pedagógiai gyakorlaton és ukránórát is tartottam magyar nyelvű osztályoknak. És a saját b römön tapasztaltam azt, hogy úgynevezett dilemmában vagyok, mert anyanyelvi módszerekkel akarják megtanítani a kisebbséget az ottani nyelvre. Tehát olyan szinten tanítják az ukránt, mint egy ukrán anyanyelvűnek. Tehát már ott tartunk, hogy ötödikbe, ötödik osztályban már az idézetet tanulják ukránul. És fel kell tudni rajzolni a sémát, satöbbi, satöbbi.” „Egy ukrán anyanyelvű ötödikes azt tanulja, mint a magyar nyelvű ötödikes ukránul.” A magyar tömb fiataljainak gyenge államnyelvtudása sokszor ad okot a többség oldaláról fel-fellángoló nacionalizmusra. Ha minden magyar az anyanyelve mellett még az állam17 Ezt a képzést kifejezetten azzal a céllal indították, hogy a magyar tannyelv középiskolák sajátosságainak megfelel en képezzenek ukrántanárokat, akik képesek az államnyelvet a jelenlegi módszertantól eltér en, hatékonyan oktatni a magyar gyerekeknek. 101 Ferenc Viktória – Séra Magdolna nyelvet is el tudná sajátítani, az nemcsak személyes érvényesülését, de a közösség békés egymás mellett élését is segítené: „Itt is el jön az, hogy ha az ember tud velük beszélni, tehát ismeri a nyelvet, akkor rögtön még örül is neki, hogy haverkodhat. Mert amúgy k is szeretik, k is tolerálják. Mi magyar létünkre tudunk ukránul beszélni.” A kárpátaljai közegben elsajátított ukrán nyelvtudás azonban néha kevésnek bizonyul az országban beszélt standard, irodalmi ukrán nyelvváltozattal szemben: „Hát, például elmész ezzel a kárpátaljai nyelvvel, olyan ruszinossal keverve, szóval vannak dolgok. Elmentem Kijevbe és bementem egy boltba, és akartam kérni valamit, szóval nem értette, mit akarok. Egyszerűen teljesen más ott, szóval teljesen logikus ez az ukrán nyelv és valaki azt használja és ez a kárpátaljai nyelv ez olyan…” Interjúnkban a fiatalok olvasási szokásaira, f leg az olvasás nyelvére is rákérdeztünk. Egyrészt az államnyelvtudás alacsony szintje miatt, a beregszászi fiatalok többnyire magyarul olvasnak, aki tud ukránul, szépirodalmat az is csak magyarul olvas. A csoport nyelvszakos diákja ukránul és németül is rendszeresen szokott olvasni. A fiatalok a modern kommunikáció eszközeit, mint az internetes közösségi oldalakat, a cseveg programokat magyar nyelven használják, többnyire azért is, mert baráti körük f leg magyarokból áll. Egy adatközl viccesen így foglalta össze a csoport internet-használati szokásainak nyelvi vetületét: „Még lájkolni is magyarul lájkolok!” A beregszászi csoportban az is megfogalmazódott a nyelvhasználat kapcsán, hogy a nyelvhasználók maguk is felel sek abban, ha a nyelv visszaszorul a családi és a magánszférán belüli területekre. Egyik adatközl nk a tudatos nyelvhasználatra hívta fel a figyelmet: „Fel kell vállalnia, mindenképpen! Hogyha nagyon sok olyan hely van, ahol így bekerül az ember magyarként és háttérbe szorul. Vagy azért, mert szégyelli, vagy fogalmam sincs, de vannak olyanok tényleg, akik hogyha egy másik közösségbe kerülnek, akkor nem használják például a magyar nyelvet, hanem inkább az ukránt részesítik el nyben, holott a magyarral is tudnának érvényesülni.” Haza és állampolgárság A beregszászi magyar fiatalok sem különböznek más városokban él társaiktól az er s lokális identitás kérdésében. A hazai táj, értve alatta Kárpátalját, meghatározó a kárpátaljai magyar identitás szempontjából: „Szép hazánk van, szép értékeink, csodás hegységeink és friss leveg , minden, ami kellhet, az itt megvan! Mert akiket hallok magyarokat, és eljönnek Kárpátaljára, mindenki olyan otthonosan érzi magát, sokkal otthonosabban. Szóval nem tudom, olyan békében. Aki magyarral találkoztam, mindig olyan békében, olyan más itt minden, más a múlt, mások az emberek, mosolyognak, szóval olyan békében, olyan, mintha hazajönne.” 102 Kárpátalja – Ukrajna 8. ábra: A „haza” hívószóra érkez asszociációk a beregszászi fiatalok körében család ahol a szeretteink vannak biztonság CF: HAZA nyugalom honvágy Nagy Magyarország Kárpátalja szülôföld ahol a a hely, amit otthonnak é érzünk ü k Rápillantva a ”haza” hívó szóra érkez asszociációkra (8. ábra), láthatjuk, hogy a fiatalok számára ez els sorban érzelmi kérdés. A hazát ugyanúgy képviselheti a család, a szeretteik, az otthonuk, Kárpátalja, de Nagy-Magyarország is. A haza biztonságot, nyugalmat nyújt, és a visszatérés, a honvágy motívuma is megjelenik. Adatközl ink arról is meséltek, hogy hogyan tudják mindennapjaik során magyarságukat sz ken vett hazájukban, Kárpátalján megélni: „Ez még itten Beregszászon nem is annyira rizikós, hogy veszélyes-e magyarnak lenni, vagy hogy felvállalni. Mert itten az ember van és kész! Szóval a többségben van a magyar itt, Beregszászon. Közel van a határ, satöbbi és ez egyfajta olyan turista város is a Beregszász. De ha már megyünk lefelé, úgy Técs irányába, ottan már veszélyesebb. Ottan már hallottam, hogy azért mert magyar volt, ok nélkül megvertek egy srácot.” A beregszászi magyar térb l kilépve akár intézményi szinten, akár földrajzilag az ukrán állam oldaláról érezhet nacionalista politikával találja magát szemben a magyar fiatal, ami enyhébben jelentkezik a középiskolában, és egyre er södik a fels oktatási intézményekben, a munkahelyeken vagy a mindennapok során, ahogy az alábbi négy idézet szemlélteti: Egy ukrán tannyelv középiskolai élmény: „Én ugye közöttük tanultam, meg szóval ott többségben voltak az ukránok, de semmi ilyen hátrány nem volt, hogy most magyarok vagyunk. Egyszer-kétszer mondták, hogy magyarok, de ez csak ennyi, hogy »mágyáre« és kész. Nem voltunk annyira, szóval nincsenek olyan horderejű dolgok, nem hallottam, mint például, ahogy a tévébe, amik történtek Szlovákiában, vagy hol, hogy bántalmazások, satöbbi. Ennyire nem durvult el.” Egyetemen: „Énnekem van barátom, aki egyetemen tanul Ungváron, az mondta, hogy beültek a párára és a tanár nézte így végig a névsort, és látta és azt mondja: maga milyen nemzetiségű? A neveket látta ugye, hogy nem ukrán neve van, és azt mondja, hogy magyar vagyok. De ugye ukránul beszélt. Azt mondja, maga magyar? Akkor mit keres itt? Mit keres itt, Kárpátalján? Menjen vissza Magyarországra! Tehát hogy ugye egy tanárnak, hogy annyira műveletlen legyen, hogy azt se tudja, hogy Kárpátalján nem csak ukránok élnek meg magyarok, hanem románok, lengyelek, meg még voltam olyan faluban a Kárpátokban, hogy németül beszéltek.” 103 Ferenc Viktória – Séra Magdolna Munkahelyen: „A bátyám dolgozik határ rként, és a román határ ahol van, 45 kilométernyire innen, és a határ rségnek a parancsnoka, hát is egy eléggé nacionalista emberke, konkrétan azt mondta, hogy Hitlernek annak idején nem a zsidókat, hanem a magyarokat kellett volna kiirtania. És ott, azon a munkahelyen magyarként megmaradni csak úgy lehet, hogy ha az ember tűr és tűr. Másképp nem!” A kulturális térben: „Meg nem is f ként az, hogy most minket bántanak, hanem például az, hogy nagyon sokszor rongálják meg a vereckei emlékművet, akkor szobrokat, magyar szobrokat (egyetértenek), ugye Pet fit, még nálunk is.” Tény azonban, hogy az ukrán nacionalista hozzáállást nem lehet általánosítani, adatközl ink arról is szóltak, hogy toleránsan, emberségesen élnek együtt ukrán honfitársaikkal, ráadásul mindezt nyelvtudás nélkül. „Nekünk szokott lenni ilyen baráti találkozások … Felmegyünk a közeli dombunkra és ott van egy ilyen tó, egy ilyen bányató, és ott szoktunk ilyen tábortüzes, énekl s, gitározós, söröz s estéket tartani, ahol, hát el ször a társaság csak a miénk. … amikor felmegyünk, akkor tudatosulunk azzal, vagy szembesülünk azzal, hogy több méterre t lünk már vannak ott fiatalok, akik ukránok. És akkor el ször egy kis félelem van bennünk, hogy mert k is, talán megisszák, aztán feljönnek, vagy verekedést kezdeményeznek vagy ilyesmi. El ször ez volt a félelmünk, a másik dolog az volt, ami szép volt, miután mi is már ott ültünk néhány órája és hát el ször csak feljöttek köszönni és aztán hát ittunk egyet, aztán pedig meg feljöttek fáért, nekik nem volt több fájuk, és az volt a következ lépés, hogy együtt gitároztunk meg énekeltünk. Aztán beszélgettünk és ennek a következ je meg az volt, hogy mikor az utcán találkozunk, akkor is lekezelünk és a minimális ukrán–magyar tudásunkkal, tehát kett , meg angolul is, amit tudtunk összehoztunk és úgy beszélgettünk, meg úgy röhögtünk. Aztán még nem tudom. Elég sokan így körbeültünk, és akinek születésnapja volt, hozták a kolbászt, sütöttük ott a tüzünkön, és akkor már egyetlen csoporttá forrottunk. És mikor legközelebb ott voltunk fenn, akkor k meg jöttek direkt hozzánk.” A beregszászi magyar fiatalok a haza asszociációi között említették Nagy-Magyarországot is, bevonva ezzel az anyaország és többi határon túli régió szerepét is haza fogalmába. Ugyanakkor az interjú során számos esetben jelentkezett negatív attit d Magyarország felé. A beregszászi fiatalok arról panaszkodtak, hogy a határon túli régiók közül Kárpátalja kevésbé ismert, a magyarországi magyar fiatalok nem ismerik összetartozásuk alapját, a közös történelmi múltat: „Én mostanában többször szoktam menni Magyarországra, de régebben is, amikor még kisebbek voltunk és voltunk táborba, és akkor »honnan jöttél?«. Hát, mondom Beregszászból, Kárpátaljáról. »Az hun van?« Mondom, az Ukrajnában. »És te tudsz magyarul?« Hát, mondom, ukránul meg nem. Tehát, hogy nagyon sok ember Magyarországon azt sem tudja, hogy mi az a Kárpátalja. Azt tudják, hogy Erdély ugye Románia, de mi az, hogy Felvidék, sokan Kárpátalját nem is hallanak.” „Már több embert l hallottam azt, hogy Magyarországon t ukránnak nézik, itt pedig azért diszkriminálják, mert magyar. Tehát sehol sincs gyakorlatilag. Ezt 104 Kárpátalja – Ukrajna több embert l hallottam. Ez különben egy nagy igazság!”18 Az anyaországi magyarokkal kapcsolatos hasonló tapasztalatok sajnos sok esetben egyfajta negatív „anyaországi magyar”képet alakítanak ki a határon túli magyarok körében: „Tehát még annyit, hogy nagyon fontos az is, hogy a magyar, tehát, hogy az anyaországról milyen kép jön le ide, nekünk. Tehát, hogy nem tudunk büszkék lenni arra, hogy magyarok vagyunk. Az ember, sokan azt gondolják, hogy ha magyar, akkor rögtön arra gondolnak, azokra az emberekre, akik az anyaországban laknak. És én nem akarok olyan lenni!” Ez akár az asszimiláció, a nyelvfeladás irányába is elmozdíthatja a fiatalokat: „Meg nem csak az, hogy veszélyes lenne, vagy most az embernek nehezebb a dolga úgy, hogy magyar, minthogyha ukrán lenne. Mondjuk én például Péterfalván tanultam három évig líceumban, és ott az osztálytársaimnak, hát ugye a fiú osztálytársaimnak a java, néhány százaléka úgy volt vele, hogy ki akar magyar lenni? Azt mondja, ki akar magyar lenni, amikor némelyik Magyarországon sok köcsög, táposok. Így mondta mindenki. Tehát olyan fiúk, akik egy szót nem tudnak ukránul, és azt mondták, hogy elmennek tanulni, csak azért, hogy megtanuljanak ukránul és nem kell aztán magyarul beszélni.” Az állampolgárság témája kett s, földrajzi és érzelmi dimenziót hozott el a fiatalok aszszociációs mintázatában (9. ábra). Egyrészt felmerült Magyarország, a kett s állampolgárság dimenziója és egyúttal a határ, a kisebbségi lét és a lakhely kérdése, azaz az ukrán állampolgárság vetületei. Érzelmi szinten egyszerre asszociáltak a fiatalok a boldogság és a nyugtalanság érzésére. 9. ábra: Az „állampolgárság” hívószóra érkez asszociációk a beregszászi fiatalok körében CF: ÁLLAMPOLGÁRSÁG boldog nyugtalan megkülönböztetett kettôs állampolgárság állampolgár vagyok magyar határ kisebbség lakhely Adatközl ink többsége pozitívan állt hozzá a kett s állampolgárság kérdéséhez, gesztusérték nek tartják, hogy Magyarország kifejezi ezzel, gondol velük is. Ugyanakkor a magyar 18 A fiatalok szóhasználata (lásd például az alábbi szövegrészletet) arról tanúskodik, hogy érzelemmel telített kérdésr l van szó: „Meg az a kett sség. Az, hogy itt magyarok vagyunk, mocsok magyarok, Magyarországon meg rohadt ukránok. Hát, ez van, ja!” 105 Ferenc Viktória – Séra Magdolna állampolgársággal járó gyakorlati haszon dominánsabban jelenik meg a beszélgetésben. Szó volt arról, hogy magyar útlevéllel könnyebben utazhatnak a kárpátaljaiak, a munkavállalást is megkönnyítheti. Azok számára azonban, akik itthon, Kárpátalján képzelik el jöv jüket, nem feltétlenül el nyös: „Munkavállalás szempontjából mindenképpen könnyebb. Fiatalok, hogyha bele mernek menni, nyugodtan, nekik jó. De egy olyan család, akik itt akarnak élni, biztos nem fognak magyar állampolgárságot igényelni, mert fölösleges nekik. Tehát, aki menni akar, annak jó. Aki meg maradni akar, annak meg teljesen mindegy, csak itthon lesz neki nehezebb.” „Akik a helyi magyarság érdekképviseletében dolgoznak, azok nem sietnek annyira a dologgal. Például a vezet politikusok, helyi magyar politikusok azok nem is fogják igényelni, mivel ket akkor kitúrnák a helyi magyar érdekképviseletb l.” Kárpátalja tekintetében számos hátránya is felmerült az ukrán alkotmány által el nem fogadott kett s állampolgárságnak. Adatközl nk válaszaiból egyfajta megfélemlítettség tükröz dik: „Ha itthon elkapják azért, mert neki van egy kett s állampolgársága, ami az Alkotmánnyal ütközik, ugyan nincsen rá szankció, de neki az nem lesz jó!” „Hogy legyek kett s magyar állampolgár, de titokban. Hogy ne legyen bel le konfliktus meg satöbbi, hogy ne legyen bel le baj, meg ilyenek.” „Sokan ugye féltik a saját megélhet ségüket is. Hogy szívesen felvennék az állampolgárságot, csak félnek.” „Sajnálatos dolognak tartom, hogy akik ezzel kapcsolatban ingatagok voltak, azok teljesen elbizonytalanodtak. Gondolok most az ukrán házi biztonsági szolgálat áskálódásaira. Sokakat ez tart vissza!” Adatközl ink abban reménykednek, hogy Ukrajnában európai nyomásra változás várható a kett s állampolgárság kérdésében, és a jöv ben több ember élhet majd a lehet séggel. Jöv kép, munka, migráció A beregszászi fiatalok szerint manapság nem könny megteremteni a megélhetéshez szükséges körülményeket Kárpátalján: „Várjunk már! Most komolyan mindenki bevállalja azt, hogy nem tudsz sehova lépni, nem mehetsz el egy rekreációra, mert itt Kárpátalján sincs elég mozi. Az, hogy színház havonta egyszer van, az, hogy semmit nem tudsz csinálni, csak húzod az igát hétr l hétre, és nem hogy félreraknál, de a napokért küzdesz! Azért, hogy élelemre jusson, meg hogy ki tudd fizetni a villanyszámlát. Ez tarthatatlan!” „Hát, itt megalázóan alacsonyak a bérek, azt le kell szögezni, de én szeretem a szül földemet, és mint már mondták – csatlakozom –, attól nem lesz könnyebb, hogy aki nem bírja, az elvándorol. Tehát s t, még nehezebb lesz, mert kevesebb embernek kell húzni az igát ilyen értelemben.” 106 Kárpátalja – Ukrajna A nehéz gazdasági helyzet a fiatalokat elcsüggeszti. Az alábbi szövegrészlet a munkakeresés, az elhelyezkedés kilátástalanságát tükrözik: „Biztos vagyok benne, hogy nem találok munkát.” A legtöbb esetben a rossz megélhetés miatt többen kényszerülnek id szakos vagy hosszabb távú, esetleg végleges munkavállalásra külföldön. Természetesen ez nem kizárólag a magyarokat sújtó probléma: „Nekem olyan távlati terveim vannak, hogy id szakosan tehát mennék, aztán meg mondjuk visszajönnék ide. Tehát kicsit úgy berakni, összeszedni magamat és akkor hazajövök, és itthon lenne pénzem mib l élni. Hát, ismerek olyan családokat, ahol a gyerek az édesapját csak fényképr l ismeri, mert folyamatosan Moszkvában, Csehországban dolgozik, hogy eltartsa a családját. Szerintem ez nem egy jó megoldás akkor.” A diplomások helyzete sem sokat javul a munkaer piacon, a pedagógusképzést folytató kárpátaljai magyar nyelv fels oktatás végz sei csak nehézségekkel tudnak állást találni szül földjük magyar iskoláiban, hiszen a gazdasági problémák miatt a nyugdíjas korú tanárok sem szívesen hagyják ott munkájukat. Az sem ritka, hogy az estenként felszabaduló pedagógusállásokat csak komoly anyagi befektetéssel lehet „megvásárolni”. A friss diplomás munkakeres k számára a Beregszászba települt gyárak, telefonos üzletköt cégek kínálják az egyedüli perspektívát a szül földi boldogulás dimenziójában. Azok, akik szakmájukban szeretnének elhelyezkedni, nagy eséllyel Magyarország felé indulnak el. Ukránnyelvtudás hiányában Ukrajna távolabbi részei nem jelentenek reális lehet séget a munkavállalás szempontjából. „Tehát, hogy a szakmánkban munkát jelenleg lehetetlenség találni. Tehát az, hogy befejezték tavaly – id szerű a példa –, tavaly megkapták nyáron a diplomát a f iskola végz sei, negyedikben befejezték és ugyanott dolgoznak a call centerben, ahol én, mert nincsen más hely. Tehát eljönnek a call centerbe dolgozni, mert vagy mehetnek varrodába vagy hasonló ilyen helyre. Ennyi!” „Most az a divat, hogy legyen egy diplomám, vagy kett , vagy három, és akkor most gyűjtögetni. Jó, ad egyfajta tudást meg satöbbi, de ebbe elhelyezkedni már sokkal nehezebb. Az már pénz kérdése, ismeretség kérdése, satöbbi, satöbbi, blabla-bla. Mert ismerek sok ilyent, aki már nyugdíjba ment és mégis tanul és nem engedik át az id s, vagyis a fiataloknak. És akkor ott tartják, ott tartják és a fiataloknak meg nincs hova menni, de hatalmas f iskola van itt Beregszászban, de sok diák van, aki befejezi évr l évre, azt’ hova megy? Szóval fennáll a lehet sége, hogy kimennek Magyarba azért, hogy van egy diplomájuk, akkor tanítanak, k evvel akarnak foglalkozni. Úgyhogy mennek külföldre és akkor továbbfejlesztik magukat, satöbbi. De akik itt maradnak, azoknak nagyon kevés a lehet sége, hogy abban a szakmában taníthat vagy hasonló dolgokat csinálhat. Tehát vagy elmegy gyárba dolgozni, többet tudok.” „A f iskolának van egyfajta hátránya is, mert aki itten kitanul és nincs lehet ség itt, Kárpátalján, hogy tanítson, az kimegy külföldre és kevesebb lesz a magyar.” „Itt is csak a nyelvtudás ugrik be, hogy nem mer beljebb Ukrajnába, mert ott már nincsenek magyar iskolák, ott már nem taníthatna, az ukránt nem bírja olyan szinten, hogy tanítson ukrán nyelven például történelmet.” 107 Ferenc Viktória – Séra Magdolna Ahogy a fenti idézetek is kifejezik, a nagy magyar tömb, Magyarország munkaer piaca perspektívát jelent a beregszászi csoport fiataljai számára: „Ha lenne lehet ségem, hogy menjek, és tényleg valahogy megalapozzam vagy itthon, vagy odaát a jöv met és esetleg akkor ne csak magamra keressek azért, hogy azt a létminimumot meg tudjam tartani, hanem esetleg a családomat is segíthetem, akkor gondolkodás nélkül mennék! Tehát jelentsen ez napi tizennyolc óra munkát vagy bármennyit, ha lenne rá lehet ség, mennék.” A munkavállalás mellett a magyarországi továbbtanulás is motiválhatja a fiatalok kiköltözését. Van, aki például hiányszakmát megy tanulni Magyarországra: „Én most ki szeretnék menni tanulni Magyarba az orvos szakmát azért, hogy anyanyelven tanulhassam és gondolom, szerintem jobban el tudom sajátítani, mint ukrán nyelven, mivel az ukrán nyelvet én intenzívebben kilencedik osztály, vagy nem is, tízedik osztályos korom óta tanulom. Szóval nem úgy, hogy tudtam addig ukránul. Szóval addig gimnázium, utána átjöttem ebbe az iskolába, itt is csak az els év volt magyar, a többi mind a három év az ukrán volt. És így nekem van tapasztalatom, hogy milyen anyanyelven tanulni, meg milyen idegen nyelven tanulni.” A visszatérés motívuma is megjelenik, azonban eléggé bizonytalanul: „Most fejezem be a f iskolát ötödikesként és a jöv évem az úgy fog kinézni, hogy szeptembert l egy évig leszek Pesten. És hogy azután hogy fog alakulni, azt még nem tudom. Szeretnék visszajönni, de hogyha másképp alakulnak a dolgok, és több minden fog odakötni, akkor nem tartom kizártnak, hogy ott maradok.” Természetesen a kivándorlás nem jellemzi az egész csoportot: volt olyan adatközl is, aki az itthon maradás mellett tette le voksát. Viszont a jöv re nézve sem zárta ki teljesen a Magyarországra költözés gondolatát: „Jelenleg nem gondolkodok ilyenen, hogy elmenjek Magyarországra, de gondolnék is, ha úgy adódna, hogy muszáj lenne, vagy nem lenne itt meg a… nem lenne munkahelyem, vagy nem tudnék érvényesülni és Magyarországon meg lenne rá lehet ségem. Nem csak úgy elmenni, hogy hátha sikerül, hanem hogyha úgy látom, hogy lenne lehet ségem, akkor biztos, hogy én is elmennék. De inkább Magyarország felé, mint befelé, Ukrajna felé. De legel ször mindenképpen itt akarok érvényesülni!” A kárpátaljai magyarok migrációja nem új kelet folyamat, hatásai már érezhet ek a település lakosságának összetételében: „Hát, a mi községünk az korábban száz százalékosan kizárólag magyar volt, már most kezd úgymond elukránosodni, mert betelepültek ugye, amikor sokan kivándoroltak a mieink közül, f leg külföldre. És az helyükre meg jönnek Ukrajnából betelepül k. Ez már most figyelhet meg.” „Felel snek kéne lenni és most csak gyengülünk, minél többen mennek el.” A beregszászi magyar fiatalok a kárpátaljai magyarság jöv jét is megpróbálták el revetíteni. A fiatalok úgy érzik, hogy a magyarok Kárpátalján létszámban kevesen vannak, érdekképviseletük gyenge, még megyei (kárpátaljai) szinten sincs elegend képvisel jük. Jöv képük pesszimista. Szerintük 50 év múlva már nem lesznek magyarok Kárpátalján, 108 Kárpátalja – Ukrajna de sok múlhat az állam és a vezet ség gondolkodásmódján, amit a jelenleg tapasztalható hatalomvágy f tötte politika rossz irányba visz. Gyermekeiket azonban egyértelm en magyarnak nevelnék, s bár nyitottnak mutatkoztak a vegyes házasság intézménye iránt, ilyen esetben is fontosnak tartanák a magyar nyelv és identitás átörökítését a családban. ÖSSZEFOGLALÁS A MOZAIK2011 kutatás keretében Kárpátalja régió négy településén fiatalokkal készült fókuszcsoportos interjúkat elemeztünk. Az interjúk közül kett szórványtelepülésen (Munkács és Ungvár), kett pedig a magyar tömb városaiban (Técs és Beregszász) készült. A csoportbeszélgetések egyenkénti elemzéséb l kiderült, hogy a fiatalokban a legtöbb reakciót kiváltó témakörök az alábbiak voltak: • magyar identitás, magyarság; • állampolgárság és haza; • nyelvtudás; • munka, migráció és jöv kép; Ezen témaköröket szeretnénk röviden csoportok szerint is összehasonlítani a tanulmány záró részében. MAGYAR IDENTITÁS, MAGYARSÁG A tíz évvel ezel tti, kérd íves módszerrel végzett MOZAIK2001 kutatás során a kárpátaljai magyar fiatalok körében igen er snek mutatkozott a lokális identitás. A megkérdezettek 60%-a els sorban kárpátaljai magyarnak vallotta magát és 10 megkérdezettb l valamivel több, mint három mondta azt, hogy (egyszer en és általános értelemben) magyar. Annak idején a nyelvi közösség és a kultúra ismerete jelentette a magyarsághoz tartozás legf bb jegyeit. Legkevésbé az számított a magyarsághoz tartozás kritériumának, hogy valaki Magyarországon született-e, vagy hogy van-e magyar állampolgársága (Szabó A. et al. 2002. 42–43). 2011-ben a felmérést kvalitatív módszerrel (fókuszcsoportos interjúk segítségével) végeztük, ezért százalékos adatokat nem tudunk kimutatni. Ugyanakkor a kvalitatív adatgy jtés el nyeinek köszönhet en mélyebben beleláthatunk a fiatalok által kiemelten tárgyalt jelenségek hátterébe. 2011-ben a tíz évvel korábbi eredményekhez hasonlóan a magyarsághoz kapcsolt tulajdonságok között kiemelten (minden csoportban) szerepelt a magyarnyelv-tudás. Ehhez kapcsolódóan Técs kivételével mindenhol megjelent a nyelvi alapú megbélyegzés, megkülönböztetés (gúnyos lemagyarozás, „mágyáre”) jelensége is, ami a magyar nyelv használata miatt éri az adatközl ket a nyilvános nyelvhasználati színtereken (iskolában, egyetemen, boltban). Az ungvári csoportban ennek hatására egyesek már magyarnyelv-tudásuk eltitkolása mellett döntenek (ld. 5. táblázat). 109 Ferenc Viktória – Séra Magdolna 5. táblázat: Mib l építkezik a magyar identitás? Mit l magyar a magyar? Szórvány Ungvár – küzd szellem – megbélyegzés: „mágyáre” – jelölt magyarság – magyarnyelv-tudás többlete az ukrán mellett – a magyarnyelv-tudás eltitkolása Tömb Técs – nemzeti ünnepek – cserkészet – magyarnyelv-tudás – Magyarországon születtem Munkács – megkülönböztetés: „mágyáre” – békés együttélés – magyarnyelv-ismeret – magyarság a családban, iskolában, templomban – ukrán tannyelv iskola és érvényesülés Beregszász – magyarnyelv-tudás többlet, büszkeség – kultúra, történelem, hagyományok – magyar iskola, magyar ünnepek – felvállalja a magyarságát – része a magyar közösségnek – magyar pártokra szavaz – cserkészet – küzd szellem – nacionalizmus: „mágyáre”, a vereckei emlékm , Pet fi- szobor – békés együttélés Munkácson és Beregszászban ezzel szemben arról is kaphattunk információkat, hogy a kisebbség és a többség viszonya nem mindig feszült, a békés egymás mellett élés, a tolerancia ugyanúgy tetten érhet mindennapjaik során, mint a nacionalista megnyilvánulások. Tehát semmiképpen sem lehet általánosítani. A magyar identitás, az els magyarságélmények szempontjából nagyon fontos szerepe van a magyar vagy a kétnyelv családoknak, illetve az intézményes szocializáció szintereinek, mint a magyar iskola vagy a magyar f iskola. A nemzeti ünnepek megünneplése kulcsfontosságúnak mutatkozott Beregszász és Técs tekintetében, azaz a magyar tömböt képvisel városokban. A cserkészet szintén ebben a két városban bírt relevanciával a magyarság meger sítésében. Érdekes módon, a 2001-es felmérést l eltér en, a técs i csoportban hangsúlyosan jelent meg a magyarság megítélésében a Magyarországon születtem szempont, ugyanakkor ezt olyan adatközl k képviselték, akik ugyan ott születtek, de azután Kárpátaljára települtek. A munkácsi és ungvári csoportban a magyar identitás ugyan er snek mondható, azonban a magyar oktatási rendszer helyi szint lefedettsége, a vegyes házasságok emelked száma mellett a fiatalok a magyar nyelvet leginkább a templomban, a családban és (egyel re még) az iskolában használják. A munkácsi fiatalok már elgondolkodnak az ukrán tannyelv iskola választásáról saját gyermekük számára, ami sejteti, hogy a nyelvcsere és az asszimiláció felgyorsulóban van a szórvány térségben. MUNKA, MIGRÁCIÓ A 10 évvel ezel tti MOZAIK2001 kutatásban az ifjúság legéget bb, legsúlyosabb problémájaként a munkanélküliség, a kilátástalan jöv és a pénztelenség jelent meg (Szabó A. 110 Kárpátalja – Ukrajna et al. 2002. 40). Ez 2011-re sem változott, a gazdasági válság hatására talán még rosszabbodott a helyzet. A fiatalok mind a négy városban szenvednek a gazdasági problémáktól, a kilátástalan, elhúzódó munkakeresést l, illetve a megalázóan alacsony bérekt l. Ennek hatására mindegyik beszélgetésben felmerült a migráció lehet sége, ugyanakkor eltér hangsúllyal és iránnyal (ld. 6. táblázat). 6. táblázat: Munkaer piaci és migrációs tendenciák Szórvány Tömb Ungvár – továbbtanulási célú migráció Magyarország felé – alacsony foglalkoztatottság – tanári pálya telített – elhúzódó munkakeresés, kilátástalanság – Budapest közelsége, magyar kapcsolatok – visszatérés Técs – Magyarország és Ukrajna egyaránt – több nyelvet ismernek – Kárpátalján is lehet megfelel munkát találni – rossz anyagi helyzet, megélhetési nehézségek – végleges kitelepülési szándék Munkács – az ukrajnai oktatás rossz min sége – jobb lehet ségek, szélesebb továbbtanulási kínálat Magyarországon – mobilitás, európai dimenzió – szakmai indokok – többnyelv ség – gazdasági válság Beregszász – Magyarország és Ukrajna egyaránt – megalázóan alacsonyak a bérek – id szakos migráció – telített tanári pálya, nyugdíjasok a munkaer piacon – korrupció – a kárpátaljai magyar nyelv munkaer piac sz kössége – nyelvi akadályok Ukrajna felé – visszatérés, honvágy Érdekes módón a szórvány városok fiataljai inkább tekintenek úgy Magyarországra, mint a migráció kizárólagos célpontjára, míg a tömb városok Ukrajnában maradásukat ugyanúgy el tudják képzelni, mint Magyarországra költözésüket. Bár Beregszász esetében a bels ukrajnai megyék a nyelvi korlátok miatt nem jelentenek perspektívát, ugyanakkor a magyar tömb intézményrendszere egy bizonyos szintig képes a magyarok felszívására. 2001-ben a kárpátaljai magyar fiatalok magyarországi továbbtanulási szándéka a megkérdezettek 45%-át érintette, ami majdnem kétszerese volt a többi régió értékeinek e tekintetben. A 2011-ben megkérdezett fiatalok között is er s a magyarországi továbbtanulási vágy, de semmiképpen sem hangzott el minden második adatközl t l erre vonatkozó kijelentés. Ez többek között annak is köszönhet , hogy a fiatalok immár nagy számban tanulhatnak a magyar nyelv beregszászi f iskolán, az ungvári egyetem magyar karán, s csak esetleg hiányszakok (orvos, jogász) tanulása, vagy PhD-képzés folytatása motiválhatja a tanulási célú migrációt. Ungvár és Beregszász tekintetében megjelenik az elemzett szövegekben a visszatérés szándéka vagy a gyakori hazalátogatás terve, amihez Magyarország városainak relatív közelsége Kárpátaljához kedvez. A técs i csoportban, a bels ukrajnai migráció tekintetében azonban végleges lakhelyváltoztatásról beszélnek a fiatalok. 111 Ferenc Viktória – Séra Magdolna NYELVTUDÁS A nyelvtudás tekintetében a leginkább tárgyalt téma az államnyelv ismerete. Ez kimondottan problémát az ungvári és a beregszászi fiatalok körében jelentett, ami a magyar középiskolákban alkalmazott rossz nyelvoktatási módszerekre vezethet vissza. A munkácsi és técs i adatközl k, az er s nyelvkörnyezeti hatás miatt, jobban beszélik az államnyelvet. S t a técs i fiataloknál a nyelvek egymásra hatása következtében a magyar nyelvhasználat már magán hordozza a többségi nyelv hatásának jegyeit (gyengébb magyar szókincs, nem magyar mondatszerkesztési mintázatok). A técs i fiataloknál ezért a magyarság nem els sorban a nyelvhez köt dik, hanem egy sajátos kulturális identitás jelenik meg, valószín leg az elmúlt évek magyar iskolanyitási akciójának köszönhet en. Ennek az identitásnak a fenntartásában nagy szerepe van az anyanyelv oktatásának, a nemzeti ünnepek méltatásának, a cserkészetnek, az egyháznak. 7. táblázat: A kárpátaljai fiatalok nyelvtudása, nyelvhasználati szokásai Szórvány Ungvár – ukránnyelv-tudás problémája – ukrán nyelv fels oktatás szerepe a nyelvtanulásban – többségi és magyar baráti kör, vegyes internetes nyelvhasználat – orosz, magyar szépirodalom – orosz honlapok Munkács – az ukrán nyelv felé pozitív viszonyulás – többlet – kétnyelv ség Tömb Beregszász Técs – jó ukránnyelv-tudás – alacsony ukránnyelv-tudás – nyelvek egymásra hatása, másodnyelvi – fontos megtanulni az ukrán nyelvet, érelemek a magyar nyelvhasználatban vényesülni még Beregszászban sem lehet – inkább kulturális identitás (cserkészet, anélkül nemzeti ünnepek) – ukránnyelv-tudás kulcs a békés egymás mellett éléshez – az ukrán nyelv kárpátaljai nyelvjárása – olvasás: szépirodalom csak magyarul, nyelvszakosok ukránul és németül – magyar baráti kör, magyar internethasználat – a magyar nyelv és identitás átörökítésének szándéka Ami a nyelvhasználatot illeti, az ungvári csoport a magyar nyelv mellett ukránul és oroszul is használja az internetes honlapokat és nyomtatott irodalmat is így olvas, míg a beregszásziak inkább csak magyar nyelven teszik mindezt. Ennek hátterében az áll, hogy a tömbben él fiataloknak nagyrészt magyar barátaik vannak, s interneten is velük tartják a kapcsolatot, míg a szórványban él k baráti társasága nemzetiségileg vegyes. 112 Kárpátalja – Ukrajna Állampolgárság Az állampolgárság témaköre kétirányú gondolatokat ébresztett a fiatalokban: egyrészt velük született ukrán állampolgárságukat említették, melynek integráns része a szül föld, Kárpátalja dimenziója, azon belül jelenlegi lakhelyük. 8. táblázat: A haza koncepciója és a kett s állampolgárság megítélése Szórvány Ungvár – haza: lakás, család, Kárpátalja, Magyarország és Ukrajna, Európa – státus – vízummentesség, utazás – ukrán hatóságok hozzáállása – kett s mérce: Magyarországon ukrán, Kárpátalján magyar Tömb Técs – haza: büszkeség, család, magyar vagyok, – büntetés, munkahelyelvesztés – utazás, útlevél, könnyebb átjárás a határon – szavazati jog Munkács – vízummentesség, szabad munkaer -áramlás – továbbtanulási lehet ségek – megélhetési vagy gazdasági vetületek – sért döttség (2004 népszavazás) – kivárás, óvatosság – az ukrán sajtó és a hatóságok kiélezett viszonyulása Beregszász – haza: család, otthon, Kárpátalja, Nagy-Magyarország, visszatérés, honvágy – sért döttség (magyarországiak nem ismerik a közös múltat, összetartozásuk alapját vagy Kárpátalját) – kett s mérce: Magyarországon ukrán, Kárpátalján magyar – gesztusérték – magyar útlevél – megfélemlítettség – magyar állampolgárság, kiköltözés Természetesen a kett s állampolgárság kérdése is felmerült. A kett s állampolgárság önmagában megosztotta a fiatalokat: egyrészt pozitívan ítélték meg mind az anyaországhoz való lelki köt dés, mind a gazdasági el nyök (vízummentesség, magyar útlevél) szempontjából az állampolgárság felvételének lehet ségét (ld. 8. táblázat). Másrészt az ukrán hatóságok részér l tanúsított hozzáállás vissza is riasztotta a közösség egy részét a magyar állampolgárság felvételével járó kockázatok vállalásától. Az interjúkból úgy t nik, ma csak annak éri meg magyar állampolgárságot igényelni, aki egyúttal kiköltözését is tervezi. IRODALOM Bárdi, Nándor – Fedinec, Csilla – Szarka, László (eds. 2011): Minority Hungarian Communities in the Twentieth Century. Columbia University Press, New York. Beregszászi Anikó (1998): „Megfélemlített anyanyelvhasználat.” In: Pánsíp, 1998/2. 28–31. Botlik József – Dupka György (1991): Ez hát a hon... Tények, adatok, dokumentumok a kárpátaljai magyarság életéb l 1918–1991. Budapest – Szeged, Mandátum – Universum. Csete Örs (2006) Javaslat a Magyariskola Program kimunkálására. Letöltve: http://www. magyariskola.hu/letoltes/Magyariskola_Program_2006.pdf; letöltés napja: 2011.01.25. Csete Örs – Papp Z. Attila – Setényi János (2010): „Kárpát-medencei magyar oktatás az 113 Ferenc Viktória – Séra Magdolna ezredfordulón.” In: Bitskey Botond (szerk.): Határon túli magyarság a 21. században. Konferencia-sorozat a Sándor-palotában 2006–2008. Köztársasági Elnöki Hivatal, Budapest. 126–165. Csernicskó István (2003) (szerk.): A mi szavunk járása – Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. PoliPrint, Ungvár. Csernicskó István (2013): Államok, nyelvek, államnyelvek a mai Kárpátalja területén. (18672010). Gondolat Könyvkiadó, Budapest. Csernicskó István – Ferenc Viktória (2011): Six lessons from history: regional, minority and language policy in Transcarpathia/Subcarpathia between 1900 and 2010. ECPR General Conference, Reykjavik, Iceland, Panel ID 313: Minority Politics within the Europe of Region, conference paper. Darcsi Karolina (2012): „A kett s állampolgárság kérdése az ukrán sajtóban.” In: Bocskor Andrea – Dobos Sándor (szerk.): A Lehoczky Tivadar Intézet tanulmánygyűjteménye. PoliPrint, Ungvár. 97–123. Gereben Ferenc (2009): Identitás, kultúra, kisebbség. Felmérés a közép-európai magyar népesség körében. Budapest, MTA Kisebbségkutató M hely, Osiris Kiadó. Híres-László Kornélia (2010): „Az öreg fát már nagyon nehéz kivágni.” A nemzeti és lokális identitás faktorai az ezredfordulón a kárpátaljai magyar közösségben. PoliPrint, Ungvár. Karmacsi Zoltán (2009): „Nyelvi attit d: gyengít és er sít tényez k Kárpátalján a magyar nyelv esetében.” In: Borbély Anna – Vancóné-Kremmer Ildikó (szerk.): Nyelvi ideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Tinta Könyvkiadó, 415–423. Márku Anita (2009): „A kódváltáshoz kapcsolódó nyelvi attit dök és nyelvi mítoszok a kárpátaljai magyarság körében.” In: Borbély Anna – Vancóné-Kremmer Ildikó (szerk.): Nyelvi ideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Tinta Könyvkiadó, 375–381. Molnár D. István – Molnár József 2005. Kárpátalja népessége és magyarsága a népszámlálási és népmozgalmi adatok tükrében. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa. Molnár Eleonóra – Orosz Ildikó (2007): „Kárpátalja.” In: Papp Z. Attila – Veres Valér (szerk.): Kárpát Panel 2007. Magyarok a Kárpát-medencében. Gyorsjelentés. MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest. 185–243. Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (2002): „MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Összegzés.” In: MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Magyar fiatalok a Kárpátmedencében. 9–44. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. Vehes, Mikola – Fedinec, Csilla (2010 eds.): За а а я 1919–2009 і : і ія, і и а, ь а, 648–660. У р : П лі рафц тр „Ліра”. Vehes, Mikola – Molnár D., István – Molnár, József – Ostapets, Yurii – Ofitsinskyi, Roman – Tokar, Marian – Fedinec, Csilla – Csernicskó, István (2011): Х і а За а а я 1867–2010 / Kárpátalja évszámokban 1867–2010. Uzhgorod: Hoverla. 114 Székely Tünde ERDÉLY – ROMÁNIA Romániában több helyen, így a Partiumban, Közép-Erdélyben és Székelyföldön került sor fókuszcsoportos beszélgetésekre. A beszélgetések során a moderátor több szó jelentésének körülírását is kérte a résztvev kt l. A beszélgetés fonalát követve, a fogalmak elemzését abban a logikai és kronológiai sorrendben kerül sor itt is, ahogyan erre az interjúk alatt sor került. HAZA Az els fogalom, amelyet a fiataloknak meg kellett határozniuk, az a haza volt. A haza a partiumi fiatalok számára egyértelm en tágabb, mint az ország, ahol élnek, hiszen „nekem az a haza, ahol magyarok vannak”, mondja az egyik interjúalany. Ebbe beleérti Magyarországot és a Partiumot, illetve azokat a területeket is, ahol még magyarok élnek, vagyis a régi Nagy-Magyarország területét, de ez utóbbi fogalom nem hangzik el. Máramarosszigeten került sor az egyik fókuszcsoportos beszélgetésre, amely helyszínt szórványként kezelünk. Így a továbbiakban erre a beszélgetésre, mint szórványra, az itt elhangzottakra szórványbeli fiatalok véleményeként fogok hivatkozni. A máramarosszigeti fiatalok egyike megkérd jelezte a haza mivoltát önmaga számára – „hát nem tudom, ha van egyáltalán” –, és ezt azzal indokolta, hogy „mert ott nem vagyunk elfogadva, itt nem vagyunk elfogadva”, vagyis sem Romániában, sem Magyarországon nem vagyunk elfogadva, magyarként. Itt is, és minden esetben megjelenik Erdély, mint a haza. Ugyanakkor megjelenik minden esetben a város is, ahol él az interjúalany, és van egy teljes mértékben érzelmi hivatkozás: haza az, ahol az anyám van, illetve „nekem az a haza, ahol a szeretteim vannak.” Ennek az aspektusnak az egyik legjobb kifejez je a következ idézet: az ember „úgy lelkileg érzi, hogy mi a saját hazája, mert mi nem mondhatjuk [meg neki]…” A fenti idézet folytatásaként hangzott el az egyik legmerészebb megfogalmazása a hazának: Úgyhogy… lehet [hogy ha] Erdély egyesülne megint Magyarországgal, akkor mindenki [azt mondaná, hogy] waw, [ez a] haza. Ezzel az állásponttal azonban nem mindenki értett egyet, s t egy másik résztvev je a beszélgetésnek éppen ellentétes véleményt fogalmazott meg, kijelentve, hogy: Nem, szerintem a haza, szerintem az itteni [erdélyi – szerk. megj.] magyaroknak, az csak Erdély és pont. Szóval Magyarországot biztos nem fogják elfogadni, mint haza. 115 Székely Tünde Ennek a kijelentésnek egyrészt van egy lehatároló jellege is véleményem szerint, hiszen azt jelenti, hogy az erdélyiek számára Erdély és csakis Erdély jelentheti a hazát,.De lehet ez a beszélgetések során többször elhangzott 2004. decemberi népszavazás következménye is, amely negatív üzenetet hordozott abban a kérdésben, hogy az erdélyieket mások mennyire látják Magyarországhoz tartozónak – pontosabban mennyire nem látják annak –, de az erdélyiek számára a „mi ott nem kellünk” üzenetet is hordozta. Ezt az akkori negatív üzenetet mind a mai napig, a kett s állampolgárság intézményének bevezetése ellenére sem sikerült feldolgozni. Ugyanitt vet dik fel többször Pet fi Sándor neve is, összekapcsolódva a haza fogalmával. Ezt egyébként a kolozsvári beszélgetés során is tapasztaltuk. E beszélgetés során megjelenik egy új, a beszélgetésekben eddig nem felmerül , könny zenei dimenzió is, vagyis amikor a hazát a magyarországi könny zenei el adókkal, együttesekkel azonosítják a résztvev k. Kolozsvár, mint Erdély kulturális f városa, annak ellenére sem jelent szórványt, hogy sem a városban, sem Kolozs megyében nem éri el a magyar lakosság aránya a húsz százalékot. A rengeteg kulturális intézményt m ködtet , rengeteg magyar jelleg rendezvényt szervez , és nem utolsósorban a magyar értelmiséget és a magyar egyetemi hallgatókat legnagyobb arányban vendégül látó városról mégsem mondhatjuk azt, hogy szórvány. Ez egyébként nem lenne fair a valóban szórványban él településekkel és azok lakóival szemben, hiszen esetükben nem beszélhetünk ugyanolyan intézményi vagy kulturális környezetr l. Így Kolozsvárra, mint a közép-erdélyi régió „képvisel jére”, illetve mint Erdély nem hivatalos f városára tekintek. Kolozsváron az ismer s környezetet azonosítják hazaként („az ismer s környezet, azaz, amit a gyermekkortól megtapasztaltam”), de elhangzik Nagy-Magyarország, illetve a h ség, és a hovatartozás fogalma, s t Pet fi Sándor neve is, a közelg március 15-i nemzeti ünnep apropóján. Az ismer s környezetnek a maga során lehatároló jellege van, lehet a település ismer s, ahol lakom, jelen esetben, Kolozsvár. Ezt kiegészíti a NagyMagyarország-fogalom, azonban itt a két legérdekesebb fogalom a h ség és a hovatartozás. A h ség alatt a beszél a szül földön való maradás elvét érti, ugyanis így magyarázza: „a hűség az, hogy ragaszkodjanak a hazához, vagy… ha meg, ha meg elmennek innen külföldre, akkor olyanokat is hallok, hogy, hogy valamiféleképpen hűtlen a hazájához”. A hovatartozást pedig emberi kapcsolatokra („szellemi és kulturális vonakozásban”), illetve földrajzi tekintetben használják. Ezt egyrészt a többségét l eltér kulturális vonásokkal, kultúrával, néphagyománnyal tudnám magyarázni, hiszen ez különböztet meg bennünket, erdélyi magyarokat a többségi nemzett l, másrészt pedig ezzel a szóhasználattal az erdélyi magyar identitást er síti, az erdélyi magyarokat megkülönböztetve földrajzilag is a környez országokban él magyaroktól. Marosvásárhelyt ütköz zónaként határozom meg, itt ugyanis kb. fele-fele arányban élnek magyarok és románok, az összes helyszín közül ez az, amelyik a leginkább kétnyelv . Emellett pedig ugyanannyira távol van mind Kolozsvártól, mind Székelyföldt l, így alkalmas arra, hogy önálló identitással bírjon. A marosvásárhelyi beszélgetés során a haza szóval azonosítják Erdélyt, magát a várost, illetve itt is megjelenik egy érzelmi dimenzió is a földrajzi lehatároláson túl, amelyet a következ kijelentésben érhetünk tetten: A haza az a hely, ahol otthon érzem magam. 116 Erdély – Románia Ez – véleményem szerint – azt is jelenti, hogy igazából nem a környezet a fontos, már amennyiben élhet környezetr l beszélhetünk, vagyis ha nemzetiségi okokból nem érik támadások az illet t, akkor azon a helyen, településen jól érzi magát, ahol él, teljesen mindegy, hogy melyik országhoz tartozik az adott település. Székelyföldön három helyszínen készült fókuszcsoportos beszélgetés, kett Kovászna megyében: Baróton és Sepsiszentgyörgyön, a harmadik helyszín Csíkszereda volt. A sepsiszentgyörgyi beszélgetés alkalmával a hazát a születési hellyel azonosították, és sokkal gyakrabban jelent meg az érzelmi jelleg: „ahová mindig visszakívánkozok, ha elmegyek valahová, ahol jól érzem magam, ahol ismernek az emberek, ahol szeretettel várnak vissza”. Az is felvet dött, hogy a „aki Romániában románnak született, annak a haza megegyezik az ország határaival”, míg nekünk, erdélyi magyaroknak, nem. Ez volt az els alkalom, amikor a haza vonatkozásában valaki szembeállította a román és a magyar nemzetiséget. Egyébként a sz k földrajzi lehatárolással nem mindenki értett egyet a beszélgetés során, így Erdélyt is megemlítették hazaként (pl. ha valaki „egész Erdélyben otthon érzi magát”, akkor számára az a haza). Ugyanakkor itt is elhangzott, mint mindegyik székelyföldi beszélgetés során, hogy a haza az a Székelyföld, itt azért, „mert ott van az a kicsi rész, ahol megértenek... leginkább”. Ugyanakkor egyik alany nagyon találóan fogalmazta meg a haza lényegét, a továbbiakban használt néhány kulcsfogalom segítségével. Ez a meghatározás így hangzott: A haza az, ami számunkra a magyarságot jelképezi, a kisebbségben való élést, a történelmünket, és a [magyar] zászló megbecsülését. Nagyon érdekes, hogy a kisebbség fogalma éppen egy székelyföldi beszélgetés során vet dött fel, és nem a szórványban vagy a Partiumban, vagy Kolozsváron, hiszen Székelyföldön a magyarok tömbben élnek, és emiatt nem igazán érzik a kisebbségi lét következményeit. A baróti beszélgetés során a haza, mint otthon, mint Székelyföld, mint Erdély, mint a teljes Kárpát-medence fogalmazódott meg. Az otthon, mint fentebb is említettük, földrajzi és érzelmi köt dést egyaránt jelent, s Székelyföld, a székely identitás er s mivolta miatt várható volt, hogy megemlítik. Erdély ebben a kontextusban úgy jelenik meg, mint a tágabb haza. A Kárpát-medence ebben a beszélgetésben t nik fel el ször a kérdéskörben, ami meglep , de valószín nek tartom, hogy a csoportrésztvev , aki felvetette, igen tájékozott a Kárpát-medence magyarságát illet en és/vagy utazási élményei inspirálták. Ugyanakkor kétségtelen, hogy itt találkoztunk a haza legliberálisabb értelmezésével is: ... mint nagy családot képzelem el a hazát és hogy szabadon érzi magát az ember. Otthon érzi magát benne. És az lehet Erdély, Székelyföld, lehet Kanada, lehet bárhol, ahol megszületett az ember, ott otthon kell érezze magát… A harmadik székelyföldi beszélgetés során a hazát a családdal, a barátokkal, a szül , a szül falu, a nyelv, a magyar közösség, a csend, a béke, a biztonság fogalmakkal azonosították. Itt jelent meg a leginkább konkrét értelemben a haza fogalma, egészen a szül kre, illetve a szül falura lesz kítve. Ilyen módon ez itt nem egy megenged fogalom – a többi beszélgetéssel ellentétben Erdély sem jelent meg, csak egy megjegyzés erejéig („Erdély is jöhetne ide esetleg”) –, leginkább csak a sz k haza. A nyelv egyébként kérd jelesen vet dött fel, amelyhez a következ magyarázat hangzott el: … legel ször, mint magyar a hazára [Magyarországra] gondoltam, de a nyelv 117 Székely Tünde kérd jelesen. Aztán nemzeti tudat, és végül a magyar nyelv... Hát vagy számunkra mi is a haza? ... Erdély is jöhetne ide esetleg. Ebben a kérdésben, hogy „vagy számunkra mi is a haza?” rengeteg minden benne van. A helyzet bonyolultsága, amelybe beleszülettünk: földrajzilag és formálisan román állampolgárok vagyunk, de ugyanakkor magyar nemzetiség ek vagyunk, és igazából kérdéses, hogy inkább melyik országhoz tartozónak érezzük magunkat, esetleg ilyen vagy olyan okok miatt egyikhez sem, ezért jelenik meg a regionális identitás lehet sége és Erdély mint haza. A csend, a béke, a biztonság az otthont idézi, illetve a nyugalmat, a konfliktusok nélküli életet jelenti. Székelyföldön nem jellemz ek a románok és a magyarok közötti etnikai konfliktusok, míg Erdélyben több helyen is viszonylag gyakran el fordulnak (lásd Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyt). Székelyföldön, ha etnikai konfliktusok vannak, akkor általában annak a romák a kirobbantói. MI A MAGYAR? A következ fogalom, amelyet tárgyalni fogunk, az az, hogy mit jelent a magyar szó. A Partiumban lezajlott beszélgetésen elhangzott, hogy a „magyar az én vagyok”, illetve, hogy „[magyarságomra] büszke vagyok... akkor is, ha román közösségben tanulok, felvállalom a magyar nemzetiségemet”. Egy másik résztvev a nemzethez, illetve az állampolgársághoz társította a magyar szót, de megjelentek a család, illetve a kisebbség kifejezések is. Pozitív sztereotípiával is találkoztunk: „[A magyar nemzet] Európa-szinten is egy jó nemzet... sokat ér maga a kultúrája, a magyar kultúra, a tudósai stb.”. Megjelent a testvériség („megvan bennünk az a tudat, hogy egy néphez tartozunk”), de ugyanakkor a szétszóródás is („nem tartunk össze”). Itt igazából a szétszóródást a széthúzás szó értelmében használta a beszél . A magyar népre véleménye szerint ez a kett sség (egy nemzethez tartozunk, ennek ellenére nem tartunk össze) jellemz . A magyar ugyanezen a helyszínen – egy másik hozzászólónál – az országot, Magyarországot jelentette és az összetartozást („most nagy ez a tudat inkább a magyar emberek között, hogy a határon túli magyarokat is összegy jtsék, megkönnyített állampolgárság stb.”). Egy másik résztvev a magyarokat a szabadsággal azonosította, azzal érvelve, hogy a magyar nép sokat küzdött a szabadságáért. Máramarosszigeten a résztvev k számára a magyar az anyanyelvet, illetve a kisebbséget, a gulyást, mint nemzeti ételt, a magyar himnuszt, Erdélyt, a magyar zászlót és annak színeit, a magyar tudósokat, feltalálókat, a büszkeséget és Budapestet jelentették. Az anyanyelv használata egyértelm ismertet jel, f ként kisebbségben, hiszen ez adja a közös pontot; ha másvalakit is hallunk magyarul beszélni, akkor tudjuk, hogy is magyar. Pontosabban: nem román. Kisebbségben élve nem meglep , hogy pontosan a szórványban hangzik el, hogy a magyar az kisebbségben él Románia területén. A gasztronómiai különlegességek, akárcsak a nemzeti himnusz, a nemzethez tartoznak és er sítik a nemzeti identitást a csoport különböz tagjaiban. Erdélyben él magyarok között természetes, hogy Erdély is megjelent a beszélgetés során, mint ami a magyarsághoz közel álló fogalom. Ha leírható sztereotípia, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar nemzet egy büszke nemzet, és többek között tudósaira, feltalálóira büszke, méltán. Budapest pedig, mint Magyarország, illetve mint minden magyar nemzetiség személy f városa jelenik meg. 118 Erdély – Románia Kolozsváron a magyar fogalom említése után ezek a szavakat sorolták a résztvev k: zászló, finnugor, gulyás, gasztronómia, vendégszeretet, népszokások, csángók, székelyek, egyedi, külföldi magyarok, er és hit, etnikai csoport, szenvedés, stagnálás, identitás, én, külön világ, Kolozsvár, érték, harc, elismert, világszínvonalú és Erdély. Láthatjuk, hogy el fordul néhány olyan fogalom, amely a máramarosszigeti beszélgetés során is említésre került, mint pl. zászló, gulyás, Erdély stb. Ezekhez a fogalmakhoz itt külön magyarázatot nem f zünk, ehelyett az eddig nem említett szavakra koncentrálunk. Az els ilyen fogalom a finnugor, és ez azért került említésre, mert míg a román nemzet a rómaiaktól és a dákoktól származtatja önmagát, a magyar nemzet, pontosabban a magyar nyelv finnugor gyökerekkel rendelkezik. A vendégszeretet általában megjelenik az erdélyi magyaroknál. Úgy véljük, hogy ennek egy kicsit autosztereotípia (önmagunkról gondolt sztereotípia) íze van, hiszen azért, mert valaki erdélyi magyar, nem biztos, hogy egyúttal vendégszeret is, másrészt pedig, ha valaki nem erdélyi magyar, attól még lehet vendégszeret . Mégis azt hisszük/szeretjük hinni magunkról, hogy nagyon vendégszeret k vagyunk. A népszokások, a magyar kultúra egyedisége a magyar kultúra különböz ségét er sítik, jelen esetben leginkább a román kultúrával szemben. A csángók és a székelyek „egyfajta magyarként” jelennek meg a beszélgetésben, mintegy valahogyan különállóan a magyarok csoportjától. És felvet dik a „külföldi magyarok” fogalma, amit egyébként általában határon túli magyarként szoktunk használni, és ebbe beletartozónak gondolták a csángókat, a székelyeket és a többi kárpát-medencei régióban kisebbségben él magyarokat. Elhangzott néhány, érzelmeket kifejez szó is, mint pl. er , hit, szenvedés és harc. A szavak közül az els kett pozitív, a második kett negatív kicsengés . Er lehet az, hogy kisebbségben is mindeddig megmaradtunk, a hit jelentheti meg azt, hogy hiszünk abban, hogy a továbbiakban, vagyis a közeli és a távoli jöv ben is megmaradhatunk Erdélyben magyarnak. A szenvedés arra vonatkozhat, hogy ezért a megmaradásért szenvednünk is kellett és kell a román állami intézkedések, illetve társadalmi jelenségek miatt, a harc pedig a körülményekkel való harcot jelenti, és hogy nem adjuk fel önmagunkat, kultúránkat, nemzeti identitásunkat. A stagnálás kifejezés értelme ebben a kontextusban véleményem szerint az, hogy az erdélyi magyarok számára a körülmények igazából nem változtak az utóbbi néhány évben, vagyis sem jobbak, sem rosszabbak nem lettek. Ebben az értelemben a többség és a kisebbség viszonya stabil, és nincsenek benne komoly hullámvölgyek, bár kisebb konfliktusok színezik ezt a stabilitást. Az identitás és az én szavakat együtt elemeznénk a magyarsághoz kapcsolódóan. Alapvet en engem a nemzeti identitásom különböztet meg a többségi nemzet tagjaitól, vagyis az, hogy magyar nemzetiség vagyok, k pedig ezzel szemben nem magyar, hanem más nemzetiség ek. Ezt a szembenállást f ként a „külön világ” szó használata támasztja alá, amely számomra azt jelenti, hogy az erdélyi magyar kisebbség egy külön világot alkot, és a legritkább esetekben áll szerves kapcsolatban a többségi nemzettel, vagyis párhuzamos valóságokban élünk. Betagozódás a többségi társadalomba leginkább a szórványban tapasztalható, a partneri viszony a többség és a kisebbség esetében nem jellemz , talán Marosvásárhely lehetne az egyetlen kivétel, azonban ez nem ott, hanem Kolozsvárom hangzott el. Továbbá megjelent az érték szó, a magyar identitás értékességét hangsúlyozandó. Értékítéletként vagy pozitív jelz kként az elismert, illetve a világszínvonalú jelz k hangzottak el ebben a beszélgetésben, a magyar kultúra, mint olyan elismertségét és világszín119 Székely Tünde vonalúságát kiemelve. Ez elvezet egy másik gondolathoz: büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk, ami a továbbiakban több beszélgetés során is elhangzott. A magyar szóval Erdélyt is összefüggésbe hozták, lévén, hogy majdnem minden fogalomhoz kötik Erdélyt, ezért azt gondoljuk, hogy itt, Erdélyben, nagyon er s regionális identitásról beszélhetünk. A marosvásárhelyi beszélgetés során a következ fogalmat is társították a magyar szóval: történelmi nemzet: … régi, hatalmas nemzet, amely széthullott és most próbálja összeszedni [magát], vagyis tartja még a kapcsolatot, nem felejtette el azokat, akik a határon kívül maradtak, hanem próbálja összeszedni ket. A beszélgetés során itt is felmerült, hogy az illet büszke magyar identitására, illetve – talán a nagyon fiatal korból adódóan (itt a résztvev k 15–18 év közöttiek voltak) – elhangzott az is, hogy: széthullt Magyarország, jó lenne, hogyha újra egyesülnénk, vagy legalábbis Erdély is mondjuk Magyarországhoz tartozna. Elhangzott a nemzet, a honfoglalás, az anyanyelv, a közösség, az ország és a föld szó is ebben a kontextusban. A magyar a magyar nemzethez tartozik. Történelemórák során minden magyar ember számára ismertté válik a honfoglalás, az anyanyelv, a magyar nyelv köti össze a magyar nemzetiség egyéneket, ez alakítja közösséggé. Az országot illet en nem Magyarországra gondolt az illet , hanem gyakorlatilag a földre, a szül földre, ami magyar föld. E beszélgetés keretében a székely szó meghatározására is sor került. A beszélget k a következ képpen határozták meg a székely fogalmát: kisebbségek k is, amelyek magyar nyelven beszélnek. Vagyis hasonlít a magyar nyelvre, csak... más hangsúllyal beszélnek. A következ fogalmakat társítják a székelységhez: Székelyföld, székely kapuk, Erdély, összetartás, kisebbség, erd , rokonok, Hargita megye. A székelységgel kapcsolatosan itt három földrajzi lehatárolás történik: Erdély, Székelyföld és Hargita megye. Erdélyben található Székelyföld, Székelyföldön található Hargita megye, de nem csak ezt, hanem Kovászna megyét is a Székelyföldhöz tartozónak tekintjük, míg Maros megyével nem egyértelm a helyzet. A székely kapuk a székely gazdák jellegzetes ismertet jelei, általában kézzel faragottak és díszesek. Az összetartást illet en, a székelyek autosztereotípiája az, hogy k összetartóak, míg a magyarok nem. Ez pedig ebben a formában nem igaz. A székelyek tudják, hogy kisebbségben vannak, viszont helyi szinten nagyon gyakori – kevés kivétel van –, hogy a kisebbség van többségben egy adott településen. Az erd , véleményem szerint igazából a hegyeket jelentheti, hiszen Székelyföld jellemz en hegyes vidék, de ugyanakkor fából készült bútorok gyártását is jelentheti. A „rokonok” pedig egy egyértelm érzelmi köt dést jelent Székelyföldhöz. A sepsiszentgyörgyi beszélgetés során a magyar fogalomhoz a hanyatlást („nagy hanyatlásban van, úgy a nyelvünk, mint a saját önértékelésünk, kevesen vallják magukat magyarnak és f képpen a szórványban él magyarok nehéz helyzetben vannak”), a kisebbséget („magyarnak lenni jó”), az anyanyelvet, Magyarországot („sajnos nekem nem a hazám jut eszembe a magyar szóról, hanem Magyarország és az, hogy mi nem oda tartozunk, és nem tudunk együtt lenni, mint esetleg más népek... hanem mi el vagyunk zárva... ez egy 120 Erdély – Románia rossz érzés”.) a magyar népet, kultúrát, történelmet, hagyományokat kapcsolták. Megjelent egyfajta elhatárolódás is: „én alapjában véve nem tartozom Magyarországhoz, hanem Székelyföldhöz. Én már nem azt mondom, hogy magyar vagyok, hanem, hogy székely vagyok alapjában véve.” Ez a „leválás” itt fordult el el ször, általában nem jellemz . Ugyanakkor fontos számukra az identitás egyéni felvállalása is, ezt támasztják alá a következ idézetek: „nem szégyell magyarnak lenni”, „a magyar kultúrához tartozik, tehát azt a nyelvet képviseli és felvállalja, és nem feltétlenül születés szerint, de ... magyarként érz ember”. Arra a kérdésre, hogy mi jut eszükbe a székely fogalomról, itt a következ válaszok születtek: ideológiai elv, régió, Erdély, erdélyi szokások, székely hagyomány, székely ruha [székely népviselet – szerk. megj.], népcsoport, „bicskás-szalonnás székely”, külön kultúra, más szavak használata, székely furfang. Az ideológiai elv és a székely fogalom összekapcsolását nem tudom értelmezni, nem tudom, mire gondolhatott a beszél , amikor ezt a kijelentést tette. A régió, illetve Erdély a Székelyföld területi behatárolásában segít. A kultúrához kapcsolódó fogalmak, a „székely” el taggal/jelz vel, pl. székely szokások, hagyomány, székely ruha, kultúra, más nyelvezet a magyar kultúrától való távolságtartást jelentik. A székely mentalitást pedig két szókapcsolattal írták le: „bicskás-szalonnás székely”, illetve székely furfang. El bbinek több jelentése is lehet, az egyik az, hogy a székely „a jég hátán is megél”, vagyis mostoha körülmények között is, másrészt azt is jelentheti, hogy étkezését illet en nem igényes, és a legnegatívabb konnotációja a szókapcsolatnak az, hogy a székely a problémáit bicskával, vagyis er szakkal oldja meg. A székely furfang a székely észjárást, a ravaszságot jelenti, ami humorérzékkel társul. Különbségként megemlítették, hogy a székelyek „rendesebb emberek, mint a magyarok, akik a székelyekt l elhidegültek”. Ugyanakkor k önmagukat is székelyként határozták meg: „én is inkább mondanám, hogy székely vagyok, mint magyar... nem tudom ez így benne van a székely oldal az emberekben, hogy inkább székelyek és nem magyarok”. Az egyik résztvev elmondta, hogy a különbséget a székely és a magyar között leginkább a mentalitásban, a magatartásban látja, de úgy gondolja, hogy a „székely része [a] magyarnak”. Összehasonlítást végezve: „nem ugyanaz a kultúra, de a leghasonlóbb kultúra a magyar és a székely. Nagyon kicsiben különböznek, de persze megvan... Akárhol is éljenek a magyarok, [másnak tartják] magukat, mint a jelenlegi Magyarországon él magyarok.” Ugyanakkor a beszélget k szerint fontos az, hogy ki hol született, ez befolyásolja, hogyan érez: „a székelyek különböznek sokban a magyaroktól… F leg, aki itt született Székelyföldön és aki már ott született [Magyarországon – szerk. megj.], az szerintem nagyon különbözik.” Ezt a különbséget er síti egy másik résztvev véleménye is: „… régebb egyek voltunk a magyarokkal, de most már kezdtünk egyre jobban szétválni”. Ezt fokozza még a következ kijelentés: „nagyon ki vagyunk tagadva, úgy Magyarországról, mint az egész magyar társadalomból”. A kijelentés els része a decemberi népszavazásra utal, a második része pedig arra, hogy a székelyek az erdélyi magyar társadalom egy szeletét képezik, és elkülönülnek a többi erdélyi magyartól. A másik székelyföldi beszélgetés során (Baróton) is elhangzott az, hogy büszkék lehetünk magyarságunkra, de az is, hogy a magyar sorsüldözött nép. Itt a résztvev k a magyart az anyanyelvvel, illetve az anyaországgal azonosították, a székelyt viszont „hazátlan” népként említették. A résztvev k anyanyelve a magyar, de néhányukban er s a székely identitás is. Véleményem szerint ezért azonosították a magyart az anyaországgal, ám ebbe önmagukat nem értik bele. A székely, mint hazátlan nép kifejezés azt sugallja, hogy míg a magyaroknak 121 Székely Tünde és a románoknak is van hazájuk, a székelyeknek nincs. Ugyanakkor tény, hogy a román nemzetiség ek által az erdélyi magyarokra gyakran használt „bozgor”, azaz hazátlan jelz t a székelyek önmagukra vonatkozóan nem szokták használni. F ként azért nem, mert komoly sértést jelent, s megkérd jelezi az illet jogát arra, hogy Erdélyben éljen. A harmadik székelyföldi beszélgetés alkalmával a magyart a magyarországival, a magyar nemzettel, illetve a „belülr l mutatni”, „kicsi országban székely”, tisztesség, közösség, összetartás, összefogás, összetartozás, elfogadás, nemzettudat, kultúra, történelem, ember, nép, eredet, származás, büszkeség, társadalom, támogatás fogalmakkal társították a résztvev k. A „belülr l mutatni” szófordulat értelme: „belülr l mutatom, hogy magyar vagyok, és nem látszatra”, vagyis nem verjük fél téglával a mellünket, hangoztatva, hogy magyarok vagyunk, hanem belülr l éljük meg magyarságunkat. A „kicsi országban székely” szófordulat számomra is rejtély, valójában nem tudom, hogy melyik országra gondolt. Ha Romániára, akkor azzal az a helyzet, hogy nem kis ország, ha Magyarországra, akkor azzal a helyzet, hogy Székelyföld nem Magyarország területén van. Ha a megmaradást akarja jelenteni, akkor meg mégiscsak Romániára vonatkozik a kijelentés. A tisztesség, mint a magyar néphez tartozó tulajdonság jelenik meg, a becsületet, becsületességet, „becsületszó”-t érti alatta a résztvev . A közösség, összetartás, összefogás, összetartozás, elfogadás, nemzettudat szavakat többször említették az el z beszélgetésekben is, ezért nem fogok mindegyikhez külön magyarázatot f zni, csak annyit, hogy ezek a szétszóródással vannak kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a magyarok nem csak egy országban élnek jelen pillanatban, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie és el kell fogadnia. A nemzettudat, kultúra, történelem, nép szavak szintén el fordultak már az el z beszélgetésekben. Az elfogadást abban az értelemben használta itt a résztvev , hogy „tudják, hogy magyar vagyok, aki itt él, és ezért más népcsoport is elfogad”. Az emberhez egy Márai-idézetet társított az egyik résztvev : „Aki embernek kevés, az magyarnak alkalmatlan.” A büszkeség kifejezés, bár többször elhangzott az el z leg bemutatott beszélgetésekben is, további értelmezést kíván: „… büszkének kell lennünk arra, hogy magyarok vagyunk. Ez az egyik legszebb, legcsodálatosabb dolog a világon.” A támogatás említésének indoklása a következ : „magyar vagyok, a legtöbb támogatást a népemt l kapom, és rájuk számíthatok, k a támaszaim, ha szükségem van valamire”. ÁLLAMPOLGÁRSÁG Mit jelent az egyes beszélgetések résztvev i számára az állampolgárság? A Partiumban lezajlott beszélgetés során a következ fogalmakat idézte fel a kifejezés: törvény, kötelezettségek, magyar, ország, dokumentum, tudat, papír, tag, román, kett s állampolgárság, kapocs. A törvény keretbe foglalja az állampolgárok kötelezettségeit, amelyeknek eleget kell tenniük az adott országban, amelynek állampolgárai. Ez egy dokumentum, egy papír és egyben kapocs, összeköti az adott országot és annak állampolgárát. Az állampolgár szóval kapcsolatosan elhangzott a magyar állampolgárság kifejezés, nem véletlenül, hiszen a beszélgetés idején ez a téma nagyon mediatizálva volt az erdélyi sajtóban. A tudat, hogy egy adott állam állampolgárai vagyunk, segít abban, hogy valóban teljesítjük az országgal szembeni kötelességeinket, mint pl. adófizetés. Akár jelzésérték is lehet, hogy a román állampolgárságot a magyar után említették. De más magyarázat is elképzelhet : a román állampolgárság az erdélyi magyarok számára természetes dolog, amivel nem kell foglal122 Erdély – Románia kozni, illetve nem újdonság, mint a magyar állampolgárság megszerzésének lehet sége. Ezután vetették fel a kett s állampolgárság fogalmát, amelyet a következ körben fogunk részletesen elemezni. A máramarosszigeti interjú során az állampolgársághoz a következ fogalmakat társították: szavazati jog, Amerika, lehet ség, képviseleti jog, hovatartozás, külföldi munkalehet ség. Ugyanakkor itt elhangzott a román állampolgárság deklaratív elutasítása is: „bármi más, csak nem román”. Az el z beszélgetések során a román állampolgárságtól való elhatárolódás nem fordult el . A szavazati jog, illetve a képviseleti jog az el z ekhez képest (vagyis az állampolgár kötelezettségeihez képest) a másik oldalt, vagyis az ország által az állampolgárok számára biztosított jogokat jelentik, amelyekkel élni lehet. Az „Amerika, lehet ség és külföldi munkalehet ség” említése arra utal, hogy a lehet ségek tárházát leginkább a magyar állampolgárság megszerzésével társítják, nem a román állampolgársággal. A hovatartozás pedig érzelmi vagy formális kifejezése is lehet annak, hogy egy személy adott ország(ok) állampolgára. A kolozsvári beszélgetés során az állampolgár fogalomhoz a kett s állampolgárságot, a jogokat, a kötelezettségeket társítottak, és nagyon gyorsan áttértek a kett s állampolgárság fogalmának tárgyalására. Az ország és állampolgára kapcsolata jogokban és kötelezettségekben írható le, mindkét aspektus igen fontos. Azonban lévén, hogy err l igen keveset beszéltek, ezt itt részletesebben nem tárgyaljuk, inkább a kett s állampolgársággal kapcsolatos véleményeket elemezzük részletesen. A marosvásárhelyi beszélgetés során az állampolgársághoz kapcsolódóan a valahová/egy helyhez tartozást, az otthont, a lehet ségeket, a különböz javakkal való rendelkezést, a magyar állampolgárságot és az egyenl séget említették. A valahová/egy helyhez való tartozásnak megint két aspektusa lehet. Egyrészt egy formális aspektus: általában minden személynek születése pillanatától kezdve van állampolgársága (kevés kivétel van ez alól Európában, de ezt jelen tanulmányban nem tárgyaljuk), aminek nincs tudatában és nem is viszonyul hozzá, azonban ahogyan feln a személy, ez a kapcsolat tudatosodik benne és érzelmi köt dést is kivált bel le. Ezzel át is tértünk az „otthon” fogalmára, ami pozitív érzelmi köt dést jelent, s ezt tekinthetjük a másik, az érzelmi aspektusnak. Az azonban nem mindig egyértelm , hogy az állampolgársághoz pozitív vagy negatív érzelmekkel viszonyul-e az állampolgár. A lehet ségek alatt azt érti a beszél , hogy „ha van egy állampolgárságod, akkor... el tudsz jutni bárhová. Ha nem vagy állampolgár, nem tartozol valahová, akkor lehet, hogy nincs meg ez az esélyed.” Az alatt, hogy különböz „jókkal”, el nyökkel rendelkezik az állampolgár, az állam által biztosított jogokat és az ezekkel való rendelkezést érthette a résztvev . A magyar állampolgárság említésénél két vélemény is megjelent. Az els : „... én már nagyon várom, hogy megkapjam a magyar állampolgárságot. Jó lesz, hogy papíron is az lesz... amit én érzek.” Ebben a kijelentésben a magyarsághoz tartozás egyértelm kifejez dését láthatjuk, illetve azt, hogy végre formailag is (papíron) az érzelmeknek megfelel lesz a hovatartozás. És a másik vélemény: … ha mondjuk... nem magyar állampolgár[ként], hanem román állampolgár[ként] elmegyek Magyarországra, így kisebbségben néznek ránk. Ugyan mégsem [vagyunk] az[ok], de így diszkriminálnak minket, hogy mintha nem oda tartoznánk hozzájuk, de közben ugyanaz[on] néphez tartozunk, s országhoz. Ebben a kijelentésben a lényeg: Magyarországon „kisebbségben néznek ránk”,ami azt jelenti, hogy Magyarországon nem kezelik teljes és ugyanolyan érték magyarként azokat, 123 Székely Tünde akik nem az ország határain belül születtek- Ezt er síti meg a „mintha nem oda tartoznánk hozzájuk” megfogalmazás is. Valószín nek tartjuk, hogy magyarországi tapasztalatokra, élményekre építi véleményét a beszélget . Nagyon fontos az is, hogy ezt helyteleníti és igazságtalannak érzi, hiszen érvelése szerint „ugyanazon néphez tartozunk, s országhoz”. Úgy véljük, hogy a politikai nemzet fogalmát tartja igaznak a magyar nemzetre és országra vonatkozóan, annak ellenére, hogy ez részér l – esetleg fiatal kora miatt – talán nem is tudatos állásfoglalás. Az egyenl séggel kapcsolatos kijelentés szépen továbbviszi ezt a gondolatot: „egyenl k legyünk a többiekkel, vagyis hogyha magyarok vagyunk, már nézzenek úgy ránk is úgy, mint magyarokra, ne úgy, [mintha] különböz ek [lennénk], mint hogyha ránk [így] néznének: ez külföldi, ez nem ide tartozik.” Ez megint csak a magyarországi magyarok határon túli magyarokhoz való problematikus viszonyulására való reakciót jelent. A következ kben a három székelyföldi beszélgetés során az állampolgár kifejezéssel kapcsolatban felvet dött fogalmakat mutatom be. A beszélgetéseken legel ször – aktualitása miatt – a kett s állampolgárság hangzik el, illetve a jogok, a kötelezettségek, az egyenl ség, továbbá a papír, küls ség, m anyag, román állampolgár, magyar állampolgárság, megkülönböztetés, ember, embertárs, elosztottság, kivitelezés, hovatartozás, elfogadás, külföld szavak. Ebben az esetben a teljesség igénye nélkül szeretném bemutatni az általam legfontosabbnak tartott kijelentések értelmezését. Az egyenl séget a következ képpen magyarázzák: Furcsa, de büszkeséggel tölt el engem, hogy végre nem mondhatják, hogy Te román vagy, román állampolgár vagy, és büszke leszek, hogy magyar állampolgár vagyok és nem román állampolgár. Hát ez az, hogy végre ugyanolyan papírom van, de akkor is, vagy munkavállalás esetén, nem azt mondják, hogy Te román vagy, hanem azt, hogy magyar vagy, és ezért összekapcsolódik a jogokkal. Ebben a mondatban megtalálható a Romániához való negatív viszonyulás, pontosabban elutasítás, és a Magyarországhoz való pozitív viszonyulás, és ezzel kapcsolatosan az érzelmek és a „papír” megfelelése. Romániára vonatkozóan az állampolgárság adott dolog, és elutasítóan viszonyul ehhez, vagyis itt az érzelmek és a tények aszimmetrikusak, amire a továbbiak is ráer sítenek. A „papír, küls ség, m anyag” szókapcsolat magyarázata is érdekes: Papír, mert csak egy papír, hogy állampolgár vagy. Én még mindig román állampolgár vagyok, de nem tudok egyetlen olyan percet sem mondani az életemb l, amikor román állampolgárnak éreztem magam, nincs olyan megnyilvánulásom, hogy én mennyire szeretem Romániát vagy hogy ez jelentene számomra valamit, de a kellemetlenségeken kívül, hogy én annak tartanám magam bármilyen szempontból is. Pont erre való küls ség is, mert azzal, hogy adnak egy papírt... a kett s állampolgárságról, aminek én eddig is tartottam magam, hogy magyar vagyok... A műanyag pedig, hogy az állampolgárság egy abszolút kreált dolog és nem természetes egy társadalomban, hogy ki milyen állampolgár... Ebben a szövegben disszonanciát vélek felfedezni, ugyanis bár rendelkezik román állampolgársággal a beszél , nem azonosul vele, érzelmileg nem köt dik Romániához. Magyarországhoz azonban nagyon köt dik. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha az illet nem Székelyföldön élne, akkor ez a kijelentés ilyen formában valószín leg nem hangozhatott 124 Erdély – Románia volna el, hiszen tömbben magyarként nem szükséges állandóan az államnyelvet használni vagy éppen román anyanyelv ekkel beszélgetni, míg ez a Székelyföldön kívül nem opció kérdése. Fontos a megkülönböztetés magyarázata is: Hát elég furcsa, hogy más szemmel néznek rám, én még nem vagyok magyar állampolgár papíron, de ha én külföldre megyek, teljesen másképp néznek rám, ha egy román személyigazolványt mutatok fel, mintha egy magyart. Engem már a határon is félre fognak állítani, mert román rendszámmal megyek be [a másik országba], míg a magyart beengedik. Ez már eleve egy bosszantó dolog, még ha nem is magyar, de megkülönböztetnek. Biztos vagyok benne, hogy az Európai Uniós csatlakozás után már nem állítanak félre valakit csak azért, mert román rendszámú autóval közlekedik; állandó utazó emberként ezzel a jelenséggel pontosan 2007 óta nem találkoztam a román–magyar határon, a schengeni övezetben pedig már nincsenek határok. Úgy vélem, hogy az illet régi emlékeit idézve mondhatta ezt, és valószín sítem, hogy régóta nem utazott külföldre. A szétválasztás (az elosztást itt a szétválasztás, illetve a különbségtétel értelmében használja a beszél ) és annak magyarázata követi ezt a kijelentést: Elosszák az embereket például a nyelvben is, vannak a románok meg a magyarok, és például másképp néznek rád, mert magyar vagy, mindenkit másképp kezelnek. Más csoportba osszák el. ... Mindenki valahová tartozik és ebb l a szemszögb l szétválasztanak. A résztvev k számára nagyon fontos az elfogadás, újra el került az, hogy a magyarországiak kevéssé elfogadóak: nem szórványban élve egyébként természetes, hogy a magyarországiak jelennek meg többször nem elfogadóként, hiszen Székelyföldön nem kell mindennap megpróbálni elfogadtatni magadat a többségi nemzettel. Az elfogadást tekintve megint csak a magyarországiakkal kapcsolatosan vannak kifogásaik: … papíron magyar állampolgár vagy, az számít, függetlenül [attól], hogy magyar nyelven beszélsz velük [a magyarországiakkal], mégis más vagy ... románnak hisznek. Ezt er síti tovább ez a magyarázat: Hogyha elfogadnak magyarnak papír nélkül, akkor papírral is fogadjanak el. Az számít, hogy ki vagy! 125 Székely Tünde IRODALOM Anghelescu Gina (2011): Külföld 3D-ben. Hasonlóságok és különbségek az erdélyi magyar fiatalok és a román fiatalok migrációs viselkedésében. In: Kiss Tamás – Barna Gerg (2011) (szerk): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár. Csata Zsombor – Dániel Botond – Pop Carmen (2006): Pályakezd fiatalok a munkaer piacon. In: Erdélyi Társadalom, IV. évf. 1. Kolozsvár, 7–28. Kiss Tamás (2011): A huszonévesek bajban vannak. Online interjú, http://itthon.transindex. ro/?cikk=14862 Kiss Tamás – Barna Gerg (2011): Erdélyi magyar fiatalok 2008. A vizsgálatról és a kötetr l. In: Kiss Tamás – Barna Gerg (2011) (szerk.): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár. Kiss Tamás – Barna Gerg (2012): Népszámlálás 2011. Erdélyi magyar népesedés a XXi. század els felében. Demográfiai és statisztikai elemzés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár Kiss Tamás – Barna Gerg – Sólyom Zsuzsa (2008): Erdélyi magyar fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetér l és elvárásairól. Öszszehasonlító gyorsjelentés. In: Műhelytanulmányok a romániai kisebbségekr l, 2008/12, ISPMN Kolozsvár. Pitó Klára (2009): Elmennél, nem mennél? ... Erdélyi magyar tizenévesek migrációs kultúrája. In: Új Ifjúsági Szemle, 2009 nyár, Budapest. Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (2002): MOZAIK2001. Gyorsjelentés – Összegzés. In: Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (2001): MOZAIK2001. Gyorsjelentés. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 126 Szabó Ákos VAJDASÁG – SZERBIA DEMOGRÁFIA Miel tt nekikezdenénk a fókuszcsoportok áttekintésének, fontos néhány szót szólni a népességr l és annak állapotáról, amelynek körében a csoportokat felvettük. Hangsúlyozom, hogy jórészt hozzávet leges számokat tudunk közölni, amelyekre csak következtetni lehet, mivel igen hézagosan kutatott témáról van szó. Hiánypótlásra, a folyamatok részletes bemutatására természetesen nem vállalkozom, csak jelezni szeretném a vajdasági magyar népességen belüli f bb demográfiai folyamatokat és azokat a f bb fordulópontokat, amelyek máig meghatározzák a magyar népesség alakulását. A Vajdaság területén 1910-ben 420.000-ren vallották magukat magyar anyanyelv nek. Ebbe beletartoztak a magyar anyanyelv zsidók is. Az els világháború után 60.000-en menekültek el a Vajdaságból, f ként korábbi köztisztvisel k, értelmiségiek. A két világháború között számottev magyar elvándorlás, és a magyarok között még jelent s természetes szaporulat volt. Így számuk 1930-ban 377.000 f . 1941-ben, Bácska Magyarországhoz csatolását követ en Bácskába kb. 14.000 magyar katona és köztisztvisel költözött, betelepítettek továbbá 17.000 bukovinai székelyt. A Vajdaság teljes területe 1944–1945-ben ismét Jugoszláviához – immár a titói Jugoszláviához került. Ennek következtében – a magyar közigazgatás és katonaság kivonulásával – a 14.000 magyar katona és köztisztvisel is távozott a területr l. Elmenekült továbbá a 17.000 betelepített bukovinai székely. A bevonuló partizáncsapatok, részben az újvidéki hideg napok bosszújaként, részben Vajdaság „jugoszláv jellegének biztosítása miatt”, 15.000–20.000 magyar civilt gyilkoltak meg Vajdaság-szerte. A félelem 1945-ben jelent s menekültáradatot indított el Magyarországra. 1946 végén a Jugoszláviából Magyarországra menekült, kiutasított és kitoloncolt magyarok létszáma 84.800 volt. A gyilkosságok és menekülések mellett további közvetlen vérveszteséget jelentett a magyarság számára a holocaust és a németek kitelepítése, mivel a vajdasági zsidók dönt része magyar volt, a vajdasági németek egy része pedig – korábbi örökségként – ebben az id szakban is haladt a magyarosodás útján. A magyarság a magyarosodni nem kívánó zsidókkal és németekkel is jó viszonyban élt. Így a holocaustnak valamint a németek kitelepítésének további negatív következménye a megmaradó magyarságra nézve, hogy két olyan csoport veszett ki mell le, amelyikekkel viszonylag jó koegzisztenciában élt együtt a két világháború között. Ismét kiemelném, hogy mivel pontos számok sokszor nem állnak rendelkezésre, a pusztulás mértékét többnyire csak becsülni lehet. Annyi azonban mindenképpen kijelenthet , hogy a vajdasági magyar lakosság a második világháború alatt és után elveszítette több mint 20%-át. A veszteség ráadásul a gazdasági és kulturális elitet, a polgárosodottabb rétegeket, valamint a fiatal férfiakat érintette leginkább. Ez utóbbit jól illusztrálja, hogy a Vajdaságban 127 Szabó Ákos léteztek olyan magyar falvak (pl. a szerémségi Maradék), ahol a férfi lakosság megfogyatkozása a második világháborút követ évtizedekben házasodási problémákat okozott. Ekkora vérveszteség után a magyarság olyan új helyzetben találta magát, amelyben nem maradt más választása, mint a kommunista Jugoszlávia által kínált vagy inkább oktrojált keretek között folytatni az életét. Mindezek ellenére 1969-ig a magyarság természetes szaporodása pozitív: a magyar lakosok száma 1961-ben 443.000. A második világháború után három f tényez befolyásolta a vajdasági magyarság létszámát. Egyrészt az 1969-ig tartó természetes szaporodás, azt követ en pedig a természetes fogyás. Másrészt – f ként a vegyes házasságok nyomán – az asszimiláció. Hozzá kell tennünk, hogy a vegyes házasságok a titói Jugoszláviában nem feltétlenül jelentettek nyelvvesztést, legalábbis az els generációban nem. A vegyes házasságból származó gyerekek sok esetben magyar anyanyelv jugoszlávként határozták meg magukat. Harmadrészt fontos megemlíteni a németországi munkavállalást, ami a magyar lakosságot magasabb arányban érintette, mint a többségi nemzeteket. A három tényez együttes hatásaként a magyarság lélekszáma 1991-re 340.000-re csökkent, a Vajdaságon belüli aránya egyharmadról 15% alá esett vissza. Azonban még ekkor is a Tisza mentén és közép Bácskában, valamint Szabadka környékén jelent s magyar többség, Szabadkán relatív magyar többség, több nagyvárosban jelent s kisebbség élt. Ezek mellett léteztek jelent s magyar nyelvszigetek is. A legközelebbi radikális változást a délszláv háborúk kitörése jelentette. A behívók és a háborús helyzet el l kb. 60.000–80.000 magyar menekült el, f ként Magyarországra, és többségük nem is tért vissza. A menekültek ekkor is els sorban fiatalok voltak, aminek következtében a vajdasági magyarság reprodukciós képessége megroppant. 2000 után 1%osnál is magasabbá vált a magyarok éves természetes fogyása. A legfiatalabb, legproduktívabb népesség elmenekülésével a magyarság közösségi élete végletesen besz kült, minek következtében a magyarság látható jelenléte sok helyen megsz nt. A magyar közösségi helyek az itt leírt számokból következtethet nél sokkal gyorsabban sz nnek meg, válnak vegyessé, majd többségivé. Ezt a kissé hosszúra sikerült bevezet t azért tartottam fontosnak, mert rávilágít, hogy a fókuszcsoportokon szerepl fiatalok dönt többsége olyan környezetben él, ahol, mióta az eszét tudja, nem voltak konszolidált viszonyok. Háborúk, embargók, gazdasági válságok váltották egymást. Tapasztalnia kellett, hogy magyarsága miatt a többség szemében bármikor ellenséggé válhat, emellett fiatalként, tinédzserként egy szeme el tt rohamosan besz kül magyar világot látott. Ezek a tapasztalatok is formálták a fókuszcsoportok tagjainak sokszor megdöbbent véleményeit. A FÓKUSZCSOPORTOK HELYSZÍNEI A fókuszcsoportok helyszínének kiválasztásánál az volt a legfontosabb szempont, hogy a területileg szétszórt, egymástól nagyon különböz viszonyok között él vajdasági magyarság minden jelent sebb csoportjának a véleményét megismerjük. Így végül a következ helyszíneken hoztunk létre csoportokat. • Magyarkanizsa a Tisza menti tömb magyar vidéket képviseli, ahol még mindig jelent s magyar többség van. A csoport résztvev i dolgozó és tanuló fiatalok, 15 és 24 éves kor között. 128 Vajdaság – Szerbia • A vajdasági magyar középiskolások és a középiskolai élet központja Szabadka. Ez indokolta, hogy itt vegyünk fel egy csupán középiskolásokból álló csoportot. • Szabadkán felvettünk egy másik csoportot is, huszonéves dolgozó fiatalokkal. A csoportban szabadkai és Szabadka környéki fiatalok is szerepelnek. • A vajdasági egyetemi élet központja Újvidék. Itt készítettünk csoportot újvidéken tanuló egyetemistákkal, de a csoportba beválogattunk néhány újvidéken dolgozó huszonéves fiatalt is. • Továbbá Muzslyán, a legnagyobb bánáti magyar nyelvszigeten kérünk fel dolgozó és tanuló tinédzser és huszonéves fiatalokat fókuszcsoporton való részvételre MAGYARNAK LENNI A VAJDASÁGBAN A Demográfia c. fejezetben leírtak után talán nem meglep , hogy a vajdasági magyarok a magyarságukat tényként, de nem feltétlenül pozitív tényként élik meg. Ha spontán aszszociációban a magyar szóra kérdezünk rá, akkor sokaknál a magától értet d azonosulás jelenik meg els ként, amit nem kell magyarázni. „Én papírra csak azt írtam, hogy: vagyok. Semmi mást, csak vagyok. Mert magyar vagyok.” „Hát anyanyelv els sorban, mint mindenkinek.” „Nekem egyszerűen a zöld szín a zászlóból, nem tudom miért.” Az egyszer tény mellett megjelenik egyfajta tartás, büszkeség is. A magyar történelem, kultúra, sport nagyjaival való azonosulás, a velük egy közösségbe tartozás felemel érzése. „Nobel-díj, ugyan mindenféle technikában a magyarok benne voltak. Budapest, ezt a várost szeretem, igaz csak egyszer voltam. A golyóstoll is, ami egyszerű, mindennapi dolog azt is magyar találta fel.” „Én felsoroltam párat: honfoglalás, magyarság, Puskás Ferenc, Rubik Ern és Liszt Ferenc. Ez ugrik be arról, hogy magyar. Ez a három személy. A magyarság alatt, ez az egész, ami itt fel lett sorolva, az anyanyelv, tehát mind, azt oda. És hát a honfoglalás, érthet .” „Büszkeség, mert elég színes a múltunk, és mondjuk itt Szerbiában a szerbeknek, nem az csak megváltoztatták, úgy próbálják beállítani, hogy az javukra, így utólag az egészet, és a magyaroknak meg tényleg úgy van a történelmük, tehát Hunyadi János, meg Mátyás király, meg László... tehát nem kell hazudni, hogy úgy volt, hanem tényleg úgy volt.” Az utolsó idézetb l látszik, hogy noha teljes a nyelvi, érzelmi azonosulás a magyarsággal és annak „történelmével”, itt bonyolult ehhez a közösséghez tartozni. Megvan a közösséghez tartozás vágya, ám az mindig csak részlegesen lehet sikeres. Egyfel l érezzük, hogy összetartozunk, és minden magyarnak ezt „kellene” éreznie, másfel l a mindennapi tapasztalatok nem ezt a napi összetartozás-élményt támasztják alá, hanem inkább a töredezettséget és a széthullást. 129 Szabó Ákos „Szerintem mindenképp, hogy anyanyelv. Kettes, ahogy beszéljük a nyelvünk, kettes az összefogás, sajnos a magyar nemzet, az egyik olyan nemzetek közé tartozik, amelyek, amikor azt mondják, hogy összefogás, mindenki elrémül. Vajon mit jelenthet az. Pedig én azt szorgalmazom, mert egy nemzet van, egy magyar nemzet van, s összefognunk…” Az összefogás hiánya mellett megjelenik, hogy a magyaron belül is vannak „ k” magyarok és „mi” magyarok. „Nyaralni voltunk külföldön, és találkoztunk egy szlovákiai magyar házaspárral, és egy, magáról azt mondta, hogy budapesti magyar asszonnyal. És beszédbe elegyedtünk, s el adtuk, hogy ki honnan érkezett, és a magyarországi n azt mondta, hogy , mivel mondtuk, hogy mi vajdasági magyarok vagyunk, mondta, hogy szlovákiai magyarok, akkor mondta, hogy igazi magyar.” A vajdasági fiatal magyarok néz pontjából nincs „igazibb” és „kevésbé igazi” magyar. „Aki ilyet mond, hogy igazi magyar, az nincs tisztában azzal, hogy mi az, hogy magyar. Hát egy nyelvet beszélünk, nem?” Ennél fájóbb pont az, ha nemcsak nem tartják a vajdasági magyarokat igazi magyaroknak, hanem ha egyáltalán nem tartják ket számon. „Mikor kimentem, nekem a magyar nép is elég furcsa. Nem azt mondom, hogy rossz, vagy hogy semmilyen, csak mondtam, hogy honnan jöttem ... akkor … Vajdaságból. Akkor … Vajdaság? Hm. Mi újság Szlovénia? ... Mondom: semmi! Románia? Nem … mondom, az Szerbia! Szerbia? Te hogy tudsz ilyen jól magyarul? ... És akkor ez volt az én kis sztorim.” Ez már csak azért is ilyen érzékeny pont, mert az igazán sehova sem tartozás érzése jelenik meg benne. A szerbeknek magyar, magyaroknak szerb. „Itt állunk egyszerre két t z között, két lovon.” Ezért nem csoda, hogy többüket a magyar szó hallatán els re csak valami homályos, szorongató bizonytalanság fogja el. „Én csak annyit írtam, hogy zavar, káosz” „Kicsit összezavarodtam. Hát hogy így a magyarok egy ö, most nem is tudom, hogy akartam kifejezni, tehát... valami nyomás…” Ennek a meghatározhatatlan nyomásnak, lefojtottságnak, ami valamilyen formában minden csoportban megjelent, megpróbáltunk utánajárni pontosabban, ugyanis úgy t nik, hogy ez kortól, foglalkozástól, lakóhelyt l, életmódtól függetlenül alapélménye a mai vajdasági magyar fiataloknak. Itt lehet valahol a vajdasági magyar fiatalok másságának, különböz ségének a kulcsa. „Magyarországon, ha valaki megszületik, az, annak van elkönyvelve, hogy az magyar. Kivéve, hogyha valamelyik ottani kisebbséghez tartozik. Mi kisebbséghez tartozunk, ezért nekünk ez nem automatikus, hogy mi magyarok vagyunk.” „… tenni kell érte valamit, szerintem se erre gondolt. Hanem ott, hogyha valaki megszületik Magyarországon, magyar közegben, akkor természetesen a magyar nemzeti ünnepeket ünneplik, ott … ugyanúgy tanulhat néptáncot, bármit. Itt nálunk ezt gyakorlatilag külön keresni kell, hogy magyar néptáncot tanulj, ne pedig szerbet. Vagy, vagy például itt Kanizsán is szerintem nem tudunk elmenni moziba egy 130 Vajdaság – Szerbia magyar filmet megnézni, csak mikor vannak a magyar hetek. Tehát inkább magyar el adásokra színházba, szintén úgy kell kifogni ket. Tehát nem tenni kell érte, hanem bele kell tanulnunk. Egész kicsi gyerekkorunktól fogva bele kell tanulnunk.” A mai vajdasági magyar fiatalok egy olyan korban eszméltek, a fiatalságukat egy olyan korban élték/élik, amikor már nem léteznek viszonylag zárt magyar nyelv tömbök. A nyolcvanas években még az elzárt nyelvszigetek is olyan er s saját bels élettel rendelkeztek, amibe egy akkori magyar fiatal er feszítés nélkül, természetesen n tt bele. Mint a fenti idézetekb l látszik, ma már a magyar többség Magyarkanizsán is keresni kell a módját a magyarság meg rzésének, bele kell tanulni, energiát kell fordítani rá, egészen kicsi kortól. Mindemellett a szerb közösséggel való találkozást, a szerb nyelvvel való ismerkedést nem a kíváncsiság motiválja, hanem az (olykor brutális) kényszer eredményezi.. „Hát, vannak olyan helyek, ahol például nem lehet magyarul megszólalni, hanem szerbül lehet megszólalni… Vannak olyan helyek… Hogy ne kössenek belém...” A magyar nyelvbe, a magyarságba való beletanulás nemcsak azt a plusz er befektetést igényli, hogy külön kell keresni ezeket a helyeket és programokat, hanem mindezt úgy kell tenni, hogy a szerbek ne érezzék provokatívnak. Nem szabad, hogy úgy t njön: a magyarok egymás között „magyarkodnak”, s ha egy társaságban vannak – akár minimális számban is – szerbek, akkor a szerb nyelvnek kell dominálnia. „Nem is olyan régen voltam egy születésnapon, voltunk megközelít en tízen, tizenöten, abból hárman voltak szerbek, és az egész társaságnak szerbül kellett beszélni, mert azok hárman nem tudtak magyarul. Most lényegtelen, hogy abból a tizenötb l hárman nem tudtak szerbül sem, akkor viszont egymás között elkommunikáltak. De a többségnek ugye, hát ugyanúgy, ahogy itt vagyunk, és követelik t lünk, hogy megtanuljunk szerbül, és elvárás ugyanúgy… valahogy…” „Én éppen azt gondolom, hogy tehát magyarnak itt, csak akkor el tudnak bennünket fogadni magyarnak, hogyha az ország nyelvét is teljes mértékben elsajátítjuk, és hogyha mi ket teljes mértékben elfogadjuk. „Ha nagyon hangsúlyozzuk, azt, hogy magyarok vagyunk, kiközösülünk, ha csak egymással barátkozunk, ha nem törekszünk arra, hogy a szerb nyelvet tökéletesítsük, akkor az szemet szúr. És ez adja a gond nagy részét. És gondolom itt Bánátban nem is annyira jellemz , mint Bácskában. Ez jobbára Bácskára jellemz , mint mondtam a bemutatkozáskor, sűrűn járok.” Látható, hogy valóban nehéz megtalálni a keskeny ösvényt. Nem csoda, hogy a vajdasági magyar lét egyik jellemz je a „teher” a „lefojtott energiával élés”, az energiahiány. Sokakban ez akkor tudatosult el ször, amikor Magyarországra utaztak. „Emlékszem, amikor Szegedre mentünk külföldre, Magyarországra, nekem nagyon pozitív volt, hogy mindent magyarul írtak, szokatlan volt és meglep en pozitív ott ... nagyon örültem neki, hogy egy kicsit otthon érezhettük magunkat valamiben.” Tehát furcsa, szinte euforikus élményt jelentett, hogy életében el ször „külföldön” „otthon” érezhette magát. Muzslyán volt olyan fiú, aki 16 éves korában érezte el ször, hogy a magyarsága, amit korábban negatívumként élt meg, pozitív valami is lehet. Erre egy budapesti kirándulás döbbentette rá. 131 Szabó Ákos „Most kezd pozitív irányba menni az életem, hogy magyarokkal társalgok. Szerb nyelven jobban beszélek, mint magyarul. Szerb könyveket olvasok, horvát könyveket. Magyarul nem nagyon olvasok. De most érzem el ször, hogy magyar vagyok.” Tehát amibe kisgyermek korában belen valaki, a magyarság tanulása, az egyrészt vállalás, másrészt valamiféle feladat is. Felel sségteljesség, feladatteljesítés. Ami, különösen szórványban, az anyanyelv rzését, tökéletesítését jelenti. „Továbbá az, hogy bizonyos szinteken tökéletességre kell törekednünk, mert úgy gondolom, hogy itt, legalább is itt, Muzslyán, nagyon rosszul beszélik az anyanyelvüket az emberek. Nagyon rossz a szókincsük, borzasztóan keverik a szerb, tehát belekevernek szerb szavakat, vegyesen beszélnek. Értem, még az anyanyelvápolást is, mint az iskolában egy olyan lehet séget, hogy azok a tanulók, akik vegyes házasságban születtek és szerb osztályban indultak, azoknak van olyan lehet ségük, hogy anyanyelv-ápolást tanuljanak.” „Az anyanyelvet meg kell rizni. Jóformán ez az egy, ami összetart minket.” „Én fölírtam az anyanyelvet, az összetartást, hogy össze kéne tartanunk, hogy megmaradjon a magyar nyelv. Ez egy érték, és hogy a kultúra része. Szóval egy magyarnak, hogyha magyarok a szülei, nagyapja, nagyanyja, szerintem kötelessége tudni magyarul.” Eddig a vajdasági magyar fiatalok mindennapi életér l, érzéseir l elég sötét képünk bontakozhatott ki. Olyan fiatalok, akik egy pusztuló, besz kül világba születtek, ebben szocializálódtak és n nek fel. Energiahiány, elfojtottság, z rzavar és káosz közepette szocializálódnak egy olyan sehova se tartozó világba, amibe mire belen nek, lehet, hogy megsz nik. S ha nem is sz nik meg, biztos, hogy a mostaninál még sz kösebb lesz. Az eddigiekben felvázoltuk, hogy miért nem jó vajdasági magyar fiatalnak lenni. Kérdés azonban, hogy miért jó. Erre a kérdésre mindegyik fókuszcsoporton els körben az a válasz érkezett: két nyelvet beszélünk, két kultúrát ismerünk, ennyi a pozitívum. Ha figyelembe vesszük a két kultúra és nyelv elsajátításának a módját, akkor bizony nem t nik ez olyan igazán nagy pozitívumnak. A csoportbeszélgetések során azonban kiderült, hogy vannak egyéb jó hozadékai is annak, ha valaki vajdasági magyar fiatalként n fel most. Az egyik – bár nem a legfontosabb – éppen a nem ismertségb l, az elfeledettségb l adódik. Egy vajdasági magyar fiatal bárminek el tudja adni magát; könnyen belesimul akár szerb, akár magyar társaságba, emellett mindig lesz egy olyan másik „nyelv”, amit csak a másik vajdasági magyar ért, még fél szavakból is. Ezért szükség esetén mindig jól el lehet különülni, nyelvet lehet váltani. A homályos élethelyzet körül lappang egy kis titok, a vajdasági magyar fiatalok saját kis titka. Másképpen megfogalmazva, néha ez a zavar és káosz nem nyomaszt, hanem segít. Ennél sokkal fontosabb, hogy magyarnak lenni önbizalmat, biztos pontot, önazonosságtudatot, magabiztosságot jelent. Ezért aki ilyen körülmények között magyar tud maradni, beletanul a magyarságba, az mintegy mellékesen megtanulja azt is, hogy minden körülmények között vállalja önmagát, vállalja a véleményét, merjen különbözni, de mindezt úgy tegye meg, hogy másokat érzékenységében, önazonosságában, véleményében ne sértsen. Vitaképes lesz, ösztönösen tud konfliktust kezelni, látszólag egymást kizáró indulatos érveket, érzéseket közös nevez re hozni. Tehát a gyerekkortól kezd d plusz energiaráfordítás 132 Vajdaság – Szerbia itt sem veszett el, hanem átalakult: tárgyi tudáson kívül dönt en efféle készségekké. S ezek olyan készségek, amelyek az élet számos területén – a családi élett l a munka világáig – hasznosíthatóak. „Meg önbizalom is (kell ahhoz, hogy valaki magyar legyen). Mert, aki kisebbségben van, bármi, bármilyen téren, annak kell, hogy önbizalma legyen, hogy elismerje. Akármiben. Ha nyelvben, ha bármi. Bármiben, amiben különbözik a többit l. Akármiben különbözni, nehéz. És önbizalom kell ahhoz, hogy merjél különbözni.” „Hát jobban értve emocionálisan stabil. Akármilyen helyzet, vagy körülmények közt. Néha várjuk a papírokat órák hosszáig a községházán, és ha ott nincs türelem, akkor, az az ember kiesik.” Láttuk, hogy els dleges szinten, amikor a büszkeség a magyarsággal kapcsolatban megjelenik, akkor a magyarság régvolt vagy jelenlegi sikereire büszke valaki. Történelmi nagyjainkra. Sportsikerekre, olyan kulturális vagy tudományos teljesítményekre, amelyeket esetleg sosem ismert meg közelebbr l. Olyan városokra, amiket netán nem is látott. Azaz a közösség olyan sikereire, amikhez szoros személyes köze nincs. Mindamellett azért, hogy annak a közösségnek a tagja legyen, amelyik ezeket a sikereket elérte, végigmegy egy úton, s eközben olyan készségeket tanul, amikre már személyesen lehet büszke, és amiket személyesen hasznosíthat. MI KELL AHHOZ, HOGY VALAKI MAGYAR LEGYEN? Az el z fejezet utolsó idézete más a következ témakörhöz vezet át. Mi kell ahhoz, hogy valaki vajdasági magyar legyen? Az els dleges válasz mindenhol az volt, hogy tudjon magyarul. A magyar nyelv és annak meg rzése t nt az identitás alfájának és ómegájának. Tehát az a magyar, aki beszél magyarul, és ha lehet sége van, akkor használja is a magyar nyelvet. Elengedhetetlen még, hogy meg akarja rizni a nyelvet, tehát a gyermekével magyarul beszéljen, illetve magyar óvodába, általános iskolába írassa. Ezeken kívül fontos még, hogy ismerje a történelmet, az irodalmat, a hagyományokat, szokásokat, megülje a magyar ünnepeket, de ezek egyike sem elengedhetetlen feltétel. Nem szükséges és nem is fontos, hogy magyar neve legyen valakinek. Az sem fontos, hogy magyar házastársa legyen, feltéve, ha a gyereket magyar iskolába járatják és magyar nyelven (is) nevelik. A legtöbb csoportban azt mondták, az sem fontos, hogy vallásos legyen valaki, és hogy „magyar” vallásba kereszteljék. Itt azonban vannak területi eltérések. Olyan apró szórványtelepüléseken, ahol a magyarság önálló bels közösségi életét (szinte) csak az egyházhoz kapcsolódó élet jelenti, ott az egyháznak magyarságmegtartó szerepe van. Ilyen helyeken fontos, hogy valaki az adott vallási felekezethez tartozzon, hiszen a magyar nyelv közösségi életben csak így tud részt venni. „A vallás is meghatározója lehet. Nem kötelez , de nem árt. Csak most én úgy gondoltam, hogy vannak itt nálunk a pravoszlávok, meg vagyunk mi. Tehát az meghatározza.” „Mondjuk, ahol én dolgozom, ott reformátusok is vannak a környéken meg katoli133 Szabó Ákos kusok is. Egy nagyon kis zárt közösség. És direkt a vallás az, ami nagyon meghatározza. Annyira összetartja ket, hogy hihetetlen.” Azonban hangsúlyozom, hogy ezeken a kemény – sokszor statisztikailag is megfogható – tényez kön kívül az el z fejezet végén felsorolt bels tulajdonságok, tanult készségek is szükségesek ahhoz, hogy ma a Vajdaságban egy fiatal magyarrá váljon, magyar maradjon. A HAZA FOGALMA Az eddig leírtak után nem meglep , hogy a vajdasági magyar fiatalok számára a haza nem egy nemzetállamot jelent. Ez problémás is lenne egy olyan országban, melynek eddigi életük során négyszer változott meg a neve, a határai pedig még ennél is s r bben. Habár spontán asszociáció szintjén elhangzott mindkét ország neve, a beszélgetések során kiderült, hogy sem Szerbiát, sem Magyarországot nem tekintik hazának. „Nekem Szerbia ugrik be, mert itt születtem. ... meg a háromszínű zászló, a szerb zászló, csak mindig elfelejtem, hogy sorrendben hogy is van az a három szín.” Az idézet a szabadkai középiskolás csoportban hangzott el, de a többi csoportot tekintve, semmi kirívó nincs benne. Minden csoportban volt több olyan személy, akinek problémát okozott elmondani, hogy milyen a szerb zászló. Ez nem függött iskolai végzettségt l. Nem valami tátongó m veltségi hiányról volt szó, hanem az azonosulás hiányáról. Az utóbbi húsz évben többször változott az ország zászlaja, de minden zászló a piros–kék–fehér színek valamilyen kombinációjából állt. Sokakat egyszer en nem érdekel, hogy mi a jelenleg hivatalos kombináció. Összehasonlításképpen: a magyar zászlót mindenki ismerte, de ez nem jelenti azt, hogy Magyarországot a vajdasági magyar fiatalok hazájuknak tekintenék. Magyarország hazaként spontán asszociációban csak azoknak ugrott be, akik éltek Magyarországon, vagy rokonaik vannak itt, tehát akiknek konkrét személyes köt désük van az országhoz. „Én fordítva, én direkt Magyarországot írtam. Kipróbáltam azt, hogy mire megyünk, kipróbáltam ezt az életet is, ott kell tanulni. Szerintem haza az az otthon. Annak a fogalmát próbáltam mind a két országban, elég talpraesett vagyok, boldogulok itt is, ott is, nagyon nehéz megélni, munkahelyet teremteni. Eltartani saját magad, illetve a családod. Kinek, hogy… viszont ott akkor is csak, csak…” „Kiskunhalas, Magyarország, ahonnan származik a családom.” Legtöbbször nem az mutatkozik meg, hogy nem lenne jó Magyarországot hazának tekinteni, inkább csak annak a belátásáról van szó, hogy problémás egy olyan országot hazának tekinteni, amihez nincs napi szinten közünk. „Hát végül is az az igazság, hogy muszáj volt Vajdaságot írni, tehát Magyarországhoz nincs olyan közöm, sajnos ez így van.” Ha kötelez en egy jogilag megfogható területet kell választani, akkor ez leginkább a Vajdaság. „Akkor én, sokszor szembetűnik az a gondolat, hogy hát hazám… ha most azt mondom, hogy nem tartom Magyarországot hazámnak, mert én nem Magyaror134 Vajdaság – Szerbia szágon élek, akkor hát: Te nem is vagy magyar! Ha meg azt mondom, hogy Szerbiában élek, akkor meg: jaj, te ember, te szerencsétlen! Te! … Hát nem kell mondani. Hát maradok a köztes úton, az: Vajdaság.” Mint ahogy az idézetb l kit nik, a Vajdasággal sem mély az azonosulás. Ez is inkább csak egy „jobb híján” válasz. Ha korábbi generációk számára jelentett is valami „szívmelenget érzést” a vajdaságiság, a mai vajdasági magyar fiatalok között ilyen érzelmi azonosulást nemigen lehet felfedezni. Még akkor sem, ha egy kérdésre azt válaszolják, hogy az én hazám a Vajdaság. Ezt egy esetleges survay vizsgálat esetén érdemes figyelembe venni. A haza sokkal inkább a sz kebb lakóhely, mindenkinek a magáé. Az a közvetlen környék, ahol az életét éli. Nincs területi különbség. „Hát Vajdaság, meg Gombos, ahonnan jöttem.” „Én három helységet írtam fel: Muzslya, mert itt élek. Újvidék, mivel ott születtem, és Kiskunhalas, Magyarország, ahonnan származik a családom.” A településnevek említése nem valamifajta lokálpatriotizmust jelent. Általában inkább arra való utalás, hogy hol van a családom, hol vannak a barátaim. A haza sokaknak azt a helyet jelenti, ahol ismerik és szeretik. A hazám leginkább a házam, ahova haza mehetek, ahol otthon vagyok, ahol szeretnek. „Család, biztonság, védelem, küzdelem, békesség, fejl dés.” „Én azt írtam, hogy itt születtem, a családom és a szeretet. A hazáról.” A hazának ebben a fogalmában a hazaszeretet más értelmezést nyer. Nem egy országhoz való ragaszkodás, egy deklarált földrajzi egység szeretete. Az válik hazává, ahol közvetlenül, személyesen tapasztalhatóan jelen van a szeretet. Haza az a hely, ahol szeretetet adok és kapok. Ezt a mindegyik csoportban els dleges hazafogalmat és hazaszeretetet a muzslyai csoportban így fogalmazták meg: „Én a szeretetre például azt írtam, hogy mind a haza, mind a család és mind, ami körülöttem lév ugye összes szeretet, ami áramlik. Nemcsak a családra vonatkozó, hanem itt n ttem fel, a barátság, meg a többi barátok.” A vajdasági magyar világ rohamos besz külése a vajdasági magyar fiatalok számára nemcsak az intézmények, közösségi helyek megsz nését jelenti, hanem ennek a kicsi, személyes, saját hazának a sz külését is. Folyamatos küzdelmet a megismert, megszeretett személyes haza megtartásáért. Tudni, hogy mire teljesen belen sz egy személyes „kisvilágba”, az már elt nik, és vele t nik a szeretet. Ezért a haza fogalma sokak számára a már elpusztult személyes „kishaza” utáni valamikori honvágyat hívja el már most. „Mondjuk én felírtam a küzdelmet. De én úgy érzem, hogy valamikor nehéz meglenni, könnyebb volna sokszor elmenni ugye külföldre, külföldön föltalálni magunkat, mégis itt maradunk. Itt maradunk a szeretet miatt, a család miatt, a barátok miatt, a biztonságért is itt küzdünk. Sokszor nehéz megmaradni abban az országban vagy a hazánkban, ugye amit a hazánknak érzünk, de mégis itt maradunk és mégis küzdünk.” „Nem, nem, hanem azt, hogy igen is meg kell küzdeni azért akár születésért, a létért, a munkáért, bármiért.” „Nekem beugrott ilyen is, hogy elvándorlás és honvágy. Tehát mert err l a tér135 Szabó Ákos ségr l rengetegen elvándoroltak a 90-es években, és ez nekem egyértelműen a hazára, azzal szocializál, mondjuk a távolabbi családi körben is. Tehát minket szűkebb barátaim nincsenek, akik nincsenek itt velünk, mert külföldön élnek, de viszont a távoli családi körben vannak. Mondjuk, ha pontosan tudom az adatokat, akkor annak idején Muzslyának volt 10-12 ezer lakosa, most viszont 8,5 van. Tehát ez nagy százaléka a lakosságnak, akik azokban az években elhagyták az országot. És ez nekem így összefűzi ez a két fogalom.” Tehát az idézetekb l úgy t nik, hogy a nehezebb életet, a küzdést nem egy eszme vagy egy ország, egy nemzet, egy település érdekében érdemes vállalni, hanem a kis személyes hazánkban jelen lév szeretet érzése miatt. De már fiatalon megjelenik a majdani honvágy ezen úgyis let n kis világ után. ASSZIMILÁCIÓ Az eddigiek alapján nem meglep , hogy a vajdasági magyar fiatalok zuhanásként, sokszor perspektíva nélküli zuhanásként élik meg saját közösségük életét. A múltban jobb volt, a jöv ben rosszabb lesz. Fiatalon azzal szembesülni, hogy az általad is szeretett, személyes „hazád” számára mindig rosszabb lesz, majd megsz nik – hát ez nem olyan túl nagy perspektíva. Erre az általánosan tapasztalható érzésre többféle reakció született. El bb azonban a múltról. Szinte általános a nosztalgia a titói Jugoszlávia iránt. Az volt a gazdasági jólét id szaka. „Szüleim azt mesélték, hogy akkor sokkal jobb volt, volt munkahely.” Általános nosztalgia nemcsak az iránt a titói Jugoszlávia iránt van, amiben csak a szüleik éltek, k maguk sohasem, hanem – bár lényegesen kisebb mértékben – nosztalgia tapasztalható az Osztrák–Magyar Monarchia után is, amelyben legfeljebb a dédszüleik élhettek. A nosztalgia nemcsak abból származik, hogy ezek nem a folyamatos gazdasági cs d szélén imbolygó államok voltak, hanem soknemzetiség állam voltukból is. Mikszáth írta a Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényében regényében,1 hogy a többség fel l nézve a kisebbség olyan rossz, amib l jó, ha minél többféle van. A fókuszokon az derült ki, hogy ez a kisebbség fel l nézve is igaz. Ha nem egy nemzetállam nemzetállami többsége áll szemben egy kisebbséggel, akkor mindenkinek több man verezési lehet sége, tulajdonképpen életlehet sége van. „Akkor Jugoszlávia volt. Nem csak szerb, magyar volt ott, hanem többféle nép is. Nemcsak két nép, az egyik kisebbségben, a másiké az ország, hanem ott volt a többi is, akik már nem tartoznak ide, és k is beleszóltak a dolgokba, hogy hoppá mi is itt vagyunk. Ha már más népekkel kell együtt lenni, akkor inkább jó sokkal.” Mint ahogy már említettem, a rohamosan sz kül magyar életlehet ségekre többféle válasz született. Az egyik széls séges válasz a probléma és a konfliktusok forrását a magyarság létében, tehát önmaga létében látja. A probléma megoldásának a kulcsa pedig az önfelszámolás. A következ beszélgetés a még mindig relatív magyar többséggel rendelkez Szabadkán hangzott el. 1 Isten ments, ahol csak egyfajta nemzetiség van. Ebb l a rosszból jobb a többféle; ahol három van, ott már lehet velök kártyázni. 136 Vajdaság – Szerbia „– Szerintetek ötven év múlva lesznek még itt magyarok? – Remélem, hogy nem. – Reméled, hogy nem? – Nem akarom, hogy összeverjék a magyarokat, én nem szeretném, ha az én gyerekem olyan szituációba kerülne... Szóval remélem, hogy nem lesznek magyarok, hogy ne kerüljön olyan szituációba, hogy megverik. – És ez úgy érhet el, hogy ne legyenek magyarok? – Hát könnyebb úgy, hogy mi magyarok megyünk el, mint, hogy a szerbeket változtassuk meg. Mi 300.000-en elmegyünk valahova, ahol nem biztos, hogy tárt karokkal várnak ... k meg itt maradnak és akkor el bb-utóbb egymást kezdik el verni.” Látható, hogy a válaszoló lány számára a verekedés, a fizikai er szak olyan napi szörny séget jelent, amelynek elkerülése szinte bármit megér. A verekedés, a verés, a veréssel való fenyegetés, a verést l való félelem egyébként is alapélménye a mai vajdasági magyar fiataloknak. Szerb kortársaikat agresszívnak látják, félnek t lük, ugyanakkor a magabiztosság és er sokaknak imponál is. De erre még visszatérünk. A szabadkai lány véleménye szerint a magyarság kívánatos elt nése, önfelszámolása még migráció útján valósítandó meg. Muzslyán, a bánáti nyelvszigeten azonban sok fiatal és középkorú – vélhet en hasonló megfontolásból – az önkéntes és látványos szerbbé válást választotta, igencsak felemás eredménnyel, derült ki a fókuszcsoport fiataljainak elmondásából. „Abban igaza van, hogy tiszta magyar családból származnak, és id vel elfelejtik azt, tehát még meg sem akarnak szólalni magyarul. Szégyenlik… Úgyhogy lélekben muszáj, magában, hogy igenis magyar vagyok, annak akarok látszani, azt akarom, hogy a jöv mben is a család, az utódok magyarul is beszéljenek. Én személyesen sok családot ismerek, ahol tiszta magyar mind a két ágazat és csak szerbül beszélnek. Nem is akarnak megtanulni magyarul. Pedig, ha tudnák az igazi szerbet, de olyan szavakat mondanak, hogy nevetséges. Ki se tudják fejezni magukat. Még akkor sem tartják magukat magyarnak.” A muzslyai csoporton részt vev magyar fiatalok között az ilyen önként vállalt asszimiláció, különösen annak eredményei tükrében, gúny tárgya volt. Olyan fiatalt, aki látványos és gyors szerbbé válással igyekszik feloldani ezt a konfliktust, természetesen nehezen lehet megnyerni egy magyar nyelv fókuszcsoporton való részvételre. Az véleményüket valószín leg interjúval könnyebb lenne kideríteni. A kívánatos önfelszámolással ellentétes reakció, amikor valaki lépten-nyomon hangoztatja, hogy magyar, és nem hajlandó szerbül megszólalni, megtanulni sem. „Van olyan barátom aki, ha szerb zene szól a diszkóba, akkor leüvölti a DJ fejét és kimegy, meg a boltba is ezt csinálja, ha szerbül szólnak hozzá.” Látszik, hogy mind a két széls esetben valamiféle pánikreakcióról van szó. Látványos, pánikszer önfeladás, vagy látványos, pánikszer és konfliktusos identitásfelmutatás. Látni kell, hogy a mindkét széls séges magatartás megjelenése a saját, megismert, megszeretett kisvilág gyors besz külésére adott válasz. Vannak, akik ebben a helyzetben nem látnak konstruktív megoldást. A két széls séges reakción kívül léteznek kevésbé kétségbe esettek is. Többen úgy látják, hogy a magyar nemzet összefogásával, a helyi közösségek összefogásával és a szer137 Szabó Ákos bekkel való együttm ködéssel és jó viszony kialakításával, megtartásával meg rizhet a helyi, szeretett kisvilág. „Pedig én azt szorgalmazom, mert egy nemzet van, egy magyar nemzet van, s összefognunk. A harmadik alatt pedig a jöv t értem. Tehát a jöv ben is Szerbiát, a magyarok ne hagyják el, mert itt anyanyelvünkön is van jöv .” ÁLLAMPOLGÁRSÁG, KETT S ÁLLAMPOLGÁRSÁG Az állampolgárság és a kett s állampolgárság kérdését azért tárgyalom egy fejezetben, mert egyik vajdasági csoportnál sem lehetett élesen szétválasztani a kett t. A kett s állampolgárság lehet sége, illetve a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének a lehet sége annyira benne van a köztudatban, hogy ha az állampolgárságra szó kerül, akkor spontán módon a magyar állampolgárság megszerzésének lehet ségér l kezdenek el beszélni. Ez mindegyik csoportnál így volt. Az állampolgárság el ször mint valami mindenható papír birtoklása jelent meg. Mindenható papír, mert bármilyen hivatalos ügyintézés el feltétele, másrészt hivatali ügyintézés tárgya, amiért fizetni kell. „Igen, egyrészt egy darab papír, másrészt meg az, hogy mindenhez kell…” „Egy darab papír, amiért fizetni kell, azért mert…… mindig fizetni, mindig fizetni…” Egyrészt egy olyan papír, ami mindenhez kell, mert ez mutatja meg, hogy melyik ország polgárai vagyunk. Másrészt rögtön egy problémás papír, mert egyesek szemében azt is megmutatja, hogy melyik nemzethez tartozunk. A vajdaságiak szemében nemzethez tartozást nem fejez ki, csak országhoz tartozást. „… hát egy papír, hogy hát egy bizonyíték, hogy tehát egy országhoz tartozunk. Tehát, hogy ide tartozunk Szerbiához vagy Magyarországhoz, vagy valami, de nem jelenti azt, hogy szerbek vagyunk vagy németek, vagy valami.” Tehát a valamilyen állampolgárság tényében rögtön benne van a problémás, zavaros helyzet: kényszer en egy olyan nemzetállam állampolgára vagyok, ahol az államalkotó nemzetnek nem vagyok tagja. Mára az állampolgárság nemcsak azonos jogokat és kötelezettségeket jelent, hanem bizonyos hendikep érzést is. „Az állampolgárság számomra a szabadságot jelenti, vagyis hát hogy azt, hogy korlátozzák a szabadságomat.” A kett s állampolgárság lehet sége oldja ezt a hendikepet. A vajdasági magyar fiatalok szemében egyértelm en pozitív ez a lehet ség. Lehet ség, amit ki lehet használni, praktikusan els sorban utazásra és külföldi munkavállalásra, de több csoportban hangsúlyozták, hogy nem az állpolgárság meglétét l lesz valaki magyar. „Én is hasonlót írtam. Tehát írtam, hogy magyar és szerb, mert mind a kett ugyanaz. Szerb azért, mert szerb állampolgár vagyok, a magyar állampolgárság meg azért, mert egyre többet emlegetik és ez most így asszociál és a kett s állampolgárság is, ami nekem tehát, az utazás szempontjából lenne el nyös, mert különben nem érzem annak annyira hiányát, hogy nem vagyok magyar állampol138 Vajdaság – Szerbia gár, mert most ilyen helyzetben van a mi országunk, hogy innen esetleg nehezebb utazni. Ezért úgy gondolom, hogy az is jól jönne, hogy nagyobb szabadságunk lenne ezen a téren. Utazás és én is polgári jogokat írtam, és persze abból a kötelezettségeket is. Gondolom kötelezettségeink is vannak annak az országnak, aminek állampolgárai vagyunk.” „Nem hiszem, hogy egy igazolvány, egy papír vagy valami, hogy mutassuk, mi magyarok vagyunk, hogy itt lélekben azok vagyunk, nem kell, átutazzak Szegedre és azt mondjam, hogy igenis az vagyok.” Tehát általános és egyöntet a pozitív fogadtatása a kett s állampolgárság lehet ségének, hátrányát pedig egyik csoportban sem említették. Viszont mindegyik csoportban egyértelm volt a vélemény, hogy a kett s állampolgárság lehet ségét nem a magyarországi lakosok, hanem a nagypolitika biztosította. Muzslyán – ahol sokkal kisebb arányban fogyasztanak magyarországi médiát – olyan vélemény is felmerült, hogy a kett s állampolgárság lehet ségét nem a magyarországi nagypolitika biztosítja, hanem az európai, a brüsszeli nagypolitika. „Az is lehetséges, hogy ezt föntr l diktálják, a dolgokat az Európai Unióból, hogy elvárnak egy bizonyos politikát, mint ahogy mi is az országunkban már érezzük. Még nem vagyunk bent, de hogy bele vagy oda jussunk egy nap ezt meg ezt így kell. Nem tudom. Olyan, mint az autókban az els segély doboz, hogy mindig új kell, amit elvárnak. Lehet, hogy az UNIÓ mondta, hogy legyen ilyen kett s állampolgárság? Nem értek hozzá, politikával nem foglalkozom, nem is szándékozom. Mindig a legföls diktálja. Nem mondta ki direkt az Európai UNIÓ, hogy kell állampolgárság, ha nem is direkt módon, mert tudták, hogy Orbán fog gy zni és Orbánnak benne van a programjában az állampolgárság, és akkor mondták, hogy OKÉ, legyen biztos. Nem mondták ki direkt, hogy legyen.” Megmosolyogtató lehet ez a találgatás, de látni kell, hogy az egész mögött az az érzet húzódik, hogy ezt nem a magyar lakosság akarta. És Magyarország lakói közül sokan nem szeretnék, hogy a vajdasági magyarok megjelenjenek Magyarországon. „Azt, hogy k észre fogják venni rajtunk, hogy nem oda tartozunk. Észreveszik fél óra alatt, észreveszik, és akkor majd… jön, hogy… Bevándorlók! A rohadt életbe!” Ezt az érzést pedig a népszavazás tapasztalata generálja. A mai fiatalok számára nem jelent olyan traumatikus elutasításélményt a népszavazás, de a nap mindenkinek a tudatába beleégett, ami abból is látszott, hogy a csoportokban mindenki csak a dátummal utalt a népszavazásra, anélkül, hogy a szót kimondta volna. „Nem, mert ez nem a népen múlt. Ez mekkora volt! Ez mekkora beszéd! Istenn ! Ez nagyon jó volt! Le a kalappal! Ez tökéletes!” Így nem csoda, hogy a magyarországi emberek megítélése nem változott azzal, hogy megnyílt a lehet séga kett s állampolgárságra. Mindemellett a mai fiatalok nem tartják 139 Szabó Ákos annyira elítélend nek, hogy a népszavazásnak az lett az eredménye, ami. Ez persze nem azt jelenti, hogy az el tte zajlott kampányt ne ítélnék el. „Azt gondoljuk, hogy vigyáznak a saját munkahelyükre, saját népükre, mert ott sem könnyű az élet. Én abszolút értem, hogy azt hitték, hogy mi oda tömegesen be fogunk vándorolni, megtámadjuk a munkahelyeket, megpályázzuk stb. Elvesszük a kenyeret.” „Amit diktál a média, az fog lenni. Itt is nyomták nyakra-f re a reklámot, éjjelnappal, hogy az ilyen. Normális, hogy ilyen.” A szavazati jogról azt gondolják, hogy ostobaság. Mindegyik csoportban megjelent a vélemény, hogy a határon túli magyaroknak nincs joguk beleszólni a magyarországi választásokba. Az országban lakóknak, akiket közvetlenül, személyesen érintenek a döntések, kell eldönteniük, hogy ki kormányozzon. „Szerintem nem lehet olyan dologhoz ragaszkodni, aminek nem vagyunk a szerves része. Attól, hogy nekünk van egy papírunk egy állampolgárságról, az még nem hiszem, hogy van jogunk abba beleszólni, hogy hogyan igazgatnak.” Felmerült, hogy attól a pillanattól, hogy létezik szavazati jog, a határon túli magyarok akkor is befolyásolják a választások végeredményét, ha nem szavaznak. Ezért lenne sokak számára tisztább helyzet, ha Magyarországon csak a Magyarországon él knek lenne szavazati joguk. „Ha már meglesz a szavazati jogunk és nem megyünk el, ugyanúgy befolyásoljuk a szavazati eredményt, mint akik befolyásolták december ötödikén, azok nem mentek el szavazni, és érvénytelenítették. Szóval a százalékot már rontja. Már az is, hogy nem megyünk el szavazni.” Az utolsó idézetb l is látszik, hogy a kett s állampolgárságról való népszavazás, mint „december ötödike”, milyen mélyen él az emlékezetben. Ennek az élménynek az eredménye, hogy többen voltak a csoportban olyanok is akik, amennyiben a határon túli magyarokat, illetve a „magyarságukat” támadva éreznék, proteszt szavazatot leadnának. „Ez az egyik, ami nagyon fontos, a másik dolog, meg úgy gondolom, hogy az, hogy ne kerüljön soha többé a hatalomra olyan, olyan ember, aki nem olyan régen volt Magyarország élén. Tehát az, hogy megtagadja a saját nemzetét – és itt Gyurcsány Ferencre gondolok, hogy kimondjam a nevét –, tehát úgy gondolom, hogy már csak azért sem és azért is örülök ennek, mert arra gondolok, hogy egy és fél, vagy kétmillió állampolgár – vagy két és fél millió, mert Kanadában is az unokatestvérem ugyanúgy szavazni fog – és nem fogjuk megengedni, hogy többet ez megtörténjen. Tehát, ha az ottani magyarországiak meg is engedték, meg nekik jó volt, tehát az meg, hogy belpolitikai dolgokkal persze én sem foglalkozom, tehát meg nem is tudnék abban úgy szavazni, hogy melyik utat építsék, ki meg a Paksi Atomer művel mi történjen, de az, hogy ne ilyen emberek álljanak az ország élén, abban szeretnék én is aktívan részt venni és szavazni.” 140 Vajdaság – Szerbia OKTATÁS A csoportok résztvev i dönt többségükben magyar oktatási intézménybe jártak, de mindegyik csoportban akadtak olyanok, aki valamelyik oktatási szinten szerbül tanultak. Ennek óvodában több oka lehetett. A leggyakoribb ezek közül – els sorban a szórványban – az, hogy a közelben nem volt magyar óvoda, és túl nagy terhet jelentett volna a szül knek a távoli magyar óvodába szállítani a gyermeküket. Domináns vélemény, hogy az óvodában, nincs akkora jelent sége az anyanyelvnek, mivel egy kisgyereknek mindegy a nyelv. Volt, aki ezt saját élményeivel is alátámasztotta. „Egy hatéves gyereknek még oly mindegy, hogy szerbül vagy magyarul, meg fogja tanulni ezt is, meg azt is. Ha szerb óvodába írattak volna, és ott ismerem meg azokat a gyerekeket, azokkal vagyok jóban, akkor biztos.” Aki maga tapasztalta meg, hogy milyen kisgyermekként nem anyanyelv óvodába járni szórványban, úgy, hogy rajta kívül nincs más magyar, az kevésbé idilli személyes tapasztalatokról számolt be. Egy szórványban lév fiú számára, aki az óvodában szembesült el ször azzal, hogy magyar, olyan negatív élmény volt a szerb többség szerb nyelv óvodába járni, hogy ez azóta is kihat az identitására. „Hát kisebbségnek néztek, és akkor állandóan vertek bennünket, mert mi magyar fajták vagyunk... Kiverték bel lem a magyarságot. Gyerekkori élmény, az nem magyarság. Nem egy boldogság szerintem a magyarság.” Ha nem is ilyen drasztikusan, de sokaknál szintén az óvodához köt dik saját magyarságuk felismerése, hisz magyar többség területeken magyar többség óvodákban is általában m ködött szerb tagozat. Óvodás-, illetve kisiskolás kori tapasztalat volt tehát, hogy itt két különböz nyelv él egymás mellett. „Szóval sokkal hamarabb észrevehette, hogy kilóg a sorból, szerintem. Ahol én n ttem föl, ott az meg egy másik helyzet, ott meg a szerbek lógtak ki. Mert hogy volt például három magyar osztály az általános iskolában, és egy szerb, és azok is heten voltak összesen, és nem is tudtak magyarul…Szóval…” A két különböz nyelv sokak számára azonnal csoportképz tényez vé is vált. Ez nem jelent önmagában konfliktust vagy ellenségképet. De az „ k” és a „mi” spontán elhatárolódás létrejöttét a gyerekek fejében – már óvodában – igen. „Ahogy a gyerekek mondják most is, hogy gyertek kiüt cskézzünk a szerbek ellen.” Míg óvoda tekintetében mind az álláspontok, mind a személyes tapasztalatok megoszlottak arról, hogy magyar vagy szerb óvodába érdemes-e járni, az iskolát illet en mind az öt fókuszcsoporton egyöntet vélemény volt, hogy magyar általános iskolába kell járnia annak, aki magyar. Ha nincs ilyen az adott településen, akkor utazni kell, akkor is, ha ez nagyon sok plusz energiát igényel. Az indoklások szerint nem mindegy, hogy általános iskolában milyen nyelven tanul valaki. Ha valaki szerb nyelven tanul, akkor abból már nagyon kicsi valószín séggel lesz magyar. Bár létezhetnek kivételek, de nem valószín . 141 Szabó Ákos „Az általános iskola a legfontosabb. A középiskolában ott már attól függ, hogy mit tanul.” Szintén általános vélemény, hogy ha valaki szerb általános iskolába íratja a gyermekét, ezt nem kényelmi szempontból – távol van a magyar tannyelv intézmény –, hanem asszimilációs szándékból teszi. Tehát az általános iskola esetében nem a nyelvtanulás a motiváció, mint az oktatási rendszer egyéb szintjein, hanem a nyelvváltás és identitásváltás. Tehát a magyar szül nem azért íratja szerb általános iskolába a gyereket, hogy az megtanuljon szerbül, hanem, hogy szerbbé váljon. Ez a magatartás különösen szórványban annyira elterjedt, hogy a magyar oktatási intézményben dolgozó tanárok minden nyáron körbejárják azokat a magyar szül ket, akiknek iskoláskorú gyerekük van, és gy zködik ket, írassák magyar iskolába a gyereküket. Err l így mesélt az egyik Muzslya környékén dolgozó magyar tanítón . „Felkeresem és elmondom nekik, hogy milyen fontos az anyanyelv, mármint a magyar nyelv, és fontos, hogy anyanyelven iskoláztassák a gyereküket, ameddig adatik rá lehet ség, mert általános iskola van, és egyre több szakközépiskolában is itt Nagybecskereken, magyar nyelven, és ezt ki kell használni. ... hogy össze kéne tartanunk, hogy megmaradjon a magyar nyelv. Ez egy érték, és hogy a kultúra része. Szóval egy magyarnak, hogyha magyarok a szülei, nagyapja, nagyanyja, szerintem kötelessége tudni magyarul, magyar iskolába íratni a gyereküket.” Itt a „magyar iskolába íratni a gyereket” els sorban általános iskolát jelent. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a helyi tanítón az erkölcsi érzékre, az identitásra és a kötelességérzetre kíván hatni érvelésében. Pedig a nyelv- és identitásváltás mögötti motiváció legtöbbször a gyermek vélt sikerességének az el segítése. Mint az asszimiláció fejezetnél írtam err l a gyors nyelv és identitásváltás következtében sokan olyan két kultúra és két nyelv között lebeg emberek lesznek, akik mindkét nyelven elveszítik a tartós sikerhez szükséges kompetenciákat. Az általános iskolát tekintve tehát egyöntet volt a vélemény a csoportokban, hogy ez az oktatásnak az a szintje, amely alapvet fontosságú az anyanyelv meg rzése szempontjából. Egyik csoportban sem volt egyetlen olyan személy sem, aki kizárólag szerb nyelven végezte volna általános iskolai tanulmányait. A középiskolát illet en a személyes tapasztalatok és a vélemények is sokkal inkább szórtak. Tömb magyar vidékeken, Magyarkanizsán, Szabadkán, ahol minden szerb nyelven induló szaknak van magyar oktatási nyelv megfelel je, az volt a vélemény, hogy magyar tannyelv középiskolai osztályban érdemes tanulni. Itt azonban már nem a magyar nyelv, a magyar identitás, a magyarrá válás motiválja a döntést, hanem sok esetben egyszer en a praktikum. „Középiskola elég sok itt nálunk magyarul, szóval, aki abba akar iratkozni, az ki tudja választani. Sokkal könnyebb a saját anyanyelvén megtanulni bármit.” Ez a szempont azonban els sorban a gimnáziumokra vonatkozott, és f ként a közismereti tárgyakra. Megjelent az a vélemény is, hogy szakiskolában, különösen a szaktárgyakat érdemes szerbül tanulni, hiszen a szakkifejezéseket a kés bbi életben úgyis így fogják használni. „De hiába jó szakember. Igen sarkosított az egész, mert magyarul könnyebb tanulni nekünk, mert anyanyelvünkön könnyebben megtanuljuk a szakkifejezéseket is vagy bármit, mert könnyebben megtanuljuk az anyanyelvünkön. De aztán 142 Vajdaság – Szerbia hogyha munkát szeretnénk, mint szakember, utána rá vagyunk kényszerítve, hogy megtanuljuk még szerbül is. Például, mert olyan munkát kapunk. Hogyha akarunk jobb munkát, mert nem takarítani akarunk a mittudoménki után, hanem magasabb beosztásba, akkor tudnunk kell mind a két nyelvet, és akkor viszont hozzájárul az, hogyha már az iskolában úgy tanuljuk a dolgokat…” Látható, hogy ebben a kérdésben két csoport különül el, az egyik a magyar anyanyelv középiskolai tanulás mellett szól, a másik a szerb nyelv mellett érvel a gyakorlati megfontolások talaján (könnyebb tanulni, könnyebb elhelyezkedni, mi a hasznosabb a kés bbi életben). Ez utóbbi szempont még inkább megjelenik a bánáti szórvány Muzslyán. A Muzslyához közeli Nagybecskerek középiskoláiban nem indul minden évben minden szakon magyar tagozat. Így itt az adott szakmát tanulás és a magyar nyelven tanulás sokszor teljesen szembekerül egymással. Továbbá a magyar tagozatnak meghirdetett tagozat nem jelent mindig valódi magyar nyelv oktatást. „Én magyarul a középiskolát. Én els generáció voltam, amikor beindították az egészségügyit. Akkor olyan hátrányaim voltak, hogy nem voltak magyar el adók minden tantárgyból és általában sok tantárgy szerbül volt. Tehát 80% szerb, 20 % magyar volt.” Amikor megindul egy szak magyar nyelven, akkor általában ilyen alacsony a magyarul tudó tanárok aránya. Kés bb a szerb tanárok is fokozatosan megtanulnak magyarul. Majd néhány év múlva az adott szak magyar nyelv oktatását beszüntetik, és másik szakmát kezdenek el magyarul oktatni. A magyar diákok számának csökkenése ellenére folyamosan nyílnak újabb és újabb magyar tagozatok, majd néhány éven belül bezárnak. „Igen. Nagyon dolgoznak, mert amikor én jártam középiskolába, 1997–2001-ig jártam gimnáziumba, csak Nagybecskereken csak a gimnáziumban volt egy magyar osztály. Miért? Azóta most per pillanat az van, az maradt a gimnáziumi szak, van egy egészségügyi, művészeti szak az egészségügyi szakközépiskolában. Akkor van számítógép-technikus az elektor középiskolában magyar nyelven. Akkor a kereskedelmiben, ott mondjuk változóan, tavaly keresked volt, tavalyel tt szakács volt, idén újra szakács nyílik. Az egészségügyiben 3 éves, ami szakma, szakmai képzés, fodrász volt pár évig magyar. Most azt beszüntették. Pár évig volt autómechanikus volt magyarul, most cserébe lakatos, géplakatos.” A magyar nyelv képzés folyamatos, látszólag céltalan forgatásának nagyon is praktikus oka van. Néhány évfolyam után az adott szakmával rendelkez kkel telít dik a piac, így újabb végz sök nem találnának munkát. Vagyis néhány évfolyam alatt megtelik az a keret, amit magyarul is tudókkal fel lehet tölteni, a többiekre már nincs szükség. Ezért nem feltétlenül érdemes magyar nyelven tanulni akkor sem, ha éppen van magyar tagozat az adott szakon, mivel a piacon kés bb túl nagy lesz a konkurencia. Ha a középiskolásoknál a tannyelv megválasztását sok esetben a praktikum motiválja, akkor a fels fokú intézményben tanulóknál ez még inkább jellemz . Két f okból iratkozik be valaki magyar nyelv egyetemre. Akik Magyarországra mennek tanulni, azoknak dönt többsége távlatilag nem a helyi munkaer piacban gondolkodik, és nem véli úgy, hogy munkája során szüksége lesz a szerb nyelvre. Ezt támasztja alá az az adat is, hogy a Magyarországon tanuló vajdasági magyaroknak elenyész hányada tér vissza szül földjére. Err l még lesz szó a következ fejezetben. Akik pedig m vészeti iskolában vagy 143 Szabó Ákos az újvidéki magyar tanszéken kívánnak továbbtanulni, általában a helyi magyar nyelv intézményrendszerben képzelik el a jöv jüket, mint tanár, színész, m vel dési vezet stb. Az számukra az anyanyelvápolás már a foglalkozás szintjére emelkedik, ezért kívánják fels fokon is magyarul végezni iskoláikat. Akik bármely más szakmában, Szerbiában szeretnének boldogulni, helyesnek és hasznosnak gondolják, hogy szerb nyelven végezzék fels fokú tanulmányaikat. Többek beszámolója szerint a tanárok toleránsan viselkednek azokkal, akiknek nem szerb az anyanyelvük, és még nem tanulták meg tökéletesen a szerb nyelvet. „Attól függ, hogy milyen közegben beszélsz, vagy milyen közegben jár az ember. Nálam például az egyetemen egyszer sem szólt meg egyetlen professzor sem, meg senki, hogy nem tudok tökéletesen beszélni. Most elkezdtem tanulni a szavakat. És a másik egyetemen már az els ben szekálják az emberek stb.” Összefoglalva, egyértelm nek t nik, hogy az identitás és az anyanyelv meg rzésének a színtere az oktatási intézményrendszerben mindenekel tt az általános iskola. Az is látszik, hogy ha valaki túl gyorsan vagy önfeladás útján próbálja elsajátítani a szerb nyelvet, sok esetben kudarcot vall, és a biztos kétnyelv ség helyett a bizonytalan, két nyelv közötti állapotban reked. Akik a magyar nyelv teljes elsajátítása után az oktatási rendszer magasabb szintjein váltottak teljes szerb nyelv tagozatra, azoknál a kétnyelv ség elérése sokkal sikeresebb volt. „A barátom édesanyja egyetemi tanár és szerb, nem vitatkozni, hanem inkább eszmecseréket folytatunk, ami a szerb nyelvet illeti. Tehát egyáltalán nem érezhet az, hogy most az óvodát is magyarul fejeztem be, magyarul jártam óvodába, az általános iskola is és a gimnázium is magyarul volt, tehát attól függetlenül, hogy 7 éves koromig meg sem tudtam mukkanni szerbül, tehát az óvodában összeszedtünk ilyen alapvet dolgot, de még az általános iskola 1-2-3. évében ebben normálisan még kellett a n , férfi, semleges. Attól függetlenül, amíg nem mutatkozok be valakinek, hogy mi a nevem, addig tehát nem mondják meg, hogy magyar vagyok, és nem a szerb az anyanyelvem.” MUNKAVÁLLALÁS A munkahelyválasztás kapcsán még inkább dominál az iskolaválasztás magasabb szintjein tapasztalható pragmatizmus. Az öt csoportban egy olyan személy sem volt, aki azt mondta, hogy munkahelyválasztásnál szempont lenne számára, hogy ott magyarul beszéljenek. Ebben persze szerepet játszik, hogy a legfontosabb egyáltalán munkát találni. Lényegesebb kérdés, hogy önmagában a nemzetiség jelent-e valamilyen el nyt vagy hátrányt a munkaer piacon. A kanizsai csoportban elhangzott: el fordul hogy a munkaadók szelektálnak a dolgozók között, etnikai alapon. „… munkakörfügg , a Keramikában tudom, hogy dolgoznak magyar nemzetiségű emberek. De mondjuk a beográdi igazgató, akinek szerencsétlennek nincs elég baja, hogy Beográdból el kell még jönnie, szegény szerencsétlent nagyon sajnáljuk, na mindegy, biztosan hogy nem fog alkalmazni magyar akár férfit akár n t titkári posztra, mert neki azzal van a legtöbb kontaktus, és ezért itt hátrány, ha az ember magyar nemzetiségű.” 144 Vajdaság – Szerbia „Elég sok helyen szokott hátrány lenni az magában, hogy magyarok vagyunk. Err l beszélek, amikor a vezet ség mondjuk jobban nacionalista és inkább a szerbek felé húz.” Kanizsán és a Tisza mentén a nemzetiségi alapú megkülönböztetés nemcsak úgy m ködik, hogy bizonyos szerb vállalkozók nem szívesen vesznek fel magyar munkaer t, hanem fordítva is, tehát hogy magyar vállalkozók, ha csak lehet, magyar munkaer t alkalmaznak. „Attól függ, hogy ki a f nök ott, ki dönti el, és az mennyire nacionalista.” „Hogy például én hiszem azt, hogy ez a szerb is el bb felveszi a szerbet, ugyanúgy a magyar el bb felveszi a magyart. Úgy, hogy nem tudom…” A munkaer piacot azonban alapvet en nem a nemzetiségi diszkrimináció határozza meg. S t, különösen a szolgáltatóiparban, két nyelven beszél munkaer t szívesebben alkalmaznak, mint egynyelv t. „Itt a boltba direkt olyat keresek, aki beszéli mind a két nyelvet.” Els sorban a közszférában el nyt jelenthet bizonyos állások betöltésekor a magyar nyelv ismerete. A szerb állam ugyanis vállalta, hogy azokon a területeken, ahol többféle nemzetiség él együtt, ott a közszféra alkalmazottainak bizonyos hányada kétnyelv lesz, annak érdekében, hogy mindenki anyanyelvén vehesse igénybe a közszolgáltatásokat. Ennek a munkaer -piaci hatását magyar többség területeken is érezni. „Egészségügy, ahol emberekkel kell foglalkozni, ott mindenféleképpen. Kommunikációs szinten, ott mindenféleképpen el ny az, hogyha mind a két nyelvet ismeri az ember, mert bejön olyan, aki nem tudja mind a két nyelvet, akkor kell vele kommunikálni mindenféleképpen, azért, hogy a mi munkánkat elvégezhessük.” „Viszont én úgy érzem, hogy ott is el nyt élvez (a magyar), mert ugyebár valamennyi létszám azért magyar ott is van, és érdeke. Ez így jó dolog, hogy mindjárt két nyelven beszél, felvesszük, mert magyar, mert tud magyarul meg szerbül is, akkor. Szerintem jelenthet el nyt is jelent.” A munkaer piacra gyakorolt említett hatás azonban a szórvány vidékeken még er sebb. Itt pedagógiai, egészségügyi, belügyi pályákon kézzelfogható el ny, ha valaki magyar, illetve ha kétnyelv . „Nekem azért jobb, mert tudtam pályázni munkahelyre, mert magyar tannyelvű, két tannyelvű az iskola. Lehet, hogy szerb az iskola, munkanélküli iskolapedagógus lehet, hogy 30 is van a környéken, de, aki mind a két nyelvet beszéli, az én vagyok egyedül. Nekem konkrétan ezért. Ezt megéreztem a b römön.” Látható, hogy a magyar származás a munkaer piacon jelenthet el nyt is és hátrányt is. Ha kizárólag a szabályozást nézzük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy inkább jelent el nyt. Általános vélemény szerint azonban Szerbiában els sorban kapcsolatok segítségével lehet munkához jutni. „Nem a nyelv, a nemzetiség a lényeges. Nem is a végzettség. Befejezhetünk nagy iskolákat is, doktorátusokat is, több nyelvet is beszélhetünk, ha nincs kapcsolat, akkor nem tudunk elhelyezkedni. Ahogy itt mondjuk, hogy veza, ami a lényeg.” 145 Szabó Ákos Annyira nyilvánvaló, hogy az állástalálásnál els dleges a protekció, hogy akik így jutottak álláshoz, nyugodtan elmesélték azt a csoporton. Hiszen nincs benne semmi megvetend , mivel „mindenki” így csinálja, mivel másképp nem is lehet. „Csak egy példa. Én azért dolgozok 2008 óta a fatelepen, mert egy személy, bizonyos problémái lettek és nyugdíjat kapott, és az én apukám a fatelepen dolgozott, és ahogy befejeztem a katonaságot, rögtön benyomott oda. Ez szerencse volt, mert apu ott dolgozik és szerencse az szerencsétlenségére, hogy olyan beteg volt, hogy elmehetett nyugdíjba.” Két olyan csoport volt, ahol úgy érezték, nem a protekció az els dleges módja a munkahelyszerzésnek. Az egyik az újvidéki csoport, amelyben f leg egyetemet végzett, munkatapasztalattal rendelkez fiatalok voltak. „Tehát, munkát lehet találni könnyen, csak nem biztos, hogy mindenkinek az igényeinek megfelel munka esetén. Inkább az sszel nehéz munkát találni. Tehát munka az állandóan van, tehát az újságok tele vannak hirdetéssel, Újvidékr l.” A másik ilyen csoport a szabadkai középiskolás csoport, Tagjainak ugyan nem volt még munkatapasztalatuk, de nagy részük nem is a helyi munkaer piacon kíván elhelyezkedni. Így eljutottunk következ résztémánkhoz, a migrációhoz. A kutatásnak eredetileg nem volt célja a migrációs potenciál felmérése, azonban a migráción való gondolkodás olyan mértékig benne van a mai vajdasági magyar fiatalok tudatában, hogy nagyon sok témánál akaratlanul is felbukkan. Gondoljuk csak vissza arra, hogy a haza fogalma sokaknak jelentette már most a majdani honvágyat. A migráció mint lehet ség a legtöbb témánál ott bujkál. „Nincs nagyon választási lehet ségünk. Itt nehezebb szerintem. Meg nem tudom, szerintem ez minden emberben benne van, és lehet, hogy könnyebb Magyarországon munkát találni, de szerintem ez kétséges...” Ebben a véleményben még meglehet sen sok bizonytalanság fogalmazódik meg. A középiskolás korosztály viszont egy migrációs döntés küszöbén áll. A csoportokban látható volt, hogy középiskolások, els sorban a gimnazisták számára a továbbtanuláson való gondolkodás egyben migrációs döntésen való gondolkodást is jelent. „Én nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy maradok Szerbiában, mindenféleképpen Szerbiában, de most inkább Magyarország.” Itt vissza kell utalnom az el z fejezetre, ahol azt írtam, hogy ha túl korán, már általános iskolában er ltetik, hogy kétnyelv vé váljon valaki, akkor az nagyon sokszor kontraproduktív lehet. Egyetemen viszont már magas szinten kell beszélni szerbül. Ezért a szerb nyelv magas szint elsajátításának az id szaka els sorban a középiskolás korra esik. Akinek ez nem sikerül, vagy kés n tudatosul benne, annak számára a nem kielégít szerb nyelvismeret a migrációs döntés motivációjává válhat. „Bánátban ez nem jellemz , de Bácskában többnyire Szegedre mennek. Megijednek, befejezik a középiskolát, általános iskolát magyarul, és akkor megijednek, hogy mi lesz ebb l. Nem nagy probléma, meg az ember belejön, de akkor is.” Ez a döntési helyzet f ként a vajdasági magyar gimnazistákra jellemz , akik sok esetben angolul, illetve németül jobban beszélnek, mint szerbül. Számukra a továbbtanulás színtereként nemegyszer Németország és Anglia is felmerül. 146 Vajdaság – Szerbia Munkavállalás szempontjából pedig Magyarország mellett Németország és Ausztria szerepel a mentális térképükön. Többeknek Németország az els dleges migrációs célpont, és csak utána következik Magyarország. „Attól függ, hogy hol van lehet ség. Szerbiában nincs. El ször keresnék Németországban, azután, ha nincs, Magyarországon, de inkább Magyarországon, mint Szerbiában.” Általánosan megfigyelhet , hogy a migrációs térképen az els dleges és legkiemeltebb pont Magyarország, ezt követi Németország és Ausztria. Itt-ott megjelenik még Anglia és a skandináv államok. A szerbiai mentális térkép viszont maximum Belgrádig terjed. Az ett l délebbre lév szerbiai területek mind tanulás, mind munkavállalás, mind emberi kapcsolatok szempontjából mintha nem léteznének. Csak úgy élnek a képzeletben, mint valami ismeretlen, vad terület. „Délre nem mennék, esetleg Beográdig, de attól lejjebb nem. Elvesznék ott a hegyeken.” Az egyetemre járók és a már dolgozó fiatal feln ttek körében is felmerül a migráció gondolata. Egy részük már túl is van egy migrációs döntésen – amikor a teljes kétnyelv séget és a maradást választotta. k ett l a döntési id ponttól még nem túl messze igyekeznek a döntésük mellett kitartani. „És akkor minden, minden évben új arcok, valakik jönnek, valakik mennek. Mondjuk Szegeden voltam többször, és ott azt hiszem szerda meg csütörtök az olyan napok, amikor buliznak az emberek, pénteken, szombaton nincs senki, mindenki megy haza. Itt, Újvidéken az egyetemisták f leg itt maradnak és szórakoznak.” Persze a munkaer -piaci helyzet alakulása, a párválasztás, egy külföldi munkaajánlat folyamatosan új és újabb döntési helyzeteket hozhat. A migráció sokszor könnyebb és csábítóbb lehet ségnek t nik, mint a helyi építkezés, legyen szó akár karrierépítésr l, akár kisközösség-építésr l. PÁRVÁLASZTÁS Nem tartozik szorosan a párválasztás témaköréhez, de a mai vajdasági magyar tinédzsereknél olyan látványosan jelent meg a magyar és a szerb családokban való szocializáció kérdése, hogy muszáj megemlítenem, különösen, mert a kés bbi párválasztásra is kihathat. A szocializációs különbség csak a kilencvenes években, a kilencvenes évek második felében születettek között ilyen éles. Magyarnak nevelni nemcsak a magyar nyelven nevelést, a magyar kultúrára való nevelést jelenti, hanem azt is, hogy másképp szocializálják a gyerekeket. A magyar szül sokkal szigorúbban bánik a gyermekével, mint a szerb. „Nem tudom, így a nevelésen nagyon meglátszik, hogy a szerb gyerekekkel nem foglalkoznak a szüleik, és nem érdekli ket, hogy mit csinálnak. Mert pl. egy ötödikes szerb gyerek kint lehet éjfélig a központba, de egy magyar gyerek az biztos 10-re haza kell, hogy érjen, vagy nem tudom, 9-re.” 147 Szabó Ákos Ennél is sokkal fontosabb, hogy a szerb gyereket arra nevelik, hogy egy konfliktusban védje meg magát, védje meg az igazát. Míg egy szerb gyerek jóval többször hallja, hogy „ne hagyd magad, fiam”, addig a magyar gyerekben inkább azt tudatosítják, hogy „az okosabb enged”, illetve „kerüld el a bajt”. Tehát a magyar gyereket – legalábbis a fókuszcsoportok elmondása szerint – sokkal inkább konfliktuskerülésre, míg a szerbet a konfliktusok felvállalására tanítják. „Én úgy vettem észre – persze vannak kivételek –, hogy tehát a szláv nép kicsit agresszívabb, mint a magyar, és, hogy tehát, hogy a nevelésen látszik, hogy a magyarnak jobban azt nevelik, hogyha megvernek, vagy mit tudom én, akkor ne üssünk vissza, vagy inkább próbáljunk vele beszélni, míg a szerbnek azt tanítják, hogy akkor verd vissza, és jól verd meg, és ilyen.” „… én ismerek otthon magyar családokat is, akik úgy nevelték a gyereket, hogy na védd magad, fiam, meg ilyen dolgok, de valahogy az inkább kisebbségben van az ilyen nevelés a magyarok körében, itt ez az átlag. Szóval a szerbeknél pedig hát … ott is vannak nyugodtabb gyerekek, de mindenhol megnyilvánul az, hogy k egy kicsikét ilyen, úgymond ez a balkáni temperamentum.” „Hát lehet, hogy azért a rend rök, amikor meglátják, hogy magyar van bajban, akkor nem biztos, hogy nagyon próbálják t kihúzni, … de ha szerb, akkor meg simán.” Az utolsó idézetb l látszik, hogy a magyar szül k azért nevelik a gyerekeiket a konfliktusok elkerülésére, mert egy etnikai alapú konfliktus megnyerhetetlen. Nem els sorban az államhatalom viselkedése miatt, hanem mert egy mai vajdasági fiatal sok esetben felbomló közösségben él, és nem érez maga mögött közösségi támogatást konfliktus esetén. Hangsúlyozni szeretném, hogy a csoportokon élesen elvált egymástól a mai tizenévesek és az id sebbek véleménye. Csak a tizenévesek tudatvilágának a része az er szakos konfliktusoktól való fenyegetettség érzése, illetve az, hogy az ilyen ütközéseket mindenáron el kell kerülni, mert csak veszíteni lehet. Az id sebbek tapasztalatai még mások. Az tudatviláguknak csak a perifériáján jelennek meg az er szakos etnikai konfliktusok. Szerintük ezek nem lényeges részei a mindennapoknak, eltúlzottak, túl sokat beszélünk róluk, és eleve változik az, hogy ki van áldozati szerepben. „Vannak olyanok, akik ki is provokálják ezeket a veréseket. De ugyanúgy voltak meg vannak is szerbverések is, tehát amikor a magyarok verik a szerbeket, csak abból kisebb felhajtás van. Tehát kisebb problémák ezek.” A tizenévesek félelmei nem jelentik azt, hogy mindannyiukat érték volna atrocitások, azt sem, hogy az er szak napi tapasztalatuk lenne, az ett l való félelem mégis többé-kevésbé állandóan jelen van a gondolkodásukban. Mi következik ebb l a párválasztásra vonatkozóan? A mai tizenéves lányok egy része a folyamatosan konfliktuskerül magyar fiúkat nem tartja eléggé férfiasnak. A szerb fiúk magabiztosabbaknak, er sebbnek t nnek a szemükben. „Azokat a lányok nem is veszik észre, akik udvarolnak, hanem jön egy ilyen szerb csávó, látszik, hogy van ifon a kezében, pénz is van meg kapcsolatai is, rossz már nem lehet.” „Mennyire igaz, nálunk az a tapasztaltam, a magyar csajok, az én korosztályom viszont jobban vonzódnak a szerb fiúkhoz. Mire megkérdeztem a csajoktól, hogy 148 Vajdaság – Szerbia miért, mert lelkesebbek, meg aranyból van a pöcsük, de nem tudom, hogy ez miért van, de én úgy veszem észre, hogy az itteni szerb csajok, nem itt Kanizsán, itt nem tudom, mi van, hanem Törökkanizsán, inkább vonzódnak a lányok a szerb fiúkhoz.” Erre az idézetre mondhatnánk, lehet, hogy egy éppen szerelmi bánattól szenved fiú keser sége. Az viszont mégiscsak figyelemreméltó, hogy nemcsak a tizenéves magyar fiúk állítják, hogy a magyar lányoknak a szerb fiúk tetszenek, hanem a magyar lányok is ezt állítják saját magukról. „Ez a legrosszabb, hogy mi magyar lányok hajlandóak vagyunk erre, hogy … úúú most szerb, meg, hogy most er s, meg jónak látszik, meg magabiztos meg ilyenek, és úgy gondoljuk, hogy inkább választjuk azt, mint egy magyart.” Többen is többes szám els személyben beszéltek a magyar lányokról, akiknek imponál a szerb fiúk kiállása, magabiztossága, és nem utolsósorban az, hogy meg tudja védeni ket a szerbek körében, illetve el tudja fogadtatni ket a szerb környezettel. „Hát így kiállásra, els benyomásra van bennük valami, ami a magyar fiúkban nincsen.” „Hát meg úgy érezzük, hogy tehát, hogyha szerb a férjünk, vagy lesz, akkor, hogy tehát, hogy így az egész, hogy a környezet jobban elfogad azáltal, hogy szerb a férjünk.” „… meg jobban meg tud védeni. Jobban meg tud védeni a szerb környezetben. A többi szerbt l.” Ugyanezek a lányok, akik a szerb fiúkban olyan tulajdonságokat láttak, amilyeneket a magyar fiúkban nem, és a szerb párkapcsolattól befogadást és védelmet reméltek, meséltek idillikusnak cseppet sem mondható történeteket a szerb–magyar vegyes házasságokról. „Én ismerek olyat, hogy a feleség az magyar, a férj pedig szerb, és olyat mondott társaságban, magyar társaságban rokonoknak, hogy a magyar feleség csak arra jó, f zzön, meg az ágyba jó, másra nem.” „Az nevelésük is olyan, hogy neki jó az, neked lehet mindent, … ez nagyon bennük van, és szerintem, ez lehet az oka, amikor ráer lteti az akaratát mondjuk egy vegyes házasságban egy n re, … viseli a nadrágot.” „… az apjuk szerb, mert a nagynéném férje szerb, és hogy mikor elkezdek hozzájuk magyarul beszélni, nem akarnak visszaszólalni magyarul. De a mamám az folyamatosan magyarul beszél … és szerb iskolába is járnak, óvodába is, és nem akarnak megszólalni magyarul, csak annyit, hogy igen, nem…”. A fentiek ellenére a lányok általában azt mondták, hogy kötnének vegyes házasságot, de csak olyannal, aki hagyja magyar iskolába íratni a gyereküket. Az eddigi vélemények mind a tizenéves korosztály tagjaitól származnak. Azért tartottam fontosnak külön tárgyalni ket, mert látszik, hogy a mai tizenévesek, középiskolások és az id sebbek gondolkodása között óriási törés van. Az id sebbek, a mai huszonévesek gondolkodásában – mint említettem – nem jelenik meg ilyen hangsúlyosan az er szakos konfliktustól való félelem, sem a küls környezetnek való feltétlen megfelelni akarás. Nem 149 Szabó Ákos hangzott el egyik csoportban sem a lányok részér l, hogy a szerb fiúk/férfiak magabiztosabbak, jobb kiállásúak lennének. A fiúk sem panaszkodtak arra, hogy a magyar lányoknak csak a szerb fiúk kellenek. A legfontosabb különbség a vegyes házasságok mérlegelésekor/ megítélésekor, hogy a tizenévesekkel ellentétben nem azt fontolgatják, hogy a többségi szerb társadalom mit szólna hozzá, hanem azt, hogy a saját kis helyi magyar társadalom és a család mit szólna. „Ó basszus! Én meghallom vegyes házasság, és apám jut eszembe… Jaj! Apám is mindig azt mondta, hogy fiam ne kelljen megválogatnom a szavakat, hogy jedno vagy jedan, szóval apu nem egy nagy magyar, semmi ilyen ultra-nacionalista, de szeretne a menyével, meg az unokájával magyarul beszélni” Tehát az id sebbeknél a társadalmi közeg, amire figyelnek, még egy magyar közeg, els sorban az véleményük számít. És hosszú távon is azzal számolnak, hogy ebben a közegben milyen fogadtatásban részesülhet, aki vegyes házasságot köt, ebb l milyen bonyodalmak adódhatnak. A most tinédzserek valószín leg már egy olyan mértékben felbomló társadalmi közegben n ttek fel, amely közeg erejét nem érezhették maguk mögött konfliktushelyzetben, és amely közeg véleményével mint els dlegessel a jöv ben sem számolnak. Azt a fiatalabbak és az id sebbek is egységesen ítélik meg, hogy mi egy vegyes házasság kimenetele. Általános a vélemény, hogy a szerb társadalom a mai napig nagyon er sen patriarchális társadalom, ahol az apa akarata érvényesül, és általában az apa nyelvét öröklik a gyerekek. „Vannak olyan ismer sök, ahol például az anya magyar, az apa szerb, és az apának olyan munkája volt, hogy hónapokig, amikor a baba megszületett, nem volt idehaza, s az anya folyamatosan szerbül szólt ahhoz a csecsem höz. Ez számomra elképzelhetetlen.” „És nekem is van egy barátn m, akinek szerb férje van, és mondjuk a gyerekéhez, ha csak bárki ott van a közelében, nem biztos, hogy társalognak, ott van a közelben a szobában, akkor a kislányához szerbül szól, ha ketten vannak, akkor magyarul. És a nagyszül k is szintén magyarok. És a kislány tudta ebb l, igaz még csak két és fél éves, de könnyebben kifejezi magát szerbül, de tud magyarul beszélni, néha odaszól szerbül, mikor hogy jut eszébe, vagy attól függ, hogy azt a fogalmat melyik nyelven tanulta meg. De viszont, ha ott van valaki, a férje, a férje nagyon sokat dolgozik egész nap, és neki van alkalma egyedül lenni a gyermekével, és akkor magyarul beszélni hozzá, de ha a férje már csak a közelben van, mert a férje azt nem érti, akkor az, akkor nem beszél, hogy bír, vagy ha ott van a rokonság vagy nagyszül .” „Nekem van az osztályban egy szül . Az apuka magyar, az anyuka szerb, és az anyuka teljesen szerb, és teljesen jól beszél magyarul. Megtanult. Úgy beszél, mint én, magyarul. Nagyon helyesen. Olyan szépen beszél magyarul.” Tehát az általános vélemény az, hogy a vegyes házasságokból szület gyerekek dönt többségükben szerb nyelv ek lesznek. Ez különösen így van, ha az apa szerb és az anya magyar. Ha az apa magyar és az anya szerb, nagyobb eséllyel lesz magyar nyelv a gyerekük, de így is valószín bb, hogy szerb lesz. Általános vélemény szerint sokkal gyakoribb az olyan vegyes házasság, ahol a férj szerb, és a feleség magyar. 150 Vajdaság – Szerbia „Ühüm, de valahogy mindig a szerb az apuka. És a normálisabb. Hát pl. hogyha szerb az anyuka és magyar az apuka, akkor mind a kett t beszéli, de viszont hogyha szerb az apuka és magyar az anyuka, akkor biztos, hogy a szerb.” Mindegyik csoportban említettek olyan pozitív példákat, amikor mindkét szül megtanulta a másik nyelvét, és a gyerekek is mindkét nyelven beszélnek – tehát amikor a vegyes házasság el nyei mutatkoznak meg. Ezek a példák azonban mindegyik csoportban kivételesnek, ellenpéldának számítottak. „Kerültem én olyan szituációba, hogy mondjuk egy vegyes házasság és otthon a szül k szerbül és magyarul is beszélnek, és jobban tudta a magyar kultúrát meg a magyar történelmet, mint az, akinek apja, anyja, nagyszülei magyarok.” Végül, de nem utolsósorban, azt hogy egy vegyes házasságban született gyermek milyen nyelven fog szocializálódni, nemcsak a családi viszonyok, hanem a sz kebb települési környezet is meghatározza. Azok a települések, amelyeknek er s magyar nyelv bels életük van, vonzást tudnak gyakorolni a vegyes házasságban született gyermekre. De ilyen er s magyar nyelv bels élet már jóformán csak a nagy magyar többséggel rendelkez kistelepüléseken van. „Hát de nálunk is vannak olyan szerbek, hogy hát az anyuka meg az apuka is szerb, és csak a nagymama a magyar, és mégis magyarba íratták a gyereket. Tehát nálunk úgy van, hogy jobban magyarba íratják, mert nálunk kevés a szerb, tehát van, de kevés, és akkor inkább magyarba íratják.” A helyi magyar társadalom felbomlása azonban egy bizonyos ponton öngerjeszt vé válik. Ilyen helyeken már nagyon nehéz vonzást gyakorolni a vegyes házasságban él kre, hiszen a vonzer gyakran a homogén magyar házasságban él k megtartására sem elegend . „A Nemzeti Tanács adta a segítséget az els be induló gyerekeknek, továbbá a magyar gyerekeket támogatta. Én akkor meg voltam bízva, hogy azokkal a szül kkel beszélgessek el, akik vegyes házasságban élnek és szerb iskolába akarják a gyerekeket beíratni. És én is rájöttem arra, hogy volt egy ház, ahol az apa szerb, az anya magyar, és az anya azt mondta, hogy mivel nékem a férjem szerbül tanult, a kislánynak is úgy kell. Úgyhogy általában ez a patriarchális gondolkodás jelen van itt a Balkánon. Na, de voltak olyanok is, ahol tiszta magyarok a szül k, és nem magyar iskolába íratták a gyereket.” NYELVHASZNÁLAT, SZABADID Az itt leírt folyamatok együttes hatásaként a még jelent s magyar népességgel rendelkez településeken is megsz nik a magyarság látható jelenléte a közterületeken. Megsz nnek az olyan helyek, ahol magyar zenét lehet hallgatni. Ez a papíron még mindig relatív magyar többséggel rendelkez Szabadkára is igaz. Szabadkán még másfél évtizede a „men ” belvárosi helyek birtoklásáért etnikai verseny folyt. Mára ez a verseny eld lt. A „men ” belvárosi helyek mindegyike szerb, ahol egy mai magyar tizenéves látványos konfliktuskerülése a kívülálló számára leginkább szerencsétlenkedésnek t nik. „A magyar fiút úgy arrébb lehet lökni, mint egy virágos cserepet, nem fog megszólalni.” 151 Szabó Ákos A magyarok Szabadkán vagy valamilyen elszeparált közösségi helyen, vagy magánházaknál próbálják élni a társasági életüket. Ha azonban el akarnak menni egy men helyre bulizni, akkor ott szerb zenét hallgatnak. Így sokak számára össze is kapcsolódik a jó buli és a szerb zene. „Hát mondjuk, én otthon magamtól nem hallgatok annyira szerb zenét, de hogyha mondjuk, így osztálybuli van vagy valami, … többen hallgatnak, akkor szerintem k ilyen nagyon jó.” „Hát én is meghallgatom, de így magamtól nem kezdeném el hallgatni.” Néhány magyar többség faluban jelent s létszámot befogadni képes diszkókat, rockkocsmákat m ködtetnek a hétvégi nagy bulik kedvéért. Ilyenkor százával özönlenek ezekre a helyekre a magyar fiatalok, nemcsak a többi faluból, hanem a nagyvárosokból is. Akik magyar zenét akarnak hallgatni, azok kiszorulnak a falvakba, az ilyen „parasztdiszkóba”. „Járnak a 12-13 évesek a környez falvakba. A legnagyobb sláger Tresnjevac, ott van hogy hétvégén kétezren is vannak.” A magyar határhoz közel es területeken már bevett szokás, hogy ha lehet ség adódik, akkor magyarországi falvakba, kisvárosokba járnak szórakozni. „Ez, ilyen hét végén hova megyünk, bulizni… sokan mondjuk Mórahalomra ilyen nyári moziba, ez ilyen slágernek mondható. Meg fürd helyek, ilyesmi.” Az itt leírtak els sorban a tizenévesekre érvényesek. Körükben sokak számára az a kép bontakozik ki, hogy a falusi lepukkant „parasztbuli” a magyar, a men városi, f ként belvárosi a szerb. Az id sebbek még inkább magyar zenét hallgatnak. Ebb l is látszik, hogy milyen gyorsan sz ntek meg a magyar közösségi helyek, és az identitásformáló zenehallgatás átalakulása menyire szorosan követi a helyek megsz nését. A bánáti szórvány részeken a magyar falvakban sincsenek magyar kocsmák, bulizó helyek. Itt el fordul, hogy ahol angol zene is szól, az a hely számít magyarnak. Az ilyen helyeken csak eseti alkalmakkor lehet magyar zenét hallgatni, amennyiben létezik olyan magyar szervezet, amelyik ezt megszervezi. „Van egy kicsi szervezet Muzslyán, de nekik is több támogatás kéne, és akkor több lehetne. Mert tényleg így karácsonykor, húsvétkor, ilyen nagyobb ünnepekre csinálnak magyar bulit. Van egy magyar zenészünk, akit, szokták, mert a magyar fiatalság kedveli. Szoktak ilyen techno zsurkákat, most kedden volt egy rock zsurka.” A magyar nyelv tehát a szabadid eltöltésének éjszakai, leglátványosabb területén, a bulizásnál, másodlagos, lesajnált helyre csúszik. Sok egyéb területen azonban a magyar nyelv rzi a közterületeken a jelenlétét. Bevásárláskor, amennyiben a magyar vev k ismerik az eladót, és tudják, hogy beszél magyarul, akkor magyarul beszélnek vele. A csoportokban többen állították, hogy ismeretlen eladó esetén mind a két nyelven köszönnek, és amelyiken fogadják a köszönést, az lesz a kommunikáció nyelve. El fordul azonban, hogy kényelmesebbnek t nik ismeretlen helyen rögtön szerbre váltani. „Ott is, mind a két nyelven köszönünk, és akkor ami. 152 Vajdaság – Szerbia De nekem pl. olyan szokott lenni, hogy szerbül beszélek a n höz, a kasszáshoz meg minden, anyukámhoz pedig magyarul, és akkor mondja, hogy mondja csak magyarul, és akkor így átváltok…” Hasonló a helyzet hivatali ügyintézéskor és az egészségügyben is. Említették, hogy két nyelven köszönnek, és amelyik nyelven fogadják a köszönést, azon próbálják folytatni a beszélgetést. Az olyan helyeken, ahol a magyarság kisebbségben van, sokan eleve szerb nyelven fognak mondanivalójuk el adásába. „Mivel én Törökkanizsán vagyok bejelentve, meg Törökkanizsán van az igazolványom is, és ott is van az orvosom is, ott, ott mindenki szerbül beszél. De a hivatal, ott is mindenki szerb a községházán. Ha valamit nem tudok, akkor vagy ellökögöm-elmakogom, vagy ami a legjobb, el tudom mutogatni…” „Ha elmentünk az orvoshoz anya beszélt helyettünk, elmentünk vásárolni, szintén.” Az, hogy sokan hivatalokban és az egészségügyben is a szerb nyelvet használják, és ha nem beszélnek elég jól, akkor segítséget hoznak, kissé meglep . Hiszen – mint ahogy ezt a munka fejezetnél láthattuk – a szerb állam valódi er feszítést tesz annak érdekében, hogy a közszolgáltatásokat mindenki saját anyanyelvén vehesse igénybe. A köztereknek, közintézményeknek az a szegmense, ahol a magyar nyelv legjobban rzi a jelenlétét, az oktatás. Volt már szó róla, de itt fontosnak érzem fölidézni, hogy amennyiben igény van magyar nyelv oktatásra, akkor ezt az igényt az oktatási intézményrendszer nem elnyomja, hanem igyekszik kielégíteni. Szerintem itten papíron még valamennyire még jobb is a kisebbségeknek a helyzete, mint Magyarországon. De azt meg kell mondani szintén, hogy több kisebbség is van. A pozitív diszkrimináció az abban nyilvánul meg, hogy van ugye külön általános, meg óvoda, általános iskolai meg középiskolai oktatás, attól függetlenül, hogy máshol valahol, létszám alá csökken a, hogy is hívjam, az osztály, és akkor is megmaradnak a magyar osztályok, és a kisebbségi nyelv használata. Ami szintén papíron van meg, mert mondjuk a gyakorlatban véve kicsit gyengébben. Még egyszer kiemelném, hogy általános vélemény szerint a szerb nyelv tanárok hozzáállása egyetemen a magyar anyanyelv , szerbül nem tökéletesen beszél diákokhoz kifejezetten toleráns. „Én el tudom képzelni, hogy a tanáraim, amikor olvasták az én szerb nyelven írott valami tesztet, kérdés-választ, hogy akkor, hogyha leírom, megtanulom én a szöveget, de már nem magolhatok be kétszáz oldalt, mint egy verset. És próbálom (nem érthet ) és tudom, hogy van benne nyelvtanilag hiba. Reménykedem benne, hogy a tanár rájön, hogy nem szerb az anyanyelvem, de hogyha nem, akkor pedig azt gondolja, hogy én totális részegen, vagy (nem érthet ) vagy egyáltalán mit keresek az egyetemen.” Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert látni kell, hogy a magyar nyelv közterületi jelenlétének a visszaszorulása mögött semmiképpen sem kell valamilyen szerb állami, iskolarendszerben megjelen diszkriminációt sejteni. A magánszférában természetesen sokkal inkább rzi a magyar nyelv a szerepét. A családon belüli nyelv a magyar. Egy kivételével az összes fókuszcsoport-résztvev azt állítot153 Szabó Ákos ta, hogy „szabadid s” könyveket magyarul olvas. Szakkönyvek tekintetében már nagyobb a szóródás. Aki szerb nyelven tanul egyetemen, az a könyveket is szerbül olvassa, s t szakkönyvek esetében el fordul az is, hogy valaki angolul vagy németül olvas. Még nagyobb a szóródás az írott sajtót tekintve. A nyomtatott sajtótermékek közül sokan nem a helyi, magyar nyelven megjelen napilapot, hanem valamelyik szerb nyelv napilapot választják. „Ha könyvet olvasok, és ha nem kötelez r l van szó, hanem irodalomról, akkor magyarul. Újságot akkor már, ha valami például szerbül, vagy valami, mert abból van a legtöbb, de emígy például az átlag dolgokat angolul, de a legtöbb az irodalom. De most, hogy az egyetemre visszaemlékezem, volt sok vizsgám, amit angolul készítettem. De amikor a tanár magyar volt, akkor neki magyarul is. Szerbül is. Helyzett l függ en.” Az elektronikus média világában a magyar nyelv egyértelm en rzi hegemóniáját. A magyar nyelv média itt sok esetben magyarországi médiát jelent, els sorban a magyarországi kereskedelmi televíziókat. Habár volt olyan, aki a helyi m sort magyar nyelven is szolgáltató médiumot, az Újvidéki Televíziót is nézi, egyértelm en kiderült, hogy annak szerepe a médiafogyasztásban legfeljebb másodlagos. „Az Újvidéki Televíziót este hétkor, mert akkor van híradó magyarul. Meg a Pannon TV-t. Nagyon korrekt.” Egyesek számára a többi vajdasági kisebbség, illetve az azokkal való szolidaritásérzés az újvidéki tévén keresztül jelenik meg. Ez a vajdasági multikulturalizmus megfogható intézménye. „Hát ott szépen fel van osztva a műsorid többféle nemzetiségi nyelven. Szívesen nézném én a többit, de azt nem értem egyáltalán, a ruszint, tehát akkor korlátozódik a magyar meg a szerb részid re…” A magyarországi televíziók azonban nem csak rzik hegemón helyüket, hanem – a könynyebb elérhet ség terjedésével – folyamatosan új néz ket hódítanak meg. Bánáti szórvány településeken, ahol eddig a szerb nyelv televíziózás volt jellemz , ott egyre többen térnek át a magyar nyelv televíziók fogyasztására. „ k elég régóta nézik a magyar tv-t (Bácskában). Mondjuk itt nálunk pár éve, amióta van ez a DiGi stb., azóta kísérjük a magyar csatornákat. Mi gyerekkorunkban magyar adásokat nem nagyon néztünk az állami tévén.” Az internet és a számítógép használati nyelvét legtöbbször a téma, az oldalak min sége, illetetve a szoftver nyelve határozza meg. „Attól függ, hogy mit keresek. Hogyha mondjuk, valami ilyen házi dolgozatot írok, amit szerb nyelven kell megírnom, akkor a kulcsszavakra természetesen szerbül keresek rá automatikusan. Úgy olvasok utána, nem pedig utána még fordítani…” „Tudom, hogy nem az, de egy gépünk van, de nekem van egy az irodában is, nem tudom megmondani, melyik a magyar és melyik az angol. Egyszerűen annyira automatikusan megy a számítógépen, amit csinálok, amikor kell használni.” 154 Vajdaság – Szerbia ÖSSZEGZÉS Összegezve azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy jelenleg nagyon fontos változások zajlanak a vajdasági magyar fiatalok társadalmában. Az átalakulások annyira gyorsak, hogy a mai tizenévesek és huszonévesek egészen máshogy viszonyulnak alapvet kérdésekhez. A változások, amelyek sokszor egy közösség életvilágának a besz külését, felbomlását jelentik, kihatnak az identitásra. A drasztikus változások az identitáshoz való viszonyban id nként pánikreakciókat generálnak. Két ilyen jellemz széls séges reakciót láthatunk. Az egyik, amikor az egyén saját identitását, saját létét kezdi problémának látni, ezért gyorsan és látványosan megpróbál identitást váltani. A másik reakció a saját identitás nagyon látványos és konfliktuskeres felmutatása. Jellemz változás, hogy – f ként a fiatalabbaknál – megváltozik a közösség, amelynek fontos és számít a véleménye. A helyi, felbomló magyar közösség helyett az egyre inkább domináló szerb többség véleménye lesz meghatározóbb bizonyos döntések mérlegelésekor. További fontos, jelenleg zajló változás a magyar nyelv és a magyar könny zene presztízsének a csökkenése, s ez a presztízscsökkenés térben is megjelenik. A men városi/ belvárosi helyek szerbbé válnak, míg a magyar nyelv és a zene a falvakba szorul ki. Többek között a felsorolt hatások következtében is, a vajdasági magyar fiatalok folyamatos migrációs, illetve asszimilációs nyomás alatt élnek. Ezen nyomás ereje a különböz életszakaszokban különböz , azonban egy-egy döntési helyzet (iskolaválasztás, munkavállalás, munkahelyváltás, párválasztás) nagyon könnyen válhat migrációs döntéssé, illetve nagyon könnyen fokozhatja az asszimilációs nyomást. Végezetül fontosnak tartom megegyezni, hogy ezek a változások els sorban annak a következményei, hogy a kilencvenes években a háborús kényszermigráció következtében megroppant a vajdasági magyar társadalom újratermel dési képessége. Ez kisebb részben a teljes szerb társadalomra igaz. Sok szerb kisközösség regenerálódási képessége is megroppant, a migrációs nyomást sok szerb fiatal is érzi. Elég arra utalni, hogy az utóbbi két évtizedben hány szerb fiatal hagyta el Szerbiát. A különbség annyi, hogy a magyar kisebbséget a kilencvenes évek kényszermigrációja arányaiban er sebben érintette, illetve, hogy a teljes szerb társadalmat érint negatív folyamatok összekapcsolódnak a kisebbségi helyzetb l adódó folyamatokkal és hatványozzák azokat. 155 Szabó Ákos IRODALOM Badis Róbert (2012): „Elfogyóban? – A vajdasági magyarság demográfiai helyzete a 21. század elején” Kommentár 2012/6. Badis Róbert (2008): „A vajdasági magyar népesség helyzete két népszámlálás tükrében, 1991, 2002” Régió, 2008/4. Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Sajti A. Enik (2003): „Impériumváltások hatása a délvidéki magyarok társadalomszerkezetére” In: Hódi Sándor (szerk.) (2003): Volt egyszer egy ország, Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet. Seb k László (2011): „Magyarok a környez országokban” Rubicon/9-10. Szerbhorváth György (2005): Vajdasági Lakoma, Budapest,Kalligram Kiadó. 156 Máder Miklós DÉL-BARANYA – HORVÁTORSZÁG 2011 nyarán a horvátországi Eszéken két fókuszcsoportot tartottunk, melyeknek eredményeit foglaljuk össze ebben az elemzésben. A beszélgetések célja volt a határon túli magyar fiatalok magyarságtudatának feltérképezése. Olyan dimenziókat érintettünk a beszélgetésben, mint a nyelvhasználat, az iskolázottság, a szokások, a tervek, a sztereotípiák, a mobilitási potenciál. A beszélgetések elején a résztvev k kölcsönösen bemutatkoztak, majd a magyarságról, a hazáról és az otthonról alkotott spontán asszociációkat vizsgáltuk meg. SPONTÁN ASSZOCIÁCIÓK Az asszociációk mögött rejl dinamika megértéséhez be kell mutatnunk Bibó István nemzetdefinícióját. Az államnemzet–kultúrnemzet ellentétpárt Bibó István használta el ször annak a ténynek fogalmi keretbe öntése céljából, hogy az általa feltételezett nemzeti azonosságtudat – nemzeti identitás – terén két egymástól er sen elkülöníthet véleménystruktúrát világítson meg. Történelmi szempontból államnemzeti gondolkodás jellemz Európa nyugati felére, ahol a közigazgatás, a jog rendszere a nemzeti lét szerves részévé vált és er sítette a nemzeti lét folytonosságába vetett hitet. A Rajnától keletre viszont nem léteztek határozott formában államok, f városok, nem létezett magas színvonalú politikai kultúra, ezért már a nemzetállamok kialakulása el tt vissza kellett nyúlniuk a nemzeteknek a „népi” tényez kre. Ezek a „népi” tényez k voltak a népszokások, a nyelv, amelyek hordozták a nemzeti mibenlétet. (Bibó 1986). Bibói értelemben egy ideális államnemzeti felfogás uralta nemzeti azonosságtudattal rendelkez magyar ember szerint ahhoz, hogy valaki magyar legyen, a legfontosabb, hogy a magyar állam polgára legyen, Magyarországon szülessen, magyar nyelv egyházi szertartásokon vegyen részt. Ezzel szemben egy kultúrnemzeti felfogású magyar szerint ahhoz, hogy valaki magyar legyen, fontos, hogy önmagát magyarnak tartsa, legalább egyik szül je magyar legyen, magáénak érezze a magyar kultúrát és tisztelje a magyarság jelképeit – a nemzeti zászlót, a himnuszt és a magyar nyelvet –, továbbá ismerje a magyar történelmet. Ez a nemzeti identitásban megbúvó különbség részben az oka annak, hogy a többségi nemzethez tartozók másképp határozzák meg a nemzeti identitás fokmér it, mint a kisebbségekhez tartozók. Gyakori panasz a határon túli magyarok részér l, hogy a magyarországi magyarok kevésbé értékelik a magyar kultúrát, mint az szerintük szükséges lenne, és a határon túli magyarságot sem egyöntet en foglalják bele a magyar nemzeti testbe, hanem külföldi államok polgárainak min sítik ket, holott a határon túli magyarok is – igaz teljesen más dimenzióban, de – magyarnak tartják magukat. Mint látni fogjuk, ennek az elméletnek a megközelítései számos esetben tetten érhet ek a fiatalok gondolataiban, attit djeiben. 157 Máder Miklós A magyarságról, a hazáról és az otthonról alkotott spontán asszociációk jellemz en pozitívak voltak, melyek sora az idilli, romantikus életképekt l a modern életvezetésig tart. Az alábbi idézetek a romantikus, pozitív hazafelfogást ábrázolják. • Belje, Baranya, falu. • Szabadság, föld, anya. • Ország, szül föld, öntudat. • Eszék, otthon, ágy. A horvátországi magyarsághoz tartozó fiatalok számára Magyarország és annak hozzájuk közeli városai életvitelük szerves részévé váltak, ezért olyan nem szokványos elemeket is említettek, mint a pécsi bevásárlóközpont. Az alábbi idézet életszer ségét támasztja alá, hogy a csoport nevetve, de egyetértett ezzel a meglep asszociációval: „Magyarország, nyelv és Árkád.”1 Mint láthatjuk, horvátországi magyar fiatalok esetében a haza spontán asszociációja során megjelenik a kultúrnemzeti felfogás. Említettek további városokat is, mint Mohács és Budapest. A magyar városok említése révén kialakult egy kép, miszerint a hazára vonatkozó els asszociációk nem szorosan a lokális környezetre vonatkoznak, hanem a horvát államhatáron is átnyúlnak. De nemcsak földrajzi fogalmakat említettek. Voltak olyan vélemények is, melyek idilli, vágyott helyzetre vonatkoztak. Ebben a megközelítésben a haza egyféle menedéket jelentett, olyan helyet, ahol a polgárok a hegemón nemzet részei, és nincsenek legitimációs problémáik. „Hát a nagyság, hogy a haza egy valami lelki nagyságot jelenti számomra… nem úgy értem, hanem hogy az a haza, ahol nagyon jól be tudsz illeszkedni például.” „Hát én, nekem mindig is egy ilyen különc érzet fogalmazódott meg bennem itt Horvátországban. Például nem tudom olyan jól érezni magam egy horvát közösségben, mint mondjuk egy magyarban. És hát kiszolgáltatottnak is érzem egy kicsit magam.” Ebb l az idézetb l már felsejlik egy olyan véleménycsoport is, mely nem csak pozitív élményeket társít a haza/magyarság fogalmakhoz. Volt válaszoló, aki említette Trianont, a nemzeti büszkeséget. Az állampolgárság spontán említései során találkoztunk mind elégedetlenséget, mind elégedettséget tükröz véleményekkel. Az el bbiek eredete szintén a bibói kultúrnemzetfelfogásban gyökerezik, amikor a magyarságot, mint államhatárokon átível nemzetet fogják fel, fogadják el. Ebben az esetben a horvát állampolgárság szükségtelen béklyónak t nik. „Amire nem igazán vagyok büszke: az az, hogy horvát állampolgár vagyok.” De nem mindig a kultúrnemzeti megközelítés sejlik fel a negatívabb válaszok hátterében, hanem az a tény, hogy Horvátország nem az EU tagja, emiatt nem élvez olyan diplomáciai el nyöket, mint Magyarország. „Hát én elmondom szívesen. Számomra ez egy kissé negatív dolog, ugyanis ez egy területhez köt engem akár. Hogyha én most, mondjuk rá, egy horvát állampolgár vagyok, nem néznek rám jó szemmel mondjuk a világ egyes részein akár. Hát nem, de például vízum kell Amerikába.” 1 Bevásárlóközpont Pécsett. 158 Dél-Baranya – Horvátország Voltak válaszolók, akik ezen a ponton elkanyarodtak az identitás témakörét l és egy bizonyos balkáni életstílust, nemzetkarakterológiát kezdtek, mint ellenpontot bemutatni. Ellenpontot abban az értelemben, amihez viszonyítva önmagukat meg tudják határozni. Hát, igen! Vagy sok helyen azt hiszik, hogy mi még jugoszlávok vagyunk. Hát, én az egész Balkánt nem igazán csípem… Az egész kultúrát, bocs! SZTEREOTÍPIÁK A fókuszcsoportokon feltérképeztük a fiatalok auto- és heterosztereotípiáit. A magyarországi magyarokkal kapcsolatban sokszor elhangzott az intolarencia, ami jellemz en nyelvi intolarencia: „Én azt írtam, hogy nem túl megért ek, ezt azért írtam, mivel gyakran furcsán néznek ránk azért, mert mi határon túlról jöttünk, és hogy hogy tudunk magyarul, meg ilyesmi. Tehát nekem ez olyan furcsa tud lenni.” „Nagyon ki akarnak javítani, amikor valamit mondunk.” „Kijavítanak minden tájszólást.” Az intolarencián kívüli további asszociáció az arrogancia, a fennhéjázás: „Én azt írtam, hogy túl büszkék magukra és hogy nem barátságosak számomra. Mást nem írtam semmit.” „Én azt írtam, hogy felvágós, nyafogós és siránkozós. Annyira akartam valami pozitívat írni, de most hirtelen…” „Én azt írtam, hogy beképzeltek, lenéz k és arrogánsak.” „Én azt, hogy beképzelt, arrogáns, fölényesek.” Természetesen a negatív állítások mellett megjelentek a magyarországi magyarságot pozitívan értékel vélemények is. Ez a kett sség jellemzi a másik hetero-sztereotípiát, amely a horvátországi horvátokra vonatkozik. Számosan említették a temperametumot, a lendületet, – és ennek negatív konnotációit. „Nyitott, hirtelen és indulatos. Tehát ez a Balkán.” „Vad, er szakos, brutális, agresszív.” „Néputálók, tradicionálisak, szűk világnézetük van.” A délszláv háború hatásai is még érzékehet ek. A háború utáni Szerbiából való migráció is belekeveredik a horvátországi horvátokkal kapcsolatos sztereotípiákba. „Hát, nekem az általános iskolában kezd dött, amikor sokat piszkáltak, mivel ott éltem Szerbiában és átköltöztem Horvátországba – fél horvát,fél magyar vagyok. És piszkáltak, hogy te ez-az-amaz, ilyen-amolyan és akkor kezdtem el el ször azt mondani, hogy én magyar vagyok, és akkor úgy is kezdtem már érezni magam, hogy igen, magyar vagyok meg mit tudom én. Inkább jobb azt mondani, mint szerb vagy horvát, vagy nem tudom, mi.” 159 Máder Miklós A horvátországi horvátok kisebbségekhez való viszonyulásának megítélése természetesen nem egyöntet en negatív. Sokan gondolják, hogy jól, „túl” jól bánnak velük a horvátok. A horvátországi magyarokról szóló auto-sztereotípiákból az derül ki, hogy leginkább a másság dominál, a senki földje érzés. Mások mind a horvátok, mind a magyarok számára; k sem tudják igazán, hova tartoznak. Az integráció nehézkes, hisz sok esetben a horvátot mint idegen nyelvet kell elsajátítani. „Lusták horvátot tanulni, zárkózottak, különcök.” „Szerintem is mások vagyunk! Végül is, mert nem tartozunk se a magyarországi magyarokhoz, se a horvátországi horvátokhoz, hanem…” Gyakori érzés számukra, hogy az adott többségi csoport nem befogadó: „… amikor itt vagyunk horvát társainkkal: á, te magyar vagy, te nem érted! Amint Magyarországra, ott Jugo!” De mi történik azokkal, akik jól tudnak horvátul és asszimilálódnak? Láthatjuk, hogy a horvátul kevésbé jól beszél k outsiderek maradnak a horvátok szemében, de akik horvátul jól beszélnek, azok integrálódhatnak és integrálódnak is a horvátságba, ezáltal a magyar identitásuk gyengül, elt nik. „Hát, igen! De azok, akik meg jobban tudnak, azoknál nagyobb az esély, hogy »elhorvátosodnak« és aztán még kevesebb magyar lesz. Inkább ne tudjanak horvátul és maradjanak magyarok!” Ebb l a fenti idézetb l látszik, hogy a nyelvi síkon induló asszimiláció a helyi magyarságra ható legdinamikusabb er . Azok, akik magyar nyelvi környezetben képesek maradni Horvátországban, meg tudják rizni a magyarságukat, de akik ett l eltávolodnak, azok és leszármazottaik számára a magyarság véget ér. CSÖKKEN MAGYARSÁG A horvátországi magyarságra a nagy koncentráltság jellemz . A fókuszcsoportokon résztvev k szerint 5-6 olyan falu van a Drávaközben, ahol szinte csak magyarok élnek, ez jelenti a központot. Horvátországban folyamatosan csökken az önmagukat magyarnak vallók aránya. A fiatalok számszer leg is tudták, hogy 1991-ben 21.000 volt, 2001-ben pedig 16.195, a 2011es népszámlálásra pedig 13.000 vagy 14.000-et prognosztizáltak. Mi ennek a drasztikus csökkenésnek az oka? Szociológiai szempontból két külön hatást kell kiemelnünk, amelyek jelent s magyarázóer vel rendelkeznek ebben a kérdésben. Az egyik az elvándorlás miatt bekövetkez létszámbeli csökkenés. A másik hatás pedig egy identitás-magyarázat, ami az asszimiláció nagy mértékét okozhatja. NAGY ELSZÍVÓ ER A magyarság számának csökkenését a migrációs potenciál is jelent sen befolyásolja. A beszélgetések során az alábbi típusokat különíthettük el. 160 Dél-Baranya – Horvátország 1. Rurális terültekr l az urbanizáció irányába A horvátországi magyarok jellemz en rurális környezetben, falvakban élnek, ahol a homogén magyar kulturális közeg könnyebben fenntartható. Ebben segítik ket a helyi iskola, templom és hagyományok is. Az urbanizált, horvátok által lakott területek nagymértékben felgyorsítják az asszimilációt. 2. Horvátországból az EU-ba Az EU-ban való munkavállalás, ami szintén preferált a fiatalok körében, egyértelm en egy más nyelvi környezetet jelent, ami egyértelm en csökkenti a magyar kisebbség létszámát. 3. A délszláv háború miatt Magyarországra Számos esetben számoltak be arról, hogy a délszláv háború miatt sokan költöztek át Magyarországra, majd itt jártak iskolába és építettek ki új egzisztenciát. Sokan visszaköltöztek, de voltak olyanok, akik már nem. 4. Szerbiából Horvátországba A délszláv háborút követ en a volt Jugoszlávia új államaiból népmozgások indultak, melyek az újonnan létrejött országok nemzetiségi homogenitását er sítették, így került számos határon kívüli magyar család Horvátországba. A fenti felsorolásból az els három a horvátországi magyarok számának csökkenését okozza, míg a negyedik létszámuk növekedése irányában hat. SZIGETEKR L VALÓ LESODRÓDÁS A horvátországi magyar fiatalok életére jelent s hatást gyakorolnak szüleiknek az aszszimilációjukra vonatkozó elképzelései. A szül k által választható stratégiák két széls ség mentén tipizálhatók. Az els , amikor a szül célja, hogy leszármazottjai vele maradjanak. Ebben az esetben a helyi gazdasági életbe való minél szervesebb integráció miatt szándékosan az asszimilációs stratégiát kell a szül knek választaniuk. Gyermekeiket horvát középiskolákba, szakmunkásképz kbe, egyetemekre íratják. A horvát nyelv anyanyelvi szint ismerete lehet vé teszi a fiatalok számára az elhelyezkedést, így megvan az esélyük arra, hogy egzisztenciát építsenek ki és szüleik mellett maradhatnak. Nevezzük ezt integrációs identitás-stratégiának. „… úgy gondolják a szül k, hogy hátránya lesz a gyereknek abból, hogy nem tud eléggé horvátul. És nem fog jól érvényesülni a horvátok között, nem fog iskolába tudni menni horvátba, nem fog tudni munkát találni.” „És hogy ezzel a szül k szerintem itthon szeretnék tartani a gyerekeiket. Tehát hogy félnek attól, hogy egyszer majd elmennek, öregek lesznek, és egyedül maradnak, mondjuk hogyha magyarul tanult volna a gyerek.” A másik stratégia szerint viszont a magyar nemzeti identitás meg rzése a feladat, emiatt a szül k a gyermekek magyar nyelv oktatását preferálják mind a középiskolai, mind a fels fokú képzés során. A magyar nyelv aktív m velése háttérbe szorítja a horvát nyelvet, s ez nehezíti az ottani elhelyezkedést, a társadalmi integrációt. Azok a fiatalok, akik az iskolarendszerben a magyar nyelvet preferálták, egy olyan spirálba kerülhetnek, amely a 161 Máder Miklós szül helyt l földrajzilag egyre távolabb sodorhatja ket. A pécsi középiskolák és a pesti egyetemek pedig növelik az esélyét annak, hogy a fiatalok Magyarországon találjanak élettársat, karriert, lehet ségeket, ezzel viszont a szül i háztól való leválás esélye növekszik. Elköltöznek, és nem jönnek többet vissza. Ez az anti-asszimilációs identitás-stratégia. „Hát, mondom, aki tud horvátul, az általában horvát iskolába fog menni, horvát környezetben lesz, és aztán elhorvátosodik teljesen és…” Ez a két identitás-stratégia sajátos mederbe tereli a horvátországi fiatalok életesélyeit, kilátásait, jöv jét. Természetesen a szül k identitás-stratégiája nagymértékben befolyásolja a gyermekeik jöv jét, a fent bemutatott migrációs hatások továbbra is komoly tényez k maradnak az egyének szintjén. A horvát nyelv zagrebi egyetem, az eszéki középiskola, egy EU-s munkalehet ség magukban hordozzák annak az esélyét, hogy a fiatalok nem térnek vissza szül helyükre. Ebb l a szempontból ártalmas a függetlenség. „És ez a hátránya. Ha valaki beiratkozik ide a központba, végig magyarul beszélnek. Beiratkozik most már egyetemre is mehet, végig magyarul beszél, és valójában kijön az egyetemr l, csak magyarul tud, és még mindig nem tud egy szót se horvátul és Horvátországban él.” Ezek a stratégiák vezetnek oda, hogy létrejönnek, és egyre dominánsabbakká válnak a horvátországi magyarság számára azok a homogén, magyarlakta települések, ahol zárványszer en boldogulni lehet a magyar nyelv használatával is. Ezek a szigetek olyan települések, ahol szinte mindenki magyar és magyarul beszél, az iskola, a bolt, a posta, a munkahelyek – mind-mind magyar. „Hát, én olyan faluban lakok, hogy még Magyarországon sincs olyan, hogy százalékba magyar, tehát 99% magyar él, úgyhogy szerintem magyarnak érezhetem magamat.” Ezeken a településeken az anti-asszimilációs stratégia esetén sikeres lehet a szül k azon igyekezete, hogy gyermekeik mellettük maradjanak, mégis meg rizzék magyarságukat. IDENTITÁS Az alábbiakban az identitással és az identitás különböz stratégiáival fogunk foglalkozni. El ször nézzük át Castells gyakran idézett identitáselméletét. Manuel Castells identitáselmélete a fennálló hatalomhoz viszonyítva határozza meg az egyének identitását (Castells 2006). Három identitást definiál, melyek a legitimáció és ellenállás közötti kontinuumként érthet ek meg. Az egyik castellsi identitás a legitimáló identitás, ami a társadalom egy domináns intézménye által létrehozott identitás. Ezt egy racionalizált hatalom kiterjesztésnek/legitimálásnak is felfoghatjuk, melyet támogatnak olyan civil szerepl k is, mint az egyházak, a szakszervezetek, a pártok és egyéb társadalmi szervezetek. Esetünkben ez a magyarországi magyarság intézmény-rendszere által támogatott magyarságtudat. Ennek ellentéte a rezisztens identitás, melyet olyan társadalmi aktorok vallanak, akiket a fennálló rendszer kirekeszt, hátrányosan megkülönböztet, megbélyegez. Emiatt ezek a kiközösített csoportok egy sajátos, rezisztens/ellenálló identitási pozíciót vesznek fel a társadalmon belül. Védekeznek, ellenállnak, bojkottálnak. Castells ezt az új hálózati társadalom egyik legformálóbb erejének látja. A rezisztens identitás szerinte közösségek meg162 Dél-Baranya – Horvátország alakításához vezet, melyekben megvalósulhat a „kizárók kizárása a kizártak által”, azaz a hegemón kultúrával szemben képesek a rezisztens csoportok aktív, fenntartó identitáspozíciót felvenni. Ez az identitás akkor alakul ki, amikor a hegemón kultúra el akarja nyomni a kisebbségeket, akik védekezésb l önmagukba zárkóznak. Esetünkben, a horvátországi magyar fiatalok esetében nem érhet tetten a rezisztens identitás. Az alábbi idézet ezt szimbolizálja: „Túl jól bánnak itt velünk a horvátok és azért nem lett bennünk – nem bennünk, hanem más magyarokban az az er s nemzeti érzés!” A fókuszcsoportokon a fiatalok arról is tanúbizonyságot tettek, hogy más határon túli magyar csoportokról is hallottak, tisztában vannak azok helyzetével, történetével. Ezen a ponton pedig mint lehetséges forgatókönyvként említették: „Szerintem mi azzal az rvidéki (burgenlandi) magyarok sorsára jutunk egy-kett re.” „Hát, hogy olyan ott már a jólét, hogy k már nem érzik, hogy magyarok vagy osztrákok. Megvan a fizetés…” Ehhez a jelenértelmezéshez szükséges az is, hogy a Horvátországban él magyar kisebbség számára is Magyarország ne valami ténylegesen jobb helyzetben lév , irigylésre méltó helyszín legyen. „F képp akkor, hogyha Magyarország… ha Magyarország fejlettebb lenne, mint, mondjuk Románia. Románia, ugye az erdélyi magyarokból vagy inkább mondják magukat magyarnak…” Mivel viszont Horvátországot hasonló, illetve esetenként jobb gazdasági helyzet államnak látják, mely nem viszonyul negatívan a kisebbségekhez, kijelenthet , hogy a rezisztens identitás mint alternatíva, nem a horvátországi magyarokra jellemz kategória. A harmadik castellsi identitás az úgynevezett projekt-identitás. Ennek lényege, hogy a rezisztencián túl képes legyen az egyén igazi egyéniséggé válni. Azaz a projekt- identitásos személyek életük számos területén képesek legyenek egyéniségként viselkedni. Itt nemcsak egy egydimenziós rezisztenciáról van szó, hanem egy életvitelbeli változásról. Az identitások castellsi elemzése után tekintsünk át egy másik elmélet. Badis Róbert a vajdasági magyarságra nézve egy négyes tipológiát állított fel (Badis 2008). Badis a vajdasági magyarok identitásstratégiáit interperszonális szinten követte nyomon, majd tipizálta ket. Ez a tipológia jellemz en nem egy befogadó jelleg társadalom esetében elemzi a viselkedési lehet ségeket. A lehet ségek sora a visszatámadástól az elszigetel désen és az észrevétlenné váláson át a behódolásig tart. Az els stratégia a negativizmus. Badis értelmezésében ez a szembeszállást jelenti, amikor a kisebbséghez tartozó felvállalja a konfliktusokat és konfrontálódik a hegemón társadalommal. Ez leginkább a castellsi rezisztens identitásnak feleltethet meg. A horvátországi fiatalok esetében a negativizmusra mint identitásstratégiára nem találtunk nyomokat. Atrocitásokról csak egy esetben számolt be egy résztvev , de is inkább a zenei stílusok körüli kakaskodásnak gondolta azt, s nem a magyar–horvát ellentétet vélte a verekedés hátterének. A második az elszigetel dés, itt a kisebbséghez tartozó elszigeteli magát a környezett l, igyekszik a lehet legkevesebb kontaktust felvállalni, hogy elkerülje a nem befogadás ne163 Máder Miklós gatív következményeit. Ez egyféle menekülés, bujdosás. A fent már bemutatott szigetszer lét, a homogén magyar környezet viszont Horvátországban nem azért jött létre és maradt fent, mert ezt a félelem révén indukált elszigetel dési stratégia indokolná. Esetünkben a szigetszer lét a többségi horvát társadalom természetes integrációs húzóereje elleni szigetesedés, és nem szám zetés. A harmadik stratégia az észrevétlenné válás. Badis értelmezésében ez akkor következik be, amikor a hegemón csoportba való beleolvadás lehetetlen úgy, hogy közben a saját eredeti identitását ne rejtené el az illet . Ez egy bizonyos értelemben tudatos álarc viselését jelenti. A negyedik stratégia a fenyegetésnek való behódolás stratégiája, erre akkor van elvi lehet ség, amikor a fenyegetett elfogadta az a szabályt, miszerint elnyomott helyzetben van és ennek a helyzetnek megvannak a maga elvárt szerepei. Ilyen széls séges esetekre, mint a harmadik és a negyedik identitásstratégia, nem találtunk példákat a jelenlegi horvátországi magyar fiatalok esetében. AZ ASSZIMILÁCIÓ PROBLÉMATÉRKÉPE A beszélgetés egyik célja az identitás és az asszimiláció helyzetfeltárása volt, ehhez els ként a spontán asszociációk révén felsoroltattuk az ott él fiatalok helyzetére vonatkozó legjellemz bb problémákat, nehézségeket, melyek közvetetten és közvetlenül hatást gyakorolnak az asszimilációra. Az alábbi csoportosítás a felsorolt asszociációk összesítése révén jött létre: 1. államnemzeti integráció könnyebb, azaz a horvát nyelv révén való érvényesülés értelemszer en könnyebb 2. túl jó horvátnak lenni, vagyis ez az ország nem kitaszító jelleg , a horvát identitás megfelel a számukra „Részben baj az is, hogy könnyű az integráció. Szóval nem olyan félelmetes Horvátországban horvátnak lenni, hogy az fojtogató legyen, ami el l menekülni kéne.” 3. iskolai hatások, azaz az iskola vezetése nem tulajdonít jelent séget a magyar oktatásnak „Iskolavezetés, ugye az iskola úgy gondolja, hogy ne er lködjünk annyira a magyarral, akkor folyamatosan elsikkadhat.” 4. a helyi vezet nem magyarságorientált „Lokális vezet kérdése, hogy a helyi vezet az inkább ilyen horvátpárti – akkor egyértelműen folyamatosan csökken a magyar bla-bla-bla.” 5. vegyes házasságok, melyben a nem magyar házastárs önkéntelenül az asszimiláció felé hat „A vegyes házasság az egyértelműen hígítja ezt a magyarságot.” 6. szül i szigetstratégia, amikor is a szül ellenérdekelt a magyar nyelv használata miatti anyaország felé irányuló mobilitásban, emiatt nem er lteti a magyar nyelvet „Ja, ha nem tanul magyarul az a büdös kölök, akkor valószínűleg itt marad, mert 164 Dél-Baranya – Horvátország ha magyarul tanul, sokan elhúznak az elté-re és nem jönnek vissza. És akkor ugye a papa-mama reménykedhet abban, hogy inkább integrálódjon, és akkor marad.” 7. az anyaország fel l nem intenzív a támogatás „A magyar állam nem tör dik, illetve kevésbé tör dik, mint amennyire kellene.” 8. zsákutca nyelv, azaz a magyar nyelv használata harmadik országban nem jelent el nyt „Ezzel így össze van kapcsolva, hogy a magyar nyelv hátrány abból a szempontból, hogy a horvát ebben a közösségi térben, ahol a horvát képezi a nyelvet. Könynyebben jutsz el re, könnyebben érvényesülsz. Szül k akkor inkább nem fáradnak, nem er szakoskodnak a magyarral.” „És nem lehet használni máshol.” A fent említett problémakörök közül az els kett pull hatást mutat, azaz pozitív hozadékaiért cserébe ösztönöz a magyar nyelv elhagyására. A többi tényleges akadályozó tényez ként értelmezhet , vannak közöttük az egyén szintjén értelmezhet aspektusok és a teljes horvátországi magyarságra jellemz makro-problémák. Ezeket a problémákat elhelyeztük egy térképen, melyet a 10. ábra mutat be. A térképen a piros szín jelenti, hogy a probléma akadályozó tényez , a sárga semleges és a zöld pozitív húzóer ként hat az asszimilációra. 10. ábra: Problématérkép a horvátországi magyar fiatalok válaszai alapján 165 Máder Miklós A problémákat aszerint helyeztük fel a térképre, hogy azok helyi, azaz lokális, illetve általános jelleg ek, vagyis a teljes horvát magyarságra jellemz ek-e. A másik dimenzió, hogy egyéni, azaz keveseket érint , illetve hogy általános, közösségi probléma-e. Látható, hogy helyi szint és közösségi probléma az iskolai és az önkormányzati vezet k hozzáállása. A vegyes házasságok és a szül i szigetstratégia helyi és egyéni szinten jelentkeznek. Az ábrán látható, hogy az asszimilációs problémákra nézve nem említettek szociálpolitikai eszközökkel megoldható, rendezhet feladatokat. Az említett nehézségek nehezen, illetve sehogy nem kezelhet k a politikai döntéshozók szintjén. IRODALOM Castells, Manuel (2006): Az identitás hatalma. Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra II. kötet. Gondolat Kiadó – Infónia Alapítvány, Budapest. Badis Róbert (2008): „A vajdasági magyarság identitásstratégiái.” In: Papp Richárd, Szarka László (szerk.): Bennünk él múltjaink. Zenta. 319-327. Bibó István (1986): Kényszer, Jog, Szabadság [1935] In: Válogatott tanulmányok I. Magvet , Budapest. 5-147. Bibó István (1986): A mai külföld szemlélete a magyarságról [1936] In: Válogatott tanulmányok I. Magvet , Budapest. 151-160. 166 IV. TEMATIKUS ELEMZÉSEK Dániel Botond ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK JÖV TERVEINEK, MUNKAER PIACI HELYZETÉNEK, ETNIKAI FOGYASZTÁSÁNAK VIZSGÁLATA BEVEZET A munkába állás minden fiatal számára személyes életútjának egyik kiemelked eseménye. A szakmai munka területe kiemelt fontossággal bír életpályánk során az életmin ségünk megteremtésében, a sikeres életvezetés megvalósításában. A munka világa egyszerre jelenti anyagi biztonságunk megteremtésének és önmegvalósításunknak terepét. Az elmúlt tíz évben a globális átalakulások hatására a munkaer piacra való belépést meghatározó strukturális tényez k többszöri megváltozásának lehettünk tanúi térségünkben. A tudástársadalom térnyerése, a tudás fontosságának növekedése a gazdasági versenyben maga után vonta a munkaer piac folyamatos átszervez dését. Ennek következtében megváltozott az az intézményi kontextus (Shavit – Müller 1998), amely a fiatalok munkaer piacon való elhelyezkedését meghatározza. Erre a változásra a romániai oktatási rendszer csupán fáziskéséssel tudott reagálni, ami a munkaer piac és az oktatási rendszer közötti aszinkronitás növekedésében mutatkozott meg, az egyetemet végzett fiatalok egyre kisebb mértékben voltak képesek arra, hogy olyan munkakönyves álláshoz jussanak, amely szakmai végzettségüknek megfelel (Csata–Dániel–Pop 2006). A gazdasági válság különösen nehezen érintette a fiatalokat, a kényszer átstrukturálódás és az ezzel járó elbocsátások, az állami szektorban történ alkalmazások befagyasztása, a munkahelyek számának csökkenése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok egyre nehezebben jutnak munkához. A gazdasági válság éveiben egy rég nem látott verseny alakult ki kevés számú munkahelyért. A fiatal népesség, beleértve a fels fokú végzettséggel rendelkez ket is, ebben a versenyben egy veszélyeztetett csoportot jelent.2 (EUROFOUND 2011). Ez a jelenség akár generációs problémává (Strauss – Howe 1991) is válhat, a huszonévesek csoportjára egyel re az útkeresés, a lebegés jellemz , mivel nehezen találnak utat a munkaer piacra (Kiss T. 2011). Az állam nehezen talál választ a fiatalok problémájára, a gazdasági válság felszínre hozta a fels oktatás azon látens funkcióját is, hogy munkahelyek híján az oktatási rendszerben parkoltassa a fiatalokat.3 Ugyanakkor az állam és a különböz intézmények szá2 3 A 16–24 év közötti fiatalok körében a munkanélküliségi ráta az EU27 térségben kétszerese az általános munkanélküliségi rátának (EUROFOUND 2011). Ha a tavalyi érettségi vizsgán elbukott 110 ezer középiskolás bejelentkezett volna a romániai munkaügyi központokba, az államnak több mint 40 millió euróra lett volna szüksége a juttatások kifizetésére, ami kétszerese a munkaügyi központok teljes éves költségvetésének. (Ziarul Financiar, 2011. július 6.) 169 Dániel Botond mára fontos kihívássá vált, hogy kivédjék a gazdasági válság negatív hatásait és megakadályozzák, hogy hosszú távú hatásokat gyakoroljon egy egész generációra (Scarpetta – Sonnet – Manfredi 2010). Vajon hogyan látják a mindezen folyamatok által meghatározott társadalmi környezetben, ugyanakkor speciális, kisebbségi léthelyzetben a munka világát az erdélyi magyar fiatalok? Milyen terveik vannak a jöv jükkel kapcsolatosan? A továbbtanulás vagy a munkavállalás, a szül földön vagy pedig a külföldön való boldogulás szerepel-e inkább terveik között? Kisebbségi munkavállalókként mennyire tudnak integrálódni a munkaer piacra? Mennyire tartják el nyösnek avagy hátrányosnak magyar- nyelv-tudásukat, illetve a többségi nemzet nyelvének ismeretét? Milyen szempontok alapján választanak munkahelyet? Hogyan látják a munkanélküliség, munkahelykeresés kérdését? Mennyire jellemz rájuk a gazdasági etnocentrizmus a munkavállalás és a fogyasztás során? Mennyire tartják fontosnak a helyi termékek fogyasztását, a helyi gazdaság er sítését? Látnak-e kapcsolatot a helyi gazdaság fejl dése és a munkahelyteremtés között? Kutatásunkban mindezen kérdésekre igyekeztünk választ adni, eredményeinket pedig különböz erdélyi magyar fiatalokat vizsgáló kutatások eredményeihez kapcsolni. EL ZMÉNYEK, KAPCSOLÓDÁSI PONTOK Kutatásunk egyik legfrissebb el zménye a 2008 szeptemberében a romániai Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) kezdeményezésére, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet koordinálásában megvalósított ifjúságkutatás. A kutatás eredményeib l 2011-ben jelent meg tanulmánykötet. A kötet bevezet jében Kiss Tamás és Barna Gerg foglalja össze az erdélyi magyar fiatalokkal kapcsolatos eddigi jelent s kutatásokat. (Kiss–Barna 2011). Ebb l megtudjuk, hogy a romániai ifjúságkutatás már a pártállami id kben is stabil intézményes keretben m ködhetett, amely intézményes keret a rendszerváltás után is fennmaradt. A román ifjúságkutatás f jellemz i ezáltal az er s közpolitikai kapcsolódás és megközelítés, valamint a problémás csoportokra, illetve az ifjúsággal kapcsolatos problémákra való fókuszálás. Ezzel szemben a kolozsvári ifjúságkutatás a kilencvenes évekt l bontakozik ki, a kutatásokat els sorban a magyarországi ifjúságszociológia inspirálta. A problémás csoportok és a társadalmi problémákra való fókuszálás helyett a fiatalok els sorban a társadalmi változások hordozóiként jelentek meg, a vizsgálatok olyan címszavak köré összpontosultak, mint a civilizációs korszakváltás, középosztályosodás, (poszt)modernizáció, fogyasztói státus. A kutatások sorából megemlítik Gábor Kálmán székelyudvarhelyi, illetve kolozsvári diákok körében végzett adatfelvételét, Veres Valér négy erdélyi nagyvárosban végzett kutatását. Ezek központi témái a jöv tervezés és státusreprodukció, illetve román és magyar középiskolások identitása, etnikumközi percepciói voltak. 2003-tól indult a marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál vizsgálata, amely a Gábor Kálmán által 2000-t l vezetett Sziget-vizsgálatok erdélyi változata. (Kiss–Barna 2011). A Magyarországhoz köt d vizsgálatok sorában a budapesti Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által kezdeményezett MOZAIK2001 cím kutatás volt a legnagyobb szabású vállalkozás és egyben kutatásunk közvetlen el zménye (Szabó A. et al. 2002). A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által végzett kutatás egyik újdonsága az volt, hogy egyszerre próbált a román és a magyar ifjúságkutatáshoz kapcsolódni, lehet séget adva az erdélyi magyar fiatalok és román kortársaik helyzetének összehasonlítására. A kutatás 170 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata ugyanakkor számos ponton kapcsolódik az el bbiekben felsorolt kutatások eredményeihez, konkrét összehasonlításokat tartalmaz az Országos Ifjúsági Hatóság, valamint a MOZAIK2001 adatbázisaival is. Eredményeink értelmezésekor mi is ezekhez a kutatásokhoz szeretnénk kapcsolódni, továbbá két olyan kutatáshoz, amely az erdélyi diplomás fiatalok munkaer piacon való elhelyezkedésével, karrierútjával kapcsolatos. Ezek közül az els 2005-ben készült a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Csata Zsomborral és Pop Carmennel együtt a pályakezd diplomások munkaer piacon való elhelyezkedését vizsgáltuk a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem végzettjeinek körében. Legfontosabb kutatási problémánkat azon strukturális tényez k feltárása jelentette, amelyek az intézményes oktatásból a munkaer piacra való átmenet jelenségét határozzák meg, valamint arra is kíváncsiak voltunk, hogy a fiatal pályakezd diplomások hogyan alkalmazkodnak ezen kényszerít hatásokhoz, hogyan írható le az egyetemet végzett fiatalok pályára állásának gyakorlata (Csata–Dániel–Pop 2006). A második kutatás 2006 végén valósult meg a budapesti MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete által koordinált „Karrierutak vagy parkolópályák? Friss diplomások karrierje, migrációja, feln ttoktatási igényei a Kárpát-medencében” cím program keretében. Kutatásunk célja az volt, hogy az életútinterjúkra és fókuszcsoportos vizsgálatokra alapozva nyomon kövessük az erdélyi magyar fiatal diplomások munkába állásának, munkaer piaci helyzetének megváltozott mintázatait a rendszerváltást követ en (Csata – Dániel – Kiss – Ruszuly – Sólyom 2009). Tanulmányunk öt f részre osztható. A bevezet és az el zmények, kapcsolódási pontok jelzése után bemutatjuk az erdélyi magyar fiatalok továbbtanulással, migrációval kapcsolatos terveit, kisebbségi helyzetükb l adódó speciális kérdéseket tárgyalunk (etnikai szempontok a munkahelyválasztásban, a nyelvtudás szerepe az alkalmazásban), végül megvizsgáljuk, hogyan viszonyulnak a magyar, illetve helyi termékekhez és hogyan látják a helyi gazdaság fejl désének kérdését a munkahelyteremtés viszonylatában. Zárásként röviden összefoglaljuk a f bb tanulságokat, következtetéseket. TANULÁS ÉS MUNKA, ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN A MOZAIK2001 eredményei szerint az erdélyi magyar fiatalok kevesebb, mint fele szeretett volna továbbtanulni. Ez az arány a székelyföldieknél valamivel alacsonyabb volt, mint a bels -erdélyi fiataloknál. A legnépszer bb tanulási formáknak az egyetemek számítottak úgy Székelyföldön, mint Bels -Erdélyben. A székelyföldi fiatalok esetén a továbbtanulást választók többsége magyarul szeretett volna tanulni, amelyb l 32 százalék lakhelyét l különböz településen, 27 százalék pedig jelenlegi lakhelyén maradna. A bels -erdélyi fiatalok esetén els helyre szintén az ország magyar nyelv tanintézményei kerültek (33 százalék), szorosan mögöttük következtek a román tannyelv intézmények. Magyarországi továbbtanulási tervekkel a két régió fiataljai hasonló arányban (14-15 százalék) rendelkeztek (Szabó A. et al. 2002). Mivel jelen vizsgálatunk min ségi jelleg volt, számarányokról most nem tudunk beszámolni, azonban azt elmondhatjuk, hogy a fókuszcsoportos interjúkon elhangzottak egybevágnak a vázolt képpel. Továbbtanulási tervekr l középiskolás diákokkal els sorban Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön beszélgettünk, de voltak középiskolás résztvev k Csíkszeredában, Baróton, Nagyváradon is. A középiskolások túlnyomó többsége a továbbtanulást választja, valamely magyar nyelv egyetemi központban (Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda), de 171 Dániel Botond volt olyan résztvev is, aki Bukarestbe készül építészmérnöki szakra, és olyan résztvev is, aki szakmát szeretne a továbbiakban is tanulni (mesterszakács szakra készül Veszprémbe). Mások a továbbtanulás helyett már inkább dolgoznának. Nagyváradi középiskolás résztvev nk szerint ugyanakkor osztálytársaik közül is sokan külföldre szeretnének menni tanulni. Az egyetemista korosztály (akiket els sorban a nagyváradi fókusz résztvev i között találhattuk) már valamivel konkrétabb tervekkel rendelkezik a munkavállalást illet en, továbbtanulásukat összekötik az elhelyezkedési lehet ségekkel, karrierkilátásokkal. Egyesek egyértelm en külföldön szeretnének boldogulni, mások csak tanulni mennének külföldre, aztán hazatérnének. „Mesterizni elmennék mondjuk Magyarországra, de még nem tervezem mondjuk, a jöv met máshol. Tehát, hogy nem, nem [vagyok] feltétlenül ilyen karrierista, és most lehet, hogy elég érdekesen hangzik, de hát, ha mindenki elmegy, akkor maradjon itthon is valaki.” (Nagyvárad) Els sorban a határhoz közel, Nagyváradon volt magasabb a továbbtanulásukat külföldön tervez k aránya úgy a középiskolás, mint az egyetemista korosztályban. Hasonló eredményre jutottak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai is 2008-as felmérésük során: azon erdélyi magyar fiatalok között, akiknek külföldi továbbtanulási szándékaik vannak, felülreprezentáltak voltak a 18–24 év közöttiek, az északnyugati régióból származók, a városiak, az egyetemista lányok, illetve azok, akik családi jövedelmi szintjüket átlag felettinek gondolták (Anghelescu 2011). A fiatalok külföld iránti érdekl dése nem meglep , tudva azt, hogy igen sok lehet ség áll rendelkezésükre, ami a külföldi utazásokat, ösztöndíjakat, tanulmányutakat, nemzetközi ifjúsági programokat, munkaprogramokat illeti. A romániai mérések szerint 2003-ban a 15–29 évesek 36 százalékának volt szándékában elmenni, 11 százalékuk határozatlan volt. Turisztikai céllal 8 százalék, tanulmányi céllal 5,5 százalék, munkavállalási célokkal 30 százalék utazna külföldre, véglegesen kitelepedni pedig a fiatalok 6 százaléka szeretett volna. Öt évvel kés bb, 2008-ban ugyanazon korosztály 52 százaléka turisztikai céllal, 14 százaléka tanulmányi céllal menne külföldre, munkát vállalni 33 százalék, véglegesen kitelepedni 11 százalék szeretne (Anghelescu 2011). Az erdélyi magyar fiatalok migrációs tapasztalatával és migrációs szándékaival kapcsolatos el z kutatási eredemények azt mutatják, hogy az erdélyi magyar fiatalok a romániai és az erdélyi átlagnál jóval nagyobb arányban voltak külföldi tanulmányúton, vállaltak már munkát külföldön, de bevásárolni, barátokat látogatni és turistaként is jártak már külföldön (Kiss–Barna 2011). A migrációs tapasztalatokhoz hasonlóan migrációs szándékaik is viszonylag magasak. A MOZAIK2001 eredményei szerint az erdélyi magyar fiatalok 41 százaléka, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet mérése szerint 38 százaléka akart külföldön munkát vállalni (Szabó A. et al. 2002). Látjuk, hogy a külföldi munkavállalási szándék nem csökkent jelent s mértékben az elmúlt hét év (2001–2008) alatt. Továbbá a 2008-as felmérésb l az is kiderült, hogy a külföldi munkavállalás els sorban a 24 évesnél fiatalabb magyar fiúkat foglalkoztató probléma (Anghelescu 2011). Kutatásunkban, a fókuszcsoportos interjúk során mind a középiskolásoknak, mind az egyetemistáknak, mind pedig a tanulmányaikat már befejezett fiataloknak feltettük a kérdést, hogy szeretnének-e külföldön munkát vállalni, kitelepedni. A középiskolások számára a külföldi munkavállalás vagy kitelepedés még csak homályos elképzelések szintjén áll, jöv tervezésükben els sorban a továbbtanulás az, 172 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata ami konkrét, a munkavállalás még csak távlati cél. Ennek megfelel en a migrációval kapcsolatos attit djeiket inkább a környezetükben létez kulturális minták határozzák meg, illetve azok a tapasztalatok amelyeket közvetlenül vagy közvetett módon átéltek a migrációval kapcsolatosan. Massey és munkatársai szerint a migráció kultúrája három dimenzióban ragadható meg: a migrációról való tudás és ismeretek; a migráció mint orientáció, lehetséges életstratégia; illetve a migrációhoz kapcsolódó értékek dimenziójában (Kandel–Massey 2002, id. Pitó 2009). Pitó Klára a mez paniti magyar végz s általános iskolai diákok migrációs kultúráját vizsgálta 2005 tavaszán. Arra a következtetésre jutott, hogy egy olyan közösségben, ahol a migráció mint életstratégia elfogadottá vált (és magas a migránsok száma), az általános iskolák végz s tanulóinak túlnyomó többsége számára a migráció (ezen belül leginkább a külföldi munkavállalás, a vendégmunka) egy lehetséges stratégiaként fogalmazódik meg, a továbbtanulás alternatívája (Pitó 2009). Kutatásunkban a fókuszcsoportokban részt vett fiatalok esetén úgy az itthon maradásra, mint a migrációra biztató mintákkal is találkoztunk: „[...] mi generációnkban már szerintem nagyon azt nevelik, hogy mindegy hova, csak ne itt. Szóval külföldre. Az osztálytársaim is mindenki külföldre tervez, hogy egyetemre megy. Akár Magyarország, akár még messzebbre. Szóval semmiképpen sem itt. A visszatérés az már attól függ. – Ez érdekes, mert nálunk az volt, hogy maradni, maradni, hogy megmaradjon a magyar közösség. – Nálunk is inkább ez, hogy haza menni kell és maradni, nem elmenni.” (Nagyvárad) Az általunk megkérdezett középiskolásoknak a külföldi munkával kapcsolatosan közvetlen tapasztalatuk családtagként van, esetleg közvetetten találkoznak a vendégmunkával, ismer seik körében találnak olyanokat, akiknek a szülei külföldön dolgoznak. A fókuszcsoportos beszélgetésben részt vett fiatalok nemcsak a vendégmunka el nyeit, de a hátrányait is igen élesen látják: a családtól való távollét, ami a feln tteknek és a gyerekeknek is problémás. Éppen ezért csak ideiglenesen tudják elképzelni a külföldi munkát, egyedülállóként, gyors pénzszerzés céljával. „Azt mondták, hogy az [itt konkrétan a külföldi kamionozásról van szó] annak jó, hogy esetleg fiatalabban elkezdi és meggazdagodik az ember, és aztán családba nem jó már. Nem láttam már egy ideig apukát (xxx) aztán mikor (xxx) három hónaponta két hétig, és ez olyan... neki is fárasztó és nekünk is, hogy nem látjuk a szül ket.” (Marosvásárhely) „Vannak nekem is osztálytársaim, hogy a nagyanyjával lakik, mert az anyja és apja olaszba vannak munkát keresve. És ott van egyedül. Azért nem nagyon látszik rajta, mint hogyha t idegesítené, mert elég jól viszi, de azért meglátszik ezeken, hogy másképp ... a viselkedésén, egy kicsit olyan... másképp van, mint aki ott van a szüleivel.” (Marosvásárhely) Az egyetemisták körében (akik els sorban a nagyváradi fókusz résztvev i voltak) nagyon sokféle jöv képpel találkoztunk. Ez a korosztály már valamivel konkrétabb tervekkel rendelkezik a munkavállalást illet en, migrációs terveik is valamivel konkrétabbak. 173 Dániel Botond „Ha tehetném, mennék. Hogyha elvégzem az egyetemet, mesterit, és hogyha kapnák egy olyan munkalehet séget Németországban, akkor nem tenném egy mércére a romániai fizetésekkel sem és a boldogulással sem. Hogy munkahelyet találjak, mert itt azért szerintem nehezebb.” Megjelennek a próbálkozók is, akik még nem határozottak a jöv jükkel kapcsolatosan, és nem biztosak abban, hogy külföldön a helyük, viszont mindenképp szeretnék kipróbálni magukat. „Hogyha nem tudnák beilleszkedni abba a környezetbe, akkor visszajönnék és megpróbálnák itt boldogulni. Viszont próbálkozni kell szerintem, [...] de azt sem tartom kizártnak, hogy visszajövök.” Az országon belüli migráció kérdése is a nagyváradi csoportnál merült fel. Itt egyértelm en azt a választ kaptuk, hogy nem szívesen dolgoznának más településen az országban, meg vannak elégedve a várossal. Akik távolabb dolgoznának, azok is a magyarországi határ melletti településeket jelölik meg, ahová még ingázni lehet. Nem tudjuk, hogy a kisebb településeken él fiatalok esetében az országon belüli migrációs szándék, illetve hajlandóság milyen, mivel ezzel kapcsolatos kérdések nem kerültek el a többi fókuszcsoportos beszélgetés során. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint 2008-ban az erdélyi magyar fiatalok körülbelül harmada beszélt jól angolul (saját bevallása szerint), valamint egytizede németül. Jól beszéli továbbá a francia nyelvet a megkérdezettek 3,1 százaléka, valamint a spanyol, illetve olasz nyelvet körülbelül 1-1 százaléka. Továbbá nem beszél jól, de meg tudja értetni magát angolul a fiatalok további egyharmada, németül további egyötöde, franciául egytizede. Spanyolul, olaszul 6,5-6,6 százalék boldogul el (Kiss–Barna–Sólyom 2008). Vizsgálatunk során kíváncsiak voltunk arra is, mit gondolnak a fiatalok, hogy esetleges külföldi munkavállalás vagy kitelepedés esetén a nyelvtudás mennyire játszik szerepet. Több olyan résztvev nk volt (Nagyváradon, illetve Baróton is), akik nyelvtudásbeli hiányosságaik miatt külföldi munkavállalás esetén inkább csak Magyarországra mennének dolgozni. „Én szívesen vállalnák külföldön is munkát. Magyarországon is. Ugyanakkor tehát más országban a nyelvi akadályok miatt nem biztos, hogy úgy érzem magam, hogy hely tudnák állni a szakmámban.” (Éva, Barót) Volt olyan résztvev nk is, aki viszont vállalná a nyelvtanulást is, annak érdekében, hogy külföldön boldogulni tudjon. „Hát én, ha muszáj menni, mennék egy fejlett országba, a nyelvet azt megtanulnám, megpróbálnám megtanulni rövid id n belül. Én úgy gondolom, elmennék Angliába meg Svédországba.” (Róbert, Barót) A csángó fiatalok speciális helyzetben vannak, mivel a magyar mellett a román nyelvet is ismerik, így az olasz, spanyol nyelv elsajátítása sem olyan nehéz számukra. Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak, ez a többnyelv ség segíti-e ket abban, hogy mondjuk egy harmadik országba menjenek el, inkább az angol nyelv fontosságát emelték ki. Úgy gondolják, hogy Olaszország, Spanyolország, Németország már „sablonos”, inkább más országot választanának (Angliát, Egyesült Államokat). És habár a nyelvtudást értékelik, másik országban sem a magyar-, sem a románnyelv-tudásukat nem tartják nagy el nynek. 174 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata „Ha egy harmadik országot kéne válasszak, az vagy Anglia lenne, vagy Amerika. [...] Olaszország, az már sablon. Spanyolország sablon. Németország sablon.” „Szerintem nem sokat segít, hogy ha románul meg magyarul is tudsz, ha elmész például Norvégiába dolgozni.” A célországokkal kapcsolatosan hasonló eredményekre jutottak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai is, akik azt tapasztalták, hogy az utóbbi hét évben (a MOZAIK2001 eredményeihez képest) nagymértékben megváltoztak a célországok (Szabó A. et al. 2002). 2001ben a külföldön munkát vállalni szándékozó magyar fiatalok 75 százaléka említette Magyarországot, ez 2008-ra 38 százalékra esett vissza. Ennél többen (a fiatalok mintegy 41 százaléka) említették meg Németországot, illetve Ausztriát. Ezt Anglia és az Egyesült Államok követik. A magyarok célországai nagyban különböznek a román fiatalok célországaitól, akik els sorban továbbra is Olaszországban és Spanyolországban szeretnének dolgozni (Kiss–Barna, 2011). Az egyetemet végzett korosztály esetében egy el z kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a végleges, illetve a munkavállalási célú migrációs szándék alacsony volt. A munkavállalás mint a jöv tervek része megjelent ugyan, de kizárólag az itthoni karrierépítés narratívájába beágyazottan (Csata–Dániel–Kiss–Ruszuly–Sólyom 2009). Jelen kutatásunkban is hasonló hozzáállást tapasztaltunk, viszonylag kevesen számoltak be külföldi munkavállalási vagy kitelepedési tervekr l. A fókuszcsoportban részt vev k jó részének ugyanakkor van már valamilyen, hosszabb-rövidebb id re vonatkozó migrációs tapasztalata. Volt olyan résztvev nk, aki máshonnan származik és férjével költözött új településre, olyan is, aki külföldön volt néhány hónapot és úgy jött haza. Amikor fiatalok különböz csoportjaiban migrációs szándékot vizsgálunk, érdemes tudatában lennünk, hogy általában azokat a személyeket tudjuk megkérdezni, azok a személyek jönnek el a fókuszcsoportos beszélgetésekre, akik itthon tartózkodnak. Azon fiatalok, akik jelenleg is külföldön tartózkodnak, tanulnak, vendégmunkások vagy akár már kitelepedtek, természetszer leg nem kerülnek be a vizsgált népességbe, így az interjúk során kifejezett migrációs szándék valószín leg alatta marad a valós tendenciáknak. Ezért érdemesebbnek tartjuk az arányok vizsgálata helyett azokat a narratívákat megvizsgálni, amelyeket a válaszadók az itthon maradás-elvándorlás dilemmájában megfogalmaznak. El z kutatásunkban a végleges kitelepedéssel szemben megfogalmazott érvelések közül a leggyakrabban a pragmatikus dimenziójú narratívákkal találkoztunk, melyek egyik része a külföldi megélhetés nehézségeihez kapcsolódó szokványos, köznapi érveléseket hívta el , a másik része pedig reflektáltabb karrierszempontokat tükrözött (itthoni munkatapasztalat, kapcsolatháló-építés stb). Akkor a 90-es évek nyilvános kisebbségi diskurzusának népszer narratívái, különösen a megmaradás-diskurzus, nagyon ritkán bukkantak el , és nem normatív üzenetként fogalmazódtak meg (Csata–Dániel–Kiss–Ruszuly–Sólyom 2009). Jelen vizsgálat során azonban jócskán találtunk olyan narratívákat, amelyek érzelmi elemekkel, vagy a már említett megmaradás-diskurzus elemeib l építkeznek („magyarnak itthon kellene lenni, nem elutazni”). Kutatásunkban, az interjúk során, a visszatérés okai között f leg az érzelmi okok kerültek el , az itthon való boldogulás vágya, valamint a már-már mitikus székely szül földszeretet is: „Büszke vagyok, hogy Csíkból jöttem. Voltam én 5-6 évvel ezel tt Franciaországban, ahol felajánlották, hogy maradjak, de mit tudom én elszórakoztam két hónapot, de nem, otthagytam. Pedig mindent elintéztek volna.” (Csíkszereda) 175 Dániel Botond „Székelyeknek nagyon er sek a gyökerei. Gyerekekt l elkezdve feln ttekig, kollégáim, és szóba se jöhet az, hogy k most kimennek örökre külföldre például. Nem tudják elképzelni az életet a hegyek nélkül [...]” (Csíkszereda) A székelyek ilyen jelleg jellemzése valószín leg túlzás, az azonban a fókuszcsoportos beszélgetésekb l is úgy t nik, hogy Baróton sokkal többször jelent meg az itthon maradás gondolata (az egyébként elég vegyes összetétel csoportban), mint a nagyváradi résztvev k esetében. A barótiak közül arra a kérdésre, hogy hol dolgoznának szívesebben, itthon vagy külföldön, elég sokan az itthon maradás mellett tették le a voksukat. „Sehol. Itthon. Itt.” (Barót) „Hát hogyha van lehet ségem, akkor inkább itthon maradnék.” (Katika, Barót) „Én szerintem valamilyen szinten igen, de honvágy az megölné és így is úgy is hazajönne az ember. [...] nem tudnád azt kibírni, hogy most ne lásd a barátn det, szüleidet.” „Itthon kell munkát adni és nem kell idegenbe és más nyelven tanulni. [...] Nekünk azért volnának a managereink, a minisztereink, akik intézik a mi ügyeinket, hogy itthon tudjunk megélni.” MUNKANÉLKÜLISÉG, MUNKAHELYKERESÉS Az itthon való megéléshez els sorban munkahelyre van szükség, olyan munkahelyre, amely képessé teszi a fiatalt arra, hogy „az egész családot el tudja tartani”. Megfelel munkahelyet találni, a végzett szakmában elhelyezkedni viszont nem mindig könny . Korábbi vizsgálatunkban, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen 1997–2002 között diplomát szerzett fiatalok esetén azt láttuk, hogy folyamatosan csökkent a munkakönyves állásban elhelyezkedni tudók aránya. Míg az 1997-es évfolyam végz seinek 86 százaléka rendelkezett ilyen állással az egyetemi oklevél átvételekor, ez az arány a 2002es évfolyam esetén kétharmad körülire csökkent (67 százalék). Ugyanakkor azok aránya, akik végzettségüknek megfelel munkahelyen dolgoztak, 72,8 százalék, ez az 1997-es évfolyam esetén még 91,7 százalék volt. (Csata–Dániel–Pop 2009). Ezek a számok az intézményi képzés és a munkaer piac közötti aszinkronitás szimptomatikus jelei. Ezt a problémát csak súlyosbították az elmúlt évek pénzügyi-gazdasági válságának hatásai, így a fiatal diplomások, de úgy általában a fiatalok számára komoly problémát jelent a munkaer piacon való elhelyezkedés. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint 2008-ban az ifjúság problémái közül a legtöbben a munkanélküliséget, a pénztelenséget, az alacsony keresetet, a lakáshelyzet megoldatlanságát említették. A munkanélküliséget els sorban az alacsonyan iskolázottak, a Székelyföldön él k, a vidékiek és a szakképzetlen munkások min sítették éget problémának (Kiss–Barna–Sólyom 2008). A MOZAIK2001 adataihoz képest a munkanélküliséget, a pénztelenséget, az alacsony kereseteket kevesebben nevezték meg f problémaként, viszont továbbra is ezek vezetnek a problémarangsorban (Szabó A. et al. 2002). Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogyan viszonyulnak az erdélyi magyar fiatalok a munkanélküliség kérdéséhez, milyen stratégiákat alkalmaznak a munkahelytalálásban, illetve milyen er forrásokra tudnak támaszkodni. A fókuszcsoportos interjúkon részt vev fiatalok egy része optimistán tekint saját jö176 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata v jére és a munkaer piacon való boldogulására, mások viszont pesszimistábbak, jobban félnek attól, hogy tanulmányaik befejezése után nem találnak munkát. „És mindenképpen utána [ti. egyetem után] ide térek vissza egyb l. Aztán még tovább akarok terjeszkedni, és úgy érzem, hogy fogok tudni. Ett l annyira nem félek, hogy munkanélküli leszek.” (középiskolás fiú, Csíkszereda) „Ha tehetném, mennék. Hogyha elvégzem az egyetemet, mesterit, és hogyha kapnák egy olyan munkalehet séget Németországban, akkor nem tenném egy mércére a romániai fizetésekkel sem és a boldogulással sem. Hogy munkahelyet találjak, mert itt azért szerintem nehezebb.” (egyetemista lány, Nagyvárad). Azon fiatalok, akik már nagyobb tapasztalattal rendelkeznek a munkaer piacon, nem osztják azt a nézetet, mely szerint nehéz lenne munkát találni itthon. Egy 29 éves csíkszeredai résztvev , aki dolgozott már villanyszerel ként, faluturizmusban panzióban, utazási irodánál, jelenleg pedig már vagy 2-3 éve egy környezetvédelmi szervezetet vezet, úgy nyilatkozott, hogy „[...] szerintem nem az a gond nálunk most, hogy most nem lehet munkát kapni, hanem, hogy a szuper dolgokat keresik”. A kedvez tlen strukturális kényszerít hatások között a fiatalok különböz stratégiákat kell kövessenek. Amennyiben nem tudnak elhelyezkedni alkalmazottként, megpróbálhatnak egyb l a saját lábukra állni. Egyik interjúalanyunk férje például Csíkszeredában, filozófus végzettséggel könyvkereskedéssel kapcsolatos vállalkozást indított. A fiatalabbaknak is megvan a maguk stratégiája. Számukra a munkavállalás még nem aktuális kihívás, de már készülnek rá, igyekeznek minél több lehet séget nyitva tartani és minél több tapasztalatot szerezni, hogy elhelyezkedési esélyeiket növelhessék. „Nekem úgy mondták, hogy próbáljam meg a legtöbb dolgot, amit meg tudok. [...] mert még nem lehet tudni, hogy hova kerülök. [...] Most is van ilyen. [A hajtásit is, nem] csak a B-re próbálom letenni, hogy ha esetleg A-ra kapnék munkahelyet, hogy oda is el lehessen [menni]... meg kell próbálnunk összeszedni a legtöbb helyr l, amit tudunk [...] ha van egy lehet ség, hogy na, ehhez valamennyire értek, megpróbálom, lássuk sikerül vagy nem. [...] legyen egy fix elképzelésünk, ahogy mi szeretnénk, de azon kívül legyen egy B, C, D tervünk, ha nem jön össze...” (középiskolás fiú, Marosvásárhely) A munkahelytalálás folyamatában fontos szerepük van a közvetít intézményeknek, hirdetéseknek. Er forrásként a fiatalok pedig a kapcsolatokat, valamint a nyelvtudást említették. A társadalmi t ke a munkahelytalálásban kétél dolog az egyének szempontjából. Egyesek, akik rendelkeznek vele, támaszkodhatnak rá, mások, akik kevésbé széles kapcsolathálóval rendelkeznek, akadályként tekintenek rá, versenyhátrányként élik meg a hiányát. „Ismertség alapján történik minden, szerintem. Munkahelyválasztás is, vagy az, hogy hova jutok be vagy hova nem.” (el bb idézett egyetemista lány, Nagyvárad) Továbbá, amint azt a kés bbiekben részletesebben is kifejtjük majd, a kétnyelv ség illetve az idegen nyelv tudása szintén fontos er forrás a munkaer piacon. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a középiskolások többsége a továbbtanulást választja, valamely magyar nyelv egyetemi központban, de találunk olyat is, aki románul tanulna tovább, szakmát szeretne tanulni vagy egyb l munkába állna. A külföldi továbbtanulási szándék els sorban a határhoz közel, Nagyváradon volt magasabb úgy a középiskolás, mint az 177 Dániel Botond egyetemista korosztályban. Azokat, akik munkába állnak, nem várják jó kilátások, a munkanélküliség a fiatalok egyik legnagyobb problémája. Ennek ellenére jócskán találtunk olyanokat is, akik nem félnek attól, hogy tanulmányaik befejezése után nem tudnak majd itthon boldogulni. A munkahelytalálásban a legfontosabb er forrásoknak a fiatalok a kapcsolatokat, valamint a román, illetve idegen nyelvek ismeretét emelték ki. Egyesek igyekeznek minél több tapasztalatra szert tenni és minél több lehet séget nyitva hagyni maguk el tt, mások munkahely híján önfoglalkoztatóvá válnak vagy külföldön próbálnak szerencsét. A külföldi munkavállalás tekintetében a középiskolás fiatalok esetén úgy az itthon maradásra, mint a migrációra biztató mintákkal is találkoztunk. Ez a korosztály nemcsak a vendégmunka el nyeit, de a hátrányait is igen élesen látja: a családtól való távollét, amely a feln tteknek és a gyerekeknek is problémás. Éppen ezért csak ideiglenesen tudják elképzelni a külföldi munkát, egyedülállóként, gyors pénzszerzés céljával. Az egyetemisták nagy része már konkrétabb tervekkel rendelkezik a munkavállalást illet en, továbbtanulásukat és esetleges külföldi munkavállalásukat összekötik az itthoni elhelyezkedési lehet ségekkel, k azok, akiknél a leger sebb a migrációs szándék. Az egyetemet végzettek esetén a migrációs szándék helyett érdemesebbnek tartottuk az itthon maradást, illetve a kivándorlást magyarázó narratívákat vizsgálni. Ellentétben el z kutatási eredményeinkkel (Csata és mtsai 2009), jócskán találtunk olyan narratívákat, amelyek érzelmi elemekb l, illetve a megmaradás-diskurzus elemeib l építkeznek. Az idegennyelvtudás fontos szerepet játszik a külföldi munkavállalásban, kitelepedésben. Nyelvtudás hiányában a külföldi munka magyarországi munkavállalásra korlátozódik, viszont a fiatalokban megvan a szándék arra, hogy idegen nyelvet tanuljanak a külföldi boldogulás érdekében. A csángó fiatalok többnyelv ségüket nem tekintik külföldön konvertálható t kének, mivel f leg az angol nyelv országok felé vennék az irányt, ahol a román nyelv ismerete nem segíti ket az új nyelv elsajátításában, mint ahogy spanyol vagy olasz vendégmunka esetén segíthetné. A beszélgetés során igazolódni látszik az, amit a Kisebbségkutató Intézet kutatása is felszínre hozott, hogy az elmúlt években megváltoztak a külföldi migráció célországai. Az országon belüli migráció kérdése közvetlenül csak a nagyváradi csoportnál merült fel, ezért nehezen általánosíthatjuk a válaszokat. k általában elégedettek a város nyújtotta lehet ségekkel, akik távolabb dolgoznának, azok is a magyarországi határ menti településeket jelölik meg, ahová még ingázni lehet. Más térségekben, illetve kisebb településeken él fiatalok bels migrációjával kapcsolatosan nincsenek közvetlen válaszaink, viszont a baróti, sepsiszentgyörgyi fókusz esetén is megjelent a Brassóban, Fogarason való munka, mint alternatíva. KISEBBSÉGIKÉNT A MUNKAER PIACON A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint 2008-ban az erdélyi magyar fiatalok közel kétharmada válaszolt pozitívan arra a kérdére, hogy elfogadna-e egy román etnikumú személyt családtagjaként, illetve szintén közel kétharmaduk lakna román személy szomszédságában. Barátként ennél is többen, a válaszadó fiatalok közel háromnegyede fogadna el román személyeket.4 Regionális különbségek természetesen vannak, az eredmények 4 A válaszadó fiatalok 19 százaléka értett egyet nagymértékben azzal a lehet séggel, hogy román személyt családjába fogadjon, további 46 százaléka részben értett egyet ezzel. A román személyekkel való 178 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata azt mutatják, hogy minél alacsonyabb egy térségben a magyarok aránya, a fiatalok annál nyitottabbak a románság iránt és fordítva, minél kompaktabb egy magyar közösség, annál kevésbé elfogadó. Míg Közép-Erdélyben és a Partiumban a fiatalok háromnegyede fogadna el román etnikumú családtagot, addig a Székelyföldön csupán valamivel több mint fele. Hasonló jelenséget látunk a baráti kapcsolatok és a szomszédsági viszony esetén is.5 A román–magyar viszony jellemzése során azt láthatjuk, hogy a románok és a magyarok közötti viszonyt alapjában véve együttm köd nek ítélte meg az erdélyi magyar fiatalok közel harmada (32,4 százalék), kölcsönös érdektelenséget feltételezett valamivel több, mint negyede (27,2 százalék), és konfliktusosnak tekintette közel kétötöde (38,2 százalék). Ebben a viszonylatban is fennállnak a területi különbségek. Míg a székelyföldi fiatalok 23 százaléka tekintette csak együttm köd nek a magyarok és románok közötti viszonyt, addig ez az arány a Partiumban 31 százalék, Közép-Erdélyben pedig 50 százalék (Kiss–Barna–Sólyom 2008). Ami a román nyelv ismeretét és használatát illeti, szintén a 2008-as kutatás eredményeib l érdemes kiindulnunk. Ezen eredmények szerint az erdélyi magyar fiatalok közel háromnegyede (74,3 százalék) mondta azt, hogy jól beszél románul, és további egyötöde (21,9 százalék) gondolja úgy, hogy nem beszél jól, de meg tudja értetni magát. A MOZAIK2001 eredményeihez képest a román nyelv ismeretének foka romlani látszik, mivel akkor a fiatalok közel négyötöde (78,1 százalék) válaszolta azt, hogy jól beszél románul és 17 százaléka, hogy meg tudja értetni magát. Az erdélyi magyar fiatalok legkevésbé a családban beszélnek románul (csupán 6,1 százalék azok aránya, akik legalább fele-fele arányban beszélnek románul, illetve magyarul otthon), bevásárláskor legalább fele-fele arányban használja a román nyelvet valamivel több mint a fiatalok fele, munkahelyen valamivel több mint egyharmada. Ami a médiafogyasztást illeti, legalább fele-fele arányban használja a román nyelvet újságolvasáskor a fiatalok 27,9 százaléka, rádióhallgatáskor 36,7 százaléka, televíziózás közben 44,1 százaléka. A román nyelv használata leginkább a hivatalos ügyek intézésekor elterjedt. Szintén legalább fele-fele arányban használja a román nyelvet a polgármesteri hivatalban a fiatalok 52,1 százaléka, orvosnál 47,6 százaléka illetve a rend rségen 82,1 százaléka. (Kiss-Barna-Sólyom, 2008). Mindezek alapján jogos a kérdésfelvetésünk, hogy vajon mennyire jelenik meg a gazdasági etnocentrizmus a munkahelyek választásakor? Fontosnak tartják-e a fiatalok azt, hogy magyar munkaközösségben dolgozzanak? Mennyire nyitottak a román munkaadók és munkatársak iránt? Esetleg mennyire érzik magukat diszkriminálva a többségi munkaadóktól? Amennyiben létezik az elzárkózás jelensége, ez mennyire a szándék és mennyire a kényszerít körülmények hatására (pl. nyelvtudás hiánya) történik? Els ként nézzük meg, hogy eredményeink alapján milyen szempontok alapján választanak munkahelyet az erdélyi magyar fiatalok, és ebben mennyire vannak jelen etnikai szempontok. A munkahelyválasztás szempontjairól els sorban a nagyváradi fókuszcsoportban esett szó. Arra a kérdésre válaszolva, hogy amikor munkát keresnek, egyáltalán szempont-e, felmerül-e valamilyen szinten szempontként, hogy az illet munkaadó magyar-e vagy román, a nagyrészt egyetemista résztvev k els sorban az anyagi szempontot hangsúlyozták. Az etnikai szempontok csupán harmadlagosak az anyagi szempontok, illetve a munkakörül- 5 szomszédsági viszonnyal 21 százalék nagymértékben egyetértett, 44 százalék részben, illetve román barátokat a megkérdezettek 24 százaléka fogadna el nagymértékben, 49 százaléka részben. Baráti kapcsolatok esetén Közép-Erdély, a illetve Partium 82 százalék, Székelyföld 63 százalék; szomszédsági kapcsolatok esetén Közép-Erdély, illetve a Partium 74-73 százalék, Székelyföld 57 százalék. 179 Dániel Botond mények mögött. „Hát biztos az anyagi vonzatát nézném mind a két munkahelynek szerintem. De hát mondjuk, hogyha azt a szituációt vennénk, mondjuk, hogy mind a két helyen ugyanannyi, ugyanaz a munkakörülmény, ugyanaz a helyzetkép, akkor talán mondjuk, a magyart választanám.” (Nagyvárad) „Inkább a munkahelyt l függ és nem a munkaadótól. Tehát, hogy anyagi vonzata is, és nem, hogy most nekem egy román vagy egy magyar felettesem van.” (Nagyvárad) A fókuszon részt vev fiatalok nagy részének nem jelent túlságosan nagy aggályt, hogy esetleg román munkaadónál kell elhelyezkedniük. „Hát igazából, szerintem ez nem kéne olyan nagy gond legyen, hogy most már román vagy magyar munkahelyre megyünk, mert Romániában vagyunk, ez természetes, szóval ezt elkerülni nem tudjuk annyira, azért. Ez nem kéne, gondot okozzon nekünk. Hát persze, megnézném én is, hogy most milyenek a körülmények meg ilyesmi, de hogyha arról lenne szó, akkor a románt is ugyanúgy választanám, mint a magyart.” (Gréti, középiskolás, Nagyvárad) A Székelyföldön, tömbmagyar környezetben, ahol a fiatalok reálisan megtehetik azt, hogy magyar munkaadót válasszanak, ha nem is zárkóznak el attól, hogy román alkalmazóhoz kerüljenek, román munkatársakkal (senki sem utasította el kategorikusan ezt a lehet séget), sokkal szívesebben helyezkednének el magyar munkakörnyezetben, komfortosabban éreznék magukat a mindennapi munkavégzés során. „Amikor munkahelyet keresel, mennyire részesíted el nyben azt, ami magyar? Csak magyar hirdetéseket keresel? Magyart. Nem igazán érezném jól magam, ha most egész nap törném [a románt].” (29 éves férfi, Csíkszereda) „... ha én oda fogok kerülni, akkor nekem már fontos lesz, hogy legyenek legalább magyarok, akikkel meg tudom értetni magamat és nem kelljen egyb l más nyelven gondolkozzam, értessem meg magam, fejezzem ki az érzéseimet, vagy éppen a hangulatomat. És ez nagyon fontos azért, mert az ember úgy érzi igazán teljesnek magát, ha értik a körülötte lév k. És az szükséges, hogy érezzed, hogy vannak a te véredb l is körülötted... Igazán, mint hogy ha valamilyen szinten hozzád tartozna, az nem olyan, mint egy román... a románt, azt már alapból úgy érzed, mintha idegen lenne. De viszont már a magyar [...] közelebb van a szívedhez.” (Júlia, középiskolás, Sepsiszentgyörgy) Habár a vegyes környezetben él k valamivel könnyebbnek képzelik el a román munkaközösségben való munkát, egy beilleszkedési id szakra mindannyian számítanak. Ugyanakkor, amennyiben a szakmai felkészültségük adott az illet munka elvégzéséhez, valamivel nyitottabbak, nem félnek a román környezett l. „Hogy többségében magyarok vagy románok a munkatársak, az számít? – Nálam abszolút ez nem jelenik meg – Nekem igen, mert nem sokat [...] beszélek románul, és bekerülni egy román közösségbe, kellene egy-két hónap amíg, vagy még több, amíg tudnék jól kom180 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata munikálni románul. – Nálam is még biztos lennének néha gondok. Beszéd, vagy hasonló, de annyira nem félek, mert tudom, hogy azért megértem ket, valamilyen szinten én is tudok beszélni. Persze nem a legtökéletesebben, mert mondjuk valamikor valami nem is jut eszembe. De hát, én például anyumat ilyen példaképként véve. Mert például tiszta magyar volt, és amikor elkezdett dolgozni abszolút nem tudott még annyira se románul, mint én. És neki is, hát ez az els néhány hónap nehéz volt, és most úgy beszél románul is, mint magyarul. Tehát anyanyelvi szinten. És végül is biztos nehéz, de annyira nem...” „Szerintem az se. Nekem személy szerint nem. Kihívást jelentene, de kihívást és akkor azt teljesíteni kell.” (Gréti, középiskolás, Nagyvárad) A következ kérdés arra vonatkozott, hogy a fiatalok tapasztalatai illetve elképzelései szerint mennyire jelennek meg etnikai szempontok a munkaadók részér l az alkalmazottak kiválasztásában. Hogyan látják a fiatalok a munkaadókat, azok milyen szempontok alapján választanak az álláskeres k közül, és ezen szempontok között jelen vannak-e etnikai jelleg ek? A fókuszcsoportok résztvev i els sorban a gazdasági jelleg szempontokat hangsúlyozták. Ezek a szempontok a piacgazdaság logikáját követik, a fiatalok szerint a munkaadók els sorban a jobb képesség munkavállalót keresik, ha hasonló képzettség és képesség munkavállalók közül kell választani, akkor pedig általában az olcsóbb munkaer t választják. „Ha okos a munkaszolgáltató, akkor azt választja, amelyik jobban ért ahhoz a munkához, nem nemzetiség szerint.” (Marosvásárhely) „[...] nem tudjuk, hogy melyik dolgozik jobban, akkor a román [munkaadó] melyiket választja, és a magyar melyiket? Amelyik olcsóbb. Általában.” (Barót) A fiatalok szerint az alkalmazást ugyanakkor befolyásolja az adott munkakör tartalma is. Az ügyfelekkel való kapcsolattartásban vagy akár a turizmusban elfogadható szempontnak tartják, ha a munkaadók olyan személyt alkalmaznak, aki jól beszéli az ügyfelek nyelvét. Ebben az esetben a kétnyelv ség kifejezetten el ny. Mind a román, mind a magyar munkaadóknak érdeke, hogy többnyelv személyt találjanak az illet munkára. „Vannak esetek, amikor beszélni kell azért a nyelvet, mert hogy effektíve a munka azon a nyelven történik, turizmus esetén is akár.” (Nagyvárad) „Szerintem munkakört l függ, hogy milyen, mondjuk, hogyha tényleg ilyen kapcsolatfenntartást, akkor inkább szerintem a kétnyelvű embert venném fel, ha én lennék a munkáltató, hogy akkor két nyelven tud kommunikálni. [...] hogyha magyar, akkor szerintem is felvenne mondjuk egy román és magyar nyelven beszél személyt.” (Nagyvárad) Továbbá a piaci versenyben a cégek sok esetben el nyösnek tartják, ha ügyfeleikhez saját nyelvükön tudnak szólni, ezért vannak esetek, amikor pusztán azért alkalmaznak kisebbségieket, hogy ügyfeleik számára biztosítsák a megfelel kiszolgálást. „[Kolozsváron] Központban lév kocsmákban szinte mindegyikben kritérium, akár magyar a tulajdonos, hogy [a pincér] magyarul beszél legyen, mert elismerték azt, 181 Dániel Botond hogy mennyire túlsúlyban vannak a magyar egyetemisták, illetve, hogy mennyire nagy a látogatottsága a magyarok részér l a kocsmáknak. Ott van [...] az egyik legjobban men belvárosi kocsma, aminek egy, születésileg román a tulajdonosa és kikötése, hogy magyar pincéreket alkalmaz. És jól megy neki.” (Kolozsvár) „[az egyik nagy telefonszolgáltatónál] van magyar ügyfélszolgálat például ... Tehát egy jó cég rájön, hogy azzal nyer, ha egy románul jól beszél és magyar embert vesz fel, mert az tud a magyar kuncsaftokkal is a saját nyelvükön beszélni. És egy üzletben ez nagyon nagy el ny...” (Sepsiszentgyörgy) Az etnikai szempontokat illet en a fiatalok ellentétes elképzelésekkel, tapasztalatokkal rendelkeznek. A kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi fiatalok esetében is vita bontakozott ki arról, hogy ezek a szempontok számítanak-e a munkaadóknál, illetve reális-e az etnikai diszkrimináció esete kiválasztáskor. A fiatalok diszkriminációtól való félelme nem alaptalan, hiszen ha megnézzük a 2008-as kutatás eredményeit, azt látjuk, hogy a román fiatalok magyarokkal kapcsolatos attit djei minden szempontból negatívabbak, mint a magyar fiatalok románokkal szembeni attit djei.6 Ezt egyik résztvev nk úgy próbálta oldani, hogy úgy gondolja, annál a román munkaadónál, aki t úgy alkalmazza, hogy tudatában van magyarságának, annál nem kell hátrányos megkülönböztetésre számítania. „Nekem az a véleményem, hogy ha beadjuk valahova a jelentkezésünket és román a tulaj, a f nök, akkor lehet, hogy felvesz, annak tudatában, hogy magyar vagyok, mert önéletrajzban ez megjelenik, akkor ott szerintem nem lehet probléma. Ha pedig tényleg annyira diszkriminál, hogy nem vesz föl magyarokat, akkor meg... [amúgy sem kell dolgozni nála].” (Nagyvárad) Egyes vélemények szerint a nacionalista érzelm ekre jellemz az etnikai diszkriminálás, illetve a kisebbségben lév munkaadókra is, akik „inkább segítik az k nemzetüket”. Ennek kapcsán Kolozsváron a magyarokat hozták fel példának, Sepsiszentgyörgyön a románokat. „[...] én is egy évet kerestem munkát, és van jelent sége, sokat számít. Ha magyar a f nök, akkor többnyire magyart akar felvenni.” (Kolozsvár) „De a román az biztos a románt fogja választani” (Sepsiszentgyörgy) A résztvev k egy másik része ugyanakkor sem a kolozsvári sem a sepsiszentgyörgyi csoportban nem értett egyet ezekkel a szempontokkal. 6 A román–magyar viszonyt együttm köd nek ítélte meg az erdélyi fiatalok 32,4 százaléka, míg ez az arány a romániai fiatalok körében csupán 23 százalék. Arra a kérdésre, hogy családjába fogadna-e magyar személyt, a romániai fiatalok 43 százaléka, az erdélyi fiatalok 28 százaléka válaszolt elutasítóan (egyáltalán nem ért egyet, kismértékben ért egyet), míg ez az arány a magyar fiatalok részér l (román személyek családtagként való elfogadásával kapcsolatosan) csupán 18 százalék. Baráti kapcsolat terén a romániai fiatalok 26 százaléka, az erdélyi fiatalok 15 százaléka elutasító a magyarokkal szemben, míg ez az arány fordított esetben csupán 8 százalék (Kiss–Barna–Sólyom 2008). 182 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata A NYELVISMERET SZEREPE A MUNKAER PIACON A munkaer piacon való elhelyezkedés folyamatában a kisebbségi fiatalok speciális helyzetben vannak. Egyrészt nyelvi akadályokba ütközhetnek, amikor többségi környezetben akarnak munkát vállalni, amikor a munkahelyen egy többé-kevésbé idegen kultúrában kell mozogni, olyan nyelven kommunikálni nap mint nap, amelyet csak részben birtokolnak, másrészt el nyt jelenthet számukra, hogy akár két különböz kultúrát, nyelvet is ismernek. Az interjúk során arra is rákérdeztünk, hogy egyrészt mennyire tartják fontosnak a román nyelv ismeretét a munkavállalás szempontjából, mennyire érzik hátrányban magukat a nyelvtudás hiánya miatt, másrészt látják-e annak el nyét, hogy a román munkavállalókhoz képest egy nyelvvel többet birtokolnak, magyarul is tudnak. A román nyelv fontosságában minden fiatal egyetértett, úgy Székelyföldön, mint a Partiumban vagy a szórványban. Legyen szó akár középiskolásokról, akár egyetemistákról, mindannyian úgy vélik, hogy a románnyelv-tudás nagyon fontos a munkahelyen, annak hiánya korlátozza a munkavállalást. „Szerintem igen, (xxx) ahhoz, hogy itt Romániában tudj dolgozni.” (Marosvásárhely) „Bármilyen munka van, ha üzletben, ha szerel , bármi is, kellenek a román ügyfelek.” (Marosvásárhely) „Akármilyen országban élsz, szerintem azért jó tudni az ország nyelvét.” (Sepsiszentgyörgy) „Hát az, hogy nem tudja a nyelvet és bekerül egy olyan [környezetbe] az [...] teljesen negatívan érinti, mert nem tud egy kenyeret kérni, nem tudja elmondani, hogy neki milyen problémája van.” (Barót) A fiatalok általában és els sorban a Székelyföldön (amint az a marosvásárhelyi fókuszból is kiderült) tisztában vannak azzal, hogy román nyelvtudásuk hiányos és jelenlegi tudásszintjükkel nehezebben tudnak érvényesülni a munkaer piacon. Arra a kérdésre, hogy megtanulnának-e jól románul, hogyha ez a feltétele a munkahelytalálásnak, a fiatalok hajlandóságot mutattak, igaz érz dött, hogy nem szívesen tennék. A beszélgetés során nem tapasztaltunk heves ellenállást a román nyelv tanulásával kapcsolatosan, habár van olyan fiatal, akinek a válaszából az t nik ki, hogy a román nyelv megtanulását egyes fiatalok kényszerként élik meg. „Ez függ az ember anyagi helyzetét l. Most mennyire viszi rá a kényszer. Sajnos Erd vidéken nagyon elviszi a kényszer. Abszolút. Olyan emberek vannak, akik eljárnak Fogarasra dolgozni, mert reggel felkel, elmegy és este haza. És meg kell tanuljon románul és el kell utazzon.” (Barót) „Nagyon [meghatározza] ... ahol k beszélnek, ott nem lehet más nyelven megszólalni...” (Sepsiszentgyörgy) A munkavállalással kapcsolatos ilyen kényszerhelyzetek felvetik a gazdasági asszimiláció kérdését. Habár a fókuszcsoporton részt vev fiatalok között volt, aki érezte ennek a jelenségnek a meglétét, mégsem tartja veszélyesnek. „Itt nálunk minimális szinten van jelen... persze itt is megvan, érzékelhet , már csak annyit, hogy ha itt Háromszéken keresünk munkát, ugyanazért a munkáért, 183 Dániel Botond amit itt Sepsiszentgyörgyön fizetnek, ugyanazt a munkát kéne elvégezni Brassóban, és azért már tényleg lehet, hogy dupla árat fizetik. És ez itt jelen van... harminc kilométer, bemegy az ember, este hazajön... Nekem is van egy nagyon jó barátom, Brassóban dolgozik egy nyomdában és pontosan háromezer lejt keres. De attól még idejön [haza] és kimegy [a városba] és itt magyarul beszél és minden, tényleg magyar lesz, csak a munkahelye [román]...” (Sepsiszentgyörgy) „[ha megtanul románul] nem lesz román, de viszont el tudja végezni azt a munkát, amiért itthon kapna, teszem fel [...] ezer lejt, és ott kapna ötször vagy hatszor többet. Akkor már ez... rajta van gazdasági nyomás is...” (Sepsiszentgyörgy) A sepsiszentgyörgyi fókusz esetén ugyanakkor felmerült a román nyelv iskolai tanításának hatékonysága is. A résztvev fiatalok arról panaszkodtak, hogy a román nyelv iskolai oktatása egyáltalán nem hatékony, habár anyanyelvi szinten tanítják és kérik a román nyelvet az iskolában, az ott szerzett nyelvtudás alig használható a hétköznapokban. „– Az iskolában úgy tanítják, mint nekünk az anyanyelvet... – Csak nem úgy tanuljuk meg. – Azzal a tudással, amit ott tanítanak, egy húsz százalék, vagy harminc százalék, amelyik tényleg el tud menni és érvényesülni... aki tényleg nem fejleszti magát s nem megy el román vidékre, vagy valami, nincs hajlama rá, azért itt rengetegen úgy elvégzik a tizenkét osztályt, hogy nem tud egy kólát kérni, vagy valami, rengetegen vannak... – Nálunk is most volt a román szóbelib l az érettségi, és ötvenhétb l tíz kapott a legmagasabb min sítést. És ezt a min sítést azt nem adták olyan nagyon nehezen, mert magyarokat vizsgáztattak... – [...] – Másképp is tanítják... – Igen, ez a baj, hogy rosszul tanítják.” (Sepsiszentgyörgy) A tömbmagyar vidéken a román nyelvtudás hiánya a munkavállalás során nem érz dik nagy hátránynak, inkább csak azokban az esetekben, amikor a fiatalok a régión kívül szeretnének munkát vállalni (esetleg több pénzért). A magyar nyelv ismerete természetesnek számít, a legtöbb munkahelyen a magyart használják a mindennapi kommunikációban. A szórványban, illetve a vegyes vidékeken már a román nyelv ismerete számít természetesnek, és a magyarnyelv-tudás az, amelyik különlegesebb. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a magyar nyelv ismeretét mennyire érzik versenyel nynek a fiatalok. A székelyföldi csoportokban a fiatalok egyetértettek abban, hogy a magyar nyelv ismerete a munkaer piacon el nyt jelent. Akár bizonyos munkakörök esetén (pl. turizmusban), akár mint egy újabb nyelv, amivel a munkavállaló többet tud. A tömbmagyar vidéken kívül sem érzik hátrányát a magyar nyelv tudásának, s t inkább el nyösnek látják, ha a románokhoz képest magyarul is tudnak beszélni (például Bukarestben is). „... hát intézményeknél, például egy múzeumban, ha tárlatvezet akarok lenni, s t ott még amellett is kellene tudni.” (Csíkszereda) „Hát hátrányként semmi szín alatt nem hátrány, ha tud magyarul...” 184 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata „Alapból, egy nyelv, az már nem tud hátrány lenni. Minél több nyelvet tudsz, annál el nyösebb, ez sosem hátrány.” (Sepsiszentgyörgy) Szórványban, illetve vegyes vidékeken szintén egyetértettek a résztvev k a magyarnyelvtudás hasznosságában, ehhez képest azt is kihangsúlyozzák, hogy komoly el ny tud lenni a munkaer piacon. A munkaadók is felismerik ezt, mivel a magyar ügyfelek kiszolgálása vagy magyar partnerekkel való munka során jól jön, ha magyar nyelven beszél alkalmazottjuk van. Azonban a magyarnyelv-tudás csak akkor igazán el ny, ha a román nyelvet is megfelel módon beszélik. „[El ny] azért, mert a cégeknél tudják azt, hogy itt magyarok is vannak. Vagy akárhol Erdélyben, magyarok is vannak. És nekik el ny az, hogy ha van egy olyan ember, egy olyan alkalmazottjuk, aki tud magyarul is, viszont rendesen tud beszélni románul.” (Máramarossziget) „Persze, hogy jó. Ha tudsz úgy beszélni románul, mint egy román. Akkor el ny...” (Máramarossziget) „Ha jól ismeri a [román] nyelvet, akkor semmi [hátránya nincs]. Szerintem nincs hátránya abból, hogy magyar, de ugyanúgy beszél románul, mint én románul. Ha nagyon töri a románt, akkor lehet, hogy egy bizonyos interjún nem szerepel úgy, pedig lehet, hogy sokkal jobb, mint egy román anyanyelvű.” (Máramarossziget) „Végül is, hogyha itt is akarok maradni, akár vállalatoknál, bankoknál, bármi hasonló, végül is legtöbb az, román. De, hogyha magyar is van, ott is azt mondják, hogy ha, ha valaki tud románul az, az például el ny, valamilyen szinten, mert tényleg határ mentén vagyunk és mind a két nyelv nagyon fontos.” (Nagyvárad) „Hát igaziból, hogyha nem válik hátrányára az, hogy mondjuk, románul perfektül beszél, hogy egész jó szinten beszél valaki, akkor mindenféleképpen el ny, hogyha tud mind a két nyelven. Csak ahhoz mind a két nyelven tényleg jól kéne tudni beszélni.” (Nagyvárad) „Így van, el ny, el ny is. Hátrány az, hogy nem tudunk románul annyira, olyan magas szinten. El ny, mert hogyha a turizmust vesszük, akkor ott nagyon el ny, hogy tudjuk a magyar turistákat fogadni és tudunk velük kommunikálni.” (Nagyvárad) A csángó fiatalok szintén el nyként tekintenek kétnyelv ségükre a munkavállalás szempontjából. Úgy gondolják, hogy mivel románul és magyarul is tudnak, ezért nemcsak Moldvában, hanem Erdélyben vagy akár Magyarországon is tudnak munkát vállalni. Ugyanakkor k is érzik azt, hogy még a tömbmagyar vidékeken is fontos a románnyelv-tudás. „[el nyös] Mert így például Erdélyben is lehet dolgozni. Ott nagyon jó, hogy ha mind a két nyelvet tudod.” „Most már egyre jobban kérik azt, hogy ha tudsz románul is. Mert sok barátom van úgy Székelyföldön, hogy keresett munkát és azért nem talált, mert nem tudott románul.” „És szerintem akár Magyarországon is, ha van egy olyan, hogy csak magyarul tud és attól függetlenül, hogy román, az egy plusz nyelv, az egy plusz tudás a másikkal szemben. Úgyhogy igen, el ny!” 185 Dániel Botond „Annyiban megoldás, hogy ha itt, Romániában nem kapunk munkát, akkor valószínű, kapunk Magyarországon. „ Nem valószínű, de lehetséges” Összefoglalva elmondhatjuk, hogy habár létezik egy bizonyos szint távolságtartás a román munkaadók és munkatársak iránt, az erdélyi magyar fiatalok munkahelyválasztási szempontjaiban az etnikai alapúak csupán harmadlagosak az anyagi szempontok, illetve a munkakörülmények mögött. A fókuszokon részt vev fiatalok nagy részének nem jelent túlságosan nagy aggályt, hogy esetleg román munkaadónál kell elhelyezkedjen, habár felmerült a diszkriminációtól, hátrányos megkülönböztetést l való félelem is. Beilleszkedési id szakra még a vegyes környezetben él és románul jobban beszél fiatalok is számítanak, ugyanakkor valamivel nyitottabbak, mint székelyföldi társaik. A tömbmagyar környezetben él k sem zárkóznak el attól, hogy román alkalmazóhoz kerüljenek, román munkatársakkal dolgozzanak együtt, azonban sokkal szívesebben helyezkednének el magyar munkakörnyezetben, komfortosabban éreznék magukat a mindennapi munkavégzés során. Székelyföldön minderre lehet ségük is van. A Székelyföldön kívül (de egyes vélemények szerint azon belül is) románnyelv-tudás nélkül nehéz boldogulni, annak hiánya korlátozza munkavállalási lehet ségeiket. Ebben minden fiatal egyetértett (életkortól és régiótól függetlenül). A székelyföldi fiatalok is tisztában vannak azzal, hogy románnyelv-tudásuk hiányos, és jelenlegi tudásszintjükkel nehezebben tudnak érvényesülni. Arra a kérdésre, hogy megtanulnának-e jól románul, hogyha ez a feltétele a munkahelytalálásnak, a fiatalok hajlandóságot mutattak, de érz dött, hogy nem szívesen tennék. A sepsiszentgyörgyi fókusz esetén felmerült, hogy a román nyelv iskolai tanításának hatékonysága igen alacsony. A magyar nyelv ismeretét szintén minden fiatal fontosnak tartja, sokak szerint versenyel nyt jelent vegyes környezetben, bizonyos ügyfélkapcsolati jelleg állásokban, és szerintük a magyarnyelv-tudást a munkaadók is értékelik. Ugyanakkor egyetértenek abban, hogy mindez csak akkor jelent igazán el nyt, ha románul is megfelel en tudnak. Végül a munkahely választásának szempontjaihoz hasonlóan, a munkaadók alkalmazási, kiválasztási szempontjai esetén is els sorban a gazdasági szempontokat említették (a munkaadók inkább a jobb képesség , minél olcsóbb munkaer t választják) és a munkakör tartalmából származó kívánalmakat (például nyelvtudás). Éles vita bontakozott ki annak kapcsán, hogy van-e szerepük etnikai szempontoknak az alkalmazottak kiválasztásakor, err l a fiatal résztvev k ellentétes elképzelésekkel, tapasztalatokkal rendelkeznek. Egyes vélemények szerint a nacionalista érzelm ekre jellemz az etnikai diszkriminálás, illetve a kisebbségi munkaadókra is, akik „inkább segítik az k nemzetüket”. Ennek kapcsán Kolozsváron a magyarokat hozták fel példának, Sepsiszentgyörgyön a románokat. A résztvev k egy másik része ugyanakkor sem a kolozsvári, sem a sepsiszentgyörgyi csoport esetén nem értett egyet ezekkel a szempontokkal. ETNIKAI FOGYASZTÁS ÉS A HELYI GAZDASÁG KÉRDÉSE Gazdaságszociológiai elemzések már régóta hangsúlyozzák az etnicitás szerepét a gazdasági tranzakciók irányításában, a különféle piacok szerkezetének formálásában: az etnicitás és a gazdasági magatartás kapcsolata az elmúlt évtizedekben nagy népszer ségnek örven186 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata d témává vált. Ennek ellenére a multietnikus kelet-közép-európai országokban a témakör vizsgálata eléggé szegényes, Romániában pedig alig találunk vele kapcsolatos, módszeres empirikus vizsgálatokat (Csata–Deák 2010). Csupán az elmúlt néhány évben, a különböz helyitermék-koncepciók megjelenésével párhuzamosan kezdtek megjelenni írások az erdélyi magyarok gazdasági etnocentrizmusáról, helyi termékekr l, különböz helyitermék-koncepciókról. Csata Zsombor és Deák Attila (2010) empirikus kutatásukban arra keresték a választ, hogy létez jelenség-e az etnikai fogyasztás az erdélyi magyarok körében. Ha igen, milyen piacokon és milyen tranzakciós helyzetekben van jelen? Mely társadalmi csoportok esetében jellemz leginkább? Milyen tényez kkel magyarázható a létezése? Gáll Zoltán (2011) pedig tanulmányában arra a kérdésre próbál válaszolni, hogy milyen esélyei vannak a különböz székelyföldi helyitermék-koncepcióknak arra, hogy hódítani tudjanak a belföldi és külföldi piacon, milyen feltételeknek kell megfelelniük, hogy sikeresek tudjanak lenni, illetve milyen marketingfeladatok el tt állnak a helyitermék- brandek épít i. Ugyanakkor egyre több fiatal szakember érdekl dése fordul az etnikai fogyasztás és a helyi termékek kérdése felé, az elmúlt években két tudományos diákköri konferencián bemutatott és díjazott dolgozat szerz je is ebben a kérdéskörben vizsgálódik.7 Deák Attila (2010) a kolozsvári magyar egyetemisták körében létez etnikai fogyasztói magatartást vizsgálta, Borsos Em ke (2012) pedig három székelyföldi termékkezdeményezés programját és termel i hálózatait kutatta. Csata Zsombor és Deák Attila kutatásuk eredményei alapján arra következtetnek, hogy a gazdasági etnocentrizmus egy létez jelenség az erdélyi magyarok körében, és leginkább a többségi etnikummal szembeni bizalom hiányával, a románokkal való kapcsolatok intenzitásával és a lakóhely etnikai összetételével hozható kapcsolatba (Csata–Deák 2010). Másfel l, ami a székelyföldi helyi termékek helyzetét illeti, Gáll Zoltán megállapítja, hogy a régióhoz kapcsolódó brand(ek) komoly integrálás, feladatmegosztás, stratégiák kidolgozása nélkül az egyes védjegyek kihasználatlan és kihasználhatatlan, csupán felszínesen m köd , alapokat nélkülöz formaságok maradnak. A helyi gazdaságon és életszínvonalon mérhet eredmények még távol vannak, a hozzájuk vezet hosszú úton a kezdeményez knek még nagyon sokat kell haladniuk (Gáll 2011). Jelen vizsgálatunkban arra keressük a választ, hogy mennyire jellemz a gazdasági etnocentrizmus az erdélyi magyar fiatalokra. A helyi termékek és szolgáltatások preferálása mennyire jelenik meg fogyasztói magatartásukban? Illetve elképzeléseikben mennyire kapcsolódik össze a helyi termékek és szolgáltatások tudatos választása a régiók gazdasági önállóságával, illetve a munkahelyteremtéssel? Tanulmányunk ezen részében el bb tisztázunk néhány kulcsfogalmat, majd megnézzük, hogy a fókuszcsoportos interjúk alapján mi mondható el az erdélyi magyar fiatalok termékválasztási szempontjairól, illetve a helyi termékek fogalmáról kialakított képér l. Végül következtetést vonunk le arra vonatkozóan, hogy az eredmények alapján mennyire kapcsolják össze a fiatalok a helyi termékek és szolgáltatások fogyasztását az egyes régiók gazdasági önállóságának kérdésével, illetve a munkahelyteremtéssel. Nézzük el ször a gazdasági etnocentrizmus és az etnikai fogyasztás fogalmának meghatározását, majd röviden tekintsük át a jelenséget magyarázó elméleteket. 7 Deák Attila: Gazdasági etnocentrizmus és etnikai fogyasztás Erdélyben (2010, I. díj a Szociológia és Antropológia Szekcióban), illetve Borsos Em ke: „Elképzelt Székelyföld.” Koncepciók és hálózatok a székelyföldi helyi termék védjegyek kialakításában (2012, I. díj a Szociológia és Antropológia Szekcióban). 187 Dániel Botond Az etnocentrizmus fogalmát a gazdaság tanulmányozásában el ször Shimp használja, fogyasztói etnocentrizmusról beszél, amely a fogyasztók külföldi és hazai termékekhez való viszonyulását írja le. Shimp szerint a fogyasztói etnocentrizmus a fogyasztók azon meggy z dését jelenti, amely a külföldi és belföldi termékek vásárlásának helyességére, erkölcsösségére vonatkozik. A klasszikus értelmezésben tehát etnocentrizmus vezérelte fogyasztó az a személy, aki a külföldi termékek vásárlását helytelennek tartja, mivel ezáltal veszélyeztetve érzi saját országa gazdaságát (Shimp 1984, id. Csata–Deák 2010). Shimp az etnocentrizmus fogalmát a gazdasági cselekvés és döntések egy sz kebb részének, a fogyasztásnak, ezen belül is a külföldi és hazai termékek fogyasztásához való viszonyulásnak a vizsgálata során használja. Ezzel szemben Csata és Deák kib víti és a romániai kontextushoz adaptálja a fogalmat. Gazdasági etnocentrizmusnak neveznek „bármilyen gazdasági természet cselekvést megel z etnikai alapú döntést, függetlenül a nemzetállami keretekt l”. Az általuk használt fogalom jelentéstartalma tehát átfogóbb, nemcsak a termékek és szolgáltatások piacára vonatkozik, hanem gazdasági csereügyletek bármelyik formájában megjelenhet, mint például a lakásbérlés vagy telekeladás is. Ugyanakkor az erdélyi magyar kisebbségi lét kontextusának megfelel en nem „hazai” és „nem hazai” kategóriákat használnak, sokkal inkább azt tartják lényegesnek, hogy az egyén a fogyasztás tárgyát asszociálja-e valamely etnikummal, függetlenül a nemzethatároktól (Csata–Deák 2010). Vizsgálatunk során az etnikai fogyasztásnak mi is ezen meghatározását használjuk. A gazdasági etnocentrizmus jelenségének magyarázatára kétféle szempont is rendelkezésünkre áll. A strukturalista szemlélet szociológiai magyarázatok szerint az egyéni döntéseket er sen behatárolják a csoportra jellemz társadalmi feltételek. Éppen ezért az egyéni preferenciák megértéséhez a körülményeket kell alaposabban megvizsgálnunk. Aldrich és Waldinger a kényszerít körülmények három dimenzióját különítette el: a lehet ségstruktúrákat, a szociológiai csoportjellemz ket valamint a kett találkozásánál létrejöv , a kultúrában rögzült, különböz etnikai stratégiákat (Aldrich–Waldinger 1990). A racionális döntéselméleti paradigmában fogant magyarázatok a fogyasztói döntések oldaláról közelítik a jelenséget. A szocio-ökonómiai szemléletmód szerint az egyének gazdasági döntéseit a haszonmaximalizáló racionalitás mellett bizonyos morális szempontok is meghatározzák. A gazdasági döntésekben szerepet játszanak olyan morális, etikai szempontok is, mint például a környezetvédelem, a fenntarthatóság elve, a helyi gazdaság önállóságára, függetlenségére való törekvés. Az eredmények értelmezésekor hamarosan részletesen is fogunk találkozni ezen néz pontokkal, ugyanis véleményünk szerint az erdélyi magyar fiatalok gazdasági magatartását és fogyasztói döntéseit egyaránt meghatározzák a társadalmi feltételek, a racionális haszonmaximalizáló gondolkodás és különböz morális etikai szempontok is, amelyek között megtalálhatóak az etnikai jelleg motivációk is. Az erdélyi magyar fiatalok vásárlási szokásainak vizsgálatát kezdjük a termékválasztást meghatározó tényez k feltárásával. A fókuszcsoportos beszélgetések során kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen szempontok játszanak közre a vásárlási döntések meghozatalakor. Számos különböz szempont felmerült, amelyek közül leghangsúlyosabb az ár és a termék min sége, valamint az otthoni minták voltak. A termék helyi, illetve magyar jellege és különböz környezetvédelmi, egészségügyi szempontok megjelentek ugyan, de viszonylag kisebb súllyal. Nem meglep , hogy a fiatalok esetén a termék ára az egyik legfontosabb tényez a vásárlási döntés meghozatalakor. Koos vizsgálata alapján ugyanis elmondhatjuk, hogy a 188 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata szerényebb anyagi helyzet fogyasztók árérzékenyebbek, és a morális szempontokat rendszerint felülírják a szükségletvezérelt, fogyasztói lehet ségeikben korlátozott helyzetükb l fakadó szempontok (Koos 2009, id. Csata–Deák 2010). A fiatalok nagy része még nem önálló keres vagy karrierjének elején álló személy, anyagi lehet ségeik nem mérhet ek a jól megalapozott, több éve keres állásban lév feln ttekéhez. Ugyanakkor vizsgálatunk a területi különbségeket is jól felszínre hozta. A termék árának fontosságát leginkább a székelyföldi kisvárosi környezetben él fiatalok hangsúlyozták, míg a nagyvárosi környezetben, ahol jobbak az anyagi lehet ségek, már inkább a termék min sége az, amit meghatározónak tartanak, kevésbé az ára vagy a termék eredete. „Itt nálunk Erd vidéken az anyagiak is beleszólnak abba, hogy román terméket vagy ukránt vagy magyart [választunk-e].” „Hát mindenb l nézni, hogy melyik az olcsóbb.” „Hát az emberek nyolcvan százaléka itt nálunk inkább azért veszi meg. mert olcsóbb.” (Barót) „Sajnos még oda kell figyelni az árakra is, tehát hiába magyar.” „Vannak olyan termékek, ami lehet, hogy mondjuk magyarországi termék, de nem üti meg mondjuk egy ugyanolyan román terméknek vagy mondjuk [...] egy külföldi terméknek a színvonalát. [...] szerintem nem biztos, hogy csak arra kell menni, hogy most ez magyar termék.” (Nagyvárad) Nagyváradon ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a termék helyi vagy magyar jellege háttérbe szorul a vásárlási döntések meghozatalakor. Kevésbé számít, hogy egy termék magyar legyen, magyar felirattal a csomagolásán, az otthoni minták, a márkahűség fontosabb tényez k: „Nem feltétlenül számít fontosnak, hogy tényleg magyar csomagolása legyen [...] mert ugyanúgy vannak jó román termékek is, amiket szokás szerint, hagyományosan megveszünk.” „Ha szeretek valamit, akkor [...] attól függetlenül, hogy magyar vagy román, vagy esetleg más eredetű, ugyanúgy fogom szeretni, szóval ez [ti. a termék magyar volta] nem olyan meghatározó dolog.” „Énnekem vannak bizonyos termékeim, amiket én szeretek, én azt megveszem, vagy otthon azt láttam, hogy azt veszik és akkor én is azt veszem.” Ugyanakkor a nagyváradi fókuszcsoport résztvev i arra a kérdésre, hogy ha azonos min ség termékek közül kell választani, milyen eredet terméket választanának, azt válaszolták, hogy inkább erdélyi termék mellett döntenének. Továbbá azt is hozzáteszik, ha olyan termékekr l van szó, amelyek hungarikumok, illetve a vágyott formában csak Magyarországon gyártják (példának az Er s Pistát hozták fel), akkor az esetleges magasabb ár ellenére is megvásárolják, „ha megkívánják”. Végül érdemes megemlíteni, hogy bár kismértékben, de megjelentek környezettudatos, egészségtudatos preferenciák is a válaszok között. Egyes válaszadók szerint a helyi termékek (és f leg az élelmiszerek) mellett szól, hogy a szállítás megspórolható, a termék jobb min ségben kerül a vásárlóhoz. „[Olyan terméket választok] amelyik itt van közelebb, mert a szállítás maga a legtöbb terméket [tönkreteszi], és [...] a gyümölcsöket és a zöldségeket kicsivel 189 Dániel Botond hamarabb kell leszedni és nincs annyira megérve sem, [...] min ségét is befolyásolja.” Mindezen állítását példázva saját tapasztalatot is felhozott, az import eper és a helyi eper összehasonlításával. Végül elmondhatjuk, hogy a válaszok bizonytalansága, a preferenciák rendezetlensége azt is sugallja, hogy a fiatal korosztály sajátos fogyasztói helyzetben van a piacon. A meghosszabbodott ifjúsági életszakaszban nagy szerepet kapott a fogyasztás, a fogyasztói kultúra, a fiatalok önálló fogyasztóként jelennek meg, viszont mindezekhez kiforratlan, kevésbé artikulált vásárlási preferenciák társulnak. A fiatalok és fiatal feln ttek egyéni vásárlási preferenciái most vannak kialakulóban az otthoni minták, saját értékrendjük és a gyártók és keresked k marketing üzenetei között. A helyi termékr l, magyar termékr l alkotott kép szintén nagyon konfúz. A határ mentén, a Partiumban, a magyar termék fogalma els sorban a magyarországi terméket jelenti, Kolozsváron egyszerre jelenti a Magyarországon gyártott és az Erdélyben gyártott terméket is, Marosvásárhelyen a helyi termék kapcsán a helyi élelmiszerekre, zöldségekre, gyümölcsökre asszociáltak a résztvev k, anélkül, hogy ismernék a különböz székelyföldi helyi termék márkákat, kezdeményezéseket, vagy kitértek volna a magyarországi termékekre. Székelyföldön a magyar termék, helyi termék inkább a székelyföldi termékeket jelenti, mintsem a magyarországi termékeket. A szolgáltatás magyar jellegének megállapítása szintén nem egyszer feladat. Amint azt már érintettük, az etnikai fogyasztás különböz tranzakciós helyzetekben is megnyilvánul, nem csak a termékek vásárlásakor, hanem különböz szolgáltatások igénybevételekor is. Csata és Deák kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgált személyek egy terméket vagy szolgáltatást „magyarnak” tekintenek, amennyiben: 1. Magyarországon gyártották; 2. el állítása, megtermelése, forgalmazása els sorban magyar nemzetiség ekhez kapcsolódik; 3. romániai magyarok tulajdonában lév cégek állítják el ; 4. magyar többség régióban gyártották. A szolgáltatások esetében markánsabban az számít magyarnak, ahol magyar nyelven lehet megszólalni, ügyet intézni (Csata–Deák 2010). Interjúalanyaink szerint els sorban azért számít egy szórakozóhely magyarnak, mert „magyar emberek járnak oda, magyar a pincér, magyarok a kiszolgálók” és kevésbé valószín , hogy román társaság is van. Magyarnak tekintenek egy üzletet, ha magyar nyelven lehet beszélni az eladóval vagy tudják azt, hogy az illet vállalkozásnak magyar tulajdonosa van. A helyi, illetve magyar termékek beazonosításában fontos szerepük van a termékek csomagolásán szerepl magyar feliratoknak, valamint a márkaneveknek. A fókuszcsoportos interjúkon részt vev fiatalok elmondásuk szerint szokták keresni a feliratot magyarul, akár azért, hogy jobban megértsék a termék összetev inek megnevezéseit, akár egyszer en csak az azonosítás kedvéért. Ugyanakkor a magyar felirat, a magyar termék egyes szórványban él fiatalokban igen er s pozitív érzelmeket keltenek, és nem csak bennük: „De viszont én nagyon örültem, amikor ide elmentünk a Kauflandba és láttam ilyen Medve sajtot meg ilyen Medve lisztet és akkor apám! Az egy nagy, nagy dolog volt számomra.” (Máramaros) „Más az, mikor az ember mondjuk látja a dobozos tejen felírva [...] nagybetűkkel, hogy TEJ.” (Nagyvárad) 190 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata A magyar feliratok mellett a helyi, illetve magyar termék beazonosításának másik fontos módja a márkanév. Amennyiben egy-egy termék vagy termékcsalád regionális brandként képes megjelenni, jó eséllyel kerül a fiatalok látókörébe is. Az interjúk során helyi termékként, regionális brandként a partiumiak a bihari pálinkát, a kolozsváriak a Clujana cip t, illetve a székelyföldi ásványvizeket említették meg (Tusnád, Borszék). A székelyföldi ásványvizek valóban az egyik leger sebb helyitermék-márkának számítanak. Gáll Zoltán (2011) tanulmányából azt is tudjuk, hogy a „Borsec” márka több szakmai folyóirat szerint is Románia vezet brandjei közé tartozik. A borszéki ásványvizet els helyre állító, 2010-ben készített felmérés szerinti 50 leger sebb brand közé több Székelyföldön gyártott termék is bekerült.8 (Gáll 2011). A Csíkszeredában palackozott Csíki sör igen er s etnikai jelleggel, identitással bír, a Hargita sörrel egyetemben.9 F leg a székely egyetemisták, de mások is szívesen választják ezeket a márkákat az identitásuk kifejezése miatt, és a „hazai ízek” iránti nosztalgiából. „Jaj, ehhez, ehhez megjegyezném azt, hogy dolgoztam kocsmába, ahol sok egyetemista megfordult és jött a sör forgalmazója és kérdezte, hogy ti, hogy csináljátok azt, hogy, hogy ezt a Hargita sört, ezt annyira áruljátok. Ez ilyen, ilyen… alacsony sör, máshol nem vennék meg. És mondtuk, hogy hát na, ez ilyen van, hogy magyar vagyok Hargitát iszok című fejezet. – Vagy akár Csíkit. – Vagy Csíkit, igen.” (Kolozsvár) A különböz székelyföldi helyi termékmárka-kezdeményezésekr l szólva el kell mondanunk, hogy ezek egyel re még csak Székelyföldön ismertek. A márkákról beszélve a sepsiszentgyörgyi résztvev k beazonosították a Merkúr üzletláncot, amely székely termékeket is forgalmaz, Kolozsváron azonban már csak felületes ismeretekkel rendelkeznek ezekr l. A fókuszcsoportban részt vev kolozsvári fiatalok hallottak a székelyföldi kezdeményezésekr l, de néven nem tudták nevezni ket (holott a beszélgetés idején legalább öt ilyen kezdeményezés létezett10), és úgy gondolják, hogy ezek csupán kisebb helyi kezdeményezések. „Igen, Székelyföldön is ismerek olyan megmozdulásokat, amelyek arra hajlanak, hogy a székelyföldi termékeket [népszerűsítse] a sajttól kezdve, a fonott kosárig... Van ennek valamilyen neve? ... Nem tudom pontosan, de tudom, hogy van ilyen. S úgy érzem, hogy egyel re még csak ilyen helyi szinten működnek.” Kolozsváron továbbá azt tapasztaltuk, hogy nemcsak a székelyföldi márkákkal kapcsolatos tudása felületes a fiataloknak, hanem egyéb helyitermék-kezdeményezésekkel kapcsolatos tudásuk is. Információik szerint a fókuszcsoportos interjúhoz képest nemrégiben Kolozs8 9 10 A Csíkszeredában palackozott Csíki sör (32. helyen), két további ásványvíz: a bibarcfalvi Biborţeni (35.) és a csíkszentkirályi Hargita Gyöngye (Perla Haghitei, 43.), továbbá a tejtermékeket gyártó, sepsiszentgyörgyi székhellyel rendelkez Covalact (44.). (Gáll 2011.) És ha már a feliratokról is szó volt, érdekes megemlíteni, hogy a Hargita sör az egyetlen olyan romániai sörmárka, amelyen diszkréten ugyan, de magyar felirat is szerepel a román fordításaként („világos sör”, „elismert min ség”), a címke színeiben pedig felismerhet ek a magyar nemzeti színek. Góbé termék, Székely termék, Székelyföldi termék, Székely Gyümölcs, Transylvania Authentica. 191 Dániel Botond váron is nyílt magyar termékek boltja, de nem voltak biztosak abban, hogy magyarországi vagy erdélyi termékeket is forgalmaz-e az üzlet, és a pontos helyét sem tudták meghatározni. Eljutott ugyanakkor hozzájuk a különböz helyi kezdeményezések, rendezvények, reklámkampányok híre, elmondták, hogy Kolozsváron tudnak olyan évente megszervezésre kerül rendezvényr l, amely a helyi termékek népszer sítését támogatja, valamint f leg helyi nagyobb cégek (Napolact tejfeldolgozó, Clujana cip gyár) reklámkampányairól is. Ezek f leg a „kolozsváriság” hangsúlyozásával szólnak a helyiekhez és biztatják ket arra, hogy a termékeiket válasszák. „Volt is egy ilyen kampány, hogy az igazi kolozsvári Clujana cip ben jár.” Azokban a régiókban, ahol a magyarság aránya alacsonyabb, felvet dik a magyar szolgáltatások választásának kérdése is.11 Arra a kérdésre, hogy mennyire jellemz , hogy valahová azért mennek vásárolni, mert ott magyarul tudnak vásárolni, egy marosvásárhelyi fiatal azt válaszolta: „Ez nem inkább vásárlás kérdése, hanem például kávézók vagy kocsmák ... én inkább a magyar helyeket szoktam választani.” A fiatalok általában tudják, hogy hol találhatóak a városban a „magyar helyek”, kocsmák, szórakozóhelyek, kik a magyar elárusítók. Szívesebben beszélnek magyarul vásárlás közben, mint románul. „Általában mindig úgy szoktam köszönni, hogy jó napot kivánok, Bună ziua. Mert, hogyha netalán magyarul visszaköszönnek, akkor magyarul fogok beszélni.” (Nagyvárad) A magyar helyek választásának létezik egy gyakorlatias, pragmatikus oka is, els sorban az, hogy románul kevésbé boldogulnak, nem érzik annyira komfortosnak a vásárlást, ha románul kell kommunikálniuk. „... k [a máramarosszigeti magyar fiatalok] úgy beszélnek majdnem románul, mint magyarul. Tehát nekik könnyű, nekem sokkal jobb az, hogyha én tudom, hogy magyar a hely, ahová megyek, és én el tudom mondani magyarul, amit szeretnék. Én nehezebben mondom el románul.” (Máramarosszigetre költözött fiatal). Egy másik szórványban él , máramarosi fiatal számára ugyanakkor nemcsak gyakorlatias okai vannak a magyar szolgáltatók választásának, hanem érzelmi oka is. A helyi magyar közösség segítésének eszközét látja a magyar szolgáltatók választásakor: „Nyelvi dologban nem lenne akadály, hogy én román céghez menjek vásárolni. De viszont olyan alapon, hogy segítsem már ezzel is a magyarokat, és az itteni magyarokat, próbálok minél több áru, árucikket magyar cégt l megvenni, akinek a f nöke magyar, és alkalmazottai magyarok, mert tudom, hogy ezzel t segítem. És az a jó, hogy ezt nemcsak én csinálom, hanem sokan és így egymást segítjük így közösségbe. Ez a kicsi csoport, aki magyar itten Szigeten, egymást segítsük.” Ezzel a gondolattal el is érkeztünk az etnikai fogyasztás, gazdasági önállóság, munkahelyteremtés összefüggéseinek vizsgálatához. Az eredményeink azt mutatják, hogy a lokalitás, a regionalitás, a helyi gazdaság, gazdasági önállóság alapját jelent attit dök els sorban a székelyföldi fókuszcsoportok esetén jelentek meg. A baróti és sepsiszentgyörgyi fiatalok a helyi termel kt l való vásárlást úgy fogták fel, mint egymást segítését, támogatását, a régió gazdaságának er sítését: 11 Tömbvidéken szinte minden szolgáltatás „magyar”, abban az értelemben, ahogy az el bb meghatároztuk, így nem kell különösebben keresni ezeket a szolgáltatásokat. 192 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata „Például [...] a szomszédomnak nagyon sok tyúkja van és tojást t le szoktam vásárolni, nem az üzletb l. Úgyhogy végül is ebben is megjelenik [az identitásunk], mert neki adom a pénzt és nem adok az üzletbe, ha valahonnan hoznak román tojást, inkább megveszem a szomszéd tojást és akkor is jól jár én is jól járok. Ugyanazt a pénzt úgyis ki kell adnom.” (Barót) „[...] most már kezd bennünk is tudatosodni ez a dolog, hogy ha a pénzt megpróbáljuk itt tartani bent [a régióban], nem kiadni, akkor annak csak el nye van.” (Sepsiszentgyörgy) Azonban míg Baróton a helyi termék csupán úgy jelenik meg, mint a helyi emberek által el állított jószág, a megyeközpontban, Sepsiszentgyörgyön, a fiatalok már székelyföldi márkákban is gondolkodnak. Egyrészt a beszélgetés résztvev i (amint arra már utaltunk) mindannyian egyetértettek abban, hogy a székelység megjelenik abban is, hogy mit vásárolnak, illetve tudomásuk volt arról is, hogy egy székelyföldi üzletláncban lehet székelyföldi termékeket kapni: „Példának okáért ott a Merkúr, ami most nyílott, és hihetetlenül nagyon jól megy, mert székely termékeket árulnak.” „Igen, divat lett székelynek lenni. Jó értelemben, természetesen.” Másrészt ezen termékekre úgy tekintettek mint potenciális exportcikkekre, amelyek akár a világpiacon is megállnák a helyüket, f leg amiatt, hogy hagyományos módon készülnek, természetes alapanyagokból. „A székely termékek nem olyan rosszak azért, szerintem Európa szinten is megállják a helyüket. [...] Itt nálunk hegyvidéken olyan termékek teremnek meg, ami lehet, hogy a világon kevés helyen teremnek meg. Egy jó, eredeti, hagyomány rz dzsemet... vagy lekvárt, azt nagyon jó szívvel fogyasztanának az Egyesült Királyságban vagy akár Németországban, vagy akárhol...” „Els sorban nem az a lényeg, hogy külföldre küldeni, nem kell nagy falattal kezdeni, hanem mi tudjuk már azt elfogyasztani is. Megtermeljük és fogyasztjuk. Hogy ha ez megvan, és tudunk már többet termelni, akkor kell külföldre, máshova is küldeni.” Érdekes volt tapasztalni a sepsiszentgyörgyi, illetve a baróti fiatalok közötti különbséget. A helyi termékek ismertségében, népszer ségében kétségkívül szerepük van a márkák tulajdonosainak, akik jelenlétük és marketing-tevékenységük eredményeképpen kezdték a helyi mentalitást is alakítani. A saját márkás Góbé termékeket forgalmazó Merkúr üzletlánc sepsiszentgyörgyi jelenléte lehet az egyik oka annak, hogy a sepsiszentgyörgyi fiatalok sokkal jobban ismerik a helyi termékeket, illetve er sebben jelentkeznek az etnikai fogyasztói attit dök is viselkedésükben, míg a többi településen, ahol nincs szervezett értékesítési formában jelen egyetlen székelyföldi márka sem, a fiatalok sokkal kevesebbet tudnak ezekr l a márkákról, holott életkorban, iskolázottságban, társadalmi háttérben közel hasonló ifjúsági csoportokról van szó. A helyi termékek vásárlását nemcsak az identitás kifejezésével, de az autonómia-törekvésekkel is összekapcsolták a sepsiszentgyörgyi fókusz résztvev i. Megjelent az az attit d, amely szembeállítja a térséget az ország f városával, Székelyföldet Bukaresttel. Úgy gondolják, hogy a Bukaresttel szembeni önállóság, illetve gazdasági önállóság egyik eszköze 193 Dániel Botond az, ha helyi termékeket fogyasztanak, a helyi gazdaságot er sítik. Ezt a gondolkodásmódot a német mentalitással kapcsolják össze (vagy talán mítosszal, mivel hasonló gondolatokat lehet hallani „svájci” gondolkodásmódként is), mely szerint Németországban igen er s a lokális-regionális identitás, és az emberek a német termékeket részesítik el nyben vásárláskor. „Ez az egész ilyen német mentalitás. Mert Németországban egy német biztos nem fog venni egy amerikai vagy nem tudom milyen terméket, mert hiába ugyanolyan min ség vagy még jobb is, de akkor is veszi a németet.” Mivel a beszélgetésben részt vev fiatalok egyöntet en igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy a székelység kifejezése megjelenik-e a vásárlásban, illetve ismerték a székely termékeket is, mélyebbre is lehetett menni a helyi termék kérdéskörének vizsgálatában. A Góbé termékcsaládba olyan termékek is tartoznak, amelyek nem a szorosan értelmezett Székelyföld határain belülr l származnak, hanem mondjuk Aranyosszékr l, Torda vidékér l. A kérdésre, hogy mennyire fejezi ki a székely tudatot, ha Góbé termékként tordai tejet vásárolnak, a következ válaszokat kaptuk: „A lényeg az abban van, nem feltétlenül abban, hogy honnan jön, hanem az, hogy a pénz, amit adunk, annak legalább egy része nálunk marad...” „[...] legalább pénz marad itthon is, szóval nem megy Bukarestbe, vagy ilyen...” Ugyanakkor arról nem esett szó, hogy a multinacionális cégek importtermékeire költött pénzb l származó profit nem, csupán annak adója megy a központi költségvetésbe, pedig a termelésb l, kereskedelemb l származó profit helyben maradása talán még fontosabb kérdés, mint az adózás. Emiatt valószín nek tartjuk, hogy a fiatalok részér l az önállósulásra való törekvések támogatása nem annyira gazdasági megfontolású cselekvés (és nem annyira gazdasági szempontból vett tudatos vásárlásról van itt szó), mint inkább a politikai diskurzusból származó, morális cselekvésr l. Ezt a feltételezésünket az is alátámasztja, hogy sem a sepsiszentgyörgyi fókuszcsoport résztvev i sem pedig más településeken él fiatalok nem kapcsolták össze a helyi termékek vásárlását a munkahelyek kérdésével. Ugyanis mindaz, amit a beszélgetések során megemlítettek – a helyi termékek vásárlása, a helyi termel k segítése, a pénz térségben való megtartása, a helyi gazdaság fejlesztése, autonómiájának er sítése –, hatással van a helyi termel k, cégek, vállalkozások er södésére is, a piac b vülése (még ha a helyi termel k bels piacon való térnyerésr l is van szó) a termelés b vülését és új munkahelyek megjelenését hozhatja magával. Azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok nem látták meg ezt a kapcsolatot, illetve nem gondoltak arra, hogy helyi termékek vásárlásával akár saját jöv beni munkahelyük megteremtésére is hatással lehetnek. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy akárcsak az erdélyi magyar lakosság körében általában (Csata–Deák 2010), a gazdasági etnocentrizmus létez jelenség az erdélyi magyar fiatalok körében is. A fiatalok keresik a magyar nyelv szolgáltatásokat és a magyar, illetve helyi termékeket, igaz térségenként eltér mértékben. Míg a Székelyföldön er teljesebben jelenik meg az etnikai fogyasztás, ami a helyi, magyarnak tartott termékek vásárlását illeti, addig Erdély többi részén inkább a magyarnak tartott szolgáltatások választása a jellemz bb, aminek pragmatikus (nyelvtudás) és morális (magyar közösség segítése) okai egyaránt vannak. A fiatalok gazdasági helyzetükb l kifolyólag is er sebben árérzékenyek, így a magyar, illetve helyi termékek választását mint szempontot vásárláskor megel zi az 194 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata ár, de még az otthoni vásárlási minták és a márkah ség is, viszont az etnikai szempontok jelen vannak a vásárlás során. A magyar, illetve helyi termékekr l kialakított kép diffúz, a különböz régiókban él fiatalok más-más jelentést adnak ezeknek a fogalmaknak. Az új székelyföldi helyitermék-koncepciók, védjegyek és márkák a Székelyföldön kívül csak kevésbé ismertek a fiatalok körében, a nem székelyföldi fiatalok nem voltak képesek megnevezni ezeket. A helyi termékek ismertségében, népszer ségében kétségkívül szerepük van a védjegyek és márkák tulajdonosainak, akik jelenlétük és marketing-tevékenységük eredményeképpen kezdték a helyi mentalitást is alakítani, ezzel magyarázzuk azt, hogy míg Baróton csak általában beszéltek a helyi termékekr l a fiatalok, addig Sepsiszentgyörgyön, a meglév áruház kapcsán konkretizálódott a helyi termék fogalma. A Székelyföldön belül ugyanakkor a helyi termékek er sen kapcsolódnak a regionális önállóság, az autonómia kérdéséhez is, a sepsiszentgyörgyi fókusz résztvev i úgy gondolják, hogy a Bukaresttel szembeni politikai önállóság, illetve a régió gazdasági önállóságának egyik eszköze az, ha helyi termékeket fogyasztanak, a helyi gazdaságot er sítik. A politikum és a helyi termékek forgalmazói mint a helyi moralitást és a lehet ségstruktúrákat12 (Aldrich–Waldinger 1990) termel tényez k jelennek meg, akik így befolyást gyakorolnak a térség lakóinak fogyasztói kultúrájára. Ez annál is inkább látszik, mivel a fiatalok válaszaiból kiderül, hogy az önállósulásra való törekvések támogatása nem annyira gazdasági megfontolású cselekvés, és nem annyira gazdasági szempontból vett tudatos vásárlásról van itt szó, mint inkább a politikai, illetve a marketing-diskurzusból származó morális cselekvésr l. Egyetlen fókuszcsoport résztvev i sem kapcsolták össze a helyi termékek vásárlását a helyi munkahelyek kérdésével, nem jelenik meg az a gondolat, hogy a helyi gazdaság er sítésével új munkahelyek jöhetnek létre számukra, így a helyi gazdaság er sítése saját munkaer piaci helyzetükre és kilátásaikra is hatással lenne. KÖVETKEZTETÉSEK Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy az erdélyi magyar fiatalok a fennálló társadalmigazdasági környezetben, sajátos kisebbségi léthelyzetben élve, hogyan képesek integrálódni a munkaer piacon. Jöv terveik között a továbbtanulás vagy a munkavállalás, a szül földön vagy pedig a külföldön való boldogulás szerepel-e inkább? Mennyire jellemz rájuk a gazdasági etnocentrizmus a munkavállalás és a fogyasztás során? Lényegesek-e az etnikai szempontok a munkahelyek kiválasztásakor, mennyire érzik akadályozottnak magukat románnyelv-tudásuk hiányosságai miatt? Keresik-e tudatosan a magyar, illetve helyi termékeket, látnak-e összefüggést a helyi gazdaság er sítése és új munkahelyek teremtése között? Mindezekre a kérdésekre próbáltunk választ adni a MOZAIK2011 kutatás eredményei segítségével. A kutatás keretében Erdély területén nyolc fókuszcsoportos interjú valósult meg különböz régiókban, középiskolás, egyetemista fiatalokkal, dolgozó fiatal feln ttekkel. A fókuszcsoportokon elhangzott információkat különböz , erdélyi magyar fiatalokat vizsgáló kutatások eredményeivel hasonlítottuk, kapcsoltuk össze, amelyek közül a legjelent sebb a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2008-as vizsgálata, de természe12 Lehet ségstruktúrák alatt Aldrich azokat a piaci feltételeket érti, amelyek el segíthetik az azonos etnikumúak számára pozícionált termékek és szolgáltatások megjelenését és elterjedését a piacon, illetve ezek elérhet ségét a fogyasztók részér l. 195 Dániel Botond tesen használtuk a MOZAIK2001 eredményeit és saját korábbi vizsgálatainkat is, amelyek els sorban az erdélyi magyar diplomások karrierjével kapcsolatosak. A jöv terveket illet en elmondhatjuk, hogy a középiskolások többsége továbbra is a továbbtanulást választja, valamely magyar nyelv egyetemi központban. A külföldi továbbtanulási szándék els sorban a Partiumban volt magasabb úgy a középiskolás, mint az egyetemista korosztályban. Habár a munkanélküliség a fiatalok egyik legnagyobb problémája, egyesek optimistán tekintenek jöv jükre. A munkahelytalálásban a legfontosabb er forrásoknak a fiatalok a kapcsolatokat, valamint a román, illetve idegen nyelvek ismeretét emelték ki. Egyesek igyekeznek minél több tapasztalatra szert tenni és minél több lehet séget nyitva hagyni maguk el tt, mások munkahely híján önfoglalkoztatóvá válnak vagy külföldön próbálnak szerencsét. A külföldi munkavállalás szándéka az egyetemisták esetén a leger sebb, és f leg a partiumi fiatalok mennének külföldre. Ami a többi korosztályt illeti, a középiskolások nemcsak a vendégmunka el nyeit, de a hátrányait is igen élesen látják, a tanulmányaikat már befejezett fiatalok közül pedig els sorban azokat értük el, akik itthon tartózkodnak. Esetükben azt találtuk, hogy ellentétben el z kutatási eredményeinkkel (Csata és mtsai 2009), az itthon maradásról szóló narratíváik érzelmi elemekb l, illetve a megmaradásdiskurzus elemeib l is építkeznek. Az idegennyelvtudás fontos szerepet játszik a külföldi munkavállalásban, kitelepedésben. Nyelvtudás hiányában a külföldi munka magyarországi munkavállalásra korlátozódik, viszont a fiatalokban megvan a szándék arra, hogy idegen nyelvet tanuljanak a külföldi boldogulás érdekében. A csángó fiatalok többnyelv ségüket nem tekintik külföldön konvertálható t kének, mivel f leg az angol nyelv országok felé vennék az irányt, ahol a román nyelv ismerete nem segíti ket az új nyelv elsajátításában, mint ahogy spanyol vagy olasz vendégmunka esetén segíthetné. A beszélgetés során igazolódni látszik az, amit a Kisebbségkutató Intézet kutatása is felszínre hozott, hogy az elmúlt években megváltoztak a külföldi migráció célországai. Akárcsak az erdélyi magyar lakosság körében általában, a gazdasági etnocentrizmus létez jelenség az erdélyi magyar fiatalok körében is, igaz térségenként eltér mértékben illetve munkavállalás és fogyasztás során különböz megnyilvánulási módokban. Az etnikai szempontok a munkahelyválasztásban szinte mindenhol háttérbe szorulnak az anyagi szempontok és a munkakörülmények mögött. Habár létezik egy bizonyos szint távolságtartás a román munkaadók és munkatársak iránt, a fókuszon részt vev fiatalok nagy részének nem jelent túlságosan nagy aggályt, hogy román munkaadóknál helyezkedjen el. Beilleszkedési id szakra még a vegyes környezetben él és románul jobban beszél fiatalok is számítanak, ugyanakkor valamivel nyitottabbak, mint székelyföldi társaik. A tömbmagyar környezetben él k sem zárkóznak el attól, hogy román alkalmazóhoz kerüljenek, román munkatársakkal dolgozzanak együtt, azonban sokkal szívesebben helyezkednének el magyar munkakörnyezetben, komfortosabban éreznék magukat a mindennapi munkavégzés során. Ami a fogyasztást illeti, a fiatalok keresik a magyar nyelv szolgáltatásokat és a magyar, illetve helyi terméket, igaz térségenként eltér mértékben. Míg Székelyföldön inkább a helyi termékek vásárlása, addig Erdély többi részén inkább a magyarnak tartott szolgáltatások választása jellemz bb. A fiatalok gazdasági helyzetük miatt er sen árérzékenyek, így a magyar, illetve helyi termékek választását mint szempontot vásárláskor megel zi az ár, de még az otthoni vásárlási minták és a márkah ség is. A helyi termékek választását nagyban befolyásolja elérhet ségük is, illetve a helyi termékek vásárlását támogató kulturális 196 Erdélyi magyar fiatalok jöv terveinek, munkaer piaci helyzetének, etnikai fogyasztásának vizsgálata minták, amelyek Székelyföld esetén egyre er sebben vannak jelen. A székelyföldi fiatalok rendelkezésére állnak a különböz helyitermék-koncepciókhoz tartozó, védjegyekkel ellátott helyi termékek, ezek azonban a Székelyföldön kívül él fiatalok számára még alig ismertek. A magyar, illetve helyi termék fogalma amúgy is elég diffúz, a különböz régiókban él fiatalok más-más jelentést adnak ezeknek a fogalmaknak. A magyarnak tartott szolgáltatások választásának ugyanakkor pragmatikus (nyelvtudás) és morális (magyar közösség segítése) okai egyaránt vannak. A Székelyföldön belül a helyi termékek vásárlása er sen kapcsolódik a regionális önállóság, az autonómia kérdéséhez is, ez els sorban a sepsiszentgyörgyi fókuszcsoportos beszélgetésen jelent meg látványosan. A fiatalok válaszaiból ugyanakkor az derült ki, hogy a helyi termékek választása, az önállóságra való törekvések támogatása inkább morális cselekvésnek tekinthet , mintsem racionális gazdasági cselekvésnek. Egyetlen fókuszcsoportrésztvev nél sem jelent meg a gondolat, hogy a helyi gazdaság er sítésével n ne a helyben elérhet munkahelyek száma és min sége, ezáltal saját maga számára jobb munkaer piaci lehet ségeket teremthetne, saját munkaer piaci helyzetén javíthatna azáltal, hogy a helyi termel ket vásárlásával támogatja. A sikeres munkaer piaci integráció nem csak azon múlik, hogy az egyén milyen munkahelyet választ magának, hanem azon is, hogy milyen munkahelyet képes megszerezni. Kisebbségi léthelyzetben komoly hátrányt jelenthet, ha a munkavállaló nem ismeri kell mértékben a többségi nemzet nyelvét, kultúráját, ugyanakkor az esetleges etnikai diszkrimináció is nehezítheti a boldogulásukat. Az általunk megkérdezett fiatalok (életkortól és régiótól függetlenül) egyetértettek abban, hogy a Székelyföldön kívül (de egyes vélemények szerint azon belül is fontos) románnyelv-tudás nélkül nehéz boldogulni, annak hiánya valóban korlátozza a munkavállalási lehet ségeket. A székelyföldi fiatalok is tisztában vannak azzal, hogy románnyelv-tudásuk hiányos, és jelenlegi tudásszintjükkel nehezebben tudnak érvényesülni. A fiatalok mutatnak hajlandóságot arra, hogy a munkahelytalálás érdekében megtanuljanak románul, de kényszernek éreznék, és elégedetlenek a román nyelv iskolai tanításának hatékonyságával is. A magyar nyelv ismeretét szintén minden fiatal fontosnak és el nyösnek tartja, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy mindez csak akkor jelent igazán versenyel nyt, ha románul is megfelel en tudnak. Az etnikai diszkrimináció jelensége kapcsán ellentétes véleményekkel és tapasztalatokkal találkoztunk. Egyetértés volt abban a tekintetben, hogy a munkaadók is els sorban gazdasági szempontok szerint választják az alkalmazottaikat, egyes vélemények szerint ugyanakkor a nacionalista érzelm ekre jellemz az etnikai diszkriminálás, illetve a kisebbségben lév munkaadókra is, akik „inkább segítik az k nemzetüket”. Ennek kapcsán Kolozsváron a magyarokat hozták fel példának, Sepsiszentgyörgyön a románokat. A résztvev k egy másik része ugyanakkor sem a kolozsvári, sem a sepsiszentgyörgyi csoport esetén nem értett egyet ezekkel a szempontokkal. Tanulmányunkban törekedtünk arra, hogy az elmúlt évek (els sorban) kvantitatív kutatási eredményei által rajzolt képet kvantitatív jelleg eredményeinkkel kiegészítsük, árnyaljuk, ezáltal pedig az erdélyi magyar fiatalok munkaer piaci helyzetével és migrációs szándékaival kapcsolatos tudásunkat pontosabbá tegyük. Továbbá reméljük, sikerült hasznos empirikus adatokkal hozzájárulnunk az etnikai fogyasztással, illetve a helyi termékekkel kapcsolatos erdélyi vizsgálatokhoz is. 197 Dániel Botond IRODALOM Aldrich, Howard – Waldinger, Roger (1990): Ethnicity and Entrepreneurship. In: Annual Review of Sociology, Vol. 16. Anghelescu Gina (2011): Külföld 3D-ben. Hasonlóságok és különbségek az erdélyi magyar fiatalok és a román fiatalok migrációs viselkedésében. In: Kiss Tamás – Barna Gerg (2011) (szerk): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár. Csata Zsombor – Dániel Botond – Kiss Dénes – Ruszuly Emese – Sólyom Zsuzsa (2009): Diplomás karrierpályák az erdélyi magyar fiatalok körében. In: Erdélyi Társadalom, VII. évf. 1. Kolozsvár. Csata Zsombor – Dániel Botond – Pop Carmen (2006): Pályakezd fiatalok a munkaer piacon. In: Erdélyi Társadalom, IV. évf. 1. Kolozsvár, 7–28. Csata Zsombor – Deák Attila (2010): Gazdasági etnocentrizmus, etnikai fogyasztás az erdélyi magyarok körében. In: Közgazdász Fórum, 2010/4. EUROFOUND (2011): Youth and Work. Foundation Foundings, http://www.eurofound. europa.eu/pubdocs/2011/40/en/1/EF1140EN.pdf Gáll Zoltán (2011): Fából vaskarika? Avagy: Lehet-e a székely termék világmárka? http:// www.prominoritate.hu/folyoiratok/2011/ProMino11-2-03-Gall.pdf Kiss Tamás (2011): A huszonévesek bajban vannak. Online interjú, http://itthon.transindex. ro/?cikk=14862 Kiss Tamás – Barna Gerg (2011): Erdélyi magyar fiatalok 2008. A vizsgálatról és a kötetr l. In: Kiss Tamás – Barna Gerg (2011) (szerk): Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár. Kiss Tamás – Barna Gerg – Sólyom Zsuzsa (2008): Erdélyi magyar fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetér l és elvárásairól. Összehasonlító gyorsjelentés. In: Műhelytanulmányok a romániai kisebbségekr l, 2008/12, ISPMN Kolozsvár. Pitó Klára (2009): Elmennél, nem mennél? ... Erdélyi magyar tizenévesek migrációs kultúrája. In: Új Ifjúsági Szemle, 2009 nyár, Budapest. Scarpetta, S – Sonnet, A. – Manfredi, T (2010): Rising youth unemployment during the crisis: How to prevent negative long-term consequences on a generation?, OECD Social, Employment and Migration Papers, 106. www.oecd.org/dataoecd/10/8/44986030.pdf Shavit, Yossi – Müller, Walter (1998) (szerk): From School to Work. A Comparative Study of Educational Qualifications and Occupational Destination. Oxford University Press, Oxford. Strauss, William – Howe, Neil (1991): Generations: The History of America’s Future, 1584 to 2069. Harper Perennial. Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (2002): „MOZAIK2001. Gyorsjelentés – Összegzés” In: Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László – Nemeskéri István (2002): MOZAIK2001. Gyorsjelentés. Magyar fiatalok a Kárpát-Medencében. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 198 Bodó Barna KISEBBSÉGI MAGYAR FIATALOK IDENTITÁSVÁLTOZATAI Ki mondja meg végre, hogy ki vagyok? Shakespeare: Lear király Csak másban moshatod meg arcodat. József Attila A MOZAIK2011 határon túli fiatalok politikai-társadalmi attit djeivel kapcsolatos kutatási anyagából az identitással kapcsolatos kérdéseket vizsgálom. Az elemzés struktúrája: a nemzeti identitás fogalma, módszertani megjegyzések és kérdések, a kutatás eredményeinek a bemutatása, identitásmodellek. A NEMZETI IDENTITÁS FOGALMA A nemzeti identitás köznapi értelemben a nemzethez (országhoz, államhoz, kultúrához) való tartozás érzését, az err l való tudást jelenti. Ez a viszonyulás többrét . A nemzeti identitás fogalmát sok kutató értelmezte, de az interpretációk között nincs jelent s eltérés. Igen sokan hivatkoznak Csepeli Györgyre (1992), Örkény Antalra (2004) és munkatársaikra, akik kutatásaik során a nemzeti identitást egymásra épül és egymáshoz szorosan kapcsolódó kognitív és affektív tudáskészletként írják le. Értelmezésük szerint a tudáskészlet alkotóelemei piramisszer en rendez dnek el, ennek alapját a spontán nemzeti azonosulás képezi, erre tev dnek rá az attit dök és érzületek, továbbá a sztereotipizációk, értékek, legfelülre kerülnek a különböz ideologikus interpretációk. Ez utóbbiak is strukturálódnak, az alsó szintre kerül etnocentrizmus fölé sorolják az idegengy löletet és a rasszizmust, majd legfelülre nacionalizmust mint ideológiát.1 A piramis alsó szintjét képez spontán azonosulás révén jön létre az egyénnek a saját csoportjához (közösségéhez, tágabban nemzetéhez) f z d közelségérzete. Az erre ráépül elemek jelent s mértékben emocionális meghatározottságúak. Murányi István a nemzeti identitást az önmeghatározás modern válfajának tekinti, ennek alapján vallja és érzi az egyén egy nemzet tagjának magát, így alakul ki az egy adott nemzethez való tartozásnak, a vonatkozó hagyományokkal, értékrenddel való azonosulásnak a tudata. Létrejötte társadalmi-történeti tényez k által gerjesztett, bizonyos érzelmi és gondolati mintákkal operáló diakron és szinkron kommunikáció eredménye, tehát szociálisan kondicionált (Murányi 2005). 1 Vitát lehetne nyitni a nacionalizmus ilyetén besorolását illet en – de mivel jelen esetben és keretben a (rasszizmus fölé helyezett) nacionalizmus kérdése nem képezi kutatásunk tárgyát, az elemzést l eltekintünk. 199 Bodó Barna A. Gergely András szerint az identitás egyszer vonatkoztatási rendszerként értelmezhet , amely társadalmi tárgyakra, csoportjelenségekre és társadalmi térre kiterjed személyiség-szférát jelent, egyben az „én” és „ k”, illetve a „mi” és „mások” konfliktusainak redukált, átélt és társadalomtörténetileg örökített mintája (A. Gergely 1996). Lampl Zsuzsanna szerint a nemzeti identitás egy bizonyos tér- és id beli kereten belül lejátszódó történelmi, nyelvi és kulturális azonosság. A nemzeti identitás nem velünk született, nem egyszer s mindenkorra adott tartozékunk, hanem él , mégpedig velünk és bennünk él , formálódó folyamat. A szocializáció során különböz tényez knek köszönhet en kialakul a nemzeti identitásunk (Lampl 2009). Csepeli György kétféle identitást különböztet meg. Természetes vagy spontán nemzeti identitásnak nevezi „a nemzeti ideológia működésének azt a következményét, hogy az ideológia által fölkínált tudáskészlet egyes elemeinek segítségével az emberek mindennapjaikban önmagukat a nemzeti kategória hatálya alá tartozónak tartják, a nemzeti kategória által jelölt csoportot identitástudatuk tartozékaként sajátos módon megkülönböztetik, a nemzeti név által teremtett szimbolikus univerzum jelentéseit osztják (haza, nemzeti szimbólumok), valamint ismerik azokat a forgatókönyveket, melyek segítségével a nemzeti öszszetartozása alkalmaival megrendezett rítusokban résztvev ként viselkedhetnek” (Csepeli 1992, 113). Ennek folytán tehát az individuumok spontán módon köt dnek egy bizonyos nemzethez s annak szokásaihoz, rítusaihoz. A második a tudatos nemzeti identitás, ebben az esetben az individuum rendelkezik bizonyos el zetes tudáskészlettel saját nemzetének rítusairól, hagyományairól, történelmér l, mely ismeretanyag segítségével dönti el, mit milyennek ítél meg. A szocializációs folyamatok által jelent s mértékben meghatározott nemzeti identitás alakulásában három kiemelt fontosságú tényez t kell figyelembe venni. Az els a nemzet fogalmának megértése, a második a nemzet iránti attit d kialakulása és végül a közösségi szocializáció. A megértés folyamata azt jelenti, hogy kognitív elemek (értékelés, okok feltárása, összehasonlítás, kompenzáció) révén az egyén értelmezi helyzetét, hovatartozását megéli és tudatosan vállalja. A nemzettel kapcsolatos attit dök – érzések, vágyak, félelmek, meggy z dések, el ítéletek vagy tendenciák összessége, ezek különböz tapasztalatok hatására cselekvésre való beállítódást vagy készenlétet idéznek el a személyben – emocionális töltete révén a nemzet léte természetesnek és egyértelm nek t nik. A harmadik tényez , a tágan értelmezett közösségi szocializáció keretén belüli nemzeti szocializáció során válik lehet vé a nemzettel való érzelmi és értelmi azonosulás szélesebb kontextusba helyezése, a nemzeti identitással kapcsolatos jelenségek értelmezése. Elméleti hátter kérdés ugyan, de a nemzeti identitás kutatásakor különbséget kell tenni a polgári nemzet és etnikai nemzet között. A két értelmezésr l ideáltípusként szokás beszélni, a f bb különbségek összefoglalása segíthet az értelmezésben. Klasszikus érvelés szerint a polgári nemzeti lét szándékos emberi elkötelez dés eredménye, eközben az etnikai nemzeti lét hosszú id n át tartó kulturális és történelmi fejl dés következménye. A tipológia kialakulása Elzász helyzetéig vezethet vissza, az 1870–1871-es háború után, a németek és franciák közötti vita kapcsán vált ismertté. A francia értelmezések a politikai helyzetb l indultak ki, a nyelvhez, vérhez és földhöz való ragaszkodás ellen érveltek, a németek viszont a romantikus hagyományra hivatkoztak, miszerint a nemzet egy organikus közösséget képvisel. Francia álláspont szerint a nemzet alapvet en egy önkéntes közösség, tagjainak polgári elkötelezettsége a dönt . A németek viszont a kultúrnemzet és az államnemzet között tettek különbséget (Zimmer 2009). Jelent s különbség, hogy a politikai/ 200 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai polgári vagy államnemzetre vonatkozó konszenzust a demokratikus intézményrendszer m ködése hozza létre a nemzetállam polgárai között, ezzel szemben a nyelvi-etnikai nemzet egyfajta mitikus-ideologikus azonosságtudathoz köt dik. „Az els [a politikai nemzet] jelenorientált, amelyben a földrajzi tér szervezésének van jelent sége. A politikai nemzet tagjainak identitása alapvet en az állam és az egyén viszonya mentén szervez dik. Ezzel szemben a másik [a kultúrnemzet] múltorientált, amelyben a történelmi id nek van jelent sege. A kultúrnemzet tagjainak identitása független az állam és az egyén viszonyától” (Szabó–Örkény 1998, 171). Kántor Zoltán R. Brubakerre történ hivatkozással arra figyelmeztet, nem arra kell rákérdezni, hogy „mi a nemzet”, hanem azt érdemes vizsgálni, hogyan m ködik a nemzet mint kognitív keret, mint gyakorlati kategória. Az a fontos, hogy egy adott állam milyen nemzetkoncepció alapján intézményesíti társadalmát és szabályozza az adott állam és a határain kívül él nemzettársak közötti viszonyt (Kántor 2007). A közép-kelet-európai országok többségére jellemz nemzetépít folyamatok ellentmondásosak, hiszen ezek államiságuk kialakulását a kultúrnemzeti eszme, a ius sanguinis határozta meg, a létrejött állam viszont a hatalom megszervezésében a(z) – alapvet en kisebbségellenes – területi logikát alkalmazt(z)a. Ezért különböztetik meg a „nyugati” és a „keleti” nacionalizmust: el bbit nemzettudatként lehet értelmezni, utóbbit J. Plamenatzra történ utalással az identitás veszélyeztetésekor fellép reakcióként lehet jellemezni (Egedy 2007). A kutatásba bevont országokra, Ausztria és Szlovénia kivételével ez jellemz . Miközben a kulturális nemzetértelmezés nemzetközi téren elfogadottá vált, a térség országaiban nem létezik olyan jogi keret, kisebbségvédelmi szabályozás, amellyel a vonatkozó magyar közösségek politikai képviselete elégedett volna. Kérdés, az ezen országokban él magyarság identitását menynyire érzi veszélyeztetettnek? Szociológiai szempontból minden identitás konstruált (Castells 2006). Az identitás társadalmilag mindig egy hatalmi térben jön létre, ezzel kapcsolatosan a szerz néhány fontos kérdést fogalmaz meg: az identitások mib l, hogyan, ki által konstruálva és mi célból jönnek létre? A „mib l?” kérdésre ekként válaszol: az identitás forrásai a történelem, a földrajz, a biológia, produktív és reproduktív intézmények, a kollektív memória, a személyes képzeletvilág, a hatalmi berendezkedés. A „hogyan?” és a „ki által?” kérdésekre a válasza, hogy az egyének, a társadalmi csoportok és a társadalmak rendre újra feldolgozzák, újraértelmezik az identitás el bb felsorolt alkotóelemeit. Végül pedig az identitás kialakításának célját illet en megkülönbözteti az alábbi helyzeteket: 1. legitimáló az identitás, amenynyiben a társadalom domináns intézményei alakítják ki; 2. az identitás rezisztens, ha a hatalom által kizárt vagy megbélyegzett szerepl k hozzák létre, miáltal ezzel az ellenállás és túlélés bástyáit építik; 3. projektidentitásról akkor beszélünk, ha a társadalmi szerepl k helyzetüket újraértelmezve új identitást építenek ki, továbbá a társadalom szerkezetének megváltoztatására törekednek. Castells szerint napjainkban a leggyakoribb a rezisztens identitásépítés, mivel bizonyos értékelvek mentén kialakítja a kollektív ellenállás formáit az egyébként t rhetetlen helyzet/elnyomás esetén, rendszerint olyan identitások mentén, amelyeket jól azonosítható történelmi, földrajzi vagy biológiai adottságok határoztak meg tartós érvénnyel. A kisebbségi léthelyzetben él k identitásépítése igen gyakran sorolható ebbe a kategóriába, hiszen a többségi türelmetlenséget és elutasítást igen könny a demokrácia többségi elvére való hivatkozással jogosnak, a kisebbségi csoportok elvárásait pedig az egyenl ség elvét túllép , tehát sért igényként megbélyegezni. A többségi hatalom hibás szerepértel201 Bodó Barna mezései és ellenségkép-konstruálásai válnak olykor a kisebbségi radikalizálódás fontos tényez ivé. De a hatalmi elutasítás identitásválságot is kiválthat. A nemzethez való tartozás érzése tehát sok esetben er sebb azoknál az egyéneknél, akik kisebbségben élnek s nemzetiségüket nem vállalhatják fel szabadon, negatív következmények nélkül. A nemzeti identitás ilyenkor válságba kerülhet, hiszen annak felvállalása gyakran nehézségekbe ütközik. A válság formái: a) a hétköznapi életéb l kiszorítják a nemzeti identitás alkotórészeit, melyek így aztán csupán az álmokban és a reprezentációkban jelennek meg; b) a nemzeti identitás alkotórészeit negatívvá formálják annak érdekében, hogy az egyén „megküzdjön” azokkal; c) a nemzeti identitás alkotórészeit marginalizálják, vagyis kiszorítják a tudat szélére. A legsúlyosabb eset a rasszizmus, minek során a többségben lév nemzet tagjai egyszer en nem képesek elfogadni az idegeneket. (Er s 2001). A kisebbségi kultúra és a domináns kultúra és intézményrendszer közötti egyensúlyi helyzet is kialakulhat. A magyarországi németek identitásépítését vizsgálva állítja Bindorffer Györgyi azt, hogy a „különböz forrásokból származó identitáselemek egyénre szabott, egymást kiegészíteni képes, egymással összhangban lév elemek kiegyensúlyozott kombinációja”, egyfajta kett s identitás jön létre. Megjegyzi továbbá, hogy az etnikai és a nemzeti identitás közötti egyensúly törékeny (Bindorffer 2001). A folyamat más kontextusban is hasonló módon alakulhat, ezért kisebbségek esetében gyakori a kett s köt dés, s t: ennek kellene természetesnek lennie. Maga a fogalom, a kett s identitás kapcsán kell felvetni, hogy nevezhet -e ez a helyzet kett s identitásnak, az identitás megkett z désének. Értelmezésemben nem, ugyanis a kett s – de lehet: többes – köt dés nem az identitást kett zi meg, mivel nincs két, kontextuálisan különböz identitása az egyénnek, hanem az identitáselemek olyan kapcsolódása jön létre, amikor helyzetfügg en egyik vagy másik köt dés a domináns, ennek elemei kerülnek el térbe. Amennyiben nem alakul ki a jelzett egyensúly, a kett s köt dés, akkor beszélünk aszszimilációs helyzetr l. Erre az egyik válasz az ellenállás, a születéssel kialakult identitásért vállalt harc, a másik az asszimiláció. Az autonómia, a közösségi önigazgatás különböz formáit nélkülöz etnikai/nemzeti kisebbségi csoportok esetében fellép az asszimiláció, de ez nem azonos mérték a nagyobb lélekszámú csoportok minden tagját illet en. Amenynyiben a nemzeti kisebbség helyi többséget alkot, a helyi közigazgatást az általa választott képviselet irányítja, a kulturális igények (majdnem) teljes kör kielégítésére megvan a lehet ség. Ha a kisebbség és a többség közel azonos demográfiai/politikai er t képvisel helyi szinten (ennek klasszikus példája az erdélyi Marosvásárhely), fronthelyzet alakul ki, a többségi közösség az országos/központi hatalom támogatásával helyzete konszolidációjáért olyan lépéseket is vállal, amelyek a viszonyt elmérgesíthetik. Erre a kisebbségi válasz a helyi oszloptársadalmak kialakítása, amikor egymástól elkülönülve, egymásnak feszülve is olykor, egy többségi és egy kisebbségi világ jön létre, s ezek között minimális a kapcsolat, az átjárás pedig szinte lehetetlen. Végül pedig a szórványban, a nyelvhatáron, amikor a kisebbségek politikai képviselete helyben szimbolikus,vagy teljesen hiányzik, a helyi intézményi/társadalmi struktúrák asszimilációs nyomása olyan er ssé válhat, hogy a kisebbségi egyén átsorol, átlép a többségi közösségbe, el bb kulturálisan, kés bb érzelmileg is. Ekkor következik be az a helyzet, amikor a kisebbségekhez tartozó egyén etnikai identitását újraértelmezi, és új identitást alakít ki (projektidentitás). Ezekkel a kérdésekkel a továbbiakban nem foglalkozom, de a felvázolt elméleti keret segít értelmezni a kutatási eredményeket. 202 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai Lampl Zsuzsanna szerint kisebbségi léthelyzetben a nemzeti identitást egy sor tényez alakítja. Ezek: az anya és az apa nemzeti identitása; az anyanyelv és annak használata; az iskoláztatás nyelve; a lakóhelyi környezet; a kulturális közeg; a nemzetiséggel kapcsolatos egyéni és közösségi tapasztalatok; globalizációs hatások. (Lampl 2009, 42). Lampl is figyelmeztet arra, hogy a nemzeti identitás egész életünk során alakul, er södhet, gyengülhet az alakító tényez k hatására: a házastárs, partner nemzeti identitása; a lakóhelyi környezet; a kulturális közeg; a gazdasági közeg; a személyes ambíciók; a nemzetiséggel kapcsolatos egyéni és közösségi tapasztalatok; a nemzeti perspektívák; globalizációs hatások. Ezek a tényez k nemcsak külön-külön, hanem egymáson keresztül, egymást gyengítve, illetve er sítve is hatnak. A nemzeti identitásnak több komponense van: érzések, vélemények, a jelenre és jöv re vonatkozó döntések és cselekedetek, valamint ezek igazolása. A felsorolt összetev k nem mindig konzisztensek. MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK ÉS MEGVÁLASZOLANDÓ KÉRDÉSEK Az adatfelvétel fókuszcsoportos módszerrel történt. A kvalitatív kutatások gyakori formája a fókuszcsoportos kutatás, mely a miért és hogyan kérdésekre keresi a választ. Ismert, hogy a beszélgetést a moderátor egy félig strukturált kérd ív segítségével vezeti, a csoport gondolatmenetéhez és sebességéhez igazodva. A csoportos interjú barátságosabb környezetet teremt, mint az egyéni, így a résztvev k jobban el tudják engedni magukat és a beszélgetés gördülékenyebben haladhat. A beszélgetésben részt vev k eltér véleménye ösztönz leg hathat azokra is, akik esetleg nehezebben nyílnak meg. Mivel a kutatás eredményei nem reprezentatívak és nem nyerhet k statisztikai adatok, célunk egyrészt a mindenkire jellemz általános jegyek kimutatása, de azt is vizsgáltuk, milyen térségi jegyek, sajátosságok léteznek a magyarság megélésében, az identitás építésében milyen különbségek mutatkoznak, és ezek milyen tényez khöz köthet k. A kutatás feltár jelenségeket, de csak egy ezt követ kvantitatív (pl. személyes kérd íves, telefonos, online stb.) kutatással lehet eldönteni, hogy a célcsoport mintáján hogyan alakulnának a feltárt jelenségek arányai (ezért ideális esetben a fókuszcsoportos kutatást egy kvantitatív kutatás követi). Esetünkben a minta többszörösen tagolt: a Magyarországot körülvev országokban él magyar közösségeket nagyrégiós csoportnak tekintve, 7 ilyen régióval kell/lehet számolni. De azon régiók esetében, ahol a magyarság lélekszáma százezres nagyságrendet meghaladó, a demográfiai helyzetnek megfelel en beszélünk tömb-, front-, illetve szórványhelyzetr l, Románia esetében külön kezelend a csángóság. A kutatás során az alábbi kérdésekre keressük a választ: • Léteznek-e a kisebbségek identitásépítésének sajátos jegyei? Például milyen mértékben lelhet k fel esetükben a regionális identitásépítés sajátos jegyei? • Különbözik-e a jelzett nagyrégiók magyarságának nemzeti identitása? • Milyen különbségek tapasztalhatók a tömb-, a front-, illetve a szórvány helyzetben él k identitásépítése között? • Mely közösségek esetében beszélhetünk veszélyeztetett identitásról? Milyen veszélyek azonosíthatóak? 203 Bodó Barna • Kihatnak-e Magyarország és a vonatkozó állam közötti kapcsolatok az utóbbi államban él magyarok identitásépítésére, és ha igen, miként? • Mennyire veszélyeztetett a kisebbségi identitás? A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA Az identitás létét és mibenlétét bizonyos fogalmakkal kapcsolatos képzetek, reakciók, kijelentések alapján vizsgáljuk. Ezek a fogalmak: haza, magyar (magyarnak maradni), anyanyelv, nyelvhasználat, anyaország (és a hozzá f z d viszony), állampolgár, kett s állampolgár, többséghez f z d viszony, család és vegyes házasság, iskola, helyi világok. HAZA, HAZASZERETET A fókuszbeszélgetés nyitó kérdéseként a hazafogalom kapcsán kellett leírni azt a három szót, amire a résztvev k asszociáltak. A válaszok skálája az otthon- és családképzettel kezd dik: „Az otthonom, ahol feln ttem, amire büszke lehetek, kell legyek, ahol mindig melegszív emberek várnak.” [Barót/ Erdély]; „Ahol van a család, ahol vannak a barátaim, ahol van biztonságérzetem, ott van az én hazám.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Otthon, szül k, család, összetartás.” [Rimaszombat/ Felvidék]; „Az a haza, ahol a szeretteim vannak.” [Máramarossziget/Erdély]; „Én mint egy nagy családot képzelem el a hazát, és hogy szabadon érzi magát az ember. Otthon érzi magát benne. És az lehet Erdély, Székelyföld, lehet Kanada, lehet bárhol.” [Barót/Erdély]. A következ asszociációs mez a sz kebb vagy tágabb helyi tájegység: „Beregszász a mi házunk és a családom.” [Munkács2/Beregszász/Kárpátalja]; „Én három helységet írtam fel: Muzslya, mert itt élek. Újvidék, mivel ott születtem, és Kiskunhalas, Magyarország, ahonnan származik a családom.” [Muzslya/Vajdaság]; „Hát az, hogy itt születtem, itt van a családom, itt vannak a barátaim és itt érzem a legjobban magamat… bárhova is mennék, mindig visszavágyom ide.” [Ungvár/Kárpátalja]; „Ez a földrajzi terület ahol elhelyezkedünk, ahol élünk – a Székelyföld.” [Barót/Erdély]; „Otthon, ismer sök és Kolozsvár.” [Kolozsvár/Erdély]; „Nekem Csallóköz, család és béke. Béke, mint a falum.” [Somorja/Felvidék]; „Jó esetben a szül föld a haza és hát a legfontosabb, hogy egy olyan hely, ahol jól érzed magadat, és amihez köt dsz... tehát barátok, vagy kultúra például, vagy nyelv... Ezek mind fontosak. Én például Székelyföldet nevezném meg hazának.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Tartozni valahová: els a Kárpátalja, konkrétan… tehát nincs helyhez kötve, de… a második a lakásunk, konkrétan. És a harmadik, hogy mindig velem van. Mármint az, hogy haza, hogy hová tartozom, azt bármikor el tudom mondani és ez egyértelm .” [Ungvár/ Kárpátalja]), továbbá a nyelven keresztül: „Nekem Hosszúrét, meg anyu, mert ahol anyu van, ott a haza. Meg a magyar nyelv. Nem tudom, miért.” [Rozsnyó/Felvidék]). Az rvidéki válasz okán („Nekem két hazám van, az egyik hétköznapokon én Bécsben lakom, hétvégén itt, de talán mert itt jártam iskolába és itt n ttem fel, a hazám mindig itt van.” [Fels r/ Ausztria]) felmerül a kérdés, hogy a válaszoló mennyire értette meg a kérdést. 2 A településnevek a fókuszbeszélgetés helyszínét jelölik. Több olyan beszélgetés volt, ahol a résztvev k több településr l származtak, ez esetben – ha kiderül a beszélgetésb l – az idézett személy szül városát is beírom, mert csak így tudunk különbséget tenni a tömbben és a szórványban él k között. 204 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai Igen sokan erkölcsi tételként, egyfajta mércét mutató üzenet hordozójaként gondolnak a hazára: „Pet fi, márciusi ifjak, kitartás.” [Máramarossziget/Erdély]; „Otthon, szül k, család, összetartás.” [Rimaszombat/Felvidék]; „H ség, a h ség jut eszembe els sorban.” [Kolozsvár/Erdély]; „Nem szeretnék, mármint nem szeretnék elköltözni innen, el szeretnék menni egy id re, de itt szeretnék élni.” [Kolozsvár/Erdély]; „Szeretet, szabadság, barátok – a család.” [Rozsnyó/Felvidék]; „Négy szó: magyarság, kisebbség, történelem és zászló. A magyar zászlóra gondoltam.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „… ha a hazát egy tárggyal kellene megjeleníteni, akkor az a Lánchíd volna, mint a nemzeti felemelkedés szimbóluma.” [Lendva/Szlovénia]. Külön figyelmet érdemelnek azok a válaszok, amelyekben régió-, illetve országmegjelölés szerepel: „Kanizsa városa. Itt érzem jól magam, itt vagyok otthon… Magyarországhoz nincs olyan közöm, inkább többet gondoltam a Vajdaságról.” [Magyarkanizsa/Vajdaság]; „Gondolhatok itt mondjuk a Vajdaságra. Tehát mint tartományra, hogy ez a hazám. A hazámhoz, ahhoz köt döm.” [Szabadka/Vajdaság]; „Mégis csak itt születtem, vagyis Szerbiát tekintem a hazámnak. Amikor mondtad, hogy haza, mindjárt az jutott eszembe.” [Szabadka/Kikinda/Vajdaság]; „Hát, nem tudom, tehát így a haza… az jutott eszembe, hogy Magyarországot tartom-e hazámnak vagy Szerbiát. Szóval Szerbiát nem gondolom úgy a hazámnak, viszont Magyarországot sem gondolom hazámnak. Azt is szeretem, meg úgy jó érzéssel tölt el, de úgy nem, egyiket sem mondom, hogy ez a hazám.” [Szabadka/Vajdaság]; „Szül városom, ahol itt mindig haza bírok menni a szüleimhez, meg Szerbia. De Magyarország is, mint valamilyen kulturális nem tudom…” [Nagybecskerek/ Vajdaság]; „Otthon, magyarosság, Szlovénia.” [Lendva/Szlovénia]; „Ház, család, Horvátország.” [Eszék/ Horvátország]; „Nekem két hazám van, az egyik hétköznapokon, én Bécsben lakom, hétvégén itt Burgenlandban, de talán mert itt jártam iskolába és itt n ttem fel, a hazám mindig itt van.” [Fels r/ Ausztria]; „Nekem az igazi hazám Székelyföld, amit mi úgy szeretünk. És amit úgymond, szeretünk, hazánknak tartunk, megvédünk és vigyázgatunk rá, már amennyire tudunk.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Ez a földrajzi terület ahol elhelyezkedünk, ahol élünk – Székelyföld.” [Barót/Erdély]. A hazaszeretet kapcsán gyakori az országra való utalás: „Nagy Magyarország, h ség és hovatartozás.” [Kolozsvár/Erdély]; „Magyarország, magyarságtudat és kultúra.” [Nagyvárad/Erdély]; „Hát, én azt írtam, hogy Magyarország, Szent István és magyar nyelv.” [Rimaszombat/Felvidék]. Léteznek dilemmára utaló, kett sséget megidéz megnyilatkozások: „Hát nekem els sorban... tehát el ször is a mentalitás jut eszembe, ugyebár, amit mondtak itt a... bicskás-szalonnás székely, ez valamilyen szinten egy kultúra, egy külön székely kultúra.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Nem a saját hazám jut eszembe, hanem Magyarország, és az, hogy mi nem oda tartozunk, és nem tudunk együtt lenni, mint esetleg a más népek és a más országokban él k, hanem mi ki vagyunk taszítva, vagy el vagyunk zárva... tehát ez egy olyan rossz érzés.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Nem tartozom Magyarországhoz, hanem Székelyföldhöz tartozok. Én már nem azt mondom, hogy magyar vagyok, hanem, hogy székely vagyok, alapjában véve.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Szétosztódott a magyar nemzet, hogy mindenkinek kialakult a saját maga kultúrája és megvannak ezek a különbségek.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Az enyém az ország, család és a nemzet. Melyik ország? Konkrétan ezt így nehéz elmondani, de inkább jelenlegi állapotban Szlovákia, de én ugyanúgy Magyarországot is annak tekintem.” [Somorja/Felvidék]; „Esetünkben nem 205 Bodó Barna feltétlenül egységes az országgal, ahol élünk. A lényeg az pedig az, amit a sajátoménak érzek, függetlenül állampolgárságtól, vagy bármilyen hovatartozástól.” [Sepsiszentgyörgy/ Erdély]; „Nekem úgymond a Kárpát-medence a hazám, teljes Kárpát-medence” [Barót/ Erdély]; „Szerintem az egész világ. Az egész világon élek és nekem nem olyan fontos, hol.” [Fels r/Ausztria]. Összefoglalva: a haza kapcsán leírt asszociációk szinte kivétel nélkül pozitívak, gyakran er s elkötelez dést sejtetnek. Áttételesen többször, de tételesen is megjelenik a dilemma, hogy nincs egységes magyar haza, a különböz országokban él magyarok számára nincs egyetlen, közös haza. Székelyföldön jelent s a helyi, olykor a magyar ellenében tételezett székely, vagyis tájegységi én-tételezés. A nagyrégiók szerint megfigyelhet k bizonyos különbségek: Vajdaságban gyakori a Szerbiára történ utalás, Horvátországban, Szlovéniában ez van túlsúlyban, miközben Erdélyben a Magyarországra történ utalás van többségben, de tételesen is megfogalmazta valaki, hogy a haza nem feltétlenül jelenti azt az államot, ahol az illet él. Ezzel szöges ellentétben áll egy rvidéki vélemény, miszerint haza lehet az egész világ. Erdélyi, felvidéki és kárpátaljai nem jelölte meg azt az országot, amelynek a polgára, vagyis Romániát, Szlovákiát illetve Ukrajnát. Úgy t nik, a szórványban él k gyakrabban asszociálnak családra és barátokra, s a tájegység, illetve Magyarország azoknál jelenik meg többnyire, akik tömbben vagy jelent s magyar közösség településen élnek. rvidék külön képlet, mintha nem volna fontos számukra a kérdés, mintha olyan mellékes tényez volna, amellyel külön nem kell foglalkozni. MAGYAR, MAGYARNAK LENNI A beszélgetések második momentumaként a fókuszcsoportok részvev i leírták, mire gondolnak, ha azt hallják: magyar. A folytatásban azt beszélték meg, mit jelent magyarnak lenni, minek során olyan kérdésekre keresték a választ, mint: mi jellemzi azokat, akik magukat magyarnak mondják, mi kell általánosan és speciálisan/helyben ahhoz, hogy valaki magyar legyen, miben más kisebbségi helyzetben magyarnak lenni, mint Magyarországon és végül mit jelent kisebbséginek lenni egy adott országban. Ide kívánkozik egy rövid elméleti kitér . Egyféleképpen éli meg magyarságát, nemzettudatát az, aki tömbben, er s nyelvi közösségben él, és másképpen az, akinek szórványban adatik élnie. A szórvány mindennapi döntéshelyzet. Erre a szórványban él nem gondol, nem tör dik vele, de a nyelvhasználattól a párkeresésig, a baráti társaságoktól a munkahelyválasztásig benne van valamennyi tudatos vagy ösztönös döntésében. Minden döntés háttere és kerete, hogy a szórványban él számára társas lény mivoltának a megélése nem teljes kör , a más kultúrájú többségi közegben megsz nik az, ami a tömbre érvényes, vagyis nem adatik meg az egyén számára az övéi közötti jelenlét otthonossága, magától értet d mivolta – állandó nyomás alá kerül. Ennek hatására válik a szórvány asszimilációra hajlamosító közeggé, s válik meghatározóvá a szórványosodás folyamata, amelynek a végeredménye lehet nyelvváltás, kultúraelhagyás vagy akár etnikai adaptáció. Ezt az igazodási kényszert szórványban nem lehet az emberek életéb l kiiktatni (Bodó 2009). Még abban az esetben is, amikor a személy nyelvben és kultúra-fogyasztóként már nem, vagy alig köt dik ahhoz a kultúrához, amelybe beleszületett, megmarad a származástudat. Ezért kell különbséget tenni identitástudat és származástudat között. 206 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai A vélemények els csokra az identitástudatra vonatkozik, a következ bekezdésben idézett két eset egy folyamat állomásait jelzi. Az utolsó a származástudat sokatmondó példája. A hasonló helyzetekhez való viszonyulás kérdése alig kapott (szakmai) nyilvánosságot, a befogadó hozzáállás volna mindenképpen indokolt, de a köznapi életben erre elég kevés példát találni. A ki a magyar kérdés köré csoportosítható válaszok azt mutatják, hogy kett s elvárással élnek az identifikációt illet en: bizonyos tudás és ismeretek nélkül a magyarság üressé válik, illetve hiába a nyelv, a kultúra ismerete, ha a hovatartozást nem vállalják. Találunk szótárba emelhet pontos értelmezést is („Magyar az, akinek az sei ehhez a nemzethez tartoztak, ismeri, ápolja kultúráját, hagyományát, nyelvét tudja, ismeri, annak vallja magát…” [Újvidék/Vajdaság]). Egyesek a magyarsághoz sajátos nemzeti jegyeket rendelnek („Magyar, aki annak tartsa magát... Mert ha ugyanazt a mondatot valaki elmondja románul és magyarul, az nem ugyanúgy hangzik... mert a szavaknak súlya van. És akinek valaki az anyanyelvén szól, az tudja, hogy az adott szónak mi a jelent sége, vagy kapcsolata..., és nem csak egy szót jelent, ami egy adott tárgyat, vagy egy akármit is jelképez...” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]), mások az érzéseket tekintik meghatározó elemnek („Az öntudat. A nyelv, mondjuk esetleg. Meg van az az érzés, ami bennünk van, hogy én magyar vagyok.” [Ungvár/Kárpátalja]). Van, aki az akarati elemet tartja lényegesnek („Fontos, hogy maga a személy minek vallja magát.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Szerintem az a legfontosabb, hogy saját magát tartsa magyarnak, mert hiába beszél magyarul, ha magát nem tartja magyarnak. Mert, ha valaki megtanul egy nyelvet, például szlovákot, attól még nem fog szlovákká válni.” [Somorja/Felvidék]). Van továbbá, aki a két (vállalás/tudás-ismeretek) dimenziót azonos szintre emeli („Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ha valaki magyarnak vallja magát, akkor az beszélje a nyelvet! Számomra ott kezd dik az alap! [Szabadka/ Vajdaság]). Ugyanakkor van olyan megnyilatkozás, miszerint vannak, akik érzéseikben magyarok („Vannak olyan magyarok is, hogy magyar vagyok, és nem tud semmit magyarul szólni.” [Rozsnyó/Felvidék]). Ezekre utaló az a megjegyzés, hogy a magyar kultúra megtanulható („A kultúrát is kicsit meg kell tanulni vagy nem csak egy kicsit, de hát itt f leg a nyelvet, és van néhány szokások.” [Fels r/Ausztria]). Álljon itt egy megnyilatkozás, amikor a forma és a tartalom között komoly feszültség azonosítható: „Már kicsi kortól szerintem öntudatosítani, hogy magyar vagyok. A kultúra, oktatás, nem hagyni, hogy magyartalan legyen. Nem tudom. Én meg vagyok gy z dve ezek és ezek vagyunk. Nagyon sokan azt sem tudják, mik vagyunk… Tehát azért egy alap a kultúra meg a tudás. A kulturális értékek.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. A megfogalmazás mikéntje világosan jelzi az idegen nyelvi hatást, hogy nyelvi romlás esetével állunk szemben, ugyanakkor az üzenet egyértelm en magyar identitásra vall. És a másik eset, amikor a magyarságtudat mögül kikoptak az ismeretek, elt nt a kultúra. „Például én mondok egy nagyon érdekes példát. Déván, szórványprogram, esküv n voltam, református templomban. Román mise volt, mert már a párok, mind a kett református volt, de románok. Alig tud magyarul, de magyarnak vallja magát. Itt kezd dik a... Nem feltétlenül [kizáró]... a nyelv, az nem meghatározó. Az, amiért asszimilálódott, az nem az hibája, mert muszáj volt asszimilálódnia, mert másképp nem tudott élni.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. A nemzethez tartozás egyesek számára felel sséggel is társul: „A felel sség. Ez nem tudom, hogy mért jutott eszembe. Lehet, hogy azért, hogy… hogy tartozom egy nemzethez és felel sséggel tartozom azért, hogy például mit gondolnak a magyarokról az emberek. És amit mi mutatunk itt vajdasági magyarok, azt fogják a körülöttünk él más nemzetiségek is 207 Bodó Barna gondolni rólunk.” [Szabadka/Vajdaság]; „Nekem kötelességem volt jól viselkedni mindig, mindig illedelmesen [kellett] viselkedni, mert általam egy egész nemzet volt megítélve.” [Rimaszombat/Felvidék]. Sokan vannak, akik számára magyarságuk els sorban büszkeség forrása: „Büszkeség, büszkék lehetünk múltunkra.” [Barót/Erdély]; „Büszkeség. Ez az egyik, ami számomra a magyarnál eszembe jutott, mert hogy magyar vagyok.” [Szabadka/Vajdaság]; „Magyarok vagyunk, tehát ugyanaz, hogy mi miért vagyunk?… Légy büszke magyarságodra. Itt nálunk büszkének kell lenni arra.” [Munkács/Kárpátalja]; „Ha nem vagyunk büszkék, akkor egyszer en elt nik a magyar kint az utcán.” [Munkács/Kárpátalja]; „Én azt írtam, hogy hovatartozás, és büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. És felsoroltam párat: honfoglalás, magyarság, Puskás Ferenc, Rubik Ern és Liszt Ferenc.” [Muzslya/Vajdaság]. Van, aki jellemzi, úgymond elbeszélhet vé teszi magyarságát: „Gasztronómia, vendégszeretet és népszokások.” [Kolozsvár/Erdély]; „Nyelv, szép n k, étel.” [Eszék/Horvátország]; „Gulyás, a himnusz és Erdély.” [Máramarossziget/Erdély]. A magyarsággal való azonosulást olykor ismert klisék, illetve féltés hatják át: „[A magyar] sorsüldözött nép.” [Barót/Erdély]; „Sajnos a magyar nemzet az olyan nemzetek közé tartozik, amelyek… amikor azt mondják, hogy összefogás, mindenki elrémül. Vajon mit jelenthet az? Pedig én azt szorgalmazom, mert egy nemzet van, egy[etlen] magyar nemzet van, s összefognunk kell.” [Muzslya/Vajdaság]; „Nemzet, béke és szenvedés. Hát nemzeti, mert nemzet; béke, mivel próbálunk békében élni egymás közt is és a környez népekkel is. És a harmadik azért szenvedés, mert hát úgy gondolom, hogy az ezer éves élete során a magyar nép és a magyar nemzet elég sok szenvedésben volt része.” [Ungvár/Kárpátalja]. rvidék a magyarság vonatkozásában sajátos képlet, nem tartják magukat magyaroknak a szó valós értelmében, tudnak magyarul, miként tudnak például angolul: „Magyar nekem egy magyar állampolgár. Nem mondanám, hogy magyar vagyok. Szeretem a nyelvet, szeretem az országot, de én nekem nem mondanám, hogy magyar vagyok.” [Fels r/ Ausztria]. Mintha a magyarság titkolni való tény volna: „Szerintem az a különbség egy osztrák és egy magyar ember között, hogyan már említettük, hogy egy osztrák nem olyan büszke most arra, hogy most egy osztrák. Nem tudom, hogy minek az oka, mi az oka annak, hogy Ausztriában nem úgy van.” [Fels r/Ausztria]. Magyarnak lenni Magyarországon természetes és konfliktusmentes állapot, nem követel áldozatot, sem meger ltetést – ez több válaszból kiolvasható. Ugyanakkor más a helyzet akkor, ha a magyarságot kisebbségi léthelyzetben lehet/kell vallani és vállalni. („Nem az, hogy magyar gondolkodás, hanem… hogy magyarul csinálod azt, amit. Különbség szerintem a kisebbségi létben van, mert Magyarországon mindenki magától magyar, nálunk viszont ez tudatos választás következménye.” [Lendva/Szlovénia]). És ezt a helyzetet egyesek nem érzik át: „Ott az anyaországiak nem becsülik amennyire [kellene] azt, hogy magyarok. Nekünk ez egy… mondtam, hogy büszkék vagyunk rá, egy kicsi kincs…, meg ilyen hasonlók. Tényleg mi próbálunk tenni is azért, hogy azok maradjunk.” [Munkács/ Kárpátalja]. A Kárpát-medence kisebbségségeire gyakran nehezedik politikai, kulturális és néha gazdasági nyomás is, ezek természetesen kihatnak a nemzeti identitás vállalására. Ugyanis amikor az önmagáról gondolkodó egyén megkísérli, hogy én-tudatának nevet adjon, valójában önmagát nevezi meg a (egy) kultúrában, annak a sajátosnak ad nevet, amellyel eltér vagy amiben éppen megegyezik más személyekkel. Itt kell utalni arra az önreprezentációs dilemmára, amellyel mindenki szembe találja magát, és amelynek során arra a kérdésre 208 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai kell választ adni: kinek milyen identitásra van szüksége. Kisebbségi léthelyzetben nem a Széchenyi-kijelentés – „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen” – üzenete áll a gyakori dilemma középpontjában, hanem el térbe kerülhetnek gyakorlatias kérdések, mint: lehetek magyar, de – miért, mire jó, milyen el nyöm származik bel le? A kisebbségben él jogosan várhatja el, hogy az anyaországi polgárok megértéssel és jóindulatúan kezeljék az ország határain kívüli nemzettársakat. Sajnos, sok a negatív tapasztalat: „Mások vagyunk, nem olyan magyarok vagyunk, mint a magyarországiak, éreztük akkor is, amikor ott voltunk Magyarországon… A vajdasági magyar… is magyar.” [Szabadka/Vajdaság]; „A magyarországi magyar az inkább olyan érdekember. Az inkább odamegy, ahol kap, ahol csak kap, de adnia nem kell semmit, vagy ha kell, akkor minimálisat… Több munkahelyem volt, és ismerek rengeteg ilyen magyarországi magyart. És hát nem volt minden magyarországi magyarról jó véleményem.” [Rimaszombat/Felvidék]; „Nagyon ki vagyunk tagadva úgy Magyarországról, mint az egész magyar társadalomból. Még azt írtam le [a magyarságról], hogy a székelyek nagyon furfangosak és ez igazán jellemz rájuk, szerintem. És én büszke vagyok arra, hogy ehhez a székely néphez tartozom. [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Hát, utálnak [minket] itt is, meg ott is.” [Rozsnyó/ Felvidék]; „Különbség a székely és a magyar között csak a magatartásban. Tehát nem gondolom úgy, hogy ez most elválaszt... Én úgy gondolom, hogy része a székely a magyarnak.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. A kisebbségben él magyarok olykor kevésbé magabiztosak, éppen a kisebbségi mivoltból fakadóan: „Hát itt szerintem van valami összefüggés vagy valamilyen hasonlóság, hogy milyen, mert ott [Magyarországon] is félünk megszólalni, mert azért más a kiejtés, a hangsúly, itt meg azért nehéz megszólalni, mert itt a szlovákok vannak többségben és, hogy mit fognak szólni, hogy magyarok vagyunk, vagy ilyesmi.” [Somorja/Felvidék]. A beszélgetések résztvev i közül sokan adott helyzetként élik meg magyar mivoltukat. „Engem úgy neveltek a szüleim, hogy én magyar vagyok, nem is volt kérdés, ez egy mondjuk olyan családban ahol például az egyik szül szlovák a másik magyar, tehát egy olyan családban ez lehet egy kérdés, de hát ott meg, nem tudom.” [Somorja/Felvidék]; „Én szerintem az a magyar, aki kiskorától kezdve ezt a nyelvet használja. Akinek tényleg, a szülei vagy a rokonai magyarok, aki úgy érzi, hogy magyar, mert élete nagyobb részében a magyar nyelvet használt és magyarok közt n tt fel. Igen. Ebbe a környezetbe született, magyarok közé, az a magyar.” [Rozsnyó/Felvidék]; „Magyar az, akinek az sei ehhez a nemzethez tartoztak, ismeri, ápolja kultúráját, hagyományát, nyelvét, tudja, ismeri, annak vallja magát…” [Újvidék/Vajdaság]. „Én tartozom valahova, én ennek születtem, magyarnak születtem és ezt képviselem. Ha nem ennek születtem volna, szerintem akkor másra mondtam volna, hogy lehet, hogy a horvát nemzetiségemre mondhattam volna azt, hogy büszkeség, de én erre mondom, hogy magyar.” [Szabadka/Vajdaság]; „Nekem Kolozsvár, érték, illetve harc.” [Kolozsvár/ Erdély]. Kisebbségi léthelyzetben olykor valamilyen küls hatásra alakul ki, tudatosul, er södik meg a hovatartozás: „Valakiben az évek folyamán is kialakulhat a tudat, a nemzeti öntudat, hogy magyar és akkor annak tartsa magát. Kihatással van a szül k, a barátok, fiatal korban, f leg.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Amikor Rákóczi táborba mentem, ez egy mozgó tábor, körülutaztuk egész Magyarországot, és csak határon túli magyarok voltak ott és ingyenes volt a tábor, pályázaton keresztül nyertük meg. És ott, amikor minden határon túli országból voltunk, nem tudom, akkor éreztem igazán, ahogy így beszéltünk err l az egészr l, a történetr l, meg mindenr l, úgy gondoltam, hogy Trianonról, meg minden. 209 Bodó Barna Akkor igazán, akkor éreztem azt! És akkor döntöttem el, hogy én magyar középiskolába akarok járni, magyarul akarok továbbtanulni.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Fiatalabb voltam és Kékestet nél voltunk túrázni, és innen, Rimaszombat környékér l hárman voltunk, de Magyarországról több helyszínr l jöttek, voltunk olyan harmincan-negyvenen. És egyszer csak így leültünk a tábort z köré népdalokat énekelni, minden, és amikor láttam, hogy az a harminc-negyven ember komolyan gondolja, hogy igen, magyarok vagyunk, oda megyünk, ahova akarunk, tudunk magyarul és büszkék voltak rá, akkor azt hiszem el ször tudatosult, hogy mi is az, hogy magyar, meg együtt.” [Rimaszombat/Felvidék]; „Március 15-e volt, amikor kint álltunk az emlékm nél, és hát… cserkészek, énekeltük a Himnuszt, meg a Szózatot a végén… és annyira megfogott, hogy az id sebb nénikék, bácsikák megtörve énekelték az egészet. És még mi pici gyerekek ott voltunk, és fura egy ilyen gondolat, és hogy mi vagyunk a jöv . Ez, t lem, egy kisgyerekt l. És tényleg úgy leesett nekem, ha mi is beleolvadunk az ukrán közösségbe, akkor ki fog ott pár év múlva állni?” [Munkács/Kárpátalja]; „Az iskolában éreztem többször azt, hogy magyarnak nem el nyös dolog lenni, de viszont pont az, aki magyar, nem is tudom…, én büszke vagyok arra, hogy nem torpantam meg. De amikor vége volt az iskolának és jött a nyár, és az anyanyelvi táborok, azok hihetetlenül [sokat], hogy is mondjam… nemzeti öntudatot tápláltak belénk. Azt, amit az iskolában kispóroltak, vagyis kiöltek a gyerekb l, azt a táborok helyettesítették számomra.” [Lendva/Szlovénia]. Egyesek bizonytalanok, mintha nem tisztult volna le bennük a kép: „Én nagyon nehezen érzem magamat magyarnak, mert mindenhol beszélek ukránul, én három évet jártam Técs re, ahol csak ukránul beszéltem, magyarul csak az osztálytársaimmal beszéltem.” [Técs /Kárpátalja]. A helyzet értelmezését olykor éppen anyaországi reakciók nehezítik meg: „Én mondtam, hogy nem vagyok magyar, de én büszke vagyok arra, hogy tudok magyarul és burgenlandi magyar vagyok. De… [mégsem] vagyok magyar, mert ha átmegyek és mondom, hogy magyar vagyok akkor: nem te nem vagy magyar, te burgenlandi vagy.” [Fels r/Ausztria]. Vannak helyzetek, amikor a kisebbségi mivolt, a másság nyomaszt, kiszolgáltatottságot jelent, akár ellenállást is kiválthat: „Nekem a háborús események jutnak eszembe, hogy akkor megéreztették velünk, hogy magyarok vagyunk.” [Eszék/Horvátország]; „Én szerintem itt Szlovákiában a szlovákok többet elérnek valamivel, mint egy magyar. De így… nekünk mindegy, minden ember megérti egymást, mink a magyarokkal is, szlovákokkal is egyformán, úgyhogy… De olyan mások, akik például nem tudnak annyira szlovákul, azoknak nehezebb lehet.” [Rozsnyó/Felvidék]; „Erdélyi magyar vagyok, egyszer . Sajnos Romániában lakunk, de erdélyi magyar vagyok. Miért sajnos? A bérezés más, életszínvonal más, talán Németországban másképp lenne a körülmény.” [Kolozsvár/Erdély]; „Én azt nem látom el nynek, hogy román állampolgár vagyok. Mert a tesóm kint van az Államokban, és meg szeretném látogatni, annyi vízummal, annyit interjún kell keresztül menjek, hogy… Csupa kín a hátamon az, hogy román állampolgár vagyok. Viszont magyarként már teljesen másképp állok hozzá. Ha Németországba [magyarként megyek] munkát vállalni, teljesen másképp kezelnek, mint a román állampolgárt.” [Kolozsvár/Erdély]; „Egy ilyen különc érzet fogalmazódott meg bennem itt Horvátországban. Például nem tudom olyan jól érezni magam egy horvát közösségben, mint mondjuk egy magyarban. És hát kiszolgáltatottnak is érzem egy kicsit magam.” [Eszék/Horvátország]); „Nekünk nem olyan nehéz, mert alkalmazkodunk. Mink elfogadjuk, azt, hogy Szlovákiában szlovákul beszélünk. De vannak, akik lázadni fognak ezért, hogy azért se fognak szlovákul beszélni.” 210 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai [Rozsnyó/Felvidék]; „Van, aki kigúnyol, azok ukránok, de vissza tudok vágni ukránul, ne félj!” [Munkács/Kárpátalja]. Másoknak teljesítménykényszert, küzdelmet jelent: „Küzdelem – ahhoz, hogy én magyarként érvényesüljek Szerbiában, nekem ahhoz kétszer annyit kell teljesítenem.” [Szabadka/Vajdaság]. Kisebbségi léthelyzetben magyarnak lenni bizonyos reflexivitást feltételez, és az önvizsgálat eredménye többnyire pozitív. Egyesek számára a magyarság többes köt dést feltételez, két irányban is („Magyar – nép-nemzet, nyelv és történelem. Én is magyar vagyok, bár én inkább ezt magam úgy szoktam meghatározni, hogy vajdasági magyar. Tehát nekem ez így fontos, hogy vajdasági, és az anyanyelvem a magyar, és a történelem, ami összeköt végül is, nem csak a magyarországi magyarokkal, hanem más határon túli magyarokkal is.” [Szabadka/Vajdaság]; „Én úgy vagyok vele, hogy magyar vagyok f leg, de ukrán is vagyok, mert a nagyapám, már meghalt, ukrán volt. Teljesen ukrán volt. Meg hát a barátaim is legf képpen ukránok és hát vannak olyan barátaim, akik ukránul is, és magyarul is beszélnek, de hogyha egy olyan közösség van, ahol például ukránok is vannak, akkor inkább ukránul szólunk egymáshoz, hogy értsék, értsenek minket. És, ha már megszólalunk magyarul, akkor már azt mondják, hogy beszéljünk ukránul, mert mi nem értjük. Ilyenkor érzi az ember legjobban, hogy magyar.” [Munkács/Kárpátalja]). Másoknak a magyarnak lenni elkötelez dést jelent („Mi kisebbséghez tartozunk, ezért nekünk ez nem automatikus, hogy mi magyarok vagyunk…” [Szabadka/Vajdaság]; „Sokkal nehezebb itt [kisebbségben] magyarnak lenni, mint ott. Ott egy természetes dolog. Tehát ott az emberek ezzel nem tör dnek, és nem tulajdonítanak ennek nagy fontosságot. Tehát nem nagy dolog, hogy k most magyarok vagy micsodák. Tehát nekik ez egy normális dolog, élik az életüket. Nekünk pedig itt nap, mint nap küzdelmet is jelenthet, igen, meg megmaradást, sok mindent.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Eszembe jutott az, hogy küzdelem, hogy itt a déli vidékeken egy kicsikét magyarnak lenni nem olyan, mint Magyarországon, ahol intézményesítve van, ott magyar mindenki.” [Szabadka/Vajdaság]; „Most nemrég voltam Brüsszelben, és ugye ott sem értik a kisebbség fogalmát… a kérdés elég durva. Megkérdezték, hogyhogy Romániában él magyar vagy? És akkor elmagyaráztuk így szépen, az állampolgárságom román, mivel hogy az van, és én például ezt pozitívumnak látom, de hogy nemzetiségileg, az magyar. Tehát hogy a nemzetiség egy fokkal több nekem, mint az állampolgárság.” [Kolozsvár/Erdély]; „Mindenhol meg merjük mondani, hogy mi magyarok vagyunk, magyar az anyanyelven, igen én tudom a másik nyelvet. Meg, hogy továbbra is ápolom azt, amit a szüleimt l kaptam.” [Muzslya/Vajdaság]). Többen, többnyire a többségi nemzettel történ összehasonlításban, kimondottan pozitívan élik meg kisebbségi mivoltukat: „Miért jó itt magyarnak lenni? Azért, mert két nyelvet tökéletesen tudunk beszélni. Mondhatjuk, hogy majdnem anyanyelvi szinten.” [Muzslya/ Vajdaság]; „Abszolút pozitívan élem meg, mert szerintem hát kisebbség vagyunk… biztos vannak ilyen, mit tudom én, ilyen hátrányai is, de szerintem hatalmas el ny, hogy itt élünk, mert két nyelvet tanulunk meg kapásból, csak azért mert itt születtünk. És nem tudom, hogy milyen okból, de soha nem szeretnék magyarországi magyar lenni!” [Eszék/Horvátország]; „Szóval itt meg el nyben érzem itten magam szerintem, mert tudok szlovákul is meg magyarul is.” [Rozsnyó/ Felvidék]; „Szerintem sokkal találékonyabbak vagyunk. Hát, mert annyi mindent kellett úgymond túlélnünk valamilyen szinten. Meg talán összetartóbbak. Igen, hogyha kell valami, akkor van kit felhívni. Jó, kevesebben vannak. Azért szerintem, hogyha azt érzi az ember, hogy tartozik valamilyen nációhoz, vagy valamilyen közösséghez, és érzi azt, hogy kevesen van ez a közösség, vagy kevés emberb l áll, ak211 Bodó Barna kor összetart az ember.” [Ungvár/Kárpátalja]; „Pozitív élményem van azzal kapcsolatban, hogy én itt vagyok magyar, és f ként az, hogy olyan egyetemre járok, ahol etnológusok is tanulnak és, és k amikor megtudják, hogy magyar vagyok: ja, te magyar vagy? Mondjál valamit magyarul! És akkor jönnek oda, hogy fordítsak le valamit magyarra és akkor már írják le, és tanulják meg és ez számomra egy nagyon jó érzés.” [Somorja/Felvidék]. A csángók alapélménye a kett s kirekesztettség: „Csángó, székely, hagyomány. Hát, el ször, mikor azt hallom, hogy magyar, az jut eszembe, hogy a magyarok azt várják, hogy a csángók magyarnak mondják magukat, a románok meg azt, hogy románnak. Székely azért, mert mikor Csíkszeredába kerültem, akkor teljesen új világba kerültem, megismertem egy új kultúrát számomra, és ez nagy hatással volt rám, hogy a fiatalok, a régi osztálytársaim hát modern világban élnek, mégis ragaszkodnak a hagyományokhoz. Ott nagyon er s a közösségi érzet.” [Csángó/Moldva]; „Hát itt, itt a románok minket lemagyaroznak, és Székelyföldön vagy Magyarországon lerománoznak. Tehát akkor itt se vagyunk, ott se vagyunk.” [Csángó/Moldva]; „Hiába magyarázod te el a magyarnak, hogy te mégis magyar vagy és hiába magyarázod el a románnak, hogy te nem. Úgyse fogják fel!” [Csángó/ Moldva]. Kikerülhetetlenül tev dik fel a kérdés: Ki a csángó? „Se román, se magyar.” [Csángó/Moldva]; „Az a román és a magyar keveréke. Tehát se tiszta román… k nem… Itt olyan hihetetlenül vallásosak az emberek. Gyónás és áldozás.” [Csángó/Moldva]. Aki túljut a kirekesztettség dilemmáján, az is bizonytalanságról beszél: „Bizonytalanság! Otthon amikor a tanárok azzal foglalkoztak, hogy belénk gyömöszöljék azt, hogy te román vagy, és hazamentem, az volt az els dolgom, hogy anyu [mi vagyok], és hogy én is csángó vagyok! De anyukám nem mondta azt minden nap, hogy figyelj, te most csángó vagy! Reggel, este, mindig. És ott az iskolába minden nap, minden nap volt egy másik tanár, aki elmondta, hogy figyelj, te román vagy! És akkor egy id után elbizonytalanodsz! Mert benned van az is, hogy 15 évig románként kezeltek és mindig azt mondták, hogy a magyarok nem olyanok, amilyennek adják el magukat, meg mit tudom én. És aztán kikerülsz [onnan] és észreveszed és tudod, hogy igazából te magyar vagy…, mégis benned van az, hogy… De azt se mondhatod, hogy nincs semmi románság benned! Szóval egy csepp azért mégis van. Egy csepp nem sok, de…” [Csángó/Moldva]. Ugyanakkor vannak olyan téves értelmezések is, amelyek azt jelzik, az illet (k) számára a magyarság kérdése kimondottan állampolgársági kérdés: „Magyar nekem egy magyar állampolgár. Nem mondanám, hogy magyar vagyok. Szeretem a nyelvet, szeretem az országot, de én nekem nem mondanám, hogy magyar vagyok.” [Fels r/Ausztria]; „Ha egy osztrák elmegy Magyarországra és ott dolgozik ott él, és felveszi a magyar állampolgárságot, akkor [ha] visszajön Ausztriába akkor nekem az már nem osztrák. És hogyha a magyar átjön [és] átveszi az osztrák állampolgárságot, akkor az nem magyar. Mert egy rendes magyar az nem veszi át. Én úgy látom. Mert ha magyarnak érzi, akkor magyar marad, ha itt dolgozni akar, élni akar, akkor már nem magyar. Én úgy látom.” [Fels r/Ausztria]. Összefoglalva a magyarnak lenni kérdés kapcsán elhangzott véleményeket, a befogadó álláspont tekinthet általánosnak. Kett s elvárással élnek az identifikációt illet en (bizonyos tudás és ismeretek nélkül a magyarság üressé válik, illetve hiába a nyelv, a kultúra ismerete, ha a hovatartozást nem vállalják), de nem zárják ki azt, hogy ezen összetev k között hangsúlyeltolódások létezhetnek, olykor hiányzik a kölcsönös megfelelés. Bár több fiatal adottságként éli meg magyarságát, sokkal többen vannak azok, akik a kisebbségi léthelyzethez reflexív módon viszonyulnak: önmagukat egy többdimenziós társadalmi er térben vizsgálják. A mi vagyok/mi nem vagyok kérdésre és dilemmára keresik a választ. 212 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai Ezt a dilemmát kimondottan tömbb l származó fiatal nem vetette fel, de ezen az alapon nehéz egyértelm megállapítást tenni arra vonatkozóan, hogy a fiatalok esetében miként és mennyire érvényesül Szilágyi N. Sándor nemzettudat-tipológiája3 (Szilágyi N. 1990). A beszélgetési anyag alapján nem sikerült régiók szerint, illetve a tömb-szórvány tengelyen felmérni, hogy a magyarság megélésének bizonyos jellegzetességei (pozitív: büszkeség, felel sség, illetve negatív: társadalmi nyomás, kiszolgáltatottság) miként jelentkeznek. Ennek oka, hogy több (többnyire?) olyan központban került sor beszélgetésre, ahová a fiatalok iskoláik végzésére jönnek (Kolozsvár, Ungvár, Újvidék, Munkács, Nagybecskerek) s ezeken a helyeken az otthoni, kibocsájtó közegt l eltér módon szocializálódnak. Külön figyelmet érdeml azok véleménye, akik feltárják, hogy egy nemzeti szempontból kiemelt helyhez köt d kirándulás, tábor, közös program, tehát valamilyen küls hatásra alakul ki, tudatosul, er södik meg a hovatartozás. Ez a jelenség érthet módon a szórványban él fiatalokra jellemz . Ami általánosnak mondható probléma: az anyaország polgárainak a határon túli magyar közösségeket illet elégtelen ismeretei, rossz kliséi, és az ennek okán szerzett negatív kisebbségi magyar tapasztalat. A többségi nemzetekkel kapcsolatosan kett s viszonyulás figyelhet meg: a helyzetet (többségi nyomást elfogadó), illetve az ezt nehezményez , visszautasító – utóbbi f leg tömbhelyzetben. Általánosnak mondható, hogy a kisebbségi léthelyzetet kulturális többlettel – két nyelv, két kultúra ismeretével – társítják és ezt abszolút pozitívan élik meg. Abszolút bizonytalanság mutatkozik az rvidékiek nemzeti önértelmezését illet en, els sorban gazdasági aspektusból közelítik meg a magyar nyelv ismeretét. A gazdasági dimenzió más régióban is el került, de nem hangsúlyosan. Végezetül: a csángók alapélménye a kett s kirekesztettség, illetve ha a csángóföldi román, az anyaországi magyar mellé soroljuk a székelyföldi viszonyulásokat is, akkor szinte általánosnak mondható a minden szinten jelentkez , a csángókra nehezed értetlenségelvárás együttes. ANYANYELV, NYELVHASZNÁLAT, ISKOLAVÁLASZTÁS ANYANYELV, NYELVHASZNÁLAT Az anyanyelv fontosságát illet en két nagyobb kérdéscsoport került megbeszélésre. Az egyik kérdés-együttes keretében arra kellett válaszolni, hogy ki milyen nyelven tanult az iskolában; miért fontos, hogy ki milyen nyelven végezze tanulmányait és ez milyen szinten (alap-, közép-, fels fokon) meghatározó; mennyire kell ismerni az államnyelvet; ki-ki mekkora áldozatot vállal(na) azért, hogy magyarul tanuljon. A másik kérdésblokk, a családi nyelvhasználatra, a baráti körben használt nyelvre, az olvasás nyelvére, a világhálós kommunikáció nyelvére vonatkozott. Külön kérdésként szerepelt a szurkolás kérdése: kisebbségiként az anyaország, avagy a többségi nemzet sportolóit támogatják-e? 3 Szilágyi N. Sándor szerint abban az esetben, ha a magyarságára ráébred számára hiányzik – sok más népre vonatkoztatva, szétszórtan jelenik meg – a különböz ség, ennek nincs relevanciája, és ezt nevezi diffúz nemzettudatnak. Amennyiben a fiatal számára a különböz ség a hétköznapi életben egyértelm en megmutatkozik, egy bizonyos másik nemzethez kapcsoltan jelentkezik, akkor a nemzettudat fókuszos. 213 Bodó Barna A nyelvhasználat vonatkozásában lényeges különbség mutatkozik a tömb és a szórvány között, hiszen a környezet mindenki számára adott. A fókuszcsoportos kutatás módszerével kapcsolatos, korábban már jelzett dilemma, hogy iskolavárosokban a megszólaló az iskolaváros társadalmához olykor csak részben köt dik, s a születés helye az elemzés során nem mutatkozik meg, a kutatásban némileg elmossa a tömb/szórvány határokat – de a különbség létezik. Tömbben és fronthelyzetben az anyanyelvhasználattal kapcsolatosan többnyire általános érvényű, elvi kijelentések hangzanak el: értelemr l és jelentésr l, az angol nyelv el retörésér l, a beszélt nyelv tisztaságáról. Az anyanyelv fontosságát, az anyanyelvállamnyelv közötti viszonyt világosan írják le: „Fontosság? Hát, szerintem mindkett . Ha úgy nézzük, hogy Szerbiában, akkor mindkett . A magyar ugye fontos, mert magyar vagyok, a magyar nagyon fontos, hogy tudjak magyarul és a gyerekek, tehát én olvasok is rengeteget, szinte mindent magyarul olvasok. Viszont mivel államnyelv a szerb, ezért fontos, hogy tudjunk szerbül is. Anélkül nem tudunk boldogulni.” [Szabadka/Vajdaság]; „Ha ugyanazt a mondatot valaki elmondja románul és magyarul, az nem ugyanúgy hangzik... mert a szavaknak súlya van. És akinek valaki az anyanyelvén szól, az tudja, hogy az adott szónak mi a jelent sége, vagy kapcsolata [jelentése, értelme], és nem csak egy szót jelent, ami egy adott tárgyat, vagy egy akármit is jelképez...” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Szerintem a magyar az, ami a legfontosabb és utána jöhet… Igen, kell, hogy beszéljünk jól szerbül, de ez nem mehet a magyar rovására.” [Szabadka/Vajdaság]. Ugyanakkor van, aki relativizálja az anyanyelv fontosságát: „A magyarban is vannak olyan szavak, amiket még életünkben nem hallottunk, és azokat így is, úgy is meg kell tanulni. És akkor mindegy, hogy szerbül tanuljuk, vagy magyarul.” [Szabadka/Vajdaság]. A világnyelvek, az angol el retörése kisebbségi sorban külön gondot jelenthet, hiszen a kisebbségi nyelvet és használatát a Kárpát-medence kisebbségi magyarok lakta országaiban semmi nem védi, ezt látszik igazolni egy vélemény: „Épp az a legnagyobb probléma, hogy mindegy manapság, magyar vagy, vagy román vagy, úgyis ha kimész külföldre, angolul kell tudni. Senki nem kérdezi, hogy most nekem mi az anyanyelvem és valamikor régen, amikor tiltották ezeket, mert olyan is volt, hogy tiltották a magyar beszédet, most már mindegy. A vallást is magyarul gyakorolták, ami nagyon fontos volt az akkori embereknek, Akkor nagyobb [er sebb] identitástudatuk volt az embereknek. F leg a fiataloknak. [Ma] tudják az angolt, beszéljék a világnyelvet, aztán úgyis kimennek külföldre. Van egy ilyen közelítése is a dolognak.” [Csíkszereda/Erdély]. A nyelvi igényesség elvárását kevesen fogalmazták meg, de erre is van példa: „Igen, például engem az zavar, az hihetetlenül zavar, amikor a szüleim megnézik a román híradót, és akkor például édesanyám elkezd beszélni, és elmond tíz mondatot magyarul, és egy szót mond románul és folytatja tovább... észre se veszi. Csak úgy mondta, és hallgattunk és mondom, hogy hát nem tudom, te mir l beszélsz, nem értem.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]; „Annyira legyünk igényesek önmagunkkal szemben, hogy akarjuk, és hogyha nem jön két másodperc múlva el a szó, akkor bírjuk ki a 10 másodpercet, amíg eszünkbe jut az a bizonyos fogalom. Én így vagyok, hogy sokszor eszembe jutott hamarabb a román megfelel je, viszont egy kicsit meger ltettem magam, hogy, hogyan is szól az magyarul.” [Kolozsvár/Erdély]; „Itt, Muzslyán nagyon rosszul beszélik az anyanyelvüket az emberek. Nagyon rossz a szókincsük, borzasztóan keverik a szerbbel, tehát belekevernek szerb szavakat, vegyesen beszélnek.” [Muzslya/Vajdaság]. Mivel az anyanyelvápolás a magyar média állandó témája és feladata, felmerül a kérdés: mennyire 214 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai hatékony, mit lehetne/kellene tenni azért, hogy ott változzon a helyzet, ahol legnagyobb a veszély? Frontvárosokra, például Marosvásárhelyre volt sokáig jellemz az oda-vissza alapú kétnyelvűség, amikor a többségiek is (jól) beszélik a kisebbség nyelvét. Ez a helyzet az itt lakóktól külön odafigyelést követel meg: „Legtöbbször észre sem lehet venni az emberen, amikor ránéz [megszólal] az ember, nem lehet eldönteni, hogy román vagy magyar, mert keveredünk, magyar szólal meg románul, román szólal meg magyarul itt. Ahogy megfigyeltem, Marosvásárhelyen úgy van, hogy azt hiszik, hogy román, de közben magyar, és így már összeolvad, és nem lehet megkülönböztetni a kett t egymástól.” [Marosvásárhely/ Erdély]; „Nekem valahogy a lelki világomnak is jó, amikor egy szerb bedob pár magyar szót, vagy valamit félig. beszél magyarul, én meg szerbül. Meg is szokott lenni [történni]! Meg valahogy tiszteljük egymást és akkor tudom, hogy szerb, de magyarul, én meg jó, ha valamit úgy éppen nem tudok, akkor egy picit áttér másik nyelvre és akkor ez valahogy olyan jó, ez jelenti azt a tiszteletet, a megbecsülést.” [Szabadka/Vajdaság]. A környezet hatását tömbben él k is megtapasztalják olykor: „Én dolgoztam a tengernél, lent voltam huzamosabb ideig, három hónap egy huzamban, amikor tényleg minimális a magyar beszéd... telefonon, mikor itthoniakkal beszélek, akkor persze magyarul beszélek – és amikor három hónap múlva az ember, szóval hazajössz, azért három hónap elég huzamos id , és csak románul beszéltél, azért megnézném, hogy magyarul... Itthon is megtörtént, hogy elmentem az üzletbe és románul kértem a dolgokat, románul gondolkodtam. Hát, ez van... De attól én még magyar vagyok. Ott voltam, és annyira megszokta az ember...” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. Ilyen helyzetekben is létezhet ellenhatás, a szül föld ereje: „Azért megvan az, hogy a hovatartozás er ssége... A testvérem Bukarestben dolgozik, és azért dolgozik ott, mert tényleg nagyon megfizetik. Ahhoz képest itt... tényleg sokszorosan..., nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy az ottani munkahelyéhez képest neki mennyivel könnyebb lenne lent [Bukarestben] lakni, meg minden..., és azért gy jti a pénzt, hogy itt [itthon] vegyen lakást. Ott is tudna venni lakást és azért mennyivel könnyebb lenne, de azt mondja, nem akar lent Bukarestben lakni, egyszer en annyira... azt mondja... És nem a városnak a nagysága, nem az emberek tömege, hanem azt mondja az a semmittevés, ami megy mindig, és megcsinálja a pénzét, amit kell, természetesen megcsinálja, de mindig jön haza... és itt is fog venni lakást. Vagy, ahogy éltek Olaszországban a rokonok, k is itt vesznek lakást.” [Sepsiszentgyörgy/ Erdély]. Szórványban a nyelvhasználattal kapcsolatos személyes dilemmákra történik utalás, mint például az anyanyelvben való megmaradás vonzatai, az anyanyelvhasználat öröme és lehet sége, a nyelvi igényesség kérdése. „Többet beszélek szerbül, mint magyarul, a munkám is, a barátaim is szerbek. […] a szüleimmel beszélek magyarul, testvéremmel, barátokkal. Aki ismer vidéken, nem tudják, hogy magyar vagyok, ha nem mondom meg.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. Egyesek számára a dilemma, nem dilemma: „Nekem mindenképpen a magyar [az els ]. Szerintem a magyar ember magyarul is gondolkodik. Nem horvátul. A mai id ben szükséges a horvát is, mivel ahhoz kell, hogy itten munkát vállalj.” [Eszék/Horvátország]; „Mert t lünk függ lényegében minden szempontból. Ha mi támogatjuk, ápoljuk a nyelvünket, kultúránkat, stb., akkor nem nehéz itt magyarnak élni [maradni]. Nem. Nem az államtól függ, hanem embert l. Igen. A családtól függ.” [Muzslya/Vajdaság]. „[Anyanyelv?] Az ember természetét l [függ] valószín leg. Személyes felfogás. Az, hogy hogyan állunk hozzá, hogy akkor most inkább a könnyebb utat választjuk, hogy hát igen, akkor most be215 Bodó Barna vágódjunk a többieknél, meg könnyebben elérjük a céljainkat, akkor inkább leszek ukrán, mert most mért ne. Ha pedig azt mondom, hogy magyar vagyok, akkor egy sokkal nehezebb utat kell végigjárnom.” [Ungvár/Kárpátalja]. De vannak kivételek is: „Hogyha valaki megszületik magyarnak, akkor azt már meghatározza az anyanyelv, és akkor nagyjából az kell lenni a nemzetisége is. Itt vannak emberek, akik egy id után, lehet bizonyos asszimilálódás miatt, mivel a többség szerb, akkor egy id után már másnak vallják magukat.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. Van, aki szórványban is örülni tud a magyar nyelv gazdagságának: „Hát, a magyarról: az anyanyelv, a bölcsesség és a tudás ugyebár… Szerintem egy nagyon kiszínezett nyelv a magyar nyelv. Nagyon sok mindent tartalmaz és értelmez is egyben. Szeretem! Örülök, hogy tudok magyarul és beszélek magyarul!” [Rozsnyó/Felvidék]. Szórványban a gondok túlsúlyban vannak: „Nálunk otthon még a magyarok is inkább szerbül beszélnek. Ha így beszélgetünk, belekeverünk szerb szavakat a… Nem tudom, Szabadkán elfelejtettem picit a szerbet, mert nem használom, de hogyha otthon vagyok akkor most meg… az a furcsa nekem.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Meg hát amikor így… vagyunk, tehát aki nem szabadkai, és hogy akkor, tehát én is észreveszem magamon, hogy akkor sokkal szebben beszélek, megválogatom a szavaimat, meg szép kiejtés, és amikor visszamegyek Gombosra, akkor ott minden e, meg ö, meg minden… És ezt nagyon észreveszem, hogy tehát így rögtön megváltozik amint hazaérek.” [Szabadka/Vajdaság]; „Például szégyellünk az utcán megszólalni magyarul, nehogy valaki visszanézzen ránk.” [Eszék/Horvátország]; „Mert vannak a többiek, szlovákok, és mink vagyunk magyarok öten az osztályban. Akkor mink egymás közt beszélünk magyarul és azt k nem értik. És ket ez idegesíti, és akkor mindig, hogy fordítsátok le nekünk, meg beszéljetek szlovákul, Szlovákiában vagytok, úgyhogy. Mi meg mondjuk, hogy de mink magyarok vagyunk, itt születtünk, mink itt leszünk magyarok. Így egymás közt.” [Rozsnyó/Felvidék]; „A magyar nyelv hátrány abból a szempontból, hogy ebben a közösségi térben a horvát képezi a [hivatalos] nyelvet. Könnyebben jutsz el re, könnyebben érvényesülsz [horvát nyelven]. A szül k akkor inkább nem fáradnak, nem er szakoskodnak a magyarral.” [Eszék/Horvátország]; „Akik meg jobban tudnak horvátul, azoknál nagyobb az esély, hogy »elhorvátosodnak« és aztán még kevesebb magyar lesz. Hát igen! Inkább ne tudjanak horvátul és maradjanak magyarok!” [Eszék/Horvátország]; „Nagynénim román, nagybácsim magyar. És a fiúkat pedig nem engedik, csak románul beszélni. Hogy nem, mert keverni fogja és nem fog tud beszélni se magyarul, se románul rendesen. Úgyhogy inkább tanuljon meg csak egy nyelvet.” [Máramarossziget/Erdély]. Ugyanakkor szórványban pozitív többségi viszonyulásra is lehet számítani: „Itt, Rozsnyó környékén ezt [a viszonyulást] nehéz megmondani, mert a magyar nagyon kever dik a szlovákkal is, és a szlovákok is sok magyar szót is használnak. Igaz, hogy csöppet megszlovákosítva – de azért az nem a tiszta szlovák, ami amilyen például nyugatabbra vagy északabbra van. Úgyhogy ez nem, nem tudom… Meg talán a szlovákok is azért jobban elfogadják a magyarokat, meg nem csinálnak bel le problémát, ha valaki nem tud úgy szlovákul.” [Rozsnyó/Felvidék]. Olykor komoly elszánás, tudatosság szükséges ahhoz, hogy – a Gáll Ern sorsmetaforájára4 utalva – a sajátosat képes legyen az ember meg rizni: „Ha támadás ért, akkor meg is védtem magam a magyarságommal együtt. Az, hogy magyar vagyok, az azt jelenti ne4 Lásd: Füzi László: A sajátosság méltósága. http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/96-01/ fuzi.pdf. (2012.10.25.) 216 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai kem, hogy magyarul beszélek, magyarul gondolkozom, magyarul imádkozom, magyarul álmodom. És ugye én Ljubljanában tanultam, teljesen szlovén környezetben, névsorolvasás, volt, hogy hallgattam, amikor tudtam, hogy én jövök, jelentkeztem. Valahogy megpróbálták felolvasni [kiolvasni] a nevem, és ha rosszul olvasták, akkor mindig kijavítottam ket. De hát ugye az évfolyamtársaim meg néha nevettek, hogy mondanak valamit, és jön a javítás.” [Lendva/Szlovénia]; „Például az unokatestvéremnek román felesége van, nem is tudom, több mint 10 éve, és egy mukkot nem tud magyarul. Orvosn , lenne esze rá megtanulni. Próbált is eleinte, volt kis notesz, jegyzetek, minden. Mikor otthon húzták a szájukat, hogy mert hát román, na próbált beilleszkedni. De aztán látta azt, hogy ez nem is fontos, mert hát úgy is elfogadják, akkor ez így, elment ez a dolog. És még mai napig sem tud magyarul. És van gyerekük is, velük, velük például románul beszélnek otthon.” [Máramarossziget/Erdély]. Ugyanakkor az ember természetesen számol, illetve igazodik a körülményekhez: „A román az román. És azért van bennem is egy olyan, hogy ha tehetem, ha lehet ségem van és Kolozsváron bármelyik cég, ha bemegyek és mondjuk a Paprika [magyar] rádió megy [szól] és hallom, hogy magyarul beszélnek, utána oda megyek vásárolni.” [Kolozsvár/Erdély]. A tömb és a szórvány közötti átmeneti, fronthelyzetre jellemz az a szituáció, amit társadalmi mimikrinek lehetne nevezni. Tömbben szabadon használható a magyar nyelv, hiszen helyben domináns, miközben a szórványban szinte kizárt, hogy közintézményben az embernek magyar kollégái legyenek. De fronthelyzetben megtörténhet, hogy magyar magyarral románul, illetve többségi nyelven beszél: „Csend rrel beszéltem, és azt mondja, amikor munkába van, románul beszél. Hiába magyar, de románul beszél. Ezt egy akkora bunkóságnak érzem, hogyha tudok saját anyanyelvemen a másikkal beszélni, akkor miért ne tegyem meg?” [Kolozsvár/Erdély]. Ami igen meglep , olykor tömbben is el fordul hasonló helyzet: „Énnekem van egy ismer söm aki somorjai, a szülei magyarok és is magyar, de a munkahelyen szlovákul beszél, és mindig, ha valaki magyarra vált automatikusan szlovákul válaszol. Ilyen még nem fordult el , hogy magyarral beszélek és szlovákul válaszol, pedig mind a kett nknek ez az anyanyelve, és megengedhetjük magunknak, hogy magyarul beszéljünk.” [Somorja/Felvidék]. Szórványban, ahol a többségnek nincs elegend lehet sége és késztetést sem érez arra, hogy a kisebbség nyelvét, mint környezeti nyelvet megtanulja, szóval szórványban mutatkozik meg, hogy a közösségi nyelvhasználat vonatkozásában mennyire nincsenek tudatosan vállalt szabályok. Illetve létezik egy többségi elvárás, amit a kisebbség többnyire elfogad: többségi jelenlétében akkor is a többségi nyelvet használják, ha különben a többségi abszolút kisebbségben van akkor az illet csoportban. Ennek több oka lehet, az egyik a többségi bizalmatlanság: talán olyasmir l beszélnek, ami rá is tartozik, netalán éppen róla van szó, és nem érti. Egy-két megnyilatkozás azt jelzi, olykor van ok a többségi bizalmatlanságra: „A legjobb magyarul beszólogatni a horvátoknak!” [Eszék/Horvátország]; „Szeretek magyarul beszélni, amikor nem értik meg a horvátok.” [Eszék/Horvátország]. Az viszont megfontolandó, amit az alábbi megnyilatkozás jelez: „Akkor kérdezem én Önt l, ha tíz f b l nyolcan beszélnek magyarul, akkor miért nem az a kett f tanulja meg a magyart? Miért nekünk kell ukránul beszélni? Ez egy kicsit olyan…!” [Munkács/Kárpátalja]. A pozitív viszonyulásra egyetlen példát lehet idézni: „Hát járok barlangászni, és a klubban, hát nagyrészt mind magyarok vannak. És van egy nagyon jó barátn m, román. a legjobb barátn m, szokott járni velünk túrázni, vagy kijön este, tábort z meg ilyesmi. 217 Bodó Barna És az úgy m ködik, hogy van, mikor nem vagyok ott, hogy foglalkozzak vele, és akkor vannak mások. S mondta, hogy olyan, mintha otthon lenne, mert, hogyha valaki valamit akar neki mondani, odamegy, elmondja neki románul. Hogyha akar valakinek mondani, elmondja románul, senki sem fog ezért problémázni, és amúgy, aki mindenki ott beszél maguk között magyarul, az t nem zavarja, mert nem t érinti. És bízik annyira bennük, hogy tudja, hogy nem, nem a háta mögött nem beszéljük ki, meg ilyesmi.” [Kolozsvár/Erdély]. Olykor el ny is lehet a magyar nyelv ismerete, álláskereséskor például: „Magamtól azt tudom mondani, hogy el ny, mert azért vettek fel, mert tudok magyarul. Sokan nem tudják, hogy létezik ilyen magyar kisebbség, szóval még Bécsben sem tudják. Szóval el kell mesélni, hogy miért tudsz magyarul, nem Magyarországról vagy, Ausztriából vagy és akkor mindig el kell mesélni, hogy itt születtem, itt van kisebbség satöbbi, szóval igen. De hát el ny a magyar nyelv.” [Fels r/Ausztria]. És végül egy bájos, önigazoló hivatkozás a kétnyelv ség mellett: „Toleranciát tanulunk már így kis kortól fogva. És olvastam egy tanulmányt, hogy állítólag a két kultúrában él emberek tovább élnek. Svéd tudósok megállapításai ezek.” [Somorja/Felvidék]. Ami az olvasás, illetve az internet-használat nyelvét illeti, tömbben egyértelm en túlsúlyban van a magyarul olvasás. Szórványban kiegyenlít dik, körülbelül azonos mérték az anyanyelven és a többségi nyelven való olvasás. („Nekem magyarul ááá... ukránul jobb, mert ááá… mert jobban tudom megérteni, mert, ha magyarul, akkor le kell ülni és legalább öt órát kell olvasni, hogy megnézni a szót, ha nem tudom.” [Munkács/Kárpátalja]). rvidék kivétel, itt egyértelm en a német olvasmányok dominálnak. Van olyan fiatal, aki azért olvas a többségi nyelven, hogy tanulja az illet nyelvet. Az angolt is ezzel a céllal preferálják többen. A szakirodalmat az oktatás nyelvén olvassák dönt módon, illetve angolul. Aki olvas újságot, az többnyire magyar lapot keres, de olyan is van, aki el nyben részesíti a többségi (szerb, szlovák) lapot. Internetes híreket sokan többségi (román) nyelven olvasnak: „…Habár, habár azért van tényleg magyar nyelv hírportál, ugye. Ott is lehet találni, de vannak olyan dolgok, amit nem kapsz meg, csak, csak így.” [Máramarossziget/ Erdély]. Az internet-használat nyelve vegyes: f leg angolul böngésznek, de magyarul is, többségi nyelven is, többnyire párhuzamosan több nyelven. A közösségi oldalak használata f leg angolul történik. Az operációs rendszer szinte kivétel nélkül angol. Filmek esetében egyre inkább el nyben részesítik a feliratozást, a szinkron rovására – ezt az angol iránti élénk érdekl dés motiválja. A mobiltelefon többnyire angol nyelv , ritkán magyar. A modern kommunikációs eszközökkel kapcsolatos kevert-, illetve többnyelv séget szinte természetesnek tekintik: „Itt annyira nem jellemz , úgy érzem, hogy én csak a magam nevébe és az én környezetemr l tudok beszélni, hogy tényleg jellemz egy bizonyos fokú elangolosodás, elrománosodás. Viszont én nem érzem ezt a hétköznapi nyelvezetben, hogy annyira, annyira ilyen fele-fele stílusban mennének a dolgok. S t!” [Kolozsvár/Erdély]. ISKOLAVÁLASZTÁS Az iskolaválasztás tekintetében a legmarkánsabb a választóvonal tömb és szórvány között. Az iskolaválasztási statisztikák azt mutatják, hogy tömbben sokkal többen választják az anyanyelvi iskolát, Vajdaság kivételével általában kétszer többen, mint szórványban. A Vajdaságban közel azonos a magyar iskolát választók aránya tömbben és szórványban, 218 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai ami az ottani beiratkozási gyakorlattal magyarázható: a szül kkel nyilatkozatot íratnak alá, hogy tisztában vannak a többségi iskolába járás esetleges hatásaival és következményeivel (Bodó – Papp Z. 2012). A székelyföldi megkérdezettek kivétel nélkül, de a többi tömbvidék képvisel i is dönt többségben anyanyelv iskolát végeztek. A frontvárosokban is jó az arány, Kolozsvárott például a beszélgetés egy résztvev je járt román iskolába.5 Az iskolaválasztás motivációjaként jelentkez érvek közül több már klisének számít (jobb érvényesülés, a családban úgyis megtanul magyarul), de még akkor is, ha többségi iskolát végzett az illet , ebben a környezetben szükségét érzi magyarázattal szolgálni. Van, aki az ismert klisét némileg átértelmezi („Hát nem tudom… Az biztos, hogy nem helyes teljesen forszírozni a többségnek a nyelvét, vagy valami. Szerintem sokkal logikusabb, könnyebb befejezni egy középiskolát, vagy egyetemet, hogyha a szerb általánost végzi, nem abból kifolyólag, hogy a szerb nyelvet megtanulja, mert azt meg lehet tanulni külön, kés bb is, hanem a jobb megértés [érdekében]...” [Nagybecskerek/Vajdaság]); más a küls körülményekre hivatkozik („Szerbbe írattak. Szerb általánosba, azért mert magyarul nem volt közel iskola.” [Nagybecskerek/Vajdaság]); van, aki nem ért egyet a többségi iskolát választók döntésével („Van olyan felfogás is, hogy azért iratom szerb általánosba, hogy könnyebb legyen egyéb iskolákban. Szerintem ez nagyon rossz felfogás, mert jó, nekem nagyon nehezen megy a szerb, mert nem kell [a mindennapokban]. De kézzel-lábbal meg tudom magyarázni azt, amit akarok, és megértek annyit, amennyire nekem szükségem van.” [Nagybecskerek/Vajdaság]); van, aki rokonaival vitázik az iskolaválasztás kapcsán („Nekem például, nagyon sajnálom, hogy a családomban van két unokatestvérem, az egyik most harmadikos, a másik most els s, és mind a kett román iskolába jár, mert az apa román. Ezért nagyon mérges vagyok, és csodálkozom, hogy magyarul még tudnak velem beszélni, de olvasni [magyarul] nem tudnak. Mondtam a szül knek, hogy részben magyarok vagytok, álljatok neki, tanítsátok meg, legalább annyit tudjon, hogy olvassanak... Elkeserít , mikor jön és kérdezem, hogy olvasott-e valamit, hát nem, nem szokott olvasni...” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]). Van példa arra is, hogy a szül k az iskola választását az egész életre kiható mozzanatnak tekintik: „Nekem ezt úgy magyarázták otthon, hogy azért fontos, hogy magyar iskolába járjon az embernek a gyereke, mert akkor ugyanúgy magyarok lesznek a barátai, és ahogy nagyobbodik, akkor ugye magyar lesz a jövend belije is, és akkor eleve ugye egy generáció már megint…” [Rimaszombat/Felvidék]. Megtörtént, hogy aki a magyar iskolát választotta, az sem járt mindig jól: „Én magyarul a középiskolát. Én els generáció voltam, amikor beindították az egészségügyit. Akkor nem voltak magyar el adók minden tantárgyból és sok tantárgy szerbül volt. Tehát 80% szerb, 20% magyar volt.” [Muzslya/Vajdaság]. Tömbhelyzetben olykor a többségi iskola az egyedüli lehet ség az államnyelv (valamennyire) rendes megtanulására. A magyar iskolában kapott államnyelvi tudás igen keveset ér: „Én is olvastam már magyarul román regényt, hogy jól értsem meg. Szerintem, ha románul olvastam volna, akkor igen keveset értettem volna meg... Az lett volna a legjobb, ha olyan szinten tudom elolvasni [tudom a nyelvet], mint ahogy magyarul is.” [Barót/Erdély]. Székelyföldön a magyar nyelvet egy magyar mindenképpen elsajátítja, a kétnyelv 5 A valóságban az arány nem ilyen kedvez : a lakótelepeken és a külvárosi negyedekben mindössze három magyar tagozatos iskola m ködik, a kolozsvári iskolák száma 80, ezek közül 11-ben folyik magyar nyelv oktatás, a 94.000 ezer kolozsvári iskolás közül ebben a tanévben 10.200 tanul magyarul, ami 10,8%, jelent sen kevesebb a népszámlálás szerinti 17%-os magyar-aránynál. Lásd: http://erdely.ma/ hatranyban.php?id=99652 (2012.10.20.) 219 Bodó Barna ség a kérdés: „Hogy például magyar iskolába adják a gyereket… mindegy, de Romániába úgy kérik bárkit l, hogy anyanyelvi szinten kell tudni az államnyelvet. Románba íratják. És hogyha megtanulja a gyerek, és a magyart is, mert Székelyföldön nevelkedik, mert szerintem mind a két nyelvet simán meg lehet tanulni anyanyelvi szinten, hát akkor neki két nemzeti költ je lesz, vagy mit tudom.” [Kolozsvár/Erdély]. A többségi iskola választásával együtt járó identitásépítést illet en a vélemények az egyik véglett l a másikig szóródnak. A teljes lemondás az egyik („Nekem az a meggy z désem, hogy aki szlovák iskolába jár, az egy id után el fogja felejteni, hogy magyar és egyre kevesebbet fog magyarul beszélni. Szlovák közösségbe jár és közben a barátai szlovákok és ha szlovák iskolába is jár, akkor elfelejti.” [Somorja/Felvidék]; „Ha beiratkozott szerb általánosba, vagy óvodába, akkor szerintem már elfelejti a magyar nyelvet.” [Nagybecskerek/Vajdaság]), a másik pedig egy vízió, hogy a többségi nyelv megtanulása kikerülhetetlen („Én szerbül tanultam. El bb-utóbb úgy is meg fogja tanulni, rákényszerül. A magyar pedig? Tehát, hogy ha…” [Nagybecskerek/Vajdaság]). Léteznek köztes álláspontok, miszerint a lényeg az érvényesülés: „Én magyar vagyok, annak vallom magam, de Szerbiában élek, és az a minimális alaptudásomnak kell, hogy legyen. És az, hogy milyen általános iskolába járok szerb, vagy magyar, és az hogy középiskolában… Állja meg a helyét… meg tudja állni. Az is, aki magyarba járt, az is meg tudja állni.” [Nagybecskerek/ Vajdaság]; „Azért választottam szlovák iskolát, mert hát gondoltam, hogy a jöv be, ha Szlovákiában szeretnék dolgozni, akkor nem hiszem, hogy magyarul fogok beszélni a munkahelyen is. És hogy mégis könnyebb legyen azért egy csöppet. Iskolába te szlovákul beszélsz. A mi iskolánkban, ottan több a magyar, mint a szlovák, de akkor is ott óvatlanul [óhatatlanul] megtanulsz ilyen kifejezéseket is szlovákul, mert sokszor szokták kérdezni, hogy honnan tudok ilyen kifejezéseket szlovákul, és csak néznek, hogy most mi az… Úgyhogy én azért, hogy a jöv be hogy könnyebb legyen, ha itt maradunk.” [Rozsnyó / Felvidék]. Ha valaki elkezdi többségi nyelven, többnyire nincs visszaút: „Nem volt választás. Szóval, ha azt vesszük, hogy a horvát vagy magyar, mivel horvátul kezdtem az iskolát, a magyar nehéz lett volna, helyesírás, onnan is azt nézem, nehéz lett volna. Horvátul kezdtem, horvátul is fejeztem be.” [Eszék/Horvátország]. És ez többnyire nem vált ki lelkiismereti dilemmát: „Román iskolát végeztem, román líceumot végeztem, román egyetemre járok – nekem ez soha nem volt gond. De azért otthon magyarul beszélünk… Jó, lehet, hogy nem beszélek mit tudom én, mennyire jól, de azért otthon magyarul beszéltünk. Ezt nem tudja t lem elvenni senki. Attól függetlenül, hogy magyar iskolába jársz, vagy török, vagy görög, vagy bármilyen. Ha egyszer magyar vagy, és mint magyar akarsz élni.” [Máramarossziget/Erdély]. Utólagos felismerések és beismerések természetesen vannak, és nem mindig kellemesek: „Nekem azért is, mert én román iskolát végeztem, nekem a magyar nyelven olvasni az eléggé, eléggé nehéz.” [Máramarossziget/Erdély]; „Én els ben szerb iskolába, szerb osztályba jártam, [egy] másik középiskolába, és egy-két osztálytársam volt, aki beszélt hozzám magyarul, mert az egész osztály ugye szerb volt. És csak az iskolaév végére tudtam meg, hogy a fele osztály tudott magyarul, és nem akartak beszélni magyarul, hozzám szólni, vagy… segíteni, vagy bármit. És szerintem ez így van, kis korukban szerb iskolába lettek adva és akkor nekik ez már így meghatározó volt.” [Szabadka/Vajdaság]. Ha azt akarják, hogy a többségi iskola ne vezessen egyenesen az anyanyelv visszaszorulásához, akkor külön tenni kell valamit: „Nekem van egy ismer söm, Komárom mellett 220 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai laknak valahol, a férj szlovákiai magyar, szlovákul is meg magyarul is tökéletesen, a feleség pedig tiszta szlovák. k úgy oldották meg, hogy szlovák iskolába járatják a kislányukat, de otthon magyarul is beszélnek ugyanúgy, szóval magyarul is tanítják. És mondjuk ebb l semmi konfliktus nem adódott.” [Rimaszombat/Felvidék]; „Szerb iskolába? Hát, hogyha nem felejtik el az anyanyelvüket, akkor nem probléma szerintem. Mit l függ? Ha olyan társasága van nem baj, de otthon a szül kkel legalább magyarul beszéljen, vagy akárki mással, akivel magyarul tudna beszélni.” [Szabadka/Vajdaság]; „Az emberek például könnyebben elkezdenek középiskolát, egyetemet, ha saját nyelvükön tanulhatnak. Ez nálam tényleg egész nehéz volt, mert nem [anyanyelven tanultam], és meg kellett tanulnom valahogyan elboldogulni. Ez biztosan könnyebben megfogja az embert arra, hogy tanuljon, vagy hogy megtartsa az értékeit.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Én szlovák iskolába jártam, engem oda írattak, de mégis inkább érzem magam magyarnak, mint szlováknak. Magyarul beszéltünk otthon anyukámmal, apukámmal szlovákul. Szerintem fontos az iskola, de ugyanolyan fontos, hogy otthon milyen nyelven beszélnek a gyerekkel. Meg amúgy az egyetem szerintem már teljesen mindegy, hogy milyen nyelv egyetemre megy valaki.” [Rimaszombat/Felvidék]. Akik magyar iskolába jártak, azok érvei között is vannak ismert tételek: „Hát én nem tudom elképzelni, hogy más nyelven tanuljak egyetemen, ha egyáltalán... Szerintem... tehát magyarul sokkal könnyebb megérteni és úgy természetes... Nem is tudok annyira nyelveket, de szerintem az a természetes, úgy jó. Például valamilyen szakmában a szakkifejezéseket megtanulni más nyelven vagy megérteni az, nehéz.” [Marosvásárhely/Erdély]; „Én nem jártam ukrán iskolába, és nagyon bánom, hogy nem ukrán iskolába… Most könnyebb lenne. Nem annyira fogod [fel] azt az ukránt, mint a magyart.” [Munkács/Kárpátalja]. Vannak szakterületek, amelyek esetében az anyanyelven tanulás lényegi, hiszen minden közösséghez a nyelvén keresztül lehet eljutni, nincs univerzális kulcs: „Tanulni szeretnék, de humán dolgokat, társadalomtudományokat, irodalmat, bármit, az ember az anyanyelvén tud. A matematika egy fokkal szerintem egyszer bb dolog. Nyelvek között ebben nincs nagy különbség például magyar nyelven, de filozófiát például már egyáltalán nem. Én egyszer ültem neki egy elemzést elolvasni románul, filozófiai elemzést, abszolút teljesen más világ, pedig tudok románul, de az teljesen más világ, teljesen más kifejezések.” [Csíkszereda/Erdély]. Egyesek kategorikusak: „Általánosban mindenképp magyar, mondjuk, óvodában egy vegyesbe belemennék, de tiszta szerbbe nem.” [Szabadka/Vajdaság]. A meglepetések itt sem maradnak el: „Nálunk az volt az érdekes, hogy amikor én iskolába jártam, akkor az osztálynak a 90%-a magyar volt és a 11. után, amikor befejezték az iskolát – mert én már nem fejeztem be velük –, hát alig tudtak már magyarul. A magyar iskolában!” [Ungvár/ Kárpátalja]. A többségi iskola olykor az értetlenség, a megfélemlítés, a kisebbségi tanulók elleni agresszió helye. Az értetlenkedés-elutasítás olykor többségi (vélt) barátok részér l jön. „Szerintem az ukránok is különböz k, például egyes barátaim, akik nem olyan jó barátaim azok is megmondják, hogy igen jó, hogy tudsz magyarul beszélni. És vannak, akik jobbak és azt mondják, hogy igen te magyar vagy, ez meg az, s így ha megkérdezik, melyik iskolába járok, s akkor mondom, hogy a hármasba, az a magyar iskola, akkor kezdik: magyar iskola, minek járok oda, ha ilyen jól beszélek ukránul.” [Munkács/Kárpátalja]. Az anyanyelv miatti agresszió jöhet többségi fiatalok, tanulótársak, de olykor a tanári kar részér l is: „Nálunk ott, szóval alsóban érezni, hogy a szerb kis alsósok a magyarokat 221 Bodó Barna kiközösítik. Mindig látom, hogy megjelenik egy csávó, és megállít egy els st, egy magyart, és kérdi, mit nézel – mit nézel, és így elkezd kötekedni. Akkor éreztem: kiközösítettek, hogy magyar vagyok, de… azért megvédtem azt az els st. Nem értem, úgy nevelik ket, vagy nem tudom mi a lényeg ebbe, hogy a magyarokat…, mert hát magyar, akkor úgy is kell bánni vele.” [Szabadka/Vajdaság]; „Én szerb iskolába jártam. Ott is voltak problémák a szerbekkel [tanulótársakkal]. Ott is magyarokat hazafele jól elverték. Nem akarom részletezni.” [Muzslya/Vajdaság]; „Igen! Velem az volt, hogy az igazgató – ukrán iskolába jártam – mert kilencedik után nekem nehéz volt például a biológia, fizika, ezek a szakszavak. Egyáltalán nem értettem. Meg a kémia! És akkor az igazgatóhelyettes mindig azt mondta, hogy »mi nagyon büszkék vagyunk az olyan gyerekekre, akik bevállalják ezt, hogy magyar iskolából ukránba jönnek, nem értenek mindent, de majd megtanulják«, meg ilyesmit! Erre kémia óra van és nem értettem, mit beszél a tanárn és megkérdeztem. Kihívott a táblához, és én mondtam, nem értem! Mert ez év elején volt és tényleg nem értettem, hogy H2O meg mit tudom én, hogy van ez ukránul. Ki sem tudtam váltani! És akkor bejött az igazgatóhelyettes és azt mondta: »Miért nem tanultad meg? Neked már meg kellett tanulni! Engem nem érdekel, hogy te magyar vagy!« Egyik nap ez, másik nap azt kapod!” [Ungvár/Kárpátalja]. A többségi iskolában komoly baj van, ha a tanuló úgy érzi, az nyelve, az anyanyelve más számára nem fontos, elhanyagolható: „Az iskolavezetés, ugye az iskola úgy gondolja, hogy ne er lködjünk annyira a magyarral, és akkor folyamatosan elsikkadhat.” [Eszék/Horvátország]. A szlovéniai kétnyelv , szlovén–magyar oktatásról teljesen negatív képet kapunk: „Engem olyan fizikatanár tanított, aki egy kukkot nem tudott magyarul. Mi írtuk fel magyarul… Nem tudnak egyáltalán magyarul, akik a tantárgyakat tanítják. Általában az órák is úgy néznek ki, hogy csak a fontosabb kulcsszavakat írják fel két nyelven, de az összes többi szlovénül folyik. Igen és ez azért van, mert a szlovén diákok – akik el tte 8 évig tanultak magyarul – egyb l azt mondanák, hogy nem értjük.” [Lendva/Szlovénia]; „Tárgyi kétnyelv oktatás nem volt: szlovén szöveg, zárójelben két-három magyar szó. Nincs presztízse a magyar nyelvnek itt Muravidéken. Ha Magyarország egy gazdag ország lenne, mint Franciaország vagy Németország, biztos lenne.” [Lendva/Szlovénia]. Általánosságban a fiatalok helyesen látják az oktatás kérdését. Például a többségi iskolába járó gyermek esetében világosan látják, hogy az anyanyelv tisztasága van veszélyben: „Nagyon fontos, hogy iskola után szakemberek foglalkozzanak a gyerekkel magyarul, írni, olvasni, mert a szerb és a magyar nyelv teljesen különbözik, szóval, ami az írást illeti. És lehet, hogy helytelenül fogja beszélni a magyar nyelvet, mert otthon összeszedi a helytelen, bármilyen magyar beszédet. Nem fog tudni írni, nem fog tudni olvasni magyarul, és soha nem fog tudni úgy anyanyelvi szinten gondolkodni két irányba. Ha az alapot befejezi magyarul az általános iskolában, csak kap egy olyan alapot, kultúrát, mert igenis része az irodalom is, ami hozzánk tartozik, meg a m veltségünkhöz, azt soha otthon nem kapja meg, nem beszélnek a gyerekkel otthon olyan dolgokról, szóval József Attilát biztos nem tárgyalnák le otthon a szül k, vagy a nagyszül k.” [Muzslya/Vajdaság]; „Identitás szempontjából fontosnak tartom, hogy tanulják a történelmet például. Otthon, ha olyan a család, ahol a szül k úgy döntenek, hogy szlovák iskolába járatják a gyerekeket – ez általában a szül k döntése, jó, a kivétel er síti a szabályt – és pláne a mai világban a szül k nagy része munkában van, és iskola után nincs ideje foglalkozni a gyerekkel, akkor nem fogja a gyereknek azt az identitást megadni.” [Somorja/Felvidék]; „Értem még az anyanyelvápolást is, mint az iskolában egy olyan lehet séget, hogy azok a tanulók, akik vegyes házasságban 222 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai születtek és szerb osztályban indultak, azoknak van olyan lehet ségük, hogy magyarul tanuljanak. Tehát szerb osztályban, de külön magyarórát, választott tantervvel, hogy legalább valamilyen szinten elsajátítsák az írást, olvasást.” [Muzslya/Vajdaság]. Az is megfogalmazódott, hogy az anyanyelv használata els dlegesen a családhoz köt dik: „Fiatal korában tanulja a legkönnyebben a gyerek a nyelveket, és ha otthon a szül kkel magyarul beszél még továbbra is, még mellette megtanulja a szerbet is, utána már vannak szerb barátai is, és az iskolában se lesz nagyon nagy probléma vele, mivel az iskolában tanul meg minden lényeges dolgot.” [Szabadka/Vajdaság]; „Az nem föltétel, hogy a magyar nyelvet az egyetemen, középiskolában tanuljuk. Ha te magyar anyanyelv vagy és szerbül tanulsz, úgy gondolom, tehát attól függ, hogy milyen tudományról beszélünk. Természettudományban szerintem annyira nem fontos. Társadalomtudományban ha valaki végig magyarul tanul az egyetemen, akkor nem vagyok abban biztos, hogy szerb területen eléggé kompetensek lenne. Ha végig csak magyarul tanulnánk, akkor olyan társadalomtudományokban, ahol igenis fontos a beszéd és a kifejez készség, nem biztos, hogy feltalálnák magukat.” [Muzslya/Vajdaság]. A csángók iskolaügye sajátos. Aki otthon marad, az románul tanul: „Klézsér l jövök, most is románul tanulok Bakóba, 12.-es leszek, és ennyi.” Van, aki a csángóföldi magyar nyelvtanítási program révén tanulja a magyar nyelvet: „Általános iskolában románul tanultam, de jártam magyar órákra is és kilencedik óta magyarul tanulok mindent.” És van, aki ilyen kezdéssel visszakerül szül földjére magyart tanítani: „Hatodikos korom óta tanulok írni-olvasni magyarul. Tehát az általános iskolát románul tanultam. Akkor 12.-ben kikerültem Csíkszeredába, elvégeztem a líceumot, érettségiztem, utána átmentem Udvarhelyre egyetemre, az idén végeztem, tanítóképz t. Van diplomám és otthon fogok tanítani Magyarfaluban magyart.” Összefoglalva az anyanyelvhasználat és az oktatás kérdését, ki kell emelni pár fontos elemet. A nyelvhasználat vonatkozásában lényeges különbség mutatkozik a tömb és a szórvány között, hiszen a nyelvi környezet mindenki számára adott. Ez pedig azt jelenti, hogy az anyanyelv fontossága szórványban akár kérdésessé is válhat, hiszen a helyi társadalomban a többségi nyelv ismerete els dleges és megkerülhetetlen feltétel. Szórványban állhat el az a különben abszurd helyzet, hogy az egyén eljuthat ahhoz a kérdéshez, hogy anyanyelvének mekkora a használati, a társadalmi kapcsolatok szintjén megmutatkozó értéke. Ezzel kapcsolatos az anyanyelv szórványban tapasztalható presztízsvesztesége (Bodó 2012). Az anyanyelv fontosságának kérdése szinte csak tömbben él k számára létezik, k azok, akik úgy vélik, az államnyelv szükséges ismerete nem mehet a nyelvi igényesség rovására. Az angol világméret el retörése az összes nyelvi közösségek közül a szórványban él ket veszélyezteti a leginkább, ugyanis k a legvédtelenebbek, a nyelvhatár-mivolt okán. Anyanyelvüket, magyarságukat egyesek hátrányként élik meg, és hiányzik az anyanyelven megszerzett tudás pozitív élménye. Ami nemzetek számára adott, tömbben sérül és szórványban teljesen elt nik: az anyanyelv kontextuális els bbsége. A többségi nyelv ismeretének kérdése több szinten felmerül, egyrészt, mint az élet velejárója, de úgy is, mint kihívás: ki mennyire képes egy, az anyanyelvét l lényegesen különböz nyelvet magas szinten elsajátítani. Az eredmény a személyeken túl helyzetfügg is. Végül, de nem utolsósorban kell említést tenni a szórványcsapdáról: miközben a szórványban él k számára speciális intézményeket kell/törekednek létrehozni (kollégiumok, külön támogatási rendszer), a fels oktatás nyelve els dlegesen az állam nyelve, és ez sokak számára megkérd jelezi a speciális intézmények hitelét. 223 Bodó Barna Az iskolaválasztás tekintetében a legmarkánsabb a választóvonal tömb és szórvány között. Az iskolaválasztási statisztikák azt mutatják, hogy tömbben sokkal többen választják az anyanyelvi iskolát, a Vajdaság kivételével általában kétszer többen, mint szórványban. A többségi demokrácia elvi szinten sem képes védelmet nyújtani azoknak, akiket a többségi intolerancia a kisebbségi iskola választása miatt támad, még kevésbé képes kezelni azokat a helyzeteket, amelyek az oktatási rendszer hibáival (szlovéniai kétnyelv oktatás) vagy a kontraszelektált pedagógusok szereptúllépései okán jelentkeznek. Elvétve (Szerbiában) megtörténik, hogy magyar kisiskolásokat nagy(obb) szerb fiatalok fenyegetnek, megvernek. A kisebbségi (magyar) iskolának egyedül Kárpátalján van némi presztízse a többségi társadalomban, s ez minden bizonnyal a magyar és az ukrán társadalom eltér fejlettségi szintjével hozható összefüggésbe. Az iskola szerepe és fontossága meghatározó az anyanyelv rzésében és m velésében, de az egész felel sség nem hárítható az iskolákra, f leg akkor nem, ha a gyermeket a szül k többségi iskolába íratják. A szül k felel sségér l – amire történt utalás – nincs közvita, a téma nem szerepel az oktatással kapcsolatos napirendeken. Ezen a téren a civil kezdeményezés sokat segíthetne. A csángók nem rendelkeznek magyar iskolákkal, de a magyar nyelv tanítása a csángó települések jelent s részében biztosított. Még korai arról nyilatkozni, hogy hosszabb távon a rendszer milyen strukturális változásokat hozhat a csángók identitásépítésében, illetve ezekben a közösségekben a papsághoz f z d viszonyban. PÁRVÁLASZTÁS, VEGYES HÁZASSÁG A párválasztás els sorban nem az identitásról szól. Ennek ellenére nehéz nem igazat adni Karády Viktornak („A vegyes házasságok kérdésköre mindenfajta asszimilációs folyamat egyik kulcsa, hiszen mintegy fizikailag képezi le a csoportok egymásba olvadásának, demográfiai elvegyülésének jelenséghalmazát.”6), aki a magyar–zsidó házasságokra utal, de megállapítása általános érvény . A bármely csoport esetében létez szimbolikus önmegkülönböztetés okán lép fel vegyes házasságok esetében egyfajta virtuális konkurenciahelyzet, hiszen mindenki igyekszik megtartani kulturális jellegzetességeit. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a házasság a társadalmi mobilitás egyik leggyakoribb formája, amikor a házasság révén bizonyos rétegmozgás célozható meg, érhet el. Minél kisebbek a társadalmi különböz ségek a házasulandók között, a frigyre lép k csoportjai annál inkább elfogadják a házasságot. A különböz ség okán létezhetnek „felfelé” és „lefelé” történ párválasztások – legalábbis a közösségi megítélés szintjén. Az utóbbi id k, a 20–21. század jellemz je, hogy növekszik azok száma, akik a csoportokon kívüli párválasztást preferálják.7 Esetünkben a vegyes házasság megnevezés a nyelvi-kulturális különböz ségre utal. Mivel bárki, bármilyen jól vagy kevéssé ismert kultúra képvisel je választott lehet, fel kell tenni a kérdést: a más kultúrájú, más nemzeti identitású párral kialakuló társas kapcsolat nyelvi vonatkozásai mennyire világosak a kezdet kezdetén? Mennyire kezelik tudatosan 6 7 Karády Viktor: A vegyes házasságok Budapesten 1950 el tt. Lásd: http://www.multesjovo.hu/en/ait downloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1294/ (2012.10.25.) Az USA-ban 1980-t l máig a vegyes házasságok aránya megkétszerez dött: 8%-ról 15%-ra növekedett. Lásd: http://mno.hu/egigero/egyre-tobb-a-vegyes-hazassag-1052750 (2012.10.25.) 224 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai ezt a kérdést? Van-e valamilyen szül i elvárás, az elváráson túl, illetve vele kapcsolatosan beszélgetnek-e arról, milyen következményei lehetnek annak, ha a társak anyanyelve különbözik, ha az egyik nyelv megítélése a másik oldalon el ítéletes. Mennyire ismert és elfogadott tétel, hogy a kultúrák közötti rangsor felállítása alapvet en hiba? A kultúrák között párbeszédre, kölcsönös elfogadásra, vagyis el ítélet-mentességre és nyitottságra van szükség. Közép-Kelet-Európa politikatörténete az elmúlt évszázadban viszont éppenséggel az el ítéletességre és a kirekesztésre nyújt fájó példákat, s ezek akkor is hatnak a helyi értékrendekre, ha sem pozitív, sem negatív értelemben külön nem képezik vita, értelmezés tárgyát. Az alapkérdés tehát úgy fogalmazható meg: a nyelvi-kulturális különbség léte a párválasztás el tt is számon tartott, figyelembe vett tényez -e, vagy csak akkor foglalkoznak vele, amikor el áll a helyzet? Feltételezhet , hogy kisebbségi oldalról eleve létezik valamilyen viszonyulás, többségi oldalról csak akkor, ha az illet nek léteznek kisebbségi kapcsolatai, vagy olyan közegben élt és nevelkedett, ahol a nyitottság, a befogadás alapértéknek számított. Mennyire képzelhet , illetve várható el, hogy a vegyes házasság az „egyenl k házassága” legyen? Alighanem tévednek azok, akik szerint a vegyes házasság eleve kudarcra van ítélve, de többen dilemmáznak: „A vegyes házasságot annyira… nem tudom. Végül is gond lehet, de az annyira úgy érzem, hogy nem.” [Szabadka/Vajdaság]. Mások szerint vannak kizárt, illetve figyelembe nem vett lehet ségek: „Ha vegyes házasságra gondolok, akkor az román és magyar között. Például a cigány nem jön be valahogy...” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. Van, aki el nyr l, érdekr l beszél: „Érdek lehet, hogyha valakinek van pénze, meg minden… De nem tudom, hogyha nem tudok vele lenni egyszer en beszélgetni, vagy valami, akkor én azt nem vállalom, hogy na most van pénze.” [Szabadka/Vajdaság]; „El nyök és vegyes házasság? Két karácsony, két ajándék. Ez egy ilyen multikulturális felfogás, hogy ismerni fogja mind a két kultúrát, mind a két fölfogást, mind a két népnek a szokásait, és ez szerintem nagyon jó.” [Újvidék/Vajdaság]; „Vegyes házasság? Elvben a társsal nincs gond, de jön a rokonság.” [Somorja/Felvidék]. Egyértelm en pozitívan ítélik meg sokan: „Teljesen rendben van.” [Muzslya/Vajdaság]; „Vegyes házasság – nem tudom. Nekem nincs ellene semmi kifogásom.” [Szabadka/Vajdaság]; „Szerintem, hogyha így kialakul a dolog egy román és egy magyar között, szerintem semmi akadálya a házasságuknak.” [Barót/Erdély]; „Szerintem két ember, aki szereti egymást, meg tud egyezni bármiben. Gyereknevelés terén is, hogy milyen nyelv lesz, vagy kett s nyelv , vagy valami. És, hogy ki, mi, társaságban milyen nyelven beszélnek, szerintem [ebben is]. Az nem, nem volna fontos? Szerintem, nem csak itt arról van szó, hogy román, hogy magyar. Bármilyen nemzetiség legyen, kínai vagy fekete, vagy bármilyen. Szerintem el lehet képzelni, hogy két ember, hogyha szereti egymást, akkor miért ne. Tehát, nem igaz, hogy a kultúra miatt föltétlen ebb l problémát kell csinálni.” [Kolozsvár/ Erdély]; „… hogyha tényleg az emberben megvan az, hogy emberként kezeljük egymást és nem nemzetiség szerint. Tehát az embernek az értékeit próbáljuk értékelni, akkor szerintem ez nem szokott probléma legyen [lenni], hogy most éppenséggel románnal barátkozom vagy magyarral. Tehát azt én azt tartom fontosnak, hogy az embernek a személyiségeit, az értékeit vegyük figyelembe.” [Barót/Erdély]; „Bizonyos szempontból jó, úgymond az utódoknak, mert két nyelvet fognak tudni alapból, mert az egyik szül vel az egyik nyelven fognak beszélni, a másikkal meg a másik nyelven. Viszont szerintem nem kéne a szül knek er ltetni, szóval a gyerek döntse el aztán, hogy milyen nyelven szeretne tanulni a kés bbi id kben, hogy ha már képes lesz dönteni a jöv jér l.” [Somorja/Felvidék]; „Vannak em225 Bodó Barna berek, akik [szerint] a vegyes házasságban csak az egyik fél nemzetiségének anyanyelve érvényesül… Az egyik legjobb barátn m szintén vegyes házasságból származik, édesanyja szerb, de férje mellett szépen megtanult magyarul. Igaz, hogy k otthon szerbül beszélnek, azért mind a három gyerekük magyar iskolába, általános iskolába és középiskolában jártak.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. Van, aki tömbben él ként esélyt is alig lát arra, hogy a vegyes házasság létrejöjjön: „Mondjuk, aki magyar közösségben él, az nem valószín , hogy egy románnal fog öszszeházasodni, mivel nem is ismeri, nem is találkozik nagyon velük...” [Sepsiszentgyörgy/ Erdély]. Többen vannak azok, akik nem tartják jónak: „Van egy nagyon jó lány barátom Brassóban. Tényleg nagyon jól néz ki a lány, minden nagyon sok román pasas megfordul utána, de azt szokta mondani, azt tartsa magának, hogy román pasas neki nem kell. Brassóban él, román közösségben, neki csak magyar pasas kell.” [Barót/Erdély]; „Én nem kötnék igazán. Tehát nekem az fontos, hogy a gyerekem magyarul beszéljen. De viszont ha úgy alakulna, hogy mondjuk tényleg vegyes házasságot kötnék, akkor nem engedném meg, hogy a gyerek ne beszéljen magyarul.” [Szabadka/Vajdaság]; „Nem tudnám elképzelni, hogy szlovák barátn m van. Mert nem tudnám azt csinálni és úgy csinálni, ahogy én ezt szeretném, mert valamilyen szinten alkalmazkodni, persze mindenképpen [kell] alkalmazkodni, de az egy plusz alkalmazkodás. Ha én kimegyek a barátaimmal – speciális helyzetben vagyok, mert csak magyar barátaim vannak – most oda rakok [közéjük] egy szlovákot.” [Somorja/Felvidék]; „Vegyes házasság… mint például apukám, a családtagok… Apukámnak a bátyja felesége szerb, apunak a n vérének a férje ilyen nagy magyar nacionalista, és így összeháborította érted, a családot és huszon éve nem beszélnek ez miatt…mert ilyen történt. Szóval, én is azt mondom, ha nekem gyerekem lesz, ha lehet, akkor már [legyen] magyar.” [Újvidék/Vajdaság]. Egyesek félnek az asszimilációtól: „A gyerekvállalás terén és a párkapcsolat terén például én nyíltan vállalom és szintén vállalom, igen én büszkén állok ilyen szívvel, hogy nekem, amíg világ a világ, nekem magyar párom volt, és magyar párom lesz, és ez úgy is van rendjén. Van aki, sok van, aki házassági életbe él a románnal, vagy ilyen vegyes házasság, és gyerekek is születnek. Van akinek jól megy, van akinek nem. Mindenkinek gratulálok, akinek sikerült, akinek nem, nagyon sajnálom, és örvendek, hogy nem jött össze az összeolvadás.” [Kolozsvár/Erdély]; „Szerintem a magyar még azt is magába foglalja, hogy az emberben tudatosodik az, hogy nem keveredik más népekkel... vagyis, hogy nem fog beolvadni most egy országba... vagyis ország népével nem fog házasságot kötni…” [Barót/Erdély]. Mások számolnak a vegyes házasságok létével, egyszerűen tudomásul veszik: velejárói a helyzetüknek: „Nekem van az osztályban egy szül . Az apuka magyar, az anyuka szerb, teljesen szerb, és jól beszél magyarul. Megtanult. Úgy beszél, mint én, magyarul. Nagyon helyesen, szépen beszél magyarul.” [Muzslya/Vajdaság]; „A vegyes házasság az pontosan azt jelenti, most spontán ami eszembe jut a szüleim szituációja, hogy édesapám nem beszél magyarul egy szót sem, [ami] édesanyámnak az anyanyelve. És akkor természetesen németül lesz a nyelv és a magyar jobban egymáshoz [?], de még továbbadják.” [Fels r/Ausztria]. Vannak, akik számolnak ezzel a párkapcsolati lehet séggel, de a vegyes házasságot illet en vannak elvárásaik: „Vegyes óvodába jártam, tehát úgy, hogy vegyesen voltak… Egy dalocska magyar volt, a másik szerb, és mondjuk én azt kés bb vettem észre, hogy ez nekem nagyon sokat segített aztán amikor... Szerintem ezt meg lehetne oldani. Meg én nem mennék férjhez egy olyan emberhez, aki azt mondja, hogy márpedig a mi gyerekünk 226 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai szerb óvodába fog járni.” [Szabadka/Vajdaság]; „Szerintem hogyha vegyes házasságban él valaki, akkor nem kell elfojtani egyiket a másikért. Azért, mert most a magyar jobb, vagy a román jobb, akkor most…” [Kolozsvár/Erdély]. Ezek az elvárások olykor megvalósulnak: „Kerültem én olyan szituációba, hogy mondjuk egy vegyes házasság és otthon a szül k szerbül beszélnek, és jobban tudta a magyar kultúrát, meg a magyar történelmet, mint az, akinek apja, anyja, nagyszülei magyarok. Tehát, hogy most valaki mikor magyar, minek érzi magát...” [Nagybecskerek/Vajdaság]. Olykor egy váltás mutatja meg, hogy a vegyes házasság többletvállalást is jelent: „Mi ezt megértjük haveri körben: az egyik legjobb haveromnak éveken keresztül mindig román párja volt. És összejöttünk haveri körben és azt mondtuk, már azért sem fogunk 13-an vagy 15-en, vagy hányan voltunk, egy ember kedvéért románul beszélni. Már azért sem. És hát havernak mindig román barátn je volt, mindig fordított, mindig fordított. És néztük, hogy te nem unod már? Nem, mert, hogy jól van ez így. Most olyan két és fél éve, magyar párja volt, összegy ltünk, mármint a nagy baráti kör, szórakoztunk és egyszer elkezd fordítani a lánynak. A lány ránéz: nem vagyok hülye, értem. Jé, fiúk annyira jó érzés, nem kell fordítsak.” [Kolozsvár/Erdély]. A többlet tudatos viszonyulást is jelenthet: „Én meg hallottam egy emberr l, hogy román n vel házasodott össze, és a házban felcímkézett mindent: tanuljon meg magyarul. Ráírta, hogy kapcsoló, fogkefe, minden... És megtanult.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. A vegyes házassághoz vezet útnak a kezdete külön figyelmet érdemel. Milyen körülmények teszik lehet vé, járulnak hozzá a vegyes házasságok létrejöttéhez? Kezd dik a vonzódással, amely átvált szerelembe: „Ne azon múljon, hogy én beleszeretnék egy szerb [fiúba], jaj én nem megyek hozzád, mert szerelmes vagyok beléd, de inkább hozzámegyek máshoz, mert te szerb vagy… Ezt így nem lehet! Valamilyen szinten a szerelemben nincs határ!” [Újvidék/Vajdaság]; „Valószín leg szerelem alapján. Szerintem anyanyelven legszebb a szerelem, de nem ítélem el semmiféleképpen azt, aki a pocsolyán túlról hoz valakit.” [Lendva/Szlovénia]; „Nekem például volt román barátn m. Igaz, hogy magyarul beszélgettünk, kis románt is bele. Inkább magyarul inkább tudott magyarul.” [Barót/ Erdély]. A házasság motivációja lehet bizonyos számítás is: „Hát meg úgy érezzük, hogy tehát, hogyha szerb a férjünk, vagy lesz, akkor, hogy így az egész, hogy a környezet jobban elfogad azáltal, hogy szerb a férjünk… meg jobban meg tud védeni a szerb környezetben.” [Szabadka/Vajdaság]. Itt a háttérben jelen van a félelem, hogy a közösség intoleráns, netán ellenséges – és ezzel is számolni kell, sajnos. Ritkán találni ideális helyzetet, amikor a vegyes házasságban etnikai szempontból egyik sem domináns: általában a többségi nemzethez tartozónak er sebb a családon belüli helyzete. Miközben a többi régió esetében a férj és a feleség között nem észlelhet dominancia etnikai szempontból, a válaszok azt mutatják, hogy a szerbek esetében a férjeké a domináns szerep: „A vegyes házasságban általában ugye az apuka a domináns, az apuka a szerb. Vannak olyan vegyes házasságok, ahol elfogadja, hogy az anyuka magyar, és elfogadja a magyar nyelvet, de sajnos többségben nem fogadja el.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Általában az apa határozza meg, de én tudok sok olyan esetet, ahol az anya magyar, és a gyerekek magyarnak vallják magukat.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Itt Muzslyán és Bánátban is a magyar lányok, akik szerb férjet választanak 99%-ban a gyerekeik nem tudnak magyarul. Viszont, ha magyar férfi elvesz egy szerb lányt, ott nagyobb az arány. Tehát nem azért mondom, ezek tények…” [Szabadka/Vajdaság]; „De én azt is észrevettem, hogy a 227 Bodó Barna szerb fiúk sokkal jobban elfogadnak, mint a lányok, szóval k nem közösítenek annyira [ki,] mint a lányok. A szerb fiúk közül az én generációmban kb. mindenkivel jóban voltam… hülyéskedtem velük, minden, aztán szerb lányokkal pedig jóformán egyszer se.” [Szabadka/Vajdaság]; „Magyar a férfi és szerb a n , ott a magyar is meg a szerb is egy szinten van. Hát pl. hogyha szerb az anyuka, és magyar az apuka, akkor mind a kett [egyforma], de viszont hogyha szerb az apuka, és magyar az anyuka, akkor biztos, hogy a szerb.” [Szabadka/Vajdaság]; „A Nemzeti Tanács adta a segítséget az els be induló gyerekeknek,8 továbbá a magyar gyerekeket támogatta. Én akkor meg voltam bízva, hogy azokkal szül kkel beszélgessek el, akik vegyes házasságban élnek és szerb iskolába akarják a gyerekeket beíratni. És én is rájöttem arra, hogy volt egy ház, ahol az apa szerb, az anya magyar, és az anya azt mondta, hogy mivel nékem a férjem szerbül tanult, a kislánynak is úgy kell. Úgyhogy általában ez a patriarkális jelen van itt a nálunk.” [Muzslya/Vajdaság]; „Az egyik legjobb barátn m szintén vegyes házasságból származik, édesanyja szerb, de a férje mellett szépen megtanult magyarul. Igaz, hogy k otthon szerbül beszélnek, azért mind a három gyerekük magyar iskolába, általános iskolába és középiskolában jártak. Nem lehet ezt úgy általánosítani vegyes házasságokkal, konkrétan Szerbiával, hogy akkor [mindig] a szerb nyelv er sebb. [Nagybecskerek/Vajdaság]. A gyermekvállalással együtt járó kérdés (kell, hogy legyen), hogy a gyermek identitását illet en ki és mikor dönt. A vegyes házasságból származók dilemmája, hogy a többségi nyelv és kultúra közéleti dominanciája mennyire engedi a kisebbségi értékek szabad vállalását. Léteznek pozitív példák: „Én ilyen kevert családból vagyok, apukám szlovák volt, anyukám magyar, de mindig jó érzéssel töltött el az, hogy igen, magyar.” [Rimaszombat/ Felvidék]; „Én ukrán iskolába járok… Nekem az anyukám magyar, de az apukám ukrán. Én szeretek magyar könyveket, nekem nagyon sok van, mamám nekem sokat mesél Jézuskáról, Máriáról. Magyar vagyok, mikor megszülettem máris magyar voltam.” [Técs / Kárpátalja]. „Én most nem azért, mert nekem román a párom, hanem csak, de hogy én nem látom úgy ezt [a vegyes házasságot] most kizáró oknak föltétlenül. Viszont van benne, van benne egy olyasmi, hogy mi lesz a gyerekekkel majd. De, hogy szerintem két echte magyar embert l is lehet elkanászosodott gyerek. S t, tehát, szerintem nagyon nagy, nagyon nagy hangsúly van a nevelésen és a szül kön.” [Kolozsvár/Erdély]. Az iskola és a templom szerepe kiemelten fontos, olykor meghatározó: „Vegyes házasságból a gyermek szerb iskolába jár, a szerbet fogja jobban tudni… Azért, mert jobban tud nálunk érvényesülni ezzel a nyelvvel…” [Magyarkanizsa/Vajdaság]; „Én az iskolában magyarul beszélek a barátaimmal, és ukránul a családdal, és a magyar könyveket olvasom. A szüleim ukránok és én magyar vagyok.” [Técs /Kárpátalja]; „[Magyar?] Mi, a család, Budapest, tudomány és templom… Mert a nagyink gyerekkoromban, beszélt csak magyarul, a templom, én ukrán iskolába járok és nekem… kórus, vagy templom – én szóval ott beszélgetek csak magyarul.” [Munkács/Kárpátalja]. „[Rokon gyermekek.] Az apjuk szerb, és mikor elkezdek hozzájuk magyarul beszélni, nem akarnak visszaszólalni magyarul. De a mamám az folyamatosan magyarul beszél [hozzájuk]… És szerb iskolába járnak, óvodába is, és nem akarnak megszólalni magyarul, csak annyit, hogy igen, nem.” [Szabadka/Vajdaság]; „Hát, hogyha vegyes házasságba, hát, ez most… ha én rajtam múlna, akkor biztos. Magyarba íratnám, mert nekem fontos. Én úgy éreztem, hogy magamon is, hogy ha én a szerbbe jártam volna, akkor tényleg az ilyen meghatározó. Meghatároz az iskola. Mert mégis, amilyen nyelv iskolába jár a gyerek, azt a nyelvet fogja jobban tudni, ápolni. 8 Minden bizonnyal a magyar állam által biztosított oktatási-nevelési támogatásról van szó. 228 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai Jobban fog azon a nyelven olvasni, tehát jobban fogja tudni azt a nyelvet, mint a másikat.” [Szabadka/Vajdaság]; „Az elszomorító, hogy tegyük fel, egy magyar n összeházasodik egy román férfival és a gyereket román iskolába adják, mert a román nehezebb nyelv és akkor... Vagyis nem nehezebb nyelv, de úgy látszik, hogy a magyaroknak valahogy nehezen megy a megtanulása. És akkor inkább gyerekkorától románul tanul. A gyerek egy id után nem fogja magyarnak vallani magát. Tehát már megrendül az identitása...” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. Egyesek a reményiki alaptételt kiegészítik, az iskola mellett más hatásra is számítani lehet/kell: „Hogy kisebbség vagyunk… ehhez nekünk köll az, hogy a magyar nyelvet tanuljuk, hogy járhassunk olyan helyekre, ahol néptáncra, ilyesmire, hogy megismerjük a kultúrát, mert az iskolában nem mindegyik történelemtanár adja el a magyar történelmet is…” [Újvidék/Vajdaság]; „Vegyes házasságból származom: apukám szlovén, anyukám magyar. És otthon mindig, otthon szlovénul beszéltünk apám végett, merthogy még egy mukkot sem tud, még ma sem. Pedig már harminc, vagy huszonöt éve, de még mindig nem beszéli a magyar nyelvet. Mamámmal, unokatestvéreimmel anyu részér l, azokkal mind magyarul beszéltem. Voltak ilyen [helyzetek] – mondták nekem –, hogy kevertem a két nyelvet, de lassan-lassan akkor már rájöttem, hogy ez két nyelv, ezt külön-külön kell, tehát vagy a szlovént, vagy a magyart használjam. És akkor így lassan, nyolcadik osztály végén kezdtem így magyar vetélked kre járni, magyar történelmet, meg Pet fi Sándor... Irodalmi vetélked kre, ahol már eredményeket is értem el és akkor így még jobban megtetszett. A csapat miatt is megtanultam az anyagot, de akkor megtetszett az, amit tanulok, hogy akkor van közös témánk, amir l tudunk beszélgetni – tehát nem csak az, hogy az órán tanulunk, hanem valahogy a részem is lett. Tehát én is magyarnak vallom magam, akkor így lassanlassan kialakul. Akkor elkezdtem táncolni, Enik is táncol. És akkor egyre aktívabb lettem, és azért is mondtam, hogy aktivitás.” [Lendva/Szlovénia]. Gondot az okozhat, ha valaki (tanár, hivatalosság) felszólít valakit, hogy vallja meg, vegyes házasságból származóként minek vallja magát: „Mondjuk én mindig élveztem olvasni és hát érezni, ahogy magamba szívom ezt a… nem tudom! Nem is kultúrát, hanem… [csend] nem tudom elmagyarázni. [Lelkiség? Mentalitás?] De nekem volt mondjuk egy ilyen pillanatom, hogy azt hiszem ötödik osztályban az egyik tanár a suliban megmondta, hogy most el kell döntenetek, hogy ti milyen nemzethez tartoztok. Mondjuk nekem édesapám ukrán. Szóval én vele oroszul beszélek és ez nekem… na, szóval jól beszélem mind a két nyelvet és ez egy kicsit furcsa volt, hogy most nekem választani kell a két szül m nemzetisége között. De hát én gondolkoztam egy kicsit és választottam a magyart.” [Ungvár/Kárpátalja]. Az idézett helyzet irányítja rá a figyelmet a szül i felel sségre: az identitás kérdését nem lehet megkerülni. Jó volna, ha a fiatal úgy szembesülne a vegyes házasság kapcsán felmerül társadalmi elvárással, hogy képes legyen végiggondolni, fel tudja mérje, milyen köt déseket vállal és ezt miként kommunikálja. Tehát tudatosságra van szükség, figyelmességre és megfontoltságra. Ezt a kérdést fogalmazta meg igen érzékletesen az egyik válaszoló: „Mikor, hogyan kezd dik, mikor ébred rá a gyerek, hogy lehetnek különbségek nyelvileg egyes emberek között – s ezek nem egyéniek, hanem csoportot alkotnak? Hát, nem tudom. Én a vegyes házasságot annyira, nem tudom. Az is, végül is az is gond lehet, de az annyira úgy érzem, hogy [maga a házasság] nem. Vegyes házasságból nagyon sokan úgy vannak, a környezetemet vagy a rokonságomat nézem, hogy szerb osztályba járnak, otthon magyarul beszélnek. Érdekes dolog. De viszont az iskola az meghatároz valamit, hogy hova tartozik az ember. Meg az a nyelv. Az egyik unokatestvérem az például mene229 Bodó Barna kült lányt vett el,9 ugye szerb osztályba járt. A másik pedig egy magyar lánnyal van együtt, és ugyanaz az anyuka nevelte ket, ugyanaz az apa, és mondjuk, ez lehet olyan fura dolog. Valahol, tehát nekik valahol legbelül el kellett biztos dönteni, hogy hova húznak, vagy nem tudom. És érdekes, hogy két testvér, édes testvérek, az egyik jobbra a másik pedig balra megy.” [Szabadka/Vajdaság]. A két testvér döntése közötti különbség minden bizonnyal az iskola hatásának tudható be, amib l az is kiderül, hogy többségi és többségi iskola/osztály között is lehetnek különbségek. Összefoglalva, a vegyes házasságok esetében ideálisnak mondható teljes nyitottságra, el ítélet-mentességre, a kultúrák közötti egyensúlyra alig találni példát. A válaszok csak elvétve, kivételként utaltak ilyen helyzetre. Klisék mindkét oldalon léteznek, de a demográfiai és politikai helyzetb l következ en a többségi oldalon a házasságba is bevitt dominancia gyakori, a kisebbségi oldalon megjelenik az asszimilációs veszély nyílt megfogalmazása. Mi több, szerb alanyok áttételesen, de a közvetlen környezet ellenséges magatartására utaltak. A szerb–magyar vegyes házasságok esetében szinte kivétel nélkül a szerb férfi az etnikailag domináns, ha a feleség szerb, akkor van példa a kisebbségi nyelv elsajátítására. A többségi házastárs igen ritkán tanulja meg a kisebbség nyelvét, ami felveti a házastárs kulturális különböz sége mell zésének, figyelmen kívül hagyásának a kérdését. A többségi akkor is érdekl dhet élettársa kulturális értékei, hagyományai iránt, ha a nyelvet nem beszélni, de a nyelvismeret hiánya zavaró tényez . A saját kisebbségi kultúrájához való ragaszkodása elkülönülést jelent, nem vagy csak sajátos esetekben lehet közös programok tárgya, s a családi összhang nevében a kisebbségi inkább lemond, visszavonul. Mivel igen sokan teljesen rendben valónak tekintik a vegyes házasságot, nem számolnak azzal, hogy a helyzet etnikai szempontból az egyik felet (általában a kisebbségit) választás elé állítja. Vegyes házasság esetében a gyermek identitás(választás)át zömmel kontextuális folyamatok, környezeti tényez k alakítják, a családok külön nem foglalkoznak a gyermek esetleges dilemmáival, a kett s köt dés okán olykor felmerül kérdésekkel. A vegyes házasságok dönt többsége nem veszi tudomásul, hogy a vegyes házasság asszimilációs tényez lehet, az asszimiláció pedig valamilyen családi/társadalmi kényszer jelenlétére vezethet vissza. Külön említend , és jelzés érték , hogy szerb–magyar vonatkozásban létezik olyan megnyilatkozás, hogy jó a vegyes házasság, mert a szerb férj megvéd(het)i a feleséget akkor, amikor erre szükség van. Mivel a mintába olyan fiatalok kerültek, akik beszélik a magyar (kisebbségi) nyelvet, nincs képünk arról, hogy milyen szempontok és tényez k hatnak akkor, amikor a gyermek a kisebbségi nyelvet egyáltalán nem ismeri – amire igen sok példát lehet találni. Különbség mutatkozik a vegyes házasságokat illet en a tömb és a szórvány között. A tömbben az országosan többségi is ismeri a magyar nyelvet, a kisebbségi kultúra befogadása számára nem jelent akadályt. Szórványban – és rvidéken különösképpen – a kisebbséginek alig van esélye arra, hogy anyanyelvét és kultúráját gyermekének továbbadja. Vegyes házasság esetében az lehetne a megoldás, ha a családi többségi nyelvhasználat, illetve a környezet többségi nyelvi és kulturális hatásait a magyar iskolába íratás révén igyekeznének kiegyensúlyozni – a megnyilatkozó fiatalok közül sokan csak ennek a feltételnek a teljesülése esetén képzelik el jöv jüket többségi házastárs oldalán. 9 Menekült lány: a délszláv háború során és azt követ en, zömmel 1995 után, f leg Horvátországból százezres nagyságrendben érkeztek szerb menekültek Szerbiába, és ezek jelent s részét Bácskában meg Bánátban telepítették le. 230 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai MAGYARSÁG ÉS A HELYI VILÁG Mindenkinek szüksége van arra, hogy olykor közösségben, kisebb-nagyobb nyilvánosság el tt megmutatkozzon: olyanként, amilyen igazából, amikor nem bizonyos elvárásoknak kíván megfelelni. Felmerül a kérdés: mi vihet ki az utcára vagy a közösségi terekre, mit fogad be, illetve mit visel el a (többséget alkotó) helyi közösség? Ha nincs meg a megmutatkozás lehet sége, akkor hiányzik a magyarsághoz köt d pozitív élmény. Akkor az egyén úgy érezheti, hogy magyarsága olyan (magán)ügy, amellyel vissza kell húzódnia, nem érdemes/lehetséges kinyilvánítania. Ez is része annak az érzésegyüttesnek, amelyet valaki így foglalt össze: „Itt naponta küzdened kell azért, hogy Te magyar vagy. Magyar vagyok, és itt vagyok magyar.” [Somorja/Felvidék]. Az anyanyelv státusát jelzik például a feliratok, és ezek megléte jóles érzés („Szegednek mentünk külföldre, Magyarország felé, nekem nagyon pozitív volt, hogy minden magyarul írott, pékség… ilyesmi, szóval jó volt.” [Szabadka/Vajdaság]). HELYI KAPCSOLATOK A munkahelyi közösség csak a legritkább esetben magyar, a mindennapi életvitel is – a tömb kivételével – többségi, legjobb esetben vegyes nyelvi közeg . A környezetre vonatkozóan a legtöbb megnyilatkozás vajdasági – alighanem itt a legtöbb a dilemma, a friss, fájó seb. A pozitív tapasztalatra kapunk kevesebb példát: „Például nekem benn Brassóban tiszta román az állásom, az egész osztály, százharmincan vagyunk benn. Mindenki román. Hárman vagyunk magyarok, nem, négyen vagyunk magyarok. Nem is ismertük egymást, nem beszélgettünk… De a románok keresték a társaságomat például. Én alig tudtam [románul] eleinte, mikor bekerültem akkor jöttem haza Magyarországról, kicsit törtem a románt, de úgy is többen egyre segítettek… segít készek…” [Barót/Erdély]; „Nekem nem volt rossz tapasztalatom olyan téren, hogy én mostan itt magyar vagyok. Lehet, hogy a szerencsésebb emberek közé tartozom, de nem volt. Én Kelet-Szlovákiából vagyok, és ott sem éreztem úgy.” [Rimaszombat/Felvidék]; „Én horvát iskolába jártam, és így beilleszkedtem ebbe az egészbe, és jól beszélem a horvát nyelvet. Ugyanúgy jól tudok elbeszélgetni egy horváttal, mint egy magyarral. Úgyhogy nekem mind a kett jó. De én sem mennék magyarba, hogy ott legyek, mint magyar!” [Eszék/Horvátország]. Ez utóbbi esetben érezni némi mellékzöngét – talán: kellemetlen magyarországi tapasztalatot – a megnyilatkozásban. Egyesek úgy gondolják, hogy a magyarok csak bizonyos feltételek teljesülése esetén számíthatnak a többség megértésére: „Ha nagyon hangsúlyozzuk azt, hogy magyarok vagyunk, kiközösülünk. Ha csak egymással barátkozunk, ha nem törekszünk arra, hogy a szerb nyelvet tökéletesítsük, akkor az szemet szúr. És ez adja a gond nagy részét.” [Muzslya/Vajdaság]; „Én éppen azt gondolom, hogy tehát magyarnak itt, csak akkor tudnak bennünket elfogadni magyarnak, hogyha az ország nyelvét is teljes mértékben elsajátítjuk, és hogyha mi ket teljes mértékben elfogadjuk.” [Muzslya/Vajdaság]; „Mondtam, hogy Zsolnára jártam [iskolába], ott volt egy liptószentmiklósi fiúcska, aki úgy haverkodott volna velem, és nem tudta, hogy magyar vagyok. És nézzük ott a tévét, pont valami ilyen híradó ment szavazásról, az itteni szavazásról, és hogy hú, bekerültek a magyarok a Parlamentbe. Hogy 231 Bodó Barna a Bugár, meg ezek, meg akkor a Duray,10 és elkezdett ott szentségelni, hogy hú, ezek a debil magyarok, hogy bekerültek, meg így-úgy. És én csak ránéztem, fölkeltem és otthagytam. És nem értette szerencsétlen feje, hogy hát mi bajom van. Mert úgy mindenkire elkezdett, szóval az összes magyarra, nem csak az bántotta t, hogy a magyar politika. Én aztán magyaráztam neki, hogy »hát, figyelj, ugyanúgy engem is megbántottál, mert hát én is magyar vagyok«. De hogy ezt nem tudta. És rengeteg ideig jött utánam, hogy elmagyarázza azt, hogy értsem már meg, hogy arról nem tehet, hogy nem szereti a magyarokat. ebbe n tt föl, meg ez a neveltetése…” [Rimaszombat/Felvidék]. Mások a kisebbségi önkontrollt vélik szükségesnek: „Én úgy érzem, hogy k [a románok] is ugyanazt élik át, amit mi. Mindenre kell rendesen válaszolni. Magyarul? Beleszólok a témába, vagy inkább tartózkodok, hogy ne legyen gond bel le. És érzik, hogy nekünk is ugyanaz a sorsunk, [így] jobban tudnak velünk azonosulni, jobban, mint a magyarországiak.” [Barót/Erdély]. Olykor magyar oldalon találnak kifogásolnivalót, el ítéletet: „Szabadkán, nem konkrétan Szabadkán, hanem a környékén igenis a magyarok nem akarnak beszélni szerbül, és igenis azért vannak problémáik az egészb l.” [Újvidék/Vajdaság]; „Volt nálunk egy fiú, nagyon jó volt, de román volt teljesen és a román vidékre is akart elmenni, meg minden, úgy hívják, hogy Costi… Mondta nekünk [a f nök], hogy milyen jó ez a fiú, milyen ügyes, csak kár hogy román.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. Az emberi kapcsolatok normalitásának egyik feltétele a kölcsönösség. A többség-kisebbség közötti kapcsolatok terén ez a legritkább esetben valósul meg. „A szlovák? Nem fog magyarul megtanulni soha. Mert a magyar megtanul szlovákul. Szerintem az anyanyelv a tényez az egészben.” [Rimaszombat/Felvidék]; „Egy szlovákiai magyar ember szerintem úgy érezheti magát Szlovákián, mint egy balkezes a jobbkezesek között. Minden jobbkezesre van elkészítve, és némi támogatás mégis van a balkezeseknek, de nem úgy, hogy…” [Rimaszombat/Felvidék]; „Szabadkán itt senki nem akar nagyon magyarul viszszaköszönni, hogy »jó napot«. Tehát [köszönök] egy nyelven jó napot és akkor játszom… Nem értik. Mosolygok én is vissza és nem értem. Tudom, hogy ez, tehát gyerekkoromban a szüleim erre nagyon haragudtak, hogy piacon se akartam sose beszélni szerbül, pedig tudtam persze. De nekem az fontos, hogy magyarul tudjanak. És akkor játszottam, hogy nem értem. Akkor anyukám mindig mérges volt rám, hogy ilyen kis er szakos-veszeked s voltam, de fontosnak tartom és sajnálom, hogy nagyon sokan nem harcolnak ezért. Tehát ha mindenki harcolna, akkor lehet, hogy valami javulás is elérhet lenne. Hogy valahol természetes legyen az, hogy ha bemegyünk valahova, akkor »jó napot«, »dobar dan« és kész.” [Szabadka/Vajdaság]; „Én még azt is szoktam, tehát végig magyarul beszélek, az eladón pedig végig szerbül. De engem nem zavar, sem zavartatja magát, de én sem. Tehát én nem engedek az enyémb l, én értem, hogy mit mond, ezek szerint is érti, hogy én mit mondok. De ahogy nem akar, én sem! Szóval így megy a kommunikáció. Kérek egy kenyeret, megkérdezi szerbül: még valamit? Mondom neki magyarul: mást nem kérek. Mondja nekem, hogy 75 dinár, én megkérdezem magyarul, kell-e apró, nem kell apró, jó lesz így is!” [Szabadka/Vajdaság]. Az utóbbi két eset a fronthelyzet településekre jellemz , ahol mind a magyar, mind a többségi nemzethez tartozó közösség jelent s, és a pozícióharcok gyakoriak. Vannak, akik bizonyos viselkedésmódokat nem személyekhez kötnek, hanem az egész népet jellemz nek ítélnek meg: „Én úgy vettem észre, persze vannak kivételek, hogy tehát a szláv nép kicsit agresszívabb, mint a magyar, és, hogy tehát, hogy a nevelésen látszik, 10 Felvidéki magyar politikusok. 232 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai hogy a magyarnak jobban azt nevelik, hogyha megvernek, vagy mit tudom én, akkor ne üssünk vissza.” [Szabadka/ Vajdaság]; „Én azt nem mondanám, hogy a szlovák egy primitív nép, ami a fejl dés útján van. Szerintem a magyarság, az itteni magyarság azért köt dik jobban a kultúrához meg a nyelvéhez, mert ez egyszer en egy önvédelmi reflex, ami ezt így kihozta a népb l. A különbség pedig… hát ennyi lényegében. Ezt mondanám én is, hogy mi magyarok, itteni magyarok sokkal többet tör dünk az ilyen hagyományokkal meg kulturális dolgokkal, mint az itteni szlovákság. Ha itt valaki elmegy egy március 15-i ünnepségre, az azt jelenti, hogy vállalja a magyarságát a többségi szlovák nemzettel szemben vagy mellett.” [Rimaszombat/Felvidék]; „[Horvát nép?] Nyitott, hirtelen és indulatos. De hát ez a Balkán.” [Eszék/Horvátország]. A kisebbségiek nyugodtabb, béketűr bb viselkedése mögött is ott rejlik a többség/kisebbség kett sség: „Szerintem ez a kisebbségi létb l is adódik, hogy így nevelik, tehát az, hogy inkább ne kötekedj, inkább ne balhézz, mert itt úgyis többen vannak. Tehát a nevelés mögött a félelem van? Szerintem, hát persze, mint, hogy szül félti a gyerekét, hogy utána kés bb… tehát inkább ilyen nyugodtnak.” [Szabadka/Vajdaság]. Egyesek szerint a többségiek olykor megnyilvánuló intoleranciáján neveléssel kellene változtatni: „Szerintem pozitív példákkal lehetne, több ilyen közös programot, ahol nem az számít, hogy akkor az szerb vagy magyar rendezvény, hanem ahol több ilyen… végül is ez bennünk van, hogy akkor mi is úgy neveljük majd a gyerekeinket, meg k is majd úgy nevelik az övéket, hogy nem bántanak, nem harapnak meg azok se, nem tudom, tehát ilyen…” [Nagybecskerek/ Vajdaság]. A nem felh tlen kapcsolatért többen a politikát/politikusokat okolják: „A politika zi a harcot, csinálja a konfliktust.” [Rimaszombat/Felvidék]; „De a háború után a szerbek már nem akarnak magyarul beszélni.” [Muzslya/Vajdaság]. A gazdasági helyzet, a válság súlyosbító körülménynek számít, egyesek szerint: „Amilyen helyzetben van egy ország gazdaságilag, úgy er södik a széls jobboldali öntudat…, és azért eléggé kiélez dhet a helyzet.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. Végül van, aki el nyt lát ott, ahol mások hátrányt észlelnek: „Én azt akarom hozzátenni, szerintem, ha valaki úgy születik, ha úgy éli az életét, ha úgy rendezi be az életét, mint valamelyik kisebbség tagja, az szélesebb látókörrel rendelkezik. Általában mindig, amikor beszélgetünk, más kisebbség tagja [esetében] is, akkor észrevettem, hogy sokkal nyíltabbak vagyunk, és elfogadjuk más véleményét, sokkal toleránsabbak vagyunk, mint egy többségi nemzet tagja. Legyen az magyar, vagy szerb.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. SPORT, SZURKOLÁS A sport az a terület, amellyel kapcsolatosan az emberek többsége etnikai értelemben is megnyilvánul. Ezt a legvilágosabban az olimpiák, mint a nemzetek közötti nemes versengések mutatják meg. Ezért meglep , hogy kisebbségi léthelyzetben a sport mint identifikációs tényez nem általánosan elfogadott. Arra a kérdésre, hogy része-e magyarságunknak vagy a kultúránknak, hogy szurkoljunk valakinek/valamiért, érdekes és elgondolkoztató válaszok születtek: „Igen, viszont a szurkolás, az ujjongásnak a kifejezése, az állandó zsongás, meg ez az extázis, [ezt] a szurkolás nyújt[ja] számomra és még ezer szurkolónak. Azt nem érzem, hogy kötelez módon azért, mert magyar vagyok és ez a magyar virtusnak az egyik része, ezért én a magyarnak kell szurkoljak.” [Kolozsvár/Erdély]; „Senki se akar 233 Bodó Barna szurkolni valakinek, aki[r l] tudja, hogy fog veszteni, szóval én így vagyok vele.” [Kolozsvár/Erdély]; „Volt már részem abban, hogy mondjuk mi közösségben néztem dönt t vagy Eurovíziót, vagy valami hasonlót. Mindig az jut eszembe, ha a szerbek nyernek, mekkora buli lesz, hatalmas népünnepély! Mondjuk Pirogban néztem, amikor az Eurovízión gy zött a szerb lány. Hát azt szeretném újra átélni!” [Újvidék/Vajdaság]. A kett s köt dés akkor okozhat gondot, ha egymás ellen játszik a magyar és a többségi. Akik mindenképpen a magyar színeknek szurkolnak, viszonylag kevesen vannak: „Én a magyaroknak drukkolok simán!” [Ungvár/Kárpátalja]; „Futballmeccs, vagy szlovák–magyar bármilyen… Én nem a szlováknak drukkolok. Itt Szlovákiában ugye letett a gólya. A magyaroknak szurkolok, mert azt tekintem az enyéimnek, vagy a mieinknek.” [Rimaszombat/ Felvidék]; „Mondjuk egy román–magyar focimeccsen. Hát a magyarnak. Hát a saját csapatának szurkol mindenki.” [Barót /Erdély]. Vannak, akik dilemmáznak: „Mondom, hogy szeretném, hogy a magyarok szerepelnének [jól] az olimpián. De ezt most sportága válogatja. Mondom… Hát hülye téma... akkor inkább magyar legyen, inkább magyar… De ne kérdezd meg, hogy miért!” [Újvidék/Vajdaság]; „Kifejez valamit, tehát kifejez valamit a szurkolás? Már akinek, mondjuk, egy angol–magyar meccsen inkább angoloknak drukkolok.” [Barót /Erdély]; „Ezt nem lehet így megfogalmazni…” [Újvidék/Vajdaság]; „Jó, én nem vagyok egyáltalán se foci, sem akármilyen meccsre se, nem nagyon nézem az ilyen sportokat, de ha arról van szó, hogy kell választani, hogy románnal, ha mondjuk, hogy a román játszik magyarral, ez a kett közül én többnyire a magyarral tartanák.” [Kolozsvár/Erdély]. Bár tömbhelyzetben a sporttal kapcsolatosan nincs gátja a magyarság nyílt vállalásának, ebben a vonatkozásban nincs releváns különbség a tömbben és a szórványban él k között. Minden régióban komoly szempont a teljesítmény, ett l függ a magyar sportoló(k) melletti kiállás: „Ki a jobbik? A jobbiknak… Vízilabdában magyaroknak, fociban a szerbeknek.” [Nagybecskerek/Vajdaság]; „Vízilabdában magyaroknak, fociban a szerbeknek. Úgy drukkolunk a szerbeknek, hogy minél kevesebb góllal gy zzenek…” [Nagybecskerek/ Vajdaság]; „Gy zzön a jobbik, nem?” [Rimaszombat/Felvidék]; „Ha van egy csepp esze, a jobbikat.” [Kolozsvár/Erdély]; „[Ha gyenge a magyar]… akkor az nekem természetes, hogy Szerbiának. Egyébként igen, tehát Magyarországnak. Tehát ha mondjuk, egy Szeles Mónika ismét Szeles Mónika lenne, akkor biztos, hogy nem a Szávai Ágnesnek drukkolnék, hanem a Szeles Mónikának. Tehát ez egy ilyen dolog. Néha van úgy, hogy örülök annak, hogy a szerbek veszítenek, mert itt egyébként olyan barbár módon megy az ünneplés. Tehát zászlós felvonulás, ordibálás, szétvernek valamit, általában [akkor,] ha a legjobb vízilabdacsapatunk kikap, én akkor is örülök neki, tehát egy ilyen, ilyen magyar kárörvend ség is bennem van… Mert nálunk mind a kett t mondjuk, azt, hogy a mieink. Tehát a magyarok is a mieink, meg a szerbek is a mieink.” [Szabadka/Vajdaság]; „Szerbeknek, többnyire. Magyaroknak vízilabdameccsen. Azért szeretem jobban a magyarokat a vízilabdában, mind a szerbeket, mert szerintem a szerbek nem sportszer en játsszák a vízilabdát. Szerintem csúnya, ahogy k játsszák.” [Újvidék/ Vajdaság]; „A magyarság bel lünk beszél, valószín a magyaroknak. Viszont lehet, hogy el ttünk áll az is, hogy tulajdonképpen ki az, aki igazából jobban játszik.” [Kolozsvár/Erdély]; „Csak magyar vagyok, de ha a szlovák tetszik, akkor a szlováknak drukkolok, és ha a magyar tetszik, akkor a magyarnak drukkolok.” [Rozsnyó/Felvidék]. A regionális/helyi köt dés is meghatározó lehet: „Hát, attól függ, hogy miben. Mondjuk nem mindig a magyaroknak, tehát hogy ha kajakról van szó, akkor vannak vajdasági tehetséges fiatalok, akkor örülök, hogy megverik a magyarokat. Akkor azt mondom, 234 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai hogy igen, a magyarok kikaptak.” [Szabadka/Vajdaság]; „A legskizofrénebb helyzet az volt, amikor a pekingi olimpiát itt néztük a munkában, volt a kajak négyes dönt . Na most ott… én szlovák–magyar viszonylatban a magyaroknak drukkolok. De viszont ott úgy volt, hogy van a magyar négyes hajó és van a szlovák négyes, mely esélyes, de a szlovákiai négyes komáromi magyarok és mostan az ember egyszer en kétfelé szakad, mert a szívem Magyarországhoz húz, ezt nem tudom amúgy, az egyetlen Magyarország és mást el sem tudok képzelni. Én csak nekik tudok drukkolni sportban, és akkor ott vannak a szlovákiai magyarok és nem tudok értük jobban drukkolni, mint Magyarországért, pedig hozzájuk százszor több közöm van. És ez annyira, hú, hát ez nagyon rossz.” [Somorja/Felvidék]; „Örülünk a magyaroknak, ha nagyon jól teljesítenek, de, de én sokkal közelebb érzem magamhoz a románt, aki tudom, hogy, hogy itt nem messze edz, és a környékr l van az egyik játékosa. Bennem [ez] sokkal er sebb.” [Kolozsvár/Erdély]; „Székely-magyar focimeccs? Természetesen a székelyeknek.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. Van, aki egyértelm en a többségi csapatnak szurkolna: „Biztosan a szlováknak, de ahogy ismerem ket, nem nyernének, úgyhogy csak ideges lennék rájuk.” [Rozsnyó/Felvidék]; „Osztrák focicsapatot [támogatom], ha nem játszanak jól, akkor is. Segítesz, szurkolsz nekik, ez pontosan olyan, hogy osztráknak érzed magad és bárhol vagy a világon az osztrákot…” [Fels r/Ausztria]. Ha a magyar, illetve a többségi csapat harmadik féllel játszik, akkor ritka kivétellel (Magyaroknak… Hát nem tudom, így tehát én apukámmal szoktam nézni, és akkor általában akinek apu szurkol, és akkor ha magyar–szerb van akkor magyarnak, ha német–magyar akkor németnek, úgyhogy így.” [Szabadka/Vajdaság]) a harmadik ellen: „Mondjuk, hogyha egy magyar küzd egy nem román csapattal, akkor a magyarnak. Ha román küzd, egy mondjuk egy nem magyar csapattal, akkor a románnak. Szerintem mert ez nagyon furcsa kérdés…” [Nagyvárad/Erdély]; „Ukrán–új-zélandi meccsen… Ukrán!” [Ungvár/Kárpátalja]. Egyesek nem tudnak és nem is akarnak dönteni: „Hát, szerintem én mind a kett nek drukkolnák. Ugye Szlovákiában lakok, szlováknak is, de mivel magyar vagyok, magyarnak is drukkolok.” [Rozsnyó/Felvidék]; „Mondjuk számomra ez 50-50 százalék. Ha valamiben a magyarok is meg az ukránok is ugyanolyan esélyesek, tök mindegy!” [Ungvár/Kárpátalja]; „Mindkett …” [Ungvár/Kárpátalja]; „Hát én inkább kerülném az ilyen konfliktusgyanús helyzetet.” [Nagyvárad/Erdély]; „Tehát ha leülök egy ilyen meccset nézni, akkor megpróbálom élvezni a játékot és kizárni azt, hogy magyar vagy román.” [Nagyvárad/Erdély]. Ha zászlót kellene kivinni a mérk zésre, többen – kolozsváriak – nem mennének ki a meccsre, de olyan is van, aki a román zászlót venné a kezébe. Van, aki nem érti, miért kell zászlóval menni („Hát akkor szívem szerint magyarral, de, tehát annyira nincs ez a megkülönböztetés.” [Nagyvárad/Erdély]), méltatlannak érzi, hogy a zászló okán nyíltan döntenie kell. Van olyan egyedi vélemény, miszerint a szurkolás módja nemzeti sajátosság: „Amikor volt a hoki, és a magyarok úgy vették, hogy veszít a [magyar] csapat, akkor is szurkoltak nekik. A szlovákok olyanok, hogy ha veszít a csapatjuk, akkor már nem szurkolnak nekik, hanem akkor már lényegében átkozzák ket. Most ez a különbség a szlovák és a magyar között.” [Rimaszombat/ Felvidék]. A csángók helyzete itt is sajátos: „[Kinek szurkolok?] Attól függ! Hogyha itthon vagyok, vagyis itt, Romániában vagyok, és itt nézem, akkor románoknak. Hogyha ott, Magyarországon vagyok, és ott nézem, akkor inkább a magyaroknak.” 235 Bodó Barna SZÓRAKOZÁS, SZABADID A szórakozás, társasági együttlét vonatkozásában jelent s a különbség a tömbhelyzet és a szórványok között. Tömbben a közélet a maga természetességében magyar, szórványban külön kell kialakítani azokat a lehet ségeket, ahol a magyar nyelv a családon (iskolán és templomon) kívül otthon lehet. Ezért fontos tehát, hogy miként alakul a közösségi helyeken a nyelvhasználat, az egyes települések képesek-e kialakítani a magyarság törzshelyeit. Erre alig van példa, és (Vajdaság kivételével) a magyar közösségi házak nem m ködnek napi rendszeres nyitva tartással. Erdélyben egy magyar házban bár nem m ködhet kávézó11, nem olyan hely, ahová a beszélgetni vágyó bármely napon és napszakban bemehetne. Ha nincs preferenciálisan kialakított vendéglátóhely, akkor a magyarul megszólalót kényelmetlen reakciók érhetik: „Nekem például volt egy olyan élményem, hogy elmentem egy szórakozóhelyre, és egy lány azt mondta nekem, hogy hülye bozgor12. És akkor azt mondtam neki, hogy nagyon-nagyon érdekes, hogy én vagyok a hülye bozgor, és megkérdeztem t le valamit a román irodalomból. És a lány nem tudta. És akkor rám nézett, hogy na: nem is vagy te olyan hülye.” [Máramarossziget/Erdély]. Magyar törzshelyre igény van/volna („Munka után nincs hova menni, és hogy inkább a kocsmába mennek fiatalok. Azt meg lehet figyelni, hogy ahol szlovák a tulajdonos, oda inkább szlovákok járnak. Ahol viszont magyar a tulajdonos, a kocsmába vagy bárba, inkább oda magyarok járnak. Mert olyan, hogy az ismer söm ismer sének az ismer se, és akkor szerintem ez…” [Rimaszombat/Felvidék]. Még olyan, etnikai szempontból frontvárosokban is gondot jelent a magyarok nyilvános együttléte, mint Szabadka, ahol a magyarság kisebbségben, de relatív többségben van: „Legtöbb helyen Szabadkán valahogy a szerbek vannak, tehát ahova én belépek, ilyen szerbek vannak a központban f leg. Volt mindig, hogy [ahova] magyarok jártak, most egyre kevesebb, tehát én ahova így szoktam néha bulizni, hát most retro. Retro partira szoktam kimenni. Ott magyarok vannak. Régen voltak diszkók, de most mintha azok is becsuktak volna már.” [Szabadka/Vajdaság]; „Tehát az történt, hogy a magyarok kiszorultak a falvakba, a városokba pedig a szerbek maradtak.” [Szabadka/ Vajdaság]. Szabadkán létezik magyar ház, ahol jó vendégl is m ködik, ahova többen járnak: „Mégis olyan jó zenék mennek…” [Szabadka/Vajdaság]. Könny zenéb l sokan kedvelik a többségi zenét („Van egy osztálytársunk, aki eddig rocker volt meg minden… és most bekerült hozzánk, és úgy, hogy szerb zenét hallgat, meg minden, hogy hú mennyire…” [Szabadka/Vajdaság]), mások egyszer en elfogadják („Hát mondjuk én otthon magamtól nem hallgatok annyira szerb zenét, de hogyha mondjuk így osztálybuli van vagy valami, többen hallgatnak [hallgatják], akkor hát én is meghallgatom, de így magamtól nem kezdeném el hallgatni.” [Szabadka/Vajdaság]. „Zenét bárhol lehetne. Ez nem olyan probléma. Szoktak lenni. Ott rock megy angolul. A tulajdonos magyar, de attól még nem magyar a kocsma. Hát szoktak szervezni a fiatalok ilyen bulikat. Igen bulikat szerveznek, havonta, kéthavonta. Attól függ, hogy hogy tudja pénz dolgában bebiztosítani ezeket a bulikat.” [Muzslya/Vajdaság]. Egy másik frontváros, Kolozsvár helyzete jobb: „Dolgoztam kocsmába, ahol sok egyetemista megfordult és jött a sör forgalmazója és kérdezte, hogy ti, hogy csináljátok azt, 11 12 A magyar ház kulturális intézménynek min sül, s a román törvények tiltják a kultúrházakban az italkimérést. Bozgor: román kifejezés, jelentése: hazátlan. Pejoratív, lealacsonyító és bántó jelz . 236 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai hogy, hogy ezt a Hargita sört, ezt annyira áruljátok. Ez ilyen, ilyen… [gyenge] sör, máshol nem vennék meg. És mondtuk, hogy hát na, ide magyarok járunk, és [érvényes] a magyar vagyok Hargitát iszok cím fejezet.” [Kolozsvár/Erdély]; „Központban lév kocsmákban szinte mindegyikben kritérium, akár [nem], akár magyar a tulajdonos, hogy magyarul beszél [pincér] legyen, mert felismerték azt, hogy mennyire túlsúlyban vannak a magyar egyetemisták, illetve, hogy mennyire nagy a látogatottsága a magyarok részér l a kocsmáknak. Ott van a… hát most nem tudom, mennyire lehet neveket mondani itt, hogy a Kossuth Lajos utcán13 az egyik legjobban men belvárosi kocsma, aminek egy született román a tulajdonosa és kikötése, hogy magyar pincéreket alkalmaz. Tehát jól megy neki.” [Kolozsvár/Erdély]. Érdekes módon egy nagyvárosban, ahol a magyarság szórványt alkot, más a helyzet: „Újvidéken, ahol mindenki szerb, kicsit úgy érzem, hogy könnyebb. Ott van egy kis társaság, ahol most mindenki magyarul vagy szerbül beszél, de ott úgy valahogy úgy elvagyunk és engem az ott nem zavar.” [Újvidék/Vajdaság]. Sokakat az iskola közegéb l való kikerülés ébreszt rá a helyzet visszásságára: „Az iskolában tényleg mindenki magyar volt… De amikor mondjuk hazamegyek, akkor már van az, hogy most akkor nem tudom, ez szerb szórakozóhely, az magyar szórakozóhely, és akkor odamegy, én csak ide mehetek, és akkor ebben van ilyen…” [Szabadka/Vajdaság]. Egyesek úgy gondolják, a magyar helyek/programok támogatást érdemelnének: „Van egy kicsi szervezet Muzslyán, de nekik is több támogatás kéne, és akkor több lehetne. Mert tényleg így karácsonykor, húsvétkor, ilyen nagyobb ünnepekre csinálnak magyar bulit. Van egy magyar zenészünk, tet szokták, mert a magyar fiatalság kedveli. Szoktak ilyen techno zsurkákat, most kedden volt egy rock zsurka.” [Muzslya/Vajdaság]. Olykor elegend volna a magyar zene („Csakis magyar együttesek… meg cseh, meg minden, csak szlovákot nem.” [Rozsnyó/Felvidék]), a többségivel szembeni ellenérzés viszont aligha a zene min ségével kapcsolatos. Többen nem érzik szükségét, illetve hiányát a magyar törzshelynek: „Nekem minden napom úgy néz ki, hogy reggel ötkor kelek, megyek, dolgozok kett ig, utána másfél óra edz terem, hétvégenként bicajozok vagy futok, vagy valami ilyesmi. Szóval munka meg ez, meg a barátn mmel otthon, ennyi.” [Szabadka/Vajdaság]; „Hát, én… annyira nincs szabadid m. Hát, mondjuk rá, a barátaimmal én is szeretek lenni, beszélgetni, kikapcsolódni. Másik dolog meg, mit is szoktunk? Átjárni Szegedre a Plázába, mozit nézni. És akkor ez, ami úgy kitölti, Szegedre átruccanni. Mert itt nincs ilyen lehet ség, ilyen mozizás magyar nyelven, úgyhogy ez, ami fontos és akkor ezért egy kicsit olyan kikapcsolódás, kirándulás ez a Szeged.” [Szabadka/Vajdaság]; „Hát, én szabadid mben, ugye most nem dolgozom, hát próbálom kitölteni az id met. Csináltam egy ilyen tanfolyamot, vagyis igen, most fejez dött be, ilyen mentálhigiénés tanfolyam Szabadkán. Akkor színházba szoktam járni a szabadkai színházba, konkrétan. Hát a biciklit nagyon szeretem, tehát nagyon szeretek kerékpározni, ha szép az id , akkor így röplabdázni id nként, úgyhogy. Olvasni nagyon szeretek, hát, ami jön.” [Szabadka/Vajdaság]. Egyesek a bevásárláskor is gondolnak etnikai hovatartozásukra: „Nem, én például jól [beszélek románul], nyelvi dologba nem, tehát nem lenne akadály, hogy én román céghez menjek vásárolni. De viszont olyan alapon, hogy segítsem már ezzel is a magyarokat, és az itteni magyarokat, próbálok minél több áru, árucikket magyar cégt l megvenni, akinek a 13 Mai neve: B-dul 21 Decembrie 1989. A kolozsvári magyarság az utcaneveket általában magyar nevükkel használja, s az egyetemi hallgatók jelent s része ezt átveszi. 237 Bodó Barna f nöke magyar, és alkalmazottai magyarok, mert tudom, hogy ezzel t segítem. És az a jó, hogy ezt nem csak én csinálom, hanem sokan és így egymást segítjük így közösségbe. Ez a kicsi csoport, aki magyar itten Szigeten, egymást segítsük.” [Máramarossziget/Erdély]. Összefoglalva: jelent s különbség létezik a tömbhelyzet és a szórvány között azt illet en, hogy helyben miként élheti meg, miként nyilváníthatja ki magyarságát valaki. A magyarok és az országos többség közötti kapcsolatok terén kevés a pozitív, az etnikumok közötti kölcsönös tiszteletet és elfogadást is megjelenít példa, ugyanakkor a nem megfelel kapcsolatok okát többen kisebbségi oldalon is keresik, és vannak megszívlelend észrevételeik. Több önkontrollra, több megértésre és el ítélet-mentességre volna szükség. A helyzetért sokan a politikát teszik felel ssé. A sport, mint olyan terület, amely a legtöbb embert nemzeti értelemben megszólítja, a fiatalok esetében mintha kevésbé volna nemzeti értékek hordozója, nemzeti érzelmek kiváltója. Sokkal többen szurkolnak a jobbnak, mint ahányan annak a sportolónak/csapatnak, amely etnikai értelemben sajátnak mondható. A szabadid eltöltését illet en a szórványnak számító kisebb települések lakói vannak a leginkább el nytelen helyzetben: a nyelvtársaikkal való találkozás, a szórakozás számukra esetleges. Nem alakult ki annak a gyakorlata (detalán az igénye sem) hogy szórványban a magyarok számára olyan szórakozóhelyeket alakítsanak ki és m ködtessenek, ahol a magyar társaságra vágyó bármikor beszélget társra találhat. Külön képlet az egyetemi városok helyzete, ahol a sok magyar diák kialakítja saját szórakozóhelyeit. JÖV KÉP (ASSZIMILÁCIÓ) A mai globalizált világban szinte kizárt, hogy az egyén, f leg ha fiatal, ne fogalmazza meg önmaga számára a kérdést: menni vagy maradni? Mármint a szül földön, a helyi etnikai közösségben. A menni/maradni kett sség egy kisebbségi számára külön jelentést is hordoz, hiszen esélyt jelenthet egy nem kívánt helyzetb l való szabadulásra. Ennek egyik iránya úgymond eleve adott: az anyaország, amelynek nyelve és kultúrája a kisebbségi számára nemcsak ismert, de a sajátja is. Igen sokan elégedetlenek a helyzetükkel. „Senki sem akar itt élni. Munkahely, fizetés. Legalábbis nekem csak arra elég, hogy kifizessem a házbért, a számlákat, a mindent és ennyi. Nem nagyon szeretnék itt élni. Meg nem is fogok!” [Szabadka/Vajdaság]. Sokan foglalkoznak a távozás gondolatával, de a szül föld vonzása is er s: „Hát most például az apukámnak a testvére nemrég mentek ki Kanadába. Három gyerekkel fogták magukat és elindultak. És akkor mondjuk, lehet, hogy odamennék. De úgy nem is tudom, hogy mit dolgoznék, vagy mit csinálnék. Nem tudom! Talán azért mennék ki, hogy tanuljak nyelvet! De amúgy nem hosszabb ideig, hogy ott éljek! Tehát tudnék két évet, három évet ideiglenesen, hogy bárhol.” [Szabadka/Vajdaság]; „Hát, nem tudom. Én is a munkahelyek miatt távoznék. Munkanélküliséget, tehát hogy ez mekkora probléma. Tehát az emberek nagyrészt azért hagyják el ezt a Vajdaságot vagy a kis falujukat, és akkor most már… Szerintem azért. Azért, azért nem jó itt egyébként. De nem tudom, néha én is felmérgesedek, és azt mondom, hogy elmegyek innen, és vissza se nézek. De, de nem tudom ezt megtenni. Nem tudnám megtenni.” [Szabadka/Vajdaság]; „Külföldre? Én megmondom szintén, igazán nem nagyon mennék el innen. Tehát igaz, hogy nehéz helyzet van, de valahogy nagyon ragaszkodom ehhez a térséghez. Tehát, nem, nem tu238 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai dom! Én itt nevelkedtem és végig itt vannak a barátaim, mindenem, a családom. Nem tudnék!” [Szabadka/Vajdaság]. Vannak térségek, amelyek országosan hátrányos helyzet ek, s a munkára remény is alig van: „De ha nem lesz munkalehet séged, akkor elmész valamerre, hogy legyen munkalehet séged. Érted! Ez a nagy kérdés! Össze van kötve minden mindennel. Hogy nem jön ide semmi investor14. Nem jön egyszer en. Nem fogják ezt a vidéket fejleszteni. Lehetett volna már, ott van a… szóval az a gyár, ami – én nem tudom – traktorokat gyártott. Volt szó róla, hogy ott valamit felújítanak, valami, mint a Volkswagen van Pozsonyban, egy részleget, de nem! Lehetne, itten lehetne! Mert vannak tippek... Ha nem lesz itten munkalehet ség, akkor a jónép elmegy valamerre és akkor ott telepedik le, ahol megélhetése lesz. Lehet mondani, ezáltal kihal a magyarság. Vagy nem hogy csak a magyarság, így a fiatalok elmennek. Lehet az magyar is, meg szlovák is, meg mindegy, hogy milyen.” [Rimaszombat/Felvidék]. És van, aki többször dolgozott már külföldön, tehát megtapasztalta a másik „oldalt” is: „Hát, akkor még azt hittem, hogy ez nagyon fontos az életben is, mentem még fiatalon, elkezdtem 19, egész 26 éves koromig. Abban voltam, hogy majd az nekem jobb lesz, ha sok pénzt keresek, akkor elmehetek a boltba és megvehetek mindent magamnak. Aztán rájöttem arra, hogy ez nem is egészen úgy van. S t, végképp nem úgy van! Semmi nem olyan, amilyennek látszik, amit elhittem addig. Azt’ inkább megpróbálom magamnak megteremteni a dolgokat, s t. Szeretném, hogy egyre több mindent megteremteni saját magamnak. Ami illeti legalább az élelmiszert, a kaját, meg ilyeneket ne kelljen vásárolnom. Többnyire legalább ilyenkor, amikor ott a föld, azt’ meg tudom magamnak termelni. Szóval… ebben több értelmet látok, minthogy sok pénzt keressek, és aztán elmegyek a Tescóba venni valamit.” [Rozsnyó/Felvidék]. A kisebbségi magyarok számára kézenfekv a magyarországi munkaer piac. Többen vállalnának Magyarországon munkát, de nem ez az els a sorban: „El bb vállalnék Magyarországon, mint Szerbiában. De el ször Németország, aztán ha nincs, Magyarország, és akkor meglátom, hogy hol kínálnak.” [Szabadka/Vajdaság]; „Igen. Magyarországra meg külföldre. Hova? Németország, Ausztria, oda megy most mindenki. Meg Csehbe is. Akármit csinálnak, de jobban megéri nekik, mint itt, Szlovákiában.” [Rozsnyó/Felvidék]. Ideális a magyarországi befektet volna, aki helyben keresne magyarul is tudó munkaer t. Van erre példa, de kevés, igen kevés. A jelen mindig egy folyamatba illeszthet , kérdés, hogy milyen tendencia érzékelhet : javul, avagy romlik-e a kisebbségek helyzete? A kérdés a fiatalokat kevéssé vagy nem foglalkoztatja („Hát, hogy akkor [régen] sokkal több volt az ilyen verekedés. Több volt, mint ma.” [Szabadka/Vajdaság]; „Úgy gondolom, hogy az volt más, hogy meg volt határozva, hogy ki milyen politikai nézetet [kommunizmus] vall, és az volt inkább a megkülönböztet , szerintem.” [Magyarkanizsa/Vajdaság]), a válaszok nemlegesek, vagy alig mondanak valamit. A jelenlegi kisebbségi helyzetr l azonban van véleményük, érzékelik az asszimilációs veszélyt. Egyesek úgy gondolják, nincs mindig összhang a jogok és azok gyakorlati érvényesülése között: „Szerintem itten papíron még valamennyire még jobb is a kisebbségeknek a helyzete, mint Magyarországon. De azt meg kell mondani szintén, hogy több kisebbség is van. Abban nyilvánul meg, hogy van ugye külön általános, meg óvoda, általános iskolai meg középiskolai oktatás, attól függetlenül, hogy máshol valahol létszám alá csökken, hogy is hívjam, az osztály, és akkor is megmaradnak a magyar osztályok, és a 14 Beruházó. 239 Bodó Barna kisebbségi nyelv használata. Ami szintén papíron van meg, mert mondjuk a gyakorlatban véve kicsit gyengébben.” [Nagybecskerek/Vajdaság] Helyben, vallják egyesek, a többség részér l létezik társadalmi nyomás: „Az óvodát, általános iskolát, a középiskolát Zomborban fejeztem be, ott éltünk. Zomborban nagyon kevés magyar volt. Igen, történtek ilyenek, hogy kiközösítés. Ott a nagy többség ugye szerb. De éngem nem értek ilyen atrocitások ezzel kapcsolatban.” [Muzslya/Vajdaság]; „Háttérbe [vagyunk] szorítva, de többnyire nem ezt mondják, inkább enyhe nyomás, a 10-es skálán 7-8. Vannak [kisebbségi] el nyök is és anyagi hátrány nincs.” [Eszék/Horvátország]; „Hát elmesélték a történelmet, hogy, hogy milyen tetteket vittek végbe például románok a magyarok ellen. Tehát nekem volt egy-két incidensem gyerekkoromban románokkal sajnos. Tehát hatodikos korunkban délután jártunk iskolába. És este 7-8-ig tartottak az órák, és megvártak a románok, abba az iskolába járó románok. Tehát egyid sek voltak velem… [kétnyelv iskola volt]. És megvártak és két sorban így felsorakoztak és jöttünk hárman így… és minden, minden este leköptek minket. És akkor ez addig fajult, amíg már minden este egy-egy szül jött értünk, hogy, hogy megvédjenek minket, hogy ne köpjenek le. Azért köptek le, mert magyar vagyok.” [Nagyvárad/Erdély]; „Én ott n ttem fel. És tudni kell, hogy Nagyszalontán azért túlnyomó [a magyarság], és mondjuk, hogyha valamelyiknek konfliktushelyzete volt, vagy valami, akkor k, már rögtön mentek csapatostul, vagy hasonlók. Vagy segítettek egymásnak, vagy az ottani román utcák, mert ott is az, azért úgy szegmentálódtak a magyarok és a románok. És az ottani román utcák, azért csak úgy látom rajtuk, hogy jobban átjárnak egymáshoz… A magyarok úgy inkább elmennek egymás mellett. De azért a románok, úgy jobban látom így az összetartozás jelét, mint a magyar közösségek.” [Nagyvárad/Erdély]; „Hát nekem talán annyi, ami volt így egyszer és emlékezetesebb talán, az az, hogy mentem az utcán egy barátn mmel és beszélgettünk magyarul. És elmentünk egy konditerem el tt, ahol kint állt egy ilyen fiatalember és mondta, hogy amíg itt élünk, addig beszéljük az ország nyelvét. Tehát igazából ezt nem vettem szívemre, mert néztem azt, hogy ki mondja. És amíg, amíg ugye látom azt, hogy a, tehát a románoknak az értelmiségi rétege, azok nem, nem tesznek ilyen diszkrimináló megnyilvánulásokat felénk. Azt nem tudom, hogy mondjuk, mit gondolnak vagy mit beszélnek a hátunk mögött, de így szemt l szembe, azért, azért tudnak viselkedni és nem, nem konfrontálódunk.” [Nagyvárad/Erdély]; „Nem is értem ezek szerint, hogy magyar vagyok. Már annyi verést kaptam, hogy. Hát kisebbségnek néztek, és akkor állandóan vertek bennünket, mert mi magyar fajták vagyunk.” [Muzslya/Vajdaság]; „Velem történt a középiskolában, hogy hárman voltunk az osztályban, és hát 99-ben kaptunk ilyen fenyegetést, hogy [bombát az iskolába], [mondták] hogy elvágják a torkunkat, ha még egyszer magyarul megszólalunk.” [Muzslya/ Vajdaság]; „Tegnap olvastam egy olyan cikket, ahol az egész ukrán nacionalista újságírók felháborodva írnak, hogy mi az ukrán címert lecserélnénk a Magyar Alkotmányra. És ez annyira felháborított, hogy miért hiszik azt, hogy nekünk ennyire ukránnak kéne lennünk?” [Munkács/Kárpátalja]. Van, ahol nincs félelem, a többségi oldal nem veszélyeztet, de az asszimilációs veszély fennáll: „Nem gy lölik egymást a szlovének és a magyarok. Nem, nincs gy lölet, egyáltalán nincs gy lölet! Erdélyben van probléma.” [Lendva/Szlovénia]; „Az asszimilációs veszély… Tehát öntudatos magyarnak kell lenni a szül nek ahhoz, hogy a gyerek ne legyen szlovén.” [Lendva/Szlovénia]. Egyirányú függ ség létezik: a többség elfogad, ha akar, a kisebbségnek nincs opciója: „Én azt mondanám, hogy minden ember tisztelje a másik népnek a kultúráját, szokásait, de azért a sajátját tartsa meg, ismerje, és szeresse.” [Szabadka/ 240 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai Vajdaság]; „Nekem leginkább az a kölcsönös tisztelet hiányzik, hogy emberszámba vegyenek, úgy hogy ne úgy vegyenek, mint egy embert, aki Szlovákiára tör. Vagy egy embert, aki a születését l kezdve a szlovákok ellen van nevelve, és aki meg akarja törni az állam integritását vagy bármi. Úgy vegyenek, mint egy szlovák állampolgárt, akinek ugyanazok a céljai, mint a szlovákoknak és tiszteljenek engem is, hogy én is tisztelhessem ket… Egyszer en elfogadni, én nem tudom miért nehéz ez, úgy szintén.” [Somorja/Felvidék]. Van, aki elfogadja a kiszolgáltatottságot: „Nem kell uszítani a szlovákokat mi ellenünk.” [Somorja/Felvidék]; „Énnekem van egy ismer söm, aki somorjai, a szülei magyarok és is magyar, de a munkahelyen szlovákul beszél és mindig, ha valaki magyarra vált automatikusan szlovákul válaszol. Ilyen még nem fordult el , hogy magyarral beszélek és szlovákul válaszol, pedig mind a kett nknek ez az anyanyelve és megengedhetik maguknak, hogy magyarul beszéljenek. [Somorja/ Felvidék]; „Szerintem ez a kisebbségi létb l is adódik, hogy így nevelik, tehát az, hogy inkább ne kötekedj, inkább ne balhézz, mert itt úgyis többen vannak. Hát persze, hogy szül félti a gyerekét, hogy utána kés bb… tehát inkább ilyen nyugodtnak, ilyen nyugodtságra. Tehát inkább kerüljék el a bajt.” [Szabadka/ Vajdaság]. Egyesek számára a válasz egyértelm : „Szerintem magyarnak meg is kell maradni. Nem elég megszületni, hanem, hát, magyarnak meg kell maradni.” [Rimaszombat/Felvidék]; „De hogyha továbbra is a két nemzet így fog viszonyulni egymáshoz, hogy csak azért nem segítem, mert román, vagy a másik, mert azért nem, akkor soha nem lesz itt egyezés.” [Kolozsvár/Erdély]; „Meg önbizalom is [kell]. Mert, aki kisebbségben van, bármilyen téren, annak kell, hogy önbizalma legyen, hogy elismerje. Akármiben. Ha nyelvben, ha bármiben, amiben különbözik a többit l. Akármiben különbözni, nehéz. És önbizalom kell ahhoz, hogy merjél különbözni.” [Újvidék/Vajdaság]. A megmaradáshoz er t adhat egy történés („Március 15-e volt, amikor kint álltunk az emlékm nél, és hát… és cserkészek énekeltük a Himnuszt, meg a Szózatot, de inkább a Szózat a végén és annyira megfogott, hogy az id sebb nénikék, bácsikák megtörve énekelték az egészet. És még mi pici gyerekek ott voltunk és fura egy ilyen gondolat, és hogy mi vagyunk a jöv . Ez, t lem, egy kisgyerekt l. És tényleg úgy leesett nekem, ha mi is beleolvadunk az ukrán közösségbe, akkor ki fog ott pár év múlva állni?” [Munkács/Kárpátalja]), illetve sokat jelent az anyaország következetes, elvárt támogatása: „Szerintem minden anyaországnak kéne tör dnie a határon túli, ugyanolyan nemzetiség ekkel, akik nem önszántukból mentek el, hogy nem emigráltak, hanem egyszer en leválasztották ket vagy kilakoltatták, vagy bármi.” [Rimaszombat/Felvidék]; „Ezen fog múlni, hogy Magyarország gazdaságilag milyen helyzetbe lesz, ha meger södik és itten át fognak nyúlni határon túl is a szálak, akkor igenis meg fogja érni, ugyanúgy fogják támogatni az oktatást, a kultúrát, munkahelyet fognak tudni biztosítani és ett l fog függeni az, hogy – én szerintem – hogy mennyi magyar lesz határokon kívül.” [Somorja/Felvidék]. Az egyénnek magának is igazodnia kell a helyzethez, függetlenül attól, hogy jogos elvárásai vannak („Az emberekben az el ítélet, ahhoz, hogy ezeket legy zzük, az szükséges, hogy, hogy amikor megszólalunk, ne feltétlenül érezzék azt az els mondatunkból, hogy na hát, nem fogok tudni vele egy rendeset kommunikálni, mert nem beszélem [jól] a nyelvet.” [Nagyvárad/Erdély]), vagyis mindenkinek vállalnia kell önmagát és olyannak kell elfogadtatnia, amilyen. Mert a kett s köt dés nem sz nik meg: „Kb. Románia a nevel szül és Magyarország a világra hozó szül . Tehát itt is a hovatartozás, tartozunk a nevel szül höz, az ottani felnövés szempontjából. Itt jelenleg Románia lát el minket, nem Magyaror241 Bodó Barna szág. De maga a nyelv, a nemzetiség, az Magyarországhoz tartozik.” [Kolozsvár/Erdély]; „Bácskában többnyire Szegedre [mennek]. Megijednek, befejezik a középiskolát, általános iskolát magyarul, és akkor megijednek, hogy mi lesz ebb l.” [Muzslya/Vajdaság]; „Már kicsi kortól szerintem öntudatosítani, hogy magyar vagyok. A kultúra, oktatás, nem hagyni, hogy magyartalan legyen. Nem tudom. Én meg vagyok gy z dve ezek és ezek vagyunk. Nagyon sokan azt sem tudják, mik vagyunk.” [Nagybecskerek/Vajdaság]. Létezik csapda is: „Részben baj az, hogy könny az integráció. Szóval nem olyan félelmetes Horvátországban horvátnak lenni, hogy az fojtogató legyen, ami el l menekülni kéne.” [Eszék/Horvátország]. Arra a kérdésre, hogy ötven év múlva lesznek-e a régióban magyarok, a válaszok dönt többsége igenl volt: „Igen. Persze! Az tuti!” [Rozsnyó/Felvidék]; „Lesznek. Nyugodtabb helyzet? Ahhoz még ennél több év kell. Nem tudom [mennyi], nem holnap lesz.” [Szabadka/Vajdaság]. Ismételten jelentkezik a személyes felel sség motívuma: „Csak akkor lesznek kevesebben, hogyha mi ezt meg fogjuk engedni olyan szinten, hogy tovább fogjuk hagyni azt, ami a magyar líceumban megy most végbe. És nem térünk rá erre, mert most ez, ez, tényleg nem ide való. Viszont az csak t lünk függ, hogy mi lesz. És hogyha meg fogjuk tudni azt csinálni, amit most csináltunk, hogy megpróbáljuk meg rizni a magyarságunkat, akkor lesz. De hogyha majd nem, az már csak t lünk függ. Rengeteg szül , már maga azért adja román iskolába a gyereket, mert nem elég magas a magyar iskola színvonala. És elrománosodunk lassan-lassan.” [Máramarossziget/Erdély]; „Mert t lünk függ lényegében minden szempontból. Ha mi támogatjuk, ápoljuk a nyelvünket, kultúránkat stb., akkor nem nehéz itt magyarnak élni. Nem. Nem az államtól függ, hanem embert l. Igen. A családtól függ.” [Muzslya/Vajdaság]; „Magyarnak érezze magát. Tiszta magyar családból származnak, és id vel elfelejtik aztat, tehát még meg sem akarnak szólalni magyarul. Szégyenlik. ... Úgyhogy lélekben muszáj, magában, hogy igenis magyar vagyok, annak akarok látszani, azt akarom, hogy a jöv mben is a család, az utódok magyarul is. Én személyesen sok családot ismerek, ahol tiszta magyar mind a két ágazat és csak szerbül.” [Újvidék/Vajdaság]. Megértéssel kell lenni a rendkívüli helyzetekben: „Mondok egy nagyon jó példát, Déván, szórványprogram. Voltam esküv n, református templomban, román mise volt, mert már a párok, mind a kett református volt, de román[ul beszéltek]. Alig tudott magyarul, de magyarnak vallja magát. Itt kezd dik a... A nyelv, az nem meghatározó. Az, amiért asszimilálódott, az nem az hibája, mert muszáj volt asszimilálódjon, mert másképp nem tudott élni.” [Sepsiszentgyörgy/Erdély]. Egyesek nem tudnak felülemelkedni a fájó helyzeten: „[50 év múlva itt magyarok?] Remélem nem. Miért? Összeverték a magyarokat, én nem szeretném, hogy az én gyerekem olyan szituációba kerülne… Nem mondhatjuk, biztos, hogy nem fog, mert lehet, hogy pont fog olyan helyzetbe kerülni. Szóval remélem, hogy... Meg az, hogy magyar ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy...” [Szabadka/Vajdaság]. Összefoglalva: az asszimiláció veszélyével mindenütt számolnak. Az etnikai nyomáson túl meg kell birkózni a szociális gondokkal, a munkanélküliséggel, ami miatt sokan elköltöznének szül földjükr l, bár jelent s részük csak ideiglenesen. A célországok között Magyarország is jelen van, de nem az els helyen. Azok a helyzetek a kezelhetetlenek, amikor etnikai alapon atrocitások érik a fiatalokat vagy bárki ismer st, rokont. A nyilvánosságot, a (többségi) sajtót senki nem említette, úgy t nik, ebben a vonatkozásban nincs bizalom – és elvárás sincs. Fél évszázad múlva is 242 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai számolnak a magyarság jelenlétével, de ehhez sokkal tudatosabb hozzáállás szükséges az iskola, a családi nyelvhasználat és egy sor hasonló kérdésben. KÖVETKEZTETÉSEK A fókuszbeszélgetések során érintett kérdéseket hat nagyobb témakörbe soroltuk: haza, magyar/magyarnak lenni, anyanyelvhasználat/iskolaválasztás, vegyes házasságok, a helyi világ és a magyarság (helyi kapcsolatok, sport/szurkolás, szabadid ), illetve jöv kép és asszimiláció. Vannak olyan kérdések illetve válaszok, amelyek az értelmezés során több helyen is szerepeltethet ek, hiszen a jöv kép elemei között olyan kérdések vet dtek fel az asszimilációs perspektíva kapcsán, amelyek tartozhatnak a helyi kapcsolatok, de akár az iskolaválasztást befolyásoló tényez k körébe is. Különválasztásuk aszerint történt, hogy a helyzet kontextusa mire utalt. Az anyag feldolgozása során világossá vált, hogy a szórvány-, front- és tömbhelyzetet nehéz lesz egyértelm en elkülöníteni. A beszélgetések helyszíne alapján történ besorolás megtéveszt lehet, ami több esetben megmutatkozott: a szabadkai fiatalok jelent s része nem szabadkai; a kolozsváriak és a munkácsiak sem mind azok – miként egy-két megjegyzésb l ez kiderült. A rozsnyói csoport pedig a várostól pár kilométerre lev Várhosszúrét nev faluból származott, s bár Rozsnyó szórványnak tekinthet , a 99%-os magyar lakosságú Várhosszúrét magyar sziget egy többségi tengerben. Tehát Felvidékr l igazi szórványt nem vizsgált a kutatás. A dolgozat elején megfogalmaztunk több kérdést, amelyekre választ kerestünk. Az els kérdés arra vonatkozott, hogy léteznek-e a kisebbségek identitásépítésének sajátos jegyei. Például milyen mértékben lelhet k fel a regionális identitásépítés sajátos jegyei? Blotevogel és szerz társai (1989) a regionális identitás különböz szintjeit (fokát) határozták meg: 1. kognitív szint: a régió identitása, azaz egy régió azonosíthatósága, sajátossága – egy adott térség régióként való észlelése, érzékelése, az emberek tudatában a régió azonosítása önálló, egyedi területi egységként; 2. affektív (érzelmi) szint: a régió mint a személyes identitás szempontja jelenik meg, azaz az egyén énképének integráns részévé válik területi (régiós) hovatartozása – összetartozásérzése; 3. konatív szint: a régió mint a szociális identitás szempontja jelenik meg – a régió az ott él k mi-tudatának szerves alkotóelemévé válik (kialakulásában meghatározó a régióval való elégedettség is). (Nárai 2009. 137–159.) A regionális identitás valamennyi régióban fellelhet , annak ellenére, hogy nem voltak világosak a (kis)régiók határai, és a megnyilvánulási formái is mások. Például, a térséghez köt d identitás egyértelm en megfigyelhet a székelyek, illetve a csángók esetében. Ám míg a székelyeknél a közös identitás társadalmi-területi-kulturális elemeihez való pozitív viszonyulás a jellemz , a csángók helyzetét bonyolítja, hogy ket mind magyar, mind román oldalról az illet nemzethez tartozóknak tekintik, és ezzel a kulturális kett sséggel szembe kell néznie annak, aki a magyar kultúrához tartozónak vallja magát. A következ kérdésre – Különbözik-e a jelzett nagyrégiók magyarságának nemzeti identitása? – részben válaszoltunk az el bbi kérdés kapcsán. A szórványban él k nemzettudata általában diffúz, ami rvidéken például azt jelenti, hogy az ottani magyarok magyar nyelvet ismer osztrákoknak tekintik magukat. De a horvátországi magyarok is könnyen integrálódnak, és bár vannak helyi sajátosságok, ebbe a körbe sorolhatók a muravidéki ma243 Bodó Barna gyarok is. Az erdélyi és vajdasági szórványok identitása jelent s mértékben különbözik a horvátországi vagy szlovéniai szórványok identitásától. Külön említend Kárpátalja, ahol a magyar iskola minden más térséghez viszonyítva komoly presztízzsel rendelkezik, ukrán anyanyelv ek is beiratkoznak, s a beszélgetések során magyarnak vallotta magát olyan fiatal is, akinek szülei nem magyarok. Ebben alighanem jelent s szerepe van annak, hogy Magyarország a modernizációs skálán minden tekintetben jóval Ukrajna el tt áll. Ami a tömb-, a front- illetve a szórvány helyzetben él k identitásépítése közötti különbségeket illeti, ezek egyértelm en megmutatkoztak. A leger teljesebben – érthet módon – a párválasztás/vegyes házasság terén. A vegyes házasságok, pontosabban a családon belüli dominancia kérdése sajátos képletet mutat a Vajdaságban, ahol er s a paternalizmus: a szerb apák a legritkább esetben fogadják el a gyerek kétnyelv ségét, kett s köt dését. A szórvány jellemz je, azaz, hogy az itt él k küls támogatás nélkül képtelenek nemzeti identitásuk kulturális tartalmait újratermelni, képtelenek az etnikai reprodukcióra – ez világosan megmutatkozott a kutatás során. Miként az is, hogy a szórványban él k tudatában vannak ennek, és támogatást várnak, els sorban az anyaországtól. A következ kérdés arra vonatkozott, hogy mely közösségek esetében beszélhetünk veszélyeztetett identitásról, és milyen veszélyek azonosíthatóak. A legnagyobb veszély az rvidéki magyarok esetében mutatkozik, itt igazi nemzettudatról nem is beszélhetünk. Számukra a magyar iskola arra nyújt lehet séget, hogy a határ menti magyar városokban és falvakban kommunikálni tudjanak. A szlovéniai helyzet annak ellenére veszélyes a magyarság megmaradása szempontjából, hogy az állam jól m köd magyar kulturális intézményeket tart fenn. Esetükben a veszély forrása az iskola: a kétnyelv oktatás a gyakorlatban nem kétnyelv , a szlovén gyerekek nem hajlandók megtanulni magyarul, és olykor oktató sincs megfelel . Általános következtetésként megfogalmazható, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben minden szórvány veszélyeztetett. A csángók helyzetére külön is érdemes reflektálni, ugyanis az utóbbi évtizedben körükben rendszeresített magyarnyelvtanítás csak részleges eredményeket hozott, mivel ebb l a közösségb l is sokan vállalnak külföldön munkát, s esetükben a célországok nyelvének elsajátítása élvez priotitást. A Magyarország és a vonatkozó állam(ok) közötti kapcsolatok miként befolyásolják az utóbbi állam(ok)ban él magyarok identitásépítését – ez volt a következ kérdés. A beszélgetésekb l kiolvasható áttételes válasz: jelent s mértékben. A válaszok áttételesek, mert nem került sor az egyes szomszédos államok kapcsolatainak elemzésére, annak megbeszélésére, hogy a budapesti döntések és szándékok milyen értelmezést kapnak egyik vagy másik f városban. A jó kapcsolat biztonságot sugall, hiszen ez esetben az egyén a helyi szint kapcsolatokra tud koncentrálni. Természetesen a jó kapcsolat olykor nem lehetséges – elvi szempontok teszik lehetetlenné –, erre Szlovákia esetében történtek utalások. Végül következzen az összefoglaló válasz a mennyire veszélyeztetett a kisebbségi identitás kérdésre. Az identitásképz elemek és tényez k közül több kisebbségi léthelyzetben potenciális konfliktus eleme, vagyis a kisebbségi identitás egyetlen esetben nem veszélyeztetett: ha a vonatkozó kisebbségi közösség autonómiával rendelkezik. A vizsgált régiókban erre csak Vajdaságban van részleges példa – s a megkérdezettek rámutattak nem kielégít voltára. A kisebbségi lét reflektált lét, az egyén tudatában van helyzetének, s annak is, hogy ez bizonyos opciókat is lehet vé tesz. Ezekr l az opciókról kevés közvita folyik, a megfogalmazások milyensége jelzi, mennyi a teend ezen a téren. A nemzetre vonatkozó tudás eloszlása nagyon egyenetlen – nem is számíthattunk másra –, de azt szóvá kell tenni, hogy lassan negyed évszázad telt el a kelet-európai diktatúrák megdöntése óta, és még mindig 244 Kisebbségi magyar fiatalok identitásváltozatai nagyon sok az el ítélet. Igazi demokrácia ott nem létezhet, ahol a melletted él személyr l nincs világos képed, ahol általános bizalmatlanság jellemzi a helyi kapcsolatokat. Ugyanakkor általános a vélemény, hogy a kisebbséginek a sikerhez többet kell teljesítenie, miközben léteznek olyan körülmények és helyzetek, amikor a kisebbségi nyelv ismerete plusz esélyt jelent. 245 Bodó Barna IRODALOM A. Gergely András (2006): Hány rétegű az identitás? http://www.publikon.hu/application/ essay/338_1.pdf (Letöltés ideje: 2012. 10. 25.) Bindorffer Györgyi (2001): Kett s identitás. Etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban. Új Mandátum Kiadó, MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest. Bodó Barna (2009): Szórvány és nyelvhatár. Lucidus Kiadó, Budapest. Bodó Barna (2012): A strukturális asszimiláció elmélete. El adás Budapesten, MTAKI, megjelenés alatt. Bodó Barna – Papp. Z. Attila (2012): „Iskolaválasztás tömbben és szórványban. MTA-kutatási jelentés.” In: Kisebbségkutatás, 2012/4. Castells, Manuel (2006): Az identitás hatalma. Gondolat – Infonia, Budapest. Csepeli György (1992): Nemzet által homályosan. Századvég Kiadó, Budapest. Csepeli György – Örkény Antal – Székelyi Mária (2002): Nemzetek egymás tükrében. Interetnikus viszonyok a Kárpát-medencében. Balassi Kiadó, Budapest. Egedy György (2007): „Gondolatok a nemzetr l. A politikai és a kulturális megközelítés.” In: Szarka L. – Vizi B. – Majtényi B. – Kántor Z. (szerk.): Nemzetfogalmak és etnopolitikai modellek Kelet-Közép-Európában. Gondolat, Budapest. 69–79. Er s Ferenc (2001): Az identitás labirintusai. Narratív konstrukciók és identitás-stratégiák. Janus – Osiris, Budapest. Kántor Zoltán (2007): „Hamis dichotómia: politikai/kulturális nemzet.” In: Szarka L. – Vizi B. – Majtényi B. – Kántor Z. (szerk.): Nemzetfogalmak és etnopolitikai modellek Kelet-Közép-Európában. Gondolat, Budapest. 80–94. Komoróczy Géza (1995): „Meddig él egy nemzet?” In: U .: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Osiris Kiadó, Budapest. Nárai Márta (2009): „Gondolatok a regionális identitásról. Identitáselemek a nyugat-dunántúli régióban.” In: Tér és Társadalom, 4. 137–159. Örkény Antal (2004): „A magyar nemzettudat változása az elmúlt évtizedben.” In: Fedinec Csilla (szerk.): Nemzet a társadalomban. Teleki László Alapítvány, Budapest. 7–27. Szabó Andrea − Bauer Béla − Laki László − Nemeskéri István (2002) (szerk.): MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. Szabó Ildikó – Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Minoritas Alapítvány, Budapest. Szilágyi N. Sándor (1990): „Szempontok a nemzettudat lélektanához. Témakör: Az anyanyelv oktatás.” In: Korunk, 3. folyam. 1. évf. 9. Zimmer, Oliver (2003): „Boundary mechanisms and symbolic resources: towards a process-oriented approach to national identity.” In: Nations and Nationalism, 9, (2) no. 173–193. 246 Déri András A MOZAIK2011 KUTATÁS EREDMÉNYEINEK POLITIKAI DIMENZIÓI BEVEZET MEGJEGYZÉSEK A MOZAIK-kutatás politikai dimenzióinak értelmezéséhez különösen fontos szem el tt tartanunk az adatfelvétel idejét. A 2011. tavaszi és nyár eleji id pontokat a határon túli magyarság szempontjából els sorban a magyar állampolgárság könnyített felvételének lehet ségével kapcsolatos hírek tematizálták – s mint látni fogjuk, a szlovákiai választások ügye a felvidéki fiatalok véleményét er teljesen befolyásolta. Fontos kiemelni, hogy az adatfelvétel kvalitatív jelleg volt, tehát az elemzés során nem vonhatók le általánosítható állítások a kisebbségi magyar közösségek1 fiataljai politikai viselkedésének és preferenciáinak aránybeli megoszlásáról, ehelyett a fiatalok által problémának érzékelt jelenségek feltérképezése volt a célunk, valamint tipikus attit döket és a véleményeket és beállítódásokat befolyásoló tényez ket próbálunk felderíteni. A kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok politikai attit djeinek vizsgálatánál érdemesnek találtuk némileg eltérni a fókuszcsoport-elemzés hagyományos módszereit l. Mivel a csoportos beszélgetések témája nem az aktuálpolitikai helyzet volt, hanem a kisebbségi magyar közösségek különböz dimenzióinak percepciója, így aktuálpolitikai, és f leg pártpolitikával kapcsolatos témák viszonylag kevésszer – és általában kis hangsúllyal jelentek meg. Ezért elemzésünk során a legtöbb esetben el fogunk tekinteni a csoportos beszélgetés szituációs tényez inek bemutatásától (már csak azért is, mert az esetek többségében nem alakult ki komoly párbeszéd az érintett témákban), ehelyett a vélemények és attit dök minél részletesebb bemutatására tesszük a hangsúlyt, természetesen a regionális különbségek szerepének vizsgálatát nem figyelmen kívül hagyva. A felmerül , politikai szempontból is releváns témák között azonban volt egy, amely a csoportos beszélgetések többségében nagyon hangsúlyosan jelent meg: a kett s állampolgárság ügye – ezért elemzésünk az ezzel kapcsolatos attit dökkel részletesebben, a pártpolitikai helyzetkép bemutatásánál mélyebben is foglalkozik. A fókuszcsoportok tematikus másodelemzése során kétlépcs s módszert alkalmaztunk. El ször a fókuszcsoportok mindegyikében rákerestünk a jelent sebb magyarországi politikai pártok és politikusok neveire, a „politika” szóra (és ragozott alakjaira), a „válasz1 Ablonczy Balázs és Bárdi Szabolcs cikke meggy z en érvel amellett, hogy a határon túli magyarok kifejezésnél bizonyos esetekben szerencsésebb kisebbségi magyar közösségekr l beszélni, így cikkünkben tudatosan alkalmazzuk a kétféle fogalmat. Kisebbségi magyar közösségekr l beszélünk, ha a „társadalomként való önmeghatározás” adja a releváns kereteket, míg határon túli magyarokról, ha a „magyarországi néz pont els dlegessége” teszi ezt indokolttá. (Ld. Ablonczy – Bárdi 2010. 14–15.) 247 Déri András tás”, „választójog” szavakra (és ragozott alakjaikra), valamint a „(kett s) állampolgárság” kifejezésre, majd az eredményekben kirajzolódó általános tendenciák alapján az ezekkel kapcsolatban felmerül kérdéseket és problémákat tematikusan csoportosítottuk. A következ kben az els dleges elemzési szempontok szerint mutatjuk be az eredményeket, a másodlagos szempontokat a kifejtés során ismertetjük, illetve az összefoglaló részekben szintetizálva értelmezzük. Elemzésünkben tudatosan tartózkodunk mindennem , a politikával kapcsolatos értékel megjegyzést l, az értékelést tartalmazó részletek mindig a megszólalók véleményének leírására szolgálnak. ÉRTELMEZÉSI KERETEK A fókuszcsoportokból általában véve meger sítést nyertek azon várakozásaink, hogy a határokon túli fiatalok viszonylag kevéssé érdekl dnek a sz kebb értelemben vett politika iránt, véleményeiket sokkal inkább a közügyekkel (és a közösségi ügyekkel) kapcsolatos diskurzusból lehet megismerni. Friss kvantitatív adataink nincsenek, de a 2001-es adatfelvétel tanúsága szerint a határon túli magyar fiatalok politikai érdekl dése akkor csekély volt. A felvidéki magyarság esetén megállapítható volt, hogy „[a] válaszadókat inkább nem érdekli a politika, s t a legtöbben (38%) kimondottan azt válaszolták, hogy egyáltalán nem érdekli ket”. (Szabó A. et al. 2002..78.). Kárpátalján és a Vajdaságban szintén az volt tapasztalható, hogy a politika iránt érdekl d k a fiatalok ötödét sem teszik ki (ld. Szabó A. et al. 2002,.129. és 281.). A bels -erdélyi területeken él fiatalok körében szintén mindössze 15% volt azok aránya, akik érdekl désüket fejezték ki a politikával kapcsolatban (ld. Szabó A. et al. 2002. 175.), míg Székelyföldön „[a] 18–29 évesek szinte kétharmada egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben érdekl dik a politika iránt. Közepes érdekl dés a 18 évet betöltöttek egynegyedénél mutatkozott, er teljesebb érdekl dést pedig csak minden tizedik 18 éven felüli fiatal mutatott. Ilyen módon elmondható, hogy a vizsgált korosztály politikához való viszonya meglehet sen passzív.” (Szabó A. et al. 2002. 227.). Noha a fiatalok politikai aktivitásáról frissebb kvantitatív adataink nincsenek, egy nem régi, az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyarokat kvalitatíve leírni próbáló (azonban reprezentativitást nem ígér ) longitudinális vizsgálat (ld. Dobos 2011) azt állapítja meg, hogy nevezett területeken a magyarok közéleti érdekl dése az id ben el rehaladva egyértelm en csökken tendenciát mutat (Dobos 2011. 105–106), noha a gyermekeiknek magyar iskolát választók körében átlagosan sokkal nagyobb ez az érdekl dés (bár a kutatást végz k körükben is tapasztaltak visszaesést). Ezen a ponton fontos azt is jeleznünk, hogy a fókuszcsoportokban való részvétel természetesen önkéntes volt, és az esetek többségében határon túli magyar szervezetek segédkeztek a megszervezésben, így feltételezhet , hogy a közösségi, illetve a magyarsággal kapcsolatos ügyek iránt inkább érdekl d fiatalok vettek ezeken részt. 248 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói A MAGYARORSZÁGI POLITIKAI HELYZETR L ALKOTOTT KÉP – KORMÁNY, PÁRTOK, KORMÁNYPÁRTOK Az összes fókuszcsoportról, a felvétel helyét l függetlenül elmondható, hogy a magyar belpolitikai helyzet nagyon ritkán és nagyon kis hangsúllyal jelent meg. Ennek természetesen oka az, hogy az adatfelvétel során nem volt kiemelt cél ennek a témakörnek a mélyebb megismerése, azonban ezzel együtt is jelzés érték a magyar pártpolitika felvetésének felt n hiánya. A legtöbb esetben a kett s állampolgárságról való beszélgetések sem jártak a témakör pártpolitikai hátterének explicitté tett felidézésével, azonban ahol mégis felmerült a magyar belpolitika, ott ennek említése valamilyen szinten mindig a kett s állampolgárság ügyével hozható összefüggésbe. A belpolitikára reflektáló fiatalok két kivétellel minden esetben a nagyrégiókból (Felvidékr l, a romániai magyar területekr l, a Vajdaságból és Kárpátaljáról) kerültek ki. Ennek feltételezhet en a nagyobb érdekl dés és a kett s állampolgárság ügyéhez kapcsolódó, a nemzetek közötti konfliktusos politikai-társadalmi helyzet az els dleges oka. Nagyon érdekes tanulság, hogy a politikai pártok név szerinti említése nem volt jellemz , a politikáról való beszéd sokkal gyakrabban idézett fel a fiatalokban konkrét személyt (az esetek nagyon nagy többségében Orbán Viktort). A 2004-ES NÉPSZAVAZÁS HATÁSAI A következ kben els ként a magyar politikai helyzettel való általános foglalkozásnak tulajdonított jelent séget mutatjuk be a 2004-es népszavazás hatásain keresztül. A magyar politikával kapcsolatban (a kett s állampolgárság új fejleményeit leszámítva, amelyekr l részletesebben külön fejezetben számolunk be) leggyakrabban felmerül téma a 2004-es népszavazás eredményével és annak a határon túli és a határokon belül él magyarok viszonyára gyakorolt negatív hatásával kapcsolatos. Általánosságban elmondható, hogy a 2004-es népszavazás eredményei miatt érzett sérelmek az ezt a témát említ k számára nem vagy nagyon kevéssé tompultak. A téma jellemz en háromféle kontextusban jelent meg: legjellemz bb a 2004-es népszavazásnak a jelenlegi fejlemények tükrében való értelmezése (erre a kett s állampolgársággal kapcsolatos fejezetben térünk ki), de több helyen szóba került a népszavazás feldolgozhatóságának, a magyarságtudatra gyakorolt hatásának kérdése, illetve a hosszú távú, magyar–magyar viszonyra gyakorolt hatása. Fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi folyamatok kontextusától függetlenül csak azon régiókban jelent meg ez a téma, ahol viszonylag nagy létszámban élnek magyarok. A 2004-ES NÉPSZAVAZÁS FELDOLGOZHATÓSÁGA A népszavazás hosszú távú attit dformáló hatásának három formáját tapasztaltuk. A csalódás érzése az összes ezzel kapcsolatos megszólalásban tetten érhet volt, azonban ennek különböz következményei láthatóak. Az Eszéken felvett csoportban (ahol az asszimiláció jelei er teljesen tapasztalhatóak voltak) a kiábrándultság érzése jelent meg következmény249 Déri András ként, amely adott esetben valószín leg hozzájárulhat a magyar identitástól való eltávolodáshoz: mert mondjuk volt a … népszavazás, ami … egy nagy csalódás, most utána, nem tudom. Így hidegen hagy, akkor nincs ez az ügy megválaszolva … egy ökörség volt. A megszólalás dinamikájában jól látszik a népszavazás okozta csalódás miatti kognitív feszültségek levezetésének egyik módja: az események eltávolítása, relativizálása és az ezzel kapcsolatos ügyekt l (akár a magyarságtól) való elfordulás. Feltételezhet en ebben közrejátszik az asszimilációt amúgy is gyorsító környezet. Gyökeresen eltér értelmezés látható a cserbenhagyás tapasztalásának explicitté tételével. Ilyen jelleg interpretációval csak az egyik, Sepsiszentgyörgyön felvett fókuszcsoportban találkozunk: Szerintem így nem konkrétan... egy tudatalatti megmozdulás indult el ekkor. Egy tudatalatti igenis itt volt és Magyarország... mert idáig mindig bíztak Magyarországban, és akkor egy tudatalatti elindulás kezd dött, merthogy igen, most Magyarország minket cserbenhagyott. A fenti idézetben nemcsak a cserbenhagyás motívumára érdemes figyelni, hanem az „elindulás” említésére is, amely egy hosszabb távú távolodási folyamat kezdetének tapasztalatát jelzi. Találkoztunk olyan véleménnyel is, amely a 2004-es eseményeket nem folyamatként értelmezi, hanem egy egyszeri, de traumatikus élményként, amely önmagában véve (és nem következményeit tekintve) van hatással az ezzel kapcsolatos attit dökre: … a népszavazás után tényleg az volt, hogy akkor itt mindenkinek … na, akkor nem kellünk senkinek! És nem csak az, hogy mit tudom én, hogy az értelmiségi emberek vagy az, aki tényleg foglalkozik a politikával, hát én még akkor, 2004ben volt a népszavazás, én még kis takony pólya voltam, meg minden, és az én osztálytársaim mindenki, hogy mocsok magyarok, meg hát volt nekünk valamilyen el adó, nem is emlékszem, hogy valamivel kapcsolatban és akkor így magyarázták, hogy sajnálatos ez a népszavazás, meg így-úgy. És akkor a fiúk megkérdezték: és maga elment? Hát, az úgy volt, hogy… na, hát és akkor mit magyaráz itt meg mit beszél? És nekiálltak az el adónak a 15-16 éves srácok, tehát tényleg mindenkiben az egy nagyon rossz hangulatot keltett. A fenti, Beregszászról származó idézetben fontos észrevenni, hogy a csalódás nem a cserbenhagyás érzésének passzív tudomásulvételét asszociálja, hanem a kollektív felháborodást, amely a visszaemlékezés során a szabad függ beszéd alkalmazásával minden bizonnyal a beszél fiatal saját álláspontját is tükrözi. Itt tehát a 2004-es események egyszeri eseményként, nem feltétlenül egy folyamat részeként értelmez dnek, amely azonban traumatikussága okán tartóssá és tudatilag er sen beágyazottá teszi az ehhez kapcsolódó felháborodottság-érzetet. Érdemes azt is kiemelni, hogy ebben az idézetben a magyarországi magyarok részér l történ elfordulás kap er s hangsúlyt. A „nem kellünk” szófordulat egy másik Kárpátalján felvett fókuszcsoportban is megjelent: – Meg azután, asszem 2005-ben volt a népszavazás, amikor kiszavaztak minket. – Nem kellünk! – Hát, az nagyon rossz volt. 250 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói A „kiszavazás” nyelvi megfogalmazása nemcsak az esemény traumatikus voltának jelzése miatt fontos, hanem egyúttal a közösségvállalás megtagadását is magában hordozza. A feldolgozhatóság vizsgálatával kapcsolatban tehát kétféle, igen eltér attit ddel találkoztunk. Azok körében, akik a 2004-es népszavazás eredményeinek traumatikusságát emelték ki, a téma er s indulati töltéssel merült fel, ami a feldolgozhatóság lehetetlenségét jelenti. Mindazonáltal úgy t nik, hogy a magyarságtudat szempontjából ez az álláspont kódolja az er sebb kisebbségi magyar közösségi tudatot, míg a 2004-es esemény feldolgozása bizonyos esetekben a magyarságtól való elfordulással járhatott. A MAGYARORSZÁGI ÉS A HATÁRON TÚLI MAGYAROK VISZONYÁRA GYAKOROLT HATÁS A közösségvállalás megtagadásának percepciója minden esetben megjelent, ha a 2004-es népszavazás szóba került. Az el bbiek során az eltávolodás és a csalódás egyfajta bizalomvesztést jelez, azonban egy másik tipikusnak mondható attit d (a magyarországi magyarok el ítéletességének percepciója kisebbségi magyar közösségekben él kkel szemben) esetében is találkoztunk olyan véleménnyel, amely ezt összekapcsolja a 2004-es népszavazással: Tehát egy pár ember hozta, és a másikat amikor elutasították az pedig egy referendum volt, tehát az egész nép körében volt úgymond megszavazva. Az szerintem jobban tükrözi a magyarországi magyarok álláspontját, de ebben biztos voltak más tényez k is, amik ehhez vezettek. DE MI EZ AZ ÁLLÁSPONT? Hogy az a magyar, aki Magyarországon él. Ez a Felvidékr l származó idézet drámai képet fest a két csoport (a magyarországi és a kisebbségi magyar közösségekben él magyarok) viszonyának a kisebbségi magyar közösségekben él k által érzékelt képér l. Fontos látnunk, hogy ebben az esetben a népszavazás az észlelt sérelmeknek nem kiváltója, hanem inkább indikátora az ett l függetlenül létez valóságnak. A fenti idézetekb l jól látszik, hogy a 2004-es népszavazás értelmezésében három jelent sen elkülönül attit d figyelhet meg: 1. Azok esetében, akik számára reális alternatíva a magyar identitástól való eltávolodás, ez a csalódás könnyen a magyarországi események figyelemmel kísérését l való elforduláshoz vezethet. 2. A cserbenhagyás érzése azok körében tapasztalható, akik er s identitástudattal rendelkeznek. A traumaként megélt esemény egyszeriként értelmez dik, és nagyon er s attit dformáló hatással bír, de a jelen változásai segíthetik a trauma feldolgozását. 3. Azok, akik 2004 óta is tapasztaltak sztereotipizáló vagy el ítéletes megnyilvánulásokat a magyarországi magyarok részér l, tipikusan folyamatként értelmezik a szituációt. A magyar politikai relevanciák megértéséhez azonban nagyon fontos, hogy ez a csoport is két részre bomlik. Vannak, akik 2004-et tekintik a folyamatot elindító tényez nek. Akik így vélekednek, azok feltehet leg er s ellenérzésekkel viseltetnek az akkori kormánypárt iránt. Azok viszont, akik ezt egy amúgy is végbemen folyamat egy részeként tekintik, nem feltétlenül a pártpolitika keretei között értelmezik az eseményeket. 251 Déri András A MAGYARORSZÁGI PÁRTPOLITIKA MEGJELENÉSE A FÓKUSZCSOPORTOKBAN A magyarországi pártok konkrét említése nagyon ritkán jelent meg a csoportos beszélgetések során. Ennek hátterében azonban, úgy t nik, nem els sorban a politikai háttér evidenciának való tekintése áll, hanem a magyarországi nemzetpolitikai lépések párthelyzett l független értelmezése (ez nem jelenti, hogy az értékek és irányvonalak preferenciáinak változásait ne érzékelnék a kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok, azonban ezt, legalábbis explicite, inkább a magyar állam intézményének tulajdonítják, nem els sorban a kormányalkotó konkrét pártoknak). A következ kben az inkább kivételnek számító, a pártok (vagy politikusok) nevesítésével járó említéseket mutatjuk be, amelynek során jól látható lesz, hogy a politikai irányvonalak változását többnyire az azt leginkább reprezentáló személyhez (Orbán Viktorhoz) kapcsolják, mint a kormányalkotó pártokhoz. A magyarországi pártokat és politikusokat névvel szinte kizárólag a kett s állampolgárság kontextusában említették a beszélgetéseken részt vev fiatalok, éppen ezért az eredmények értelmezésekor nagyon fontos a beszélgetések felvételének helyszíne. A felvidéki régióban volt egyedül egy általánosnak mondható negatív attit d tapasztalható (ennek egyértelm oka, hogy a szlovákiai magyar közösség egy részének jellemz vélekedése szerint a szlovákiai választások miatt a kett s állampolgársággal kapcsolatos hírek id zítése szerencsétlen volt). A felvidéki magyarok körében tapasztaltakon kívül nem jelent meg olyan vélemény, amely egyértelm en negatív kontextusba helyezte volna a jelenlegi magyar kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját. A JELENLEGI KORMÁNYALKOTÓ PÁRTOK POZITÍV KONTEXTUSBAN, AZ MSZP NEGATÍV KONTEXTUSBAN Az aktuálpolitikával kapcsolatos pozitív vélemények egyöntet en a változás percepciója köré szervez dtek. – Vagy akár lehetséges az is, hogy vannak olyan emberek, akik azért akarják inkább a gyerekeiket, hogy ha már horvát állampolgárok, hogy inkább horvát nemzetiségűnek is tartsák magukat, mert egyszerűen úgy érzik, hogy k nem kapnak semmiféle támogatást az anyaországtól. Vagy úgy érzik, hogy k le vannak írva az anyaország által. – MI AZ ANYAORSZÁG? – Hát Magyarország! – MI? MÉGEGYSZER! HOGY A MAGYAR ÁLLAM NEM TÖR DIK A KISEBBSÉGEKKEL? AZTÁN? – Na jó, most ez az új Fideszes politikai rendszer kicsit jelzeti velünk, hogy azért figyelnek ránk, de hát… A pozitív kontextusú szövegrészek közül a fenti, Eszékr l (tehát viszonylag kis magyar lakosságszámú régióból) származó idézet esetén a legkevésbé egyértelm és er teljes a változás pozitív kontextusba helyezése. Itt mindez csak moderátori kérdésre merül fel, és pozitív irányúként értelmez dik, azonban a fiatalok által elvártnál kisebb változások 252 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói érzékelését jelzi. Ezen attit d jobb megértéséhez érdemes a „Fideszes politikai rendszer” koncepcióját is kiemelni, amely az el z kormánnyal való rendszerszint szembeállításra utal. A hiányérzet tehát ebben az esetben feltehet leg arra vezethet vissza, hogy a nagy, rendszerszint változásokban az elvártnál kisebb (vagy más típusú) hangsúly került a nemzetpolitikára. A változás által implikált oppozíció néhány megszólalásban explicite is megjelent. Én nekem ez jó, én úgy vagyok vele, hogy örömmel fogadtam két okból: az egyik azért, hogy Topolyán, azon a kis településen, ami 1920 óta már nem Magyarország, meg ’44 óta nem Magyarország, én ott elmehetek és szerintem az Orbán Viktorra leadhatom a voksomat. Ez az egyik, ami nagyon fontos, a másik dolog, meg úgy gondolom, hogy az, hogy ne kerüljön soha többé a hatalomra olyan, olyan ember, aki nem olyan régen volt Magyarország élén. Tehát az, hogy megtagadja a saját nemzetét – és itt Gyurcsány Ferencre gondolok, hogy kimondjam a nevét –, tehát úgy gondolom, hogy már csak azért sem és azért is örülök ennek, mert arra gondolok, hogy egy és fél, vagy kétmillió állampolgár – vagy két- és fél millió, mert Kanadában is az unokatestvérem ugyanúgy szavazni fog – és nem fogjuk megengedni, hogy többet ez megtörténjen. A Szabadkáról származó idézet (amelyben nem pártokat, hanem személyeket állít szembe a megszólaló) a sérelmek okozójaként az el z kormányt jelöli meg. A vele szembeni elutasító attit d annyira er s, hogy nemcsak véleménybeli, de cselekvéses következményekhez is vezet, amely az esetleges magyarországi választásokon való biztos részvételt jelenti az ezt lehet vé tév politikai formáció egyértelm támogatásával. Ez a vélekedés azonban, mint a korábbi idézetekb l is kirajzolódik (pl. „amikor elutasították az pedig egy referendum volt”), korántsem általános. A témával kapcsolatban megszólaló fiatalok közül többen is a magyarországi magyarok általánosított csoportjának tulajdonította a „cserbenhagyás” mozzanatát, amely így nem els sorban a pártpolitikával összefügg eseményként értelmez dött. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy többek negatív oldalról közelítették meg a változást, azaz nem a jelenlegi kormánypártokat emelték ki a változás pozitív irányát kifejezve, hanem az el z negatívumait hangsúlyozták. Az MSZP és Gyurcsány Ferenc konkrét említése minden esetben negatív kontextusú volt, azonban csak a relatíve sok magyar által lakott régiókban jelent meg: például most mondhatom azt, hogyha tisztelt Gyurcsány Ferenc marad a kormányon, akkor biztos nem kapom meg a magyar állampolgárságot. A Székelyföldr l származó idézet szintén a megszemélyesített politika egyik példája: a baloldali kormányok hibásként észlelt nemzetpolitikáját Gyurcsány Ferenc személye szimbolizálja. Ez (és Gyurcsány egyéb említései) felveti a kérdést, hogy távozásával változhat-e az MSZP megítélése a kisebbségi magyar közösségekben él k körében. Moderátor: Gyurcsány Ferencet lehet azonosítani egy párttal vagy Gyurcsány Ferenc egy külön állatfajta? Férfi: Minden pártban vannak jók és rosszak. A fenti (szintén Székelyföldr l származó) idézet azt jelzi, hogy a magyarországi politika iránti viszonyulás inkább személy-, mint pártfügg . Az MSZP megítélésére vonatkozó 253 Déri András kérdés ezzel együtt nehezen megválaszolható, de azon megszólalások, amelyek általános elégedetlenséget vagy semleges álláspontot fejeznek ki, arra engednek következtetni, hogy az extrémen negatív megítélés Gyurcsány távozásával elképzelhet en az érdektelenség irányába mozdul. Nem is ez a párt volt Magyarországon, és azt hazudta nekik, hogy mi most átmegyünk, és ott maradunk. A másik pedig, hogy a népek persze, hogy rászavaztak a nagy igenre, az állampolgárságra, s akkor beugrott nekik, hogy mi lesz, ha tényleg átjönnek. Holott mi mindig azt mondtuk, hogy nem megyünk át. A Vajdaságból származó idézetben (a fentebb leírt csalódottságon túl) a negatív vélekedés nemcsak személyekre, hanem az MSZP-re, mint pártra vonatkozik. Ez feltehet leg tartósabb, nehezebben megváltoztatható attit döt kódol, amelyet a hazugság által implikált konnotáció keretez. A magyarországi magyarok azonban nemcsak félrevezetettségükben jelennek meg felel sként, hanem az ellenérveik figyelmen kívül hagyásában is („mi mindig azt mondtuk, hogy nem megyünk át”). Az elméletileg elgondolható háromféle, a 2004-es népszavazás eredményeinek megmagyarázására alkotható vélemények közül eddig kett t láthattunk (jelen esetben a kett s felel sséget: az MSZP és a magyarországi magyarság közös felel sségét, korábban pedig a magyarországiak els dleges felel sségét), de a harmadikféle vélekedésre is találhatunk példát: én úgy hallottam, hogy már kétszer közben volt, hogy az állampolgárságot be akarták vezetni, csak akkor az MSZP lépett fel, és akkor azért nem vezették be. A kárpátaljai idézet a népszavazás kollektív emlékezetbe való tagozódásának folyamatát mutathatja. A megszólaló fiatal, aki nem személyes emlékeken keresztül idézi fel a 2004es és kés bbi eseményeket, kizárólag az MSZP-nek tulajdonítja a kett s állampolgárság ügyének korábbi elbukását. Ez azt sejteti, hogy környezetének véleménye is els sorban ilyen irányú, és ez minden bizonnyal tartós negatív attit döket eredményez az MSZP irányába. A JELENLEGI KORMÁNY SEMLEGES KONTEXTUSBAN TÖRTÉN EMLÍTÉSE A kormány és az azt alkotó pártok többször a tények relatíve érzelemmentes számbavételénél is szóba kerültek. A tulajdonképpen semlegesnek mondható véleményeket a konkrét témák megismerése céljából érdemes röviden felvillantani. – Így a kormányváltás, és most, hogy a Fidesz lett a kormányon, talán abban, hogy mintha az MSZP elutasította ezt. És akkor a Fidesz kormányra lépett, és akkor pedig jóváhagyatta kétharmados többséggel ott a parlamentben és akkor neki ez nem volt nagy gond, és akkor könnyen szavaztatta meg. – DE VÁLTOZOTT ENNEK KAPCSÁN MAGYARORSZÁG MEGÍTÉLÉSE A TI SZEMETEKBEN? – Semmit. – VÁLTOZOTT A MAGYARORSZÁGRÓL ALKOTOTT KÉPETEK, AMIKOR JÖTT EZ A HÍR? – Nem. Hát. nem. 254 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói – Ez sem az ország végett volt, ez csak egy politikai döntés volt, az ország err l nem tehetett. A fentebb már ismertetett, a 2004-es népszavazás eredményéért inkább a magyarországi magyarokat (és kevésbé az önmagában vett pártpolitikát, az MSZP-t) okoló álláspont hívei között találkozhattunk a jelenlegi pártpolitikával kapcsolatos semleges állásponttal. Ez az attit d azon a vélekedésen nyugszik, hogy a kormányzat által kommunikált nemzetpolitikai prioritásokat nem alapozza meg széles kör társadalmi konszenzus. A 2004-es csalódás másoknál önmagában is kiábrándulást, és a magyarországi politikától való elfordulást eredményezett. Nagyon sokat jelent egyes személyeknek a kett s állampolgárság, elismerem ennek a pozitív részét, viszont december 4. után, amikor úgy mindenki fel volt indulva, hogy tényleg milyen jó lenne ismét eloszlatni ezeket a, a határokat. S, hogy igazából erkölcsi értéke van számomra. De ugye azután egy picit, úgy esett, hogy lehet, hogy, hogy így is meg tudom én ezt csinálni, e nélkül. Mert, mert tényleg számomra ennek, amúgy egy erkölcsi értéke lenne. A fenti (Kolozsvárról származó) idézetben látható, hogy amennyiben a csalódás a magyarországi nemzetpolitikából való kiábrándulással jár, a bizalomvesztés olyan er sen beágyazott attit dökhöz vezethet, amelyeket a határon túli magyarokhoz való viszonyulással kapcsolatos politikai és kommunikációs változások sem tudnak önmagukban megváltoztatni. Mindezekt l eltér jelleg , azonban értékítéletet nem kifejez véleménnyel egyetlen esetben találkoztunk: Ha itteniek, akkor gondolom, a Fidesz lenne mindig, ezt most csak így mondom... vagy a Jobbik... Van benne valami, ugyanis az emberek úgy gondolkoznának, hogy... na, most megadta az állampolgárságot... A sepsiszentgyörgyi fókuszcsoport során a résztvev k a fenti párbeszédben a határon túli magyarokat érint politikai lépések és a választójog kiterjesztésének hatásait próbálják megjósolni. A beszélgetés háttere a kett s állampolgársággal kapcsolatos intézkedések mögött észlelt érdekviszonyok meghatározásának kísérlete. A résztvev k véleménye szerint az állampolgárság megadása növelheti a jobboldali pártok népszer ségét (érdekes, hogy az egyetlen szöveghely a fókuszcsoportok mindegyikét figyelembe véve, ahol a Fideszen és az MSZP-n kívül magyarországi pártot név szerint említenek). A JELENLEGI KORMÁNY (INTÉZKEDÉSEINEK) NEGATÍV KONTEXTUSBAN VALÓ EMLÍTÉSE A negatív kontextusú említéseknél meg kell jegyezni, hogy azok kivétel nélkül a kormányra vagy a magyar államra vonatkoznak, nem a Fideszre mint pártra (szemben az MSZP-t és Gyurcsány Ferenc személyét illet kritikákkal). Ezt azért fontos kiemelni, mert azt jelzi, hogy az elutasító attit dök er sebbek a jelenlegi ellenzékkel szemben, ahol a hibásnak vélt lépéseket egy párttal vagy személlyel azonosítják, míg a jobboldali pártok helyett a kormányt illet kritikával élnek (kérdés azonban, hogy ezt a pártelnök-kormányf személye vagy egy általánosítóbb, a konkrét aktoroktól távolságot tartó kritika eredményezi-e). 255 Déri András A FELVIDÉKI SPECIÁLIS HELYZET KÖVETKEZMÉNYEI A felvidéki magyarság álláspontját érdemes külön kezelni, mert esetükben a kett s állampolgárság bevezetésének id zítése egybeesett a szlovák választási kampánnyal, és ez sokuk szerint er sítette a magyarellenes er k helyzetét. Akik így vélekedtek, azok kivétel nélkül ellenérzésekkel viszonyultak a kett s állampolgárság ilyen id zítés bevezetéséhez. Hát, ez egy összetett kérdés, mert az egy dolog, hogy szimbolikus lépés meg minden, de Orbán Viktor egyáltalán nem tárgyalt mondjuk a Magyar Koalíció Pártjával, se másokkal. Szóval hoztak egy döntést, és meg se kérdezték az itteni embereket, hogy most ez… mert lehetett volna ezt másképp is csinálni, azt azért tegyük hozzá. Úgy is, hogy ne legyen bel le ekkora cirkusz. Nem lenne semmi baj a magyar állampolgársággal, ha nem lenne körülötte ekkora cécó. Hát most ez a kett s állampolgársággal végül is most, egy az amikor bel tték a kett s állampolgárságot, akkor azt nagyon rosszul l tték be nekünk anno a választásokkor ez a leghülyébb id pontban hozhatták el a magyarok, amikor csak lehetett, ezenkívül azóta bonyodalom van körülötte, amióta nálunk most elfogadták, nem fogadták… Az egy hatalmas katasztrófa volt! Mondjuk rosszabbul id zíteni nem lehetett volna. A különböz felvidéki helyszíneken felvett csoportokból válogatott részletek jól mutatják be azt a sokak által képviselt álláspontot, amely szerint a kett s állampolgárság intézménye önmagában pozitív és az ezt képvisel politikai szándék helyes, azonban a „katasztrofális” id zítés miatt több kárral járt, mint amennyi pozitívumot a felkínált lehet ségek jelentenek. Egyedül az els idézetben merül fel a felel sség konkrét kérdése, ebben az esetben szintén a megszemélyesített politika jegyében Orbán Viktor hibás (illetve elmulasztott) cselekedetei jelennek meg az id zítés által generált konfliktusok okaiként. Figyelembe véve, hogy a fókuszcsoportok felvételének id pontja nagyon közel volt a szlovák választásokhoz, elhamarkodott lenne ezen egyszeri esemény hosszabb távú hatásait elemezni, hiszen sem a szlovák belpolitikai következmények, sem a kett s állampolgársággal kapcsolatos percepciók és vélemények megszilárdulása nem érhet tetten egy egyszeri adatfelvételen. Mindazonáltal feltételezhet , hogy a kett s állampolgárság intézményét kevésbé fontosnak tartók attit djeit inkább a szerencsétlennek vélt id zítés miatti csalódottság, harag befolyásolja, míg azok esetében, akik a kett s állampolgárságot kívánatosnak és fontosnak tartják, mindez kisebb attit dformáló hatással fog bírni a jöv ben. Más típusú, talán er sebb attit dformáló véleményekkel is találkozni lehetett azonban a felvidéki helyszíneken: Szerintem a magyarországi politikusok azon vannak, hogy a magyarok mit csináljanak jól és hogy ha nem … szintén a magyarokra csak az van, hogy támadnak minket ez az egyetlen reláció. Nem kell uszítani a szlovákokat mi ellenünk. A fenti idézet két része két külön megszólalót jelez. A beszélgetésben nem hangzott el 256 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói ellenvélemény, így ez feltételezhet en nem állt élesen szemben a csoport résztvev inek attit djeivel. A kifejezetten negatív, és er sen beágyazottnak t n (tehát nehezen megváltoztatható) vélemények a magyarországi politikai színtér egészére irányulnak, és teljes elutasítást fejeznek ki. A kett s állampolgárság bevezetésének id zítését tehát a felvidéki fiatalok konszenzuálisan súlyos hibának tartották. Ez sokak számára a kormány felel sségeként jelent meg, azonban az ezen álláspontot hangsúlyozók többsége is alapvet en pozitívan értékelte a kett s állampolgárság intézményét. Azok, akiknél ez er teljesebb attit dváltozással járt, a teljes magyarországi politikai színtért l fordultak el. NEGATÍV VÉLEKEDÉSEK A MAGYARORSZÁGI POLITIKAI HELYZETTEL KAPCSOLATBAN A VAJDASÁGBAN Érdekes módon a vajdasági felvételek során két különböz csoportban is elég hangsúlyosan jelentek meg negatív vélekedések a kett s állampolgárság bevezetésének politikai motivációiról. Az állampolgárságról csak annyit, hogy nem tudom. Azt hiszem nekem, mintha valami eszköz lennénk, így határoztam meg, az állampolgárságnak. Vedd fel a kett s állampolgárságot, vedd fel! Vedd fel, jó lesz az neked! Hát igen, lehet séget nyújt nekünk, mert valójában más európai tagok vagyunk, mert mindenki csak hallgat, hallgat, de el bb-utóbb majd szavazati jogot is megkapunk, hogy valakit er sítsünk, hogy ne menjünk már bele, hogy mibe, de énszerintem ennek az egésznek politikai háttere van, és ez szerintem, ez egy kicsit szemétség. Mert volt már err l népszavazás és a nép megmondta a véleményét err l. Igaz, ha változtatni kell… De nagyon nem mentek ki szavazni. Ez elég ciki… az állampolgárságról csak ennyit… A hátránya az, hogy én úgy gondolom, hogy csak eszközök vagyunk. Hát nekem ez inkább ilyen politikai fogásnak tűnt, hogy akkor na jó legyen nekik is egy kis öröm. Kinek szólt ez a politikai fogás? Mármint hogy így a határon túli magyaroknak. Jó mondjuk ezzel szavazati jogot nem de, hogy mégis azok milyen jó fejek, hogy k adnak nekünk állampolgárságot, a másikak meg nem. Az összes fókuszcsoportos beszélgetésb l mindössze ezen a két szöveghelyen jelent meg olyan vélekedés, amely egyértelm en a jelenlegi kormány ellen irányuló attit döket jelez. Az eszközként való kihasználtság képzete nagyon jelent s kognitív következményekhez vezethet, ugyanis éppen annak a szimbolikus politikai lépésnek a gesztusértékét kérd jelezi meg, illetve tagadja, amely a legtöbb megkérdezett fiatal esetében a méltóság visszanyerését, a 2004-es csalódás kompenzálását hozta magával. A kihasználtság érzése hitelteleníti a kett s állampolgársággal járó pozitív érzelmi asszociációkat. 257 Déri András PÁRTPOLITIKA A MOZAIK2011 FÓKUSZCSOPORTOS FELVÉTELÉBEN – ÖSSZEGZÉS Összegzésként megállapítható, hogy a magyarországi belpolitikai viszonyokkal kapcsolatos vélekedéseket szinte kizárólagosan a kett s állampolgárság témája keretezi. A magyarországi baloldallal szembeni teljesen általános ellenszenv mellett azonban a magyar– magyar viszonyra gyakorolt integrációcsökkent hatás is érzékelhet , csaknem hét év távlatából is. A magyarországi pártpolitikával kapcsolatban ötféle tipikus attit d különböztethet meg: 1. A viszonylagos érdektelenség/távolságtartás. A fókuszcsoportok nagyobb részében egyáltalán nem került szóba a pártpolitika. A fiatalok ingerküszöbét elért intézkedéseket nem egy-egy párt vagy politikus, hanem a magyar állam hozta meg. Ezen intézkedések értelmezési kerete nem a politikai, hanem a privát szféra, a családi és kortárscsoporti közösségek világa. Jellemz idézet: Mi fiatalok vagyunk, úgyhogy minket ez annyira nem érdekel. És gondolom, hogy itt mindenki így van ezzel. Most mi nem gondolkodunk, hogy mi van vagy… 2. A magyarországi jobboldal határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájának elismerése. Tipikusan a korábbi kormánnyal való összehasonlítással a két politikai oldalból egyértelm en a jobboldal tevékenységeit ismeri el és támogatja. Jellemz idézet: az új Fideszes politikai rendszer kicsit jelzeti velünk, hogy azért figyelnek ránk. 3. A magyarországi baloldalhoz (illetve konkrétan Gyurcsány Ferenc személyéhez) kapcsolódó er sen beágyazott, kifejezetten negatív attit dök. A 2004-es népszavazás eredménye több válaszoló szerint egyedül az MSZP manipulációjának köszönhet . Számukra a politikai értékorientáció kifejezetten stabil, és a jobboldalhoz – a Fideszhez és/ vagy Orbán Viktor személyéhez – köt dik. Jellemz idézet: hogyha tisztelt Gyurcsány Ferenc marad a kormányon, akkor biztos nem kapom meg a magyar állampolgárságot. 4. A magyarországi politikai rendszer teljes elutasítása. Azok körében, akik a 2004-es népszavazási eredmények mögött nemcsak az MSZP-t látták, hanem a teljes magyar társadalom általi cserbenhagyottságot, jellemz vélekedés a Magyarország ügyeit l való tartós elfordulás. Jellemz idézet: Ez sem az ország végett volt, ez csak egy politikai döntés volt, az ország err l nem tehetett. 5. A magyarországi jobboldal hibáinak kiemelése: a) A felvidéki felvételekben a kett s állampolgárság bevezetésének hibás id zítése tulajdonképpen minden csoportban konszenzuálisan megjelent. A kritika tárgya azonban kifejezetten ez a mozzanata a történetnek, nem a kett s állampolgárság bevezetése maga – ezt a legtöbben örvendetes szimbolikus lépésnek tartották volna nyugodtabb körülmények között. Feltételezésünk szerint az ilyen véleményt képvisel k attit djei nem tartósan változtak meg, mivel a rossz élmény egyszeri hibás döntésként értelmez dött. Jellemz idézet: Nem lenne semmi baj a magyar állampolgársággal, ha nem lenne körülötte ekkora cécó. 258 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói b) Két vajdasági csoport néhány résztvev je a magyar kormány szimbolikus nemzetpolitikáját aktuálpolitikai motivációjú, manipulatív gesztusként értelmezte. Feltehet leg az ilyen véleményt képvisel k közül kerülhetnek ki a Fideszt l inkább elforduló fiatalok. Jellemz idézet: én úgy gondolom, hogy csak eszközök vagyunk. A HELYI POLITIKA MEGJELENÉSE A fókuszcsoportos beszélgetések során felt n en kevésszer jelentek meg a helyi magyar politikával, politikai pártokkal kapcsolatos megszólalások. Kvalitatív kutatásunknak nem volt célja a helyi magyar pártok támogatottságának felmérése, azonban meglep , és nagyon fontos következtetésekhez vezet, hogy a helyi magyar politika elenyész esetben merült fel a kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok számára saját helyzetükkel és a kett s állampolgársággal kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy feltehet leg nincs a fiatalok figyelmi fókuszában a helyi magyar politika (ez azért is megemlítend , mert nem feltétlenül járt mindez a helyi politika figyelmen kívül hagyásával: a legtöbb helyen többször is szóba került a helyi politika, de ez nem járt a helyi magyar pártok szerepének értelmezésével), a magyar politikai viszonyokat valószín leg a magyarországi kérdések mentén figyelik és értelmezik. Ezt a fajta viszonyulást jól illusztrálja a következ (Muravidékr l származó) idézet: – Nem tudok kire szavazni, mert nem ismerem ket. A magyar politikát, azt már jobban. Ott könnyebben eligazodok. Tehát könnyebben tudnék dönteni. – Itt akkor is az els helyen a helyi maradna… – AZ ÖNKORMÁNYZAT? – Az önkormányzat, igen. Meg hát a képvisel k. Ez maradna az els helyen, mert itt vagyok itthon, ez maradna az els helyen. Amúgy pedig az ilyen, a többi politika része nem éppen érdekel és nem is akarom, hogy érdekeljen azért, mert megvan a saját véleményem, hogy mi történik a parlamentben. A fenti részletb l jól látszik, hogy a nagypolitikai viszonyok értelmezése a magyarországi keretek között történik. Ett l elkülönül a helyi szint, amely egyrészt fontosabbként és jelent sebbként értelmez dik, de a pártpolitikai keretekt l függetlenül. Annak a kérdése, hogy az országuk vagy Magyarország választásai fontosabbak, szintén a helyi szint fontosságának percepcióját mutatta. A szerbiai, mert csak Szerbiához tartozik a Vajdaság. Amikor a kanizsai van, általában akkor van a nagy választás is. A kett t majdnem egy id ben hozzák. Látható, hogy saját sorsuk alakulását inkább a helyi politika alakulásával látják összefüggésben a fiatalok. A helyi magyar politika összesen két régióban (Kárpátalján és a Románia területén található magyar területeken) került szóba. Mindkét helyen az érdekérvényesítés témájába ágyazva jelent meg, azonban részben eltér kontextusban. Hát itt kell kialakítani azokat a feltételeket, hogy neked jó legyen, meg, hogy ha például magyar is vagy, akkor például magyar is tudjál maradni, szerintem. 259 Déri András Nem elég, azért mert fontos az, hogy az ember például milyen közösségbe tartozik, illetve milyen pártokra szavaz. Nálunk ez nagyon aktuális itt, Kárpátalján, mert amikor választás van, akkor nagyon sok magyar ember ukrán pártra szavaz. Nem tudom én, hogy milyen apropóból, de nyilván ez is probléma. Ez is fontos! A Kárpátaljáról származó idézet itt nem els sorban a helyi magyar pártokat okolja az esetleges rossz érdekképviseletért, hanem a helyi magyarok választói magatartását. Ezzel szemben az Erdélyb l származó vélemények kifejezetten az RMDSZ-nek tulajdonítják a magyarság érdekeinek elégtelen képviseletét: – Akármilyen hülye ez a politika, meg minden, de azért jó hely. – Jó, ez politika. És itt szerintem a legnagyobb gond az az, hogy a romániai magyarokat nem képviseli igazán senki, sehol. Ennyi. Román parlament, vagy kormány, vagy hiába… Lehet, hogy hülyeséget mondok és ennyi. De szerintem az RMDSZ az, a romániai magyarokat nem képviseli. – Önök szerint a magyarokat az jellemzi, hogy összetartanak? – Nem, abszolút nem. – Azt mondta, hogy, ha összetart. – Nem egy RMDSZ kampányprogram, akkor nem biztos. E két (erdélyi) csoportból származó idézet a kizárólagos szöveghely, ahol határon túli magyar pártot név szerint említenek. Mivel ez sehol máshol nem volt jellemz , a helyi magyar párt ilyen er s elutasítása feltehet leg kifejezetten er s politikai beágyazottságra utal. Megjegyzend , hogy egy hasonló jelleg véleménnyel az egyik kárpátaljai csoportban is találkozhattunk: Azok, akik a helyi magyarság érdekképviseletében dolgoznak, azok nem sietnek annyira a dologgal. Például a vezet politikusok, helyi magyar politikusok azok nem is fogják igényelni, mivel ket akkor kitúrnák a helyi magyar érdekképviseletb l. Ezen a szöveghelyen nemcsak az inkompetencia jelenik meg kritikaként, hanem a saját érdekeknek a magyarság érdekei elé helyezése is. Összehasonlítva az el z szöveghellyel, itt a kritika nem jár konkrét pártok (vagy akár személyek) megnevezésével, azaz általános elutasítást kódol. Összességében tehát úgy t nik, hogy a helyi magyar politika általában nem foglal el meghatározó helyet a kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok problémaspektrumában. A magyar politikai viszonyok tipikus értelmezési kereteiként a magyarországi helyzet rajzolódott ki a beszélgetésekb l, azonban azok, akik fontosnak tartják a politika alakulásába való beleszólást, mindehhez els sorban a helyi szintet tartják alkalmasnak. Ezek alapján feltételezhet , hogy a helyi választásokon való részvétel nem els sorban pártszimpátia, hanem az egyes személyekbe vetett bizalom alapján d l el. Végs soron tehát megállapítható, hogy a politikai intézményrendszerbe vetett bizalom felemás és nem egységes. A magyarországi politikai síkok mentén történ értelmezések els dlegessége feltehet leg részben a média szerepének tudható be (beleértve a kisebbségi magyar médiát is – ld. Egry 2010. 123.). Mindazonáltal a közösségi ügyek spektrumán (a kett s állampolgárság ügyén kívül) nem jelent meg a politikai pártok szerepe. „A kisebb260 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói ségi magyarság számára els sorban saját kisebbségi közösségük intézményei jelentik a nemzeti hovatartozás megélésének lehet ségét, és a határok kijelölésének funkcióját is azok látják el.” (Egry 2010. 121.) A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG KÖNNYÍTETT FELVÉTELÉNEK PERCEPCIÓJA Elemzésünk második nagy része a kett s állampolgársággal kapcsolatos vélekedéseket mutatja be. Mint láthattuk, sok esetben a közvetlen pártpolitikától függetlenül értelmezték a fiatalok a nemzetpolitikai irányvonalak alakulását. Ez azonban bizonyosan nem a teljes érdektelenséget jelenti – sokkal inkább azt, hogy a pártok m ködése helyett a kormány m ködése áll sok fiatal figyelmi fókuszában. Ennek következtében a konkrét pártoktól független észlelés-értelmezés is feltételezhet en attit dalakító hatással bír, amely az esetleges magyarországi választási részvételben is nagy valószín séggel szerepet játszik. A kett s állampolgársággal kapcsolatos vélekedésekr l a pártpolitikai helyzetértékelések bemutatásánál is esett már szó. Ezek alapján látható, hogy akik er sen szembeállítják az el z és a jelenlegi kormány tevékenységét, kivétel nélkül pozitívan vélekednek a kett s állampolgárságról, tehát az a nyilvánvalónak t n feltételezés empirikusan is igazolódott, hogy akik eleve szimpatizáltak a jobboldallal, kivétel nélkül elégedettek a magyar állampolgárság könnyített felvételének lehet ségével, és lehet ségeik szerint élnének is vele. POZITÍV VÉLEKEDÉSEK A könnyített állampolgársággal kapcsolatban a legáltalánosabb vélekedések egyértelm en pozitívak voltak. Ezek megismerése is érdekes lehet, mert mögöttük többféle, részben eltér ok és indok húzódik meg, amelyek némileg eltér attit döt kódolnak, és akár a politikai aktivitásra is hatással lehetnek. A FELVIDÉKI MAGYARSÁG Fontos újra kiemelni, hogy a Szlovákia területén él magyar fiatalok körében korántsem egyöntet a helytelennek vélt id zítés miatti negatív vélekedés, de még az ekképp véleked k is alapvet en pozitívan tekintenek a magyar állampolgárság felvételének megkönynyítésére. A kett s állampolgárságot fel lehet venni, a szlovákok nagyon ellenzik ezt, én szerintem minden magyar embernek kijár, hogy magyar állampolgár. Hát… Ha valaki állampolgár akkor az kötelesség is. Szerintem ez egy jó dolog, mert én nem tehetek, úgymond nem tehetek róla, hogy itt élek, hogy ide születtem és mégis azért én szeretnék Magyarországhoz úgymond kapcsolódni valahogy, hát nem tudom, de úgy gondolom, hogy mert én magyar vagyok, ezért jogom van magyar állampolgárnak is lenni. 261 Déri András Örökre hálásak vagyunk, mert számítunk Magyarországnak, tehát hogy számítunk, de hát már akkor tudtam, hogy ez csak konfliktusokat fog szülni. A kett s állampolgárság konfliktusos helyzete a legtöbb olyan megszólalónál megjelenik, akik a kisebbségi létb l származó (nem ritkán a helyi politika által katalizált) el ítéletekkel szembesülnek. A felvidéki fiatalok esetében lehetett az ilyen jelleg percepcióval a legnagyobb mértékben találkozni. Az elemzés korábbi eredményei és a fenti idézetek figyelembevételével úgy látszik, mindez kétféle attit dhöz vezethet esetükben. Azok, akik az általuk szerencsétlenek vélt id zítés hatásának tulajdonítják helyzetük romlásának észlelését, ambivalensen viszonyulnak a szituációhoz. A magyar állampolgárság felvételének lehet ségét pozitívnak tartják, azonban némi haraggal tekintenek az általuk átgondolatlannak vélt id zítés miatt a kormányra (pl.: „Orbán Viktor egyáltalán nem tárgyalt mondjuk a Magyar Koalíció Pártjával, se másokkal”). Másfajta viszonyulás látható azok között, akik nem gondolták helytelennek az id zítést (vagy eme vélekedésük nem volt er s attit dformáló hatású). Az esetükben a szlovák fél politikai válaszai (és adott esetben a tapasztalt el ítéletes megnyilvánulások) a Magyarországhoz és a magyarsághoz f z d viszony meger södéséhez vezettek, aminek demonstrálására ideálisnak tartják a magyar állampolgárság felvéte-lét. Az állampolgárság esetükben azért is fontos szimbólum, mert így közös identitású közösség tagjainak érezhetik magukat (én szeretnék Magyarországhoz [tartozni]... mert én magyar vagyok). TIPIKUS VISZONYULÁSOK A fókuszcsoportok elemzése során a magyar állampolgárság könnyített felvételét els sorban kétféle ok miatt tartották örömteli változásnak a kisebbségi magyar közösségben él fiatalok. 1. Állampolgárság mint az identitás és a közösségvállalás kifejezése A csoportos beszélgetések során megkérdezettek egy része a magyar állampolgárság felvételének érzelmi oldalát emelte ki. Kifejezetten ez a hozzáállás jellemz a fenti, Felvidékr l származó idézetekre (pl. „szeretnék Magyarországhoz úgymond kapcsolódni valahogy”). Az állampolgárság ebben az esetben az identitás felvállalásának szimbólumaként értelmez dik. Ezekhez kísértetiesen hasonlító attit dökkel találkoztunk a muravidéki és az eszéki csoportokban is. A kett s állampolgársággal az a kérdés, hogy mi hasznunk bel le? Hát, sokan azt nézik, hogy a hasznot nézik, pedig nem az a lényeg. Hanem hogy az érzelmi köt désnek a meger sítése, megpecsételése. Szerintem valami nagy öröm, mintha a határon túli magyarokat is elfogadnák, ugye. Máskülönben, ha Horvátországban élsz, akkor legyen ugye horvát minden, az egész suliba járás, munka meg minden erre-arra ez két világ, ugye hogy most szépen összejött, össze lett kötve, ez az állampolgársági igazolvány…. Meg személyi, passport úgy hogy, még szebb, még nagyobb együttműködés jöhet létre. 262 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói A második idézet az érzelmi köt désen túl egy másik említésre méltó, a kett s állampolgársághoz kapcsolódó véleményt mutat, az elfogadottság érzését. A Magyarországgal és a magyar nyelvvel kevés intézményes kapcsolatot ápolók számára ezen felül az egy közösségbe tartozás és a közös identitás kifejezéseként különös szimbolikus jelent séggel bírhat a magyar személyi igazolvány. Az ilyen jelleg , kifejezetten az érzelmi oldalt kiemel vélemények természetesen els sorban azokon a helyeken jelentek meg, ahol a magyar állampolgárság kiváltása viszonylag kevés gyakorlati haszonnal jár. Érdekes módon azonban azokban a csoportokban is találkoztunk ilyen véleményekkel, amelyek résztvev i számára a gyakorlati hasznok (utazás, munkavállalás stb.) is jelent sek lennének. Itt nálunk szerintem, nem is az, hogy el nye van magyar állampolgárnak lenni, már eleve a tudat benne van az, hogy azért az seink elkezdtek egy dolgot. Tehát, hogy hazát alakítani, volt egy kultúrájuk, minden, ez nekünk a múlt évszázadban teljesen lerombolódott és most elégtételt kaphatunk ehhez, hogy újra oda tudunk tartozni és újra magyarnak vissza tud állni. Szerintem ez a nagyszerű dolog benne. Nem az, hogy két, dupla állampolgár vagyok, vagy három, vagy mehetek Amerikába, vagy mehetek Magyarországra bármikor. Nem az. Tehát itthon élne meg szerintem mindenki, aki egyszer lehetne, aki tudna. Ha lehetséges, ha engednék. Én szerintem, még az én véleményem az ezután még folytatódni fog, nem áll le a magyar állam, a polgárság. Nekem els re az jutott eszembe, hogy én már nagyon várom, hogy megkapjam a magyar állampolgárságot. Jó lesz, hogy papíron is az, tehát papíron is az lesz, amit én érzek. A fenti idézetek Románia magyarlakta területeir l származnak, és jól mutatják, hogy azok, akik a szimbolikus értékeket helyezik el térbe, noha az állampolgárság gyakorlati el nyökkel is jár, er s kisebbségi magyar identitástudattal rendelkeznek, és a lokalitáshoz f z d er s köt désük miatt eleve kevesebbet terveznek kihasználni a technikai el nyök közül, magyarságtudatukat azonban fontosnak tartják az állampolgárság igénylésével is kifejezni. Hasonló véleményekkel Kárpátalján is találkozhattunk. Ha megengednék ezt a kett s állampolgárságot, akkor az ember nem úgy gondolná, hogy elmegyek, mert ha megengednék, akkor azt gondolná, hogy ide is tartozom meg oda is és hogy ha én itt születtem, itt vannak, a barátaim akkor többnyire itt leszek, ellátogatok Magyarországra is, de azért itt vagyok otthon. Ez a megszólalás a helyi közösség szerepét emeli ki mint identitásformáló tényez t, tehát ebben az esetben nem a magyarság elvont eszméi, hanem a lokális közösség és a család fontossága az, ami a gyakorlati el nyök helyett az érzelmi identitásformáló. Két erdélyi csoportban egy ett l motivációiban jelent sen eltér vélemény is felmerült: És akkor nem mindegy, és ezt úgy mondom, hogy láttam és hallottam is máskülönben többekt l, hogy leszállsz mit tudom én milyen repül téren és akkor beraknak neked egy ilyen színes lapot, és azt írják rajta, hogy Românii nu fura (románok ne lopjatok). De hogyha magyar vagy, akkor azt biztos nem kapod. Szóval már az is, hogy hogy állnak hozzád az emberek. Hát én els sorban így visszavágni szeretnék erre majd el ször. Azt, hogy amikor jön hozzám a román és azt mondja nekem bozgor, akkor felmutathatom, hogy nézd meg, 263 Déri András nekem van hazám. Mert normális bozgor azt jelenti, hogy ember haza nélkül. Tehát több konfrontáció ér minket úgy, hogy román állampolgárságunk van. A fenti idézetek már egy sokkal instrumentálisabb szemléletet fejeznek ki, azonban a szimbolikus szférában – azaz nem a klasszikus értelemben vett gyakorlati hasznok mentén – tartják örömtelinek a magyar állampolgárság igényelhet ségét, hanem a téves sztereotípiáknak a csoport-hovatartozásuk objektivált kifejezhet sége általi leküzdésének lehet sége mentén. A kett s állampolgárság ilyen felfogását egy szintén Erdélyb l származó idézettel lehet a legjobban leírni: „választási lehet ség, hogy hol, mikor ki vagy”. 2. Az állampolgárság instrumentális szemlélete Láthattuk, hogy a közösségvállalás kifejezésének is lehet instrumentális funkciója, ám ennél jóval jellemz bb volt a gyakorlati, kézzelfogható el nyök említése. Egy nagy-nagy lehet ség, megnyílik el ttünk az egész világ! Bárhova mehetünk. Így, ukránként nem. Igen, nem csak Magyarországra, hanem akárhova, Anglián kívül… És még Amerikába sem kell vízum. Az utazás szempontjából lenne el nyös, mert különben nem érzem annak annyira hiányát, hogy nem vagyok magyar állampolgár Amikor ez megjelent egy ilyen, én úgy fogtam fel, hogy ez egy lehet ség, mert pl. … mondott, hogy valaki ki akar menni, és dolgozik, az oké megcsinálja ott, de, hogyha valakinek kell az, az állampolgárság, hogy könnyebben utazzon másik országokba, vagy akármilyen okból, de mégis itt akar maradni, neki ez kedvez bb. Ami a tanulást illeti, ott pedig hát csak könnyebb úgy kimenni, hogyha papíron is bizonyítva van, hogy én magyar vagyok, tehát a magyarokhoz menni, mint állampolgárság nélkül. Szóval valamennyire haladás… ki, hogy fogja fel. Meg hát még hasznos abból a szempontból tehát, hogy hát ez az utazás, meg minden, hogy tehát, hogy nincsenek határok, vagyis hát vannak, csak úgy tehát ez a vízum, meg stb., ez tényleg hasznos szerintem. Például ezért fogom most kérvényezni, hogy pontosan... úgy van, hogy vízummentességet kapjanak magyar állampolgársággal az Egyesült Államokba és Ausztráliába is. Az állampolgárság instrumentális el nyei közül els dlegesen minden esetben az utazás szabadsága jelent meg (érdekesség, hogy Kárpátalján és Erdélyben is Amerika mint kívánatos úti cél említése volt a legjellemz bb). Az állampolgárságra instrumentálisan tekint k nem fogalmaztak meg olyan állításokat, amelyek azt fejeznék ki, hogy az állampolgárság identitásuk lényegi része lehetne. A munkavállalással kapcsolatos el nyöket csak a romániai területeken él magyar fiatalok közül emelték ki néhányan: Például, hogyha magyar állampolgárságunk is van, akkor lehet, hogy könnyebb megkapni bizonyos munkahelyeket Magyarországon, mint anélkül. 264 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói Könnyebben lehet szerezni munkát, lakást és ilyesmit, mint amikor úgy mész, hogy csak vízummal, vagy így mondták... testvérem egy ideig úgy volt, hogy Magyarországon dolgozott és neki, nem tudom, egy olyan fél évig úgy volt, hogy vissza kellett mindig jöjjön Romániába, mert ide tartozott, de aztán elintézték, hogy... megkapta a dupla állampolgárságot és akkor nem volt muszáj mindig visszajöjjön... csak akkor, amikor... és könnyebben is kapott akkor munkát egyb l. Hogy megnézték, magyar állampolgár és akkor egyb l be is vették, nem is kérdeztek semmit, mert volt olyan, aki nem magyar állampolgárságú volt, hanem Szlovákiából jött, hogy szeretne, de nem vették fel, azért mert, nem is tudom miért... volt valami hülye kifogás. A személyes történet beemelése a magyarázatba (a fenti idézet második megszólalása) jól jelzi, hogy azok, akik els sorban eszközként tekintenek az állampolgárságra, ezt a saját és környezetük szükségleteinek jobb kielégíthet sége miatt teszik. Akik számára a munkahelyek hiánya a f probléma, ott az állampolgárság által lehet vé tett jobb munkaer piaci helyzet jelenik meg els dlegesen. A személyes szükségletekkel kapcsolatos instrumentális el nyök kiemelése természetesen nem feltétlenül jelenti a szimbolikus-lelki pozitívumok észlelésének hiányát. Az eddig ismertetett kétféle viszonyulást érdemes inkább egy skála végpontjaiként tekinteni, ahol a kett s állampolgárságot igenl , kisebbségi magyar közösségben él fiatalok elhelyezhet k. Azon régiók csoportos beszélgetései során, amelyekben kézzel fogható el nyök származhatnak az állampolgárság igényléséb l, általában mindkét dimenzió felmerült, és noha az egyes megszólalók más-más aspektusát emelték ennek ki, egyetlen esetben sem alakult ki vita vagy explicitté tett véleménykülönbség ezzel kapcsolatban, tehát feltételezhet , hogy a két dimenzió nem egymással szembenálló, hanem egyszerre, de eltér súllyal megjelen tényez ként értelmez dik az érintett fiatalok gondolkodásában. SEMLEGES ÉS NEGATÍV VÉLEKEDÉSEK A kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok viszonyulása a magyar állampolgárság megszerzéséhez nem volt minden esetben pozitív, noha az ellenvéleményeket képvisel k általában kisebbségben voltak a csoportokban. AKIK SZERINT NEM VÁLTOZOTT SEMMI Jól elkülöníthet és több helyen is megjelen álláspont volt az, hogy a magyar állampolgárság esetleges igénylése úgysem változtatna semmit, ezért nem tartották azt jelent s ügynek. Talán nem meglep , hogy ilyen állásponttal els sorban azok között találkoztunk, akiknek kézzelfogható el nyökkel nem jár az állampolgárság, illetve nem tapasztalnak nemzetiségük miatti el ítéletes megnyilvánulásokat. Most neki kell eldönteni, hogyan érzem magam, most hogyan érzem magamat osztráknak vagy magyarnak. Ez a cetli ez nem számít annyira. Nem tudom, hogy milyen el nyök lennének, de anyukám is kapott az Orbán Viktortól egy levelet, hogy lehetne egy dupla állampolgár, de ahogy mondta, Ausztri265 Déri András ában jogilag nem is, nem szabad és mégis az egy nem tudom, hogy mire lenne jó. Szerintem az emberek csak akkor csinálják, ha tényleg van nekik el nyük. Az rvidékr l származó megszólalások (amelyekhez hasonlókkal az egyik muravidéki csoportban is találkoztunk) két jellemz attit döt kódolnak. Az els megszólaló az állampolgárság relativizálásával az identitás szabad megválasztására helyezi a hangsúlyt, amelyben nem játszanak szerepet az ezt kifejez hivatalos iratok. A második két megszólaló pedig a pragmatikus szempontokat képviseli: szerintük gyakorlati haszon híján felesleges az állampolgárság kiváltása. Azonban nagyon érdekes, hogy ez a kétféle vélemény azon fiatalok között is fellelhet , akiknek pedig származhatna gyakorlati hasznuk az állampolgárság kiváltásából. Papír mert csak egy papír, hogy milyen állampolgár vagy. Én még mindég román állampolgár vagyok, de nem tudom az életem egyetlen minutumát sem elmondani, amikor én román állampolgárnak éreztem magamat, nincs olyan megnyilvánulásom, hogy én hogy szeretem Romániát, vagy hogy ez jelentene számomra valamit, de a kellemetlenségeken kívül, hogy én annak tartanám magam bármilyen szempontból is. Pont erre való a küls ség is, mert azzal, hogy adnak egy papírt, hogy én kett s állampolgárságról, arról aminek én eddig is tartottam magamat, hogy magyar vagyok. A műanyag pedig, hogy az állampolgárság pedig egy abszolút kreált dolog és nem természetes egy társadalomban, hogy ki milyen állampolgár… Én úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy az ember magyarnak érezze magát, ahhoz nem kell útlevél. A fenti, Erdélyb l és Kárpátaljáról származó idézetek alapvet motívumaikat tekintve megegyeznek az els rvidékivel. Jelent s különbség látható azonban az els megszólalónál abban, hogy nála megjelenik az országuk nemzetiségét l való elhatárolódás, tehát ebben az esetben semmiképpen nem lehet az asszimiláció vagy a kett s identitás hatásainak tulajdonítani ezt az attit döt. Ugyanígy találhatunk példát a másik típusú „semleges” attit dre, a gyakorlati haszon hiányával való összekapcsolásra: Én nem értettem! Nem értettem, hogy most mi a lényeg. Hát aki el akar menni Magyarországra … megcsinálja az állampolgárságot, de, hogy még itt van Szerbiában, én nem értettem a lényegét. Mert, hogy annyian megindultak, hogy csináljuk meg az állampolgárságot … Az ilyen jelleg vélemények a nagyrégiós csoportokban mindig kisebbségben voltak, de mindegyik régióban találkozni lehetett ezt képvisel fiatalokkal (érdekes módon a romániai területeken él magyar fiatalokkal készített csoportoknál szinte minden esetben felmerült ilyen vélemény). Egyetlen szöveghelyen fordult el az eddig ismertetett kétféle indoklástól eltér motívum: Nagyon sokat jelent egyes személyeknek a kett s állampolgárság, elismerem ennek a pozitív részét, viszont december 4. után, amikor úgy mindenki fel volt indulva, hogy tényleg milyen jó lenne ismét eloszlatni ezeket a, a határokat. S, hogy igazából erkölcsi értéke van számomra. De ugye azután egy picit, úgy esett, hogy lehet, hogy, hogy így is meg tudom én ezt csinálni, e nélkül. Mert, mert tényleg számomra ennek, amúgy egy erkölcsi értéke lenne. 266 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói Az Erdélyb l származó idézet gyökeresen más motívumot jelöl meg. Ebben az esetben a 2004-es események miatti kiábrándulás olyan tartós és mély attit döt eredményezett, amely a Magyarországtól való teljes elfordulást eredményezte, és az attól független boldogulást jelölte meg célnak. AKIK SZERINT HIBÁS LÉPÉS VOLT AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZERZÉSÉNEK KÖNNYÍTÉSE A fókuszcsoportok politikai vetületének elemzése során bemutattuk, hogy a felvidéki magyar fiatalok között elterjedt álláspont, hogy a döntés id zítése szerencsétlen volt. Így körükben ezzel kapcsolatban több negatív véleménnyel is találkoztunk. Azonban nem ez volt az egyetlen indok, amely miatt a kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok közül néhányan ellenezték ezt a lépést. Az ilyen vélemények hátterében általában a lépésnek tulajdonított túlzott aktuálpolitikai motívumok, illetve részben a 2004 miatti kiábrándultság álltak. Ilyen, kifejezetten negatív, az állampolgársághoz közvetlenül kapcsolódó vélemény mindössze két szöveghelyen t nt fel. Mindkett a Vajdaságból származott, de egymástól függetlenül jelentek meg, így feltételezhet , hogy nem elszigetelt vélekedést tapasztaltunk, és talán nem félrevezet a kett s állampolgárságról alkotott vélemények egyik formájaként ismertetni az egyértelm en negatív viszonyulást. Az állampolgárságról csak annyit, hogy nem tudom. Azt hiszem nekem, mintha valami eszköz lennénk, így határoztam meg, az állampolgárságnak. Vedd fel a kett s állampolgárságot, vedd fel! Vedd fel, jó lesz az neked! Hát igen, lehet séget nyújt nekünk, mert valójában más európai tagok vagyunk, mert mindenki csak hallgat, hallgat, de el bb-utóbb majd szavazati jogot is megkapunk, hogy valakit er sítsünk, hogy ne menjünk már bele, hogy mibe, de énszerintem ennek az egésznek politikai háttere van, és ez szerintem, ez egy kicsit szemétség. Mert volt már err l népszavazás és a nép megmondta a véleményét err l. Igaz, ha változtatni kell… De nagyon nem mentek ki szavazni. Ez elég ciki… az állampolgárságról csak ennyit… Hát nekem ez inkább ilyen politikai fogásnak tűnt, hogy akkor na jó legyen nekik is egy kis öröm. Kinek szólt ez a politikai fogás? Mármint hogy így a határon túli magyaroknak. jó mondjuk ezzel szavazati jogot nem de, hogy mégis azok milyen jó fejek, hogy k adnak nekünk állampolgárságot, a másikak meg nem. A két ok egyszerre történ megjelenését jól illusztrálja az els idézet. Érdekes, hogy ebben az esetben sokkal er sebb elutasító attit d kapcsolódik a politikai dimenzióhoz, a 2004-es trauma csak melléktényez ként jelenik meg, Az aktuálpolitikai tényez k tulajdonítása és annak a percepciója, hogy a magyarországi politika eszközként tekint a határon túli magyarokra így nagyon er s ellenérzésekhez vezetett. A második idézet némileg eltér tartalmú, mert abban nem az eszköznek tekintés jelenik meg kritika gyanánt, hanem a nemzetpolitikai intézkedések álságosságának percepciója. 267 Déri András KETT S ÁLLAMPOLGÁRSÁG – A VÉLEMÉNYEK TAGOLÓDÁSA Összegzésként megállapítható, hogy mindháromféle lehetséges viszonyulásra találhattunk példát. A fókuszcsoportos, kvalitatív kutatás nem alkalmas a vélemények megoszlásának meghatározására, azokat csak mélységében tudja értelmezni, de a csoportokban tapasztaltak alapján feltételezhet , hogy azok között, akik er s magyar identitással rendelkeznek, nagy többségben vannak a könnyített magyar állampolgárságot üdvözl fiatalok. A vélemények típusai a következ képpen összegezhet k: 1. pozitív viszonyulás a) identitásalapú támogatás; b) érdekalapú támogatás; c) vegyes motívumú támogatás. 2. semleges viszonyulás a) „nem a papír a fontos” típusú érvek; b) a szubjektív haszon hiányából levezetett érvek; c) korábbi sérelmek miatti végzetes kiábrándultság miatti érdektelenség. 3. Negatív viszonyulás a) az intézkedés nem nemzetpolitikai cél, hanem belpolitikai eszköz; b) az intézkedés nem els sorban nemzetpolitikai cél, hanem a hatalom megtartásának eszköze a határon túli magyarság megnyerésével. Látható volt az is, hogy azon fiatalok, akik nem érzékelnek gyakorlati el nyöket a magyar állampolgárság megszerzésével, vagy az identitásalapú támogatók, vagy az intézkedéshez semlegesen viszonyulók csoportjába tartoznak. A gyakorlati haszon dimenziója kétféleképpen értelmez dik: sokak számára ez a lehet ségek megnyílását asszociálja, míg az er s lokális gyökerekkel rendelkez k számára ez a gyakorlati hasznosság és az identitásképz er kett sségének explicitté tételét, és utóbbi választását is eredményezheti. Mindezen eredmények pártpolitikai értelmezéséhez a könnyített állampolgárság megszerzéséhez kapcsolódó attit dváltozásokat érdemes figyelembe venni. Ahol er s pozitív beállítottságokat tapasztaltunk, ott ez feltehet leg sikerrel konvertálható a választásokon történ mobilizálásra. Ez az identitásalapú támogatóknál a leginkább egyértelm . A semlegesen viszonyulók valószín leg nagyon kevéssé mobilizálhatók bármely magyarországi párt által, míg a jelenlegi kormány ellen szavazók minden bizonnyal csak a negatívan viszonyulók közül kerülhetnek ki, azonban valószín leg az így véleked kre sem lenne jellemz a jelenlegi kormánypártok elleni aktív szerepvállalás. A VÁLASZTÓJOG ÉS A VÁLASZTÁSOKON VALÓ RÉSZVÉTEL KÉRDÉSEI A korábbi fejezetekben megpróbáltuk felderíteni, hogy a pártpolitikával és a nemzetpolitikával kapcsolatos különböz attit dök milyen magyarországi pártpreferenciákat kódolnak. Igyekeztünk az esetleges választási aktivitással kapcsolatos következtetéseket is levonni, azonban eddig ezekhez csak az attit dök er sségét és beágyazottságát vettük figyelembe, azaz azt, hogy mekkora eséllyel fordíthatók cselekvésekké. 268 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói A következ kben röviden kitérünk a kérdéskör explicit megnyilvánulásaira, amelyek azonban feltételezhet en nem fedik le az ezzel kapcsolatos vélemények és attit dök teljes spektrumát, mert a téma kényessége és a résztvev fiatalok jellemz en alacsony aktuálpolitikai érdekl dése miatt a téma egy kivétellel csak a Vajdaságban felvett fókuszcsoportokban jelent meg. AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGGAL JÁRÓ VÁLASZTÓJOG ELLENZ I Fontos, és további kvantitatív jelleg vizsgálatok igényét felvet tapasztalat volt, hogy ahol a téma felmerült, ott többnyire a választójog kiterjesztésének ellenzésével találkoztunk. A választójoggal kapcsolatos percepciók azonban egyáltalán nem jelentik a kett s állampolgárság intézményének elutasítását – olyan csoportokban is megfigyelhet k az ezt ellenz attit dök, amelyekben teljes konszenzus volt a kett s állampolgárság örömteliségér l. A választójog ellenz i (illetve nem nagy jelent ség nek tartói) els sorban a magyar belpolitikára történ hatásgyakorlást nem tartják megalapozottnak. Szerintem ez teljesen hülyeség, mivel nem élek ott… Ez inkább politikai kérdés Magyarországon. Pártok között. Én szintén a szavazati jogot inkább akik az ottlétük szeretnék. Ha meg lesz oldva, azt konkrétan tudom, mir l van szó, az csak a parlamenti képvisel kre, országos képvisel megválasztására lehet szavazni, ez jogilag megoldható, de szerintem nem lenne fontos. Egy másik ország ügyeibe beleavatkozzunk most, az összes külföldi kapna jogot és elmenne mindig szavazni, akkor megváltoztathatják az állam, az országnak a vezet ségét… Hogyan? Két helyre neveznek, vagy hogyan működne ez?... A fenti vélemények els sorban a magyarországi helyzet alakításába való beleszólásra való jogosultságot kérd jelezik meg, azonban a második megszólalás némileg eltér indokot vet fel. Ebben nemcsak a belpolitikai kérdések Magyarországon belülre tartozása jelenik meg, hanem az érdektelenség aspektusa is („nem lenne fontos”). – Az ellenvélemények között a választójog gyakorlati hasznának hiánya is felmerült: – Szerintetek járjon, vagy ne járjon? – Szerintem ne. Nekünk nincs semmi közünk ahhoz, hogy ott mi történik. – Nem élünk a határon túlon. … mást választanak … de velünk semmi változás nem fog történni. Meg pl., hogyha ... a kenyér lemegy fél árára, akkor itt nálunk az nem fog lemenni, és akkor nekünk abból semmi hasznunk se lesz. A Vajdaságból származó párbeszédben az eddig ismertetett véleményeken kívül a választójog feleslegességét az érdemi, saját sorsukat érint változások generálásának hiányával is indokolják. Ezen idézetek kivétel nélkül a vajdasági területekr l származnak, ami felveti a kérdést, hogy vajon regionális jellemz r l vagy a csoportok kialakításából fakadó jellemz r l beszélhetünk-e. Ezt a kérdést csak egy kvantitatív kutatás tudná megválaszolni, azonban 269 Déri András érdemes megjegyezni, hogy ezeken kívül még egy szöveghelyen, egy Erdélyb l származó beszélgetésben találkoztunk ugyanilyen attit ddel („Szerintem az nem helyénvaló, merthogy mi döntsünk arról, hogy ott ki legyen, és ott ki hozza a törvényeket”), valamint az is elgondolkodtató, hogy pozitív viszonyulást egyetlen szöveghelyen találunk. A RÉSZVÉTELT TÁMOGATÓ VÉLEMÉNY Pozitív viszonyulás egyetlen szöveghelyen (egy erdélyi csoportban) jelent meg explicitté téve – érdekes, hogy az érvek egy része nem tér el az elutasítókéitól, mégis egy nagyon jelent s eltérés vezet az el z ekkel szembenálló attit dhöz. A belpolitikai dolgokkal persze én sem foglalkozom, tehát meg nem is tudnék abban úgy szavazni, hogy melyik utat építsék ki meg a Paksi Atomer művel mi történjen, de az, hogy ne ilyen emberek álljanak az ország élén, abban szeretnék én is aktívan részt venni és szavazni. Ebben az esetben sem a belpolitikai ügyekben való véleménynyilvánítás jelenik meg motivációként, sokkal inkább a nagyon elutasított politikai álláspontot képvisel személy (Gyurcsány Ferenc) leváltásának helyeslése. Itt tehát az ellenérzésekb l fakad a részvétel igenlése. A SZAVAZÁSOKON VALÓ RÉSZVÉTEL JELLEMZ I – ÖSSZEGZÉS Az eredmények értékelésekor nem szabad elfelejtünk, hogy a kérdés csak kevés helyszínen merült fel. Ha figyelembe vesszük elemzésünk korábbi részeit is, ötféle tipikus választói attit döt különíthetünk el. Még egyszer jelezzük, hogy a fókuszcsoportos kutatás nem alkalmas a különböz csoportokba tartozók arányának megbecslésére, csak a véleménykülönbségek felderítésére. 1. A jelenlegi kormány elkötelezett támogatói, akik mind identitásbeli mind gyakorlati pozitív hozadékait is tapasztalják a könnyített állampolgárság felvételének, valószín leg könnyen mobilizálhatók a magyar választásokon való részvételre. 2. A leger sebb politikai attit döket nem a Fidesz és Orbán Viktor támogatása eredményezte, hanem az MSZP és els sorban Gyurcsány Ferenc személyének elutasítása. Ezen attit dök hosszabb távú fennmaradása azonban kérdéses, az viszont nem megválaszolható, hogy az ide sorolható fiatalok motivációi az els csoportra jellemz k felé mozdulnak-e el, vagy az attit dök enyhülése a mobilizálhatóság csökkenéséhez vezet. 3. A magyar aktuálpolitikával nem foglalkozó, a nemzetpolitikai lépéseket nem a pártpolitika keretein belül értelmez kisebbségi magyar közösségekben él fiatalok valószín leg nehezebben mobilizálhatók. Körükben két csoportot különíthetünk el. a) Az állampolgárság megszerzésének könnyítését minden tekintetben pozitívként tekint k egy része alacsony pártpolitikai érdekl dése miatt mobilizálható nehezen. b) Azok a fiatalok, akik számára a magyar állampolgárság megszerzése eleve nem fontos (a technikai jogosultság nyilvánvaló hiánya mellett), a magyarságtudatot tipikusan érzelmi szinten értelmezik és az állampolgárság gyakorlati következményeit sem tekintik kívánatosaknak. 4. A választójog kiterjesztését szkeptikusan szemlél k a belpolitikai helyzet alakításából történ tudatos kimaradás melletti döntés miatt valószín leg nem fognak részt venni a választásokon. 270 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói 5. A kett s állampolgárság intézményét ellenz k között találhatók meg azok, akik feltehet leg nem szimpatizálnak a jelenlegi kormány tevékenységével. Ilyen irányú attit djeik azonban kis valószín séggel jelennének meg a magyarországi választásokon való részvételben, mert a kormány tevékenységével való elégedetlenség sosem hozta magával bármely alternatíva pozitívként való beállítását, illetve a jelenlegi ellenzéki pártok bármelyikének támogatását. ÖSSZEGZÉS (HELYETT) – A MOZAIK2011 POLITIKÁVAL KAPCSOLATOS EREDMÉNYEINEK STRUKTURÁLT ÉRTELMEZÉSE 9. táblázat: A politikával kapcsolatos vélemények a MOZAIK2011 kutatásban Konkrét téma Kontextus Fidesz, Orbán Viktor pozitív Jellemz attit dök, a Regionális vélemények oka különbségek Pártokhoz való hozzáállás az el z kormány er s elutasításának eredménye Jellemz idézet inkább a nagyrégiókban jelent meg elmehetek és szerintem az Orbán Viktorra leadhatom a voksomat. Ez az egyik, ami nagyon fontos, a másik dolog, meg úgy gondolom, hogy az, hogy ne kerüljön soha többé a hatalomra olyan ember, aki nem olyan régen volt Magyarország élén nem tapasztalha- az új Fideszes politikai rendszer tók tendenciák kicsit jelzeti velünk, hogy azért figyelnek ránk nem tapasztalha- És akkor a FIDESZ kormányra tók tendenciák lépett, és akkor pedig jóváhagyatta kétharmados többséggel ott a parlamentben és akkor neki ez nem volt nagy gond, és akkor könnyen szavaztatta meg. inkább pozitív a változás kisebb a kelleténél semleges a magyarországi politikai helyzet általánosított elutasítása a belpolitikai csatározások miatt negatív az állampolgárságról szóló döntés rossz id zítése az állampolgárság bevezetése csak a kormánypártok saját pozícióját er sít fogás, a határon túliak eszközök ehhez Orbán Viktor egyáltalán nem tárgyalt mondjuk a Magyar Koalíció Pártjával, se másokkal. Csak a vajdasági el bb-utóbb majd szavazati csoportokban jogot is megkapunk, hogy valakit volt tapasztaler sítsünk ható, de nem f z dött lokális okokhoz a volt kormánypárt és kormányf általános elutasítottsága, els sorban 2004 miatt régióktól függetlenül mindenhol er sen jelen volt ez a vélekedés negatív MSZP, Gyurcsány Ferenc negatív Felvidék 271 hogyha tisztelt Gyurcsány Ferenc marad a kormányon, akkor biztos nem kapom meg a magyar állampolgárságot Déri András Konkrét Kontextus Jellemz attit dök, a téma vélemények oka A 2004-es népszavazás hatásai Csalódás negatív kiábrándultság miatt eltávolodás Magyarországtól Csalódás negatív Cserbenhagyottság negatív A pártpolitika negatív figyelemmel követése Magyar– magyar viszonyok negatív A könnyített állampolgárság A rossz negatív/ id zítés ambivalens percepciója Felvidéken Állampolpozitív gárság mint identitás Állampolpozitív gárság mint eszköz Regionális különbségek kisrégiókban, ahol az asszimiláció eleve gyorsabb egyszeri, de mélyen csak a kárpátaltraumatikus esemény jai csoportokban volt tapasztalható, de nem f z dött lokális okokhoz fokozatos és folyama- csak a kárpátaltos bizalomvesztés jai csoportokban volt tapasztalható, de nem f z dött lokális okokhoz, Magyarország ügyeit l csak az erdélyi való teljes elforducsoportokban lás miatt a magyar volt tapasztalállampolgárság nélküli ható, de nem f z dött lokális boldogulás okokhoz a magyarországi csak egy felvimagyarok el ítéletes déki csoportban megnyilvánulásainak volt tapasztalösszekapcsolása 2004- ható, de nem gyel f z dött lokális okokhoz Jellemz idézet egy nagy csalódás, most utána, nem tudom. Így hidegen hagy, akkor nincs ez az ügy megválaszolva… egy ökörség volt a népszavazás után tényleg az volt, hogy akkor itt mindenkinek … na, akkor nem kellünk senkinek! idáig mindig bíztak Magyarországban, és akkor egy tudatalatti elindulás kezd dött, merthogy igen, most Magyarország minket cserbenhagyott azután egy picit, úgy esett, hogy lehet, hogy, hogy így is meg tudom én ezt csinálni, e nélkül [a népszavazás] szerintem jobban tükrözi a magyarországi magyarok álláspontját, de ebben biztos voltak más tényez k is, amik ehhez vezettek. a döntés helyesnek mi- Felvidék n sítése, de az azel tti párbeszéd hiányolása már akkor tudtam, hogy ez csak konfliktusokat fog szülni az identitás felvállalásának szimbóluma, az elfogadottság érzése az utazás, munkahelyszerzés lehet ségeinek megkönnyítése Jó lesz, hogy papíron is az lesz, amit én érzek. mindenhol tapasztaltunk ilyen véleményeket ahol ezeket a lehet ségeket megkönnyíti, mindenhol voltak ilyen vélemények az utazás szempontjából lenne el nyös, mert különben nem érzem annak annyira hiányát, hogy nem vagyok magyar állampolgár Állampolgárság mint szükségtelen változás semleges az állampolgárság lenem tapasztalha- Ez a cetli ez nem számít annyira. het sége nem változtat tók tendenciák az identitáson 272 A MOZAIK2011 kutatás eredményeinek politikai dimenziói semleges gyakorlati haszon híján tipikusan az EUfelesleges kiváltani tagállamok magyar területein, de a Vajdaságban is semleges/ negatív 2004 hiteltelenné tette az ilyen próbálkozásokat Erdély nem méltányos a beleszólás a magyarországi belpolitikába a saját sorsot érint kérdésekben a magyar kormány nem kompetens a részvétel fontosságának megkérd jelezése az elutasított vezet k/ pártok kormányzástól való távoltartása nem tapasztalha- Szerintem ez teljesen hülyeség, tók tendenciák mivel nem élek ott A választójog kiterjesztése semleges/ negatív semleges/ negatív semleges pozitív Vajdaság Nem értettem, hogy most mi a lényeg. Hát aki el akar menni Magyarországra … megcsinálja az állampolgárságot, de, hogy még itt van Szerbiában, én nem értettem a lényegét. azután egy picit, úgy esett, hogy lehet, hogy, hogy így is meg tudom én ezt csinálni, e nélkül. hogyha ... a kenyér lemegy félárára, akkor itt nálunk az nem fog lemenni, és akkor nekünk abból semmi hasznunk se lesz. Vajdaság ez jogilag megoldható, de szerintem nem lenne fontos nem tapasztalha- A belpolitikai dolgokkal persze én tók tendenciák sem foglalkozom, tehát meg nem is tudnék abban úgy szavazni, hogy melyik utat építsék ki meg a Paksi Atomer művel mi történjen, de az, hogy ne ilyen emberek álljanak az ország élén, abban szeretnék én is aktívan részt venni és szavazni. 273 Déri András IRODALOM Ablonczy Balázs − Bárdi Nándor (2010): „Határon túli magyarok: mérleg, esély, jöv .” In: Bitskey Botond (szerk.): Határon túli magyarság a 21. században. Köztársasági Elnöki Hivatal, Budapest. 9–33. Bitskey Botond (2010) (szerk.): Határon túli magyarság a 21. században. Köztársasági Elnöki Hivatal, Budapest. Dobos Ferenc (2011): Asszimilációs folyamatok az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági magyarság körében. BFI, 2011. http://www.kmkf.hu/tartalom/assszimilacio.pdf (utolsó letöltés: 2012. június 10.) Egry Gábor (2010): Otthonosság és idegenség – Identitáspolitika és nemzetfelfogás Magyarországon a rendszerváltás óta. Napvilág Kiadó, Budapest. Szabó Andrea − Bauer Béla − Laki László − Nemeskéri István (2002) (szerk.): MOZAIK2001 Gyorsjelentés. Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest. 274 Galácz Anna – Ságvári Bence A NYELVI KULTÚRÁK ÉS KÖZÖSSÉGEK A DIGITÁLIS BENNSZÜLÖTT FIATALOK KÖRÉBEN BEVEZETÉS A 2001-ben a környez országok magyar nemzetiség fiataljai körében lebonyolított els MOZAIK-kutatás adatai szerint ugyan a számítógépet használók aránya már elérte a 3050%-ot, de az otthoni internetkapcsolattal rendelkez k aránya a vajdasági fiatalok körében mért valamivel több, mint 20% kivételével a mérhet ség határán, csupán 2-6% között mozgott. Az azóta eltelt több mint egy évtized kétségtelenül forradalmi változásokat hozott a digitális technológiák területén, amely alapvet en változtatta meg az információszerzés, a kommunikáció és a szórakozás formáit. Nem gondoljuk, hogy hosszasan kellene amellett érvelnünk, hogy ezek a változások a fiatal korosztályok életét alakították át legnagyobb mértékben. Számos nemzetközi és magyarországi kutatás vizsgálta a fiataloknak a digitális kultúra fogyasztásában és alakításában betöltött szerepét. Ezek a kutatások általában vagy egy-egy ország határain belül maradtak, vagy pedig makroszinten hasonlítottak össze különböz országokat. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy ezt a két megközelítésmódot ötvözzük. A rendelkezésre álló, viszonylag sz kös adatforrások segítségével azt vizsgáljuk, hogy a határon túli magyar fiatalok életében milyen szerepet tölt be az internet, a közösségi média, és hogyan alakítják ezek a digitális technológiák az identitásukat, milyen módon hatnak saját közösségeiken belüli, illetve magyarországi kapcsolataikra. A 2011-ben lebonyolított, fókuszcsoportokon alapuló MOZAIK2011-kutatás szerteágazó tematikája miatt sajnos viszonylag kevés információ állt rendelkezésünkre kifejezetten az internethasználattal, az online szórakozással és kommunikációval kapcsolatban, így a tanulmányban több más adatforrást (egyéb kvantitatív kutatásokat, statisztikákat) is használunk. A tanulmány els részében röviden áttekintjük a digitális kultúrába már beleszületett fiatalokról szóló elméletek legfontosabb megállapításait, majd ezt követ en Magyarország és a szomszédos országok alapvet mutatóit hasonlítjuk össze, külön kitérve ezen országok egymással való online közösségi kapcsolódásaira. A tanulmány második részében az elkészült fókuszcsoportok alapján elemezzük a fiatalok többnyelv séggel kapcsolatos attit djeit, illetve a nyelvnek a digitális tartalomfogyasztásban és kommunikációban betöltött szerepét. 275 Galácz Anna – Ságvári Bence FIATALOK A DIGITÁLIS KULTÚRÁBAN Az 1990-es években jelentek meg az els írások, amelyek arról írtak, hogy napjaink digitális kultúrában nevelked fiataljai már egy mer ben új, a korábbi nemzedékekkel összehasonlítva az élet számos területén „máshogy viselked ” generációt alkotnak (többek között Tapscott 1999, 2009; Howe és Strauss 1991, 2000; Prensky 2001a, 2001b, 2009, 2010). Ezeknek a szerz knek az alapvet állítása az volt, hogy a digitális technológiákkal átitatott hálózati társadalmakban szocializálódó fiatalok máshogyan gondolkodnak, máshogyan tanulnak, mások az alapvet értékeik, és így az életr l, fogyasztásról, tanulásról, véleménynyilvánításról kialakult meggy z déseik, attit djeik is. S t voltak olyanok is, akik megkockáztatták, hogy ennek az els igazi digitális generációnak az id sebbekkel összehasonlítva már fiziológiailag is máshogyan m ködik az agya (Prensky 2001b). Az elmúlt évek tudományos és kevésbé tudományos „termése” a korosztályra vonatkozóan a különböz beszédes, „catchy” kifejezések sokaságát hozta létre. A leginkább ismertnek kétségkívül a net-generáció (Net Generation, ld. Tapscott 1998, 2009 és Oblinger és Oblinger 2005) és a digitális bennszülött/bevándorló (Digital Native/Immigrants, ld. Prensky 2001a, 2001b) kifejezések tekinthet k. Ezek az elnevezések kifejezetten a fiatalok digitális technológiai „beágyazottságára” utalnak. A népszer fogalmak között találjuk még a millenniumi generáció (Millennials, ld. Howe és Strauss 1991, 2000, 2003), az „Y generáció” (Y Generation, ld. Jorgensen 2003, Weiler 2005) kifejezéseket. De még ezzel sincsen vége, hiszen olvashattunk „IM generációról” (IM Generation, ld. Lenhart, Rainie és Lewis 2001), „gémer generációról” (Gamer Generation, ld. Carstens és Beck 2005) vagy éppen a legújabb trendeknek megfelel en a Google-generációról (Rowlands et al 2008, JISC-Ciber 2008) és az i-Generációról (i-Generation, ld. Rosen 2010). Az els könyv, amely a millenniumi generáció kifejezést használta (Howe és Strauss 1991) hivatalosan az 1982 és 2000 között született fiatalokat tekintette e csoport tagjainak. k az 1961 és 1981 között születetteket reprezentáló „X generációt” követik. A szerz szerint a millenniumiak alapvet en különböznek az ket megel z nemzedékt l. Leginkább a közösséghez és a technológához f z d viszonyuk az, ami egyedivé teszi ket. Az amerikai fiatalokat alapul véve Howe és Strauss úgy vélték, hogy az ebbe a korosztályba tartozók alapvet en optimisták, csapat- és közösség-orientáltak, ami nagyfokú teljesítményorientációval és racionalitással is együtt jár. 1997-ben jelent meg Don Tapscott könyve (Growing Up Digital: The Rise of the Net Generation), amely empirikus adatok elemzésén keresztül vezette be a net-generáció fogalmát. Tapscott alapvet en nem születési évszámokban gondolkodott, hanem leginkább a digitális médiafogyasztásban elfoglalt pozíció alapján határozta meg ezt a nemzedéket. A számítógép és az internet megjelenése, az információszerzés és a kommunikáció módjainak tökéletes átalakulása az, ami e korosztály életében a leginkább meghatározó. Ez a technológiai környezetváltozás pedig nagy hatással van a fiatalok általános viselkedésére és értékrendszerére. Egy kés bb könyvében (Tapscott 2009) azért is meghatározott egzakt dátumokat, azaz az 1977 és 1997 között születetteket tekintette a net-generáció részének. A digitális bennszülöttek fogalmát Marc Prensky 2001-ben megjelent könyve vezette be (Prensky 2001a). Prensky szerint valóban új és a korábbihoz képest nagyon eltér jellegzetességekkel leírható generációról beszélhetünk, a változás hátterében pedig egyértelm en a technológiai forradalom áll. Prensky egy másik tanulmányában azt is állította (Prensky 2001b), hogy a „digitális bennszülöttek” agya már fizikailag is más módon épül fel. Velük 276 A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében szemben a „digitális bevándorlóknak” a technológia használatát meg kellett tanulniuk, esetükben ez az organikus fejl dés nem mehetett végbe. Prensky szerint bármennyire is képesek lesznek elsajátítani a technológia használatát, digitális bevándorló „akcentusuk” örökre megmarad. Az e jelenségb l fakadó egyik legkomolyabb kihívás, hogy hatalmasra n tt a szakadék (pl. az oktatásban) a digitális bennszülöttek kompetenciái, értékei és attit djei, illetve az ket tanítani, oktatni hivatott digitális bevándorló tanáraik között. Az Y generáció kifejezés els sorban az üzleti életben és fogyasztói relációkban terjedt el – f ként az Egyesült Államokban, pontosabban onnan indulva. Els említése az AdAge magazin egy 1993-as számából származik, és az X generációt leváltani hivatott új nemzedéket, zömmel a Baby Boomer-ek gyerekeit értik alatta (Zhao és Liu, 2008; Halse és Mallinson, 2009). Nagyjából az 1970-es évek közepét l az 1990-es évek közepéig/végéig születetteket tekinthetjük ebbe a csoportba tartozóknak. E korosztály közös jellemz je, hogy forradalmi technológiai fejl dés és összességében dinamikus gazdasági expanzió közepette töltötték életük els évtizedeit, amelyek jól látható generációs sajátosságokat eredményeztek (Wolburg and Pokrywczynski, 2001). Ezek közül is kiemelkedik az együttm ködésre és a hálózatosodásra való hajlam, és a változással szemben tanúsított általános pozitív attit d. A fiatalok által használt digitális eszközök nemcsak a kommunikáció és a szórakozás médiumai, hanem identitásuk legfontosabb pillérei is. REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK A HOZZÁFÉRÉSBEN ÉS A HASZNÁLATBAN Amennyiben a digitális kultúra legalapvet bb mutatóira vetünk egy pillantást (ld. 10. táblázat), akkor láthatjuk, hogy Magyarország és a környez országok jellegzetességei között vannak ugyan eltérések, de jelent s mérték szakadékról nem beszélhetünk. Fontos, hogy ezek az adatok nemcsak a magyar nemzetiség ekre, hanem a teljes lakosságra, illetve a fiatalok összességére vonatkoznak.2 A 15–24 éves korosztályban ennek alapján a napi rendszerességgel internetet használók aránya a legmagasabb (90% körüli) Horvátországban, Szlovéniában, illetve Ausztriában, míg Magyarország és Románia esetében ez az arány csupán 71%. A közösségi oldalak rendszeres használata terén az eltérések ennél nagyobbak: Horvátország (79%), Szlovákia (73%) és Szlovénia (68%) mutatja a legmagasabb értékeket, ket követi Magyarország (58%) és Ausztria (58%), majd pedig ezekt l az értékekt l jelent sen elmaradva Románia (37%). 2 Sajnos olyan adatforrás nem állt rendelkezésünkre, amely azonos módszertan alapján tartalmazott volna adatot a környez országok magyar nemzetiség fiataljaira vonatkozóan. 277 Galácz Anna – Ságvári Bence 10. táblázat: Internetet és közösségi oldalakat napi rendszerességgel használók aránya Magyarországon és a szomszédos országokban Internetet napi rendszerességgel használók aránya Közösségi oldalakat napi rendszerességgel használók aránya 15–24 évesek teljes népesség 15–24 évesek teljes népesség Magyarország 71 52 58 21 Ausztria 87 66 58 20 Szlovákia 82 51 73 25 Románia 71 51 37 13 Horvátország 90 49 79 25 Szlovénia 90 64 68 26 Ukrajna n.a. n.a. n.a. n.a. Szerbia n.a. n.a. n.a. n.a. Forrás: Eurobarometer 76, saját számítás A Facebook természetesen nem az egyetlen, azonban kétségkívül a legnagyobb, a legtöbb ember által használt közösségi oldal a világon, ezen belül pedig Magyarországon és a környez országokban. Sajnos az egyes nemzetiségekr l, a különböz anyanyelv csoportokról nem állnak rendelkezésünkre statisztikák, azonban az országok egészére vonatkozóan is érdekes adatokkal szolgál a 11. táblázat, amely a Facebookot használók arányát mutatja a teljes népességben, illetve az online (internetet használó) népességen belül. Az adatokból azt láthatjuk, hogy míg az országok többségében ma már a teljes népességen belül a Facebook-felhasználók aránya 25 és 45% között mozog, addig Ukrajnában ez nem éri el az 5%-ot, illetve az internethasználók körében is alig haladja meg a 10%-ot. 11. táblázat: Facebook-felhasználók aránya Magyarországon és a szomszédos országokban A teljes népességben Az online népességen belül Ukrajna 5 11 Románia 24 61 Horvátország 35 60 Ausztria 36 48 Szlovákia 37 47 Szlovénia 37 52 Magyarország 43 66 Szerbia 45 - Forrás: www.socialbakers.com alapján A Facebook jelent sége els sorban abban áll, hogy egy olyan közös kommunikációs platformot jelent, amely egyszerre szolgálhatja a közeli és a távolabbi közösségekkel való kapcsolattartást, illetve a helyi, az országos és a nemzetközi információszerzést. 278 A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében A Facebook által közölt 2011-es statisztikák alapján a szomszédos országok közül négy olyan van, ahol a felhasználók Magyarországgal meglév kapcsolatainak száma az adott ország els öt helyezettje között szerepel. A közösségi oldal m ködési logikájából fakadóan itt szimmetrikus kapcsolatokról van szó, azaz a statisztika itt a kölcsönös bejelölés-visszajelöléseket veszi alapul. A 12. táblázat adatai alapján szembet n , hogy csupán a volt Jugoszlávia tagállamai (Szerbia, Horvátország és Szlovénia) esetében „szorult ki” Magyarország a lista els öt helyr l, viszont Szlovákia esetében a második, míg Romániában és Ukrajnában a harmadik helyen áll, s t még Ausztriában is az ötödik legtöbb külföldi Facebook-kapcsolat Magyarországra irányul. Az elemzés logikáját megfordítva, és Magyarországot alapul véve, az els két helyen Szlovákiát és Romániát találjuk. Itt talán csak az lehet némileg meglep , hogy nagyságrendjét tekintve a Romániában él magyarok száma meghaladja a Szlovákiában él két, mégis Magyarország Szlovákiával van a legintenzívebb online közösségi hálózati kapcsolatban. Sajnos ebb l a statisztikából nem derül ki, hogy ezeken a határokon átnyúló hálózatokon belül mekkora arányt képviselnek a magyar–magyar, illetve a magyar–nem magyar kapcsolatok. 12. táblázat: Az legnagyobb számú külföldi Facebook-kapcsolatok sorrendje országonként Románia Szlovákia Ausztria Szerbia Horvátország Szlovénia Ukrajna Magyarország Spanyolország Cseh Köztársaság Németország Bosznia és Bosznia és HercegoHercegvina ovina Bosznia és Hercegovina Oroszország Szlovákia 1 Olaszország Magyarország Bosznia és Hercegovina Montenegró Horvát-ország Nigéria Románia 2 3 Magyarország Ausztria Szerbia Macedónia Szlovénia Szerbia Magyarország Ausztria 4 Németország Egyesült Királyság Svájc Albánia Montenegró Macedónia Lengyelország Szerbia Ausztria Írország Magyarország Horvátország Ausztria Ausztria Belorusszia Németország 5 Szerbia Az adatok forrása: http://www.facebookstories.com/stories/1574 NYELVHASZNÁLAT A DIGITÁLIS FORRADALOM UTÁN A határon túl él magyarok, és általában a kisebbségi helyzetben lév csoportok életét jellemz en befolyásoló tényez a nyelvhasználat kérdése. Mivel a kultúra egyik legfontosabb közvetít je és egyben rz je az anyanyelv, ezért annak használati lehet ségei, az „államnyelvvel” kapcsolatos hivatalos vagy éppen nem kimondott elvárások, az anyanyelvi kommunikáció különböz szintjeinek rendszeres alkalmazásai alapvet en meghatározzák a kisebbségi lét tapasztalatának alakulását. Így az, hogy a határokon kívül él magyar 279 Galácz Anna – Ságvári Bence közösségek hogyan használják a magyar nyelvet, illetve milyen érzelmekkel viseltetnek az adott ország többségi nyelvével kapcsolatban, mindenképpen igen lényeges kérdés, ugyanakkor nem vitás, hogy a digitális eszközök terjedésével több új szempont is felmerül a témában. Így például érdekes lehet, hogy a kommunikációs lehet ségeket mérhetetlenül kitágító világháló milyen változásokat hozott, illetve fog hozni az elkövetkezend években ezen a területen, vagy éppen, hogy a jellemz en angol alapnyelv digitális kultúra hogyan szüremkedik be a kétnyelv ség közegébe, azaz milyen „er viszonyok” alakulnak ki ebben a háromosztatú nyelvi térben. Természetesen a különböz országokban él magyar közösségek igen eltér módon viszonyulnak a kérdéshez, amit nagyon sok tényez alakít – ezt er sítik meg a fókuszcsoportos kutatás tapasztalatai is. A nemzetiségek egymáshoz való viszonya, a magyar anyanyelv ek aránya egy adott földrajzi területen, a nyelvhasználattal kapcsolatos törvénykezések folyamata, a távoli és közelebbi múlt eseményei mind-mind fontos befolyásoló tényez k. Mindezek elemzésére ez a tanulmány nem vállalkozhat, így csak néhány olyan gondolat felvázolására teszünk kísérletet, amelyek a különböz határon túli közösségek körében készült fókuszcsoportos beszélgetések nyelvhasználatot érint részeinek elemzése eredményeképpen fogalmazódtak meg. A fókuszcsoportos interjúk – jellegükb l fakadóan – önmagukban f ként olyan gondolatébreszt megfigyelések forrásai, amelyek egy kés bbi kutatási fázisban empirikus, kvantitatív megalapozást igénylenek. A TÖBBNYELV SÉGGEL KAPCSOLATOS ÉRZELMEK A fókuszcsoportok elemzése azt mutatja, hogy általánosságban a határokon túl él magyar fiatalok nagy része, bár természetesen el nyben részesíti saját anyanyelvét, határozott el nyöket lát abban, hogy többnyelv közösségben él. Bár országonként, ezen belül pedig területenként eltér lehet, hogy mennyire érzik kényszernek vagy éppen lehet ségnek a másik nyelv elsajátításának szükségességét, a legtöbben mégis úgy nyilatkoztak, hogy inkább hasznos, hogy meg kell tanulniuk (megtanultak) egy másik nyelvet. Én ezt úgy látom, hogy ha valaki két nyelvet tud, akkor az több ember. Tehát most mindegy, hogy az héber vagy az román vagy az cigány, de hogyha tudod, akkor, azzal magadnak nem ártasz, hogyha tudsz egy nyelvet. (Kolozsvár, Erdély) Err l nekem most azt jutott eszembe, hogy ezért is jó, ha valaki két nyelvet beszél, mert akkor akár egy harmadikba is könnyebben belefog. Az agyunk is könnyebben tanul ilyenkor. (Muzslya, Vajdaság) Ahány nyelv, annyi ember! Szokták mondani. Szerintem is el ny a minél több nyelv. (Rozsnyó, Felvidék) Sokan voltak olyanok is, akik a kisebbségi létb l fakadó természetes kötelességnek, vagy még inkább racionális választásnak érezték, hogy az államnyelvet elsajátítsák, azon alapszinten képesek legyenek kommunikálni. Ebben a megközelítésben a fiatalok a „dacos” ellenállásnak nem sok értelmét látták. Az ország hivatalos nyelve a román, és mivel még autonómiáról nincs szó, addig még akármilyen többségbe legyen itt a magyarság, véleményem szerint annyira kell tudni románul, hogy azt a szórólapot el tudják olvasni. (Kolozsvár, Erdély) 280 A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében Az alapot kéne tudni azért! Mégiscsak Szlovákiában élünk, úgyhogy… Nem muszáj, hogy így teljesen, hogy a tökéletesen. Hogy ne lehessen megkülönböztetni, hogy melyik az anyanyelve meg melyik a tanult. De legalább az alapokat, hogy a hétköznapi életbe, a hivatalokba vagy bárhol, ahol nem tudnak magyarul, vagy valami ügyintézéskor. Legalább azt az alapot.(Rimaszombat, Felvidék) Összességében mindenképpen úgy t nik, hogy különösebb ellenérzések a másik nyelvvel, illetve annak bizonyos használati szükségszer ségeivel nincsenek, de természetesen ez egy igen általános kijelentés. A következ kben kiderül, hogy bizonyos helyzetekben azonban a magyar nyelv els dleges, illetve, hogy egyes szituációkban a környezet nyelvvel kapcsolatos elvárásai igenis túlzóak vagy éppen bántóak is lehetnek. A NYELVHASZNÁLAT DIMENZIÓI A különböz szomszédos országokban, s t akár azok egyes területein nagyon eltér lehet, hogy a magyar közösségek tagjai milyen mértékben tanulják meg és használják a többségi nyelvet. Ez függhet az oktatási és a munkalehet ségekt l, az erre vonatkozó szabályoktól, az asszimiláció mértékét l – vagy akár az anyaországi személyes kapcsolatok er sségét l is. Ebben a tanulmányban természetesen nem vállalkozhatunk alapos összehasonlító elemzésre, aminek nem is adottak az empirikus feltételei. Ugyanakkor az interjúk alapján felvázolható néhány közös pont, amit mindenképpen érdemes kiemelni. Ezek egyike, hogy az anyanyelv egyik legfontosabb használati területe (az interperszonális kommunikáción kívül természetesen) a szépirodalom. Szinte minden országban, csaknem minden csoportban elhangzott, hogy amennyiben olvas valaki szépirodalmat, azt legszívesebben magyarul teszi. Ha könyvet olvasok, és ha nem kötelez r l van szó, hanem irodalomról, akkor magyarul. Újságot akkor már, ha valami például szerbül, vagy valami, mert abból van a legtöbb, de emígy például az átlag dolgokat angolul, de a legtöbb az irodalom. (Szabadka, Vajdaság) Én regényt nem tudnék más nyelven, csak magyarul. Egy szakkönyvet elolvasok angolul, vagy egy magazint, egy akármit, de én regényt nem tudnék más nyelven. (Máramaros, Erdély) Könyvet magyarul, de újságot szlovákul. (Rozsnyó, Felvidék) Ugyanakkor, ahogy már a fenti idézetekb l is kiviláglik, a hírek, a napi sajtó sokkal inkább a többségi társadalom nyelvén jut el a magyar nemzetiség ekhez is. Ez részben a magyar nyelv hírszolgáltatások esetleg korlátozottabb elérése miatt alakulhat így, de fontos az a tényez is, hogy a magyarok, csakúgy, mint más nemzetiség polgártársaik, állampolgárságuk szerinti hazájuk híreir l ugyanúgy tudni szeretnének, mint az anyaországban történtekr l. Márpedig ezt az igényüket érthet módon jobban kiszolgálják a helyi sajtótermékek. Én a helyi híradót nézem, mert úgy gondolom, hogy ez közelebb áll hozzám. De jó, ha tudom, hogy mi történik a másik országokban is, de tudjam, hogy mi történik a saját országomban. (Muzslya, Vajdaság) Újságot is inkább oroszul olvasok! (Ungvár, Kárpátalja) 281 Galácz Anna – Ságvári Bence Az adott ország többségi nyelve általában akkor kap els séget, amikor valamilyen speciális szakmai nyelvezetr l van szó. Ebben a kérdésben alapvet jelent ség az, hogy az adott fiatal mennyire nevelkedett homogén (magyar) nyelvi közegben korábban, illetve milyen tervei vannak a továbbtanulással, a munkavállalással kapcsolatban. Azok körében, akik Magyarországon vagy az egyértelm en magyar többség szül földjükön szeretnének boldogulni, a magyar nyelven való tanulás nem probléma. Nagyon sokan voltak azonban azok, akik úgy gondolták, hogy valamilyen szakma magas szint elsajátításához érdemesebb a többségi nyelvet választani, mivel ezzel nem rontják a kés bb elhelyezkedésük esélyeit. (Azaz például ha m szaki vagy természettudományos szakmákat magyarul tanul, nem ismeri készségszinten a szakkifejezéseket a többségi nyelven, ami az országon belüli munkavállalást, mobilitást nagymértékben megnehezítheti.) E két csoport mellett megtaláltuk azokat is, akik úgy vélték, hogy a legcélszer bb az angol nyelven való tanulás, hiszen ez jóval több lehet séget biztosít a kés bbiekben, és csökkenti a „nyelvi bezárkózás” esélyeit. Én mondjuk oroszul és magyarul olvasok. Mondjuk, nagyon sok irodalom van, aminek tényleg nagyon jó orosz fordítása van. Remekművek! Mit l függ, hogy valamit oroszul vagy magyarul olvasol? Mit l függ? Hát mondjuk magyarul, ami otthoni könyv volt, én mindent elolvastam. Szóval így kábé már a könyvtárba se érdekes bemenni, mert már megvolt szinte minden. Csak ilyen cikkeket szoktam néha olvasni az interneten. Oroszul viszont könyveket töltök le és úgy olvasom ket. Nagyon sok a technikai tartalom. Az egyetemen mondjuk az ilyen szakszavakat felvettem és nekem könnyebb mondjuk technikai művet oroszul olvasni. Nem ukránul, oroszul!!! Nézzük most meg, hogy a szórakozás (tartalomfogyasztás) egyéb területein hogyan alakulnak a nyelvi preferenciák. Korlátozottabban, de az el z ekhez hasonló megállapítások mondhatók el a filmekr l: sokan szeretik magyarul nézni a mozikat, és sokan kiemelték a magyar szinkronok magas min ségét is. Ugyanakkor ezen a területen már más szempontok is megjelennek, amelyek a digitális médiával kapcsolatban is fontosak lesznek majd. A magyar szinkronok dicsérete mellett sokszor volt tapasztalható az értetlenkedés is a magyarországi televíziós csatornákon tapasztalható, gyakorlatilag teljes mértékben elterjedt szinkron miatt. Sok környez országban ugyanis sokkal jellemez bb a külföldi filmek feliratozása, amit sokan lehet ségként fognak fel arra, hogy más nyelveket megismerjenek, gyakoroljanak (például a szerb és a horvát tévécsatornák kizárólag feliratosan sugározzák a külföldi filmeket). F képp a fiatalokra jellemz , hogy el nyben részesítik a feliratos filmeket, sorozatokat. Megszoktuk, hogy szerb föliratos és valahogy gyorsabban tudok úgy olvasni. A magyar fölirat nem zavar, de nem a fölirat zavar, hanem az zavar, hogy rábeszélnek és nem hallom az eredeti, mit tudom én milyen nyelven az eredeti szöveget. (Muzslya, Vajdaság) Ha például angol film, akkor szeretem angolul is, nem szinkronba hallgatni, mert az úgy eredeti. (Kolozsvár, Erdély) A magyar feliratot volt, aki problémásnak tartotta, els sorban azért, mert bizonyos „stílusú” nyelvezetet nem ért annyira, ami szükséges lenne egy gyorsan pörg feliratozás követéséhez. 282 A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében Sokszor nincs felirat. Hogyha vagy valamilyen, akkor vagy román, vagy angol felirat van. Magyar az nem, mert van, mikor kicsit átmegy pestibe a felirat és úgy kicsit zavar… (Kolozsvár, Erdély) A fiatalok között többen voltak azok, akik egyre inkább kihasználják a digitális kor adta lehet ségeket arra, hogy akár szórakozás közben is nyelveket tanuljanak, gyakoroljanak. Ez persze nem kizárólag a határon túli fiatalokra jellemz , mivel ez leginkább a globális kultúrafogyasztás univerzális jellegzetessége. Én azt szoktam, hogy letöltöm magyarul a filmet és keresek hozzá általában angol feliratot. És akkor úgyis reflexb l úgyis olvasom hozzá az angolt és sokkal jobban megtanulom így, és legalább értem azt, amit elolvasok... (Sepsiszentgyögy, Erdély) De például a magyarból meg az zavar, hogy a magyarok aztán meg tényleg szinte mindent lefordítanak magyarra. Hát olyan dolgok vannak, hogy egyszer en... nem tudom, azt már illetlenség lefordítani magyarra. Olyan is vannak... ilyen angol kifejezések. (Sepsiszentgyörgy, Erdély) Még a nyelvgyakorláshoz kapcsolódóan: sokan mondták azt is, hogy például mobiltelefonjuk nyelvét állítják arra, amit éppen tanulnak vagy gyakorolni szeretnének. Azaz a mobiltelefon nyelve nem identitáskifejez tényez . A szórakozás, a m vel dés világa azonban még a nyelvgyakorlás egyre nagyobb igénye és szükségessége mellett is gyakran f ként magyar nyelv . Más a helyzet ugyanakkor a mindennapi technikai nyelvezettel. A napi hírekhez hasonlóan ugyanis ez is egy olyan terület, amivel f ként a többségi nyelven találkoznak a kisebbségi csoportok tagjai is: ezért általában itt az els dleges nyelv nem a magyar. Ilyen terület például a KRESZ, vagy más hasonló, napi technikai rutinok világa. A KRESZ-szel is így van általában, hogy van aki románul rakja le, mert úgy könynyebb, magyarul meg nem értik egyszerűen a kérdéseket...(Sepsiszentgyörgy, Erdély) Példát mondok: például ha megyek a bankomathoz, lehet, nem tudnám magyarul kivenni a pénzt. Mert nem érteném meg. (Rozsnyó, Felvidék) Hát, a magyart meg nem érteném. Mint például most volt egy példa, leküldték a papírokat, mert népszámlálás volt. És volt magyar nyomtatvány is. Én elkezdtem olvasni, de nem értettem egy szavát se. (Rozsnyó, Felvidék) NYELVHASZNÁLAT A DIGITÁLIS MÉDIÁBAN A SZÁMÍTÁSTECHNIKA NYELVE ÁLTALÁNOSSÁGBAN A technikai nyelvekkel kapcsolatban elmondottak egyben átvezetnek a digitális médiaeszközökkel kapcsolatos megfigyelések területére. Bizonyos szempontból ugyanis ezeknek az eszközöknek is van egy technikai dimenziójuk, aminek azonban a legtöbb határon túli magyar esetében az alapnyelve se nem a magyar, se nem a többségi nyelv, hanem az angol. Akármelyik országról legyen is szó, azok, akik használnak számítógépet, általában úgy nyilatkoztak, hogy az operációs rendszer és az alapvet programok angolul futnak gépükön. 283 Galácz Anna – Ságvári Bence Kizárólag angolul, már ami a számítógépet illeti, mindent angolul. (Szabadka, Vajdaság) Igen, de például nálam, én mindent, amit számítógépen csinálok, én angolul csinálom. Nem tudom miért, én így szoktam meg. És ha Google-on keresek valamit, ami nem specifikusan magyar, ami nem specifikusan román, ami nem specifikusan lappföldi, lényegtelen, akkor azt mindet angolul keresem, mert sokkal több találatom van például Google-on, hogyha valamire angolul keresek rá. És gyakorlom a nyelvet, tehát nekem ez fontos. (Máramaros, Erdély) S t sokan elevenítették fel élményeiket a magyar nyelv vonatkozó kifejezésekkel kapcsolatban, amik csaknem mindig kudarcosak voltak. Nekem, mikor kisebb voltam, akkor pl. angolul volt minden, és én mindenre rákattintottam, azért mert nem tudtam semmit, és most, hogy magyar, egyszerűen nem tudok eligazodni rajta, nem tudom, hogy mi, micsoda. Aztán mikor átváltom angolra, akkor így mindjárt értem, már mikor az ikont meglátom… (Szabadka, Vajdaság) Csak egy példa, hülye példa, mondjuk (nem érthet ) van, de ha azt is magyarra állítom, akkor nem tudom kezelni. Például: Töltés… Mi van?! Az a „load” ugyebár, de, de (közbeszólnak, nem érthet ) Hát jó. Most OK. De mikor meg volt a számítógép akkor: Kívánja elhagyni? Igen! Szóval nekem a szó miatt sokszor angol… (Újvidék, Vajdaság) Én is a szoftvereket, mindent, én annyira megszoktam már, alapjában véve én angolul kezdtem el... annyira megszoktam angolul, hogy magyarul nem tudok boldogulni. Én mindent, ami szoftver... én is a vizsgára elmentem, ilyen számítógépes vizsgára, operációs rendszerb l, hát ugye minden angolul... mikor ott nekem írta a magyar kifejezéseket, én csak így néztem, hogy mi??? (Sepsiszentgyörgy, Erdély) Például nekem nagyon rossz volt, mikor egyetemen kellett informatikából vizsgázni, és mindent magyarul írt, és semmit nem értettem. Tehát az ilyen alapvet dolgokat, tehát nem, hogy mit kell megcsinálni, tehát nem értettem magát a feladatot. (Kolozsvár, Erdély) A KÖZÖSSÉGI MÉDIA ÉS AZ INTERNET NYELVE Láthatjuk, hogy a számítástechnika, a számítógép kezelése akár hardver-, akár szoftverszinten egy speciális szaknyelvhez köt dik, ami az angol. Részben más kérdés azonban az internet, a keresés vagy a közösségi oldalak világa. Azonban itt sem lehet azt mondani, hogy egy nyelv, akár a magyar, akár bármelyik többségi nyelv lenne az uralkodó. Az online univerzum láthatóan többnyelv világ, amit a fókuszcsoportos beszélgetések résztvev i, f ként a fiatalok, láthatóan természetesnek vesznek, és élveznek. Az adott többségi nyelv ezekben az esetekben egy plusz, hiszen az angolon és a magyaron kívül egy további nyelven írott tartalmak is b vítik az internet nyújtotta lehet ségeket. – Hát, én vegyesen használom. Attól függ, hogy mit keresek. Magyarul vagy angolul. 284 A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében – Én is, magyarul, angolul, szerbül. Szintén. – Hát, én is, f a magyar, de ha itteni dolgok érdekelnek, akkor szerbül. Akkor rákeresek. (Szabadka, Vajdaság) A közösségi oldalakon is jellemz a többes nyelvhasználat, illetve az sem ritka, hogy a fiatalok több közösségi oldalon is jelen vannak, és mindegyiken más az uralkodó nyelv. Vagyis az általánosan elterjedt Facebook mellett (amelyet vagy magyarul, vagy több nyelven, de nagyon sokan angolul használnak), tagjai más magyar (pl. iwiw), vagy helyi csoportoknak is, amit az adott nyelven kezelnek. Nem tudom, nekem így berögzült valahogy, hogy a Kontakt az ukrán vagy orosz, az iwiw az magyar, és a Facebook az meg már ilyen nemzetközi, ott már mindenkit meg lehet találni. (Ungvár, Kárpátalja) Többen is kiemelték (els sorban Erdélyben), hogy megfigyelhet egyfajta hármasság (kisebbségi és többségi nyelv, illetve angol) a nyelvhasználatban. Én csak a magam nevében és az én környezetemr l tudok beszélni, hogy tényleg jellemz egy bizonyos fokú elangolosodás és elrománosodás. (Sepsiszentgyörgy, Erdély) A vegyes nyelvhasználat azonban nem feltétlenül jelenik meg pozitívumként a fiatalok számára sem minden esetben: Engem az hihetetlenül zavar, amikor a szüleim megnézik a román híradót, és akkor például édesanyám elkezd beszélni és elmond tíz mondatot magyarul és egy szót mond románul és folytatja tovább... észre se veszi. Például olyanok, mint a rövidítések... például volt az IMF és az FMI románul. Pedig csak meg van fordítva... és izé, csak úgy mondta és hallgattunk és mondom, hogy hát nem tudom, te mir l beszélsz, nem értem. Erre azt mondja ez az FMI, aki ad kölcsönt Romániának, meg minden... Ja, mondom, az az IMF, mert ugye úgy van az angol megnevezése. Az ilyeneket például lefordítják. ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányunkban a szisztematikus, a témánkat átfogóan vizsgáló adatforrások hiányában arra tettünk kísérletet, hogy a határon túl él fiatalok, illetve a környez országok digitális kultúrával kapcsolatos néhány fontos jellegzetességét mutassuk be. Bár a nyilvánvaló különbségek továbbra is megmaradtak az egyes országok (els sorban a gazdasági fejlettségb l fakadó) lehet ségei, illetve a fiatalok különböz demográfiai csoportjai között, az elmúlt évtized a digitális kultúrához való hozzáférés terén inkább az esélyek kiegyenlít désér l szólt. Talán Ukrajnát (és Románia zömmel nem magyarok lakta területeit) leszámítva, a környez országok alapvet penetrációs mutatói nem térnek el jelent s mértékben egymástól. Az internet, a közösségi hálózatok korábban ismeretlen lehet séget adtak a környez országok magyar nemzetiség fiataljai kezébe ahhoz, hogy er sítsék kulturális és kommunikációs kapcsolataikat Magyarországgal, illetve hozzájussanak azokhoz az információkhoz, tartalmakhoz, amelyek segíthetik ket identitásuk meg rzésében. S t, ez a lehet ség természetesen fordítva, a magyarországi fiatalok számára is adottá vált. A 285 Galácz Anna – Ságvári Bence közösségi oldalak kapcsolatai azt sejtetik, hogy els sorban Románia (Erdély) és Szlovákia (Felvidék) vonatkozásában nagyon er sek ezek az online kapcsolatok. (Ezek tételes bizonyítása meghaladná e tanulmány kereteit, azonban célunk az, hogy a megfelel adatokhoz való hozzájutással részletesen elemezzük a közösségi hálózatoknak a kárpát-medencei fiatalság azonos, illetve különböz anyanyelv csoportjai közötti közösségi viszonyokat.) Azt talán megkockáztathatjuk, hogy egy városias környezetben él , megfelel fizikai hozzáféréssel rendelkez határon túli fiatal felhasználói szokásai alapvet en nem különböznek magyarországi társaiéitól. Mint arra a tanulmány els részében utaltunk, ebben a korosztályban már egyértelm en a globális minták érvényesülnek – még akkor is, ha természetesen minden országnak, kisebb közösségnek megvannak a maga lokális tartalmai. A nyelvhasználat példáján keresztül láthattuk, hogy e korosztálynak a hozzáállása ehhez a kérdéshez meglehet sen pragmatikus, ami megfigyelhet volt például a digitális eszközökhöz kapcsolódó nyelvválasztásokban is. Ez utóbbiak esetében a nyelv funkciója korántsem a hovatartozás kifejezésér l szól, hanem jóval inkább a hatékony megértésr l vagy akár a nyelvtanulásról. A kutatás tapasztalatai alapján az irodalom maradt az egyik olyan f terület, ahol az anyanyelv továbbra is kitüntetett szerepet játszik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a magyarországi és nemzetközi kutatások is azt jelzik, ennek a digitális bennszülött korosztálynak már csak egyre kisebb hányada tartozik a saját szórakozására, épülésére komolyabb-könnyedebb irodalmat olvasó csoportba. Ezen a téren egyértelm en érvényesül a digitális tartalmak „elszívó hatása”. 286 A nyelvi kultúrák és közösségek a digitális bennszülött fiatalok körében IRODALOM Carstens, A. and Beck, J. (2005): „Get Ready for the Gamer Generation.” In: TechTrends, 49(3), 22–25. Howe, N. and Strauss, B. (2000): Millennials Rising: The Next Great Generation. New York, Vintage Books. Howe, N. and Strauss, W. (1991): Generations: The history of America’s future. New York, Quill. Jorgensen, B. (2003): „Baby Boomers, Generation X and Generation Y? Policy implications for defence forces in the modern era.” In: Foresight, 5(4), 41–49. Lenhart, A., Rainie, L. and Lewis, O. (2001): Teenage Life Online: The Rise of InstantMessage Generation and the Internet’s Impact on Friendship and Family Relationships. Washington, DC: Pew Internet and American Life Project. Oblinger, D. G. and Oblinger, J. (2005): „Educating the Net Generation. EDUCAUSE Online book.” http://www.educause.edu/ir/library/pdf/pub7101.pdf) Prensky, M. (2001a): „Digital Natives, Digital Immigrants.” In: On the Horizon, 9(5), 1-6. Prensky, M. (2001b): „Digital Natives, Digital Immigrants, part 2: Do they really think differently?” In: On the Horizon, 9(6), 6. Prensky, M. (2009): „H. Sapiens Digital: From Digital Immigrants and Digital Natives to Digital Wisdom.” In: Journal of Online Education, 5(3). Prensky, M. (2010): Teaching Digital Natives: Partnering for Real Learning. London, Sage Publishers. Rosen, L. D. (2010): Rewired: Understanding the i-Generation and the Way They Learn. New York, PalgraveMacmillan. Rowlands, I., Nicholas, D., Williams, P., Huntington, P., Fieldhouse, M., Gunter, B., Withey, R., Jamali, H., Dobrowolski, T. and Tenopir, C. (2008): „The Google generation: the information behaviour of the researcher of the future.” In: Aslib Proceedings, 60(4), 290–310. Tapscott, D. (1998): Growing up digital: The rise of the Net generation. New York, McGraw-Hill. Tapscott, D. (1999): „Educating the Net generation.” Educational Leadership, 56, 5, 6–11. Tapscott, D. (2009): Grown up digital: How the Net generation is changing your world. New York, McGraw-Hill. Tapscott, D. and Williams, A. (2010): „Innovating the 21st century university: It‘s Time.” In: Educause Review, Vol. 45, No. 1, 17–29. Weiler, A. (2005): „Information seeking behavior in Generation Y‘ students: Motivation, Critical Thinking, and Learning Theory.” In: Journal of Academic Librarianship, 31(1), 46–53. 287 A TANULMÁNYOK RÖVID MAGYAR ÉS ANGOL NYELV ÖSSZEFOGLALÓJA – SUMMARIES ARNOLD PETRA: BURGENLAND Burgerlandban készült két fókuszcsoporton résztvev fiatalok szerint a magyar identitás legmeghatározóbb tényez je a magyarság érzet, a magyar kultúra, nyelv szeretete és ismerete és kevésbé jelent markáns elemet az, hogy valaki Magyarországon él. A beszélgetések során azt tapasztaltuk, hogy a résztvev k többsége osztráknak tartja magát, a magyar nyelv jellemz en idegen nyelvként, és nem anyanyelvként van jelen. Mindazonáltal fontosnak tartják, hogy a magyar identitás ne haljon ki a térségben, ami úgy gondolják, els dlegesen a család és az iskola feladata. Ebben a térségben tehát spontán nemzeti identitásról egyáltalán nem beszélhetünk, de a beszélgetéseken résztvev k szerint csekély törekvések vannak arra vonatkozóan, hogy a tudatos nemzeti identitás megmaradjon. Er s jelek mutatnak arra, hogy Burgerland térségben a magyar identitás válságban van. According to the youth participated the two focus groups in Burgerland the most significantly feature of the Hungarian identity is the Hungarian feeling, the Hungarian culture, the love and knowledge of the Hungarian and living in Hungary is less dominant. The results show that the most of the participants keep themselves Austrian, and speak Hungarian rather as a foreign language than a native language. In their opinion it is important to avoid dieing out the Hungarian identity in the area which is the task of the family and the school. In this area we can speak about spontaneous identity not at all, but there seem to be some narrow intentions to keep the aware identity. There are strong remarks that the Hungarian identity is in crisis in Burgerland. MORVAI TÜNDE: FELVIDÉK A MOZAIK2011 kutatás keretében Szlovákiában három helyszínen – Rimaszombat, Somorja és Várhosszúrét – összesen hat fókuszcsoportos interjú készült, melyeket a tanulmányban az atlas.ti tartalomelemz program segítségével dolgoztam fel. A tanulmányban helyszínenként elemzem a két különböz korcsoportban készült fókuszcsoportos interjút, majd összegzem a „magyarnak lenni”, a nyelvhasználat, az állampolgárság, és a jöv kép témaköreiben elhangzott különbségeket és hasonlóságokat. Csoportonként azokra a témákra fókuszálok, melyek a csoport résztvev i részér l a leginkább vitatott témák voltak. As part of the MOZAIK2011 research six focus group interviews were initiated in three different locations of Slovakia: in Rimaszombat, Somorja and Várhosszúrét. Data was 289 A tanulmányok rövid magyar és angol nyelvű összefoglalója – Summaries processed with the atlas.ti qualitative data analysing software. The focus group interviews made in two different age groups are analysed by location, and then differences and similarities are summarised related to the „being Hungarian”, use of language, citizenship and vision of future topics. Those topics are in the focus of the analysis that were the most debated by the participants of each group. FERENC VIKTÓRIA – SÉRA MAGDOLNA: KÁRPÁTALJA A MOZAIK2011 kutatás során Kárpátalján a magyarság szempontjából két szórványtelepülésen (Munkács és Ungvár) és két tömb városban (Técs és Beregszász) készültek fókuszcsoportos beszélgetések, melyek során a leginkább érintett témakörök a magyar identitás, az állampolgárság, a nyelvtudás, valamint a munka és a migráció voltak. A magyar identitás szempontjából nagyon fontos szerepe van a családi szocializációnak, és a magyar nyelv oktatásnak, a nemzeti ünnepeket méltatásának, a cserkészet aktivitásának, valamint a magyar nyelvtudásnak. A fiatalok szenvednek a gazdasági problémáktól, a kilátástalan munkakeresést l, illetve az alacsony bérekt l. Ennek hatására mindegyik beszélgetésben felmerül a migráció lehet sége. Az államnyelv ismerete a migráció irányát is befolyásolhatja. A fiatalok érzelmileg köt dnek ukrán állampolgárságukhoz, hiszen ennek része a szül föld, Kárpátalja dimenziója. Emellett az egyszer sített honosítási eljárás felé is pozitívan viszonyulnak, de a kett s állampolgársággal kapcsolatos kockázatok miatt, úgy vélik, csak annak érdemes magyar állampolgárságot igényelni, aki egyúttal kiköltözését is tervezi. As part of MOZAIK2011 research focus group interviews were made in two settlements of Transcarpathia where Hungarians live sporadically (Munkács/Mukacheve and Ungvár/ Uzhgorod) and in two towns where Hungarians live in enclaves (Técs /Tiachiv and Beregszász/Berehovo). Hungarian identity, citizenship, language competences and the issue of work and migration were the main topics discussed. The most important factors of Hungarian identity are socialization in the family and in Hungarian language schools, celebrating Hungarian holidays, activity of scouts associations, and the knowledge of Hungarian language. Youngsters are struggling with economic problems, hopeless job searching, and low salaries. As a result, the possibility of migration occurs in all interviews. Language competences could have possible influence on the direction of migration. Young Hungarians in Transcarpathia emotionally attached to their Ukrainian citizenship, because their homeland, Transcarpathia is a part of that dimension. At the same time they have positive attitude towards the simplified naturalization process, however, due to the risks connected to dual citizenship they conceive that applying for Hungarian citizenship is worthy only when the applicant plans migration as well. SZÉKELY TÜNDE: ERDÉLY A MOZAIK2011 Ifjúságkutatás során Erdélyben hét interjúra, illetve fókuszcsoportos beszélgetésre került sor, továbbá egyre Csángóföldön. A hanganyagok begépelt szövegeit Nyugatról Keletre haladva (Nagyvárad, Máramarossziget, Kolozsvár, Marosvásárhely, 290 A tanulmányok rövid magyar és angol nyelvű összefoglalója – Summaries Székelyföld: Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Barót) dolgoztam fel, így ebben a logikai sorrendben kerülnek ismertetésre a fókuszcsoportos beszélgetések során elhangzottak. A résztvev k feladata az volt, hogy határozzanak meg néhány fogalmat, és ismertessék arról gondolataikat. A tanulmányban a következ fogalmak elemzése található meg: haza, magyar, székely, mi a magyar és a székely között a különbség és a hasonlóság, állampolgárság, illetve kett s állampolgárság. Az elemzésre a fogalmakat ad-hoc módon választottam ki, és abban a sorrendben hasonlítom össze, ahogyan elhangzottak a rájuk vonatkozó kérdések az interjúk során. The research MOZAIK2011 is a research realized amongst the youngsters. In Transylvania had been organized seven interviews/focus group discussions in seven different locations: (Nagyvárad, Máramarossziget, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyföld: Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Barót) plus one more in Csángóföld. I was working with the texts, starting from the geographic West (Partium) and heading to the East (Székelyföld). During the discussions, the participants’ task was to define some terms, and to present their thoughts about these topics. In this study it can be found the presentation and the analysis of the following terms: home, Transylvania, being a Hungarian, being a Székely, what is the difference and the similarity between the Hungarians and Székelys, citizenship, and last, but not the least, the dual citizenship. The analysis of these concepts was made in an ad hoc way, the selection of them and the comparison is presented in the same order as the topics were presented during the interviews. SZABÓ ÁKOS: VAJDASÁG A tanulmány öt fókuszcsoport elemzését tartalmazza. A fókuszcsoportok helyszínének kiválasztásánál az volt a legfontosabb szempont, hogy a területileg szétszórt, egymástól nagyon különböz viszonyok között él vajdasági magyarság minden jelent sebb csoportjának a véleményét megismerjük. Így tömb-magyar és szórvány településeken, valamint magyar nyelvszigeteken egyaránt készítettünk felvételeket. A fókuszcsoportok f bb témakörei a vajdasági magyar fiatalok identitása, az oktatás, a munkaer piac, a párválasztás és a migráció voltak. Célunk azoknak a folyamatoknak a megragadása, melyek jelenleg a felsorolt területeken zajlanak. The study consists of the analysis of five focus groups. While selecting location for focus groups, our main purpose was to choose very different groups, living distantly from each other and in under variety of circumstances. This way we had a chance to get to know the opinions of all bigger groups of Hungarians in Vojvodina. We prepared recordings in major Hungarian areas, language islands (separate areas with Hungarian majority) and areas with Hungarian minority. Main topics of the focus groups were: identity of young Hungarians in Vojvodina, education, labour market, mate choice and migration. The objective of the study was to understand current changes that are taking place in these areas. 291 A tanulmányok rövid magyar és angol nyelvű összefoglalója – Summaries MÁDER MIKLÓS: DÉL-BARANYA A magyarságukat aktívan megél horvátországi magyarok nagy többsége néhány falura korlátozódik. Ezek homogén magyar települések. Az ottani szül k és a gyermekek kapcsolatában egy abszurd stratégiát rögzítettünk. Azok a családok, akiknél a család egysége fontosabb a magyar identitásuk meg rzésénél törekednek arra, hogy a fiatalok integrálódjanak a horvát többségbe, emiatt a környéken való egzisztenciális érvényesülésük jóval biztosabb lesz. Azok a családok pedig, ahol a magyar nemzeti identitás meg rzése a feladat, ott a magyar nyelv , esetleg magyarországi oktatást preferálják, így ezek a fiatalok a szül helyt l földrajzilag egyre távolabb sodródnak. A jelenlegi horvátországi magyarságot szigetszer ség jellemzi. Azok a fiatalok, pedig akik lesodródnak ezekr l a szigetekr l elt nnek a horvátországi magyar kisebbség soraiból. Hungarians who live in Croatia are concentrated in just a few villages. These are homogenous Hungarian speaking settlements. We could identify an absurd strategy in the relationship of the parents and their kids. Those families who prefer the unity of the family to Hungarian national identity, are striving to help their descendants in the process of integration into the Croatian majority. Thus the employment of these young people is more secure in the neighboring area. But those families, who prefer their Hungarian national identity to the family, are sending their children even to Hungary to learn in their native langugage. S, these young people would probably slide away from their homeland. The Hungarian minorities in Croatia could be characterized as isolated communities. The descendants who are drifted away from these isolated communities are moving away from being active members of the Hungarian minorities in Croatia. DÁNIEL BOTOND: ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK MUNKAER PIACI HELYZETE A tanulmány a sajátos kisebbségi léthelyzetben él erdélyi magyar fiatalok jöv terveit, munkaer piaci integrációját, gazdasági etnocentrizmusát vizsgálja fókuszcsoportos beszélgetéseken alapuló kutatás eredményei alapján. Számba veszi a fiatalok továbbtanulási és munkavállalási terveit, migrációs szándékait, vizsgálja az etnikai szempontok meglétét a munkahelyválasztásban, valamint a fogyasztásban, illetve azokat az er forrásokat, amelyek segítenek a munkahelytalálásban, különös tekintettel a többségi nyelvvel, valamint idegen nyelvekkel kapcsolatos kompetenciákra. A vizsgálat eredményei segítségével az elmúlt évek els sorban kvantitatív kutatásai által rajzolt képet egészítjük ki, árnyaljuk min ségi jelleg információkkal, ezáltal igyekszünk pontosabbá tenni az erdélyi magyar fiatalok munkaer piaci helyzetével és migrációs szándékaival kapcsolatos tudásunkat, továbbá hozzájárulunk az etnikai fogyasztással, illetve helyi termékekkel kapcsolatos erdélyi vizsgálatokhoz. Our study is focusing on future plans, labour market integration, economic ethnocentrism of Hungarian youngsters from Transylvania, living in a special minority status, based on results of focus group interviews. It reviews the future educational and employment plans of youngsters, their migration intentions, examines the existence of ethnic criterias in choosing 292 A tanulmányok rövid magyar és angol nyelvű összefoglalója – Summaries a job or products and services, and also those resources which help youngsters finding employment, especially language skills of the majority and other foreign languages. The results of the research help complete the picture drawn by mainly quantitative researches of recent years with qualitative information; thereby we try to refine our knowledge on labour market situation and migration intentions of Hungarian youngsters from Transylvania. Furthermore we contribute to studies about local products and consumer ethnocentrism in Transylvania. BODÓ BARNA: IDENTITÁSVÁLTOZATOK A tanulmány a határon túli fiatalok politikai-társadalmi attit djeivel kapcsolatos kutatási anyagból az identitásra vonatkozó kérdéseket vizsgálja. A kutatás során több kérdésre keressük a választ (Léteznek-e a kisebbségek – regionális – identitásépítésének sajátos jegyei? Különbözik-e az egyes nagyrégiók magyarságának nemzeti identitása? Milyen különbségek tapasztalhatók a tömb-, a front- illetve a szórvány helyzetben él k identitásépítése között? Kihatnak-e Magyarország és a vonatkozó állam közötti kapcsolatok az utóbbi államban él magyarok identitásépítésére, és ha igen, miként?), ezek összefoglalva megjeleníthet k a „Mennyire veszélyeztetett a kisebbségi identitás?” kérdésben. Az utóbbi kérdésre az összefoglaló válasz: Az identitásképz elemek és tényez k közül több kisebbségi léthelyzetben potenciális konfliktus eleme, vagyis a kisebbségi identitás egyetlen esetben nem veszélyeztetett: ha a vonatkozó kisebbségi közösség autonómiával rendelkezik. A vizsgált régiókban erre csak Vajdaságban van részleges példa – s a megkérdezettek rámutattak nem kielégít voltára. A kisebbségi lét reflektált lét, az egyén tudatában van helyzetének, s annak is, hogy ez bizonyos opciókat is lehet vé tesz. Ezekr l az opciókról kevés közvita folyik, a megfogalmazások milyensége jelzi, mennyi a teend ezen a téren. A nemzetre vonatkozó tudás eloszlása nagyon egyenetlen, még mindig nagyon sok az el ítélet. This chapter analyses the question of identity from the research on political and social attitudes of Hungarian youth from Carpathian basin. We aim to find answers to several questions, such as: Is there a specific regional-minority identification? Is there difference between the identification of Hungarian youth from different regions? How is the identification of youth living in majority, in interethnic area and in Diaspora constructed? Is the identity-construction of Hungarians living outside the border of Hungary influenced by the changing relationship of Hungary with the countries where they live in? Or is minority identity endangered? Regarding the last question the answer in short: when living in minority, in most cases the identity as a result of the immanent conflict is endangered, except for one situation: when the minority community has some kind of autonomy. However, from the analyzed case studies this can be found only partially in Vojvodina, although those living here show its deficiencies. The minority status has its own consciousness, the person is aware of its existence, and the options that this situation allows. There are only limited public debates on this topic; it clearly shows that a rigorous research on this issue is needed. The knowledge on nation is uneven and the discourses are filled with prejudice. 293 A tanulmányok rövid magyar és angol nyelvű összefoglalója – Summaries DÉRI ANDRÁS: POLITIKAI DIMENZIÓK A tanulmány a MOZAIK2011 fókuszcsoportos kutatás valamennyi eredményének tematikus elemzésével azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy milyen kontextusokban és hogyan szervez dik a határon túli magyarok politikához f z d viszonya, illetve ezzel kapcsolatosan miként viszonyulnak a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének lehet ségéhez. Az elemzés mindazonáltal túlmegy a sz ken vett politika (aktuálpolitika) értelmezési körén, részben azért, mert a fiatalok kevéssé érdekl dtek a téma iránt, részben pedig mert maga a fókuszcsoportos vizsgálat is (egyebek mellett) inkább a közügyekkel kapcsolatos attit döket kívánta felderíteni. Elemzési szempontként jelenik meg a 2004-es, kett s állampolgársággal kapcsolatos népszavazás attit dformáló hatása, a jelenlegi pártpolitikával kapcsolatos vélekedések, a helyi magyar politika percepciója, valamint a kett s állampolgárság és az ahhoz kapcsolódó választójog megítélése. The study aims to provide an overview of how ethnic Hungarian youth outside Hungary relate to the political sphere in Hungary, including current developments of dual citizenship provisions for ethnic Hungarians. The study is based on the results of the focus group research MOZAIK2011. The main research questions go beyond the issues of Hungarian politics, partly because our respondents proved uninterested in the subject, and partly because the main foci of the research included policy rather than politics. Areas of analysis include the effects of the 2004 referendum on dual citizenship on attitude formation, opinions on current Hungarian party politics, perception of local minority Hungarian politics and views on dual citizenship and the right it would give ethnic Hungarians outside Hungary to vote. GALÁCZ ANNA, SÁGVÁRI BENCE: DIGITÁLIS BENSZÜLÖTTEK Tanulmányunkban a szisztematikus, a témánkat átfogóan vizsgáló adatforrások hiányában arra teszünk kísérletet, hogy a határon túl él fiatalok, illetve a környez országok digitális kultúrával kapcsolatos néhány fontos jellegzetességét mutassuk be. Bár a nyilvánvaló különbségek továbbra is megmaradtak az egyes országok (els sorban a gazdasági fejlettségb l fakadó) lehet ségei, illetve a fiatalok különböz demográfiai csoportjai között, az elmúlt évtized a digitális kultúrához való hozzáférés terén inkább az esélyek kiegyenlít désér l szólt. Az internet, az online közösségi hálózatok korábban ismeretlen lehet séget adtak a környez országok magyar nemzetiség fiataljai kezébe ahhoz, hogy er sítsék kulturális és kommunikációs kapcsolataikat Magyarországgal, illetve hozzájussanak azokhoz az információkhoz, tartalmakhoz, amelyek segíthetik ket identitásuk meg rzésében. A nyelvhasználat példáján keresztül láthatjuk, hogy e korosztálynak a hozzáállása ehhez a kérdéshez meglehet sen pragmatikus, ami egyben megfigyelhet volt például a digitális eszközökhöz kapcsolódó nyelvválasztásokban is. Ez utóbbiak esetében a nyelv funkciója korántsem a hovatartozás kifejezésér l szól, hanem jóval inkább a hatékony megértésr l vagy akár a nyelvtanulásról. A kutatás tapasztalatai alapján az irodalom maradt az egyik olyan f terület, ahol az anyanyelv továbbra is kitüntetett szerepet játszik. Having no systematic and comprehensive data in this topic, our chapter aims to show some important characteristics of the digital culture of Hungarian young people living in the 294 A tanulmányok rövid magyar és angol nyelvű összefoglalója – Summaries neighbouring countries. While it is evident that the differences still exist among different countries (primarily based on their economic development), and various demographic groups of young people, however the last decade was rather about the equalization of chances in terms of access to digital culture. The internet, the online social networks provide previously unknown potential for Hungarian young people living in neighbouring countries to strengthen their cultural and communication links to Hungary, and to get access to those information and content that could help them to preserve their identities. Through the example of language use we could see that the attitudes of young people in this regard are rather pragmatic. This is also reflected in their choice of languages for their digital devices. The function of the language is less connected to the expression of identity, but more to the effective understanding or learning. According to the results of the research it seems that literature remained one of the main areas where mother tongue still plays a distinguished role. 295 A KÖTET SZERZ I Arnold Petra szociológus–közgazdász, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet munkatársa Bauer Béla szociológus, a Századvég Politikai Alapítvány vezet kutatója, f iskolai docens Bodó Barna PhD, DsC politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Kolozsvár) egyetemi docense, a temesvári Szórvány Alapítvány keretében m köd Etnoregionális Kutatócsoport vezet je Dániel Botond szociológus, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológiai Doktori Iskolájának harmadéves doktorandusza Déri András szociológus, kutató, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorandusza Ferenc Viktória a Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola doktorjelöltje Galácz Anna szociológus, az ELTE TáTK Szociológiai doktori iskolájának doktorjelöltje Máder Miklós Péter PhD szociológus, társadalomkutató Morvai Tünde az ELTE-PPK Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatója Pillók Péter PhD szociológus, a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet Kutatási F osztályának vezet je Ságvári Bence PhD szociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa, a Nemzetközi Üzleti F iskola (IBS) OSON kutatócsoportjának vezet je Séra Magdolna az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola doktorandusza Szabó Ákos szociológus, a Nemzeti Család-, és Szociálpolitikai Intézet kutatóelemz je Szabó Andrea PhD szociológus–politológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusa Székely Tünde politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományok Doktori Iskola doktorjelöltje, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és M vészeti Kar oktatója 296